62002TO0213_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) 2004. szeptember 6-i végzése. SNF SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Megsemmisítés iránti kereset - 2002/34/EK irányelv - Poliakrilamidok kozmetikai termékekben való felhasználásának korlátozása - Személyében érintett személy - Elfogadhatóság. T-213/02. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (ötödik tanács)

2004. szeptember 6.(*)

"Megsemmisítés iránti kereset - 2002/34/EK irányelv - A poliakrilamidok kozmetikai termékekben való felhasználásának korlátozása - Személyében érintett személy - Elfogadhatóság"

A T-213/02. sz. ügyben,

az SNF SA (székhelye: Saint-Étienne [Franciaország], képviselik: K. Van Maldegem és C. Mereu ügyvédek)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK tanácsi irányelv II., III. és VII. mellékletének a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló, 2002. április 15-i 2002/34/EK huszonhatodik bizottsági irányelv (HL L 102., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 304. o.) részleges - a poliakrilamidok kozmetikai termékekben való felhasználásának korlátozására vonatkozó - megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),

tagjai: P. Lindh elnök, R. García-Valdecasas és J. D. Cooke bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta a következő

Végzést

Jogi háttér

1 A jelen kereset tárgyát képező irányelv elfogadását megelőzően utolsó alkalommal a kozmetikai termékek összetevőivel vagy összetevő-kombinációival kapcsolatos állatkísérletek betiltása időpontjának másodszori elhalasztásáról szóló, 2000. június 19-i 2000/41/EK bizottsági irányelvvel (HL L 145., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 278. o.) módosított, a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelv (HL L 262., 169. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 285. o., a továbbiakban: a kozmetikumokról szóló irányelv) előírja többek között, hogy a Közösségben forgalomba hozott kozmetikai termékek a szokásos vagy az előre látható felhasználási körülmények során nem lehetnek ártalmasak az emberi egészségre, figyelembe véve különösen a termék csomagolását, címkézését, a használatára és a lejáratára vonatkozó esetleges utasításokat, valamint a gyártótól, annak megbízottjától vagy a kozmetikai terméknek a Közösség piacán való forgalomba hozataláért felelős más személytől származó minden egyéb jelzést vagy tájékoztatást.

2 A kozmetikumokról szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy:

"A 2. cikkből következő általános kötelezettségeik sérelme nélkül a tagállamok megtiltják az olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalát, amelyek a következő anyagok valamelyikét tartalmazzák:

[...]

b) a III. melléklet első részében felsorolt anyagok az ott megállapított korlátozásokon túl és feltételeken kívül;

[...]"

3 A kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikke előírja, hogy:

"(1) A 10. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően kell meghatározni a következőket:

- a kozmetikai termékek összetételének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati módszerek.

- a kozmetikai termékek mikrobiológiai és vegyi tisztaságának kritériumai és azok a módszerek, amelyekkel ezen kritériumoknak való megfelelést ellenőrizni lehet.

(2) A kozmetikai termékekben található összetevők egységes nevezéktanát és a kozmetológiai tudományos bizottsággal folytatott konzultációt követően azokat a módosításokat, amelyek a mellékleteknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása érdekében szükségesek, értelemszerűen ugyanannak az eljárásnak megfelelően fogadják el."

4 A kozmetikumokról szóló irányelv 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Megalakul a kozmetikaitermék-ágazat kereskedelme technikai akadályainak felszámolásáról szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság, a továbbiakban »bizottság«. A bizottság a tagállamok képviselőiből áll, elnöke a Bizottság képviselője,

(2) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályait."

5 A kozmetikumokról szóló irányelv 10. cikke előírja, hogy:

"(1) Ha az e cikkben megállapított eljárást kell követni, az ügyet az elnök saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének a kérésére a bizottság elé terjeszti.

(2) A Bizottság képviselője a bizottság elé terjeszti a meghozandó intézkedések tervezetét. A bizottság, az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel megállapított határidőn belül, véleményt nyilvánít a tervezetről. [...]

(3) a) A Bizottság a tervezett intézkedéseket elfogadja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével.

b) Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság a meghozandó intézkedésekről haladéktalanul javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Tanács minősített többséggel határoz.

c) Ha a javaslatnak a Tanács elé terjesztésétől számított három hónapon belül a Tanács nem határozott, a javaslatot a Bizottság fogadja el."

6 A kozmetikumokról szóló irányelv 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ha ezen irányelv alapján bármilyen egyéni intézkedés történik a kozmetikai termékek forgalomba hozatalának betiltására vagy korlátozására vonatkozóan, annak közlik a pontos okait. Erről, valamint a hatályban levő tagállami jogszabályokban rendelkezésre álló jogorvoslatok részleteiről és e jogorvoslatok igénybevételének a határidejéről értesítik az érintett felet."

7 2002. április 15-én a Bizottság a kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával és a kozmetikai termékek és fogyasztóknak szánt nem élelmiszer termékek tudományos bizottságával (a továbbiakban: SCCNFP) folytatott konzultációt követően elfogadta a 76/768/EGK irányelv II., III. és VII. mellékletének a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló 2002/34/EK huszonhatodik irányelvet (HL L 102., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 304. o., a továbbiakban: a vitatott irányelv).

8 A vitatott irányelv első cikke úgy rendelkezik, hogy a kozmetikumokról szóló irányelv az ezen irányelv mellékletében foglaltaknak megfelelően módosul. A melléklet előírja, hogy a kozmetikumokról szóló irányelv III. melléklete a 66. hivatkozási számmal egészül ki, és a poliakrilamidok esetében a nem lemosandó testápoló termékek maximális akrilamidmaradvány-tartalmát 0,1 mg/kg-ban, egyéb kozmetikai termékek maximális akrilamidmaradvány-tartalmát 0,5 mg/kg-ban határozza meg.

