62008CJ0076_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. szeptember 10-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Máltai Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Elfogadhatóság - A vadon élő madarak védelme - 79/409/EGK irányelv - Tavaszi vadászat - Tilalom - A védelmi rendszertől való eltérés - »Más kielégítő megoldás« hiányára vonatkozó feltétel - Jogos bizalom. C-76/08. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. szeptember 10. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Elfogadhatóság - A vadon élő madarak védelme - 79/409/EGK irányelv - Tavaszi vadászat - Tilalom - A védelmi rendszertől való eltérés - »Más kielégítő megoldás« hiányára vonatkozó feltétel - Jogos bizalom"

A C-76/08. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2008. február 21-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: D. Recchia, D. Lawunmi és P. Oliver, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Máltai Köztársaság (képviselik: S. Camilleri és D. Mangion, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Bouckaert advocaat)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot (előadó), P. Kūris, L. Bay Larsen és C. Toader bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. május 7-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Közösségek Bizottsága keresetlevelével annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Máltai Köztársaság - mivel 2004 óta a tavaszi vonulás idejére engedélyezte a fürj (Coturnix coturnix) és a vadgerle (Streptopelia turtur) vadászatának kezdetét, a 2004-es, 2005-ös és 2006-os év tekintetében a 2003. április 14-i 807/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 122., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 335. o.), a 2007-os év tekintetében pedig a 2006. november 20-i 2006/105/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 368. o.; a továbbiakban mindkét esetben: irányelv) módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.) 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek betartásának mellőzésével - nem teljesítette az említett irányelvből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

2 Az irányelv 1. cikke értelmében, annak célja az EK-Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmének, kezelésének és ellenőrzésének biztosítása, továbbá a hasznosításukkal kapcsolatos szabályok megállapítása.

3 Az irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése megállapítja, hogy bizonyos fajok a Közösségben mindenütt vadászhatóak magas állományszintjüknek, földrajzi elterjedésüknek és szaporodási arányuknak köszönhetően, ami egy elfogadható hasznosítást jelent; amennyiben bizonyos korlátozásokat léptetnek életbe, és azokat betartják, a vadászat összhangban kell, hogy álljon e fajok állományának kielégítő szinten tartásával.

4 Az irányelv 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy megfelelő szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, mialatt figyelembe veszi a gazdasági és rekreációs igényeket is.

5 Az irányelv 5. cikke azt is előírja, hogy a tagállamok kötelesek a védelem általános rendszerének kialakítására, amely magában foglalja többek között az 1. cikkben meghatározott madarak elpusztításának, befogásának, zavarásának és fészkeik elpusztításának tilalmát. Ezt a kötelezettséget azonban az irányelv 7. és 9. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni.

6 Az irányelv 7. cikke a következőket írja elő:

"(1) A Közösség egész területén lévő állományszintjük, földrajzi elterjedésük és szaporodási rátájuk alapján a II. mellékletben felsorolt fajok nemzeti jogszabályok adta kereteken belül vadászhatók. A tagállamok biztosítják, hogy e fajok vadászata ne ássa alá az elterjedési területükön tett védelmi erőfeszítéseket.

(2) A II. melléklet 1. részében meghatározott fajok azon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területen vadászhatók, ahol ezen irányelv alkalmazandó.

(3) A II. melléklet 2. részében meghatározott fajok csak abban a tagállamban vadászhatók, amelyeknél ez fel van tüntetve.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a hatályos nemzeti előírások alapján történő vadászat - beleértve a solymászatot is, amennyiben ezt gyakorolják - megfeleljen az ésszerű hasznosítás és az ökológiailag kiegyensúlyozott állományszabályozás elveinek, és hogy ez a gyakorlat összeegyeztethető legyen e fajok, különösen a vonuló fajok, állományainak vonatkozásában a 2. cikkből következő intézkedésekkel. Biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati jogszabályok vonatkoznak, ne vadásszák sem a fészekrakás, sem a fiókanevelés időszakában, sem a szaporodás különböző szakaszaiban. A vonuló fajok esetében biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati törvények vonatkoznak, ne vadásszák szaporodási időszakukban vagy a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során. A tagállamok megküldik a Bizottság részére a vadászati rendelkezéseik gyakorlati alkalmazására vonatkozó valamennyi ide vonatkozó információt."

7 Az irányelv 9. cikke mindazonáltal a következő feltételek mellett engedélyez bizonyos eltéréseket: "(1) A tagállamok, ha nincs más kielégítő megoldás, eltérhetnek az 5., 6., 7. és 8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt: [...] (2) Az eltérések esetében meg kell határozni: (3) A tagállamok minden évben jelentést küldenek a Bizottság részére e cikk végrehajtásáról. (4) A Bizottság a rendelkezésére álló információk és különösen a (3) bekezdés alapján hozzá juttatott információk alapján mindenkor biztosítja, hogy ezen eltérések hatásai ne legyenek összeegyeztethetetlenek ezen irányelvvel. E célból megteszi a szükséges intézkedéseket."

c) szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, egyes madarak kisszámú befogásának, tartásának vagy egyéb ésszerűen megindokolható hasznosításának engedélyezése érdekében.

- a fajokat, amelyekre az eltérések vonatkoznak,

- a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit,

- a kockázati tényezőket, valamint az időbeli és térbeli körülményeket, amelyek mellett ilyen eltérések engedélyezhetőek,

- a hatóságot, amely felhatalmazást kap annak kinyilvánítására, hogy a szükséges feltételek teljesülnek és annak meghatározására, hogy milyen eszközök, eljárások vagy módszerek alkalmazhatóak, milyen korlátok között és ki által,

- az elvégzendő ellenőrzéseket.

8 Az irányelv II. mellékletének a bizonyos tagállamokban vadászható fajokat felsoroló 2. része a fürjet (Coturnix coturnix) és a vadgerlét (Streptopelia turtur) a Máltán vadászható fajok között említi.

A pert megelőző eljárás

9 A Bizottság - mivel úgy vélte, hogy a Máltai Köztársaság azzal, hogy 2004. évi tavaszi vonulásuk során engedélyezte a fürj- és a vadgerlevadászatot, nem tartotta be az irányelvből eredő kötelezettségeit - úgy döntött, hogy megindítja az EK 226. cikk szerinti eljárást. A Bizottság 2006. július 4-i levelében felszólította a Máltai Köztársaságot, hogy ismertesse erre vonatkozó észrevételeit, továbbá 2007. március 23-i kiegészítő felszólító levelében kiterjesztette a jogvita hatályát a legutóbbi évekre is, amelyek során - a Bizottság véleménye szerint - a vadászatot ugyanilyen feltételek mellett engedélyezték.

10 2007. március 23-i és április 23-i levelükben a máltai hatóságok azt állították, hogy az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt eltérés alkalmazásának feltételeit betartották. Különösen úgy érveltek, hogy nincs az e rendelkezés értelmében vett "más kielégítő megoldás" arra, hogy az érintett fajok vadászatát a tavaszi időszak során megnyissák, mivel e fajtáknak csupán igen csekély számú egyede vadászható az őszi vadászati idény alatt a Máltai Köztársaság területén.

11 A máltai hatóságok úgy vélték továbbá, hogy a Bizottság nem terjeszthette ki jogszerűen a vadászat megnyitásának engedélyezésével kapcsolatos mulasztás tárgyát a 2005-ös, 2006-os és 2007-es év tavaszi időszakára az irányelv 9. cikkének alkalmazásával kapcsolatos azon éves jelentések megismerése nélkül, amelyeket ezeknek a hatóságoknak a Bizottság részére meg kellett küldeniük. 2007. június 28-án kiegészítő információkat küldtek a Bizottságnak a madarak földközi-tengeri térségbeli és különösen máltai vándorlásáról.

12 Mivel a Bizottságot nem győzték meg a válaszban szereplő tények, 2007. október 23-án indokolással ellátott véleményt adott, amelyben megismételte a két felszólító levelében említett kifogásokat, és amelyben felszólította az érintett tagállamot, hogy az annak kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg az említett véleménynek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

13 A máltai hatóságok 2007. december 31-i levelükben az említett indokolással ellátott véleményre azt válaszolták, hogy fenntartják álláspontjukat.

14 A Bizottság ilyen körülmények között nyújtotta be ezt a keresetet.

A Bíróság előtti eljárás

15 A Bizottság a Bíróság Hivatalában 2008. február 21-én nyilvántartásba vett keresetlevelével arra kérte a Bíróság elnökét, hogy az EK 243. cikk alapján rendelje el, hogy a Máltai Köztársaság 2008 tavaszán nem engedélyezheti a fürj- és a vadgerlevadászatot.

