62010CJ0257[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2011. december 15-i ítélete. Försäkringskassan kontra Elisabeth Bergström. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Högsta förvaltningsdomstolen (anciennement Regeringsrätten) - Svédország. Migráns munkavállalók - Szociális biztonság - Egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás - 1408/71/EGK rendelet - Valamely tagállam olyan állampolgára, aki Svájcban végzett szakmai tevékenységet - Visszatérés a származási országba. C-257/10. sz. ügy

C-257/10. sz. ügy

Försäkringskassan

kontra

Elisabeth Bergström

(a Högsta förvaltningsdomstolen [korábban: Regeringsrätten] [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Migráns munkavállalók - Szociális biztonság - Egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás - 1408/71/EGK rendelet - Valamely tagállam olyan állampolgára, aki Svájcban végzett szakmai tevékenységet - Visszatérés a származási országba"

Az ítélet összefoglalása

1. Nemzetközi megállapodások - A személyek szabad mozgásáról szóló EK-Svájc-megállapodás - Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Családi ellátás

(A személyek szabad mozgásáról szóló EK-Svájc-megállapodás, 8. cikk, c) pont; 1408/71 tanácsi rendelet, 72. cikk)

2. Nemzetközi megállapodások - A személyek szabad mozgásáról szóló EK-Svájc-megállapodás - Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Családi ellátás

(A személyek szabad mozgásáról szóló EK-Svájc-megállapodás, 8. cikk, c) pont; 1408/71 tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés, 23. cikk, (1) és (2) bekezdés, 72. cikk, valamint VI. melléklet, N. pont., 1. alpont)

1. Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 8. cikkének c) pontját, valamint az 1386/2001 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71 rendelet 72. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam jogi szabályozása a családi támogatáshoz hasonló családi ellátást biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő megszerzésétől teszi függővé, e tagállam illetékes intézménye e tekintetben köteles figyelembe venni a teljes egészében a Svájci Államszövetség területén szerzett ilyen időszakot.

(vö. 45. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 8. cikkének a) pontját és az 1386/2001 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, 23. cikkének (1) és (2) bekezdését, 72. cikkét, valamint VI. melléklete N. pontjának 1. alpontját úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, amikor a táppénznek megfelelő összegű családi támogatás összegét az egészségbiztosítási ellátásra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámolni, olyan személy számára, aki az e jogosultság megszerzéséhez szükséges munkaviszony időtartamának teljes egészét valamely másik szerződő fél területén teljesítette, ezen összeget olyan munkavállaló jövedelmét alapul véve kell kiszámolni, aki az övéhez hasonló szakmai tapasztalattal és képesítéssel rendelkezik, és aki hasonló szakmai tevékenységet végez azon tagállam területén, ahol az ellátást igényelték.

(vö. 53. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. december 15.(*)

"Migráns munkavállalók - Szociális biztonság - Egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás - 1408/71/EGK rendelet - Valamely tagállam olyan állampolgára, aki Svájcban végzett szakmai tevékenységet - Visszatérés a származási országba"

A C-257/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Högsta förvaltningsdomstolen (korábban: Regeringsrätten) (Svédország) a Bírósághoz 2010. május 25-én érkezett, 2010. április 27-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Försäkringskassan

és

Elisabeth Bergström

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, Juhász E. (előadó), G. Arestis, T. von Danwitz és D. Šváby bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 4-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- E. Bergström képviseletében U. Öberg és I. Otken Eriksson advokater,

- a svéd kormány képviseletében K. Petkovska és A. Falk, meghatalmazotti minőségben,

- a Finn Köztársaság képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében E. Jenkinson és L. Seeboruth, meghatalmazotti minőségben, valamint R. Palmer barrister,

- az Európai Bizottság képviseletében V. Kreuschitz és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. június 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001. június 5-i 1386/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 187., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 129. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 3. cikke (1) bekezdésének és 72. cikkének, valamint az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-én Luxembourgban aláírt megállapodás (HL 2002. L 114., 6. o.; a továbbiakban: megállapodás) értelmezésére irányul.