A jogvita alapjául szolgáló tények

9 A felperes az akrilamid és az akrilamid alapú polimerek, így a poliakrilamidok egyik legnagyobb előállítója, amelyet az egész világon értékesít. A polimerek elemzéstechnikáinak területén való gyakorlata és know how-ja alapján a FLOCARE védjegy alatt a poliakrilamidok széles választékát fejlesztette ki; olyan polimereket, amelyeket kifejezetten a kozmetikumokban és a testápoló termékekben való használatra szánt.

10 A poliakrilamidokat azért használják kozmetikai termékekben, mert többféle módon is alkalmazhatók, kondicionálóként és vékony réteget képező anyagként, hámlasztó, sűrítő, emulgeáló és diszperzáló polimerekként sminktermékekben.

11 A felperes a Polyacrylamide Producers Group (a továbbiakban: PPG) tagja, melyet a Közösségben jelen lévő hét poliakrilamid-termelőből áll. Közülük kettő - így a felperes is - akrilamidot is gyárt. A becslések szerint a Közösségen belüli akrilamid 99,9 %-át poliakrilamid-termelésre használják fel.

12 Az SCCNFP 1997. november 14-i ülésének napirendjébe felvette a kozmetikai termékekben használt poliakrilamidokat. 1998 közepén a kozmetikai termékeket gyártók ágazati szövetsége, az Európai Kozmetikai, Toalettipari és Illatszerszövetség (a továbbiakban: Colipa, amely azonban nem foglalja magában az olyan alapanyagok-gyártókat, mint a felperes) megkapta az SCCNFP-től a kozmetikai termékekben a poliakrilamidok használatához fűződő rák kockázatára vonatkozó első véleménytervezet másolatát. Sem a PPG, sem a felperes nem kapott közvetlenül másolatot ebből a dokumentumból. Az SCCNFP által javasolt következtetés többek között az volt, hogy a poliakrilamidot tartalmazó kozmetikai termékek egész életen keresztül való használata az akrilamidmaradvány-koncentráció miatt a rák elfogadhatatlanul magas többletkockázatát jelenti. A Colipa elküldte a véleménytervezetet a PPG-nek.

13 1998. szeptember 3-án a Colipa az SCCNFP-nek az ágazat közös válaszával szolgált, amelynek egy részét a PPG készítette. Ebben a válaszban jelezte, hogy az SCCNFP véleménytervezetét az új adatok és a kockázatok felbecsülésének jelenlegi módszertana figyelembevételével felül kell vizsgálni. Az SCCNFP, a Colipa és a PPG ezt követően hosszú levélváltásba kezdett. A Colipa és a PPG részt vett az SCCNFP ülésein, és számos, a kozmetikai termékekben a poliakrilamaidok használatához fűződő kockázatokra vonatkozó értékelést adott az SCCNFP számára a vitatott irányelv 2002. április 15-i elfogadását megelőzően.

Az eljárás és a felek kérelmei

14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. július 12-én benyújtott keresetlevelével a felperes a jelen keresetet indította.

15 A Hivatalhoz 2002. augusztus 22-én benyújtott külön iratban a Bizottság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikke értelmében elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozott. A felperes 2002. október 10-én nyújtotta be az erre a kifogásra vonatkozó észrevételeit.

16 A pervezető intézkedések keretében az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) 2002. november 28-án kérdések megválaszolására és többek között arra hívta fel a felperest, hogy pontosítsa azon állítását, mely szerint néhány szabadalma de facto értéktelenné vált a vitatott irányelv elfogadása következtében, és küldje meg az Elsőfokú Bíróság számára valamennyi érintett szabadalom másolatát. A felperes a megszabott határidőn belül teljesítette ezt a kérést.

17 A keresetlevelében és az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak a keresetet, vagy, másodlagosan, az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban döntsön;

- részlegesen semmisítse meg a vitatott irányelvet;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

18 Elfogadhatatlansági kifogásában a Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

Indoklás

A felek érvei

19 A felperes úgy érvel, hogy jelen kereset az EK 230. cikk alapján elfogadható, mivel a vitatott irányelv végleges joghatások kiváltását célzó, kötelező aktus, amely őt közvetlenül és személyében érinti. Előzetesen azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy érdemben vizsgálja meg a jelen ügyet mielőtt az elfogadhatóságról határozna, vagy - másodlagosan - halassza el a döntéshozatalt az alapügyben hozott ítélet meghozataláig. Arra hivatkozik különösen, hogy a jelen ügy különösen bonyolult szabályozási területet érint, és a jogi helyzete nem értékelhető az ügy érdemétől függetlenül. A felperes előadja, hogy a jelen jogvita különösen érinti a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (HL 196. 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 1. kötet, 27. o.) és a kozmetikumokról szóló irányelv közti viszonyt.

20 A felperes állítása alátámasztására öt érvet hoz fel.

21 Elsősorban fenntartja, hogy a vitatott irányelv általános megfogalmazása ellenére a Közösségen belül csak a PPG-t alkotó hét poliakrilamid-termelőt érinti. Mind ténybeli, mind pedig jogi értelemben ezek a társaságok a gazdasági szereplők zárt kategóriáját alkotják, olyan ténybeli körülmények alapján, amelyek megkülönböztetik őket minden más szereplőtől. A felperes szerint maga a kozmetikumokról szóló irányelv határozza meg őket "érintett felekként" (lásd az 5a. cikket). Kiemeli, hogy még a poliakrilamidok közösségi piacon és a kozmetikai termékekben való jelenléte is teljes mértékben a PPG tagjainak minősülő társaságok folyamatos erőfeszítéseinek köszönhető. A felperes azt állítja, hogy ha a PPG nem fektetett volna be a poliakrilamidok fejlesztésének támogatásába, és nem szolgáltatott volna adatokat a Bizottságnak, akkor ezt az összetevőt soha sem értékesítették volna a kozmetikai ágazatban, és valószínűleg a vitatott irányelvet sem fogadták volna el.

22 A felperes úgy véli, hogy a poliakrilamidok gyártására vonatkozó technikai és kereskedelmi know how fontossága miatt harmadik társaságok nem léphetnek be erre a piacra rövid időn belül. Hozzáteszi, hogy a kozmetikai termékek akrilamidmaradvány-tartalmára vonatkozó, szigorúbb koncentrációs értékek bevezetésével a vitatott irányelv újabb jogszabályi jellegű akadályt teremtett az új potenciális piacra lépő vállalkozások előtt.

