62019CJ0211[1]

A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2020. április 30. UO kontra Készenléti Rendőrség. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - 2003/88/EK irányelv - Hatály - Eltérés - Az 1. cikk (3) bekezdése - 89/391/EGK irányelv - A 2. cikk (2) bekezdése - A készenléti rendőrség tevékenysége. C-211/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2020. április 30. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - 2003/88/EK irányelv - Hatály - Eltérés - Az 1. cikk (3) bekezdése - 89/391/EGK irányelv - A 2. cikk (2) bekezdése - A készenléti rendőrség tevékenysége"

A C-211/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2019. március 6-án érkezett, 2019. február 21-i határozatával terjesztett elő az

UO

és

a Készenléti Rendőrség

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: I. Jarukaitis tanácselnök, Juhász E. és C. Lycourgos (előadó) bírák,

főtanácsnok: G. Pitruzzella,

hivatalvezető: M. Longar tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. január 29-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- UO képviseletében Balázs I. kamarai jogtanácsos,

- a Készenléti Rendőrség képviseletében Kenyhercz A. kamarai jogtanácsos,

- a magyar kormány képviseletében Koós G., Fehér M. Z. és Tátrai M. M., meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében Havas L., M. van Beek és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. kötet, 1. fejezet, 349. o.) 2. cikke (2) bekezdésének, valamint a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. kötet, 4. fejezet, 381. o.; helyesbítés: HL 2020. L 92., 22. o.) 1. cikke (3) bekezdésének és 2. cikke 1. és 2. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az UO és a Készenléti Rendőrség (Magyarország) között az UO által teljesített készenlétért járó díjazás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 89/391 irányelv

3 A 89/391 irányelv 2. cikke értelmében:

"(1) Ez az irányelv minden köz- és magántevékenységi ágazatra alkalmazandó (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közigazgatási, szolgáltatási, oktatási, kulturális, szabadidős stb.).

(2) Ez az irányelv nem alkalmazható ott, ahol az egyes különleges közszolgálati tevékenységekre - mint amilyen a fegyveres erők vagy a rendőrség - vagy a polgári védelmi szolgálatok egyes különleges tevékenységeire jellemző sajátosságok szükségszerűen ellentétben állnak vele.

Ebben az esetben a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét a lehető legmesszebbmenőkig biztosítani kell ezen irányelv céljainak figyelembevételével."

A 2003/88 irányelv

4 A 2003/88 irányelv 1. cikke ekként rendelkezik: "(1) Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg a munkaidő megszervezése tekintetében. (2) Ezt az irányelvet kell alkalmazni: (3) Ezen irányelv 14., 17., 18. és 19. cikkének sérelme nélkül, ezt az irányelvet kell alkalmazni a 89/391/EGK irányelv 2. cikke szerinti valamennyi köz- és magántevékenységi ágazatban. [...]"

a) a napi és a heti pihenőidő és az éves szabadság minimális időtartama, a szünetek és a maximális heti munkaidő esetében; és

b) az éjszakai munka, a váltott műszakban végzett munka és a munkaritmus bizonyos szempontjainak esetében.

5 Ezen irányelv 2. cikke így szól: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: [...]"

(1) munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően;

(2) pihenőidő: az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek;

6 Az említett irányelv 17. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő: "E cikk (2) bekezdésével összhangban, a 3., 4., 5., 8. és 16. cikktől el lehet térni: [...] [...]"

c) olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség, különösen a következők esetében: [...]

iii. sajtó, rádió, televízió, filmgyártás, postai és távközlési szolgáltatások, mentő, tűzoltó és polgári védelmi szolgálatok;[...]

A magyar jog

7 A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény 102. §-ának (1) bekezdése a következőről rendelkezik: "A hivatásos állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles [...]"

a) az előírt helyen és időben, szolgálatképes állapotban megjelenni, ezt az állapotot a szolgálat teljes ideje alatt fenntartani és feladatát teljesíteni, valamint e célból rendelkezésre állni,

8 E törvény 141. §-ának (1) bekezdése kimondja:

"A szolgálati elöljáró a hivatásos állomány tagját kötelezheti arra, hogy a szolgálatteljesítési időn kívül szolgálati érdekből, szolgálatképes állapotban olyan elérhető - szolgálati helyen kívüli - helyen tartózkodjon, ahonnan szolgálati feladatra bármikor igénybe vehető.

[...]"

9 E törvény 364. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Ez a törvény a 340. és 341. §-ban foglalt felhatalmazások alapján kiadott rendeletekkel együtt [...] [...] [...] való megfelelést szolgálja."

5. a [2003/88] irányelvnek

10 A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 58. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A rendőrök csapaterőben alkalmazhatók [...] [...]

b) a személyek élet- és vagyonbiztonságát tömegesen veszélyeztető események megszüntetésére vagy az ilyen következményekkel járó erőszakos cselekmények megakadályozására és az elkövetők elfogására;

j) törvényben meghatározott más esetben."

11 A Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében: "Az általános rendőri szerv egyes feladatok ellátására létrehozott szervei: [...]"

a) a Készenléti Rendőrség,

12 A Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (IV. 23.) ORFK utasítás a következők szerint rendelkezik:

"[...]

12. [...]

[...]

A csapaterő készültségi szolgálata

A készültségi szolgálat célja a csapaterő olyan alkalmazásra kész állapotban tartása, amely biztosítja feladataik lehető leggyorsabb megkezdését. Tartalma magában foglalja a csapaterő összevonását, elhelyezését, ellátását, a szükséges szolgálati csoportok, csoportosítások létrehozását; a csapattevékenységhez szükséges anyagi készletek kialakítását; a kötelékek felkészítését és a meghatározott alkalmazhatósági szinten tartását.

14. A csapaterő a várható feladatok ismeretében előre tervezetten vagy riadóval történő berendelés útján rendelhető készültségi szolgálatba. Ez utóbbira különösen akkor kerülhet sor, amikor a már meglévő készültségi szolgálatot feladatra kiindították és új készültségi szolgálat felállítása szükséges, azonban ehhez a más szolgálat formákban tevékenykedő rendőri erők berendelése nem lehetséges vagy az nem elegendő.

[...]

17. A készültségi szolgálatot ellátó csapaterő alkalmazásra való készenlétének a foka azt fejezi ki, milyen gyorsan képes a számára meghatározott feladatot megkezdeni. Mindez attól függ, hogy a rendőri szerv vezetője a feladat megkezdéséhez szükséges feltételeket milyen mértékben teremtette meg előzőleg. E feltételek meglététől függően a csapaterő lehet fokozott vagy általános készültségi helyzetben.

[...]

19. A készültségi szolgálat a meghatározott készültségi fokozat elérésével kezdődik és a megszüntetéséig vagy más tevékenységre történő áttérésig tart. A készültségi szolgálatot ellátó csapaterő a meghatározott szolgálati feladatok végrehajtására fokozott készültségi helyzetből 15 perc, általános készültségi helyzetből 1 óra alatt legyen képes útba indulni. A normaidőket a csapaterő alkalmazását elrendelő rendőri szerv vezetője a várható feladat jellegétől, a kötelék felkészültségétől függően csökkentheti."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 UO 2011. január 1-jén állt szolgálatba a készenléti rendőrségnél. Ez utóbbi az általános rendőri szerv különleges testülete, amely különleges jogosultságokkal rendelkezik, és különös feladatait Magyarország egész területére kiterjedő hatáskörrel látja el. A készenléti rendőrség részt vesz többek között előre nem tervezhető, halaszthatatlan beavatkozást és csapaterőt igénylő feladatok végrehajtásában. UO a készenléti rendőrség miskolci (Magyarország) Határvadász Bevetési Csoportjába került beosztásra.

14 2015 júliusától 2017 áprilisáig UO csapatszolgálati században volt készültségben. Ezen időszak alatt a határ menti feladatellátásra nem az általános miskolci szolgálati helyén, hanem a déli határszakaszon, Csongrád megyében (Magyarország) került sor.

15 Az említett időszakban UO munkáltatója a határ menti feladatellátás keretében egyrészt túlszolgálatot, másrészt a rendes szolgálatteljesítési időn felüli készenlétet rendelt el, és UO-nak mindkettőt csapatszolgálat keretében kellett teljesítenie.