16 A C-76/08. R. sz., Bizottság kontra Málta ügyben 2008. április 24-én hozott végzésében a Bíróság elrendelte, hogy a Máltai Köztársaság a 79/409 irányelv 9. cikke értelmében tartózkodjon a 2008. évi tavaszi vonulás során a szóban forgó két faj vadászatának engedélyezésétől.

A keresetről

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

17 A Máltai Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság keresete teljes egészében elfogadhatatlan, mivel a Bizottság valójában annak általános jellegű megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a tavaszi vadászat 2004 óta történő engedélyezése ellentétes az irányelv 9. cikkével. A tagállam hangsúlyozza, hogy a Bizottság kérése - amely az érintett két madárfaj Málta területén való tavaszi vadászata végleges tilalmának előírását jelenti - megfosztaná az irányelv 9. cikkét annak hatékony érvényesülésétől. E tekintetben arra hivatkozik, hogy eseti alapon kell arról megbizonyosodni, hogy az említett cikk alkalmazásának feltételeit betartották-e, továbbá hogy a Bizottságnak egy adott év tekintetében különösen a 9. cikk alkalmazásával kapcsolatos azon éves jelentésre kell támaszkodnia, amelyet részére az érintett tagállamnak az említett cikk (3) bekezdése alapján meg kell küldeni.

18 A Máltai Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság keresetét mindenképpen elfogadhatatlannak kell tekinteni, amennyiben az a 2007. évi tavaszi vadászat engedélyezése miatti közösségi jogi jogsértés megállapítására irányul, mivel még nem küldte meg az említett intézmény részére a szóban forgó évre vonatkozó jelentést. Ugyanez volna érvényes a fortiori a következő évek esetében is.

19 A Bizottság - éppen ellenkezőleg - úgy véli, hogy keresete elfogadható. Kifejti, hogy kifejezetten a tavaszi vadászatnak a 2004-es, 2005-ös, 2006-os és 2007-es év során történő engedélyezéséről van szó, a kereset viszont nem vonatkozik a 2008-as évre, mivel - a fent hivatkozott Bizottság kontra Málta ügyben hozott végzés következtében - a Máltai Köztársaság tartózkodott a két érintett madárfaj tavaszi vadászatának az említett évre történő engedélyezésétől.

20 A Bizottság elismeri, hogy csak akkor lehet megválaszolni azt a kérdést, hogy az irányelv 9. cikkét betartották-e, ha ezt a cikket az érintett tagállam végrehajtotta. Úgy véli azonban, hogy keresetének elfogadhatósága nem függ a részére a tagállamok által a 9. cikk (3) bekezdése értelmében megküldendő éves jelentések előzetes vizsgálatától. Hangsúlyozza, hogy a Szerződések őreként való szerepére való tekintettel, kizárólag ő rendelkezik hatáskörrel annak eldöntésére, hogy indít-e kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást.

A Bíróság álláspontja

21 Ami a Máltai Köztársaság által hivatkozott első elfogadhatatlansági kifogást illeti - miszerint a Bizottság nem kérheti a Bíróságtól az irányelv 9. cikke általános és folyamatos megsértésének megállapítását amiatt, mert ez veszélyeztetné az említett cikk hatékony érvényesülését -, meg kell állapítani, hogy mind az indokolással ellátott véleményből, mind a keresetlevél indokolásából, valamint a Bizottság válaszából is kitűnik, hogy a Bírósághoz intézett ez utóbbi kérés nem arra irányul, hogy általános jelleggel megtiltsa a Máltai Köztársaságnak a tavaszi fürj- és vadgerlevadászat gyakorlatának engedélyezését, ekként pedig hogy végleges jelleggel tiltsa meg az irányelv 9. cikkében előírt eltérés végrehajtását, hanem annak megállapítására, hogy ez a tagállam - mivel minden egyes évben és a 2004-es, 2005-ös, 2006-os és 2007-es év során azonos feltételek mellett engedélyezte ezt a gyakorlatot -, nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

