32014D0342[1]

2014/342/EU: A Bizottság határozata ( 2013. október 16. ) a Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice, a.s. részére nyújtott SA.18211. (C 25/2005.) (korábbi NN 21/2005.) sz. állami támogatásról (az értesítés a C(2013) 6261. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2013. október 16.)

a Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice, a.s. részére nyújtott SA.18211. (C 25/2005.) (korábbi NN 21/2005.) sz. állami támogatásról

(az értesítés a C(2013) 6261. számú dokumentummal történt)

(Csak a szlovák nyelvű változat hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/342/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére (1),

miután a fent hivatkozott rendelkezésnek megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére, és tekintettel a benyújtott észrevételekre (2),

mivel:

I. ELJÁRÁS

1. A BIZOTTSÁG ELŐTTI ELJÁRÁS

(1) A Bizottsághoz a 2004. október 15-én kelt és 2004. október 25-én iktatott levélben panasz érkezett a Frucona Košice, a.s. részére állítólagosan nyújtott jogellenes állami támogatással kapcsolatban. A panaszos 2005. február 3-án kiegészítő információkat nyújtott be. 2005. május 24-én találkozóra került sor a panaszossal.

(2) A Bizottság a panaszos által nyújtott információk alapján 2004. december 6-i levelében felkérte Szlovákiát, hogy tájékoztassa a Bizottságot a vitatott intézkedésről. Szlovákia 2005. január 4-én kelt, 2005. január 17-én iktatott válaszlevelében tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a Frucona Košice, a.s. csődegyezséggel összefüggésben esetlegesen jogellenes állami támogatásban részesült, és kérte a Bizottságot, hogy e támogatást nehéz pénzügyi helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtott megmentési támogatásként engedélyezze. Szlovákia 2005. január 24-én kelt, 2005. január 28-án iktatott levelében kiegészítő információkat nyújtott be. A Bizottság 2005. február 9-én kelt levelében kiegészítő információkat kért, amelyre a 2005. március 4-i, 2005. március 10-én iktatott levélben kapott választ. 2005. május 12-én találkozóra került sor a szlovák hatóságokkal.

(3) A Bizottság 2005. július 5-i levelében értesítette Szlovákiát, hogy a támogatásra vonatkozóan az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott.

(4) Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy az intézkedéssel kapcsolatban nyújtsák be észrevételeiket.

(5) A szlovák hatóságok 2005. október 10-i, 2005. október 17-én iktatott levelükben nyújtották be észrevételeiket. A Bizottság az egyik érdekelt fél (a kedvezményezett) észrevételeit a 2005. október 24-én kelt, 2005. október 25-én iktatott levélben kapta meg. Továbbította őket Szlovákiának, amely lehetőséget kapott a reagálásra; Szlovákia észrevételeit 2005. december 16-án kelt, 2005. december 20-án iktatott levelében tette meg. A kedvezményezettel való találkozóra, amelyen lehetőséget kapott arra, hogy nyilatkozzon beadványáról, 2006. március 28-án került sor. Szlovákia 2006. május 5-én kelt, 2006. május 8-án iktatott levelében kiegészítő információkat nyújtott be.

(6) A Bizottság 2006. június 7-én visszafizettetési határozatot (4) fogadott el. Ezt követően a határozat végrehajtására vonatkozóan a szlovák hatóságokkal való kapcsolattartás során a Bizottság tájékoztatást kapott a csődegyezségbe bevonni kívánt összegre irányuló nemzeti bírósági eljárás eredményéről. A kapott tájékoztatást figyelembe kell venni ebben a határozatban.

2. A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTTI ELJÁRÁS

(7) A Frucona Košice, a.s. 2007. január 12-én az Európai Unió Törvényszéke előtt fellebbezési eljárást kezdeményezett a határozat ellen, amelyben vitatta többek között az adósságleírás állami támogatásnak minősítését, és azt állította, hogy az megfelel a piacgazdasági hitelező elvének. A T-11/07. sz. ügyben 2010. december 7-én hozott ítéletében a Törvényszék elutasította a felperes érvelését, és helybenhagyta a Bizottság határozatát az alapján, hogy az állam számára a felszámolás előnyösebb lett volna a csődegyezségnél.

3. A BÍRÓSÁG ELŐTTI ELJÁRÁS

(8) A Frucona Košice, a.s. a Bíróság előtt fellebbezési eljárást kezdeményezett a Törvényszék ítélete ellen, amelyben különösen azt állította, hogy a Törvényszék nem értékelte megfelelően a magánhitelező tesztjének a Bizottság általi alkalmazását, továbbá hogy a Törvényszék megengedhetetlen módon a saját indokolásával próbálta helyettesíteni a Bizottság indokolását a magánhitelező tesztjének alkalmazásával kapcsolatban (C-73/11. P. sz. ügy).

(9) 2013. január 24-én a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét. A Bíróság megállapította, hogy a Bizottság egyértelmű értékelési hibát követett el azzal, hogy a magánhitelező tesztjének értékelése során nem vette figyelembe a felszámolás időtartamát, vagy ha figyelembe vette, akkor nem indokolta meg kellőképpen a döntését. A Bíróság az ügyet visszautalta a Törvényszékhez annak érdekében, hogy az határozzon a vállalkozás adó-végrehajtási eljárással kapcsolatos jogalapjáról, amelyre az ítélet nem terjedt ki.

4. AZ EREDETI HATÁROZAT VISSZAVONÁSA

(10) A Bíróság ítélete alapján a Bizottság ezért indokoltnak tartja 2006. június 7-én hozott eredeti határozata visszavonását és ezzel a határozattal történő helyettesítését annak érdekében, hogy megszüntesse a Bíróság által feltárt hiányosságokat.

II. A TÁMOGATÁS RÉSZLETES LEÍRÁSA

1. A VÁLLALKOZÁS

(11) A pénzügyi támogatás kedvezményezettje a Frucona Košice, a.s., amely alkoholtermékek, alkoholmentes italok, gyümölcs- és zöldségkonzerv, valamint ecet előállításával foglalkozott. Engedélyének megvonását követően a kedvezményezett beszüntette az alkoholtermékek előállítását. Továbbra is foglakozik viszont alkoholtermékek nagykereskedelmével. A vállalkozás az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján regionális támogatásra jogosult területen található.

(12) A kedvezményezett a tárgyalt események idején körülbelül 200 személyt foglalkoztatott. A vállalkozás a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételeiben a Bizottság rendelkezésére bocsátotta a jövedéki adókat és a héát is tartalmazó forgalmi adatait, amelyeket a következő táblázat mutat be. 1. táblázat Forgalom a termelés különböző szegmenseiben, jövedéki adókkal és héával együtt (SKK)

(13) Ezek az adatok jelentősen eltérnek azoktól az adatoktól, amelyeket a Bizottság a szlovák hatóságoktól kapott, és amelyeket a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat tartalmazott (6). A kedvezményezettnek a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követő észrevételeire adott válaszukban a szlovák hatóságok nem vitatták a fenti számok pontosságát. A szlovák hatóságok szerint a kedvezményezett középvállalkozásnak minősül.

2. ALKALMAZANDÓ NEMZETI JOGSZABÁLYOK

(14) A vitatott intézkedés az adóhátraléknak a Kassai IV. Adóhatóság (a továbbiakban: az adóhatóság) általi leírása a hitelezőkkel kötött csődegyezség keretében. Ezt az eljárást a felszámolási eljárásról és a csődeljárásról szóló 328/91. sz. törvény (a továbbiakban: a csődtörvény) szabályozza.

(15) A csődeljárás bírósági felügyelet mellett folytatott eljárás, amelynek célja a felszámoláshoz hasonlóan a fizetésképtelen vállalkozások pénzügyi helyzetének rendezése (7). A vállalkozás a felszámolási eljárás során megszűnik, és eszközeit új tulajdonosnak értékesítik. Ettől eltérően a csődeljárásban a fizetésképtelen vállalkozás a tulajdonos változása nélkül folytatja tevékenységét.

(16) A csődeljárást a fizetésképtelen vállalkozás kezdeményezi. Célja, hogy egyezséget érjen el a hitelezőkkel, amelynek keretében a fizetésképtelen vállalkozás megtéríti adóssága egy részét, a fennmaradó részt pedig leírják. Az egyezséget a felügyelő bíróságnak jóvá kell hagynia.

(17) Azok a hitelezők, amelyeknek a követelése - például zálogjoggal - biztosított, önálló hitelezőkként lépnek fel. Ahhoz, hogy az egyezségi javaslatot elfogadják, minden önálló hitelező igenlő szavazata szükséges, míg a többi hitelező esetében elegendő a minősített többség. Az önálló hitelezők tehát külön szavaznak, és joguk van a javaslat megvétózásához.

(18) Az önálló hitelezők privilegizált helyzetben vannak a felszámolási eljárás során is. Az önálló hitelezők követelései a felszámolási eljárás során bármikor kielégíthetők, a biztosított eszközöknek a felszámolási eljárás során történő értékesítéséből származó bevétel pedig kizárólag az önálló hitelezők követeléseinek kielégítésére fordítható. Ha az ilyen értékesítésből nem elégíthetők ki az önálló hitelezők követelései, akkor a fennmaradó részeket a második csoportba sorolják, a többi hitelező követeléseihez. A második csoportba tartozó hitelezőket arányos módon elégítik ki.

(19) A csődtörvény szerint a csődegyezséget kezdeményező vállalkozásnak be kell nyújtania a felügyelő bírósághoz a vállalkozás reorganizációjára és a vállalkozás tevékenységének a csődegyezség utáni folyamatos finanszírozására irányuló intézkedések jegyzékét.

(20) Az adó- és illetékügyi igazgatásról, valamint a területi pénzügyi hatóságok rendszerének változásairól szóló 511/92 sz. törvény alapján (a továbbiakban: az adóigazgatási törvény) egy vállalkozás halasztott adófizetést kérhet az adóhatóságoktól. A halasztott tartozás összegét kamat terheli, és azt biztosítani kell.

(21) Az adóigazgatási törvény szabályozza az adóvégrehajtást is, amelynek célja az állam adóköveteléseinek kielégítése ingatlanvagyon, ingó vagyon, vagy a vállalkozás egészének értékesítése útján.

3. TÉNYÁLLÁS

(22) A kedvezményezett 2002 novemberétől 2003 novemberéig kihasználta azt az adóigazgatási törvény nyújtotta lehetőséget, hogy halasztást kérjen az alkoholtermékekre kivetett jövedéki adó megfizetésére (8). A halasztott tartozás összesen 477 015 759 SKK (12,6 millió EUR) volt. Az adóhatóság a fizetési halasztás jóváhagyását megelőzően a törvényben előírt módon valamennyi követelését a kedvezményezett eszközeire alapított zálogjoggal biztosította. A szlovák hatóságok szerint e biztosítékok értéke a kedvezményezett nyilvántartása alapján 397 476 726 SKK (10,5 millió EUR) volt. A kedvezményezett viszont azt állítja, hogy a biztosítékok értéke szakértői becslés alapján 2003 végén 193 940 000 SKK (5 millió EUR) volt. A kedvezményezett szerint ennyi a biztosított eszközök (ingó vagyon, ingatlanok és követelések) úgynevezett szakértői értéke.

(23) 2004. január 1-től a módosított adóigazgatási törvény alapján évente egyszer igényelhető adóhalasztás. A kedvezményezett ezt a lehetőséget a 2003. decemberi tárgyhónap után 2004 januárjában fizetendő jövedéki adóra vonatkozóan használta ki. 2004 januárjára vonatkozóan viszont nem volt képes megfizetni a 2004. február 25-én esedékes jövedéki adót, és arra halasztást sem kérhetett. A kedvezményezett így a csődtörvény értelmében fizetésképtelenné vált. Ennek következtében elveszítette az alkoholtermékek gyártására és feldolgozására szóló engedélyét.

(24) A kedvezményezett 2004. március 8-án csődegyezségre vonatkozó javaslattal fordult az illetékes kerületi bírósághoz. A kerületi bíróság 2004. április 29-i határozatában a csődeljárás megindításáról döntött, miután megállapította, hogy az eljárás minden törvényi feltétele teljesült. A hitelezők a 2004. július 9-i tárgyaláson megszavazták a kedvezményezett által javasolt csődegyezséget. A csődegyezséget a felügyeletet gyakorló kerületi bíróság 2004. július 14-i határozata megerősítette.

(25) Az adóhatóság 2004 augusztusában fellebbezett a bíróság megerősítő határozata ellen. A Legfelsőbb Bíróság 2004. október 25-i határozata a fellebbezésnek nem adott helyt, és a kerületi bíróság csődegyezséget megerősítő határozatát 2004. július 23-i hatállyal jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánította. A főügyész ezt követően rendkívüli perorvoslati eljárásban keresetet nyújtott be a kerületi bíróság határozata ellen.

(26) A hitelezők (köztük az adóhatóság) a következő csődegyezséget kötötték a kedvezményezettel: a kedvezményezett az adósság 35 %-át az egyezség hatálybalépésétől számított egy hónapon belül kifizeti, és a hitelezők a fennmaradó 65 %-ot elengedik. Ezért minden hitelezővel egyformán jártak el. Az egyes hitelezőkre vonatkozó konkrét összegeket a következő táblázat tartalmazza. 2. táblázat A kedvezményezett adóssághelyzete a csődegyezség előtt és után (SKK)

(27) Az adóhatóság csődeljárásba bevont követelései 640 793 831 SKK-t (16,86 millió EUR-t) tettek ki, és főként a következő tételekből álltak: meg nem fizetett jövedéki adó 2003 májusától 2004 márciusáig, héa 2004 januárjától 2004 áprilisáig, valamint bírságok és kamatok. Az adóhatóság által elengedett követelések összege 416 515 990 SKK (11 millió EUR) volt. A csődegyezséggel az adóhatósághoz 224 277 841 SKK (5,86 millió EUR) folyt be.

