1992. évi LXXV. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról[1]

1. § A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, az 1992. évi IX. törvénnyel, az 1992. évi XX. törvénnyel, az 1992. évi XLIV. törvénnyel és az 1992. évi LV. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Ha nemzetközi egyezmény e törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó."

2. § A Tv. 2. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) E törvénynek a kettős könyvvitel vezetésére vonatkozó rendelkezései a 19. §-ban említett egyéni vállalkozóra vonatkoznak."

3. § (1) A Tv. 3. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

"1. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Ha a magánszemélynek több államban van lakóhelye, akkor az illetőséget az állandó lakóhely, ha pedig ez is több állam területén van, akkor az illetőséget a létérdekek központja határozza meg. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Amennyiben az előzőek szerint nem állapítható meg az illetőség, akkor az állampolgárságot kell alapul venni."

(2) A Tv. 3. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

"5. Munkáltató - ide nem értve a 41. § (4) bekezdését -, akivel, illetőleg amellyel a magánszemély munkaviszonyban, illetőleg egyéb, munkaviszonynak minősülő jogviszonyban áll. A 45-51. §-ok vonatkozásában munkáltató az, akinél (amelynél) a magánszemély legalább napi 6 órás munkaviszonyt létesített."

(3) A Tv. 3. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

"8. Vagyoni értékű jog a 22-25. §-ok alkalmazásában a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, ágybérletet), az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga. Ingatlannak és ingó dolognak tekintendő mindaz, amit az illetékekről szóló törvény annak minősít, kivéve az ingó dologból a fizetőeszközt és az értékpapírt, ez utóbbi alatt értve bármely vagyoni értéket megtestesítő tagsági vagy részesedési jogot is."

(4) A Tv. 3. §-ának 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

"16. A munkaviszony, a lakóhely, az állandó lakóhely, a szokásos tartózkodási hely és a kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak értendők. Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó."

(5) A Tv. 3. §-ának 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

"25. Az ideiglenesen, illetőleg a tartósan külföldön foglalkoztatott - a 7. § (1) bekezdésének 18. pontjában nem említett - magánszemélynek az erről szóló kormányrendeletben meghatározott devizaellátmánya a 10. §-ban említett jövedelem-meghatározási módszer szerinti, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Ugyanez vonatkozik a külföldről származó napidíjra, valamint a külföldi tartózkodásra tekintettel - a 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában nem említett - belföldről kapott ösztöndíjra is, akkor is, ha azt a 7. § (1) bekezdésének 18. pontjában említett magánszemély kapja."

(6) A Tv. 3. §-ának 27. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

"27. Természetbeni juttatás az az ellenérték nélkül vagy kedvezményesen a magánszemélynek juttatott termék, termény vagy szolgáltatás, amelyet a munkavállaló nem a munkabére részeként (természetbeni munkabér) kap. Nem tartozik a természetbeni juttatás fogalomkörébe annak bármely okból való pénzbeli megváltása, továbbá az a juttatás sem, amelyről e törvény külön rendelkezést tartalmaz [pl. 7. § (1) bekezdésének 15. pontja]."

(7) A Tv. 3. §-ának 30.3 b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

(30.3 Műszaki szakértői tevékenység:)

"b) a tevékenységet végző magánszemély szakmai, szakértői és tudományos minősítésétől függetlenül, a tevékenység tartalma alapján:

- egyes szabadalmi bejelentések elbírálása körében, az Országos Találmányi Hivatal megbízása alapján végzett újdonságkutatás;

- a költségvetési kutatóhelyek (ideértve a felsőoktatási intézményeket is) által megbízásra végzett, kutatásfejlesztéshez kapcsolódó, munkaviszonyon kívül teljesített műszaki szakértői munka;

- a központi műszaki fejlesztési alapból fedezett műszaki kutatómunka, műszaki tanulmány, szakvélemény készítése;

- az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületei által tanulmány, szakvélemény készítésére adott megbízás alapján végzett munka;

- a használati minta (1991. évi XXXVIII. tv.) feltalálása;"

(8) A Tv. 3. §-a a következő 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39. és 40. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

"31. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában gyógyítással közvetlenül összefüggő egészségügyi kifizetés: gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, egészségügyi intézményi gyógykezelés és természetgyógyászati kezelés, gyógyfürdő, szanatórium, gyógyüdülés ellenértéke.

32. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában

- egészségügyi cél az, amely a magánszemély gyógyítására,

- gyermek- és ifjúságvédelmi cél az, amely bármely okból veszélyeztetett fiatalkorú nevelésére, társadalmi beilleszkedésének segítésére,

- bűnmegelőzési cél az, ami a társadalom önvédelmi képességének erősítésére

közvetlenül irányul.

33. Kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz az, amelyet a magánszemély - figyelemmel az 1. számú melléklet B/II/5. pontjára is - csak az önálló tevékenységével (12. §) kapcsolatban használ.

