62011CJ0128[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2012. július 3. UsedSoft GmbH kontra Oracle International Corp. A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. A számítógépi programok jogi védelme - Az internetről letöltött használt számítógépi programok forgalmazása - 2009/24/EK irányelv - A 4. cikk (2) bekezdése és az 5. cikk (1) bekezdése - A terjesztési jog kimerülése - A »jogszerű megszerző« fogalma. C-128/11. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2012. július 3. ( *1 )

"A számítógépi programok jogi védelme - Az internetről letöltött használt számítógépi programok forgalmazása - 2009/24/EK irányelv - A 4. cikk (2) bekezdése és az 5. cikk (1) bekezdése - A terjesztési jog kimerülése - A »jogszerű megszerző« fogalma"

A C-128/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2011. március 14-én érkezett, 2011. február 3-i határozatával terjesztett elő az előtte

a UsedSoft GmbH

és

az Oracle International Corp.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts (előadó), J.-C. Bonichot és A. Prechal tanácselnökök, K. Schiemann, Juhász E., A. Borg Barthet, D. Šváby és M. Berger bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. március 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a UsedSoft GmbH képviseletében B. Ackermann és A. Meisterernst Rechtsanwälte,

- az Oracle International Corp. képviseletében T. Heydn és U. Hornung Rechtsanwälte,

- Írország képviseletében D. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében J. Gstalter, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és F. W. Bulst, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2012. április 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23-i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 111., 16. o.) 4. cikke (2) bekezdésének és 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az Oracle számítógépi programjaira vonatkozó használt licenceknek a Usedsoft általi forgalomba hozatala miatt a UsedSoft GmbH (a továbbiakban: UsedSoft) és az Oracle International Corp. (a továbbiakban: Oracle) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

3 A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Genfben, 1996. december 20-án elfogadta a WIPO szerzői jogi szerződését (a továbbiakban: Szerzői Jogi Szerződés). Ez a szerződés az Európai Közösség nevében a 2000. március 16-i 2000/278/EK tanácsi határozattal (HL L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.) került elfogadásra.

4 A Szerzői Jogi Szerződés "Számítógépi programok" című 4. cikkének szövege a következő:

"A számítógépi programok a Berni Uniós Egyezmény 2. cikke értelmében irodalmi művekként részesülnek védelemben. A védelem kiterjed a számítógépi programokra, függetlenül attól, hogy milyen módon vagy formában kerülnek kifejezésre."

5 A Szerzői Jogi Szerződésnek "A terjesztés joga" című 6. cikke szerint:

"(1) Az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételét.

(2) E Szerződés nem érinti a Szerződő Felek szabadságát olyan feltételek esetleges meghatározására, amelyek alapján az (1) bekezdésben említett jog kimerülése a mű eredeti példányának, illetve többszörözött példányainak a szerző hozzájárulása alapján történt első adásvételét vagy a tulajdonjog egyéb első átruházását követően bekövetkezik."

6 A Szerzői Jogi Szerződés 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"[...] az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy műveiket vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítsék, és hogy erre másnak engedélyt adjanak, ideértve a műveiknek a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételét, hogy a közönség tagjai az említett művekhez való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg."

7 A Szerzői Jogi Szerződés 6. és 7. cikkére vonatkozó közös nyilatkozatokban a következőket mondják ki:

"E cikkek alkalmazásában a terjesztési és többszörözési [helyesen: bérleti] joggal kapcsolatban az e cikkekben alkalmazott »többszörözött példányok« és »eredeti és többszörözött példányok« kifejezések kizárólag azokra a többszörözött példányokra vonatkoznak, amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni."

Az Uniós jog

A 2001/29 irányelv

8 Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar különkiadás 17. fejezet 1. kötet 230. o.) (28) és (29) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(28) Az ebben az irányelvben biztosított szerzői jogi védelem magában foglalja az anyagi hordozón rögzített művek terjesztésének ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos jogot. Az eredeti műnek, illetve többszörözött példányának a jogosult vagy annak hozzájárulásával más által megvalósított első Közösségen belüli eladása kimeríti az adott műpéldány Közösségen belüli újraeladásának ellenőrzésére irányuló jogot. E jog nem merül ki az eredeti műnek vagy többszörözött példányának a jogosult, illetve annak hozzájárulásával más által a Közösségen kívül megvalósított eladása esetén. A szerzők bérleti, valamint haszonkölcsönzési jogait a 92/100/EGK irányelv szabályozza. Az ebben az irányelvben foglalt terjesztési jog nem érinti az említett irányelv I. fejezetében foglalt, bérleti, illetve haszonkölcsönzési jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket.