(28) Az adóhatóság a csődeljárásban önálló hitelezőként járt el, és mint ilyen, önállóan szavazott. Ezért ahhoz, hogy a csődegyezség létrejöhessen, az adóhatóságnak is amellett kellett szavaznia. Az adóhatóság privilegizált helyzete abból adódott, hogy egyes követeléseire 2002-ben és 2003-ban biztosítékot kötött ki a kedvezményezett adóhátralékának halasztásával összefüggésben (lásd a (17) preambulumbekezdést). A többi hitelező mindegyike az egyezségi javaslat mellett szavazott. Az ő követeléseik közönséges biztosíték nélküli vevőkövetelések voltak.

(29) A kedvezményezett a csődegyezségre irányuló javaslatában a csődtörvény követelményeivel összhangban leírta a termelésre, a forgalmazásra és a munkaerő-gazdálkodásra (ezen belül az elbocsátásokra) vonatkozó reorganizációs intézkedéseket.

(30) A kedvezményezett a szervezés és a munkaerő-gazdálkodás területén a következő intézkedéseket tervezte: univerzális termelési csoport kialakítása minden termelési tevékenység tekintetében, közlekedési eszközeinek reorganizációja a legalacsonyabb maradványértékű gépjárművek kiiktatása révén, valamint a kereskedelmi tevékenység reorganizációja. Ezen intézkedéseken felül a vállalkozás 50 alkalmazott elbocsátását tervezte 2004 márciusa és májusa között. Ugyanebben az időszakban további 50 alkalmazottat 60 %-os bérszinten tervezett foglalkoztatni.

(31) A gyártási és műszaki területtel kapcsolatban a kedvezményezett úgy nyilatkozott, hogy mivel elveszítette az alkoholtermékek gyártására szóló engedélyét, 2004 áprilisától bérbe adja az ehhez szükséges berendezéseket. A kedvezményezett néhány veszteséges alkoholmentes termék gyártásának beszüntetését tervezte, és úgy nyilatkozott, hogy bármely ebbe a kategóriába tartozó új termék bevezetése előtt vizsgálni fogja a gyártás jövedelmezőségét.

(32) A kedvezményezett továbbá a következő intézkedésekről nyilatkozott: a költségszerkezet átalakítása, amely az alkoholtermékek gyártásának megszűnését követően mérséklődő termelési költségek, valamint a vállalkozás saját szállítási tevékenységének részleges felszámolása miatt szükséges; a régi berendezések hulladékként való értékesítése.

(33) A kedvezményezett tervezte egy irodaépület, egy üzlet és egy üdülő eladását is, és úgy nyilatkozott, hogy lehetséges az ecetgyártó üzem értékesítése vagy bérbeadása is. A szlovák hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételeikben megerősítették, hogy az irodaépület, az üzlet és az üdülő értékesítésére nem került sor.

(34) A kedvezményezett késztermékkészletének intenzív értékesítését tervezte (11).

(35) A szóban forgó javaslat szerint a kedvezményezett a csődegyezséget 110 millió SKK összegben saját forrásból (a készletek értékesítéséből), valamint egy kereskedelmi banktól felvett 100 millió SKK összegű hitel formájában külső forrásból fedezte volna. A kedvezményezett által a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása után közölt információk szerint a fennálló tartozást végül az új részvények kibocsátásából származó bevételből (21 millió SKK; 0,56 millió EUR), a készletek értékesítéséből származó bevételből (110 millió SKK; 2,9 millió EUR), valamint az Old Herold, s.r.o. szállítói hiteléből (100 millió SKK; 2,6 millió EUR) fedezték. Az Old Herold, s.r.o. számláinak fizetési határideje 40 nap volt, amelyet a kedvezményezett saját kritikus helyzetére tekintettel hosszú időszaknak tartott. Ez a hosszabb fizetési határidő lehetővé tette a kedvezményezett számára, hogy összegyűjtse a szükséges készpénzt.

(36) A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően a szlovák hatóságok tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy a csődegyezség keretében a vállalkozás 2004. december 17-én224 277 841 SKK-t kifizetett az adóhatóságnak. A szlovák hatóságok megerősítették, hogy az Európai Bizottság előtti eljárás lezárásáig felfüggesztették a csődeljárásban megállapított tartozás leírását.

(37) A támogatás visszafizettetését elrendelő bizottsági határozat végrehajtására irányuló kapcsolattartás során a szlovák hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a (25) preambulumbekezdésben említett rendkívüli perorvoslati eljárás eredményéről: a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2006. április 27-i határozatában részben hatályon kívül helyezte az illetékes kerületi bíróság 2004. július 14-i határozatát, továbbá megerősítette a csődegyezséget azzal az indokkal, hogy 424 490 SKK összegű úthasználatidíj-hátralékot tévesen foglaltak a csődegyezségbe. A Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli perorvoslatot ezt meghaladó részében elutasította. Az illetékes kerületi bíróság 2006. augusztus 18-i határozatában eleget tett a Legfelsőbb Bíróság 2006. április 27-i határozatában foglaltaknak, és az adóhatóságnak járó helyesbített összeget 640 369 341,4 SKK-ban állapította meg (ennek 35 %-a 224 129 269,1 SKK).

III. AZ EUMSZ 108. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZAT

(38) A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában kételyeit fejezte ki azt illetően, hogy a vitatott adóleírás állami támogatástól mentes volt. A Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az adóhatóság a csődeljárásban nem a piacgazdasági hitelező tesztjének megfelelően viselkedett. Nevezetesen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az adóhatóság a többi hitelezővel összehasonlítva jogilag eltérő helyzetben volt, mivel biztosított követelésekkel rendelkezett, és lehetősége volt rá, hogy adóvégrehajtást kezdeményezzen. A Bizottság kételyeit fejezte ki abban a tekintetben, hogy a csődeljárás a felszámolási eljárással vagy az adóvégrehajtással összehasonlítva az állam számára a lehető legjobb eredménnyel járt.

(39) A Bizottság továbbá kételyeit fejezte ki a vitatott támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Először annak kapcsán fejezte ki kételyét, hogy a támogatás megmentési támogatásként összeegyeztethetőnek tekinthető, ahogy azt a szlovák hatóságok állították. Megmentési támogatásnak csak a felszámolási támogatás tekinthető hitelgaranciák vagy hitelek formájában. A vitatott intézkedés azonban tartozás leírása, amely megegyezik a vissza nem térítendő támogatással. Ezenfelül az intézkedésre azon feltétel nélkül került sor, amely szerint a kedvezményezett a megmentési intézkedés jóváhagyásától számított hat hónapon belül szerkezetátalakítási vagy a felszámolási tervet mutat be, vagy visszafizeti a támogatás teljes összegét.

(40) A Bizottság ezután megvizsgálta a vitatott intézkedés szerkezetátalakítási támogatásként való összeegyeztethetőségét, és kételyeit fejezte ki azon két fő feltétel teljesülésével kapcsolatban, hogy létezik a hosszú távú életképesség belátható időn belüli helyreállítását biztosító a szerkezetátalakítási terv, és a támogatás az szükséges minimumra korlátozódik.

IV. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(41) A kedvezményezett a II. részben feltüntetett, a tényállásról szóló információkon kívül a következő észrevételeket tette:

(42) A kedvezményezett azt állítja, hogy 2004 elején felmerült pénzügyi nehézségeinek oka az adóigazgatási törvény változása volt, amely alapján évente egyszer igényelhető adóhalasztás. A kedvezményezett számára ez jelentős változás volt, mivel saját bevallása szerint az előző években erre a mechanizmusra támaszkodott.

(43) Az ügy érdemi tartalmát illetően a kedvezményezett először is azt állította, hogy a Bizottságnak nem tartozik a hatáskörébe a vitatott intézkedés vizsgálata, mivel az az intézkedés a csatlakozás előtt lépett hatályba, és a csatlakozást követően nem alkalmazható. Az intézkedést állítólag azért léptették hatályba a csatlakozás előtt, mert a csődeljárás 2004. március 8-án indult, és azt a bíróság a kedvezményezett állítása szerint 2004. április 29-én hagyta jóvá, vagyis azelőtt, hogy Szlovákia csatlakozott volna az Európai Unióhoz. Az adóhatóságok továbbá a csődeljárás megindítása előtti tárgyalások során állítólag jelezték, hogy elfogadják az egyezségi javaslatot. 2003 decemberében találkozóra került sor a Szlovák Köztársaság Adóigazgatóságával, és a helyi adóhatóság 2004. február 3-án levelet küldött a kedvezményezettnek, amelyben állítólag megerősítette a csődegyezség lehetőségét.

(44) A kedvezményezett továbbá azt állította, hogy még ha a Bizottság fenn is tartja azt, hogy az eljárás a hatáskörébe tartozik, a vitatott intézkedés nem minősül állami támogatásnak, mivel teljesül a piacgazdasági hitelező elve.

(45) Először is a kedvezményezett azt állítja, hogy a csődeljárásnak az adóvégrehajtással való összehasonlítása félrevezető, mivel az előbbi kezdeményezése kizárja, vagy felfüggeszti az utóbbit. Az adóhatóság ezért nem választhatta az adóvégrehajtást. A kedvezményezett továbbá azt állítja, hogy ha nem kezdeményezte volna önként a csődeljárást, akkor néhány héten vagy hónapon belül a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályi előírások kötelezték volna felszámolási vagy csődeljárás kezdeményezésére.

(46) Másodszor, a kedvezményezett azt állítja, hogy az állam azon döntése, hogy a felszámolás helyett a felek csődeljárás keretében keressenek megoldást, azt jelentette, hogy teljesült a piacgazdasági hitelező tesztje. A kedvezményezett bizonyítékként két könyvvizsgáló és egy felszámolóbiztos igazolását mutatja be arról, hogy az adóhatóság gyorsabban és magasabb összeghez jut a csődeljárás eredményeként, mint a felszámolás révén. A kedvezményezett további dokumentumokat és statisztikákat mutat be, amelyek jelzik, hogy a felszámolás Szlovákiában átlagosan 3-7 évig húzódik, és csak igen csekély hasznot hoz az eszközök értékesítésével (12).

(47) A kedvezményezett főként az EKORDA könyvvizsgáló társaság 2004. július 7-i jelentésére alapozza elemzését, amely állítólag az adóhatóság rendelkezésére állt a hitelezők 2004. július 9-i szavazása előtt. Azonban ennek alátámasztására nem mutattak be semmilyen bizonyítékot.

(48) Az EKORDA jelentése szerint felszámolás esetén az eszközök értékesítéséből legfeljebb 204 millió SKK (5,3 millió EUR), a különböző - összesen 45 millió SKK összegű - illetékek levonása után pedig csak 159 millió SKK (4,2 millió EUR) bevétel származott volna. A kedvezményezett maga javította ki a levonandó illetékek összegét (36 millió SKK), így a kapott összeg 168 millió SKK (4,4 millió EUR). Még ha az adóhatóság mint egyetlen önálló és egyben a legnagyobb hitelező meg is kapta volna ezeknek a bevételeknek a nagy részét, az még mindig kevesebb lett volna, mint amennyit az egyezség után kapott.

(49) Az EKORDA az eredményt a befektetett eszközök, a készletek, a készpénzállomány, valamint a rövid lejáratú követelések - azok behajthatatlanságának és alacsony értékének figyelembevételével helyesbített - 2004. március 31-i könyv szerinti értéke alapján állapította meg. Az EKORDA felszámolás keretében történő értékesítést feltételezve értékesítési együtthatóval helyesbítette a kedvezményezett eszközeinek nominális értékét azok minden elemére vonatkozóan (ennek kulcsa a befektetett eszközöknél 45 %, a készleteknél és a rövid lejáratú követeléseknél 20 %, a készpénzállománynál 100 %).

(50) Az EKORDA a kedvezményezett tevékenységéből származó jövőbeli adóbevételeket (13), valamint a terület munkanélküliségi rátájának alakulását és a szlovákiai élelmiszeripar fejlődését jelentős tényezőként említi, amelyek befolyásolták a kedvezményezett létezésének fenntartására irányuló döntést.

(51) A kedvezményezett ezenkívül két további jelentést említ. Az egyikben Marta Kochová könyvvizsgáló arra a következtetésre jutott, hogy az eszközök - amelyek értékelése azonban nem történt meg - értékesítéséből származó bevétel legfeljebb 100 millió SKK (2,6 millió EUR), a 22 millió SKK összegű illeték levonása után pedig csak 78 millió SKK (2 millió EUR) lenne. A másik jelentésben Danica Holovačová felszámolóbiztos azt a véleményt fogalmazta meg, hogy általában a csődegyezség a hitelezők számára kedvezőbb, mint a felszámolás. Az egyik szempont az, hogy a hitelezőnek (a kereskedelemből és az adóból származó jövőbeli jövedelem miatt) érdeke, hogy az adós folytassa a gazdasági tevékenységét.

(52) Harmadszor a kedvezményezett azt állítja, hogy figyelembe kell venni a hosszú távú szempontokat, például a jövőbeli adóbevételeket. Kijelenti, hogy a piacgazdasági hitelező tesztjéből a társadalmi-politikai szempontokat kizáró ítélkezési gyakorlat nem érvényesül, ha a hatóság figyelembe veszi a jövőbeli adóbevételek kiszámítását (14). A kedvezményezett szerint a hatóság helyzete itt hasonló a piacgazdasági hitelező helyzetével, amely szállító, és amelynek érdeke az ügyfél túlélése. A kedvezményezett ezek után a piacgazdasági befektető elvével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra utal.

(53) A kedvezményezett arra a következtetésre jutott, hogy a piacgazdasági hitelező tesztje teljesült, és a vitatott intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

(54) A kedvezményezett azt állítja, hogy ha a Bizottság mégis más következtetésre jutna, a vitatott intézkedés szerkezetátalakítási támogatásként akkor is összeegyeztethető. A kedvezményezett állítása szerint az adóhatóság a csődegyezség elfogadása előtt ellenőrizte a kedvezményezett üzleti tervének alkalmasságát arra, hogy helyreállítsa hosszú távú életképességét. A kedvezményezett szerint a hivatalos szerkezetátalakítási terv hiánya az ügy utólagos bizottsági értékelésekor lényegtelen, mert a Bizottság ekkor már meggyőződhet arról, hogy a kedvezményezett valóban életképessé vált-e. A kedvezményezett ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy előzetes értékelés esetén részletes szerkezetátalakítási terv szükséges. A kedvezményezett ezután röviden leírja a vállalt szerkezetátalakítási intézkedéseket (saját tőke emelése, elbocsátások, készletek értékesítése). A kedvezményezett szerint az alkoholtermékek gyártásának leállítása, valamint a termelőeszközöknek az Old Herold, s.r.o. részére történő bérbeadása tulajdonképpen szerkezetátalakítási intézkedés. Bár a leállításra eredetileg az engedély elvesztése miatt került sor, a kedvezményezett nem kért új engedélyt a csődegyezség után.

(55) A kedvezményezett szerint ugyancsak teljesült az a követelmény is, hogy jelentős részt vállaljon a szerkezetátalakításban.

(56) A kedvezményezett végül azt állítja, hogy a szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó iránymutatás alkalmazásakor figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy támogatott területen vállalkozik, és egyike a legnagyobb regionális munkaadóknak.

V. A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ÉSZREVÉTELEI

(57) A szlovák hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására reagálva néhány észrevételt tettek a II. részben bemutatott tényállással kapcsolatban.

(58) A szlovák hatóságok megerősítették, hogy az adóhatóság az egyezségről szóló szavazás idején nem vette figyelembe az állami támogatás szempontját. Az adóhatóság az egyezséget nem tekintette állami támogatásnak, ezért a kedvezményezettől nem kérték a szerkezetátalakítási terv bemutatását, amely nem azonos a bíróság elé a fizetésképtelenségi jog alapján beterjesztett üzleti tervvel.

(59) A kedvezményezett által előterjesztett észrevételekre a szlovák hatóságok a következő észrevételekkel reagáltak.

(60) A szlovák hatóságok szerint a kedvezményezettnek a felszámolási eljárás átlagos időtartamával és az eszközök felszámolás keretében történő értékesítéséből származó átlagos megtérülés mértékével kapcsolatos észrevételei nem vonatkoztathatók a jelen ügyre. Szerintük - tekintettel a kevés hitelezőre és a pozitív felszámolási értékkel rendelkező eszközökre, amely magasabb, mint az államnak az egyezség után kifizetett összeg - a felszámolás az átlagosnál rövidebb idő alatt lezajlott volna, és az adóhatóság bevétele nagyobb lett volna, mint az egyezség esetében. A helyi adóhatóság 2004. június 21-én helyszíni vizsgálatot végzett a vállalkozásnál, és megállapította, hogy a kedvezményezett 2004. június 17-én 161,3 millió SKK értékű készpénzzel, 62,8 millió SKK értékű követeléssel, 84 millió SKK értékű alkoholtermék-készlettel, valamint 200 millió SKK könyv szerinti értékű befektetett eszközzel rendelkezett.

(61) A szlovák hatóságoknak az a véleménye, hogy az adóvégrehajtás valódi alternatívát jelentett az adóhatóság számára. Megerősítik, hogy az adóhatóság kezdeményezhetett volna ilyen eljárást az egyezség előtt, mint ahogy abban az esetben is, ha a bíróság elutasította volna az egyezséget (mivel az adóhatóság mint önálló hitelező nem szavazott volna mellette).

(62) A szlovák hatóságok nem értenek egyet a kedvezményezett azon állításával, hogy pénzügyi nehézségeit az adóigazgatási törvény módosítása okozta. A szlovák hatóságok szerint a kedvezményezett pénzügyi nehézségei azon pénzügyi stratégiájából eredtek, hogy a közvetett adókat saját vállalkozási tevékenységéhez használta fel, miközben egyszerűen be kellett volna szednie az adót az ügyfeleitől, és átutalni azt az állami költségvetés számára.

(63) A szlovák hatóságok nem értenek egyet azzal, hogy az Adóigazgatósággal 2003 decemberében lezajlott találkozó bizonyíték arra, hogy az adóhatóság előzetesen elfogadta az egyezséget. Bemutatták az Adóigazgatóság 2004. július 6-i, az adóhatósághoz címzett levelét, amelyben az Adóigazgatóság jelzi, hogy az adóhatóság nem fogadhatja el a kedvezményezett által javasolt egyezséget, mivel az kedvezőtlen az állam számára. Ez a levél hivatkozott a pénzügyminiszter 2004. január 15-én kelt, az Adóigazgatósághoz címzett általánosabb levelére, amelyben a miniszter kéri az Adóigazgatóságot, hogy ne fogadjon el olyan egyezségi javaslatot, amely adókövetelések adóhatósági leírásával jár. A szlovák hatóságok továbbá a 2004. február 3-án kelt, a kedvezményezett által említett levelet (lásd a (43) preambulumbekezdést), a 35 %-os egyezség kifejezett elutasításaként értelmezték.

(64) A szlovák hatóságok azt állítják, hogy a kedvezményezett 2001 januárja és 2004 márciusa között nem fizette be időben a jövedéki adót, és adókötelezettségei tekintetében rendszeresen halasztással élt.

(65) A szlovák hatóságok szerint a két könyvvizsgálói jelentés becslései közti jelentős eltérések (lásd a (48) és (51) preambulumbekezdést) mindkét jelentés megbízhatóságát kétségessé teszik. A hatóságok különösen az EKORDA által a forgóeszközökhöz rendelt értékesítési együtthatót fogadták kétkedéssel. Ennek az együtthatónak 20 %-nál magasabbnak kellene lennie.

(66) Végül a szlovák hatóságok szerint a kedvezményezett nem dolgozott ki megvalósítható szerkezetátalakítási tervet, és a javasolt egyezségi intézkedések nem tekinthetők szerkezetátalakítási intézkedésnek.

VI. ÉRTÉKELÉS

1. A BIZOTTSÁG HATÁSKÖRE

(67) Mivel az ügy szempontjából lényeges eseményekre Szlovákia 2004. május 1-jei uniós csatlakozása előtt került sor, a Bizottságnak először meg kell állapítania, hogy eljárhat-e a vitatott intézkedéssel összefüggésben.

(68) A csatlakozás előtt hatályba léptetett, és a csatlakozást követően már nem alkalmazandó támogatási intézkedéseket a Bizottság sem a csatlakozási szerződés IV. mellékletének 3. pontjában az átmeneti mechanizmusra vonatkozóan megállapított eljárás, sem az EUMSZ 108. cikkében megállapított eljárás alapján nem vizsgálhatja meg. Az ilyen intézkedések vizsgálatára sem a csatlakozási szerződés, sem az Európai Unió működéséről szóló szerződés nem hatalmazza fel a Bizottságot.

(69) A csatlakozás után hatályba léptetett intézkedések azonban egyértelműen a Bizottság hatáskörébe tartoznak. Az adott támogatási intézkedés életbe lépése időpontjának meghatározását tekintve a megfelelő kritérium az a kötelező erejű jogi aktus, amelyben a hatáskörrel rendelkező belföldi hatóságok vállalták a támogatás odaítélését (15).

(70) A kedvezményezett azt állította, hogy a vitatott intézkedést a csatlakozás előtt léptették hatályba, és az a csatlakozást követően már nem alkalmazható (lásd a (43) preambulumbekezdést).

(71) A Bizottság nem tudja elfogadni a kedvezményezett által felsorolt érveket. A csődeljárás megindítására tett javaslat nem a támogatást nyújtó hatóságtól, hanem a támogatás kedvezményezettjétől származott. Ugyancsak nem támogatást nyújtó hatóság hozta a csődeljárás megindításáról szóló bírósági határozatot. A határozat csak engedélyezte a kedvezményezettnek és a hitelezőinek, hogy folytassák a csődegyezségi tárgyalásokat, de nyilvánvaló módon nem jelentette magát a támogatásnyújtást. Nincs rá bizonyíték, hogy az Adóigazgatóság a 2003. decemberi találkozón a vitatott intézkedés elfogadásáról nyilatkozott. Ellenkezőleg, a szlovák hatóságok tagadtak minden előzetes beleegyezést. A 2004. február 3-i levél egyértelműen kifejezi a 35 %-os javaslat elutasítását.

(72) A hatáskörrel rendelkező hatóság a követelés egy részének leírásáról szóló határozatát 2004. július 9-én hozta, amikor az adóhatóság elfogadta a kedvezményezett egyezségi javaslatát.

(73) Ennek megfelelően tárgytalan az a kérdés, hogy az intézkedés a csatlakozást követően alkalmazható-e.

(74) Következésképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EUMSZ 108. cikke alapján hatáskörrel rendelkezik a vitatott intézkedés értékelésére.

2. AZ EUMSZ 107. CIKKÉNEK (1) BEKEZDÉSE SZERINTI ÁLLAMI TÁMOGATÁS MEGLÉTE

(75) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(76) Az adóhatósággal mint állami hatósággal szembeni tartozás leírása állami források felhasználását jelenti. Az intézkedés szelektív, mivel egyetlen vállalatot részesít előnyben.

(77) A fizetésképtelenségi eljárást kiváltó eseményekig a kedvezményezett az alkoholtermékek, alkoholmentes italok, gyümölcs- és zöldségkonzerv, valamint ecet előállításának piacán volt jelen. A kedvezményezett 2003-ban Szlovákia harmadik legnagyobb alkoholtermék-gyártója volt. Az alkoholtermékek gyártására szóló engedélyének 2004 márciusában való elvesztése után a kedvezményezett egy másik vállalkozás, az Old Herold, s.r.o. által gyártott alkoholtermékek nagykereskedelmével foglalkozott, amelyek az Old Herold, s.r.o. által a kedvezményezettől bérelt termelőeszközökkel készültek. Minden területen, amelyen a kedvezményezett a csődegyezség előtt működött, és amelyeken jelenleg működik, a tagállamok közötti kereskedelem folyik.

(78) A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában kételyeit fejezte ki azt illetően, hogy az adott intézkedés nem torzítja-e a versenyt, vagy azzal nem fenyeget-e azáltal, hogy olyan előnyben részesíti a kedvezményezettet, amelyre az rendes körülmények között nem tehetne szert a piacon. Más szóval a Bizottságban kételkedett abban, hogy az állam a kedvezményezettel kapcsolatban piacgazdasági hitelezőként viselkedett-e.

(79) Megállapítást nyert, hogy az egyezség a magánhitelezők esetében és az adóhatóság (állami hitelező) esetében azonos feltételeket tartalmazott a tartozás rendezésére vonatkozóan. A hitelezőkkel szembeni tartozás 35 %-át kellett kifizetni meghatározott időben, amelyet a kedvezményezett valóban teljesített. A fennmaradó 65 %-ot le kellet írni.

(80) A jelen ügyben azonban az adóhatóság rendkívül erős hitelezői pozícióval rendelkezett, amely nem mérhető a felszámolási eljárásban jellemzően részt vevő hitelezők pozíciójához. Az egyezséget megelőzően az adóhatóság jogi és gazdasági szempontból a magánhitelezőknél előnyösebb helyzetben volt. Az adóhatóság a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett követelések több mint 99 %-ával egyértelműen a legnagyobb, meghatározó hitelező volt, emellett - ami még fontosabb - önálló hitelezőként lépett fel. Követelései ennélfogva a felszámolási eljárás során bármikor kielégíthetők a biztosított eszközöknek a felszámolási eljárás során történő értékesítéséből származó bevételből: a (18) preambulumbekezdésben leírtak szerint e bevétel kizárólag az önálló hitelezők követeléseinek kielégítésére fordítható. Ezért meg kell vizsgálni, hogy az adóhatóság kihasznált-e minden rendelkezésére álló eszközt követelései lehető legmagasabb összegű érvényesítéséhez, ahogy azt egy piacgazdasági hitelező tette volna.

(81) Azok a feltételek, amelyeknek valamely intézkedésnek meg kell felelnie ahhoz, hogy az EUMSZ 107. cikke szerinti "támogatás" fogalma alá tartozzon, nem teljesülnek, ha a kedvezményezett vállalkozás az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna (16). E mérlegelést pedig főszabály szerint a piacgazdasági hitelező tesztjének alkalmazásával kell lefolytatni. Abban az esetben, ha valamely állami hitelező fizetési könnyítést biztosít egy vállalkozás vele szemben fennálló tartozására, az ilyen fizetési könnyítések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, ha az így nyújtott gazdasági előny jelentőségét figyelembe véve a kedvezményezett vállalkozás nyilvánvalóan nem juthatott volna hasonló könnyítésekhez az államéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő olyan magánhitelezőtől, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket (17).

(82) A piacgazdasági szereplő teszt végeredményben akkor alkalmazható, ha az érintett tagállam nem állami hatóságként nyújtott gazdasági előnyt valamely vállalkozásnak. Ebből következik, hogy ha valamely tagállam a közigazgatási eljárás során az említett [tesztre] hivatkozik, kétség esetén az ő feladata egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján bizonyítani, hogy a végrehajtott intézkedés az állam piacgazdasági szereplői minőségéből ered. E szempontokból világosan ki kell tűnnie, hogy az érintett tagállam a gazdasági előny nyújtását megelőzően vagy azzal egyidejűleg hozta az eljárására irányuló döntést. Ezzel összefüggésben többek között olyan szempontokat lehet elvárni, amelyekből kitűnik, hogy e döntés olyan gazdasági értékeléseken alapult, amelyek összemérhetők azokkal, amelyeket a jelen ügy körülményei között az említett tagállaméhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő, ésszerűen gondolkodó piacgazdasági szereplő elvégzett volna. Az említett előny nyújtása után lefolytatott gazdasági értékelések, az érintett tagállam által lefolytatott eljárás tényleges előnyeinek visszamenőleges megállapítása, vagy a ténylegesen lefolytatott eljárás megválasztásának utólagos igazolásai azonban nem elegendőek (18).