34. A 20. § alkalmazásában a saját gazdaság fogalma a mezőgazdasági kistermelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát jelenti a termelőeszközei, a termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Bérlet és más, ehhez hasonló jogviszony esetén a bérbevevőt, illetőleg más, hasonló jogállású magánszemélyt kell a saját gazdaságában tevékenykedő mezőgazdasági kistermelőnek tekinteni.

35. A 6. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti összeg az is, amelyet a munkáltató a következő esetekben fizet a magánszemélynek:

a) a belföldi kiküldetési rendelvény alapján a saját személygépjármű használatával kapcsolatos költségekre tekintettel az 1. számú melléklet B/III/2. pontjában foglaltak szerint, figyelemmel a B/III/6. pontban foglaltakra is;

b) a hivatali gépjármű üzleti célú (hivatali) használatára tekintettel a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján, feltéve, hogy a magánszemély a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel) az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a kormányrendeletben foglalt normához képest;

c) a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva legfeljebb a magánszemély munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 2 Ft/km értékben; ez esetben a munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek a 9. § szerinti bevétele, az elszámolt km távolságot pedig egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

36. Önsegélyező feladat ellátása: a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása.

37. A 7. § (1) bekezdésének 15. pontja alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély: a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész és az ejtőernyős.

38. A 35. § alkalmazásában a részvénytársaság állami tulajdonú hányadából a magánszemély részére értékesített részvénnyel esik egy tekintet alá az állami tulajdonban lévő kft. üzletrésznek a privatizáció keretében a magánszemély által történő megvásárlása is.

39. A 35. § alkalmazásában a részvénynek a kibocsátó részvénytársaság által történő - a névérték változása miatti - kicserélése esetén a joggal való rendelkezést a magánszemély a kibocsátó által adott igazolással és az eredeti és a kicserélt részvény (részvények) adatait tartalmazó saját nyilvántartásával igazolja.

40. Az 58. § alkalmazásában elemi csapás a földrengés, az árvíz, a jégeső, továbbá az olyan tűzvész, amely nem hozható kapcsolatba a károsult felróható magatartásával."

4. § (1) A Tv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a külföldi pénznek forintra történő átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapul vételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az adóelőleg megfizetésének időpontjáig az előzőek szerint forintra átváltották, akkor az adóelőleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell kiszámítani."

(2) A Tv. 4. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés évének utolsó napján a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg kiszámításához a kifizetett összeget az adóelőleg fizetés napján a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza középárfolyamon kell forintra átszámítani, ami azonban nem érinti az előző mondatban foglaltakat az adóbevallás szerinti elszámolás szempontjából."

5. § (1) A Tv. 6. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik:]

"a) a hitelként vagy kölcsönként kapott, illetve a hitelező részére visszatérített összeg, kivéve azt az egyébként nem adómentes [7. § (1) bekezdés 9. pont] összeget, amelyet a kifizető a magánszemélynek nyújtott hitel (kölcsön) visszafizetéséből elenged, illetőleg azt az összeget, amelyet helyette fizet vissza. Nem tartozik az előzőekben említett kifizető körébe a pénzintézet akkor, ha vállalkozási tevékenység indításához vagy folytatásához hitelt nyújt és e hitel visszafizetésétől azért tekint el, mert a hitelnyújtás célja meghiúsult;"

(2) A Tv. 6. § (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik:]

"h) az ingatlan átruházásából, valamint a vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából, az ilyen jogról szóló lemondásból, gyakorlásának végleges átengedéséből (a továbbiakban együtt: átruházás) származó adóköteles bevételnek az a része, amelyet a magánszemély a 22. § (2) bekezdésében felsorolt tételeknek a 22. § (3) és (4) bekezdésében említett tételekkel módosított összegét meghaladóan a (2) bekezdésben megjelölt határidőn belül saját maga, házastársa, egyeneságbeli rokona - ideértve az örökbe fogadott, mostoha-és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőt - részére belföldön állandó lakóhely céljából lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére vagy bővítésére fordított addig, ameddig az ily módon szerzett (bővített) lakás a magánszemély tulajdonában van, illetőleg a vonatkozó haszonélvezetnek, használatnak vagy bérletnek a jogosultja."

(3) A Tv. 6. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az (1) bekezdés c) 4. pontjának alkalmazásában az 1992. évi II. törvény alapján történő kiválás esetén a mezőgazdasági kistermelést folytató magánszemély a kiválással összefüggésben a szövetkezetből kivett és emiatt adóköteles vagyontárgy értékét (nem készpénzt) a mezőgazdasági kistermelésből, ezen belül állatértékesítésből származó árbevételének tekintheti."

6. § (1) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg az önkormányzat által nyújtott szociális és nevelési segély, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől a házastárs vagy egyeneságbeli rokon részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély;"

(2) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"4. a természetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás; továbbá

a) az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a fegyveres erők, testületek és a rendészeti szervek tagjának a gyógyüdülési kedvezménye, továbbá az előzőek szerint a magánszemély által a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye;

b) a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által adott kedvezmény;

c) az alkalmazottnak a társasági adóról szóló törvényben meghatározott munkásszálláson történő elhelyezése;

d) a sportszervezet tagjának állami pénzeszközökből fedezett, központi edzőtáborban természetben nyújtott ellátása."

(3) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"9. a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján a lakás vásárlásához, építéséhez, bővítéséhez, felújításához, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő munkáltatói, helyi önkormányzati támogatás, szociálpolitikai kedvezmény, valamint az e célokhoz nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás;"

(4) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"11. az állami és önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;"

(5) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 15. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"15. a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés értéke legfeljebb havi ezer forintig, továbbá a Magyar Honvédség állományában lévő, tartósan fokozott igénybevételnek kitett, illetőleg harckészültségi gyakorlaton résztvevő magánszemélynek a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetés értékhatár nélkül, továbbá a munkáltató által természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védőeszköz, valamint az egyenruha pénzbeli megtérítése is;"

(6) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 17. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"17. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj. Ennek alkalmazásában ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;"

(7) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 18. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"18. az ideiglenes, illetőleg tartós külföldön foglalkoztatáshoz kapcsolódó - az erről szóló kormányrendeletben meghatározott-devizaellátmány annál a magánszemélynél, aki a köztisztviselők, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények hatálya alá tartozik, és a külföldi tartózkodása e jogviszonyával függ össze, valamint 1993. december 31-ig annál a magánszemélynél, akinek a tartós vagy ideiglenes külföldi tartózkodását a kiküldő 1992. december 15-ig írásban megkötött szerződés alapján rendelte el."

(8) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"24. az örökség - kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó halála után esedékessé vált és az örökös által megszerzett jövedelmet (pl. szerzői jogdíj, találmányi díj) -, a magánszemélytől kapott ajándék, továbbá - általános forgalmi adó nélkül számítottan - a munkáltatótól a nyugdíjba vonuláskor kapott tárgyjutalom 10 ezer forintot meg nem haladó része, és az egyéb ajándék értékének alkalmanként 500 forintot meg nem haladó része;"

(9) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 29. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"29. az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből származó jövedelemnek az évi 100 ezer forintot meg nem haladó része;"

(10) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 30. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"30. az alapítványból a magánszemély részére kifizetett ösztöndíj, továbbá

a) az olyan alapítványból kifizetett összeg,

1. amelyet 1993. január l-jét megelőzően kizárólag külföldi pénzeszközökből alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó jogi és magánszemély csatlakozása a 2. pont feltételeinek megfelel, vagy

2. amelynek alapítása során az alapítók, továbbá a csatlakozók ezzel összefüggésben semmiféle belföldi adóval kapcsolatos kedvezményt nem vettek igénybe, és ennek tényéről az alapítvány - saját nyilvántartása és az alapítók, valamint a csatlakozók nyilatkozata alapján - a mentességről szóló igazolást a magánszemélynek kiadta;

b) minden alapítványból és közérdekű kötelezettségvállalásból a 3. § 24. pontja szerint szociálisan rászoruló részére szociális célra, az egészségügyi, a gyermek- és ifjúságvédelmi, a bűnmegelőzési célra, illetve a diák- vagy szabadidősport szervezésére juttatott, továbbá a Letelepedési Alapról szóló jogszabályban meghatározott célra az említett jogszabály hatálya alá eső személyek részére kifizetett összeg;

c) nem mentes azonban az a) és b) pontokban foglaltak ellenére az az összeg, amelyet bármilyen jogcímen az alapítványból az alapítvány rendelője vagy a csatlakozó kap - kivéve a gyógyításával közvetlenül összefüggő egészségügyi célú kifizetést -, továbbá az alapítvánnyal munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti szerződéses jogviszonyban álló magánszemély kap, továbbá, amelyet nem közvetlenül az alapítványi célra fizettek ki;"

(11) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 37. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"37. a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz és az életmentő emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a biztonsági szolgálatokat, a büntetésvégrehajtást, valamint a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszterek által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg;"

(12) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 38. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"38. az a természetbeni juttatás (3. § 27. pont), amelyet a magánszemély, illetőleg külön rendelkezés alapján reá tekintettel más (családtag) a magánszemély munkaviszonyával összefüggésben kap, továbbá az illetményföld juttatás, kivéve annak bármilyen formában (pénz, termény stb.) történő megváltását;"

(13) A Tv. 7. § (1) bekezdésének 43. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"43. az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeli vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el;"

(14) A Tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő 44. ponttal egészül ki:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"44. az államközi megállapodás alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző nem magyar állampolgár által vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem."

(15) A Tv. 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

[(1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik]

"(3) Az (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott ifjúsági takarékbetét és egyéb lakáscélú takarékbetét felvétele esetén a lakáscélú felhasználást a 39. § (3) bekezdésben megjelölt módon kell igazolni."