16 Az említett munkáltató a készenléttel érintett időt pihenőidőként kezelte. UO ezzel szemben úgy véli, hogy ebben az időszakban valójában a rendes napi szolgálati időn kívüli készenléti szolgálatot teljesített, amelyet "munkaidőnek" kellett volna minősíteni, amely tekintetében nem készenléti pótlékban, hanem túlszolgálati díjban kellett volna részesülnie.

17 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat egyrészt arra, hogy a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény 364. §-a (1) bekezdésének 5. pontja értelmében e törvény célja ugyan a 2003/88 irányelv végrehajtása, de nem határozza meg sem a "munkaidő", sem a "pihenőidő" fogalmát, másrészt pedig arra, hogy UO ezen irányelvre támaszkodik állításainak alátámasztása érdekében.

18 E bíróság mindemellett arra kérdez rá, hogy az említett irányelv és különösen a 2. cikkének 1. és 2. pontjában szereplő fogalommeghatározások alkalmazhatók-e UO-ra mint a készenléti rendőrség tagjára, mivel az érintett tevékenység különbözik a szokásos körülmények között végzett tevékenységektől.

19 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 2003/88 irányelv személyi hatályát meghatározza-e a 89/391 irányelv 2. cikke. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a készenléti rendőrség tagjaként végzett tevékenység bizonyos különleges közszolgálati tevékenységekre jellemző sajátosságokat mutat-e, amelyekkel szükségszerűen ellentétes a 89/391 irányelv és a 2003/88 irányelv 2. cikke 1. és 2. pontjának alkalmazása.

20 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a jelen esetben erről van szó. Rámutat ugyanis arra, hogy a készenléti rendőrség a rendőrség olyan különleges testülete, amely a jogszabályban meghatározott különleges rendőri feladatokat lát el, azzal együtt, hogy a jelen esetben UO-nak általános rendőri feladatokat is el kellett látnia. Hozzáteszi, hogy UO ezen különleges szervezeti egység állományába tartozik, így erre tekintettel maga is olyan különleges közszolgálati, rendőri tevékenységet végez, amelyre tekintettel rá nem lehet a 2003/88 irányelv 2. cikkében foglalt fogalommeghatározásokat alkalmazni.

21 E körülmények között a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e érteni [a 2003/88 irányelv] 1. cikkének (3) bekezdését, hogy ezen irányelv személyi hatályát a [89/391] irányelv 2. cikke határozza meg?

2) Amennyiben igen, akkor úgy kell-e érteni a [89/391] irányelv 2. cikkének (2) bekezdését, hogy a Készenléti Rendőrség hivatásos állományú rendőr tagjaira nem kell alkalmazni a [2003/88 irányelv] 2. cikkének 1. és 2. pontját?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az elfogadhatóságról

22 A magyar kormány szerint az előterjesztett kérdések elfogadhatatlanok, mivel az alapjogvita a munkavállalók díjazására vonatkozik.

23 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2003/88 irányelv - az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a fizetett éves szabadságra vonatkozó különös eset kivételével - a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének a biztosítása érdekében mindössze a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak szabályozására terjed ki, és így főszabály szerint nem alkalmazandó a munkavállalók díjazására (2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24 Ugyanakkor e megállapítás nem jelenti azt, hogy ne kellene választ adni a jelen ügyben előterjesztett kérdésekre.

25 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli ugyanis, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához a 2003/88 irányelv bizonyos rendelkezéseinek értelmezésére van szüksége. E bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy a rendőri testület olyan feladatokat ellátó tagjai, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, a 2003/88 irányelv hatálya alá tartoznak-e, annak érdekében, hogy e bíróság, mielőtt az említett időszakokra alkalmazandó illetménymértéket meghatározná, megállapíthassa, hogy az UO által ellátott készenlét idejét az ezen irányelv 2. cikkének 1. és 2. pontjában szereplő fogalommeghatározások alapján kell-e "munkaidőnek" vagy "pihenőidőnek" minősíteni. Ebből következik, hogy azt a kérdést, hogy az említett irányelv alkalmazandó-e a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvitára, éppúgy, mint azt a kérdést, hogy annak alkalmazhatósága a 89/391 irányelvtől függ-e, az illetménypótlék kifizetéséhez való jog fennállására vonatkozó kérdés előtt kell megvizsgálni, aminek eldöntése a nemzeti bíróság feladata.

