BH 2019.4.108 I. Ha a biztosított a károkozást nem ismeri el, és az jogerős ítélettel sem igazolt, nincs olyan kár, amelyre a felelősségbiztosítás alapján a biztosítónak fedezetnyújtási kötelezettsége állna fenn.

II. Elismert vagy jogerősen megítélt kártérítési összeg hiányában a kártérítés iránti igénnyel fellépő személynek nincs olyan védendő joga, amely a biztosítóval szemben a felelősségbiztosítási szerződésen alapuló helytállási kötelezettség megállapítására irányuló keresetét megalapozná.

III. A rosszhiszemű álképviselő eljárásának jóváhagyásához egyértelmű, a jóhiszeműség és tisztesség általános polgári jogi követelményének megfelelő magatartás várható el. Ennek értékelése során a bíróságnak fokozott körültekintéssel kell eljárnia [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 221. § (1)-(2) bek., 559. § (1)-(2) és (4) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A biztosítás-közvetítéssel foglalkozó P. Kft.-t ismeretlen személy megkereste, hogy közvetítsen az I. rendű alperes részére nemzetközi fuvarozói árukár felelősségbiztosítási szerződést. A biztosításközvetítő által megadott adatokat tartalmazó ajánlat alapján a II. rendű alperes 2012. március 1. napján a nemzetközi fuvarozásra vonatkozó, 2012. március 2. napjától kezdődő kockázatviselésű biztosítási kötvényt, 2012. március 2. napján a fedezetigazolást kiállította. A biztosítási ajánlat megtétele nem az I. rendű alperes képviseletére jogosult személytől származott.

[2] A felperes fuvarozási megbízást adott az I. rendű alperesnek, hogy a K. nevű eladótól 23 908 kg bruttó tömegű 8 mm-es rézdrótot szállítson le a felperes bosznia-hercegovinai székhelyére 2012. március 12-i berakodási és 2012. március 15-i kirakodási idővel. A megbízást az I. rendű alperes nevében ismeretlen személy vállalta el. Az I. rendű alperes mint fuvarozó nevére kiállított fuvarlevél alapján az eladónál az árut a biztosítási kötvényben megjelölt rendszámú járműre felrakták, azonban azt a felperesnek nem szolgáltatták ki. A felperes az eladó felé az áru általános forgalmi adót is tartalmazó ellenértékét, 189 055 eurót megfizette. Az I. rendű alperes képviseletére jogosult személy a fuvarmegbízás elvállalásáról, annak intézéséről tudomással nem rendelkezett.

[3] A felperes közlése alapján az I. rendű alperes a II. rendű alperesnek a biztosítási esemény megtörténtét 2012. április 12. napján bejelentette, azonban a II. rendű alperes a szerződés szerinti szolgáltatást elutasította azzal az indokolással, hogy a biztosítási szerződést érvénytelennek minősíti. A felperes 2012. július 19., majd 2013. április 2. napján is felszólította az I. rendű alperest 189 053,81 euró kár megtérítésére, de felszólítása eredménytelen maradt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] 2013. május 15. napján előterjesztett, majd módosított keresetében a felperes 189 055 euró, azaz 56 223 066,4 forint, ennek 2012. július 19. napjától évi 5% mértékű késedelmi kamata erejéig kérte annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes helytállási kötelezettsége a felelősségbiztosítási szerződés alapján fennáll. Másodlagosan kártérítés címén ezen összeg megfizetésére kérte a II. rendű alperes kötelezését.

[5] Előadta, hogy a II. rendű alperest közvetlenül megkereste a kár megtérítése érdekében, de attól elzárkózott arra figyelemmel, hogy az I. rendű alperestől kárbejelentést nem kapott. A biztosítási szerződés érvénytelenségére is hivatkozott, mert az ajánlatot nem az I. rendű alperes képviselője (H. O.) írta alá. A felperes szerint, ha ez igaz is lenne, a II. rendű alperes felelősségi körébe tartozik, hogy egy nem jogosulttól származó biztosítási ajánlatot elfogadott, arról igazolást állított ki, amit az I. rendű alperes felhasznált. A II. rendű alperes a kár bekövetkezéséig nem vitatta a szerződés érvényességét, azt a fuvarozási szerződés megkötése előtt megerősítette. A gazdasági társaság képviseletében valóban az arra jogosult képviselő járhat el, de utólagos jóváhagyásnak minősül a képviseletre jogosult személy jognyilatkozata. Ha a bíróság álláspontja az lenne, hogy a biztosítási szerződés nem érvényes, úgy a II. rendű alperes szándékos magatartásával a felperest jóhiszemű harmadik félként olyan magatartásra indította, amiből önhibáján kívül kára keletkezett. Megállapítási keresete a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 123. §-án alapult, és annak további jogszabályi hivatkozása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 4. § (1) bekezdése, 6. §-a, 238. § (2) bekezdése, 310. §-a, 339. § (1) bekezdése, 501. §-a, 559. § (2) bekezdése volt.