7. § A Tv. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ingó dolog üzletszerű értékesítéséből származó bevételnek a (2) és (4) bekezdés szerint számítolt részét kell jövedelemnek tekinteni. Bevételnek - figyelemmel a 6. § (1) bekezdés h) pontjára, a (4) bekezdésben és az 1. számú melléklet A/I/5. pontjában foglaltakra is - a forgalmi értéket kell tekinteni."

8. § A Tv. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog, továbbá ingó dolog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt."

9. § A Tv. 27. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A magánszemély bevételének egésze jövedelem,)

"b) ha a társasház (társasüdülő) közös tulajdont hasznosít, függetlenül a szerződések számától, és attól, hogy az összeget a tulajdonostársak részére kifizeti vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja;"

10. § (1) A Tv. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a magánszemély a nem tulajdonában lévő személygépjárművet erről szóló szerződés (megállapodás) alapján részben vagy egészben magáncélú használatra, részben vagy egészben ellenérték nélkül a kifizetőtől kap. Ekkor a személygépjármű új beszerzési árának 20 százalékát kell a magánszemély adóévben elért (az adóelőleg fizetés szempontjából pedig havonta ennek a magáncélú használattal arányos részét) adóköteles jövedelmének tekinteni. Ha az új beszerzési ár nem állapítható meg, akkor az adott évben az új személygépjármű átlagos piaci forgalmi értékét kell alapul venni. Amennyiben az ilyen használatba adás nem egész évre valósul meg, akkor az előzőek szerint számított éves jövedelem naponkénti időarányos részét kell figyelembe venni. Ha a magányszemély az említett használatra eső, az 1. számú melléklet B/III/2., illetőleg 5. pont szerint meghatározott költséget (kivéve annak általa viselt részét) teljes egészében megtéríti a kifizetőnek, akkor nem keletkezik adóköteles jövedelme. Az említett költségek részbeni megtérítése esetén az e bekezdés szerint számított jövedelem és a térítés különbözetét kell adóköteles jövedelemnek tekinteni."

(2) A Tv. 29. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A (3) bekezdés alkalmazásában nem valósul meg a magáncélú használatba adás, ha a kifizető a nyilvántartása szerint (pl. menetlevél) a személygépjárművet a magánszemély kizárólag a kifizető üzleti (hivatali) céljára használja. A kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély munkába járása nem számít üzleti célnak. Ebben az esetben a magánszemély a (3) bekezdésben említett adóköteles jövedelmét munkába járás címén a 3. § 35. c) pontjában meghatározott módon kiszámított összeggel csökkentheti."

11. § A Tv. 32. § (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Az összjövedelem megállapítása során:]

"b) a munkaviszony megszűnésével összefüggő, a törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés;"

12. § A Tv. 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A (4) bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodó szervezet jogutódjánál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély a jogutód szervezetből e vagyoni részesedést ki nem vonja, vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik. A (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel kivételt képez továbbá az, amikor az ügyvédi kamara, illetőleg az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonává történő átalakulása esetén az ügyvéd, valamint, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásába befekteti. Mindennek végrehajtása érdekében a magánszemély az ily módon vállalkozásban lévő vagyoni értékét elkülönítetten nyilvántartja."

13. § (1) A Tv. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Ha a nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) hiányában a belföldi illetőségű magánszemély az e törvény szerint összevonandó jövedelme után külföldön adózott, akkor e jövedelmét is hozzá kell számítani az összjövedelméhez, de az összjövedelem utáni (1) bekezdés szerinti adóból le kell vonni a külföldön már igazoltan megfizetett adót. A levonás után fennmaradó adó összege azonban nem lehet kevesebb, mint a külföldön adózott jövedelem nélkül számított összjövedelme utáni adó összege."

(2) A Tv. 37. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A takarékbetétből, értékpapírból, a kft. üzletrészből származó jövedelem - kivéve az (5) bekezdés szerinti osztalékot -, a földjáradékból, a társasház közös tulajdonának hasznosításából, a totó-lottó árusításából, az adóköteles nyereményből származó, továbbá a 29. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott jövedelem, valamint a 33. § (6) bekezdése szerinti adóköteles vagyoni érték után az adó mértéke 20 százalék."

(3) A Tv. 37. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Az osztalék után az adó mértéke 10 százalék. E törvény alkalmazásában osztaléknak minősül a részvény, a kft. törzsbetét, a közkereseti társaság tagjának vagyoni hozzájárulása, a betéti társaság tagjának vagyoni betétje, továbbá a szövetkezeti üzletrész és részjegy tulajdonosának, az ügyvédi iroda tagjának e jogviszonyára tekintettel a társasági adó általános kulcsa szerinti adó megfizetése utáni eredményből kifizetett összeg. Az előzőek szerinti osztalék az eredménytartalékból (tartalékból) csak olyan mértékig fizethető, amilyen mértéket képvisel az eredménytartalékban (tartalékban) az olyan adózott eredmény, amely legkorábban 1991. évben keletkezett, és amely után a társaság adókedvezményt nem vett igénybe."