22 A Máltai Köztársaság által hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogást illetően - miszerint a Bizottság nem kérhetné a Bíróságtól jogsértés megállapítását a tavaszi vadászat 2007-es és azt követő évek tekintetében való engedélyezése miatt, anélkül hogy megismerte volna az ezen évekre vonatkozó jelentéseket -, elegendő megállapítani, hogy az irányelv 9. cikke (3) bekezdésének nem az a célja, és jogszerűen nem is irányulhatott volna arra, hogy az abban előírt éves jelentés szóban forgó tagállam általi benyújtásától tegye függővé azt, hogy a Bizottság élhet-e a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásának lehetőségével. Éppen ellenkezőleg: az irányelv 9. cikkének (4) bekezdése előírja a Bizottság számára annak biztosítását - a Bizottság rendelkezésére álló információk és "különösen" az említett 9. cikk (3) bekezdésében előírt éves jelentések alapján -, hogy az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében megengedett eltérések tagállamok általi alkalmazásának hatásai ne legyenek összeegyeztethetetlenek az irányelvvel.

23 Továbbá a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás Bizottság általi megindításának az érintett tagállam általi előzetes jelentésküldéstől való függővé tétele mindenképpen veszélyeztethetné a Szerződés őrének a Bizottság által gyakorolt szerepét, amelynek értelmében egyedül ő rendelkezik hatáskörrel annak eldöntésére, hogy megindítja-e ezt az eljárást, továbbá arra, hogy az ilyen eljárás alapjául szolgáló indokokat meghatározza (lásd ebben az értelemben különösen a C-20/01. és C-28/01. sz., Bizottság kontra Németország egyesített ügyekben 2003. április 10-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-3609. o.] 30. pontját).

24 Következésképpen a Máltai Köztársaság által felhozott két elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

25 A Bizottság jelzi, hogy a fürj és a vadgerle az irányelv II. mellékletében szereplő fajok, és hogy ezért azok tekintetében a tagállamoknak be kell tartaniuk az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében megállapított követelményeket. A Bizottság kifejti, hogy ez különösen azt jelenti, hogy a vadászatnak összeegyeztethetőnek kell lennie az irányelv 2. cikkével, valamint hogy arra ne kerüljön sor olyan időszakban, amelynek során a vadászat negatív következményekkel járna az érintett madarak állományának fenntartására, továbbá - különösen - a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során.

26 A Bizottság úgy véli, hogy a tavaszi fürj- és vadgerlevadászat Máltán történő engedélyezése nem felel meg ezeknek a feltételeknek. Egyrészről e két fajnak a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során történő vadászata az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése értelmében tilos, másfelől pedig az irányelv 9. cikkében az e tilalomtól való eltérés tekintetében megállapított feltételek sem teljesülnek.

27 A Bizottság hozzáfűzi, hogy az irányelv 9. cikkének (1) bekezdését végrehajtani kívánó tagállam feladata annak bizonyítása, hogy teljesülnek a rendelkezés alkalmazásának feltételei (lásd ebben az értelemben a C-507/04. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2007. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-5939. o.] 198. pontját).

28 A Bizottság, miután emlékeztetett arra, hogy az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése csak akkor teszi lehetővé a 7. cikkben szereplő, a vonuló fajoknak a fiókanevelési területükre való visszatérésük során történő vadászatával kapcsolatos tilalomtól eltérést, amennyiben nincs "más kielégítő megoldás", azt állítja, hogy ez esetben nem erről van szó.

29 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az eltérésre hivatkozással megnyitott vadászati idény nem eshet szükségtelenül egybe azokkal az időszakokkal, amelyek idejére az irányelv különleges védelmet kíván biztosítani, továbbá hogy ilyen szükségszerűség különösen akkor nem áll fenn, ha az intézkedés egyedüli célja egyes madárfajok vadászati idényének meghosszabbítása olyan területeken, amelyeket e madárfajok már felkerestek az engedélyezett vadászati idényben (lásd ebben az értelemben a C-344/03. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2005. december 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-11033. o.] 33. pontját).

30 Ezenkívül, mivel a vadászott madarak - jóllehet csekélyebb létszámban - jelen vannak az év olyan időszakában is, amely során a vadászat az irányelv értelmében engedélyezett, a más kielégítő megoldás hiányához fűződő feltétel nem teljesül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet 35., 38. és 42. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 203. és 204. pontját).

31 A Bizottság szerint a Máltai Köztársaság által a 2004-es és 2005-ös év tekintetében megküldött éves jelentésekből kitűnik, hogy az említett években mind a vadgerle, mind pedig a fürj ténylegesen jelen volt Máltán az őszi vadászati idény során. Mindezen információk alapján a Bizottság úgy véli, hogy ugyanez volt a helyzet a 2006-os és a 2007-es évben is.

32 A Bizottság kifejti, hogy nincs jelentősége annak, hogy ősszel a madarak csupán átrepülnek a máltai terület egy részén - jelesül a Nyugati-szikláknál -, mivel a területnek ez a része a vadászok számára is hozzáférhető. A Bizottság hozzáfűzi, hogy jelen esetben az átrepült régiók közel esnek a tavasszal látogatottakhoz, hogy vadászni akkor is lehet, amikor a madarak vonulnak, valamint hogy ősszel a vadászati lehetőségek az élőhely-kezelési intézkedésekkel javíthatók.

33 A Bizottság másfelől azt állítja, hogy a vadgerle és a fürj védettségi helyzete kedvezőtlen, valamint hogy a tavaszi vadászat engedélyezése súlyosbítaná a helyzetet.

34 Az intézmény arra is hivatkozik, hogy a Máltai Köztársaság nem bizonyította, hogy betartották az irányelv 9. cikke (1) bekezdése alkalmazásának többi feltételét, amelyeket az említett 9. cikk (1) bekezdésének a)-c) pontja tartalmaz, és különösen azt, hogy az érintett fajokat csak "kis számban" vadászták. Ezen utolsó feltétellel kapcsolatban azt állítja, hogy a leölt madarak számát az éves halálozási rátához kell közelíteni.

35 A Bizottság cáfolja a Máltai Köztársaság által az ellenkérelmében előterjesztett érvet, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe azt a jogos bizalmat, amelyet a tagállammal szemben a csatlakozási tárgyalások során azon lehetőséggel kapcsolatban keltett, hogy ez utóbbi az irányelv 9. cikke értelmében engedélyezheti a tavaszi időszakban a fürj- és vadgerlevadászatot. Azt állítja, hogy nem tett semmiféle, ilyen értelmű kötelezettségvállalást a tagállam felé.

36 A Máltai Köztársaság úgy érvel, hogy az irányelv nem a fajok teljes mértékű védelmére és valamennyi hasznosítás teljes tilalmára irányul, hanem annak célja a madárállományok kielégítő szintű védelme. E tagállam különösen az irányelv 2. és 7. cikkére, valamint 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló, 1979. szeptember 19-én Bernben aláírt és a Közösség nevében az 1981. december 3-i 82/72/EGK tanácsi határozattal (HL 1982. L 38., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 14. kötet, 280. o.) megkötött egyezményre, valamint a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló, 1979. június 23-án Bonnban aláírt és a Közösség nevében az 1982. június 24-i 82/461/EGK tanácsi határozattal (HL L 210., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 15. kötet, 5. o.) megkötött egyezményre hivatkozik.

37 A Máltai Köztársaság úgy véli, hogy a tavaszi fürj- és vadgerlevadászat területén történő engedélyezése megfelel az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

38 A tagállam emlékeztet arra, hogy a C-182/02. sz., Ligue pour la protection des oiseaux és társai ügyben 2003. október 16-án hozott ítéletének (EBHT 2003., I-12105. o.) 9. pontjában a Bíróság kimondta, hogy az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése megengedi a vadászatot olyan időszakokban, amikor az főszabály szerint tilos. Kifejti, hogy jelen esetben nem létezik e rendelkezés értelmében "más kielégítő megoldás". Először is, a tavaszi időszak - meghatározásánál fogva - nem tekinthető az őszi időszak meghosszabbításának. Másodszor más kielégítő megoldás hiánya nem az összes alternatíva hiányát, hanem az elérni kívánt célkitűzés tekintetében elfogadható és elégségesen megfelelő megoldás hiányát tükrözné, azaz a jelen esetben a madarak kis számban történő befogásának és ésszerűen megindokolható hasznosításuknak lehetővé tételét, egy már kialakult hagyomány fenntartása mellett.

39 Az említett tagállam azt állítja, hogy a két érintett faj vadászatának őszi engedélyezése nem tekinthető kielégítő megoldásnak, figyelemmel az évnek ebben az időszakában áthaladó madarak számára, valamint az érintett szigetek feletti átrepülésük sajátos körülményeire, amelyek csupán elhanyagolható számban történő befogásukat teszik lehetővé. E tekintetben a Bíróság által a fent hivatkozott Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítéletben (35. és 41. pont) megállapítottakra hivatkozik.

40 A Máltai Köztársaság hozzáfűzi, hogy ez a helyzet így eltér a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítéletben szereplőtől, amelyben éghajlati viszonyokról volt szó, és arra hivatkozik, hogy - figyelemmel különleges földrajzi elhelyezkedésére, méretére, erőteljes népsűrűségére és termőterületeinek fizikai jellemzőire - a területén vadászatra alkalmas vonuló madárfajok főszabály szerint nem szaporodnak ott. E tagállam jelzi, hogy területe a földközi-tengeri térségen átvonuló madarak útvonalától legalább 300 km-re helyezkedik el, valamint hogy a fürj és a vadgerle vándorlási áramlásai az év egyes időszakaitól függően eltérőek. E két faj tehát általánosságban nem Málta felett elhaladva vonul ősszel, és még ha ezt is tennék, csak a területnek egy része felett repülnének át, az augusztus vége és szeptember vége közötti rövid időszakban, olykor leszállás nélkül. A tavaszi időszak során azonban e két madárfaj vonulása sokkal jelentékenyebb, és eloszlik az összes máltai szigeten.

41 A Máltai Köztársaság hozzáfűzi, hogy a máltai vadászok több mint 80%-a kizárólag a saját földterületén vadászik, valamint hogy az érintett madárfajok tavaszi vadászatára vonatkozóan teljes körű tilalom lép újra életbe, amely teljes mértékben megtiltja majd számukra e két faj vadászatát.

42 E tagállam azt állítja, hogy - a Bizottság javaslatának megfelelően - több természetes menedékhely kialakítása nem változtatna a helyzeten, jelzi továbbá, hogy a már meglévő menedékhelyek a szigetek szárazföldi területeinek 4,5%-át fedik le, ami 1434,2 hektár.

43 A Máltai Köztársaság továbbá úgy véli, hogy a fürj és vadgerle védettségi állapota nincs kedvezőtlen szinten. Hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2007-ben ezeket a fajokat a "kevéssé veszélyeztetett fajok" kategóriájába sorolta. Úgy véli, hogy a tavaszi vadászat területén történő engedélyezése semmilyen módon nem hathat védettségi állapotukra, mivel csak igen kis mennyiségben vadásszák azokat, amit a Bizottság csak a válaszában vitatott. A tagállam hozzáfűzi, hogy nincs olyan tudományos bizonyíték, amely alátámasztaná, hogy az Európában jelenleg alkalmazott vadászati gyakorlatok károsan hatnának a madárpopulációra, valamint hogy ez utóbbi hanyatlását más olyan okoknak kellene tulajdonítani, mint például a mezőgazdasági területek növekedése.

44 A Máltai Köztársaság kifejti, hogy az irányelv 9. cikkében meghatározott feltételek betartását az egyes tagállamok szintjén kell értékelni.

45 A tagállam azt állítja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a jogos bizalmat, amelyet a csatlakozási tárgyalások során, a tavaszi időszakban - az említett 9. cikket alkalmazva - a fürj- és vadgerlevadászat engedélyezésének lehetőségét illetően a tagállamban keltett.

A Bíróság álláspontja

46 Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében az annak II. mellékletében felsorolt fajok nemzeti jogszabályok adta kereteken belül vadászhatók. Mindazonáltal a 7. cikk (4) bekezdése különösen azt írja elő, hogy a vonuló fajokat illetően a tagállamok különösen azt biztosítják, hogy azokat nem vadásszák a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során.

47 Ebben az esetben a fürj és a vadgerle az irányelv 7. cikke (1) és (4) bekezdésének hatálya alá tartozik, következésképpen e két fajt nem szabad a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során vadászni.

48 Mindamellett az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételek mellett a tagállamok eltérhetnek a 7. cikk alapján rájuk háruló kötelezettségektől. Olyan, az eltérést megengedő rendszerről van szó, amelyet ezért megszorítóan kell értelmezni, és amelynek végrehajtásával kapcsolatban a tagállamok feladata annak megállapítása, hogy teljesülnek alkalmazásának feltételei (lásd ebben az értelemben a C-60/05. sz., WWF Italia és társai ügyben 2006. június 8-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-5083. o.] 34. pontját).

49 A más kielégítő megoldás hiánya az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő azon számos feltétel közé tartozik, amelyeknek teljesülniük kell annak érdekében, hogy a tagállamok alkalmazhassák az eltérést megengedő rendszert.

50 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ezt a feltételt nem lehet teljesítettnek tekinteni, ha a kivételes jelleggel megnyitott vadászati idény szükségtelenül egybeesik azokkal az időszakokkal, amelyek idejére az irányelv különleges védelmet kíván biztosítani. Ilyen szükségszerűség különösen akkor nem áll fenn, ha a vadászatot kivételesen engedélyező intézkedés egyedüli célja egyes madárfajok vadászati idényének meghosszabbítása olyan területekre nézve, amelyeket e madárfajok már felkerestek az irányelv 7. cikkének megfelelően megállapított vadászati idényekben (lásd a fent hivatkozott Ligue pour la protection des oiseaux és társai ügyben hozott ítélet 16. pontját és a C-135/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2005. június 9-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-5261. o.] 19. pontját).

51 Az ítélkezési gyakorlatból következően ez a szükségszerűség ugyanúgy hiányzik, amennyiben az érintett fajok ősszel ténylegesen jelen vannak a tavaszi vadászatra megnyitott területeken - jóllehet a tavaszinál érzékelhetően alacsonyabb létszámban -, mivel ez a létszám nem elhanyagolható (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet 35. és 43. pontját).

52 A jelen esetben az iratokból és különösen a Máltai Köztársaság által a Bizottság részére az irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében továbbított éves jelentésekből kiderül, hogy a vadgerle és a fürj az őszi vadászati idény során jelen van e tagállam területének bizonyos részein.

53 Másfelől még akkor is, ha - amint arra a szóban forgó tagállam hivatkozik - az érintett két faj által az őszi vadászati idény során látogatott területek kevésbé kiterjedtek, mint a két faj által a tavaszi vonulás során látogatottak, csak kevéssé távolodnak el ez utóbbiaktól, továbbá mindenekelőtt az nem derül ki az iratokból, hogy az említett fajok által az őszi vadászati idény során látogatott területek esetleg nem lennének könnyedén hozzáférhetők a vadászok számára ebben az időszakban.

54 Következésképpen a szóban forgó két faj ősszel ténylegesen jelen van a tavaszi vadászatra megnyitott területeken.

55 Mindazonáltal ez a ténymegállapítás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, létezik az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "más kielégítő megoldás".

56 Ugyanis a közösségi jogalkotónak - a "más kielégítő megoldás" kifejezés alkalmazásával - nem az volt a szándéka, hogy kizárja az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt eltérés alkalmazását, amennyiben létezik az irányelv 7. cikke értelmében engedélyezett időszakok során bármiféle vadászati lehetőség, hanem az volt a szándéka, hogy a szükséges mértékben csak akkor lehessen eltérni e rendelkezéstől, amennyiben az ezen időszakok során - ez esetben ősszel - megnyitott vadászati lehetőségek olyannyira korlátozottak, hogy a fajok védelme és bizonyos szabadidős tevékenységek között az irányelv által megteremteni kívánt egyensúly felborul.

57 Az irányelv 9. cikkének - az említett eltérés szigorú ellenőrzésére és a befogások szelektív jellegére utaló - rendelkezéseiből, valamint többek között az arányosság általános elvéből következik azonban, hogy az eltérésnek, amellyel a tagállam élni kíván, arányosnak kell lennie az azt indokoló szükségletekkel.

58 Ebből az következik, hogy más kielégítő megoldás - azaz a jelen esetben a megfelelő őszi vadászati lehetőségek - hiányának megállapítása, messze attól, hogy korlátlanul megnyitná a tavaszi vadászat engedélyezésének lehetőségét, mindössze szigorúan abban a mértékben teszi lehetővé annak megnyitását, amennyiben az szükséges, valamint ha az irányelv által elérni kívánt többi célkitűzés nem kerül veszélybe.

59 A Bíróság így megállapította, hogy az irányelv 9. cikke szerinti eltérések csak akkor engedélyezhetők, ha biztosított az érintett fajok állományának megfelelő szinten tartása, és ennek hiányában a madarak elejtése semmi esetre sem tekinthető ésszerűnek, tehát olyannak, ami az irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése értelmében elfogadható hasznosítást jelent (a fent hivatkozott WWF Italia és társai ügyben hozott ítélet 32. pontja).