23 A felperes úgy véli, hogy a koncentráció új határértékével technikailag lehetetlen az akrilamidmaradvány-tartalom új határértékének megfelelő, szilárd poliakrilamid-porokat gyártani, mivel a jelenlegi technológia nem teszi lehetővé a szilárd poliakrilamidokban található valamennyi akrilamidmaradvány eltüntetését. Következésképpen a kozmetikai használatú szilárd poliakrilamidok piaca de jure zárt.

24 A felperes továbbá fenntartja, hogy a vitatott korlátozásokat kifejezetten az ő termékeire kell alkalmazni. Arra hivatkozik, hogy a termékei a vitatott korlátozások indokai és tárgyai, és ezek a termékek az érintett intézmények adott területen való cselekvésének a kiváltó okai. Okozati kapcsolat van tehát a vitatott irányelv és a felperes helyzete között. Ez utóbbi az egyetlen vállalkozó a kozmetikai használatra szánt szilárd poliakrilamidok por alakban történő gyártására és forgalmazására. Más szereplők folyékony emulziókat gyártanak, amelyekre nincsenek hatással az akrilamidmaradvány-tartalmára vonatkozó új koncentrációs határértékek. Következésképpen, a vitatott irányelv a felperest különleges módon érinti, amennyiben ő az egyetlen szereplő, aki szilárd poliakrilamid-porokat gyárt a kozmetikai ipar számára, illetve a terméke különleges tulajdonságokkal rendelkezik.

25 Másodsorban a felperes úgy véli, hogy személyében érinti a vitatott irányelv, mivel negatívan érinti bizonyos korábban létező különleges jogát, amely megkülönbözteti a többi gazdasági szereplőtől.

26 A felperes e tekintetben fenntartja, hogy a vitatott irányelv bizonyosan megfosztja a szabadalmi oltalomtól Franciaországban 2004-től kezdődően, amennyiben ennek a tagállamnak nem lesz más választása, mint a vitatott irányelvben a poliakrilamidokra meghatározott korlátozások alkalmazása, amely de facto értéktelenné teszi a szabadalmát. Arra hivatkozik, hogy azon termékek kizárólagos forgalmazási joga, amelyek saját találmányainak eredményei, megegyezik a C-309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben - amelyben a Bíróság 1994. május 18-án hozott ítéletet (EBHT 1994., I-1853. o.) - a felperes lajstromozott védjegyből eredő jogával.

27 A felperes azt állítja, hogy a kozmetikai ipar számára szilárd poliakrilamid-termékeket gyárt, különleges gyártási eljárást használva, amely hosszas kutatások, valamint hatalmas fejlesztési és pénzügyi befektetési tevékenység eredménye. A szabadalma lefedi a kozmetikumok esetén használt technológiai eljárást, mely alapján szilárd sűrítő polimereket gyárt, amelyek módosítják az olyan kozmetikai termékek viszkozitását és állagát, mint a samponok és krémek, kiválasztva az oldószereket (ásványi olajokat) és a felületaktív anyagokat (nonilfenolokat és más etoxilátokat), amelyek eltávolítása lehetetlen a hagyományos technológiát használó versenytársai által gyártott emulziókban.

28 Az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszaiban (lásd a fenti 16. pontot) a felperes pontosította, hogy jelen esetben nevezetesen két, 2000. február 28-án és 2001. január 19-én benyújtott - a 00 02664 (2805461) és a 01 00963 (2819719) számú - szabadalmi bejelentésre hivatkozik. Ezek a szabadalmak lefedik mind az eljárásokat, mind pedig a kozmetikai összetételt.

29 A felperes úgy érvel, hogy az ügyfelei és a végfelhasználók számára olyan termékeket nyújt, amelyek két fontos tényezőt egyesítenek, nevezetesen a szilárd halmazállapotot és a kisebb monomer akrilamidmaradvány-tartalmat. Ezek a tényezők kizárólag a felperest jellemzik, és nagy előnyt biztosítanak számára a versenytársaihoz képest. Azonban a vitatott irányelv megfosztja őt a szabadalmaztatott, kozmetikai alkalmazásokra vonatkozó gyártási eljárás kihasználásától, mivel szabadalmaztatott technológiája nem teszi lehetővé a vitatott irányelvben meghatározott új koncentrációs értékeknek való megfelelést a kozmetikai termékek akrilamidmaradvány-tartalmára vonatkozóan.

30 A felperes vitatja a Bizottság állítását, mely szerint a szabadalma lefed a gyógyszerészeti és állatgyógyászati ipar ágazataiban lehetséges más használatokat is. Fenntartja, hogy a normál gyakorlat szerint a szabadalmi bejelentés benyújtása során még a lehetséges jövőbeli piacokon előrelátható, lehető legtöbb használatot megjelölik, még akkor is, ha a termékek valójában még nem alkalmasak minderre a használatra. Jelen esetben a felperes szabadalma még csak kozmetikai használatra alkalmas. A jogszabályi korlátok miatt egyébként nem fedhet le ugyanabban az időben kozmetikai és gyógyszerészeti használatokat is.

31 A felperes hozzáteszi, hogy jogainak védelme magasabb rendű jogelven alapul, amelyet minden olyan helyzetben be kell tartani, amelyben az egyéni jogok és szabadságok veszélybe kerülnek. Ez az elv az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikkéből következik.

32 Harmadsorban a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette a kozmetikumokról szóló irányelv 13. cikkében számára biztosított eljárási jogokat. A felperes szerint ez a cikk többek közt előírja, hogy minden "érintett féllel" közlik az ezen irányelv alapján meghozott bármilyen korlátozó intézkedést, és értesítik az igénybe vehető jogorvoslatokról. A felperes különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a cikk nem tesz semmilyen különbséget a Bizottság által a kozmetikai termékekben használt kémiai anyagok használatának korlátozására vonatkozó jogi aktusok és a tagállamok által annak ellenőrzése érdekében hozott intézkedések között, hogy a kozmetikai végtermékek a tagállam területén megfeleljenek ezen korlátozásoknak. Úgy véli, hogy a Bizottság köteles volt tehát a poliakrilamidok kozmetikai termékekben való használatára vonatkozó, valamennyi korlátozást közölni vele.