(4) A Tv. 37. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ha nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) lehetővé teszi a külföldön szerzett és adóztatott jövedelem figyelembevételét a belföldi összevonás alá eső jövedelem adóztatásánál, akkor a fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely a külföldi jövedelmek összegével azonos összjövedelmű magánszemélyt - a 38. § (5) bekezdésére is figyelemmel - adóként terhelné.

(7) Ha nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) alapján a nem belföldi illetőségű magánszemély belföldről származó és az egyezmény szerint osztaléknak minősülő jövedelmét belföldön is adóztatni lehet, akkor az adó mértékének a figyelembevételére a (3), illetőleg az (5) bekezdést kell - az ott meghatározottak szerint - alapul venni."

14. § (1) A Tv. 38. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Nem kell az adót megfizetni:]

"a) a nyugdíj - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az 1991. évi XII. törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is -, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a gyermekgondozási segély, a szakmunkástanuló, továbbá a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma, továbbá a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság (a továbbiakban együtt: nyugdíj), a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka után, valamint"

(2) A Tv. 38. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha a magánszemély a 37. § (6) bekezdésében említett jövedelemmel is rendelkezik, akkor azzal az összeggel a (4) bekezdés alkalmazásánál az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem összegét növelnie kell."

15. § (1) A Tv. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során a magánszemélynek lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint - ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel - a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bejelentenie. A magánszemélynek ugyanezen időn belül kell a pénzintézet igazolását bemutatnia, hogy a felvett összeget nála egy évnél régebben helyezte el."

(2) A Tv. 39. §-a a következő (5), (6), (7), (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból (adóelőlegből) levonható a naptári év során minden -az adózás rendjéről szóló törvény alapján - munkaviszonyban töltött hónap után - amennyiben a magánszemély az adott hónap minden munkanapján munkaviszonyban áll - havonta 200 forint alkalmazotti adókedvezmény. Az adó egyidejűleg csak egy munkaviszony alapján csökkenthető.

(6) Nem illeti meg az alkalmazotti adókedvezmény a magánszemélyt

a) abban a hónapban, amelyben a munkaviszonya mellett a 38. § (1) bekezdésének a) pontjában említett ellátásban részesül;

b) akkor, ha munkabeosztására tekintettel - az éves munkarendben foglalkoztatottak kivételével - az adott hónapban munkavégzési kötelezettsége nem volt.

(7) A (6) bekezdés b) pontja nem alkalmazható, ha a magánszemély munkavégzési kötelezettségének jogszabályban meghatározott jogosultság vagy kötelezettség alapján nem tesz eleget - ideértve azt az esetet is, ha a munkáltató a munkaviszony megszüntetésére tekintettel a magánszemélyt a munkavégzési kötelezettsége alól felmenti -, valamint akkor sem, ha az éves munkarendben foglalkoztatott személy az éves munkavégzési kötelezettségének eleget tett.

(8) A családi pótlékra jogosult magánszemély a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból (adóelőlegből) gyermekenként havi 300 forint összeget vonhat le. Az a magánszemély, aki három vagy annál több gyermek után jogosult családi pótlékra, gyermekenként havi 400 forint összeget vonhat le az előzőek szerint. E rendelkezés alkalmazásában gyermek az, akire tekintettel a családi pótlékot a magánszemély részére folyósítják, továbbá az a rokkantsági járadékban részesülő, súlyosan fogyatékos magánszemély is, akinek eltartásáról más magánszemély saját háztartásában folyamatosan gondoskodik.

(9) A (8) bekezdés szerinti kedvezmény a családi pótlék folyósításának időtartamára jár, és a gyermeket nevelő magánszemélyek közül az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot adják, de nem veheti igénybe az a magánszemély, aki a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény 1. § (3)-(6) bekezdése alapján jogosult a családi pótlékra."

16. § A Tv. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az önálló tevékenységet folytató magánszemély (12. §) akkor is adóbevallás adására kötelezett, ha e tevékenységéből nem származott adóköteles jövedelme."

17. § A Tv. 42. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Nem teheti meg a 41. § (4) bekezdésében említett nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 32. § (3) bekezdésében említett jövedelemmel rendelkezik, a 33. § (4)-(9) bekezdése szerint van adófizetési kötelezettsége, az összjövedelemből a 35. §-ban szabályozott módon von le (nyilvántart) összeget. A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha - a vonatkozó egyéb feltételek fennállása esetén - a magánszemélynek az adóévben kizárólag a munkáltatójától van értékpapírból [6. § (1) bekezdése e) pont és 26. §] származó, a 37. § (3) és (5) bekezdése szerint adóköteles jövedelme."