26 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az előterjesztett kérdések relevánsak a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita megoldása szempontjából, így e kérdések elfogadhatók.

Az ügy érdeméről

27 A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó két kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy ezen irányelv 2. cikkének 1. és 2. pontját alkalmazni kell a rendvédelmi szervek azon tagjaira, akik valamely tagállam külső határain határőrizeti feladatokat látnak el harmadik országok állampolgárainak az említett határokon való beáramlása esetén.

28 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a Bíróság előtt tartott tárgyalásból ugyanis az tűnik ki, hogy az alapeljárás az UO által 2015 júliusa és 2017 áprilisa között ellátott készenlét idejére járó díjazásra vonatkozik. Ezen időpontok között UO határőrizeti feladatokat teljesített Magyarországnak a Szerb Köztársasággal, valamint a - schengeni térségbe nem tartozó - Horvát Köztársasággal és Romániával közös határán.

29 A 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése az irányelv hatályát a 89/391 irányelv 2. cikkére utalva határozza meg.

30 A 89/931 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelv "minden köz- és magántevékenységi ágazatra" alkalmazandó, amely magában foglalja a "szolgáltatási tevékenységet" is.

31 A 89/931 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből mindazonáltal kitűnik, hogy ezen irányelv nem alkalmazható, amennyiben az egyes különleges közszolgálati tevékenységekre, mint amilyen a fegyveres erők, a rendőrség vagy a polgári védelmi szolgálatok egyes különleges tevékenységeire jellemző sajátosságok, szükségszerűen ellentétben állnak vele. Ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdése ugyanakkor pontosítja, hogy ebben az esetben a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét az említett irányelv céljainak figyelembevételével a lehető legmesszebbmenőkig biztosítani kell.

32 Meg kell tehát határozni, hogy az olyan feladatok, mint amilyenekről az alapügyben szó van, a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartozhatnak-e, amelynek olyan értelmezést kell adni, amely terjedelmét az azon érdekek védelméhez szigorúan szükséges mértékre korlátozza, amelyek védelmét az irányelv a tagállamok számára lehetővé teszi (2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 54. pont; 2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 53. pont).

33 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy valamely tagállam külső határainak őrizete a harmadik országok állampolgárainak beáramlásával összefüggésben olyan tevékenységnek minősül, amely a 89/39 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében vett közszolgálat körébe tartozik.

34 Másodszor hangsúlyozni kell, hogy az ilyen tevékenység bizonyos sajátosságokat mutathat általában véve a közszolgálat vagy különösen a rendvédelem körébe tartozó más tevékenységekhez képest.

35 Következésképpen harmadsorban azt kell meghatározni, hogy az erre a különleges közszolgálati tevékenységre jellemző sajátosságok a közösség számára biztosított hatékony védelem feltétlen szükségessége miatt szükségszerűen ellentétben állnak-e a 2003/88 irányelvnek az említett tevékenységre való alkalmazásával (lásd ebben az értelemben: 2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 55. pont).

36 E tekintetben a magyar kormány arra hivatkozik, hogy a folyamatos jelenlét és szolgálat biztosításának szükségességére, valamint arra tekintettel, hogy az ezen szolgálat által ellátandó feladatok mértéke előzetesen nem volt tervezhető, elképzelhetetlen volt a készenléti rendőrség külső határokon teljesítendő szolgálatra rendelt tagjai munkaidejének tervezése. A Bíróság előtt tartott tárgyaláson a készenléti rendőrség lényegében ugyanezt az álláspontot képviselte.

37 Kétségtelen, hogy az, hogy a közszolgálatba tartozó bizonyos különleges tevékenységek jellegüknél fogva nem teszik lehetővé a munkaidő tervezését, az ilyen tevékenységeket jellemző azon sajátosságok sorába tartozik, amelyek a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében igazolják a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére vonatkozó szabályok alóli kivételt (2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 55. pont; 2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 64. pont).