2 E kérelem előterjesztésére a svéd állampolgárságú E. Bergström és a Försäkringskässan (a továbbiakban: svéd társadalombiztosítási hivatal) közötti jogvitában került sor, amely arra vonatkozik, hogy a svéd társadalombiztosítási hivatal megtagadta, hogy a gyermeknevelés céljából fizetett családi támogatás összegének kiszámításához figyelembe vegye az érintett által Svájcban munkavállalóként végzett tevékenység időtartamát.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A megállapodás preambuluma kimondja:

"[a Szerződő Felek],

[m]eggyőződve arról, hogy a személyek szabad mozgása a Szerződő Felek felségterületén kulcsfontosságú tényező kapcsolataik harmonikus fejlődésében,

[a]zzal az elhatározással, hogy az Európai Közösségben alkalmazandó előírások alapján megteremtik egymás között a személyek szabad mozgását,

[...]"

4 E megállapodás 1. cikke értelmében:

"E megállapodás célja az Európai Közösség tagállamai és Svájc állampolgárai érdekében:

a) a belépés, a tartózkodás, a nem önálló munkavállalás, az önálló vállalkozóként való letelepedés és a Szerződő Felek felségterületén való tartózkodás jogának biztosítása;

[...]

d) a saját állampolgáraiknak nyújtottakkal azonos élet-, foglalkoztatási és munkavállalási feltételek biztosítása."

5 A megállapodásnak "A diszkrimináció tilalma" című 2. cikke kimondja, hogy "[v]alamely Szerződő Félnek egy másik Szerződő Fél területén jogszerűen tartózkodó állampolgárai, e megállapodás I., II. és III. melléklete rendelkezéseinek alkalmazása során és azoknak megfelelően, nem különböztethetők meg az állampolgárságuk szerint".

6 Ugyanezen megállapodás 8. cikke előírja:

"A Szerződő Felek, a II. mellékletnek megfelelően, rendelkezéseket fogadnak el a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról, különösen az alábbiak érdekében:

a) egyenlő bánásmód;

[...]

c) a különböző nemzeti jogszabályok szerint figyelembe veendő biztosítási időszakok összeadása az ellátásra való jogosultság megszerzése és fenntartása, valamint az ellátások kiszámítása céljából;

d) juttatások folyósítása a Szerződő Felek felségterületén lakóhellyel rendelkező személyek részére;

[...]"

7 A megállapodásnak "A szociális biztonsági rendszerek összehangolása" című II. mellékletének 1. cikke a következőképpen rendelkezik

"(1) A szociális biztonsági rendszerek összehangolása területén a Szerződő Felek megállapodnak a megállapodás aláírásának időpontjában hatályos és az e melléklet A. szakaszával módosított, e megállapodásban említett közösségi jogi aktusok vagy e jogi aktusokkal egyenértékű szabályok egymás közötti alkalmazásában.

(2) A jelen melléklet A. szakaszában hivatkozott jogi aktusokban szereplő »tagállam(ok)« kifejezést úgy kell érteni, hogy az a kérdéses közösségi jogi aktusok hatálya alá tartozó tagállamokon kívül Svájcot is magában foglalja."

8 A megállapodás II. mellékletének "Hivatkozott jogi aktusok" című A. szakasza kimondja:

"[...] 371 R 1408: A Tanács 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról [...],

[...]"

9 Az 1408/71 rendeletnek "Az egyenlő bánásmód elve" című 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet különös rendelkezéseire is figyelemmel az e rendelet hatálya alá tartozó olyan személyeket, akik egy tagállam területén lakóhellyel rendelkeznek, bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelik és ugyanolyan előnyök illetik, mint az adott tagállam állampolgárait."

10 E rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja szerint:

"[A]z a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban vagy a 14-17. cikkekben megállapított kivételeknek vagy különös rendelkezéseknek megfelelően, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik, kizárólag azon tagállam jogszabályi rendelkezéseivel összhangban."

11 Az említett rendelet az ellátások egyes csoportjaira vonatkozó különös rendelkezéseket érintő III. címének a "Betegség és anyaság" című 1. fejezetében szereplő 23. cikke kimondja:

"(1) Azon tagállam illetékes intézménye, amely tagállam jogszabályai előírják, hogy a pénzbeli ellátások összegét az átlagkereset vagy átlagos járulékok alapján kell kiszámítani, ezt az átlagkeresetet vagy átlagos járulékot kizárólag az említett jogszabályok szerint szerzett időszakban megállapított kereset vagy járulékok alapján határozza meg.