(83) Röviden, a Szlovák Köztársaság azt állítja, hogy nézete szerint az adott intézkedés állami támogatásnak tekintendő. Elismerte, hogy az egyezség idején az állami támogatás kérdését egyszerűen nem vették figyelembe, továbbá kérte a vitatott intézkedést megmentési támogatásként történő kezelését. Ennek alapján megállapítható, hogy az említett ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem érvényesült, és a vitatott intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(84) A kedvezményezett azt állította, hogy az intézkedés támogatástól mentes volt, és előterjesztette az említett dokumentumokat, különösen a két könyvvizsgálói jelentést.

(85) A Bizottság a kedvezményezett, valamint a szlovák hatóságok által nyújtott információk alapján a következő tényeket állapította meg a kedvezményezettnek az adott évi pénzügyi helyzetéről, a piacgazdasági hitelező tesztjének alkalmazásához szükséges terjedelemben. A Bizottság sem a kedvezményezett által benyújtott 2004. március 31-i adatokat, sem a szlovák hatóságok által benyújtott 2004. június 17-i adatokat nem ellenőrizheti a kedvezményezett nyilvántartása alapján. A Bizottságnak azonban nincs oka kétségbe vonni az adatok pontosságát. 3. táblázat A kedvezményezett pénzügyi helyzete 2003-2004-ben (millió SKK)

(86) A Bizottság először megvizsgálja a kedvezményezett által azon állítása alátámasztására benyújtott bizonyítékokat, hogy az adóhatóság számára a felszámolási eljárás hátrányosabb lett volna, mint a csődeljárás (2.1. szakasz). A Bizottság ezt követően az adóhatóság helyzetét az adóvégrehajtáshoz képest vizsgálja meg (2.2. szakasz). A bizottság végül megvizsgálja a szlovák hatóságok és a kedvezményezett által beterjesztett egyéb bizonyítékokat (2.3. szakasz).

(87) A (37) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a csődegyezségbe bevont tartozás összegét a rendkívüli perorvoslati eljárás eredményeképpen csökkentették. Említést érdemel azonban, hogy a határozat több évvel a csődegyezség megkötéséről szóló döntés után született. A piacgazdasági hitelező tesztjének alkalmazásában az állami hitelező eljárását továbbra is az akkor rendelkezésre álló információk alapján kell megítélni, amikor egy feltételezett hitelező értékelte volna, hogy a lehetséges eljárások közül melyik a legmegfelelőbb. Az alábbi elemzés ezért a 2004. július 23-án megkötött csődegyezségben szereplő adatokat használja fel.

2.1. A csődegyezség és a felszámolás összehasonlítása

(88) Annak értékelése céljából tehát, hogy a kedvezményezett valóban előnyhöz jutott-e, a Bizottságnak olyan átfogó mérlegelést kell lefolytatnia, amely figyelembe veszi az adott ügyben releváns minden olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a kedvezményezett vállalkozás magánhitelezőtől nyilvánvalóan nem jutott volna-e hasonló könnyítésekhez (27). Más szóval meg kell vizsgálnia, hogy az adóhatóság a csődegyezség keretében javasolt feltételek elfogadásával járt-e jobban, vagy előnyösebb lett volna-e számára, ha felszámolási eljárást kezdeményez.

(89) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EKORDA jelentése nem nyújt hiteles alapot a javasolt egyezség és a feltételezet felszámolási eljárás összehasonlításához. The szlovák hatóságok e tekintetben egyetértenek a Bizottsággal.

(90) A Bizottság először is megjegyzi, hogy az EKORDA 2004. július 7-i jelentésében (csupán két nappal a hitelezők találkozója előtt) számításaihoz a kedvezményezett eszközeinek 2004. március 31-i állapotát használta fel. A 3. táblázatból világosan kitűnik, hogy a különböző eszközök állománya 2004. március 31. után jelentősen megváltozott. Nevezetesen értékesítésre került a készletek számottevő része, amely a készpénzállomány megnövekedéséhez vezetett. Ezeknek a változásoknak nagy jelentősége van az értékesítési együtthatók alkalmazásakor, amelyek 20 %-tól (készletek és rövid lejáratú követelések) 100 %-ig (készpénz) terjednek. Feltételezve, hogy az EKORDA által megállapított értékesítési együtthatók helyesek (amelyet a Bizottság az alább kifejtett okokból vitat), az EKORDA által alkalmazott módszertan felhasználása mellett a következő táblázat bemutatja, milyen mértékben térnének el az EKORDA számítási eredményei, ha a 2004. április 28-i és a 2004. június 17-i, vagyis a hitelezők 2004. július 9-i találkozója előtti adatokra támaszkodnának. 4. táblázat A kedvezményezett eszközeinek felszámolási eljárásban történő értékesítéséből várható bevétel (millió SKK)

(91) Meg kell említeni, hogy a kedvezményezett által a bíróság elé terjesztett üzleti terv 110 millió SKK értékű készletértékesítéssel számolt a 2004 március-május közötti időszakra. Az EKORDA-nak ezért tudnia kellett, hogy a kedvezményezett eszközei 2004. március 31. után számottevően megváltoznak, ezt azonban nem vette figyelembe.

(92) A kedvezményezett eszközeinek 2004. április 28-i könyv szerinti értéke alapján arra lehetett volna következtetni, hogy a felszámolási eljárásban a kedvezményezett eszközeinek értékesítéséből várható bevétel (238 millió SKK, azaz 6,3 millió EUR) magasabb lett volna, mint a jelentésben becsült összeg (204 millió SKK, azaz 5,3 millió EUR). A 2004. júniusi adatok alapján végzett elemzésből egyértelműen következtetni lehetett volna arra, hogy a felszámolási eljárásban a kedvezményezett eszközeinek értékesítéséből várható bevétel (275 millió SKK, azaz 7,2 millió EUR) magasabb lett volna, mint az egyezség keretében felajánlott összeg, így az adóhatóságnak élnie kellett volna vétójogával, és az egyezségi eljárás megszüntetése érdekében a javaslatot el kellett volna utasítania. A Bizottság ismételten felhívja a figyelmet, hogy ezeket az eredményeket azon feltételezések és módszertan révén kapta, amelyeket az EKORDA alkalmazott.

(93) A Bizottság azonban nem fogadhatja el az EKORDA által alkalmazott módszertant, és a kedvezményezett feltételezéseit nem tarthatja megbízhatónak. Ezt a következtetést erősítik meg a szlovák hatóságok kételyei, amelyeket a (60) és (65) preambulumbekezdés említ.

(94) Az EKORDA először is nem magyarázza meg a jelentésében, hogy milyen módon állapította meg a három értékesítési együtthatót. Az értékesítési együtthatók célja a felszámolási eljárás keretében értékesített eszközök fennmaradó értékének kiszámítása, figyelembe véve az értékesítés jellegét, pl. hogy az eszközöket külön, határidőre stb. értékesítik. Ezért feltételezhető, hogy a felszámolás keretében értékesített eszközök értéke - az adott eszközök típusától függően - általában alacsonyabb a könyv szerinti értéknél. Az értékesítési együttható a felszámolás során kapott eszközérték a könyv szerinti érték százalékában kifejezve.

(95) Az állóeszközvagyon 45 %-os értékesítési együtthatója szintén alacsonynak tűnik. A kedvezményezett szerint az adóhatóság zálogjogával terhelt eszközeinek értéke 194 millió SKK volt (31). A kedvezményezett szerint ez az érték a 2003-2004. évek fordulóján független szakértők által becsült érték. A Bizottság nézete szerint az ilyen "szakértői értéknek" rendszerint az aktívák általános értékét kell tükröznie, amelynek helyettesítő értéke kifejezi, hogy az eszköz egy adott időpontban mennyiért értékesíthető. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eszközök szakértői értékét azért állapították meg, hogy az adóigazgatási törvény előírásainak megfelelően meghatározzák biztosítéki értéküket, amellyel a kedvezményezettnek a szlovák hatóságokkal szembeni halasztott adótartozása fedezhető. Az EKORDA nem nyújt semmilyen magyarázatot arra nézve, hogy az állóeszközvagyon felszámolás során történő értékesítéséből származó bevétel miért csak a 205 millió SKK könyv szerinti érték 45 %-át érné el, miközben maga a kedvezményezett jóval magasabbra értékelte ezeket az eszközöket.

(96) A kedvezményezett azon állítása kapcsán, hogy nehéz lenne vevőt találni, mivel a zálogjoggal terhelt gépek és berendezések nagy része csak alkoholtermékek, alkoholmentes italok vagy konzervek előállítására alkalmas, a Bizottságnak a következő két észrevétele van. Először is a zálogjoggal terhelt ingatlanok "szakértői értéke" 105 millió SKK volt, amely önmagában is magasabb összeg, mint az EKORDA által feltételezett teljes bevétel (92 millió SKK). Másodszor, a vállalkozással kapcsolatos fejleményekből kiderül, hogy egyes termelőeszközei gyorsan új felhasználóra találtak (Old Herold, s.r.o.). Miután a kedvezményezett elveszítette az alkoholtermékek gyártására szóló engedélyét, termelőeszközeit bérbe adta az Old Heroldnak. Úgy tűnik tehát, hogy egy versenytárs közvetlenül érdeklődött ezen a termelőeszközök iránt.

(97) A készleteket illetően a szlovák hatóságok is úgy ítélik meg, hogy az értékesítési együtthatónak 20 %-nál magasabbnak kellene lennie.

(98) A kedvezményezettnek 2004-ben 110 millió SKK bevétele származott készletei eladásából (lásd a (35) preambulumbekezdést). Ez több, mint a készletek azon könyv szerinti értékének 50 %-a, amelyre az EKORDA az értékelését alapozta. Ez erősen utal arra, hogy a 20 %-os értékesítési együttható túl alacsony volt. A 2004. évi mérlegben a készleteket érintő változások is ezt a következtetést támasztják alá. Ezenkívül üzleti tervében maga a kedvezményezett 110 millió SKK-ra becsülte a készletek 2004 márciusa és májusa közti értékesítéséből származó bevétel összegét (lásd a (35) preambulumbekezdést). Az EKORDA figyelmen kívül hagyta ezt a becslést. Végül a kedvezményezett tevékenységeinek jellegéből arra lehet következtetni, hogy a készleteket a forgalmazók vagy fogyasztók részére közvetlenül értékesíthető kész- vagy félkész termékek alkották, ami szintén a magasabb értékesítési együttható alkalmazását támasztja alá.

(99) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a készletek esetében 52 %-os értékesítési együtthatót kell alkalmazni. Ez az adat az egyezség finanszírozása céljából értékesített készletekből származó bevétel kedvezményezett által becsült összegén alapul (110 millió SKK). Figyelembe véve az akkori könyv szerinti értéket (209 millió SKK), az alkalmazandó értékesítési együttható tehát legalább 52 % (209 millió 52 %-a 110 millió).

(100) A rövid lejáratú követelések esetében az EKORDA kettős helyesbítést alkalmazott. Először 59 %-kal helyesbítette azok könyv szerinti értékét (a könyv szerinti érték 166 millió SKK volt, az EKORDA számításaiban 98 millió SKK szerepelt), ezen felül pedig a 20 %-os alacsony értékesítési együtthatót alkalmazta. Ez a módszer vitatható. A követelések könyv szerinti értékének helyesbítése elfogadható azoknak egy adott időpontbeli valós értékének kifejezésére. Az EKORDA azonban nem szolgál semmilyen magyarázattal arra nézve, hogy miért lenne a bevétel felszámolás esetén csak egyötöde (20 millió SKK) annak az összegnek, amelyről maga a kedvezményezett feltételezte, hogy vevőitől befolyhat (98 millió SKK).

(101) A rövid lejáratú követelések 2004. márciusi könyv szerinti értékét (166 millió SKK) az EKORDA 98 millió SKK-ra helyesbítette a behajthatatlan vagy alacsony minőségű követelések figyelembevételével. Ezenfelül az EKORDA a helyesbített könyv szerinti értékre mindössze 20 %-os értékesítési együtthatót alkalmazott. Az EKORDA által a rövid lejáratú követelések könyv szerinti értékére alkalmazott 59 %-os együttható a 2004. júniusi könyv szerinti értéket (63 millió SKK) alapul véve 37 millió SKK-t eredményez. A szlovák hatóságoktól származó információk szerint azonban a követelések 63 millió SKK értékben végrehajthatóak voltak. Ezért kétséges, hogy ezek könyv szerinti értékét szükséges-e helyesbíteni.

(102) Mindenesetre nincs egyértelmű ok arra, hogy a felszámolási értéknek miért kell a helyesbített adatnál is alacsonyabbnak lennie. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a rövid lejáratú követelésekből várható bevétel semmi esetre sem lehet kevesebb a helyesbített 37 millió SKK összegnél.

(103) A fentiekre tekintettel a Bizottság helyesbítette az EKORDA becsléseit, és a 2004. júniusi adatok alapján új értékelést végzett. Ebből az értékelésből egyértelműen kiderül, hogy a kedvezményezett eszközeinek felszámolási eljárásban történő értékesítéséből várható bevétel sokkal magasabb volt az EKORDA jelentésében előre jelzett bevételnél. Az adatokat az alábbi táblázat foglalja össze. 5. táblázat A kedvezményezett eszközeinek felszámolási eljárásban történő értékesítéséből várható bevétel Az EKORDA által közölt és a Bizottság által helyesbített adatok összehasonlítása (millió SKK)

(104) A kedvezményezettnek az eljárás megindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételei szerint a kedvezményezett eszközeinek felszámolási eljárás keretében történő értékesítéséből várható bevétel 18 %-át a felszámolási eljárás költségei teszik ki. A kedvezményezett a Világbank 2004. évi jelentése alapján ezt megfelelő aránynak tartja (36). A kedvezményezett eszközeinek felszámolási eljárásban történő értékesítéséből várható bevétel Bizottság által helyesbített összege, valamint az említett arány alapján a felszámolási eljárás költségei 78,3 millió SKK-ra tehetők. Ezt az összeget a kedvezményezett eszközeinek értékesítéséből származó bevétel helyesbített összegéből levonva magasabb összeg adódik, mint az adóhatóság által az egyezség alapján kapott összeg (435 millió SKK - 78,3 millió SKK = 356,7 millió SKK; az egyezség keretében elfogadott összeg 224,3 millió SKK volt).