18. § A Tv. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A kifizető az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. vagy a 44. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelemből (7. §), a mezőgazdasági kistermelésből (20-21. §), továbbá az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22-25. §) származó jövedelmekből, valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén. A kizárólag természetben vagy ingó dolog formájában - ideértve a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját is - juttatott jövedelmet a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi."

19. § A Tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Adóelőlegként a munkáltatónak (3. § 5. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó - a 34. § (1) bekezdésének a)-e) pontjában meghatározott összegek időarányos részének figyelembevételével számított -rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egytizenketted részét kell a 39. § (5)-(9) bekezdésében foglalt adókedvezmények beszámításával levonnia."

20. § A Tv. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az egyéni vállalkozónak (19. §) az e tevékenységéből származó jövedelméből, valamint egyébként az önálló tevékenységből szerzett adóköteles jövedelemből - ha az nem kifizetőtől származik, vagy ha a kifizető adóelőleget nem vont le - negyedévenként az év elejétől számított jövedelem 20 százaléka és az év során már befizetett (illetve levont) adóelőleg különbözetének megfelelő összeget kell adóelőlegként megfizetni. E § alkalmazásában jövedelem a bevételből (árbevételből) az értékcsökkenési leírás nélküli költségeknek (ráfordításoknak), valamint az adóévre áthozott veszteségnek, továbbá az e törvényben meghatározott adóévi értékcsökkenési leírásnak az időarányos része levonásával kiszámított összeg, vagy a 12. § (4)-(6) bekezdése szerinti összeg, ha a magánszemély az utóbbit választja."

21. § A Tv. 58. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"58. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse. Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, hogy az 1. számú melléklet B/III. részének végrehajtására a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben foglaltak szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos üzemanyag árakat időszakonként - az árváltozásokra figyelemmel - közzétegye."

22. § (1) A Tv. 1. számú mellékletének A/I/5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Bevételnek minősül:)

"5. az értékesített befektetett eszközökért és forgóeszközökért (az immateriális javakért, a tárgyi eszközökért - ideértve a selejtezett tárgyi eszközöket is - a készletekért stb.) kapott ellenérték, ha annak beszerzési költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta; ha az ingó dolgot, az ingatlant vagy a vagyoni értékű jogot a magánszemély elidegeníti és a szerzési, illetve fenntartási költségeket részben vagy egészében önálló tevékenységével kapcsolatosan korábban költségként elszámolta, akkor önálló tevékenységből származó bevételként kell figyelembe vennie a bevételének azt a részét, amely a számlái, nyilvántartásai alapján arányos az elidegenítés tárgyának az önálló tevékenységére eső érték részével. A 22-25. §-ok rendelkezéseit a fennmaradó részre kell alkalmazni. Több évi használat esetén az összevont adatok aránya alapján kell megállapítani az önálló tevékenységre eső használat arányát;"

(2) A Tv. 1. számú mellékletének A/III/2, pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(III. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor - az I. pontban felsoroltakon kívül - bevételnek minősül:)

"2. az üzlet, műhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta; amennyiben a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;"

(3) A Tv. 1. számú mellékletének A/III/3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(III. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor

- az I. pontban felsoroltakon kívül - bevételnek minősül:)

"3. A vevők, megrendelők tartozását a 33. § (7) bekezdése és a 2. számú melléklet B/4. pontja alapján kell bevételnek tekinteni."

(4) A Tv. 1. számú mellékletének B/II/3. pontja első mondata helyébe a kővetkező rendelkezés lép:

(II. Értékcsökkenési leírás)

"3. Az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására a társasági adóról szóló törvényben meghatározott - az 1992. január 1-jétől aktivált immateriális javakra és tárgyi eszközökre érvényes - értékcsökkenési leírási rendelkezéseket kell az e törvényben meghatározott eltérésekkel alkalmazni."

(5) A Tv. 1. számú mellékletének B/II. része a következő 5. és 6. ponttal egészül ki:

(II. Értékcsökkenési leírás)

"5. A nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz értékcsökkenési leírására - ide nem értve a 4. pontban foglaltakat és a B/III. részt - az 1-3. pontban foglaltak nem alkalmazhatók. A nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök értékcsökkenése címén az említett tárgyi eszközök használatával összefüggő, önálló tevékenységből származó éves - általános forgalmi adót és fogyasztási adót nem tartalmazó - bevétel egy százaléka számolható el arányosított amortizációs költség címén.

6. Az egyéni vállalkozó 1992. december 31-e után beszerzett, előállított - saját tulajdonában lévő - kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés és jármű (kivéve a személygépjárművet) beszerzési, előállítási költségét a 3. ponttól eltérően, egy összegben is elszámolhatja. A tárgyi eszköz nyilvántartási kötelezettséget az ily módon történő elszámolásnál is teljesíteni kell. Az egyösszegbeni elszámolás nem alkalmazható arra a tárgyi eszközre, amelynek hasznosítása lízingbe adás útján történik."