(2) Azon tagállam illetékes intézménye, amely tagállam jogszabályai előírják, hogy a pénzbeli ellátások összegét a szokásos kereset alapján kell kiszámítani, kizárólag a szokásos keresetet vagy az említett jogszabályok szerint szerzett időszaknak megfelelő szokásos kereset átlagát veszi figyelembe.

[...]"

12 Ugyanezen rendelet III. címének "Családi ellátások" című 7. fejezetében szereplő, "A biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő összesítése" című 72. cikke kimondja:

"Ha egy tagállam jogszabályai szerint az ellátásokra való jogosultság megszerzése a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő megszerzésétől függ, ezen állam illetékes intézménye a szükséges mértékben figyelembe veszi a más tagállamok területén szerzett biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időt, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna."

13 Az 1408/71 rendelet 89. cikke értelmében:

"Az egyes tagállamok jogszabályainak végrehajtásához szükséges különös szabályokat az VI. melléklet tartalmazza."

14 A VI. mellékletének "Svédország" című N. pontja kimondja, hogy "[a] rendelet 72. cikkének alkalmazásakor a családi ellátáshoz való jogosultságot úgy kell meghatározni, hogy ugyanazt az átlagos jövedelmet tekintik a valamely másik tagállamban letöltött biztosított időszakok alapjául, mint azokét a svédországi biztosítási időszakokét, amelyekhez az előbbieket hozzáadják". E rendelkezést később a 2006. december 18-i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 392., 1. o.) hatályon kívül helyezte.

A nemzeti szabályozás

15 A Socialförsäkringslagen (társadalombiztosítási törvény) (1999:799) "Társadalombiztosítási védelem" című 3. fejezete kimondja:

"1. cikk - Minden Svédországban lakóhellyel rendelkező személyt megilletnek a következő, a Lagen om allmän försäkringben (1962:381) [az általános biztosításról szóló törvény] előírt ellátások:

1. az orvosi ellátás költségei stb., a 2. fejezetben foglaltaknak megfelelően, a társadalombiztosítási hivatal által meghatározott ellátások tekintetében;

2. a legalacsonyabb mértékű, alapszintű gyermeknevelési támogatás;

3. táppénz és munkanélküliségi ellátás meghatározott összegű ellátás formájában;

[...]

4. cikk - Minden Svédországban foglalkoztatott személyt megilletnek a következő, [az általános biztosításról szóló törvényben] előírt ellátások:

1. táppénz és terhességi ellátás;

2. legalacsonyabb mértékű gyermeknevelési támogatás és eseti gyermeknevelési támogatás;

3. jövedelemtől függő táppénz és munkanélküliségi ellátás;

[...]"

16 Az általános biztosításról szóló törvény többek között kimondja:

"3. Fejezet - Táppénz

2. cikk - A táppénz alapjául azon éves jövedelem szolgál, amelyet a biztosított személy a svédországi munkaviszonya alapján várhatóan megkeres, akár munkavállalóként (munkabér), akár más jogcímen (más díjazással járó szakmai tevékenység) [...] A táppénz alapjául szolgáló jövedelmet a biztosítási pénztár határozza meg. [...]

Ha a pénztárnak nem áll rendelkezésére minden szükséges adat, a táppénz alapjául szolgáló jövedelmet a pénztár a biztosítottól vagy annak munkáltatójától származó adatok, illetve a biztosított által fizetendő jövedelemadó befizetésén alapuló adatok alapján számolja ki. A táppénz alapjául szolgáló jövedelembe nem számít bele a fizetett szabadság időtartamára járó jövedelemtámogatás azon része, amely meghaladja azt az összeget, amelyet az adott időszakban végzett tényleges munkáért fizettek volna.

4. fejezet - Gyermeknevelési támogatás

[...]

6. cikk - A teljes gyermeknevelési támogatás összege nem lehet kevesebb napi 60 SEK-nél (legalacsonyabb mérték).