33 E tekintetben a felperes vitatja a Bizottság kozmetikumokról szóló irányelvre vonatkozó értelmezését. Arra hivatkozik, hogy az ezen irányelv által szabályozott területen a Bizottság nem rendelkezik az általában részére elismert széles mérlegelési jogkörrel, mivel tanácskoznia kell az ipar szakértőivel és az illetékes tudományos bizottságokkal, továbbá csak az ad hoc bizottság által jóváhagyott hozzáigazító intézkedéseket fogadhatja el. A felperes szerint ez egyértelműen a kozmetikumokról szóló irányelv 10. és 13. cikkében meghatározott eljárási szabályok hatása. Az e cikkek által az érintett vállalkozásoknak biztosított különleges védelem megkülönbözteti őket az EK 230. cikkének negyedik bekezdése értelmében.

34 A Bizottságnak az Elsőfokú Bíróság T-199/96. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 1998. július 16-án hozott ítéletének (EBHT 1998.,II-2805. o) 58. pontjára való hivatkozást illetően a felperes úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság kifejezetten elismerte a kontradikció alapelvén nyugvó eljárás létét. Arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megkülönbözteti a közösségi intézkedés elfogadásához vezető "közigazgatási" eljárásokat és "jogalkotási" eljárásokat, illetve elismeri, hogy a közigazgatási eljárás eredményét illetően közvetlenül érdekelt személyek és/vagy a közösségi intézkedés elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban részt vett személyek eljárási jogokban részesülnek ezen intézkedés tekintetében. Jelen esetben a felperes fenntartja, hogy számára különleges jogok erednek a vitatott irányelvből, mivel tudományos adatok nyújtása és véleményének az egész eljárás során való szolgáltatása által részt vett a közigazgatási eljárásban. Azonban a Bizottság anélkül értékelte a felperes termékét, hogy figyelembe vette volna a felperes által a Bizottság javaslatának elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során nyújtott adatokat. Ezáltal a Bizottság az eljárás tiszteletben tartása nélkül és a poliakrilamidokra vonatkozó közösségi vívmányokkal ellentétesen fogadta el a vitatott irányelvet.

35 A felperes fenntartja, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság elfogadja is a Bizottság azon állítását, mely szerint a kozmetikumokról szóló irányelv 13. cikke nem nyújt számára eljárási jogokat, mivel a vitatott intézkedést az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával fogadták el; ez utóbbi rendelkezés is közigazgatási eljárást vezet be, melynek keretében a felperes a védelemhez való alapvető jogban részesül. Arra hivatkozik különösen, hogy a fenti rendelkezés előírja, hogy azokat a módosításokat, amelyek az irányelv mellékleteinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása érdekében szükségesek, az SCCNFP-vel való konzultációt követően fogadják el.

36 Negyedsorban, a felperes a Bíróság C-358/89. sz., Extramet Industrie kontra Tanács ügyben 1991. május 16-án hozott ítéletére (EBHT 1991., I-2501. o.) hivatkozva úgy érvel, hogy a vitatott irányelv olyan hatással van a helyzetére, hogy a rá jellemző bizonyos sajátosságok miatt megkülönbözteti őt minden más gazdasági szereplőtől, még a PPG keretein belül is. Ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a PPG keretein belül működő azon kevés társaság egyike, akik mind akrilamidot, mind pedig poliakrilamidot gyártanak. A vitatott irányelv olyan hatással van a helyzetére, hogy ugyanolyan módon érinti, mintha címzettje lenne, mivel teljes akrilamidtermelői tevékenysége veszélybe kerül az elfogadását követően. Az évek folyamán a felperes a poliakrilamidok egyedüli és magas szinten technologizált gyártási eljárását használva rendkívüli jövedelmezőségű "piaci rést" fejlesztett ki. Ezért helyzete különleges, és különbözik a sűrítőanyagok hagyományos piacán jelenlévő versenytársakétól. A vitatott irányelv tehát különleges gazdasági hatással van a felperesre, mivel a kozmetikai ágazatban végzett tevékenységének abbahagyására, valamint valamennyi pénzügyi befektetésének és ipari tulajdonjogainak feladására kényszerül.

37 A felperes azt is elismeri, hogy nem indított más bíróság, közigazgatási vagy kormányzati szerv előtt eljárást a Közösségen belül. Hozzáteszi, hogy a vitatott irányelvet átültető tagállami intézkedések nem érintik közvetlenül és személyében.

38 Ötödsorban, a felperes az EK 230. cikk negyedik bekezdésének alkalmazására vonatkozó ítélkezési gyakorlat legújabb fejlődésére hivatkozik, mely az Elsőfokú Bíróság T-177/01. sz., Jégo-Quéré kontra Bizottság ügyben 2002. május 3-án hozott ítéletéből (EBHT 2002., II-2365. o.), valamint a Bíróság C-50/00. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítélete (EBHT 2002., I-6677. o., I-6681. o.) kapcsán Jacobs főtanácsnok indítványából ered.

39 A Bizottság vitatja a felperes által a jelen kereset elfogadhatóságára vonatkozóan előadott érveket. Úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság a kereset érdemétől függetlenül határozhat az elfogadhatóságról, és ellentétben a felperes által előadottakkal, nincs kapcsolat a 67/548 irányelv alapján előadott tudományos adatokra vonatkozó kérdések és a felperesnek a kozmetikumokról szóló irányelv tekintetében vizsgált helyzete között.