(6) A Tv. 1. számú mellékletének B/III. része helyébe a következő rendelkezés lép:

"III. A járművek költségei

1. A saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólagos üzemi jármű a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelő fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá, számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költségei számolhatók el, valamint a II. részben foglaltak szerint érvényesíthető a jármű értékcsökkenési leírása. A 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén vagy az 58. §-ban említett üzemanyagár összege, vagy a számlákkal igazolt üzemanyag-vásárlás összege vehető figyelembe azzal, hogy a magánszemély egy adóévben csak az egyik elszámolási módszert alkalmazhatja.

2. Az 1. pontban foglaltak helyett a személygépjármű esetében az 1. pont szerinti üzemanyagköltségen kívül minden más költség (fenntartás, javítás, felújítás, amortizáció, adó, biztosítás stb.) címén 8 Ft/km normaköltség (általános személygépjármű költség) elszámolása is alkalmazható.

3. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi jármű költségeinek elszámolására az 1. és 2. pontban foglaltak bármelyike az ott meghatározottak szerint az üzleti célú használattal arányosan alkalmazható, azzal a megszorítással, hogy az üzleti célú használat arányát az 5. pont szerinti nyilvántartásnak hitelt érdemlően igazolnia kell.

4. A nem saját tulajdonú és kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható az igazolt bérleti díj, továbbá az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás és egyéb költségek - kivéve az értékcsökkenési leírást -, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.

5. Az 1-4. pont szerinti költségelszámolás bármelyikének alkalmazásánál szükséges járművenként külön - a 2. számú melléklet B/2. h) pontjában meghatározott - útnyilvántartás vezetése, továbbá a 3. és 4. pontban foglaltak esetén, ezenfelül járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzleti célú futásteljesítmény után számolható el.

6. A magánszemélynek az 1., illetőleg 2. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt járműre és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépjárművei mellett más járművei költségeit is elszámolja, akkor a személygépjárműveire egységesen alkalmazhatja a 2. pont szerinti elszámolási módszert, de egyéb járműveire csak az 1. pont szerinti elszámolással élhet. A 4. pont szerinti személygépjármű használat utáni költségelszámolás esetén a teljes adóévben valamennyi személygépjármű költségei csak az 1. pont szerint számolhatók el."

(7) A Tv. 1. számú mellékletének B/IV/1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(IV. Jellemzően előforduló költségek:)

"1. az anyag- és árubeszerzésre, a szállításra, az értékcsökkenési leírás alá eső tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási, felújítási munkára, továbbá - a beszerzés évében a magánszemély döntése alapján - egy összegben is elszámolható (20 ezer forint alatti beszerzési, előállítási értékű) tárgyi eszközökre fordított összegek;"

(8) A Tv. 1. számú mellékletének B/V. része helyébe a következő rendelkezés lép:

"V. Az általános forgalmi adó elszámolása

1. Az a magánszemély, aki az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi vagy tárgyi adómentességgel rendelkezik, továbbá az általános forgalmi adóról szóló törvénynek (a továbbiakban: Áfa tv.) az 55. §-ában meghatározottak szerint alanya, bevételeit és költségeit a vonatkozó számlák végösszegével azonosan veszi számba.

2. Az általános forgalmi adót tételesen fizető adózó e törvény szerint elszámolt bevételei és költségei - az e törvényben foglaltak kivételével-általános forgalmi adót nem tartalmazhatnak.

3. Az Áfa tv. 60. §-a alapján általános forgalmi adót fizetőnek a bolti kiskereskedelmi értékesítésből származó bevételeit-elsődlegesen általános forgalmi adót is tartalmazó értékben (a továbbiakban: bruttó elszámolás) - kell számba vennie.

A továbbértékesítési célú beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó kulcsainak átlaga szerint megállapított adó összegével a bevételeket csökkenteni kell. Az ilyen értékesítést folytató magánszemély a költségei között általános forgalmi adót nem számolhat el.

4. Az Áfa tv. 52. §-a alapján adózó magánszemély a bevételeit és a költségeit bruttó módon veszi számba. A fizetendő forgalmi adónak az átalánykulcs szerint meghatározott mértékével a bevételeket csökkentenie kell.

5. Az általános forgalmi adóalany magánszemély költségként számolhatja el az Áfa tv. 33. §-ában meghatározott - e törvény alapján költségként elszámolható - beszerzéseknél előzetesen felszámított általános forgalmi adót."

23. § (1) A Tv. 2. számú mellékletének B/2. c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(2. Részletező nyilvántartások)

"c) Tárgyi eszköz nyilvántartás (állóeszköz nyilvántartás)

Az a magánszemély, aki a jövedelemszerző tevékenysége gyakorlása során saját tulajdonú tárgyi eszközét használja, ezekről - kivéve a beszerzés évében költségként egy összegben elszámolható tárgyi eszközt - egyedi nyilvántartást vezet. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege is.