(29) A jogkimerülés kérdése nem merül fel sem általában a szolgáltatások, sem különösen az online szolgáltatások esetében. Ez vonatkozik továbbá a műveknek és más védelem alatt álló teljesítményeknek a szolgáltatás igénybevevői által a jogosult engedélyével készített többszörözött anyagi műpéldányára is. Ennek megfelelően ugyanez vonatkozik a művek és más védelem alatt álló teljesítmények eredeti, illetve többszörözött műpéldányai bérbeadásának, illetve haszonkölcsönbe adásának jogára, amelyek természetüknél fogva szolgáltatásnak minősülnek. A CD-ROM-mal vagy a CD-I-vel ellentétben - amelynél a szellemi tulajdon anyagi hordozóban, vagyis árucikkben ölt testet - minden online szolgáltatás engedélyhez kötött cselekménynek minősül, amennyiben a szerzői jog vagy valamely szomszédos jog ezt megköveteli."

9 A 2001/29 irányelv az 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint "nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja [...] a számítógépi programok jogi védelmével [...] kapcsolatos hatályos közösségi rendelkezéseket".

10 A 2001/29 irányelv 3. cikke ekként rendelkezik:

"(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

[...]

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem."

11 Az említett irányelvnek "A terjesztési jog" című 4. cikke kimondja:

"(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

(2) A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte."

A 2009/24 irányelv

12 A 2009/24 irányelv (1) preambulumbekezdése értelmében ez az irányelv egységes szerkezetbe foglalja a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 1991. május 14-i 91/250/EGK tanácsi irányelvet (HL L 122., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 114. o.).

13 A 2009/24 irányelv (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy "[e]nnek az irányelvnek az alkalmazásában »számítógépi program« fogalma magában foglalja a programok valamennyi formáját, beleértve a hardverbe beépített programokat is".

14 Az említett irányelv (13) preambulumbekezdése szerint "a program jogszerűen megszerzett példányának felhasználásához szükséges betáplálás és futtatás, valamint a program hibáinak kijavítása szerződésben nem tiltható meg".

15 A 2009/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy "a tagállamok a számítógépi programokat az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni [Uniós] Egyezmény szerinti irodalmi műként szerzői jogi védelemben részesítik".

16 Ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint "[a] jelen irányelv alapján biztosított védelem a számítógépi programok bármely formában történő kifejezésére vonatkozik".

17 Az említett irányelvnek az "Engedélyhez kötött cselekmények" című 4. cikke ekként rendelkezik: "(1) Az 5. és 6. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a jogosult 2. cikk szerinti kizárólagos jogai magukban foglalják az alábbi cselekmények elvégzését vagy engedélyezését: (2) A program valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli terjesztésére vonatkozó jogot, a számítógépi program vagy valamely másolata további bérbeadásának ellenőrzéséhez való jog kivételével."

a) a számítógépi program bármely eszközzel és bármely formában, részben vagy egészben történő tartós vagy időleges többszörözése. Amennyiben a számítógépi program betáplálása, megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása szükségessé teszi az ilyen többszörözést, az ilyen cselekményhez szükséges a jogosult engedélye;

b) a számítógépi program lefordítása, átdolgozása, feldolgozása és bármely más módon történő módosítása, valamint ezek eredményének többszörözése a számítógépi programot módosító személy jogainak sérelme nélkül;

c) a számítógépi program vagy másolatai bármilyen formában történő nyilvános terjesztése, beleértve a bérbeadást is.

18 A 2009/24 irányelvnek "Az engedélyhez kötött cselekmények alóli kivételek" című 5. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

"Külön szerződéses kikötés hiányában a 4. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt cselekményekhez nem szükséges a jogosult engedélye, ha azokra azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is."

