3015/2024. (I. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.109/2022/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Schiffer András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó önkényuralmi jelkép használata miatt bejelentést tett a rendőrségen, akik azonban közölték, hogy nem kívánnak az ügyben intézkedni. Az indítványozó ezért bejelentette a segélyhívón, hogy önkényuralmi jelkép használata és az elmaradt rendőri intézkedés miatt "spontán demonstrációba" kezd olyan módon, hogy egy "STOP NAZISM" feliratot fest a járdára. A helyszínre érkezett a rendőrség két alkalmazottja, akik az indítványozóval szemben intézkedtek, hátulról megrántották, melynek következtében elszakadt a ruházata, mellkasra, majd hasra fordították és megbilincselték. A Független Rendészeti Panasztestület az indítványozó által kezdeményezett eljárásában 2018. július 12-én hozott határozatában megállapította, hogy a rendőrök nem folytatták le a bejelentés alapján a szükséges eljárást, ezért sérült a tisztességes eljáráshoz való jog.
[3] Ezt követően az indítványozó keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes (a Budapesti Rendőrfőkapitányság) megsértette a személyiségi jogait, valamint személyes szabadságát. Keresetében kérte a jogsértés megállapításán túl az alperes eltiltását, levélben történő elnézést kérésre kötelezését, valamint az alperes sérelemdíj megfizetésére kötelezését. A Fővárosi Törvényszék 2021. december 16-án meghozott 65.P.22.585/2020/31. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette az indítványozó felperes emberi méltóságát és személyes szabadsága védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az állományába tartozó rendőrök úgy intézkedtek, és alkalmaztak kényszerintézkedést, hogy arra a felperes nem adott okot. Eltiltotta az alperest a további jogsértéstől, kötelezte magánlevélben elnézés kérésére, és 600 000 forint sérelemdíj és késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 2022. május 24-én meghozott 1.Pf.20.134/2022/5/II. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. A másodfokú bíróság több ponton kifogásolta az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelési és mérlegelési tevékenységét. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes alkalmazásában álló rendőrök a törvénynek megfelelően jártak el a felperessel szemben.
[4] A jogerős ítélet ellen a felperes indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helyben hagyását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság iratellenesen, az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárásban alátámasztott tényállásával szemben, az ellentmondások feloldása nélkül tett megalapozatlan megállapításokat. Véleménye szerint a jogerős ítélet az iratellenesen felülmérlegelt bizonyítékok és a megalapozatlan megállapítások miatt sérti a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4)-(5) bekezdését.
[5] Az indítványozó felperes hivatkozott továbbá a Pp. 364. §-ának utaló rendelkezése alapján alkalmazandó Pp. 268. § (1) bekezdésére is, mert a jogerős ítélet közvetett bizonyítékra hivatkozott. Kifogásolta továbbá azt is, hogy a fellebbezési tárgyaláson a tanácselnök a Pp. 378. § (2) bekezdését megsértve nem adott lehetőséget a felperes jogi képviselőjének a nyilatkozattételre.
[6] A Kúria 2023. február 1-jén meghozott Pfv.IV.21.109/2022/4. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria megállapította, hogy a felperes tartalmilag a másodfokú bíróságnak a Pp. 279. § (1) bekezdésén alapuló, a bizonyítás eredményét mérlegelő tevékenységét sérelmezte, megsértett jogszabályhelyként azonban nem hivatkozott a Pp. 279. § (1) bekezdésének sérelmére. A Kúria ítéletének indokolásában rögzíti, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy a megjelölt személyiségi jogsértések tárgyában miért és milyen anyagi jogi jogszabályt alkalmazott tévesen a másodfokú bíróság. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelmet ebben a részében figyelmen kívül hagyta. A felperes által hivatkozott eljárási szabálysértés kapcsán pedig utalt arra a Kúria, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy a nyilatkozattétel lehetőségének elmaradása miért és hogyan hatott ki az ügy érdemi elbírálására. A Kúria hivatkozott arra, hogy a fellebbezési tárgyalásról készült jegyzőkönyv szerint a másodfokú bíróság tanácselnöke arról tájékoztatta a felperes jogi képviselőjét, hogy a tárgyaláson szóbeli ellenkérelem előterjesztésére nincs lehetőség, egyéb nyilatkozat megtételét nem tiltotta meg. Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabálysértés nem történt. A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság kellő alapossággal, részletesen megindokolta a határozatát, döntése indokairól megfelelően számot adott. A Kúria - az Alkotmánybíróság indokolt bírói döntéshez való jogra vonatkozó gyakorlatát is figyelembe véve - azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelem által megjelölt jogszabályokat, ezért azt hatályában fenntartotta.
[7] Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.134/2022/5/II. számú jogerős ítéletét a Kúria Pfv.IV.21.109/2022/4. számú felülvizsgálati döntésével együtt támadta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában formálisan a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntését is támadja, de indítványában egyértelműen a Kúriai döntést kifogásolja, a felülvizsgálati eljárással összefüggésben hivatkozik alapjogainak sérelmére.
