BH 2020.6.164 I. A fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletét, nem pedig rablás előkészületét valósítja meg, aki - a gépjármű kipróbálása érdekében - jogszerűen birtokába került indítókulcsot azért nem adja vissza a jármű tulajdonosának, mert időközben a gépkocsi eltulajdonítását határozta el, s ennek érdekében a sértettet lőfegyverutánzattal lelövéssel fenyegeti meg, de a jármű tényleges birtokbavételét a sértett határozott ellenállása, a rendőrség értesítése akadályozza meg [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont].

II. A rablás törvényi tényállásának elkövetési magatartása az erőszak, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazása. Ebben az esetben a terhelt a sértettel szemben élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetést valósított meg, amikor őt lelövéssel fenyegette, és ezzel a rablás törvényi tényállásának elkövetési magatartását ténylegesen megkezdte.

Az indítókulcs nem az elvétel tárgya, hanem egy másik dolog, a gépkocsi elvételének eszköze volt, s a rablás tényállásszerűségének megvalósulásához nem feltétel a gépjármű motorjának beindítása [Btk. 10-11. §].

[1] Az elsőfokú bíróság a 2018. április 26. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont], garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) pont], testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] és bódult járművezetés vétségében [Btk. 237. § (1) bek.], ezért őt halmazati büntetésül hat év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a bíróság 2015. december 11. napján jogerős ítéletével kiszabott egy év fiatalkorúak fogháza büntetés végrehajtását is.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. március 20. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, és őt egy év közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte, egyebekben az elsőfokú határozatot e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős határozat ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt. Indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék másodfokú határozatát változtassa meg, és a terheltet a rablás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól mentse fel, másodlagos indítványa pedig arra irányult, hogy a Kúria a cselekményt minősítse rablás bűntette előkészületének, és bármely - általa indítványozott - esetben a kiszabott szabadságvesztés tartamát jelentősen enyhítse.

[4] Indokai szerint, bár az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a terhelt rablásként értékelt cselekménye nem minősülhet a Btk. 365. § (2) bekezdése szerinti rablás bűntettének, tévedett azonban, amikor úgy foglalt állást, miszerint az indítókulcs elvételével megkezdte, de nem fejezte be a számára idegen gépkocsi jogtalan elsajátítás céljából történő elvételét, ezért a rablás kísérletét követte el.

[5] A védő szerint a terhelt a kvalifikált erőszakot nem a gépjármű, hanem az indítókulcs megszerzése (megtartása) érdekében alkalmazta. Az elkövetési tárgy - a gépjármű - jogtalan elvétele érdekében a terhelt nem alkalmazott erőszakot, nem kísérelte meg a nála maradt indítókulccsal a gépkocsi eltulajdonítását, így a rablás törvényi tényállási elemeit nem merítette ki.

[6] Álláspontja szerint a kétmozzanatú rablás megvalósításához a sértettel szemben alkalmazott erőszakon túl legalább meg kell kísérelni az elkövetési tárgy eltulajdonítását, amely ebben az ügyben nem történt meg, a terhelt meg sem kísérelte a gépkocsi eltulajdonítását, a gépkocsi nem került ki a sértett uralma alól, így védence a rablást meg sem kísérelte.

[7] Nem értett egyet az eljárt bíróságok azon álláspontjával, mely szerint a terhelt az indítókulcs megszerzésével megkezdte a gépkocsi jogtalan eltulajdonítását, mert a gépkocsi végig a sértett birtokában maradt, és a védence nem tett semmit annak érdekében, hogy az kikerüljön a sértett uralma alól.

[8] A terhelt által alkalmazott erőszak valójában nem az elkövetési tárgyra, hanem az elkövetés eszközének megtartása érdekében történt, ez pedig legfeljebb a rablás előkészületeként értékelhető.

[9] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a hatályukban tartsa fenn.

[10] Álláspontja szerint az indítókulcs eredetileg valóban jogszerűen, a jármű kipróbálása érdekében került a terhelt birtokába, ám a társasházhoz való megérkezés és a lépcsőházba belépés időpontjában már kialakult a gépkocsi jogtalan eltulajdonítására irányuló szándéka, így az indítókulcs tartásának addigi legális célja is megszűnt. Ezt követően, az indítókulcsot immár jogszerűtlenül a birtokában tartva alkalmazta a terhelt az élet elleni közvetlen fenyegetést, azzal a céllal, hogy a gépkocsi tulajdonjogát jogtalanul megszerezze.

[11] Kifejtette, hogy a jogszerű birtokállapot megváltoztatására a terhelt magatartása annak ellenére alkalmas volt, hogy az a sértett határozottsága miatt végül meghiúsult; így a cselekmény alkalmas a rablás bűntette kísérletének megállapítására. Annak ugyanis nem feltétele a gépjármű motorjának beindítása.

[12] A Legfőbb Ügyészség átiratára a védő írásbeli észrevételt tett, melyben álláspontját fenntartva, azt példával szemléltette.

[13] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében és a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[14] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[15] Nem sértettek törvényt az eljárt bíróságok, amikor az I. r. terhelt bűnösségét fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletében megállapították, és a cselekmény minősítése, valamint a kiszabott büntetés is törvényes.

[16] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja alapján rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

[17] Az irányadó tényállás alapján a terhelt az egyébként a sértett által neki a gépkocsi kipróbálása érdekében átadott indítókulcs megtartása érdekében a sértettet lelövéssel fenyegette meg, melynek nyomatékosítására egy, a valódi lőfegyverrel összetéveszthető pisztolyt húzott ki a táskájából úgy, hogy az a sértett számára láthatóvá és felismerhetővé vált.

[18] A tényállás tartalmazza azt is, miszerint a terhelt előzőleg elhatározta, hogy a vételárat nem fogja megfizetni a sértettnek, hanem a nála lévő indítókulcson keresztül a gépkocsit eltulajdonítja.