Az első 180 napban a gyermeknevelési támogatást a szülők (5) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított táppénzének megfelelő összegben folyósítják, feltéve hogy a szülők legalább 240 egymást követő napon keresztül a legalacsonyabb szintet meghaladó táppénzre jogosultak, vagy jogosultak lennének, ha a társadalombiztosítási hivatal az összes körülményt figyelembe vette volna. Mindazonáltal teljes gyermeknevelési támogatás esetén az első 180 napban folyósított gyermeknevelési támogatás összegének legalább a napi 150 SEK összeget (alapszint) el kell érnie. A [társadalombiztosítási törvény] (1999:799) 3. fejezete 4. cikkének rendelkezései alapján biztosított szülő esetén e szabály azzal a feltétellel alkalmazandó, hogy a szülő teljesíti az első mondatban foglalt feltételeket.

A második bekezdés rendelkezésein túl a gyermeknevelési támogatást folyósítani kell:

- 210 napig a szülő táppénzének megfelelő összegben, amelyet az ötödik bekezdésben foglaltak szerint kell kiszámítani, de legalább az alapösszeget, és

- 90 napig az alapösszeg erejéig.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 E. Bergström svéd állampolgár, aki 1994 januárja óta Svájcban lakott, és egészen 2002. március 19-ig, lánya születéséig itt állt munkaviszonyban. Később, 2002. szeptember 1-jén férjével és lányával visszaköltözött Svédországba. Ott E. Bergström férje rögtön munkába állt, miközben E. Bergström nem vállalt munkát, hogy lányáról gondoskodjon. E. Bergström benyújtotta igényét táppénznek megfelelő összegű gyermeknevelési támogatásra 2003. március 16-tól, amelyhez a svájci munkaviszonya során elért jövedelmét vette alapul.

18 A Försäkringskässan alapszintű gyermeknevelési támogatást ítélt meg részére, azzal az indokkal, hogy nem volt jogosult táppénznek megfelelő összegű gyermeknevelési támogatásra, mivel a gyermeke születését megelőző 240 napban nem állt munkaviszonyban Svédországban, ami jogosultságot biztosított volna számára az alapszintűnél magasabb gyermeknevelési támogatásra.

19 E. Bergström fellebbezést terjesztett elő a határozattal szemben a Länsrätten i Stockholms län (stockholmi elsőfokú bíróság) előtt. A Länsrätten elutasította a fellebbezést azon az alapon, hogy a táppénznek megfelelő összegű gyermeknevelési támogatás munkavégzéshez kötött biztosítás, és az erre való jogosultság megállapításához a biztosított személynek magának kell svédországi munkaviszonnyal rendelkeznie abban az időszakban, amely vonatkozásában az ellátást igényli. Az nem elegendő, ha a biztosított személy házastársa rendelkezik svédországi munkaviszonnyal.

20 E. Bergström fellebbezést terjesztett elő a Kammarrätten i Stockholm (stockholmi fellebbviteli bíróság) előtt, amely az ügy érdeméről határozva megállapította, hogy E. Bergström svájci munkaviszonyának köszönhetően teljesítette a svéd jogi szabályozásba előírt, 240 napos munkaviszonyra vonatkozó követelményt. E. Bergström így a svájci munkaviszonya alapján meghatározandó, az alapszintűnél magasabb összegű támogatásra jogosult.

21 A Försäkringskässan fellebbezést terjesztett elő a Kammarrätten ítéletével szemben, és azt kérte, hogy a Regeringsrätten helyezze hatályon kívül a határozatot. E. Bergström a fellebbezés elutasítását kérte.

22 A kérdést előterjesztő bíróság szerint nem vitatott, hogy E. Bergström az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében a svéd jogszabályok hatálya alá tartozik, még akkor is, ha nem állt alkalmazásban Svédországban. Mindazonáltal E. Bergström nem felel meg a táppénznek megfelelő összegű gyermeknevelési támogatásra való jogosultság követelményeiről szóló svéd jogszabályi rendelkezéseknek.

23 Nem teljesült a svédországi munkaviszonyra vonatkozó követelmény, amely szerint gyermeke születését megelőzően legalább 240 egymást követő napon keresztül rendelkeznie kellett volna táppénzre való jogosultsággal. A kérdés az, hogy a svájci munkaviszonyt e feltétel teljesítésének kell-e tekinteni.