A nyilvántartás tárgyi eszközönként az alábbi adatokat tartalmazza:

- a tárgyi eszköz megnevezése, száma,

- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve,

- a gyártás éve, gyártási száma,

- a beszerzés és a használatbavétel időpontja,

- a kiselejtezés időpontja,

- az értékcsökkenési leírás kulcsa és annak esetleges változásai,

- a bruttó (beszerzési) érték (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),

- a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),

- az elszámolt értékcsökkenés évente (ez az összeg számolható el költségként),

- a nettó érték.

A tárgyi eszköz nyilvántartásbavétele a számla, illetve egyéb okmány alapján történik. Ugyancsak a számlának, illetve az egyéb okmánynak megfelelően kell a nyilvántartásban a bruttó (beszerzési) értéket szerepeltetni. A bruttó érték megállapításánál a számlában (okmányban) szereplő és visszaigényelhető általános forgalmi adó összegét figyelmen kívül kell hagyni. Kivételt képez e szabály alól az az általános forgalmi adó alany vagy tárgyi adómentes tevékenységet folytató magánszemély, aki a beszerzett tárgyi eszközét terhelő általános forgalmi adót nem vonhatja le.

Ezekben az esetekben az adó összege is amortizálható, ezért tárgyi eszköz bruttó értékének meghatározásakor az általános forgalmi adót is tartalmazó beszerzési érték vehető figyelembe.

A tárgyi eszköz állományban értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett csökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban szintén el kell számolni.

A tárgyi eszköz egyedi nyilvántartását az eszköz értékesítését, kiselejtezését, megsemmisülését követő öt évig meg kell őrizni."

(2) A Tv. 2. számú mellékletének B/2. n) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

(2. Részletező nyilvántartások)

"n) Leltár

A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell az alábbi csoportosítás szerint:

- anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),

- használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),

- áruk (kereskedelmi készletek),

- betétdíjas göngyöleg,

- alvállalkozói teljesítmények. Saját termelésű készletek:

- befejezetlen termelés,

- félkész és késztermék.

Az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi vagy tárgyi adómentességgel rendelkező, valamint az 1. számú melléklet B/V/5. pontjában meghatározottak szerint az Áfa tv. 33. §, valamint 52. § alapján adózó magánszemélynek a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű

- ide nem értve a járművet -) tárgyi eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

- a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet -) használt tárgyi eszközöket, az általános forgalmi adót tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.

Az általános forgalmi adót tételesen fizető magánszemély a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű

- ide nem értve a járművet -) tárgyi eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

- a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó használt, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet -) tárgyi eszközöket, az általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni."

24. § A Tv. 3. számú mellékletének II/7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"7. Az egyéni vállalkozó, illetőleg a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély, aki 1993. december 31-ig a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 19. §-ának (4) bekezdése alapján adókedvezményt vehetett igénybe, és e jogosultsága 1994. január l-jét követően is fennáll, az adókedvezményt a személyi jövedelemadóból tarthatja vissza. Az adókedvezmény összegét a vállalkozási tevékenységből származó adóköteles jövedelem után a társasági adó feltételei és mértékei szerint kell meghatározni."

25. § (1) Ez a törvény 1993. január 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - az 1993. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkező adókötelezettségekre kell alkalmazni. Egyidejűleg a Tv. 3. § 17. pontjának első mondata, a 7. § (1) bekezdésének 16. pontja, a 31. § (3) és (4) bekezdése, a 34. § (2) és (3) bekezdése, továbbá az 56. § b) és d) pontja, valamint az alapítványokból és közérdekű kötelezettségvállalásokból adómentesen kifizethető összegekről szóló 1/1989. (I. 1.) MT rendelet és az azt módosító 75/1990. (IV. 25.) MT rendelet hatályát veszti.

(2) A Tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontjában meghatározott nemzeti gondozási díj az erről szóló törvény hatálybalépésétől adómentes, és ettől az időponttól hatályát veszti a Tv. 38. § (1) bekezdés a) pontjában a "nemzeti gondozott gondozási díja" kifejezés. A Tv. 6. § (5) bekezdése és a 42. § (4) bekezdése 1992. január 1-jétől lép hatályba.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tv. 3. § 26. pontjában a "termelőszövetkezet" kifejezések helyébe a "szövetkezet" kifejezések lépnek, továbbá a Tv. 7. § (1) bekezdésének 31. pontjában az "átutalási betétszámla" kifejezés helyébe a "látra szóló lakossági folyószámla" kifejezés lép azzal, hogy az utóbbi kifejezést ennek bevezetésétől kell figyelembe venni. A Tv. 3. számú melléklete II/4. pontjának második és harmadik mondatában a "vagyonjegy" kifejezés helyébe az "értékpapír" kifejezés kerül azzal, hogy az utóbbi kifejezést 1991. január l-jétől kell figyelembe venni.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke