BH 2010.12.319 I. Az adócsalást a vezető tisztségviselő megtévesztésével közvetett tettesként valósítja meg a betéti társaság gazdasági tevékenységét ténylegesen irányító kültagja, aki az általa készített és az adóhatósághoz benyújtott valótlan tartalmú adóbevallást az adókötelezettség teljesítésére jogosult, de a társaság gazdasági tevékenységében részt nem vevő, arról érdemi információval nem rendelkező beltaggal íratja alá [Btk. 20. § (2) bek., 310. § (1) bek.].

II. Rövidített indokolás alkalmazásának minden olyan esetben helye van, amikor az ügydöntő határozat még az elsőfokú bírósági eljárásban jogerőre emelkedik függetlenül attól, hogy azt az érdekeltek eleve tudomásul vették, avagy a bejelentett fellebbezésüket még a részletesen indokolt ügydöntő határozat írásba foglalása és felterjesztése előtt visszavonták [Be. 259. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2008. év december hó 10. napján kihirdetett és 2008. év december hó 12. napján első fokon jogerőre emelkedett ítéletével K. R. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli folytatólagosan, jelentős értékre, elkövetett adócsalás bűntettében [Btk. 310. § (1) bek., (3) bek., Btk. 12. § (2) bek.], és 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [Btk. 276. §, Btk. 12. § (2) bek.].

Ezért őt halmazati büntetésül, mint visszaesőt 1 év 4 hónap börtönre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ellenben 2 rendbeli számvitel rendje megsértésének bűntette [Btk. 289. § (1) bek. b) pont, (4) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege szerint a 2003. év október hó 9. napján megalakított M. Bt. beltagja K. Á.-né, míg kültagja K. R. terhelt volt. A gazdasági társaság 2005. év szeptember hó 23. napján elhatározta a Bt. végelszámolással történő megszüntetését. A végelszámolás kezdő napja 2005. év október hó 20. napja volt, végelszámolónak H. A.-nét jelölték ki.

A gazdasági társaság a megalakulásától 2005. év december hó 15. napjáig tartó időszakban gazdasági tevékenységet folytatott. A társaság tényleges képviseletét, a gazdasági tevékenységének irányítását, a kivitelezési munkák szervezését, lebonyolítását, a könyvelővel való kapcsolattartást, a társaságot terhelő számviteli kötelezettségek teljesítését ténylegesen K. R. terhelt látta el. K. Á.-né a társaság gazdasági tevékenységében nem vett részt, arról érdemi információval nem rendelkezett.

K. Á.-né a M. Bt. nevében az APEH Z. Megyei Igazgatóságához áfa adónemben 2004. évben, valamint a 2005. év I. és II. negyedévében benyújtott adóbevallásokat K. R. terheltben megbízva, az azokban feltüntetett adatok valótlanságáról nem tudva írta alá. K. R. terhelt a végelszámolót a gazdasági tevékenység folytatásáról, annak árbevételéről és az adófizetési kötelezettségről ugyancsak nem tájékoztatta.

A M. Bt. a 2004. adóévben az adóhatóságot valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásával megtévesztette és áfa adónemben 12 883 000 forinttal csökkentette az állami adóbevételt, részletezve oly módon, hogy az elvont adó összege a II. negyedévben 3 034 000 forint, a III. negyedévben 3 563 000 forint, míg a IV. negyedévben 6 286 000 forint volt.

A M. Bt. a 2005. adóévben valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásával, illetve jelentős tények elhallgatásával az adóhatóságot megtévesztette, így áfa adónemben 27 153 000 forinttal csökkentette az adóbevételt oly módon, hogy az elvont adó összege I. negyedévben 5 116 000 forint, II. negyedévben 10 915 000 forint, III. negyedévben 5 827 000 forint és a IV. negyedévben 5 295 000 forint volt.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján. Az indítvány szerint a terhelt nem volt a M. Bt. vezető tisztségviselője, csak a kültagja, aki a társaság üzletvezetésére és képviseletére nem jogosult. A gazdasági társaságot a vezető tisztségviselő - betéti társaság esetén a beltag - vezeti, képviseli, az adóhatóság irányába ő járhat el, ő áll adójogi jogviszonyban. Az elkövetéskor hatályos Gt. 22. §-ának (3) bekezdése szerint a vezető tisztségviselői feladat csak személyesen látható el, képviseletnek nincs helye. Miután a terhelt nem volt a társaság vezető tisztségviselője, ezért az adócsalás bűntettét tettesként nem követhette el.

A bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. A Be. 259. § (1) bekezdésének rendelkezése ugyanis a rövidített ítélet készítését akkor teszi lehetővé, ha a kihirdetés útján közölt határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést. Jelen ügyben azonban mind a terhelt, mind a védő bejelentette a fellebbezést. Az a körülmény, hogy azt utóbb visszavonták, nem eredményezheti az eljárási jogszabály kiterjesztő értelmezését, mert annak a büntetőjogban nincs helye.

Az ítéleti tényállás nem tartalmazza az elkövetés időpontját sem. Ennek azért van jelentősége, mert 2005. szeptember 1. napjával változott az adócsalás tényállása, és abban az elkövetési magatartás is. Az ítélet szerint a terhelt a terhére rótt bűncselekményt a módosítás előtt és utána is elkövette, ennél fogva - a Btk. 2. §-ának alkalmazására figyelemmel - az elkövetési idő megállapítása nem mellőzhető.

Az ítélet indokolása nem tartalmazza az elkövetési érték megállapításának a megalapozását, továbbá azt sem, hogy a terhelt milyen okiratra követte el a magánokirat-hamisítást, a hamisított okiratot milyen eljárásban, mikor használta fel, a felhasználás járt-e jog vagy kötelezettség keletkezésével.

A bíróság nem vette figyelembe, hogy a betéti társaság 2005. év október hó 20. napjától végelszámolási eljárás alá került. A végelszámoló H. A. lett, ennek ellenére a marasztaló döntés az ezt követő időszakra vonatkozó adóbevétel csökkenést is a terhelt terhére rótta.

A védő figyelemmel arra, hogy a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével, illetve eljárási szabálysértéssel került sor, a megtámadott határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 86. és 102. §-ai, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján az adókötelezettség teljesítése a társaság képviseletére jogosult beltagot terheli. Az irányadó tényállás szerint azonban a cégnyilvántartás szerinti beltag, a társaság gazdasági tevékenységében nem vett részt, arról érdemi információval nem rendelkezett. Az adóbevallásokat K. R. terhelt készítette el, azokat K. Á.-né a terheltben megbízva, az azokban feltüntetett adatok valótlanságáról nem tudva írta alá.

Terhelt a tévedésbe ejtett vezető tisztségviselő felhasználásával valósította meg a bűncselekményt, ezért magatartása közvetett tettesként elkövetett adócsalásnak minősül, így az eljáró bíróság nem sértett anyagi jogi szabályt, amikor büntetőjogi felelősségét, tettesként megállapította.

Hasonló okból törvényes a végelszámolási eljárás során elmulasztott adóbevallások miatti büntetőjogi felelősség megállapítása is. A tényállás alapján a terhelt a végelszámolót is megtévesztette, amikor a gazdasági tevékenység folytatásáról, annak árbevételéről és így az adófizetési kötelezettségről nem tájékoztatta.