24 Emellett E. Bergström nem állt munkaviszonyban, és nem rendelkezett jövedelemmel, amelynek a nemzeti jog szerint a táppénz jövedelemalapjának megállapításául kell szolgálnia. A kérdés az, hogy a svájci munkaviszonyából származó jövedelmét figyelembe kell-e venni e rendelkezések alkalmazásánál.

25 E megfontolásokra tekintettel a Högsta förvaltningsdomstolen úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Az uniós jog, különösen a [megállapodás] és az [1408/71] rendelet 72. cikke alapján meg lehet-e szerezni a családi ellátásnak minősülő, jövedelemalapú gyermeknevelési támogatásra való jogosultsághoz szükséges időtartamot teljes egészében Svájcban végzett szakmai tevékenység és az ottani biztosítás révén?

2) Az uniós jog, különösen a megállapodás és az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 72. cikke alapján egy tekintet alá esik-e a Svájcban megszerzett jövedelem a belföldön megszerzett jövedelemmel a családi ellátásnak minősülő, jövedelemalapú gyermeknevelési támogatásra való jogosultság megállapításakor?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Bevezető észrevételek

26 A feltett kérdések megválaszolása azt feltételezi, hogy az alapügyben szereplő helyzet a megállapodás hatálya alá tartozik. E tekintetben rá kell mutatni, hogy E. Bergström esetében olyan, valamely uniós tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállalóról van szó, aki - miután valamely másik szerződő fél területén állt munkaviszonyban - visszatér származási tagállamába, amelyben e munkaviszony alapján e tagállam jogszabályaiban előírt családi támogatást igényel.

27 A megállapodás hatályának kérdését illetően elsősorban arra kell rámutatni, hogy a megállapodás preambulumának második mondata szerint a szerződő felek "[elhatározták], hogy az Európai Közösségben alkalmazandó előírások alapján megteremtik egymás között a személyek szabad mozgását".

28 E szabadság korlátozását jelentené, ha valamely Szerződő Fél állampolgárát hátrány érné származási országában csupán amiatt, mert gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát.

29 Másodsorban rá kell mutatni, hogy a megállapodás 8. cikke előírja, hogy a Szerződő Felek, a II. mellékletnek megfelelően, rendelkezéseket fogadnak el a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról, az ott felsoroltak érdekében. E rendelkezés sem közvetlenül, sem közvetetten nem utal semmilyen olyan követelményre, amely az e szociális biztonsággal kapcsolatos rendelkezések hatálya alá tartozó személyek tartózkodási helyére vagy a rendelkezéseket alkalmazó Szerződő Fél kijelölésére vonatkozna.

30 Az említett 8. cikk által követett célok között az a) pontban szerepel "az egyenlő bánásmód biztosítása". Az ezen elvre történő kifejezett és általános utalás bizonyítja, hogy az e cikk hatálya alá tartozó területen az említett elv a megállapodás 2. cikkétől függetlenül alkalmazandó, amely cikk a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkalmazását valamely kedvezményezett személynek egy másik Szerződő Fél területén való tartózkodásától teszi függővé.

31 Harmadsorban a megállapodás II. melléklete A. szakaszának (1) bekezdése előírja az 1408/71 rendelet alkalmazását a Szerződő Felek között, bizonyos kiigazításokkal, amelyek azonban a feltett kérdés értékelése szempontjából nem bírnak jelentőséggel. E melléklet 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az e melléklet A. szakaszában hivatkozott jogi aktusokban szereplő "tagállamok" kifejezést úgy kell érteni, mint amely a kérdéses közösségi jogi aktusok hatálya alá tartozó tagállamokon túl Svájcra is utal.

32 Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet nem csupán a családi ellátásokra alkalmazandó, hanem az ellátások más csoportjaira is, köztük az öregségi ellátásokra.

33 Ebből következik, hogy az összesítés szabályának alkalmazása nélkül a munkavállaló származási országába való visszatérését követően a Svájci Államszövetség és az Unió tagállamai szociális biztonsági rendszereinek összehangolása az esetek nem elhanyagolható részében, köztük az öregségi ellátások megszerzése esetében, kizárt volna.

34 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a megállapodás és az 1408/71 rendelet alkalmazandó az olyan munkavállalóra, mint amilyen a jelen ítélet 26. pontjában szerepel.