38 A 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése így lehetővé teszi az ilyen különleges tevékenységek hatékonyságának védelmét, amelyeknek a folytonossága elengedhetetlen az alapvető állami funkciók tényleges gyakorlásának biztosításához (2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Ezt a folytonosságra vonatkozó követelményt mindazonáltal a vizsgált tevékenység különleges jellegére figyelemmel kell értékelni (2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 66. pont).

40 Így először is a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a közegészség, a közbiztonság és a közrend területén működő szolgálatok tevékenységének folytonosságára vonatkozó követelmény nem ellentétes azzal, hogy e szolgálatok rendes körülmények idején végzett tevékenységei megszervezhetők legyenek, ideértve többek között alkalmazottaik időbeosztását is, annál is inkább, mert a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt kivétel e szolgálatokra kizárólag kivételes súlyú és mértékű körülmények között alkalmazható (lásd különösen, ebben az értelemben: 2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 55. és 57. pont; 2006. január 12-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-132/04, nem tették közzé, EU:C:2006:18, 26. pont; 2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 67. pont).

41 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából tehát az következik, hogy a 2003/88 irányelvet akkor is alkalmazni kell az egészségügy, a közbiztonság és a közrend területén folytatott tevékenységekre, ha azokat a helyszínen beavatkozó erők végzik, és azok segítségnyújtásra irányulnak, amennyiben e tevékenységeket szokásos körülmények között, az érintett szolgálatra ruházott feladatoknak megfelelően végzik, még akkor is, ha a beavatkozások, amelyek e tevékenységekhez kapcsolódhatnak, természetüknél fogva előre nem láthatóak, és a beavatkozást végző munkavállalók ennek során biztonságuk vagy egészségük tekintetében bizonyos veszélyeknek lehetnek kitéve (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 57. pont; 2005. július 14-iPersonalrat der Feuerwehr Hamburg végzés, C-52/04, EU:C:2005:467, 52. pont).

42 Ebből következik, hogy a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésének az egészségügy, a közbiztonság és a közrend területén működő szolgálatokra történő alkalmazását csak olyan rendkívüli események indokolják, mint a természeti vagy technológiai katasztrófák, a merényletek vagy a súlyos balesetek, amelyek súlyossága és mértéke az élet, az egészség, valamint a közösség biztonságának védelméhez nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalát teszi szükségessé, és amelyek megfelelő teljesítését veszélyeztetné az, ha a 2003/88 irányelv által előírt összes szabályt be kellene tartani. Az ilyen esetek azt indokolják, hogy abszolút elsőbbséget biztosítsanak a lakosság védelme céljának ez utóbbi irányelv azon rendelkezései betartásának rovására, amelyeket az említett szolgálatokon belül átmenetileg figyelmen kívül lehet hagyni (lásd ebben az értelemben: 2005. július 14-iPersonalrat der Feuerwehr Hamburg ítélet, C-52/04, EU:C:2005:467, 53-55. pont).

43 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 40-42. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem értelmezhető úgy, hogy kizárt az, hogy egyes sajátos közszolgálati tevékenységek, még ha azokat rendes körülmények között végzik is, olyannyira különleges jellemzőkkel rendelkeznek, hogy jellegükkel szükségszerűen ellentétben áll a munkaidőnek a 2003/88 irányelvben előírtak tiszteletben tartásával történő tervezése (2018. november 20-iSindicatul Familia Constanţa és társai ítélet, C-147/17, EU:C:2018:926, 68. pont).

44 Mindazonáltal a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy a külső határoknak a készenléti rendőrség általi őrzésével kapcsolatos feladatok ilyen sajátos jellemzőkkel rendelkeznének. Ily módon nem került bizonyításra, hogy az a tény, hogy a készenléti rendőrség valamely tagjának bizonyos munkaórák vagy munkanapok teljesítését követően rendszeres időközönként bizonyos óraszámú pihenőidőhöz vagy pihenőnapokhoz való jogosultságot kell biztosítani, sértené az e munkavállaló által rendszeresen ellátandó feladatok valamely alapvető szempontját arra tekintettel, hogy e feladatok az azokat jellemző sajátosságok miatt csak folyamatosan láthatók el, és kizárólag e munkavállaló teljesítheti azokat. Hozzá kell tenni, hogy a munkáltató azon költségei, amelyek a 2003/88 irányelv értelmében az említett munkavállaló számára biztosítandó pihenőidő alatt az ő helyettesítésének szükségességéből erednek, nem igazolhatják az irányelv alkalmazásának mellőzését (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 9-iJaeger ítélet, C-151/02, EU:C:2003:437, 66. és 67. pont).

