978/B/1993. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, többször módosított 1991. évi XC. törvény 30. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, többször módosított 1991. évi XC. törvény 30. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt, valamint e jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS:
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, az 1992. évi LXXV. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény (Szja tv) 30. § (2) bekezdése. Ennek alapján ugyanis az országgyűlési képviselőkre kedvezőbb adóügyi, költségelszámolási szabályozás vonatkozik, mint a többi állampolgárra vagy az önkormányzati képviselőkre.
Az indítványozó a törvénynek az 1992. évi LXXV. törvénnyel módosított 30. § (2) bekezdésének rendelkezéseit sérelmezte.
Időközben e rendelkezéseket az 1993. évi CI. törvény 15. §-a módosította. Minthogy azonban a módosítás a korábbi rendelkezésnek az indítvány szerinti sérelmezett lényegét nem érintette, az Alkotmánybíróság az indítvány alapján az alkotmányossági vizsgálatot a hatályos 30. § (2) bekezdésére kiterjesztette.
Az Szja tv 30. § (1) bekezdése szerint:
"Kormányrendeleten vagy annál magasabb szintű jogszabályon (a továbbiakban a költségtérítés szempontjából: jogszabályon) alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (12-13. §-ok) levonása után fennmaradó rész a jövedelem (kivéve, ha magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapulvételével határozták meg.)
(2) Az (1) bekezdésben említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:
a) a jogszabályban megállapított feltételek alapján meghatározott mértéken belüli összeg, továbbá a munkáltató által a magánszemélynek a saját gépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti, halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet, valamint az 1. sz. melléklet B/III. 2. pontjának második mondatában meghatározott általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg igazolás nélkül költségként levonható,
b) ha azonban a magánszemély részére az kedvezőbb, a kifizetés jogcíme szerinti költségek - bizonylatok (útnyilvántartás stb.) alapján - a 12-13. §-okban foglaltak szerint számolhatók el.
(3) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.
(4) E törvény szempontjából költségtérítésnek az olyan bevétel tekinthető, amely kizárólag az adott bevételszerző tevékenység tényleges végzése során és annak érdekében felmerült költség fedezetére szolgál (pl. belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítésének - a továbbiakban belföldi napidíj -legfeljebb a jogszabályban rögzített minimális összege, a bevétel megszerzésével összefüggő utazási térítés, az országgyűlési képviselők költségtérítése).
Nem költségtérítésnek, hanem a 29. § szerinti bevételnek minősül - akkor is, ha azt jogszabály határozza meg - a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését is célzó juttatás, így különösen az üdülési, lakáshasználati, ruházati hozzájárulás, valamint az étkezési hozzájárulás, ideértve a belföldi napidíj jogszabályban rögzített minimális összegén felül az élelmezési költségek térítését is akár átalányban, akár számla alapján történik annak kifizetése."
Az Alkotmánybíróság döntése szerint az indítvány nem megalapozott.
Az Szja tv 30. §-ának rendelkezése egyrészt azt mondja ki, hogy törvényi vagy kormányrendeleti szinten biztosított költségtérítések, bár adó szempontjából bevételek, bizonyos feltételek esetén levonhatók az adó alapját képező egyéb bevétel, a jövedelem összegéből.
Másrészt e szabály bizonyos esetekben külön bizonylatok nélküli költségelszámolást enged, más esetben a költségelszámolást csak bizonylattal igazoltan engedi elszámolni.
A 30. § 2. b) pontja szerint a külön bizonylat nélkül elszámolható költségek esetére azt is kimondja: "ha az az adózó számára kedvezőbb", e költségek a 12-13. §-okban foglaltak szerint bizonylattal is elszámolhatók.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Szja tv 30. §-ának sem a korábbi, sem a jelenlegi szövegezése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely csak az országgyűlési képviselőknek biztosít a költségelszámolás során előnyöket.
A hatályos (2) bekezdés a) pontja kifejezetten felsorolja a jogszabályokon alapuló költségtérítések alapján bizonylat nélkül levonható költségtérítések körét.
Ezek között például a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági erdészeti és használati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alá tartozókat.
Az újonnan beiktatott (4) bekezdés a költségtérítés fogalmát és mértékét is pontosítja. Ezek között szerepel a belföldi napidíjnak a jogszabályban írt minimális összege, a bevétel megszerzésével összefüggő utazási költség és az országgyűlési képviselők költségtérítése.
Az utóbbi az 1990. évi LVI. törvény 4. §-a szerint ez a képviselőt megillető alapdíj törvényben megszabott százalékában vagy abszolút számban meghatározott költségátalány és igazolt szállásköltség.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Szja törvényből nem vonható le tehát olyan következtetés, hogy a 30. § rendelkezései kizárólag az országgyűlési képviselők számára biztosítanak eltérő rendelkezést a főszabály alól.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében kifejtette álláspontját az Alkotmány 70/A. §-ának és 70/I. §-ának egymáshoz való viszonyáról. Az utóbbi rendelkezés szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E kötelesség teljesítésének egyik fontos módja az adófizetés. Az adókról szóló törvények és önkormányzati rendeletek meghatározott körben adómentességet biztosítanak, illetőleg különféle kedvezményre adnak lehetőséget. Míg az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott kötelesség valamennyi állampolgárra kiterjed, addig az adómentességre, illetőleg a kedvezményre senkinek sincs közvetlenül az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
Az illetékes jogalkotó szervnek viszonylag széles körű mérlegelési jogköre van a tekintetben, hogy bizonyos tevékenységi fajtákat vagy árucikkeket adókedvezmény nyújtásával az általánosnál kedvezőbb elbírálás alá vonjon, illetőleg az állampolgárok valamely közös ismérv alapján meghatározott csoportja számára adjon adókedvezményt vagy eltérő elszámolási módot.
Az említett mérlegelésnél szociálpolitikai, gazdaságpolitikai és egyéb megfontolások egyaránt szerepet játszhatnak. Így például az országgyűlési képviselők költségeire vonatkozó szabályozásnál figyelembe vették azt a körülményt, hogy a képviselők jelentős része nem Budapesten lakik, vagy nem itt választották meg. Ez jelentős terheket jelent számukra.
Az Alkotmánybíróság kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja felül az adómentességre és adókedvezményekre vonatkozó rendelkezéseket. Célszerűségi, méltányossági, igazságossági és egyéb szempontból nem.
Nem az ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába, ha a jogalkotó az adóalanyok egy vagy több csoportja számára adókedvezményt nyújt, míg másokat - esetleg az adott adónem által érintettek túlnyomó részét - nem részesít hasonló kedvezményben. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése ugyanis nem bármiféle különbségtételt tilt a személyek közölt, hanem kizárólag olyan - faj, szín, nem, nyelv, vallás stb. alapján történő - megkülönböztetéseket, amelyek diszkriminatív jellegük folytán az emberi méltóságot sértik.
Az Szja törvénynek az indítványozó által sérelmezett rendelkezése nem is kifejezett adókedvezményt nyújt. Azt teszi lehetővé, hogy törvény vagy kormányrendelet a költségelszámolás módja tekintetében az általánostól eltérő szabályokat állapítson meg.
Mivel a kibocsátott jogi szabályozás nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1994. január 10.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró