BH 2011.10.282 A terhességi terminus túllépése esetén szükséges vizsgálatok elmaradása a kórház terhére róható, és a kártérítési felelősségét megalapozza, ha emiatt nem tudtak megfelelően dönteni a szülés módjáról és az újszülött károsodása ezzel okozati összefüggésbe hozható [Ptk. 339. §, (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].

Az I. és a II. r. felperes gyermeke, K. F. (korábban III. r. felperes) 2004. október 3-án született az alperes kórházban. Az I. r. felperes terhességét 2004. február 12-én állapították meg, a szülés várható időpontját 2004. szeptember 19. napjában határozták meg. Az I. r. felperes a terhes-gondozáson részt vett, terhessége zavartalan volt. Kezelőorvosa: dr. Cs. G. a 2004. szeptember 20-án elvégzett vizsgálaton zárt méhszájat talált. Az I. r. felperes az orvos tájékoztatásának megfelelően - miután a szülés nyolc napon belül nem indult meg - 2004. szeptember 28-án megjelent az alperes szülészeti osztályán, ahol a felvételét követően napi két szívhangvizsgálatot írtak elő és fájásindító infúziót adtak. Az I. r. felperes erre nem reagált, ezért azt két nap múlva azzal ismételték meg, hogy a szülést legkésőbb október 4-én megindítják. 2004. október 2-án este kezdődtek a fájások, amelyek azonban másnap reggelre gyengültek. Oxytocin adására a fájások újrakezdődtek, majd az oxytocin növelésére került sor, mert az orvosok észlelték, hogy a III. r. felperes hátsó koponyaforgással születik. A III. r. felperes 2004. október 3-án 9 óra 10 perckor született 3800 gramm súllyal és 60 centiméter testhosszal. Érett, túlhordott csecsemő küllemét mutatta, spontán légzése nem volt, ezért a neonatológus intubálta és kézzel lélegeztette. Tíz perc múlva a spontán légzés beindult, a reflexek azonban nem voltak kiválthatóak. A gyermeket inkubátorba helyezték, az idegrendszeri elváltozások miatt 2004. október 3-án 11 órakor kórházba szállították, ahol az elvégzett sav-bázisvizsgálat súlyos születés körüli oxigénhiányos állapotot mutatott, amely a máj- és veseműködést is érintette. Az agyi UH vizsgálat alapján mindkét agyféltekére kiterjedő agysorvadást, illetve agykamra tágulatot állapítottak meg. A gyermeket 2004. november 15-étől gyermekgyógyintézetbe helyezték, ahonnan 2004. november 19-én bocsátották haza. A III. r. felperes 2005. május 18-án légzési elégtelenség következtében meghalt, boncolása nem történt meg.

A felperesek a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt keresetet terjesztettek elő. A III. r. felperes halála a peres eljárás alatt következett be, erre tekintettel az I. és II. r. felperesek a keresetüket akként pontosították, hogy az I. r. felperes saját jogán 8 millió forint, a II. r. felperes 6 millió forint és a III. r. felperes jogutódaiként személyenként 7,5 millió forint nem vagyoni kártérítés és együttesen 2 millió forint általános vagyoni kártérítés és ezen összegek után a 2004. október 3-ától járó törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére kérték az alperes kötelezését.

Keresetüket arra alapították, hogy gyermekük egészségkárosodása az alperesnek a terhes-gondozás és a szülésvezetés, majd a neonatológiai ellátás során elkövetett mulasztásaira vezethető vissza. A terminus túllépést követően az alperes nem végezte el az összes szükséges vizsgálatot, elmaradt a naponkénti CTG vizsgálat, így nem dönthetett arról, szükséges-e a flowmetria elvégzése, továbbá nem végezte el az amnioszkópiát sem. Összességében ezáltal az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy megfelelően döntsön a szülés módjáról, a korábbi császármetszés esetleges alkalmazásáról. A gyermek születése után nem végeztek sav-bázisvizsgálatot, csak 1 óra 18 perc elteltével vitték speciális egészségügyi centrumba, mindez pedig hozzájárult az állapotromláshoz.

