BH 2021.7.193 A bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi immár relatív eljárási szabálysértés körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont].

Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második fordulata szerint "a hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni".

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi) 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság határozatát - ha a törvény kivételt nem tesz - indokolni köteles.

Értelemszerűen, ha az indokolási kötelezettséghez kapcsolódó eljárási szabálysértés kifejezett törvényi szabály sérelmével jár, és nem mérlegelés körébe vonható, akkor az az eljárási sérelem nem lehet relatív szabálysértés, hanem feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető, vagyis abszolút eljárási szabálysértés.

Nyilvánvalóan ilyennek tekintendő, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis e rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a hiányzó tényállás folytán a rendelkező résszel ellentétes, tehát a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés, ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósult [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 609. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. f) pont; Alaptörvény XXIV. cikk (1) bek.; 2011. évi CLXI. tv. (Bszi) 13. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2019. november 26. napján meghozott - és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett - ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bf) alpont, I. tényállási pont], 3 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bf) alpont, II/1., II/2. tényállási pont], lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bc) alpont, II/3. tényállási pont] és kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. c) pont I. fordulat]. Ezért az I. r. terheltet mint visszaesőt halmazati büntetésül 2 év 4 hónap szabadságvesztés-büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a terhelt a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terhelttel szemben 4000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, a magánfél polgári jogi igényének elbírálásáról, és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2020. június 23. napján, a Be. 651. § (1) bekezdése alapján, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés okából - figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[3] Indokai szerint az eljárt bíróság a járási ügyészség három vádirata alapján járt el akként, hogy az utóbb benyújtott vádiratok alapján indult ügyeket a folyamatban lévő büntetőügyhöz egyesítette. Az elsőfokú bíróság az egyesített ügyben lefolytatott bizonyítási eljárást követően az I. r. terhelt bűnösségét a benyújtott vádakkal egyezően, valamennyi vádpontban megállapította, és ennek megfelelően szabta ki az I. r. terhelttel szemben a halmazati büntetést. A 2019. november 26. napján kihirdetett ítéletet valamennyi fellebbezésre jogosult tudomásul vette, így az a kihirdetést követően jogerőre emelkedett.

A járásbíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletet rövidített indokolással készítette, a tényállást, a jogi minősítést és az alkalmazott jogszabályokat tüntette fel.

[4] Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában azonban az I. r. terheltet érintően az I., II/1-3. pont alatt felsorolt tényállási részekben csupán a lopási bűncselekményekhez kapcsolódó történeti tényállást rögzítette, az ítélet azonban nem tartalmazza a járási ügyészség harmadik vádiratának tárgyát képező, és ez alapján a kifosztás bűntette miatti bűnösséget megállapító ítéleti rendelkezéshez tartozó történeti tényállást.

Mivel a járásbíróság az ítélet rendelkező részében e cselekményben is megállapította az I. r. terhelt bűnösségét, ezzel szemben az ítélet indokolása nem tartalmazza az ehhez tartozó történeti tényállást, az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, és ezáltal a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértés megvalósult.

Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítsa.

[5] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség indítványát - annak indokaival és jogi álláspontjával egyetértve - fenntartotta azzal, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül.

[6] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[7] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[8] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[9] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[10] Az indokolási kötelezettséget érintő felülvizsgálati okot a 2006. évi LI. számú törvény emelte be az abszolút szabálysértések közé [1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 373. § (1) bek. III/a) és b) pont].

[11] Ennek alapját az képezte, hogy az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, rendelkezéseinek ténybeli és jogi alapjairól, a másodfokú bíróság pedig köteles ezt ellenőrizni. Amennyiben az indokolásban írtak alapján megállapítható, hogy a bíróság a döntéshozatal során mely tényeket látta megállapíthatónak milyen bizonyítékok, illetve ténykövetkeztetések révén, úgy tevékenységének helyessége ezen adatok alapján megítélhető, a határozat - az esetleges megalapozatlanság ellenére - felülbírálatra alkalmas. Amennyiben a törvény engedélye alapján - így a korábbi Be. 259. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel - mellőzhető az indokolás, illetve a tényállás, akkor ezek hiánya nem lehet alapja az abszolút eljárási szabálysértés megállapításának. A bűnösséget megállapító és az eljárást megszüntető határozatokban azonban - erre irányuló törvényi rendelkezés hiányában - nem mellőzhető a tényállás rögzítése, így ezeknél a határozatoknál annak elhagyása feltétlen hatályon kívül helyezést vont maga után. Megállapítható a ténybeli alapok hiánya abban az esetben is, ha a próbára bocsátás megszüntetéséről rendelkező határozatban mulasztja el a bíróság a próbára bocsátás alapjául szolgáló tényállást rögzíteni [korábbi Be. 373. § (1) bek. III/a) pont].