Az első kérdésről

35 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a megállapodás és az 1408/71 rendelet értelmében, ha valamely tagállam jogi szabályozása az alapügyben szereplőhöz hasonló családi ellátást biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő megszerzésétől teszi függővé, e tagállam illetékes intézménye e tekintetben köteles-e figyelembe venni a teljes egészében a Svájci Államszövetség területén szerzett ilyen időszakot.

36 A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a nemzeti szabályozás szerint E. Bergströmnek a gyermeke születését megelőző 240 napra kell munkaviszony fennállását igazolnia. E. Bergström ezen időszak teljes egészét munkaviszonyban töltötte a Svájci Államszövetség területén.

37 Nyilvánvaló, hogy az E. Bergström által kért támogatás az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i alpontja értelmében vett családi ellátásnak minősül.

38 A feltett kérdés megválaszolásához a megállapodás 8. cikke c) pontjának és az 1408/71 rendelet 72. cikkének értelmezése szükséges, amely utóbbi rendelkezés az érintett ellátásra való jogosultság megszerzéséhez az úgynevezett "összesítés" szabályának alkalmazását írja elő.

39 A Bíróság elé észrevételeket terjesztő egyes felek az "összesítés" kifejezésre alapozva azzal érvelnek, hogy e fogalom logikailag legalább két, különböző tagállamokban megszerzett szolgálati idő létét feltételezi. Ezáltal az ellátás nyújtására illetékes intézmény helye szerinti tagállamnak lehetősége volna erre vonatkozóan előírni, hogy bizonyos időtartamú munkaviszonyt az ő területén kell teljesíteni, ami kizárná a kizárólag más tagállam területén teljesített időszak figyelembevételét.

40 Ezen értelmezést nem lehet elfogadni.

41 Mind a megállapodás 8. cikke c) pontjának, mind az 1408/71 rendelet 72. cikkének szövege egyértelmű. Az első rendelkezés szerint az összesítés a különböző nemzeti jogi előírások által figyelembe vett "összes jogosultsági időre" vonatkozik, a második pedig az összesítés során megköveteli "a más tagállamok területén szerzett biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő" figyelembevételét, mintha azt az illetékes intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna.

42 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendeletet az EGK-Szerződés 51. cikke (módosítást követően az EK-Szerződés 51. cikke, jelenleg EK 42. cikk) alapján fogadták el, amely felhatalmazta az Európai Unió Tanácsát arra, hogy a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető "összes időszak" összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából.

43 Ezen értelmezés összhangban áll a megállapodás célkitűzésével, amely a személyek szabad mozgásának biztosítása a Svájci Államszövetség és a Közösség között. Ezen értelmezés tiszteletben tartja továbbá a megállapodás 8. cikkének a) pontjában szereplő egyenlő bánásmód elvét, mivel annak biztosítására irányul, hogy a szabad mozgás gyakorlása ne járjon a migráns munkavállalónak az e szabadságot nem gyakorló munkavállalókhoz képest a társadalombiztosítási ellátásoktól való megfosztásával.

44 Így a tagállam illetékes intézménye a családi ellátás odaítélésekor nem követelheti meg a valamely más tagállamban - a jelen esetben Svájcban - teljesített szolgálati vagy munkaviszonyon felül további biztosítási idő megszerzését a saját területén.

45 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a megállapodás 8. cikkének c) pontja és az 1408/71 rendelet 72. cikke értelmében, ha valamely tagállam jogi szabályozása az alapügyben szereplőhöz hasonló családi ellátást biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő megszerzésétől teszi függővé, e tagállam illetékes intézménye e tekintetben köteles figyelembe venni a teljes egészében a Svájci Államszövetség területén szerzett ilyen időszakot.

A második kérdésről

46 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a megállapodás és az 1408/71 rendelet alapján egy tekintet alá esik-e a Svájcban megszerzett jövedelem a belföldön megszerzett jövedelemmel, amelyet Svédországban az igényelt családi ellátás összegének kiszámításához alapul vesznek.

47 A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy E. Bergström az egészségbiztosítási szabályok szerint kiszámolt táppénznek megfelelő összegű családi támogatást igényelt. A szóban forgó családi ellátás a biztosított éves jövedelméhez kapcsolódik.