(105) Az 5. táblázat szerint a kedvezményezett eszközeinek felszámolási eljárásban történő értékesítéséből várható bevétel 435 millió SKK volt. Tekintettel arra, hogy az értékesítés bevételének közel 100 %-a az adóhatóságot illette volna (37), a kedvezményezett által jelzett, a bevétel 18 %-át kitevő felszámolási költségeket is figyelembe véve az adóhatóság 132,4 millió SKK-val nagyobb összeget kapott volna, mint a csődegyezség alapján.

(106) Ezenfelül az EKORDA által megadott igen alacsony értékesítési együtthatókat a kedvezményezett eszközeinek 2004. júniusi értékére alkalmazva az eszközök értékesítéséből várható bevétel (a felszámolás 18 %-os költségeinek levonása után) 225,5 millió SKK, amely még mindig magasabb, mint az adóhatóság által a csődegyezség keretében elfogadott összeg (38).

(107) A Bizottság végül megjegyzi, hogy a szlovák hatóságok nem támasztották alá a kedvezményezettnek azt az állítását, hogy az adóhatóságnak a hitelezők 2004. július 9-i találkozója előtt rendelkezésére állt az EKORDA jelentése, így döntését annak felhasználásával hozhatta volna meg. Az adóhatóságnak azonban rendelkezésére álltak saját 2004. júniusi vizsgálatának eredményei, amelyek szerint a Frucona jelentős értékű eszközökkel rendelkezett (lásd a 3. táblázatot). Ezen adatok alapján az Adóigazgatóság 2004. július 6-i, az adóhatósághoz címzett levelében jelezte, hogy a helyi adóhatóság nem fogadhatja el a kedvezményezett által javasolt egyezséget, mivel az kedvezőtlen az állam számára.

(108) A kedvezményezett által benyújtott egyéb szakértői jelentések nem feleltek meg a piacgazdasági hitelező tesztjének teljesülésére vonatkozó követelménynek. Így különösen egyik jelentés sem közli, hogy mi alapján állapította meg az esetenként igen alacsony értékesítési együtthatókat. Ezenfelül Marta Kochová könyvvizsgálói jelentésével kapcsolatban - amelynek következtetései jelentősen eltértek az EKORDA jelentésében foglaltaktól - megállapítható, hogy nem világos sem elkészítésének célja, sem pedig az, hogy milyen időszakra vonatkozóan és milyen feltételezések alapján készült. Danica Holovačová felszámolóbiztos jelentése mindössze annyit állapít meg, hogy a hitelezők számára a csődeljárás előnyösebb, mint a felszámolás. Ebből adódóan egyik jelentésben foglalt információkkal sem támasztható vagy cáfolható a kedvezményezett azon állítása, hogy teljesült a piacgazdasági hitelező tesztje.

(109) Ezenkívül a felszámolási eljárás időtartamával kapcsolatos érvelést illetően figyelembe kell venni a jelen ügy körülményeit annak mérlegelésekor, hogy a felszámolási eljárás lehetséges időtartama milyen hatással lehet egy feltételezett magánhitelező döntéshozatali folyamatára.

(110) A jelen ügyben további lényeges szempont, hogy az állam privilegizált helyzetben volt a többi hitelezővel szemben amiatt, hogy a vele szembeni tartozást a kedvezményezett állóeszközein alapított zálogjog biztosította. A HAMSA-ügyben a Törvényszék megállapította, hogy a biztosított hitelezői státus lényeges szempont, amelyet a piacgazdasági hitelező tesztjének alkalmazása során figyelembe kell venni (39). A csődtörvény 31. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján az önálló hitelező követelései a felszámolási eljárás során bármikor kielégíthetők a biztosított eszközöknek a felszámolási eljárásban történő értékesítéséből származó bevételből. Ezért az adóhatóság zálogjogával terhelt eszközöket illetően a felszámolási eljárás időtartama a Bizottság szerint nem lényeges, mivel az ilyen eszközökkel biztosított követelések az eljárás időtartamától függetlenül is kielégíthetők lettek volna.

(111) Így különösen - a biztosított eszközök kedvezményezett által becsült értéke alapján is - az adóhatóság időben érvényesíthette volna követelését legalább 194 millió SKK (a csődegyezség keretében javasolt összeg 86 %-ának megfelelő) értékű biztosíték értékesítése útján. Az adóhatóságnak csak akkor kellett volna mérlegelnie azt, hogy érdemes-e megvárnia a felszámolási eljárás befejezését, ha felmerült volna annak lehetősége, hogy nem kapja meg az egyezség keretében elfogadott teljes összeget. Ezenfelül a vagyonfelosztás során az adóhatóság kapta volna a fennmaradó eszközök értékesítéséből származó bevétel (a legrosszabb esetben, vagyis az EKORDA értékesítési együtthatóinak alkalmazása esetén is 185 millió SKK, lásd a 4. táblázatot) mintegy 99 %-át. Az adóhatóságnak világosan kellett volna látnia azt, hogy az így visszafizetett tartozás összege lényegesen meghaladta volna a csődegyezség keretében felajánlott összeget, és a teljes összegnek csupán kis hányadára kellett volna várnia a csődegyezséghez képest.

(112) Ebből levonható az a következtetés, hogy a szlovákiai felszámolási eljárások időtartamával kapcsolatos információk nem befolyásolták volna jelentős mértékben egy feltételezett magánhitelező döntését.

(113) Ezenfelül az egyezség megkötésekor a kedvezményezett: i. igen kis számú hitelezővel, valamint ii. az állam által az egyezség keretében elfogadott összegnél nagyobb felszámolási értékű eszközökkel rendelkezett (az 5. táblázat szerint a biztosítatlan eszközök értékesítéséből várható bevétel önmagában 241 millió SKK-t tett ki).

(114) Az egyezségben kevés, mindössze öt hitelező vett részt. Az öt hitelezőből négy magánhitelező volt, követelésük a tartozás teljes összegének (644 166 949 SKK) mindössze 0,6 %-át tette ki (3 797 608 SKK, lásd a 2. táblázatot). Az állam tehát a teljes követelésállomány 99,4 %-ával messze a legnagyobb hitelező volt. E körülmények jelentős mértékben csökkentik a hitelezők közötti vita és az ebből származó peres eljárások kockázatát, így jellemzően lerövidítik a felszámolási eljárást.

(115) A kedvezményezettnek a Világbank Doing business in 2004 c. jelentésén alapuló azon érvet illetően, hogy Szlovákiában a felszámolási eljárások általános időtartama 4,8 év, meg kell jegyezni, hogy a jelentés általános "megszüntetési mutatót" említ, amely a felszámolási eljárás, valamint a bírósági eljárások teljes időtartamát méri. Ez az időtartam nem feltétlenül egyezik meg a felszámolás eljárások átlagos időtartamával. A szlovák hatóságok maguk is azt az álláspontot fogalmazták meg, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel a felszámolási eljárás időtartama az átlagosnál vélhetően rövidebb lenne (lásd a (60) preambulumbekezdést). A szlovák hatóságok ezen értékelése különösen lényeges amiatt, hogy a szóban forgó eljárást a szlovák csődtörvénynek és felszámolási gyakorlatnak megfelelően folytatták volna le. Ezenfelül a szlovák állam maga is a kedvezményezett hitelezője volt.

(116) Mindemellett a kedvezményezett által benyújtott jelentések a felszámolási eljárás időtartamát igen nagy eltéréssel két és több mint hat év közé teszik (40). A kedvezményezett által a szlovákiai felszámolási eljárás időtartamával kapcsolatban a Bizottság elé terjesztett értékelések tehát általánosítottak, és nem vették figyelembe a jelen ügy sajátosságait. Az értékelések egyes esetekben megközelítő jellegűek, illetve bizonyos mértékig következetlenek voltak.

(117) A kedvezményezettel azonos ágazatba tartozó szlovákiai vállalkozás konkrét példáját illetően, amelynél a felszámolási eljárás több mint öt évig tartott, említést érdemel, hogy a kedvezményezett nem mutatta be, hogy a példa miként kapcsolódik a jelen ügyhöz, különösen pedig azt nem, hogy a vállalkozás a kedvezményezettel azonos vagy ahhoz igen hasonló jogi és anyagi helyzetben volt-e (41). Tekintettel arra, hogy a kedvezményezett egyetlen nagy, privilegizált státusú hitelezőnek (az államnak) tartozott, emellett több jelentős becsértékű eszközzel rendelkezett, a felszámolási eljárás a kedvezményezett esetében viszonylag gyorsan lebonyolítható lett volna, így az állam mint a legnagyobb hitelező számára az előnyösebb eljárást jelentette volna.

(118) Végül ha feltételezhető is, hogy a felszámolási eljárás a kedvezményezett állításának megfelelően négy-öt évet vett volna igénybe, a megtérülés várható összege és az egyezség keretében elfogadott összeg közötti különbség olyan nagy, hogy az eljárás időtartama nem játszott volna jelentős szerepet egy magánhitelező azzal kapcsolatos döntésében, hogy elfogadja-e az egyezséget. 5,14 %-os diszkontrátát (42) alapul véve a jövőbeni 356,7 millió SKK összegű cash flow jelenértéke öt év elteltével is 277,6 millió SKK, vagyis jóval magasabb az egyezség keretében elfogadott összegnél. Ilyen feltételek mellett a felszámolási eljárásnak több mint 9 évig kellett volna tartania ahhoz, hogy a cash flow jelenértéke az egyezség keretében elfogadott összeg alá csökkenjen. Ilyen hosszú felszámolási eljárást a jelen esetben egyetlen piacgazdasági szereplő sem tartott volna valószínűnek. Ezenfelül a teljes megtérülési összeg jelenértéke még nagyobb annak figyelembevétele esetén, hogy a tartozás jelentős része valószínűleg hamarabb visszafizetésre került volna a biztosított eszközök értékesítése folytán (lásd a (111) preambulumbekezdést).

(119) A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy egy magánhitelező nem kötötte volna meg a csődegyezséget az adóhatóság által a jelen esetben elfogadott feltételekkel; tekintettel arra, hogy az adóhatóság mint önálló hitelező követelései a felszámolási eljárás során bármikor kielégíthetők, továbbá (követelésének a többi hitelezőéhez viszonyított aránya miatt) a fennmaradó hitelezők között felosztandó bevétel több mint 99 %-a is az adóhatóságot illette volna, megállapítható, hogy a felszámolási eljárásból származó bevételt csaknem teljes egészében az adóhatóság kapná, és a fentiek alapján a bevétel meghaladná a csődegyezség keretében elfogadott összeget.

2.2. A csődegyezség és az adóvégrehajtás összehasonlítása

(120) Az adóhatóság a magánhitelezőktől eltérően jogosult volt ingatlanok, gépek és berendezések, vagy a vállalkozás egészének értékesítése formájában hivatalból kezdeményezett adóvégrehajtás lefolytatására. A (82) preambulumbekezdésben említett ítélkezési gyakorlat értelmében nem terjesztettek elő arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az adóhatóság mérlegelte volna ezen eljárás lehetőségét, és arra a következtetésre jutott volna, hogy az kevésbé előnyös, mint az egyezség elfogadása.

(121) Mindenesetre a Bizottság nem tekinti lényegesnek a kedvezményezett azon érvelését, hogy a csődeljárás védi a vállalkozást az adóvégrehajtástól. Ahogy ezt a szlovák hatóságok is megerősítették, az adóvégrehajtás valódi alternatíva lett volna az adóhatóság számára akár a csődeljárás megkezdése előtt, akár az egyezségi javaslat adóhatósági megvétózása után. Ezért a piacgazdasági hitelező tesztjének alkalmazásakor meg kell vizsgálni ezt a lehetőséget. A kedvezményezett nem hasonlítja össze az egyezségi javaslatot az adóvégrehajtás lehetséges eredményével.

(122) A Bizottság elemzése a kedvezményezett és a szlovák hatóságok által közölt adatokon alapul. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a szlovák hatóságok megerősítették, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban foglaltaknak megfelelően az adóhatósági követelést 397 millió SKK értékű zálogjog biztosította. A kapott tájékoztatás szerint ez az érték a kedvezményezett nyilvántartása alapján állapítható meg. A kedvezményezett viszont azt állítja, hogy a zálogjoggal terhelt eszközök "szakértői értéken" kifejezett értéke 194 millió SKK (lásd a (22) preambulumbekezdést). Habár a Bizottságnak nem kell megállapítania, hogy melyik adat helyes, az alábbi következtetéseket tudja levonni.

(123) Először is a biztosíték a kedvezményezett halasztott adótartozásának ellenértéke volt, amelyet az adóigazgatási törvény ír elő. Ha a kedvezményezett eszközeinek értéke ténylegesen csak a biztosíték felét érte el, ahogy azt a kedvezményezett által bemutatott szakértői vélemény állítja, ez azt jelenti, hogy az állam által az e halasztások esetében megkövetelt biztosítékok nem voltak elegendők. Ilyen körülmények között az adóhatóság által 2002 novembere és 2003 novembere között engedélyezett összesen 477 millió SKK összegű adóhalasztások a legnagyobb valószínűséggel nem teljesítették a piacgazdasági hitelező tesztjét. A jelen ügyben a Bizottságnak nem szükséges megállapítania, hogy az intézkedések állami támogatástól mentesek voltak-e. Ha azonban már a korábbi halasztások is állami támogatásnak minősültek, akkor már nem lehet a piacgazdasági hitelező elvére hivatkozni a halasztott tartozás későbbi (részleges) leírásakor.