A német jog

19 A szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló 1965. szeptember 9-i módosított törvény (Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte [Urheberrechtsgesetz], a továbbiakban: UrhG) 69c. §-a és 69d. §-a ülteti át a belső jogba a 2009/24 irányelv 4., illetőleg 5. cikkét.

Az alapjogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

20 Az Oracle számítógépi programokat fejleszt és forgalmaz. Az Oracle jogosultja az e programokhoz kapcsolódó szerzői jog alapján fennálló kizárólagos használati jogoknak. Az Oracle úgyszintén jogosultja a többek között a számítógépi programok vonatkozásában lajstromozott "Oracle" német és közösségi szóvédjegyeknek.

21 Az Oracle az alapügyben szóban forgó számítógépi programjait, azaz az adatbázisszoftvereket az esetek 85%-ában az internetről való letöltés útján terjeszti. A vevő a program példányát közvetlenül az Oracle internetes oldaláról tölti le. Ezek a programok úgynevezett "kliens-szerver" módon működő számítógépi programok. A programra vonatkozóan a licencszerződésben biztosított felhasználói jog magában foglalja a program példányának a szerveren való tartós tárolásához való jogot, és ezáltal bizonyos számú felhasználó számára a munkaállomásuk operatív memóriájába történő betáplálás révén való hozzáférhetővé tétel jogát. Szoftverkarbantartási szerződés alapján az Oracle internetes oldaláról letölthetők az érintett számítógépi programok naprakésszé tett változatai ("updates" [frissítések]) és a hibaelhárító programok ("patches" [hibajavító csomagok]). Az érintett számítógépi programokat a vevő kérésére CD-ROM-on vagy DVD-n is rendelkezésre lehet bocsátani.

22 Az Oracle az alapügyben szóban forgó számítógépi programokhoz egyenként legalább 25 felhasználóra vonatkozó csoportos licenceket kínál. Ha valamely vállakozásnak 27 felhasználós licencre van szüksége, akkor két licencet kell megszereznie.

23 Az Oracle-nak az alapügyben szóban forgó számítógépi programokra vonatkozó licencszerződései a "Biztosított jogok" cím alatt a következő kikötést tartalmazzák:

"A szolgáltatások kifizetésével ön korlátlan időtartamra, nem kizárólagos, nem átruházható, jogdíjmentes, saját belső szakmai céljaira felhasználási jogot szerez a jelen megállapodás alapján, az Oracle által kifejlesztett programok és az ön rendelkezésére bocsátott szolgáltatások tekintetében".

24 A UsedSoft használt számítógépi programokra vonatkozó licenceket, többek között az Oracle alapügyben szóban forgó számítógépi programjaira vonatkozó felhasználói licenceket forgalmaz. A Usedsoft ennek érdekében ezeket a felhasználói licenceket, vagy azoknak egy részét akkor szerzi meg az Oracle ügyfeleitől, amikor az eredetileg megszerzett, meghatározott számú felhasználóra vonatkozó licencek meghaladják az első megszerző igényeit.

25 2005 októberében a Usedsoft "Oracle akciót" indított, amelynek keretében az alapügyben szóban forgó Oracle számítógépi programjaira vonatkozó "már használt" licenceket kínált eladásra. Ennek során utalt arra, hogy valamennyi licencjogosultság "naprakész", abban az értelemben, hogy még hatályos az eredeti licencbevevő által az Oracle-lel kötött karbantartási szerződés, és az eredeti eladás jogszerűségét közjegyzői tanúsítvány igazolja.

26 A UsedSoft azon vevői, akik még nem rendelkeznek az Oracle érintett számítógépi programjával, a program példányát - ezen használt licenc megszerzését követően - közvetlenül az Oracle internetes oldaláról töltik le. A számítógépi programmal már rendelkező és további felhasználók számára licenceket vásárló vevők esetében pedig a UsedSoft a számítógépi programot ezen további felhasználók munkaállomására másoltatja át.