Az alperes és a beavatkozó biztosító a kereset elutasítását kérték. Az alperes állította, hogy az I. r. felperes terhes-gondozását, a szülés vezetését és a III. r. felperes ellátását a legnagyobb gondossággal végezte. A szülés előtti CTG vizsgálat eredménye negatív volt, ami arra utal, hogy az eredmény korábban is csak negatív lehetett volna. Az amnioszkópia és a flowmetria nem volt indokolt, a császármetszésnek indikációja nem volt. Az alperes szerint a kitolási szakasz nem volt hosszú, a hátsó koponyaforgás pedig akkor vált felismerhetővé, amikor a császármetszés már nem volt elvégezhető. A magzatvíz a szülés kezdetén tiszta volt, meconiumos ürülést csak a fej születése után észleltek, ami arra utal, hogy a szülést megelőzően a magzat állapotában romlás nem következett be. Kiemelte továbbá, hogy a III. r. felperes állapota a neonatológiai ellátás során rendeződött és tovább nem romlott.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. A I. r. felperes előadása, dr. Cs. G. és dr. T. É. orvos tanúk vallomása, az orvosi iratok és az írásban és szóban kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján nem tartotta bizonyítottnak, hogy a III. r. felperes oxigénhiányos állapota és ennek következményei okozati összefüggésben állnak az alperes terhére róható egyetlen mulasztással: az I. r. felperesnek a kórházba történt felvételétől a szülés megindításáig eltelt időszakban a CTG naponkénti elvégzésének hiányával. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint közvetlenül a szülés előtt végzett negatív CTG lelet a korábbi időszak negativitását jelenti. Miután a szülés során a magzatvíz elővíz része tiszta volt, a magzat megfelelően mozgott, semmi nem utalt az oxigénhiányos állapotra, ezért a felpereseket nem érte károsodás a szülésmód választása miatt. A hátsó koponyaforgás miatt az alperes helyesen törekedett a szülés mihamarabbi befejezésére. A szakvélemény szerint megállapítható volt, hogy a zárt méhszájra tekintettel korábban az amnioszkópia ellenjavallt volt, a ritkábban végzett CTG, UH, OTT vizsgálat alapján pedig a flowmetria nem volt indokolt. A neonatológus szakértő szakvéleménye szerint a gyermek II. fokozatban túlhordott és 3. stádiumú oxigénhiányos károsodásban szenvedett a születéskor. Nem zárta ki, hogy a gyermek állapota romlott a születést követően, de az alperes orvosa az adott lehetőségek között mindent elvégzett. Ha a sav-bázisvizsgálat elvégzéséhez szükséges eszközök rendelkezésre állnak, akkor is ugyanazt a döntést kellett volna meghozni a gyermek áthelyezéséről. Az áthelyezésig eltelt 1 óra 18 perc pedig nem tekinthető hosszúnak. Az alperest ezért mulasztás a gyermek születését követő eljárása során sem terheli. A légzést rendezte, antibiotikumos kezelést adott és a gyermeket folyamatosan figyelte.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes az I-II. r. felpereseket K. F. születéskori oxigénhiányos állapota miatt ért károkért felelősséggel tartozik. A másodfokú közbenső ítélet indokolása szerint a felperesek eleget tettek az őket terhelő bizonyítási kötelezettségüknek. Bizonyított ugyanis a károsodás ténye, valamint az, hogy a felperesek gyermeke az alperes intézményben, alperesi tevékenység során született oxigénhiányos állapotban. Azt az alperesnek kellett bizonyítania, hogy az I. r. felperes felvételétől kezdve mindent megtettek az oxigénhiányos állapot elkerülése, illetőleg a kialakult állapot kezelése érdekében. Az alperes a terminus túllépésre tekintettel szükséges napi CTG vizsgálatot nem végezte el, így nem állapítható meg, hogy a flowmetria elvégzése szükséges volt-e. A folyamatos CTG ellenőrzés a vajúdás alatt is javasolt, fokozottan indokolja ezt az, hogy a túlhordás növeli az asphyxia rizikóját. A vizsgálat elmaradása miatt az alperes elzárta magát attól, hogy a magzat állapotáról többlet információt szerezzen. Az igazságügyi szakértő a leletek alapján csak a krónikus hypoxia meglétét zárta ki, az akut, esetlegesen ingadozó hypoxia lehetősége nem volt kizárható, így az sem, hogy mindez a magzat állapotát hátrányosan nem befolyásolta. Az alperes nem végzett sav-bázisvizsgálatot, amely az oxigénhiány súlyosságának fokát mutatta volna. A túlhordott, meconiumos bőrrel rendelkező, csökkent izomtónusú újszülött átszállításáról ezért haladéktalanul gondoskodni kellett volna. A jogerős közbenső ítélet szerint nem róható az alperes terhére, hogy nem végzett amnioszkópiát és nem bizonyított, hogy a hátsó koponyaforgás kezelésével kapcsolatban bármilyen mulasztás terhelné.