40 Elsősorban, a Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem tartozik az akrilamidtermelők zárt kategóriájához. Megjegyzi, hogy a felperes nem fejti ki azokat az indokokat, mely szerint a Közösségben jelen lévő hét poliakrilamid-termelőn kívül más termelők miért vannak kizárva erről a piacról, és miért vannak akadályozva a jelen lévő termelőkkel való versenybe lépésben.

41 Úgy véli, hogy a kozmetikumokról szóló irányelv 5a. cikkének nem célja, hogy zárttá tegye a kozmetikai összetevők termelőinek csoportját. Ez a rendelkezés arra kötelezi a Bizottságot, hogy tájékoztatásképpen összeállítsa a kozmetikai termékekben alkalmazott összetevők nevezéktanát, de nem az összetevők gyártóit.

42 Másodsorban, a Bizottság fenntartja, hogy a szabadalmi bejelentések nem egyénítik a felperest, és nem helyezik a fent hivatkozott Codorniu kontra Tanács ítélet alapjául szolgáló ügy felperesével azonos vagy hasonló helyzetbe.

43 A Bizottság szerint a felperes nem fejtette ki, hogy a vitatott irányelv hogyan érvényteleníti a szabadalmakat, vagy teszi hatástalanná az általuk nyújtott védelmet. Arra hivatkozik, hogy a vitatott irányelv meghatározza a kozmetikai végtermékek maximális akrilamidmaradvány-tartalmát, hogy az akrilamid használatát nem tiltja meg, és a felperes nem jelezte, hogy mekkora volt a szabadalmazott termékeinek tényleges akrilamidmaradvány-tartalma a vitatott irányelv elfogadása előtt. A szabadalmi bejelentések megvizsgálása nem fedett fel semmilyen adatot az akrilamidmaradvány mennyiségére vonatkozóan az általuk védett termékekben. Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a kozmetikai végtermékekre alkalmazott új határértékek tényleges hatással vannak a szabadalmai bejelentések által lefedett kémiai összetételekre.

44 A Bizottság a 00 02664 (2805461) és 01 00963 (2819719) számú 2000. február 28-i és 2001. január 19-i szabadalmi bejelentésekre hivatkozik. Megjegyzi, hogy a második bejelentés olyan termékeket fed le, amelyek nem korlátozódnak a kozmetikumokra, hanem gyógyszerészeti, állatgyógyászati termékekre és tisztítószerekre is vonatkozik, amelyek közül a vitatott irányelv nem mindegyiket érint. Azt állítja, hogy az első szabadalmi bejelentés "egy vagy több" nem ionos monomer használatát fedi le, köztük az akrilamidot is. Hozzáteszi, hogy az a mód, ahogyan ezek a termékek a listán szerepelnek, feltételezhetően azt jelzi, hogy azok helyettesíthetők egymással. Ebben az esetben a 2000. február 28-i szabadalmi bejelentés nem veszít semmit sem az értékéből vagy a hatékonyságából még az akrilamidok teljes betiltása esetén sem.

45 A fent hivatkozott Codorniu kontra Tanács ítélet alapjául szolgáló ügy felperesének helyzetét illetően a Bizottság azt állítja, hogy ebben az ügyben a megtámadott rendelkezés a "crémant" kifejezésnek a Franciaországban és Luxemburgban sajátos eljárással előállított, minőségi habzó borok használatára szorítkozott. Codorniu, egy spanyol termelő, 1924-ben Spanyolországban bejegyeztette a Gran Crémant de Codorniu védjegyet, és hagyományosan ezt a védjegyet használta mind a bejegyzés előtt, mind pedig azt követően. A "crémant" kifejezés használati jogának kizárólag a francia és luxemburgi termelők részére való fenntartásával a vitatott rendelkezés megakadályozta Codorniut a védjegyének használatában. A Bizottság úgy véli, hogy - ellentétben azzal, amit a felperes állít (lásd különösen a fenti 26-28. pontot) - a bejelentett szabadalmak nem biztosítanak számára "különleges jogokat a poliakrilamidok kozmetikai termékek összetevőjekénti forgalmazása terén", hanem kizárólag azt a jogot biztosítja számára, hogy megakadályozza, hogy más gyártók hasonló vegyi készítményeket értékesítsenek.

46 Harmadsorban, a Bizottság úgy véli, hogy a felperes eljárási jogait nem sértették meg a vitatott irányelv elfogadása során. Arra hivatkozik, hogy ezt az irányelvet nem a kozmetikumokról szóló irányelv 13. cikkének alkalmazásával, hanem az irányelv 8. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával fogadták el. Az ezen irányelv által előírt eljárásban semmilyen szerepet nem játszanak sem az egyéni vállalkozások, sem a vállalkozások szövetségei; nem indíthatnak eljárást, és az eljárás során sem konzultálnak velük.

47 A Bizottság azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság egyértelműen megállapította a fent hivatkozott, Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben hozott ítélte 59. pontjában, hogy a kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikkének (2) bekezdése által előírt eljárás normatív jogi aktus elfogadását eredményező eljárás. Azonban valamely normatív jogi aktus elfogadása - az ilyen értelmű kifejezett rendelkezések esetét kivéve - nem követeli meg a védelemhez való jog biztosítását. Azonban a kozmetikumokról szóló irányelv nem tartalmaz ilyen rendelkezéseket.

48 Negyedsorban, a Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy mennyiben különböztethető meg helyzete a "kisszámú" akrilamid és poliakrilamid termelő egyikeként más termelők helyzetétől. Fenntartja, hogy az az egyszerű tény, hogy a felperesnek az akrilamid területén folytatott tevékenységére a vitatott irányelv hatással van, nem elegendő ahhoz, hogy joga legyen annak megsemmisítését kezdeményezni.

49 A fenti 37. pontban előadott felperesi érvet illetően a Bizottság megjegyzi, hogy nehéz összeegyeztetni a felperes azon állítását, mely szerint egyrészt a vitatott irányelv világos, feltétel nélküli és nem módosítható hatással rendelkezik, megfosztva a tagállamokat a végrehajtása során minden mérlegelési jogkörtől, másrészt mely szerint nem érinti őt közvetlenül a nemzeti végrehajtási intézkedés. Fenntartja, hogy ha a felperest közvetlenül érinti a vitatott irányelv, akkor a nemzeti végrehajtási intézkedések is érintik, mivel ezek az irányelvet tükrözik.