(124) Másodszor: még ha az adóvégrehajtásból származó bevételek kiszámításánál a kedvezményezett által bemutatott alacsonyabb értéket alkalmazták is volna, a piacgazdasági hitelező, ha lett volna rá lehetősége, előnyben részesítette volna a végrehajtást a csődegyezséggel szemben.

(125) Adóvégrehajtás esetén az adóhatóság közvetlenül értékesítheti az adós eszközeit (követeléseit és egyéb forgóeszközeit, ingó és ingatlanvagyonát). Amikor az adóhatóság a csődegyezség mellett szavazott, a kedvezményezett 43 millió SKK értékű készlettel, legalább 37 millió SKK értékű érvényesíthető követeléssel, valamint 161 millió SKK összegű készpénzzel rendelkezett (lásd az 5. táblázatot). A Bizottság megjegyzi, hogy a forgóeszközök értéke (241 millió SKK, azaz 6,3 millió EUR) (43) önmagában is meghaladná a csődegyezség keretében javasolt bevételt (224,3 millió SKK, azaz 5,93 millió EUR). Ezenkívül a kedvezményezett további eszközökkel is rendelkezett, amelyek értéke legalább 194 millió SKK volt.

(126) Adóvégrehajtáskor továbbá nem kell eljárási illetéket fizetni, mint felszámolás esetén. Olyan eljárás, amelyet maga az adóhatóság kezdeményez és felügyel, ezért gyors lebonyolítása feltételezhető.

(127) A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményezett eszközeinek adóvégrehajtása nagyobb bevétellel járt volna, mint a csődegyezség.

2.3. További bizonyítékok

(128) A Bizottság figyelembe veszi azt a szlovák hatóságok által bemutatott levelet, amelyet az Adóigazgatóság igazgatója küldött alárendeltjének, az érintett adóhatóság igazgatójának (lásd az (63) preambulumbekezdést). A levélből egyértelműen kiderül, hogy az Adóigazgatóság (amely előzetesen közvetlen kapcsolatban állt a kedvezményezettel) ellenezte az egyezségi javaslatot, és egyértelműen jelezte, hogy a helyi adóhatóság nem szavazhat a csődegyezség mellett. A levél indokolása szerint az egyezségi javaslat az állam számára "nem előnyös".

(129) A szlovák hatóságok azt is bizonyították, hogy a pénzügyminisztérium 2004 elején világosan utasította az adóhatóságokat, hogy ne fogadjanak el a követeléseik leírásáról szóló egyezségi javaslatot (44). E szakpolitikai döntést az adóigazgatási törvény 2004. január 1-től hatályos módosításával összefüggésben közölték azzal a szándékkal, hogy növeljék az adóbeszedési fegyelmet.

(130) Meg kell jegyezni továbbá, hogy maga az adóhatóság már 2004. augusztus 2-án, azaz nem egészen egy hónappal azután, hogy elfogadta a csődegyezséget, fellebbezett ellene.

(131) A kedvezményezett szerint az adóhatóság még azelőtt kinyilvánította egyetértését a csődegyezséggel, mielőtt a kedvezményezett megindította az eljárást. A Bizottságnak az a véleménye, hogy a kedvezményezett által bemutatott bizonyítékok ennek ellenkezőjét igazolják. Az adóhatóság igazgatója 2004. február 3-i levelében azt írja a kedvezményezettnek, hogy ugyan elvben nem ellenzi a csődeljárás lefolytatását, nem fogadja el a kedvezményezett egyezségi javaslatát a tartozás 35 %-ának visszafizetésére.

(132) A Bizottság e bizonyíték alapján csak arra a következtetésre juthat, hogy a szlovák hatóságok nem értettek egyet a kedvezményezett egyezségi javaslatával, és már a csődeljárás 2004. március 8-i megindítása előtt, a hitelezők 2004. július 9-i szavazását megelőzően, valamint a csődegyezség bírósági jóváhagyása után is ellenezték azt.

(133) A kedvezményezett azt állította, hogy figyelembe kell venni az olyan hosszú távú szempontokat, mint az állam folyamatos adóbevételei (lásd az (52) preambulumbekezdést).

(134) Először is hangsúlyozni kell, hogy a piacgazdasági hitelező tesztje különbözik a piacgazdasági befektető tesztjétől. Míg a piacgazdasági befektetőnek módjában áll eldönteni, hogy kapcsolatba lép-e az adott vállalkozással, és a befektetéséből származó megfelelő haszon hosszú távú stratégiai lehetőségét tartja szem előtt (45), a "piacgazdasági hitelező" már üzleti vagy közjogi viszonyban áll a fizetésképtelen vállalkozással, és arra törekszik, hogy kintlévőségeit (46) a megtérülés arányát és időtartamát tekintve legkedvezőbb feltételek mellett hajtsa be. A feltételezett piacgazdasági hitelező és a piacgazdasági befektető motivációja ezért különböző. Az ítélkezési gyakorlat ezért külön tesztet határozott meg mindkét helyzetre.

(135) Másodszor, ami a hitelező-szállítóval való hasonlóságot illeti, fontos megjegyezni, hogy az ilyen hitelező követeléseinek jellege lényegesen különbözik az állam követeléseitől. Mivel az ilyen szállítónak a fizetésképtelen vállalkozáshoz fűződő viszonya kizárólag szerződésen alapul, a szállító az üzleti partner elvesztésével valóban kárt szenvedne. Ha a fizetésképtelen vállalkozást felszámolják vagy eladják, a szállítónak új ügyfelet kell keresnie, vagy szerződést kell kötnie az új tulajdonossal. A kockázat magasabb, ha a szállító jelentős mértékben függ a fizetésképtelen vállalkozástól. Az ilyen hitelező bizonyára mérlegelni fogja a jövőt. Az államnak a fizetésképtelen vállalkozáshoz fűződő viszonya ezzel ellentétben a közjogon alapszik, ezért nem függ a felek akaratától. A felszámolt társaság eszközeit átvevő valamennyi új tulajdonosnak automatikusan adókötelezettsége keletkezik. Ezenkívül az állam soha nem egyetlen adóalanytól függ. Végül a legfontosabb érv az, hogy az államot az adók kivetésekor nem a nyereségszerzés vezérli, és nem kereskedelmi jelleggel, nem kereskedelmi megfontolásból cselekszik. Az fenti hasonlóság ezért nem megalapozott.

(136) A Bizottságnak az a véleménye, hogy az állam helyzete a jelen ügyben nem hasonlítható össze a feltételezett piacgazdasági befektető vagy az adóstól függő, feltételezett piacgazdasági hitelező helyzetével. Az elmaradt jövőbeli adóbevétel ezért nem vehető figyelembe a piacgazdasági hitelező elvének érvényesítésekor (47).

(137) Végül a kedvezményezett által benyújtott adóáttekintésből kiderül, hogy a kedvezményezett által 1995-től befizetett adók többsége közvetett adó (jövedéki adó és héa) volt. Mivel ezeket az adókat a végső fogyasztók fizetik, a kedvezményezett felszámolásának nem lenne hatása azok beszedésére, mivel a fogyasztók az adóköteles termékeket (a jelen esetben főleg alkoholtermékeket) a továbbiakban is megvásárolnák más gyártóktól. A kedvezményezettnek a jelentős összegű elmaradt adóbevétellel kapcsolatos érvelése ezért nem hitelt érdemlő.

(138) A Bizottság megállapítja, hogy a kedvezményezett által előterjesztett bizonyítékok egyike sem támasztja alá a feltételezett magánhitelező viselkedésének befolyásolását. Ez e szakaszban foglaltak ezért nem érintik a hitelezői viselkedés 2.1. és 2.2. szakaszban ismertetett bizottsági értékelését.

2.4. Következtetés

(139) A Bizottság a fenti bizonyítékok alapján úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben nem teljesült a piacgazdasági hitelező tesztje, és az állam a kedvezményezett részére olyan előnyt biztosított, amelyet az a piaci körülmények között nem lett volna képes megszerezni.

(140) A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy az adókövetelés leírása, amelyet a helyi adóhatóság a csődegyezség keretében vállalt, az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

3. A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE: AZ EUMSZ 107. CIKKÉNEK (3) BEKEZDÉSE SZERINTI KIVÉTEL

(141) Az intézkedés elsődleges célja egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás segítése. Ilyen esetekben a vonatkozó feltételek teljesülése esetén alkalmazható az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti kivétel, amely alapján engedélyezhető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító állami támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(142) A Bizottság a kedvezményezett termelési portfóliójának szempontjából értékelte, hogy a jelen ügyben alkalmazhatók-e a mezőgazdaságra vonatkozó különleges szabályok. A Bizottság a kedvezményezett forgalmáról a szlovák hatóságoktól kapott információk alapján a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményezett termékeinek többsége nem az EUMSZ I. mellékletében meghatározott termék, ezért az állami támogatás általános szabályait kell alkalmazni.

(143) A kedvezményezett a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételeiben vitatta a szlovák hatóságok által benyújtott forgalmi adatokat (lásd az 1. táblázatot), ugyanakkor nem vitatta a Bizottság azon döntését, hogy értékelését az állami támogatás általános szabályaira alapozza. A Bizottság a kedvezményezett által benyújtott adatok pontosságának megállapítására irányuló szándék nélkül (48) ellenőrizte, hogy a fenti következtetés az új adatok esetében is érvényes-e. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményezett forgalmát nagyrészt olyan termékek alkotják, amelyek nem tartoznak az EUMSZ I. mellékletében meghatározott termékek közé. Ezért az állami támogatás általános, nem ágazatspecifikus szabályait kell alkalmazni.

(144) A nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatást jelenleg a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (49) (a továbbiakban: az új iránymutatás) szabályozza, amely az 1999-ben elfogadott előző változat (50) (a továbbiakban: az 1999-es iránymutatás) helyébe lépett.

(145) Az új iránymutatás átmeneti rendelkezései rögzítik, hogy minden olyan jogellenes megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatást, amelyet a Bizottság engedélye nélkül nyújtottak, a Bizottság az új iránymutatás alapján vizsgál meg, amennyiben a támogatás egy részét, illetve egészét az iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét (2004. október 1.) követően nyújtották (a (104) bekezdés első albekezdése). Ha azonban a jogellenes támogatásra 2004. október 1. előtt került sor, a Bizottság a támogatás nyújtásának időpontjában alkalmazandó iránymutatás alapján folytatja le a vizsgálatot (a (104) bekezdés második albekezdése).

(146) Az adóhatóság a csődegyezséget 2004. július 9-én, 2004. július 23-i hatállyal hagyta jóvá. A támogatást tehát 2004. október 1. előtt jogellenesen nyújtották. Ezért a támogatás nyújtásakor hatályos 1999-es iránymutatást kell alkalmazni.

(147) A kedvezményezett az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet (51) értelmében középvállalkozásnak minősül.

3.1. A vállalkozás támogathatósága

(148) Az 1999-es iránymutatás (5) bekezdésének c) pontja szerint egy vállalkozás akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha a hazai jog szerint megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak.

(149) A kedvezményezett csődeljárásban vett részt, ami a csődtörvényben foglalt meghatározás szerint kizárólag fizetésképtelen vállalkozások számára lehetséges. Ezért megmentési és szerkezetátalakítási támogatásra jogosult.

3.2. Megmentési támogatás

(150) A szlovák hatóságok eredetileg megmentési támogatásként írták le a vitatott intézkedést. A Bizottság az 1999-es iránymutatás alapján a III. részben kifejtett okok miatt kételyeit fejezte ki azt illetően, hogy a támogatás megmentési támogatásként összeegyeztethető.

(151) Sem a szlovák hatóságok, sem a kedvezményezett nem fűztek észrevételt ezekhez a kételyekhez. A Bizottság elé ebben a tekintetben nem tártak új tényeket.

(152) Mivel a fenti kétségei nem oszlottak el, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás az 1999-es iránymutatás szerinti megmentési támogatásként nem összeegyeztethető.

3.3. Szerkezetátalakítási támogatás

(153) A Bizottság a III. részben kifejtett okok miatt kételyeit fejezte ki azt illetően, hogy a támogatás az 1999-es iránymutatás szerinti szerkezetátalakítási támogatásként összeegyeztethető.

(154) A Bizottság megjegyzi, hogy a szlovák hatóságok, amelyeknek bizonyítaniuk kell, hogy az állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethető, nem mutattak be új tényt ennek a következtetésnek az alátámasztására. A Bizottság megfelelően figyelembe vette a kedvezményezett észrevételeit.

3.3.1. A hosszú távú életképesség helyreállítása

(155) Az 1999-es iránymutatás szerint szerkezetátalakítási támogatás csak a vállalkozás hosszú távú életképességének helyreállítására irányuló, megvalósítható és egységes szerkezetátalakítási terv végrehajtásával kapcsolatban és annak feltételével nyújtható. A tagállam elkötelezi magát a terv mellett, amelyet a Bizottságnak jóvá kell hagynia. Ha a vállalkozás elmulasztja a terv megvalósítását, az a támogatással való visszaélésnek minősül.

(156) Lényegében a szerkezetátalakítási tervnek ésszerű időn belül helyre kell állítania a kedvezményezett hosszú távú életképességét a jövőbeni működési körülményekre vonatkozó reális feltételezések alapján. A szerkezetátalakítási tervnek ismertetnie kell mindazokat a körülményeket, amelyek nehéz helyzetbe hozták a kedvezményezettet, és a nehézségek megoldására irányuló megfelelő intézkedéseket kell tartalmaznia. A szerkezetátalakítási műveletek ugyanakkor nem korlátozódhatnak a múltbeli veszteségek kiegyenlítésére irányuló pénzügyi támogatásra a nehézséget okozó problémák megoldása nélkül.