27 Az Oracle keresetet nyújtott be a Landgericht München I (müncheni tartományi bíróság) előtt annak érdekében, hogy a Usedsoftot a jelen ítélet 24-26. pontjában ismertetett gyakorlat megszüntetésére kötelezze. Ez a bíróság helyt adott az Oracle kereseti kérelmének. Az e határozat ellen a UsedSoft által előterjesztett fellebbezést elutasították. Ezt követően a Usedsoft felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) elé.

28 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Usedsoftnak, valamint a vevőinek az eljárása sérti az Oracle-nak a számítógépi programok tartós vagy időleges többszörözésére vonatkozó - a 2009/24 irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett - kizárólagos jogát. E bíróság szerint a Usedsoft vevői nem hivatkozhatnak a számítógépi programok többszörözésére vonatkozó jognak az Oracle részéről rájuk történő érvényes átruházására. Az Oracle licencszerződéseiből ugyanis az következik, hogy a programokra vonatkozó felhasználói jog "nem ruházható át". Következésképpen az Oracle vevői nem jogosultak harmadik személyre átruházni az e programok többszörözésére vonatkozó jogokat.

29 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a jogvita eldöntése attól függ, hogy a Usedsoft vevői sikerrel hivatkozhatnak-e az UrhG 69d. §-ának (1) bekezdésére, amely a 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését ülteti át a német jogba.

30 Ebben a tekintetben először is az a kérdés merül fel, hogy a 2009/24/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "jogszerűen megszerző személynek" minősül-e az a személy, aki a Usedsoft vevőihez hasonlóan nem rendelkezik a szerzői jog jogosultja által biztosított, számítógépi programhoz kapcsolódó felhasználói joggal, de a számítógépi program példányának terjesztésére vonatkozó jog kimerülésére kíván hivatkozni. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ez a helyzet. Ez a bíróság kifejti, hogy a számítógépi program többszörözött példánya a többszörözési jog kimerüléséből következő forgalomba hozhatóságának egyáltalán semmi értelme nem lenne, ha az ilyen példányt megszerző személy nem lenne jogosult a számítógépi program többszörözésére. Ugyanis a számítógépi program felhasználása - az egyéb szerzői jogi védelem alatt álló művek felhasználásától eltérően - rendszerint szükségessé teszi a program többszörözését. A 2009/24 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének tehát a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülésének biztosítása a célja.

31 Továbbá a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül az a kérdés, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügybeli, az UrhG 69c. §-a 3. pontjának második mondata szerint - amely a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését ülteti át a német jogba - kimerül-e a számítógépi program példányára vonatkozó terjesztési jog.

32 Több értelmezés is elképzelhető. Az első értelmezés szerint a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését lehet alkalmazni, ha a szerzői jog jogosultja valamely vevőnek - licencszerződés megkötése révén - engedélyezi a számítógépi program többszörözött példányának oly módon történő előállítását, hogy a vevő ezt a programot az internetről letölti, és a számítógépen tárolja. A szóban forgó rendelkezés a terjesztési jog kimerülésének jogkövetkezményét a program példányának első eladásához fűzi, és nem feltétlenül feltételezi a számítógépi program anyagi műpéldányának forgalomba hozatalát. A második értelmezés szerint a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell a számítógépi program online átadás útján történő eladása esetén. Az e nézetet képviselők szerint ebben a kérdésben egy nem szándékolt joghézag ("planwidrige Regelungslücke") áll fenn, amely annak köszönhető, hogy az irányelv alkotói nem kívántak rendelkezni a számítógépi programok online átadásának esetéről, és azt nem is szabályozták. A harmadik értelmezés szerint az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdését nem lehet alkalmazni, mivel a terjesztési jog e rendelkezés szerinti kimerülésének mindig az a feltétele, hogy - a jogosult által vagy a jogosult hozzájárulásával - a számítógépi program anyagi műpéldányát hozzák forgalomba. A 2009/24 irányelv alkotói tudatosan lemondtak arról, hogy a kimerülési szabálynak alávessék a számítógépi programok online átadását.