45 Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az UO által a vitatott időszakban végzett feladatokat olyan kivételes súlyú és mértékű körülmények között látták-e el, amelyek igazolják a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében előírt kivétel alkalmazását.

46 E tekintetben e bíróságnak figyelembe kell vennie az összes releváns körülményt, többek között azt, hogy az alapügyben szereplő feladat ellátása több hónapig tartott.

47 Közelebbről e bíróság feladata annak meghatározása, hogy a harmadik országok állampolgárainak Magyarország külső határain való beáramlása megakadályozta-e, hogy az említett határok őrizetét a teljes vitatott időszak alatt a készenléti rendőrségre ruházott feladatnak megfelelően a szokásos körülmények között lássák el.

48 Ennek érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie egyrészt azt, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint e szolgálatot éppen azért hozták létre, hogy részt vegyen a halaszthatatlan feladatok ellátásában, másrészt pedig a Bíróságnak a jelen ítélet 41. pontjában felidézett azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a 2003/88 irányelv a rendvédelmi szervek által szokásos körülmények között, a rájuk bízott feladatnak megfelelően végzett tevékenységekre alkalmazandó, még akkor is, ha azok a beavatkozások, amelyekkel e tevékenységek járnak, természetüknél fogva előre nem láthatóak, és veszélyt jelentenek a munkavállalók biztonságára vagy egészségére.

49 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a körülmények súlyosságára és mértékére tekintettel nem volt lehetséges az érintett szolgálatot oly módon megszervezni, hogy valamennyi tagja a 2003/88 irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelő pihenőidőben részesülhessen.

50 E célból meg kell határoznia, hogy legalábbis a vitatott időszak egy adott időpontjától kezdve lehetetlen volt-e a személyi állomány számára olyan rotációs mechanizmust előírni, amely lehetővé teszi, hogy minden munkavállaló számára biztosítsák a 2003/88 irányelv követelményeinek megfelelő pihenőidőt.

51 Végül hozzá kell tenni, hogy feltételezve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a készenléti rendőrség tagjai által 2015 júliusa és 2017 áprilisa között ellátott feladatokat jellemző sajátosságok jellegüknél fogva nem tették lehetővé a munkaidő tervezését, e bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a 89/391 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy az illetékes hatóságoknak még ebben az esetben is a lehető legmesszebbmenőkig biztosítaniuk kell a munkavállalók biztonságát és egészségük védelmét.

52 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 1. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ezen irányelv 2. cikkének 1. és 2. pontját alkalmazni kell a rendvédelmi szervek azon tagjaira, akik valamely tagállam külső határain határőrizeti feladatokat látnak el harmadik országok állampolgárainak az említett határokon való beáramlása esetén, kivéve ha a releváns körülmények összességére tekintettel az ellátott feladatok olyan kivételes események keretében teljesítetteknek bizonyulnak, amelyek súlyossága és mértéke az élet, az egészség, valamint a közösség biztonságának védelméhez nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalát teszi szükségessé, és e feladatok megfelelő teljesítését veszélyeztetné az, ha az említett irányelv által előírt összes szabályt be kellene tartani, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A költségekről

53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ezen irányelv 2. cikkének 1. és 2. pontját alkalmazni kell a rendvédelmi szervek azon tagjaira, akik valamely tagállam külső határain határőrizeti feladatokat látnak el harmadik országok állampolgárainak az említett határokon való beáramlása esetén, kivéve ha a releváns körülmények összességére tekintettel az ellátott feladatok olyan kivételes események keretében teljesítetteknek bizonyulnak, amelyek súlyossága és mértéke az élet, az egészség, valamint a közösség biztonságának védelméhez nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalát teszi szükségessé, és e feladatok megfelelő teljesítését veszélyeztetné az, ha az említett irányelv által előírt összes szabályt be kellene tartani, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: magyar.