50 Ötödsorban, a Bizottság úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Jégo-Quéré kontra Bizottság ítéletében és a fent hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet kapcsán Jacobs főtanácsnok indítványában az elfogadhatóság terén tett legfrissebb újítások nem nyújtanak segítséget a felperesnek. Hozzáteszi, hogy ebben az utóbbi ítéletében a Bíróság egyértelműen megerősítette hagyományos ítélkezési gyakorlatát az elfogadhatóság terén. Mindenesetre jelen esetben a felperes nem egy rendelet megsemmisítését kéri, mint a fent hivatkozott két ügyben, hanem egy irányelv megsemmisítését. Azonban a rendelettel ellentétben az irányelvet címzettjeinek, a tagállamoknak kell végrehajtaniuk.

A Bíróság álláspontja

51 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §-a értelmében, ha a fél kéri, az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság kérdésében. Ugyanezen cikk 3. §-ával összhangban, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) úgy véli, hogy az ügy az iratok alapján kellőképpen világos, és nincs szükség szóbeli szakasz megnyitására. Továbbá úgy gondolja, hogy nem szükséges úgy határoznia, hogy az elfogadhatósági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.

52 Az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint "[b]ármely természetes vagy jogi személy [...] indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti."

53 Jelen esetben az e rendelkezés alapján egy jogi személy által, a kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával a Bizottság által elfogadott irányelv bizonyos rendelkezéseivel szemben benyújtott, megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát kell megítélni.

54 Bár az EK 230. cikk negyedik bekezdése nem foglalkozik kifejezetten az egyének által valamely irányelv ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságával, az ítélkezési gyakorlatból mégis az következik, hogy ez az egyetlen körülmény nem elegendő az ilyen keresetek elfogadhatatlanná nyilvánításához (az Elsőfokú Bíróság T-135/96. sz., UEAPME kontra Tanács ügyben 1998. június 17-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-2335. o.] 63. pontja, a T-223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10-én hozott végzésének [EBHT 2002., II-3259. o.] 28. pontja). Továbbá, a közösségi intézmények kizárólag az érintett jogi aktus formájának megválasztásával nem zárhatják ki a Szerződés e rendelkezése által az egyének számára nyújtott bírói jogvédelmet (az Elsőfokú Bíróság T-84/01. sz., Association contre l'heure d'été kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. január 14-én hozott végzésének [EBHT 2002., II-99. o.] 23. pontja és a fent hivatkozott, Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács végzés 28. pontja).

55 Bizonyos körülmények között egyébként az érintett gazdasági szereplőkre általánosan alkalmazandó normatív jogi aktus is érinthet közülük némelyeket közvetlenül és személyükben (a Bíróság 11/82. sz., Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17-én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. o.] 11-32. pontja, és az Elsőfokú Bíróság T-172/98. sz., T-175/98-T-177/98. sz., Salamander és társai kontra Parlament és Tanács ügyben 2000. június 27-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-2487. o.] 30. pontja).

56 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon alanyok, akik nem címzettjei valamely jogi aktusnak, csak akkor állíthatják, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintettek, ha ez a jogi aktus sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítélet [EBHT 1963., 197., 223. o.]; a fent hivatkozott, UEAPME kontra Tanács ítélet 69. pontja, és az Association contre l'heure d'été kontra Parlament és Tanács végzés 24. pontja).

57 Valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának erre a feltételére a Bíróság a közelmúltban a fent hivatkozott, Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítéletének 36. pontjában és a C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-én hozott ítéletének (EBHT 0000. o.) 45. pontjában hivatkozott.

58 A felperes elsőként fenntartja, hogy a vitatott irányelv személyében érinti, mivel az irányelv által érintett gazdasági szereplők szűk köréhez tartozik.

59 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az azon alanyok számának vagy akár személyének több-kevesebb pontossággal való meghatározására vonatkozó lehetőség, akikre valamely intézkedést alkalmazni kell, semmiképpen nem eredményezi azt, hogy ezeket az alanyokat ez az intézkedés személyükben érinti, amennyiben nem vitatott, hogy az érintett jogi aktus által meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet alapján kerül alkalmazásra (a Bíróság C-213/91. sz., Abertal és társai kontra Bizottság ügyben 1993. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 1993., I-3177. o.] 17. pontja, és a C-209/94. P. sz., Buralux és társai kontra Tanács ügyben 1996. február 15-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-615. o.] 24. pontja).

60 Az ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy kizárólag az a tény, hogy valamely gazdasági szereplő az intézkedés által érintett ágazatban tevékenykedik, nem elegendő ahhoz, hogy ezt a gazdasági szereplőt az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érintettnek lehessen tekinteni (lásd e tekintetben a fent hivatkozott, Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ítélet 14. pontját, a C-276/93. sz., Chiquita Banana és társai kontra Tanács ügyben 1993. június 21-én hozott végzés [EBHT 1993., I-3345. o.] 12. pontját, és a C-10/95. P. sz., Asocarne kontra Tanács ügyben 1995. november 23-án hozott végzés [EBHT 1995., I-4149. o.] 42. pontját). Ezt az ítélkezési gyakorlatot ugyanis az ezen ügyekben megtalálható többletelem - azaz a kérdéses gazdasági szereplő és az intézmény beavatkozása közötti okozati kapcsolat léte - indokolja, amely kapcsolatból kitűnik, hogy a vitatott intézkedés elfogadásával az intézmény meghatározta a gazdasági szereplővel szembeni bánásmódot (lásd e tekintetben a Bíróság 41/70-44/70. sz., International Fruit Company és társai kontra Bizottság ügyben 1971. május 13-án hozott ítéletének [EBHT 1971., 411. o.] 20. pontját, és a C-354/87. sz., Weddel kontra Bizottság ügyben 1990. november 6-án hozott ítéletének [EBHT 1990., I-3847. o.] 22. pontját). Azonban ez a feltétel a jelen ügy körülményei között nem teljesül.