33 Végül a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a használt licencet megszerző személy hivatkozhat-e a program többszörözött példányának előállítása érdekében - amint azt az alapügyben a Usedsoft vevői az Oracle programja valamely példányának az utóbbi társaság internetes oldaláról egy számítógépre, vagy további munkaállomások operatív memóriájába történő letöltésével tették - a számítógépi program azon példányának terjesztésére vonatkozó jog kimerülésére, amelyet a jogosult engedélyével a programot elsőként megszerző személy az internetről letöltött, ha a programot elsőként megszerző személy a saját programpéldányát törölte vagy már nem használja. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a 2009/24 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása nem jön szóba. A terjesztési jog kimerülésének kizárólag annak biztosítása a célja, hogy alkalmas legyen a forgalmazásra a programnak valamely meghatározott adathordozón rögzített, és a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával eladott példánya. Következésképpen a jogkimerülés joghatása nem terjeszthető ki az online átadott immateriális adatállományra.

34 E körülmények között a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1. A 2009/24[...] irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett »jogszerűen megszerző személynek« minősül-e az, aki a számítógépi program példányának terjesztésére vonatkozó jog kimerülésére hivatkozhat?

2. Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: a 2009/24[...] irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első tagmondata értelmében kimerül-e a számítógépi program példányának terjesztési joga, ha a példányt annak megszerzője a jogosult engedélyével a program internetről adathordozóra való letöltése útján állította elő?

3. Amennyiben a második kérdésre adott válasz is igenlő, a 2009/24[...] irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 4. cikke (2) bekezdésének első tagmondata alapján a »használt« számítógépi programmal rendelkező személy - annak érdekében, hogy »jogszerűen megszerző személyként« példányt készíthessen a számítógépi programról - hivatkozhat-e a számítógépi program azon példánya terjesztési jogának kimerülésére, amelyet a programot elsőként megszerző személy a jogosult engedélyével az internetről adathordozóra való letöltés útján készített, amennyiben a programot elsőként megszerző személy a program példányát törölte vagy már nem használja?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

35 A második kérdésével, amellyel elsőként kell foglalkozni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy valamely számítógépi program példányának a szerzői jog jogosultja által engedélyezett internetről történő letöltése eredményezheti-e, és ha igen milyen körülmények között az e példányra vonatkozó terjesztési jog kimerülését a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.

36 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint a számítógépi program valamely példányának a szerzői jog jogosultja által vagy az ő hozzájárulásával az Unión belül történő első eladása kimeríti az adott példány Unión belüli terjesztésére vonatkozó jogot.

37 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett határozatból az tűnik ki, hogy a számítógépi program példányát maga a szerzői jog jogosultja, a jelen esetben az Oracle, bocsátja az azokat használni kívánó vevői rendelkezésére az Unióban, amely példány az Oracle internetes oldaláról letölthető.

38 Annak meghatározása érdekében, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügybeli, kimerül-e a szerzői jog jogosultjának a terjesztésre vonatkozó joga, először is azt kell megvizsgálni, hogy az e jogosult és a vevője közötti szerződéses viszony - amely alapján sor került az érintett számítógépi program példányának letöltésére - minősíthető-e "a számítógépi program példánya első eladásának" a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében.

39 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést főszabály szerint az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni (lásd különösen a C-5/08. sz. Infopaq International ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6569. o.] 27. pontját; a C-34/10. sz. Brüstle-ügyben 2011. október 18-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9821. o.] 25. pontját, valamint a C-510/10. sz., DR és TV2 Danmark ügyben 2012. április 26-án hozott ítélet 33. pontját).

40 Márpedig a 2009/24 irányelv szövege az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő "eladás" fogalom jelentését illetően semmilyen utalást nem tartalmaz a nemzeti jogokra. Ebből következően ezt a fogalmat az említett irányelv alkalmazásában az Unió területén egységesen értelmezendő, önálló uniós jogi fogalomnak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott DR és TV2 Danmark ügyben hozott ítélet 34. pontját).

41 Ezt a következtetést a 2009/24 irányelv tárgya és célja is alátámasztja. Az EK 95. cikken - amely jelenleg az EUMSZ 114. cikk - alapuló irányelv (4) és (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelvnek az a célja, hogy megszüntesse a tagállamok jogszabályai közötti azon különbségeket, amelyek a számítógépi programokat illetően a belső piac működését jelentős mértékben hátrányosan befolyásolják. Márpedig az "eladás" fogalmát egységesen kell értelmezni annak elkerülése érdekében, hogy a szerzői jog jogosultjainak az említett irányelvben biztosított oltalom az alkalmazandó nemzeti jogtól függően eltérő lehessen.