[6] A II. rendű alperes védekezésére állította, hogy az alperesek között a felelősségbiztosítási szerződés létrejött, amit a II. rendű alperes által kiadott fedezetigazolás alátámaszt. A fuvarozási megrendelő, a nemzetközi fuvarlevél, ennek mellékletei (részletes árulista és értékbizonyítvány) alátámasztják a nemzetközi fuvarozási szerződés létrejöttét, az áru értékét és a fizetendő forgalmi adót. Az írásszakértői vélemény ismeretében előadta, hogy nincs jelentősége, az I. rendű alperes törvényes képviselője írta-e alá a biztosítási ajánlatot. A törvényes képviselő jóváhagyásával, a kártérítési igény bejelentésével a biztosítási ajánlat az álképviseletre vonatkozó régi Ptk. rendelkezések alapján hatályosult. Az álképviselő nyilatkozatának jóváhagyása nincs alakszerűséghez kötve, az írásban, szóban vagy ráutaló magatartással is megtörténhet. Az I. rendű alperes a biztosítási díj megfizetésével a szerződésből eredő kötelezettségét teljesítette, a törvényes képviselő a kárigény bejelentésével a szerződésből eredő jogait gyakorolta. Ez az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyását jelenti. A biztosítási kötvény kibocsátása az írásbeli szerződést pótolja. A perben érvényesített követelés nem évült el, az ÁSZF 9. pontja értelmében az elévülés meg sem kezdődött. Az ÁSZF nem tartalmaz rendelkezést arra, mi az igényérvényesítés határideje az esetben, ha a biztosító a szolgáltatását megtagadja. A megtámadási kifogásra előadta, hogy az értelmezhetetlen, hiszen a II. rendű alperes a szerződés semmisségét állította. A független biztosításközvetítő esetleges mulasztása semmilyen mértékben nem menti a biztosítót a szerződéskötéskor elvárt gondosság tanúsítása alól. Vitatta, hogy a II. rendű alperes által megjelölt bármely mentesülési ok fennállna.

[7] Az I. rendű alperes a perben nem nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság 2016. június 28. napján meghozott 82-I. sorszámú végzésével vele szemben a pert - kényszer törlésére tekintettel - megszüntette.

[8] A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes követelésének jogalapja és összegszerűsége egyik alperessel szemben sem állapítható meg. Emellett a régi Ptk. 559. § (1) és (2) bekezdése folytán a II. rendű alperes közvetlen marasztalása nem kérhető. A károsult a felelősségbiztosítási szerződés alapján igényét a biztosító ellen közvetlenül nem érvényesítheti. A károsult nem szerződő fél, a biztosítóval nem áll közvetlen jogviszonyban. A felperes nem bizonyította az I. rendű alperes károkozói minőségét, károkozó magatartását. Azt sem bizonyította, hogy az alperesek között bármely szerződés érvényesen létrejött volna, illetve hogy az I. rendű alperes olyan kárt okozott, ami a II. rendű alperes teljesítési kötelezettségére alapot szolgáltatna. A másodlagos, kártérítésre vonatkozó kereseti kérelem nem tartalmaz olyan, a II. rendű alperes részéről megvalósult károkozó, azaz jogellenes és felróható magatartást, ami a felperes által állított kár bekövetkezésével közvetlen okozati összefüggésben állna. Vitatta a felperes által megjelölt összegszerűséget. Felhívásra akként nyilatkozott, hogy az alperesek között nem jött létre biztosítási szerződés, mert azt nem az I. rendű alperes akkori törvényes képviselője írta alá. Ezt az I. rendű alperes törvényes képviselője, H. O. nyilatkozata és az írásszakértői vélemény megerősítette. A biztosítási szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó akaratának kifejezése hiányában [régi Ptk. 205. § (1) bekezdés] nem jött létre, de ezáltal sérült a biztosítási szerződés tekintetében érvényesülő írásbeliség követelménye is [régi Ptk. 537. § (1), 217. § (1) bekezdése]. A keresetben megjelölt áru elveszésének, eltulajdonításának körülményei nem állapíthatók meg. Vitatta, hogy maga a fuvarozási szerződés létrejött a felperes és az I. rendű alperes között. E körben is az aláírások eltérésére hivatkozott. Elévülési kifogást is előterjesztett a régi Ptk. 504. §-ára alapozva. A megállapítási kereset feltételei vele szemben hiányoznak, csupán az I. rendű alperessel szemben állnak fenn. Az álképviselethez kapcsolódó utólagos jóváhagyást illetően kifejtette, hogy a biztosítási szerződés szempontjából kiemelten fontos a biztosítási ajánlat, mert az tartalmazza a biztosító kockázatvállalásának eldöntéséhez szükséges adatokat, körülményeket, ezek ismeretében dönt a biztosító, vállalja-e a kockázatot. A biztosítási ajánlatnak a nyilatkozattételre jogosult személytől kell származnia, nem jogosulttól származó jognyilatkozatot utólagos jognyilatkozat nem tehet érvényessé. Tagadta, hogy a biztosítási díj befizetése, a káresemény bejelentése az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyását jelentené. Állította, hogy a biztosítási ajánlattal, annak érvényességét illetően megtévesztették, ezért a régi Ptk. 210. § (4) és 236. § (3) bekezdése alapján megtámadási kifogást terjesztett elő. Megtévesztése abban áll, hogy az ajánlat az I. rendű alperes képviseletére jogosult személytől származott. A szerződés semmisségére is hivatkozott. Az ÁSZF 6.2. pontja értelmében a biztosító nem téríti azokat a károkat, amelyek közterhek megfizetéséből erednek, így ez okból is vitatta az általános forgalmi adó címén érvényesített követelésrészt. Az összegszerűség tekintetében azt is kérte figyelembe venni, hogy a szerződés alapján max. 1 000 000 forint önrészesedés levonandó. A másodlagos keresetet illetően vitatta, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az együttműködés kötelezettségét megsértette volna.