BH+ 2002.8.399 I. A részben színlelt szerződésre figyelemmel a szerződő felek kártérítési felelőssége [Ptk. 4. § (4) bek., 207. § (4) bek., 344. § (1) bek.].

II. Vállalati tanács irányítása alatt működő vállalat átalakulása kapcsán az ÁPV Rt. kártérítési felelősségének megállapításánál vizsgálandó körülmények [Ptk. 339. § (1) bek., 1989. évi XIII. tv. (a továbbiakban: Át.) 6. §, 17. § (2) és (3) bek., 1990. évi VII. tv. (a továbbiakban: Ávü tv.) 13. § (1) és (4) bek., Pp. 206. §, 221. §].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a vállalati tanács irányítása alatt működő I. r. alperesi jogelőd az 1989. évi XIII. tv. (Át.) rendelkezései alapján alakult át részvénytársasággá. Az átalakulás koncepcióját a felperes dolgozta ki, és ajánlotta az alpereseknek. Ennek keretében az átalakulásról rendelkező okiratok aláírását megelőzően a peres felek között több szerződés jött létre.

A felperes és az I. r. alperes 1990. március 30-án két megállapodást kötött. Az ideiglenes alapátadási szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 1990. június 20-áig két egyenlő részletben átad az I. r. alperesnek összesen 180 000 000 Ft-ot 1990. december 31-i lejáratra. Az I. r. alperes az átadott összeg visszafizetésén túl a pénzhasználatért további 31 500 000 Ft megfizetését vállalta. A végleges alapátadási szerződésben az I. r. alperes a vagyonalapja terhére 180 000 000 Ft végleges átadását vállalta a felperes javára, legkésőbb 1990. június 30-i átutalással. A felperes pedig kötelezte magát, hogy az átvett pénzeszköz ellenében 1991. november 1-jétől 2000. november 1-jéig a szerződésben megjelölt ütemezés szerint összesen 198 000 00 Ft-ot fizet az I. r. alperesnek. A felperes vállalta továbbá, hogy az I. r. alperesi jogelőd átalakulása során a létrejövő részvénytársasághoz legalább 180 000 000 Ft részvény átvételével csatlakozik.

A felperes 1990. június 4-én átutalt az I.r. alperes javára 90 000 000 Ft-ot, amelyet az I. r. alperes 1990. június 8-án visszautalt. Ezt követően a felperes 1990. június 19-én ismét átutalt az I. r. alperesnek 90 000 000 Ft-ot, amelyet az I. r. alperes 1990. július 22-én visszautalt a felperes részére.

Az 1990. július 17-i keltezésű átalakulási tervet és az ugyanezen a napon aláírt felperesi szándéknyilatkozatot az I. r. alperesi jogelőd megküldte a II. r. alperesnek. A szándéknyilatkozatban a felperes vállalta, hogy az 1990. március 30-án kelt szerződés alapján ideiglenesen átadott 180 000 000 Ft-ot I. r. alperesi részvényre konvertálja.

1990. szeptember 21-én aláírásra került az I. r. alperes alapításáról rendelkező okirat, amely szerint a felperes 100 000 000 Ft részvényapporttal járul hozzá a 860 000 000 Ft alaptőkéhez. Ezt követően a II. r. alperesnek az alaptőkére nézve tett észrevétele és javaslata figyelembevételével 1990. október 10-én a peres felek között háromoldalú megállapodás jött létre az I. r. alperes átalakulásával kapcsolatban. E szerint a részvénytársaság alaptőkéje 1 000 250 000 Ft, amelyből a felperes 280 000 000 Ft értékű részvényt jegyez, amelynek fedezete 100 000 000 Ft értékű részvényapport, további 180 000 000 Ft pedig az 1990. március 30-i megállapodásban írt, az Át. 22. §-ának (2) bekezdése szerinti hitelezői követelés, amellyel a felperes, mint hitelező a részvénytársaságban részesedést vállal. E háromoldalú megállapodás szerinti tartalommal 1990. december 19-én az I. r. alperes létesítő okiratát módosították, majd a cégbíróság az I. r. alperest 1991. április 25-én bejegyezte a cégjegyzékbe. A cégbejegyzést megelőzően 1991. január 29-én a felperes és az I. r. alperes között megállapodás jött létre az 1990. március 30-i ideiglenes alapátadási szerződésben foglalt, az I. r. alperest terhelő kamat elengedéséről, figyelemmel a részvénytársaság közös alapítására. A cégbejegyzést követően 1991. május 21-én a felperes az M. Dolgozói Alapítvánnyal is szerződést kötött, amely szerint a felperes az alapítványnak átad 100 000 000 Ft névértékű M-részvényt, s az alapítvány ennek ellenértékeként tíz év alatt összesen 80 000 000 Ft-ot fizet évi egyenlő részletekben.

A jelen per I. r. alperesének keresete folytán indult, a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletével befejezett perben, mely ítéletet a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletével hatályában fenntartott, a bíróság a jelen per felperesét kötelezte az I. r. alperes javára 180 000 000 Ft és ez összeg 1992. április 25-étől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának megfizetésére az 1988. évi VI. tv. 22. §-ának (3) bekezdése alapján. Az ítélet rámutatott, a felek között nem volt tényleges hitelviszony, a felperesnek nem volt olyan követelése, amelyet részvényre konvertálhatott volna, nem pénzbeli hozzájárulása az alapító okiratban írtakkal szemben 180 000 000 Ft-tal kevesebb volt, az apport érték különbözetéért annak kamataival helytállni tartozik. A felperes és az I. r. alperes 1997. december 2-i megállapodása folytán a felperes 180 000 000 Ft tőkét és ennek 1997. december 2-áig lejárt kamatát, összesen 347 770 000 Ft-ot fizetett az I. r. alperesnek akként, hogy az összegből 1997. január 24-én 60 000 000 Ft-ot, 1997. december 29-én 100 000 000 Ft-ot, 1998. március 13-án 100 000 000 Ft-ot és 1998. június 29-én 87 770 000 Ft-ot törlesztett.

A jelen perben a felperes módosított keresetében a Ptk. 6. §-a, 205. §-a, 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alpereseket 695 145 140 Ft kártérítés és kamatai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperesek az általa kidolgozott privatizációs technikát ismerték, az 1990. március 30-i és 1990. október 10-i szerződések megkötésére az alperesek szándékos magatartása indította. A II. r. alperesnek meg kellett volna tagadnia az átalakulás iránti kérelmet. Az alperesek abban a hiszemben tartották, hogy a 180 000 000 Ft tekintetében fizetési kötelezettség nem terheli. Az alperesek tudatában voltak, hogy 100 000 000 Ft M. részvény nem marad a tulajdonában. A szerződések megkötéséből 180 000 000 Ft kára származott, melyet kamataival kellett megfizetnie.

Az elsőfokú bíróság az 1999. május 18-án kelt ítéletével az alpereseket külön-külön 237 048 380 Ft tőke és ezen összeg 1997. november 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatának megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy a felperes az I. r. alperesi jogelődnek nem volt hitelezője. Az 1990. március 30-ai alapátadási szerződés színlelt, és mint ilyen érvénytelen volt, mely érvénytelenség jogkövetkezményét egyedül a felperesnek kellett viselni. Az átalakulás feltételeit azonban a felek közösen alakították ki, ezért az érvénytelen szerződés folytán a felperest ért kárt a felek között meg kell osztani. A II. r. alperes vétkes károkozását abban látta, hogy a privatizációs koncepció ismeretében az átalakulást nem tiltotta meg. Ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, 318. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte az alpereseket a felperes által kifizetett összeg 1/3-1/3-ad részének megfizetésére.