61 A vitatott irányelv ugyanis módosítja a kozmetikumokról szóló irányelvet, felvéve a poliakrilamidot azon anyagok listájára, amelyeket a kozmetikai termékek meghatározott mérték fölött és a kozmetikumokról szóló irányelv III. mellékletében jelzett feltételeken kívül nem tartalmazhatnak, valamint a poliakrilamid esetében a nem lemosandó testápoló termékek maximális akrilamidmaradvány-tartalmát 0,1 mg/kg-ban, egyéb kozmetikai termékek maximális akrilamidmaradvány-tartalmát 0,5 mg/kg-ban határozza meg. Ebből következik, hogy a vitatott irányelvet objektívan meghatározott helyzetekben kell alkalmazni, valamint általános és absztrakt módon meghatározott személyek csoportjai számára keletkeztet joghatásokat, nevezetesen valamennyi kozmetikumot előállító számára.

62 Nyilvánvaló, hogy az érintett rendelkezések csak a poliakrilamid-gyártás ágazatában tevékenykedő gazdasági szereplőkénti objektív minőségében érintik a felperest ugyanazon a címen, mint az ugyanebben a helyzetben lévő más gazdasági szereplőket. Azonban a fenti 59. és 60. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ez az egyetlen jellemző nem elegendő annak megállapításához, hogy a felperest személyében érintik e rendelkezések. E tekintetben kevés jelentőséggel bír, hogy a Közösségen belül csak hét vállalkozás gyárt poliakrilamidot, és hogy a felperes szerint ő az egyetlen vállalkozó, aki szilárd poliakrilamidot gyárt és forgalmaz por alakban, kozmetikai célú felhasználásra.

63 Ellentétben azzal, amit a felperes állít, a poliakrilamid-gyártók köre semmiképpen sem volt zárt a vitatott irányelv elfogadásának időpontjában, mivel az irányelv alapján nem zárható ki, hogy azok a vállalkozások, amelyek az irányelv elfogadása előtt még nem tevékenykedtek a poliakrilamid gyártásban, utólag ebbe a tevékenységbe kezdjenek.

64 Másodsorban, a felperes úgy véli, hogy a vitatott irányelv személyében érinti, mivel negatívan érinti a szabadalmából eredő jogait, amely megkülönbözteti őt más gazdasági szereplőtől. Arra hivatkozik, hogy a vitatott irányelv megfosztja a fent említett két szabadalmi bejelentésből eredő jogaitól, és a fent hivatkozott, Codorniu kontra Tanács ítélet alapjául szolgáló ügy felpereséhez hasonló helyzetbe hozza.

65 Még ha elismerjük is a jelen érv vizsgálatának céljából azt, hogy a felperes az érintett szabadalomból eredő kizárólagos jogokkal rendelkezik, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a helyzete ténylegesen különbözik a fent hivatkozott, Codorniu kontra Tanács ítélet alapjául szolgáló ügy felperesének helyzetétől.

66 Meg kell jegyezni, hogy ez az ügy egy spanyol társaságra, a Codorniura vonatkozott, aki habzóbort állított elő és forgalmazott, és aki a spanyol Gran Crémant de Codorniu védjegy jogosultja volt, amely védjegyet 1924 óta a habzóborai megjelölésére használta. Ezt a védjegyet mind a bejegyzés előtt, mind utána használta. A Bíróság megállapította az ítéletében, hogy a vitatott rendelkezés ahhoz vezetett, hogy megakadályozta Codorniut védjegyének használatában, mivel kizárólag a francia és luxemburgi termelőknek tartotta fenn a "crémant" kifejezés használati jogát.

67 Azonban jelen esetben a felperes nem rendelkezik a kozmetikumokról szóló irányelv 1. cikke alapján meghatározott "kozmetikai termék" gyártásának kizárólagos jogával. Magának a felperesnek az érveiből is kiderül ugyanis, hogy szilárd poliakrilamidot gyárt, amelyet aztán a kozmetikumok előállítói számára szolgáltat, mint a kozmetikumok gyártásának alapanyagait vagy összetevőit.

68 Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a fent hivatkozott, Codorniu kontra Tanács ítéletben szereplő vitatott rendelkezéssel ellentétben, a vitatott irányelv nem akadályozza meg a felperes kizárólagos jogának használatát, és nem fosztja meg őt jogaitól. A vitatott irányelv hatása ugyanis az, hogy korlátozza a poliakrilamid használatát a kozmetikai termékekben. Igaz ugyan, hogy a felperes szabadalmaztatott eljárásai és összetételei abban az esetben, ha nem felelnek meg az irányelv által előírt feltételeknek, nehezebben lesznek forgalmazhatók, a felperes jelenlegi ügyfelei számára eladhatatlanokká válhatnak, e körülmény azonban csak közvetett következménye a vitatott irányelvnek.

69 Valójában a vitatott irányelv a felperesre, mint a kizárólagos jogok jogosultjára nincs hatással, csak mint a kozmetikai termékek gyártása során használt alapanyagok vagy összetevők gyártójára, ugyanazon a címen, mint ahogyan minden más olyan gazdasági szereplő, aki ezeket az alapanyagokat vagy összetevőket gyártja. Meg kell állapítani azt is, hogy valamely szabadalom jogosultjának kizárólagos jogai fenntartják a feltaláló számára terméke vagy eljárása kiaknázásának monopóliumát, és lehetővé teszik számára az újító erejéért való díjazást, anélkül, hogy minden körülmények között garantálnák számára azt (lásd, analógia útján, a Bíróság C-267/95. sz. és C-268/95. sz., Merck és Beccham ügyben 1996. december 5-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-6285. o.] 31. pontját).

70 Ezenfelül, amint azt a Bizottság jogosan állítja, a felperes kizárólagos jogai még mindig érvényesek, és ezek kiaknázása nem szükségszerűen korlátozódik a kozmetikai termékekre, hanem esetlegesen alkalmazható a gyógyszerészeti és az állatgyógyászati termékekre, valamint a tisztítószerekre is. Annak ellenére, hogy a felperes jelenleg nem gyárt ilyen termékeket, ezt a lehetőséget nem lehet kizárni a jövőre nézve.