60 A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból és - különösen - a Máltai Köztársaság által a Bizottság részére megküldött éves jelentésekből, valamint a tárgyaláson elhangzottakból kiderül, hogy a szóban forgó években az őszi vadászati idényben a vadászok mindössze elhanyagolható mennyiségű madarat tudtak befogni.

61 A Bizottság továbbá azt sem vitatja, hogy ezen időszak során e tagállamnak csupán korlátozott terjedelmű részét látogatja a szóban forgó két madárfaj, valamint hogy vonulásuk főként augusztus végén és szeptember során zajlik.

62 Végül nem derül ki az iratokból, hogy e két vadászott madárfaj populációja elégséges szinten van-e. A veszélyeztetett fajok IUCN által elkészített tiltólistájából különösen az következik, hogy a szóban forgó fajok a "kevéssé veszélyeztetett" elnevezésű kategóriába tartoznak.

63 Figyelemmel ezen igen különös körülményekre, a fürj és a vadgerle őszi vadászati idényben való vadászata nem tekinthető úgy, mint amely Máltán más kielégítő megoldást képez, jóllehet egy ilyen megoldás hiányára vonatkozó, az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételt főszabály szerint teljesítettnek kellene tekinteni.

64 Meg kell azonban vizsgálni azt a kérdést, hogy megfelelnek-e a fenti 58. pontban említett arányosság követelményének, valamint az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt más feltételeknek azok a feltételek, amelyek mellett a Máltai Köztársaság engedélyezte a szóban forgó két faj tavaszi vadászatát.

65 E két vonuló faj vadászati idényének annak engedélyezése révén való meghosszabbítása, hogy vadászni lehessen azokat a tavaszi időszakban nagyjából két hónapon keresztül, amelyek során a vadászattal érintett e két faj visszatér fiókanevelési területére, és ami a fürj esetében - megközelítőleg 15000 leölt madárral - háromszor, a vadgerle esetében pedig - nagyjából 32000 leölt madárral - nyolcszor magasabb halálozást eredményez az őszi időszak során folytatott vadászathoz képest, nem képez megfelelő és a fajok védelmére irányuló, az irányelv által elérni kívánt célkitűzéssel szigorúan arányos megoldást.

66 Ilyen feltételek mellett, még akkor is, ha a szóban forgó két faj csupán elhanyagolható mennyiségben és mindössze igen korlátozott időszakra van jelen és mivel a vadászat egészében nem lehetetlen ősszel, a Máltai Köztársaság azzal, hogy 2004-től 2007-ig minden évben több hétig engedélyezte a tavaszi fürj- és vadgerlevadászatot, nem tartotta tiszteletben az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt eltérésnek az arányosság elve fényében értelmezett feltételeit, ennélfogva pedig nem teljesítette az ezen utóbbiból eredő kötelezettségeit.

67 Végül pedig a Máltai Köztársaság a bizalomvédelem elvére hivatkozik azzal az indokkal, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőző tárgyalások alkalmával biztosították arról, hogy továbbra is engedélyezheti a vadgerle- és fürjvadászatot az ezt megelőzően meglévő feltételek mellett. Mindamellett azonban, hogy ez a körülmény nem derül ki az iratokból, semmilyen körülmények között nem érinti az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "más kielégítő megoldás" hiányára vonatkozó feltétel betartásának vizsgálatát, következésképpen pedig nem érintheti a jogsértés ezen ítélet előző pontjában szereplő megállapítását.

68 A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Máltai Köztársaság - mivel az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek betartása nélkül engedélyezte a fürj (Coturnix coturnix) és a vadgerle (Streptopelia turtur) vadászatának megnyitását a 2004-es, 2005-ös, 2006-os és 2007-es évben a tavaszi időszak során - nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

69 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Máltai Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Máltai Köztársaság - mivel a 2004-es, 2005-ös, 2006-os év tekintetében a 2003. április 14-i 807/2003/EK tanácsi rendelettel és a 2007-es év tekintetében a 2006. november 20-i 2006/105/EK tanácsi irányelvvel módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek betartása nélkül engedélyezte a fürj (Coturnix coturnix) és a vadgerle (Streptopelia turtur) vadászatának megnyitását a 2004-es, 2005-ös, 2006-os és 2007-es évben a tavaszi időszak során - nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Máltai Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.