[8] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a támadott felülvizsgálati ítélet indokolása hiányos. Az indítványozó az indokolt bírói döntéshez való jog sérelmét állította azon az alapon, hogy álláspontja szerint a Kúria nem indokolta meg, hogy a másodfokú ítélet miért nem sérti a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdését. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét alapozza meg az indítványozó véleménye szerint az, hogy az ítélet olyan személy közvetett tudomásán alapul, aki sem a perben, sem más bírósági vagy hatósági eljárásban tanúként nem lett meghallgatva. A másodfokú bíróság az indítványozó hátrányára változtatta meg az elsőfokú ítéletet, amely ellen már csak rendkívüli jogorvoslat állt az indítványozó rendelkezésére. Álláspontja szerint azzal, hogy a hivatkozott jogszabálysértések elbírálására nem került sor, sérült a jogorvoslathoz való joga.
[9] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[10] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján terjesztette elő az alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint hatvan napon belül kell benyújtani. Az indítványozó a panaszt a törvényi határidőn belül terjesztette elő.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria jogerős ítéletet hatályában fenntartó döntésével szemben nyújtotta be, amely az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint - mivel az indítványozó a jogerős ítéletet alkotmányjogi panasszal nem támadta meg - az Abtv. 27. § szerinti ügy érdemében hozott vagy eljárás befejező egyéb döntésnek minősül (3358/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [9]).
[12] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §), a támadott bírósági határozat megjelölését, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés]. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[13] 2.2. Az Abtv. 52. §. (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozott kérelem követelménye azt is magában foglalja, hogy az indítványnak egyértelműen elő kell adnia az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint visszautasításra ad okot, ha az indítványozó érvelése nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást. Az alkotmányossági összefüggéseket tehát be kell mutatnia az indítványozónak (lásd például: 3231/2018. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [13]; 3327/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]; 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]; 3077/2020. (III. 18.) AB végzés, Indokolás [17]; 3461/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [8]).
[14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában nem adott elő olyan indokolást, amely alkotmányjogilag értékelhető módon támasztja alá a támadott bírói döntések és az Alaptörvény megjelölt rendelkezésének vélt sérelme közötti összefüggést. Az indítványozó a jogorvoslathoz való jog sérelmét azon az alapon állítja, hogy bizonyos kérdések érdemi elbírálása álláspontja szerint nem történt meg a felülvizsgálati eljárásban, nem indokolta azonban részletesen, hogy a kifogásolt bírói döntések miért és mennyiben állnak ellentétben a jogorvoslathoz való joggal. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya (lásd pl. 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]). Mivel az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában megjelölt kritériumainak nem felel meg, így azt az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatta.
[15] 2.3. Az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére vonatkozó része kapcsán megállapította, hogy az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott - a határozott kérelemre vonatkozó - törvényi feltételeknek. Az indítványozó megjelölte ugyanis az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését és ezek tekintetében meg is indokolta sérelmének mibenlétét.
[16] 3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, valamint kifogásolta, hogy az ítélet egy olyan személy közvetett tudomásszerzésén alapul, aki nem vett részt az eljárásban.
[17] Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti (lásd pl. 5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [47]; 6/2019. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [31]; 3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [24]). Az Alkotmánybíróság döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes eljárás konkrét ismérveit, következetes gyakorlata alapján így nevesíteni lehet azokat a követelményeket, részjogosítványokat, amelyek ezen alapjog alkotmányos tartalmát jelentik, amelyeknek megfelelve minősül, minősíthető tisztességesnek egy bírósági eljárás (lsd. bővebben 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [33]).
[18] 3.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárással kapcsolatban a következőket állapította meg. Az indítványozó felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésének, a Pp. 268. § (1) bekezdésének, valamint a Pp. 378. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott. A Kúria indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány tartalmilag a másodfokú bíróságnak a Pp. 279. § (1) bekezdésén alapuló bizonyítás eredményét mérlegelő tevékenységre vonatkozik, nem fejtette ki azonban a felperes, hogy a bíróság miért és milyen anyagi jogszabályt alkalmazott tévesen. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelmet ebben a részében figyelmen kívül hagyta.
[19] 3.2. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként az Alaptörvény 24. cikk bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).
[20] A jogértelmezés a bíróságok feladata: "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])
[21] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14])
[22] Az Alkotmánybíróság a konkrét ügy körülményeinek a vizsgálata során megállapította, hogy a Kúria részletesen kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítványban megjelölt jogszabálysértések mennyiben szolgálhatnak felülvizsgálati eljárás alapjául. A Kúria úgy értelmezte, hogy a felülvizsgálati indítvány tartalmilag a Pp. 279. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott. A bíróság részletesen indokolta, hogy az indítványozó a bírói döntés indokolásával kapcsolatosan nem annak hiányos voltát, hanem a bizonyítás eredményének mérlegelését kifogásolta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában is a bizonyítékok mérlegelésének eredményét kifogásolta azzal összefüggésben, hogy az ítélet közvetett tudomásszerzésen alapul.
[23] Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges arra, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (lásd hasonlóan például: 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]; 3493/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [24]). Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, okszerűtlennek és magára nézve sérelmesnek tartja, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3493/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [25]).
[24] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy kivételes, érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel. Az indítványozó által előadott érvek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem vetik fel a Kúria Pfv.IV.21.109/2022/4. számú döntését érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[25] 4. Az Alkotmánybíróság mindezen érvek alapul vételével az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdések alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2023. december 12.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/963/2023.