(157) A kkv-k vonatkozásában az 1999-es iránymutatás akként rendelkezik, hogy a támogatás engedélyezésekor a támogatott [térségekben] kevésbé szigorú feltételek alkalmazhatók a kompenzációs intézkedések végrehajtását, valamint az ellenőrzési jelentések tartalmát illetően. E tényezők azonban nem mentik fel az ilyen vállalkozásokat annak a szükségessége alól, hogy szerkezetátalakítási tervet dolgozzanak ki, a tagállamokat pedig az alól a kötelesség alól, hogy csak a szerkezetátalakítási terv végrehajtásának feltételével nyújtsanak szerkezetátalakítási támogatást.

(158) A szlovák hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően megerősítették, hogy az üzleti tervet, amelyet a kedvezményezett a csődeljárás megindításának feltételeként köteles volt kidolgozni, csak az illetékes bíróság vizsgálta meg, a támogatást nyújtó hatóság nem, valamint azt is, hogy sem a bíróság, sem az adóhatóság nem ellenőrizte a terv végrehajtását.

(159) A kedvezményezett e megerősítéssel ellentétben azt állította, hogy az adóhatóság a csődegyezség elfogadása előtt megvizsgálta az üzleti terv alkalmasságát arra, hogy a vállalkozás hosszú távú életképességét helyreállítsa, ezt az állítását azonban semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá.

(160) A kedvezményezett szerint továbbá a hivatalos szerkezetátalakítási terv hiánya az ügy utólagos bizottsági értékelésekor lényegtelen, mert a Bizottság ekkor már meggyőződhet arról, hogy a kedvezményezett valóban életképessé vált-e. A kedvezményezett szerint hivatalos szerkezetátalakítási terv kizárólag előzetes értékelés esetében írható elő, és arra csak az 1999-es iránymutatás alkalmazható.

(161) Ez az érvelés helytelen. Az 1999-es iránymutatást kell alkalmazni mind a bejelentett, mind pedig a jogellenes támogatás összeegyeztethetőségének értékelésénél. Az értékelésnél annak időpontjától függetlenül mindig az a feltétel érvényes, hogy a szerkezetátalakítási támogatás megvalósítható szerkezetátalakítási tervre épül-e. A Bizottságnak azon információk alapján kell elvégezni e az értékelését, amelyek a támogatásnyújtás idején elérhetők voltak.

(162) Mindebből az a következtetés vonható le, hogy az adóhatóságnak támogatást nyújtó hatóságként nem volt lehetősége arra, hogy a szerkezetátalakítási tervet értékelje, és követelései leírását a terv megfelelően ellenőrzött megvalósulásának feltételéhez kösse. Ezért nem teljesült az első, formális feltétel, amely teljes mértékben alkalmazandó az utólagos értékelésnél is.

(163) Az üzleti terv tartalmát illetően a szlovák hatóságok nem nyújtottak be olyan információt, amely eloszlatta volna a Bizottság kétségeit afelől, hogy a terv valóban az 1999-es iránymutatásban előírt szerkezetátalakítási terv-e.

(164) A Bizottság így kénytelen megerősíteni a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban levont következtetését. A bemutatott üzleti terv mindössze a kedvezményezettnek a halmozódó köztartozás okozta súlyos problémájával foglalkozik. A terv egyáltalán nem elemzi azokat a körülményeket, amelyek nehéz helyzetbe hozták a kedvezményezettet, sem a vállalkozás akkori pénzügyi helyzetét, sem pedig pénzügyi kilátásait. Mivel ez az elemzés hiányzott, a kedvezményezett nem javasolt konkrét lépéseket az őt nehéz helyzetbe hozó egyes körülmények kezelésére. Az egyetlen részletesen leírt intézkedés a javasolt pénzügyi szerkezetátalakítás, amelyre a csődegyezség keretében kerülne sor.

(165) A tervben egyáltalán nincs szó a kedvezményezett saját tőkéjének emeléséről, amelyet a kedvezményezett az egyik szerkezetátalakítási intézkedésként említ. Az ügyiratban semmi nem bizonyítja, hogy a vállalkozás tőkeemelését olyan intézkedésnek kellene tekinteni, amely biztosítja, hogy a kedvezményezett hosszú távon nem fogja ismét azt a stratégiát követni, hogy héa- és jövedékiadó-tartozása útján finanszírozza termelését, amely végül nehéz helyzetbe hozta. A szlovák hatóságok maguk is megerősítették, hogy a tőkeemelés egyáltalán nem csökkentette a pénzügyi problémák megismétlődésének kockázatát. Ez annál is inkább kétséges, mert a tőkeemelés teljes összege 21 millió SKK, míg az átalakított adósságé 644 millió SKK volt.

(166) Maga a tőkeemelés nem bizonyítja a piac bizalmát a kedvezményezett hosszú távú életképességének helyreállítása iránt. A Bizottság megjegyzi, hogy a kedvezményezettnek határozott erőfeszítései ellenére sem sikerült magánbanki hitelt szereznie.

(167) Ezenfelül a termelőeszközöknek a kedvezményezett versenytársa, az Old Herold, s.r.o. részére történő bérbeadását nyilvánvalóan az tette szükségessé, hogy a kedvezményezett elveszítette az alkoholtermékek gyártására szóló engedélyt, nem pedig az, hogy e gyártási tevékenység veszteséges volt és ezért szerkezetátalakításra szorult. Igaz, hogy maga a kedvezményezett kérhetett volna új engedélyt a csődegyezség véglegesítése után, de nem tette. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a kedvezményezett továbbra is értékesíti az Old Herold társaság által a kedvezményezett eszközeivel gyártott, a kedvezményezett márkajelével ellátott termékeket, sőt a 2004. április 29 és 2004. december 30. közötti időszakra szóló tervek szerint az értékesítés bővítését tervezi. E termelőeszközök bérbeadása ezért nem tekinthető szerkezetátalakítási intézkedésnek, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a termelésnek ez a része nem szorult szerkezetátalakításra.

(168) Ami az üzleti tervben javasolt további intézkedéseket illeti, a Bizottság kételyei nem oszlottak el. Ezek az intézkedések egyszerűen a mindennapi üzleti tevékenység keretén belüli tevékenységek, és nem racionalizációs intézkedések (a régi berendezések, járművek értékesítése). A két javasolt szerkezetátalakítási intézkedés leírása (a nem jövedelmező alkoholmentes italok gyártásának megszüntetése és néhány ingatlan értékesítése) túlságosan általános volt, amelyben nem tüntették fel a konkrét termékeket és az intézkedések ütemtervét. A szlovák hatóságok megerősítették, hogy az értékesíteni kívánt ingatlanok (irodaépület, üzlet és üdülő) értékesítésére 2005. október 10-ig nem került sor, vagyis a tervezett intézkedéseket a kedvezményezett nem hajtotta végre a bejelentésnek megfelelően.

(169) A Bizottság a formális szerkezetátalakítási terv, továbbá a nehéz helyzet, az annak kezeléséhez szükséges intézkedések, valamint a piaci feltételek és lehetőségek érdemi vizsgálata hiányában arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményezett által benyújtott üzleti terv nem az 1999-es iránymutatásban előírt valódi szerkezetátalakítási terv (52). A Bizottság ezért továbbra is kétségesnek tartja, hogy a kedvezményezett képes helyreállítani hosszú távú életképességét.

3.3.2. A szükséges minimumra korlátozott támogatás

(170) A Bizottság azon következtetése, hogy valódi szerkezetátalakítási terv hiányában a kedvezményezett hosszú távú életképessége továbbra is kétséges, önmagában is elég annak megállapításához, hogy a támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal. A Bizottság ennek ellenére megvizsgálja az 1999-es iránymutatás másik alapvető követelményét, mégpedig azt, hogy a támogatásnak a szükséges minimumra kell korlátozódnia.

(171) Az 1999-es iránymutatás (40) bekezdése szerint a támogatás összegét és intenzitását a kedvezményezett meglévő pénzügyi erőforrásainak ismeretében a szerkezetátalakítás lehetővé tételéhez feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozni. A kedvezményezettnek saját forrásaiból jelentős mértékben hozzá kell járulnia a szerkezetátalakításhoz.

(172) A szerkezetátalakítás költségei a csődegyezség keretében átalakított adósság teljes összegét tették ki. A kedvezményezett ennek 35 %-át fizette ki.

(173) A szlovák hatóságok nem adtak további magyarázatot a Bizottság által ezzel kapcsolatban megfogalmazott kételyekre vonatkozóan. A kedvezményezett bemutatta, hogy milyen módon finanszírozta a csődegyezséget követően fennmaradó tartozás kiegyenlítését (lásd a (30)-(35) preambulumbekezdést). A kedvezményezett szerint saját hozzájárulása összesen 231 millió SKK (6,1 millió EUR) volt.

(174) Először is a kedvezményezett rendelkezésére álló források összege nagyobb volt, mint a csődegyezséget követően fennmaradó tartozás összege. Ez arra utal, hogy a támogatás nem korlátozódott a szükséges minimumra.

(175) Ennél is fontosabb azonban, hogy a Bizottság szerint az Old Herold által nyújtott hitel az 1999-es iránymutatás értelmében nem minősül a kedvezményezett saját hozzájárulásának. A kötelezettségek a vállalkozási tevékenység finanszírozásának tartós forrását képezik. Ezek rövid lejáratú hitelek, amelyeket azonban vissza kell fizetni. A társaságnak csak akkor áll rendelkezésére elegendő többletforrás a szerkezetátalakításhoz, ha a szállítók a szokásosnál hosszabb fizetési határidőt vállalnak, és ezzel azt jelzik, hogy a piac bízik abban, hogy a vállalkozás életképessége helyreállítható.

(176) A kedvezményezett egyáltalán nem bizonyította, hogy az Old Herold által adott fizetési haladék jelentősen meghaladta volna a kedvezményezett és szállítói közötti kereskedelmi gyakorlatban szokásos mértéket. A 40 napos fizetési határidő szokásosnak tekinthető, különösen annak ismeretében, hogy azt a kedvezményezett részére a csődegyezséget követően állapították meg. A kedvezményezettnek ennélfogva már nem voltak pénzügyi nehézségei. A csődegyezség fő célja éppen az volt, hogy a kedvezményezettet kisegítse nehéz pénzügyi helyzetéből.

(177) A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ez a hosszabb fizetési határidő nem tekinthető külső forrásból származó szerkezetátalakítási hozzájárulásnak.

(178) E haladék nélkül a kedvezményezett 1999-es iránymutatás szerinti saját hozzájárulása 131 millió SKK (3,4 millió EUR), ami a szerkezetátalakítási költségek 20 %-ának felel meg.

(179) Az 1999-es iránymutatás nem tartalmazott arra vonatkozó határértéket, hogy a kedvezményezett saját hozzájárulása mikor tekinthető jelentősnek.

(180) Figyelembe véve a Bizottságnak az 1999-es iránymutatás alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatát, valamint a vonatkozó bizottsági politika olyan irányú alakulását, amely alapján a 2004-es új iránymutatás határértékeket vezetett be (53), a Bizottság a kedvezményezett 20 %-os hozzájárulását meglehetősen alacsonynak tartja. Ilyen mértékű hozzájárulás az 1999-es iránymutatás szerint akkor lenne elfogadható, ha a támogatás jóváhagyásának minden egyéb feltétele teljesült volna. A Bizottságnak ekkor mérlegelnie kellene például azt, hogy a kedvezményezett támogatott [térségben] működik-e, hogy a finanszírozás forrásai milyen mértékben tükrözik azt a bizalmat, amelyet a kedvezményezetten és annak tulajdonosain kívül a piac tanúsít a vállalkozás hosszú távú életképessége iránt, valamint az adott ügy egyéb sajátosságait.

(181) A fentiekre tekintettel a Bizottság a jelen ügyben nem érthet egyet azzal, hogy a kedvezményezett hozzájárulása jelentős. A Bizottság következtetése szerint továbbra is kétséges, hogy a kedvezményezett saját hozzájárulása jelentős volt, és a támogatás a szükséges minimumra korlátozódott.

3.4. A támogatás összeegyeztethetősége: következtetés

(182) A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásként nem egyeztethető össze a belső piaccal. Ezenkívül a jelen ügyben az EUMSZ-ben meghatározott kivételek egyike sem alkalmazható.

VII. KÖVETKEZTETÉS

(183) A Bizottság megállapította, hogy a Szlovák Köztársaság jogellenesen engedélyezte az adótartozás leírását a Frucona Košice, a.s. vállalat javára, és megsértette az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdését. A támogatás az EUMSZ-ben meghatározott kivételek alapján nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(184) Annak ellenére, hogy a leírás adóhivatal általi végrehajtása a jelen eljárás befejezéséig felfüggesztésre került, a Bizottság megállapította, hogy a kedvezményezett előnye akkor keletkezett, amikor az adóhatóság úgy döntött, hogy elengedi követelései egy részét, és ezzel a kedvezményezettnek támogatást nyújt. Ennek időpontja a csődegyezség 2004. július 23-i hatálybalépése volt. A kedvezményezett versenytársaival szembeni előnye az volt, hogy az adóhatóság nem érvényesítette vele szemben az adóköveteléseit.

(185) A korábbi állapot helyreállítása érdekében az állami támogatást vissza kell fizettetni. Mivel az előny a csődegyezség 2004. július 23-i hatálybalépésével keletkezett, a visszafizetendő támogatás összege az egyezség szerinti leírás teljes összegével egyezik meg.

(186) A Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága azonban kimondta, hogy 424 490 SKK összegű úthasználatidíj-hátralékot tévesen foglaltak a csődegyezségbe. Ennek következtében az egyezség szerinti adósságállomány az említett összeggel csökkent, így az adóhatósággal szembeni, az egyezségbe bevont tartozás helyesbített összege 640 369 341 SKK.

(187) A kedvezményezett 2006. augusztus 2-án az időközben leírtként kezelt úthasználatidíj-hátralék teljes összegét kifizette. A kifizetést figyelembe kell venni a visszafizetendő támogatás és az azt terhelő kamat összegének kiszámításakor,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2007/254/EK bizottsági határozat hatályát veszti.