48 Ilyen helyzetben tehát e sajátos kategória családi ellátásának kiszámításához az 1408/71 rendeletnek a társadalombiztosítás "egészségbiztosítás" ágára vonatkozó releváns szabályait kell alkalmazni.

49 E szabályok az 1408/71 rendelet 23. cikkében szerepelnek. Függetlenül attól, hogy a jelen esetben a támogatás kiszámításához alapul vett jövedelem meghatározása e cikk (1) bekezdésének vagy (2) bekezdésének alkalmazásával történik, az említett jövedelmet vagy az illetékes intézmény helye szerinti tagállam jogszabályai szerint teljesített időszakban szerzett jövedelem alapján, vagy az ezen jogszabályok - a jelen esetben a svéd jogi szabályozás - szerint teljesített időszaknak megfelelő szokásos keresetet - adott esetben szokásos átlagkeresetet - figyelembe véve.

50 E megoldás összhangban áll az 1408/71 rendelet VI. melléklete N. pontjának 1. alpontjában szereplő, ratione temporis alkalmazandó szabállyal, amely kimondja, hogy a rendelet 72. cikkének alkalmazásakor a családi ellátáshoz való jogosultságot úgy kell meghatározni, hogy ugyanazt az átlagos jövedelmet tekintik a valamely másik tagállamban letöltött biztosított időszakok alapjául, mint azokét a svédországi biztosítási időszakokét, amelyekhez az előbbieket hozzáadják.

51 Az alapügyben azonban E. Bergström Svédországban semmiféle jövedelmet nem szerzett a 240 napos referencia-időszak alatt.

52 Ilyen helyzetben annak érdekében, hogy a megállapodás 8. cikkének c) pontja és az 1408/71 rendelet 72. cikke a jelen ítélet 45. pontjában szereplő értelmezésüknek megfelelően hatékonyan érvényesüljenek, valamint hogy a megállapodás 8. cikkének a) pontjában és az említett rendelet 3. cikkének (1) pontjában megfogalmazott egyenlő bánásmód követelménye teljesüljön, E. Bergström referenciajövedelmét olyan munkavállaló jövedelmét alapul véve kell kiszámolni, aki az övéhez hasonló foglalkozást végez Svédországban, és aki az érdekelthez hasonló szakmai tapasztalattal és képesítéssel is rendelkezik.

53 A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a megállapodás 8. cikkének a) pontját és az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, 23. cikkének (1) és (2) bekezdését, 72. cikkét, valamint VI. melléklete N. pontjának 1. alpontját úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, amikor az alapügyben szereplőhöz hasonló családi ellátás összegét az egészségbiztosítási ellátásra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámolni, olyan személy számára, aki az e jogosultság megszerzéséhez szükséges munkaviszony időtartamának teljes egészét valamely másik szerződő fél területén teljesítette, ezen összeget olyan munkavállaló jövedelmét alapul véve kell kiszámolni, aki az övéhez hasonló szakmai tapasztalattal és képesítéssel rendelkezik, és aki hasonló szakmai tevékenységet végez azon tagállam területén, ahol az ellátást igényelték.

A költségekről

54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-én Luxembourgban aláírt megállapodás 8. cikkének c) pontját, valamint a 2001. június 5-i 1386/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 72. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam jogi szabályozása az alapügyben szereplőhöz hasonló családi ellátást biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő megszerzésétől teszi függővé, e tagállam illetékes intézménye e tekintetben köteles figyelembe venni a teljes egészében a Svájci Államszövetség területén szerzett ilyen időszakot.

2) Az említett megállapodás 8. cikkének a) pontját és az 1386/2001 rendelettel módosított 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, 23. cikkének (1) és (2) bekezdését, 72. cikkét, valamint VI. melléklete N. pontjának 1. alpontját úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, amikor az alapügyben szereplőhöz hasonló családi ellátás összegét az egészségbiztosítási ellátásra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámolni, olyan személy számára, aki az e jogosultság megszerzéséhez szükséges munkaviszony időtartamának teljes egészét valamely másik szerződő fél területén teljesítette, ezen összeget olyan munkavállaló jövedelmét alapul véve kell kiszámolni, aki az övéhez hasonló szakmai tapasztalattal és képesítéssel rendelkezik, és aki hasonló szakmai tevékenységet végez azon tagállam területén, ahol az ellátást igényelték.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: svéd.