71 Ezért úgy kell tekinteni, hogy az ilyen lehetőség létezése bizonyítékul szolgál a jelen felperes és a fent hivatkozott, Codorniu kontra Tanács ítélet alapjául szolgáló ügy felperesének helyzete közötti különbségre, mely utóbbi ügyben a vitatott rendelkezés hatása az volt, hogy azonnal és véglegesen jogellenessé tette a felperes általi védjegyhasználatot a kereskedelemben.

72 Harmadsorban, a felperes úgy érvel, hogy a kozmetikumokról szóló irányelv 13. cikkéből származó, "érintett félként" való eljárási jogait megsértették a vitatott irányelv elfogadásával, és az irányelv személyében érinti oly módon, hogy megkülönbözteti őt más gazdasági szereplőktől.

73 Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy ez az érv téves. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a vitatott irányelv második bevezető hivatkozásából világosan kiderül, hogy az irányelv jogalapja a kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikkének (2) bekezdése és nem az irányelv 13. cikke. A kozmetikumokról szóló irányelv 13. cikke ugyanis az irányelv alkalmazásával meghozott, a kozmetikai termékek forgalomba hozatalának betiltására vagy korlátozására vonatkozó, egyéni intézkedéseket érint. Ez a rendelkezés előírja ezen intézkedések pontos indoklásának kötelezettségét és erről, valamint a hatályban levő tagállami jogszabályok alapján rendelkezésre álló jogorvoslatokról, és e jogorvoslatok igénybevételének a határidejéről az "érintett fél" értesítését.

74 Azonban a vitatott irányelv nem a kozmetikai termékek forgalomba hozatalának betiltására vagy korlátozására vonatkozó egyéni intézkedés, hanem a Bizottság által a kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával, az irányelv III. mellékletének a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása érdekében elfogadott, általános hatályú intézkedés. A kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikkének (2) bekezdése semmilyen eljárási jogot sem biztosít a felperes számára. Ebből következik, hogy a vitatott irányelv elfogadása során semmilyen eljárási szabályt sem sértethettek meg.

75 Ezenfelül, a kozmetikumokról szóló irányelv 8. cikkének (2) bekezdése által előírt, az SCCNFP-vel való konzultáció nem alakítja át a kérdéses normatív jogi aktus elfogadását eredményező eljárást közigazgatási eljárássá, amint a felperes fenntartja, és tekintetében a Bizottság általi meghallgatáshoz való olyan jogot sem hoz létre az eljárás folyamán, amely esetlegesen megkülönböztethetné minden más harmadik személytől.

76 Negyedsorban, a felperes a fent hivatkozott, Extramet Industrie kontra Tanács ítéletre analógia útján hivatkozva, fenntartja, hogy a vitatott irányelv - helyzetére gyakorolt - hatása kizárólag rá jellemző sajátosságai folytán megkülönbözteti őt minden más gazdasági szereplőtől. E tekintetben kiemeli, hogy a PPG keretein belül működő azon néhány társaság közé tartozik, akik mind akrilamidot, mind poliakrilamidot gyártanak, és a vitatott irányelv különleges gazdasági hatással van rá, mivel a kozmetikai ágazatban végzett tevékenységének abbahagyására, valamint valamennyi pénzügyi befektetésének és ipari tulajdonjogainak feladására kényszerül.

77 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy ez az érv nem elfogadható. A fent hivatkozott, Extramet Industrie kontra Tanács ítéletből ugyanis az következik, hogy valamely vállalkozást nem érint személyében valamely jogszabályi rendelkezés kizárólag abból a tényből kifolyólag, hogy ez a rendelkezés hatással van a gazdasági tevékenységére. Az ebben az ítéletben megvizsgált helyzetet különleges körülmények összeadódása jellemzett, amely nem igaz a jelen esetre, és a felperes nem bizonyította, hogy az Extramet Industrie társaság kalcium-metál piacon való helyzetével összehasonlítható helyzetben van. Ennek az ítéletnek a 17. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy személyében érintettnek kell tekinteni azt a gazdasági szereplőt, aki - egyesítve a kérdéses dömpingellenes intézkedés alanyai, a legnagyobb importáló és a végső termékfelhasználó tulajdonságát - bizonyítja továbbá, hogy gazdasági tevékenységei nagy mértékben függnek behozatalaitól, és jelentős hatással van rá a vitatott rendelet, tekintettel az érintett terméket előállítók csekély számára, illetve arra a tényre, hogy nehézségei vannak a Közösség egyetlen gyártójának, fő versenytársának ellátásában a feldolgozott termékek terén. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezen elemek összessége különleges helyzetet hozott létre, mely az érintett intézkedés viszonylatában megkülönböztette az Extramet Industrie társaságot minden más gazdasági szereplőtől. Jelen ügyben azonban nem beszélhetünk ennek megfelelő elemekről.

78 Ötödsorban, a felperesnek az EK 230. cikk negyedik bekezdésének alkalmazására vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak a fent hivatkozott, a Jégo-Quéré kontra Bizottság ítéletből és az Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet kapcsán Jacobs főtanácsnok indítványából eredő legutóbbi fejlődésén alapuló érvét illetően elegendő megállapítani, hogy a Bíróság a fent hivatkozott, Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítéletének 36. pontjában, és a Bizottság kontra Jégo-Quéré ítéletének 37., 38. és 45. pontjában megerősítette a területre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatát.

79 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a vitatott irányelv személyében érinti.

80 Ebből következik, hogy a kereset elfogadhatatlan, és ezért el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne azt megvizsgálni, hogy a felperest közvetlenül érinti-e a vitatott irányelv.

A költségekről

81 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az alperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és az alperes költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2) A felperes viseli a saját és az alperes költségeit.

Luxembourg, 2004. szeptember 6.

H. Jung P. Lindh

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: angol.