2. cikk

A Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice, a.s. részére nyújtott 416 515 990 SKK összegű állami támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal.

3. cikk

(1) A Szlovák Köztársaságnak meg kell hoznia az összes szükséges intézkedést, hogy a 2. cikkben említett és jogellenesen már rendelkezésére bocsátott támogatást a kedvezményezettel visszafizettethesse, figyelembe véve azt, hogy a kedvezményezett 2006. augusztus 2-án424 490 SKK összegű úthasználatidíj-hátralékot átutalt az adóhatóság számlájára.

(2) A támogatást késedelem nélkül kell visszafizettetni, összhangban a nemzeti jog eljárásaival, feltéve, hogy azok lehetővé teszik e határozat azonnali és eredményes végrehajtását.

(3) A visszafizetendő támogatást kamat terheli attól a naptól kezdődően, amikor a jogellenes támogatást a Frucona Košice, a.s. rendelkezésére bocsátották, a tényleges visszafizettetés napjáig.

(4) A kamatokat az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (54) V. fejezetének megfelelően kell kiszámítani. A kamat mértékét kamatos kamatként kell alkalmazni a (3) bekezdésben említett teljes időszak alatt.

4. cikk

Az e határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül a Szlovák Köztársaság értesíti a Bizottságot az e határozatban foglaltaknak való megfelelés érdekében hozott intézkedéseiről. Az erre vonatkozó információkat az e határozat mellékletében található kérdőíven adja meg.

5. cikk

Ennek a határozatnak a Szlovák Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 16-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) Az EK-Szerződés 87. és 88. cikke 2009. december 1-jei hatállyal az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., illetve 108. cikkévé vált. A rendelkezések mindkét esetben tartalmukat tekintve azonosak. E határozat alkalmazásában az EUMSZ 107. és 108. cikkére történő hivatkozások adott esetben úgy értendők, mint az EK-Szerződés 87., illetve 88. cikkére tett hivatkozások. Az EUMSZ bizonyos terminológiai módosításokat is bevezetett, például a "Közösség" kifejezés helyébe az "Unió" kifejezés, a "közös piac" kifejezés helyébe pedig a "belső piac" kifejezés lépett. Ez a határozat az EUMSZ szóhasználatát követi.

(2) HL C 233., 2005.9.22., 47. o.

(3) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(4) A Bizottság 2006. április 7-i 2007/254/EK határozata a Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice, a. s. vállalatnak nyújtott C 25/205 (ex NN 21/2005) sz. állami támogatásról (HL L 112., 2007.4.30., 14. o.).

(5) A kapott tájékoztatás szerint az EUR-ban kifejezett forgalom 2002-ben 23,6 millió EUR, 2003-ban 25,7 millió EUR, 2004-ben 23 millió EUR volt. A jelen határozatban szereplő tájékoztató adatok kiszámításához alkalmazott árfolyam 1 EUR = 38 SKK.

(6) A kapott tájékoztatás szerint a teljes forgalom 2002-ben 334 millió SKK (8,8 millió EUR), 2003-ban 360 millió SKK (9,5 millió EUR), 2004-ben 720 millió SKK (19 millió EUR) volt.

(7) Egy vállalkozás akkor tekinthető fizetésképtelennek, ha hitelezőivel szembeni kötelezettségeit azok lejártától számított 30 napon belül nem képes kiegyenlíteni.

(8) A jövedéki adót havonta kell fizetni.

(9) Az az összeg, amelyet a kedvezményezett köteles visszafizetni a hitelezőknek.

(10) EUR-ban kifejezve a csődegyezség előtti teljes adósság 16,96 millió EUR, a csődegyezség után fennmaradt adósság összege 5,93 millió EUR volt.

(11) Tekintettel arra, hogy a vállalkozás elveszítette az alkoholtermékek gyártására szóló engedélyét, valamint a panaszos által nyújtott információk szerint is az értékesítés valószínűleg főként az alkoholtermékeket érintette.

(12) A kedvezményezett példaként említi azt a vállalkozást, amely hasonló eszközökkel rendelkezik és ugyanabban az ágazatban működik, valamint néhány általánosabb statisztikai átlagot a felszámolás szlovákiai alkalmazására vonatkozóan.

(13) Az EKORDA jelentésében felhasznált, 2004-re vonatkozó adatokból kitűnik, hogy 98 %-ot a héa és a jövedéki adó tesz ki.

(14) A kedvezményezett a C-278/92., C-279/92. és C-280/92. sz., Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyre utal (EBHT 1994., I-4103. o.).

(15) A T-109/01. sz., Fleuren Compost kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 74. pontja (EBHT 2004., II-132. o.).

(16) A C-73/11. P. sz., Frucona Košice ügyben 2013. január 24-én hozott ítélet 70. pontja (még nem tették közzé).

(17) Lásd a C-342/96. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontját (EBHT 1999., I-2459. o.), a C-256/97. sz., DM Transport ügyben hozott ítélet 30. pontját (EBHT 1999., I-3913. o.), a C-124/10. P. sz., Bizottság kontra EDF ügyben 2012. június 5-én hozott ítélet 79. pontját (még nem tették közzé), valamint a C-73/11. P. sz., Frucona Košice ügyben az említett ítélet 73. pontját.

(18) Lásd az említett C-124/10. P. sz., Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 81-85. pontját.

(19)

Forrás: A kedvezményezett által átadott, 2003. január 1. és december 31. közötti időszakról készített mérleg. Minden érték könyv szerinti érték.

(20)

Forrás: Az EKORDA 2004. július 7-i jelentése, amely a könyv szerinti értéken alapul, a követelések kivételével, amelyeket felszámolási értékükre helyesbítve tüntet fel.

(21)

Forrás: A kedvezményezett által átadott, 2004. január 1. és április 28. közötti időszakról készített mérleg. Minden érték könyv szerinti érték.

(22) A szlovák hatóságoktól származó, az adóhatóság által 2004. június 17-én a kedvezményezett telephelyén tartott helyszíni vizsgálat során kapott információk (lásd a (60) preambulumbekezdést).

(23)

Forrás: A kedvezményezett által átadott 2004. évi éves jelentés. Minden érték könyv szerinti érték.

(24) Földterületek, épületek, gépek és berendezések, immateriális javak, pénzeszközök.

(25) Az EKORDA szerint a 166 millió SKK értékű rövid lejáratú követelések könyv szerinti értékét 98 millió SKK felszámolási értékre kell helyesbíteni (lásd a (97) preambulumbekezdést).

(26) Nem világos, hogy ez az érték a rövid lejáratú követelések könyv szerinti vagy felszámolási értékét jelenti-e. Elővigyázatosságból a Bizottság feltétezte, hogy a könyv szerinti értéket adták meg.

(27) Lásd az említett C-124/10. P. sz., Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 86. pontját.

(28) Ez a követelések könyv szerinti értéke (166 millió SKK), amelyet az EKORDA a felszámolási értéknek megfelelően helyesbített.

(29) Ez a felszámolási érték helyettesítése, amelyet a Bizottság a rövid lejáratú követelések könyv szerinti értékének (147 millió SKK) ugyanolyan arányú helyesbítésével kapott, amelyet az EKORDA a saját elemzésében alkalmazott (lásd a 3. táblázat 6. lábjegyzetét).

(30) Ez a felszámolási érték helyettesítése, amelyet a Bizottság a rövid lejáratú követelések könyv szerinti értékének (63 millió SKK; lásd továbbá a 1. lábjegyzetet) ugyanolyan arányú helyesbítésével kapott, amelyet az EKORDA a saját elemzésében alkalmazott (lásd a 16. lábjegyzetet). A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a szlovák hatóságoktól származó információk szerint a követelések 63 millió SKK értékben végrehajthatóak voltak. Ezért igen kétséges, hogy ezek könyv szerinti értékét szükséges-e helyesbíteni. Abban az esetben, ha e követelések felszámolási értéke valóban 63 millió SKK, a felszámolási eljárásból származó összbevétel 2004. június 17-én 331 millió SKK (8,7 millió EUR) lett volna.

(31) Ezt az adatot az alábbiak szerint a szlovák hatóságok vitatják.

(32) A vizsgálati eljárás során a kedvezményezett azt állította, hogy az adóhatóság zálogjogával terhelt állóeszközeinek értéke 194 millió SKK volt. Ez a független értékbecslő által megállapított "szakértői érték". Azt az árat helyettesíti, amelyen az eszköz az adott időpontban értékesíthető lett volna. Meg kell jegyezni, hogy az ár minimumár: a szlovák hatóságok a zálogjoggal terhelt eszközök értékét 397 millió SKK-ra becsülték.

(33) Az alkalmazott értékesítési együttható 52 %. Az értékesítési együttható a kedvezményezettnek abból a közléséből vezethető le, hogy az egyezség finanszírozását célzó készletértékesítésből legalább 110 millió SKK bevételre számít. A 209 millió SKK-s könyv szerinti érték alapján azonban ez csak akkor lehetséges, ha az értékesítési együttható legalább 52 % (110 millió SKK/209 millió SKK).

(34) Ez a követelések könyv szerinti értéke (166 millió SKK), amelyet az EKORDA a felszámolási értéknek megfelelően helyesbített.

(35) A rövid lejáratú követelések könyv szerinti értéke (63 millió SKK) az EKORDA által alkalmazott 59 %-os együtthatóval helyesbítve. Nincs egyértelmű ok arra, hogy a felszámolási értéknek a helyesbítést követően miért kell alacsonyabbnak lennie.

(36) Megjegyezzük, hogy a kedvezményezett által benyújtott egyéb jelentések (nevezetesen az EKORDA és Marta Kochová könyvvizsgálói jelentése) valamivel magasabb, 22 %-os költséghányaddal számolnak. Mivel azonban a jelen ügyben az eljárás várhatóan rövidebb lenne az átlagos felszámolási eljárások időtartamánál, nem tűnik indokoltnak, hogy a költségek meghaladják a Világbank jelentésében az átlagos eljárásokra vonatkozóan közölt költségeket. Legalábbis a hitelezők kis száma és a tartozás egyszerű összetétele alapján - a követelés több mint 99 %-a egy hitelezőé - alapján az átlagosnál alacsonyabb költségek várhatók.

(37) Az adóhatóság kapta volna a zálogjoggal terhelt eszközök 100 %-át (194 millió SKK), valamint a fennmaradó eszközök értékesítéséből származó bevétel több mint 99 %-át.

(38) A kedvezményezett eszközeinek felszámolási eljárásban történő értékesítéséből várható bevétel 275 millió SKK volt (lásd a 4. táblázatot). A felszámolási eljárás költségeinek (a kedvezményezett szerint az értékesítésből származó bevétel 18 %-a, azaz 49,5 millió SKK) levonása után az adóhatóság 225,5 millió SKK-t kapott volna.

(39) A T-152/99. sz., HAMSA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 168. pontja (EBHT 2002., II-3058. o.).

(40) Marta Kochová jelentésében 2 év, Danica Holovačová jelentésében több mint 6 év, a Világbank 2004. évi jelentésében 4,8 év, a szlovák igazságügyi minisztérium jelentésében és a Világbank 2002. évi jelentésében 3-7 év.

(41) 2005. október 25-i észrevételeiben a kedvezményezett a lőcsei Liehofruct White Lady Distillery, s.r.o. ellen elrendelt felszámolási eljárást említi.

(42) 2004-ben a 3-5 éves futamidejű államkötvények hozama 4,06 % és 5,14 % között változott. A biztonság kedvéért a számítás a legmagasabb, 5,14 %-os hozamot veszi alapul.

(43) A forgóeszközök értéke = készletek (43 millió SKK) + rövid lejáratú követelések (37 millió SKK) + készpénz (161 millió SKK) = 241 millió SKK.

(44) Ebből a levélből az a következtetés vonható le, hogy a minisztérium a héa és a jövedéki adó estében legfeljebb két, a többi adó esetében legfeljebb hat hónapos fizetési halasztásról szóló megállapodást fogadott el.

(45) Az említett T-152/99. sz., HAMSA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 126. pontja.

(46) Lásd például az említett C-342/96. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontját.

(47) Lásd ennek megfelelően az említett C-124/10. P. sz., Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 79. és 80. pontját.

(48) Úgy tűnik, hogy ezek az adatok nincsenek összhangban a kedvezményezett által bemutatott éves beszámolókkal.

(49) HL C 244., 2004.10.1., 2. o.

(50) HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(51) HL L 10., 2001.1.13., 33. o.

(52) Lásd még a C-17/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyet (EBHT 2001., I-2481. o.).

(53) A 2004-es új iránymutatás szerint a középvállalkozásokra vonatkozó határérték legalább 40 %.

(54) HL L 140., 2004.4.30., 1. o.

MELLÉKLET

A ... BIZOTTSÁGI HATÁROZAT VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK

1. A visszafizetendő összeg kiszámítása

1.1. A kedvezményezett rendelkezésére bocsátott jogellenes állami támogatás összegeinek részletezése: Megjegyzések:

1.2. A visszafizetendő támogatás után fizetendő kamat kiszámítására használt módszer részletezése.

2. Tervezett és meghozott intézkedések a támogatás visszafizettetésére

2.1. A támogatás azonnali és eredményes visszafizettetése céljából tervezett, illetve meghozott intézkedések részletes leírása. Adott esetben a tervezett vagy meghozott intézkedések jogalapjának megjelölése.

2.2. Milyen a visszafizettetési folyamat időrendje? Mikorra fejeződik be a támogatás visszafizettetése?

3. Végrehajtott visszafizettetés

3.1. A kedvezményezettel már visszafizettetett támogatási összegek részletezése:

3.2. A 3.1. pontban szereplő táblázatban részletezett támogatási összegek visszafizetésének tanúsítványait mellékelni kell.

(1)

(o) Azon napok, amelyeken a támogatást vagy annak egyes részleteit a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották.

(2) A kedvezményezett rendelkezésére bocsátott támogatás összege (bruttó támogatási egyenértékben).

(3)

(o) A támogatás visszafizetésének napjai