42 Az általánosan elfogadott meghatározás szerint az "eladás" olyan megállapodás, amellyel valamely személy a vételár megfizetése ellenében a tulajdonában lévő anyagi vagy immateriális javakon fennálló tulajdonjogot egy másik személynek engedi át. Ebből következik, hogy az a kereskedelmi ügylet, amely a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamely számítógépi program példányára vonatkozó terjesztési jog kimerülésével jár, magában foglalja, hogy az e példányon fennálló tulajdonjogot átruházták.

43 Az Oracle azt állítja, hogy az alapügyben szóban forgó számítógépi programok példányait nem adja el. Erre vonatkozóan kifejti, hogy az érintett program egy példányát az internetes oldalán ingyenesen a vevői rendelkezésére bocsátja, és a vevők ezt a példányt letölthetik. A vevők az így letöltött példányt azonban csak akkor használhatják, ha az Oracle-lal felhasználói licencszerződést kötöttek. Ezzel a licenccel az Oracle vevői megkapják az érintett számítógépi program határozatlan időre szóló, nem kizárólagos és nem átengedhető használati jogát. Márpedig az Oracle szerint sem a példány ingyenes rendelkezésre bocsátása, sem a felhasználói licencszerződés megkötése nem jár e példány tulajdonjogának átruházásával.

44 Ebben a tekintetben arra kell rámutatni, hogy a számítógépi program példányának letöltése és az arra vonatkozó felhasználói licencszerződés megkötése szétválaszthatatlan egységet alkot. A számítógépi program példánya letöltésének ugyanis nincs értelme, ha az említett példányt annak birtokosa nem használhatja. E a két ügyletet tehát a jogi minősítésük érdekében együttesen kell megvizsgálni (lásd analógia útján a C-145/08. és C-149/08. sz., Club Hotel Loutraki és társai egyesített ügyekben 2010. május 6-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-4165. o.] 48. és 49. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

45 Azon kérdést illetően, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügybeli, az érintett kereskedelmi ügyletek magukban foglalják-e a számítógépi program tulajdonjogának átruházását, meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy az Oracle vevője, aki letölti az érintett számítógépi program példányát, és aki az említett példányra vonatkozóan felhasználói licencszerződést köt ezzel a társasággal, a vételár megfizetése ellenében határozatlan időre megkapja e példány használati jogát. Az Oracle által a számítógépi program példányának rendelkezésre bocsátása, és az arra vonatkozó felhasználási szerződés megkötése tehát arra irányul, hogy lehetővé tegye az említett példány vevők általi tartós használatát a vételár megfizetése ellenében, amelynek lehetővé kell tennie, hogy a szerzői jog jogosultja a tulajdonában álló mű példánya gazdasági értékének megfelelő díjazásban részesülhessen.

46 E körülmények között a jelen ítélet 44. pontjában említett, egészükben vizsgált ügyletek magukban foglalják az érintett számítógépi program példánya tulajdonjogának átruházását.

47 Ebben a tekintetben az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügybeli, közömbös, hogy az érintett jog jogosultja a számítógépi program példányát az internetes oldaláról való letöltés, vagy valamely anyagi adathordozó, így CD-ROM vagy DVD útján bocsátotta a vevő rendelkezésére. Ugyanis, még ha az utóbbi esetben az érintett jog jogosultja formálisan el is választja a vevőnek az átadott számítógépi program példányának használatára vonatkozó jogát a program példányának anyagi adathordozón való átadásából álló ügylettől, a megszerző szempontjából - a jelen ítélet 44. cikkében kifejtett okok miatt - egymástól elválaszthatatlan marad a számítógépi program ezen anyagi adathordozóról való letöltéséből álló ügylet és a licencszerződés megkötéséből álló ügylet. Mivel az a megszerző, aki valamely anyagi adathordozó, így CD-ROM vagy DVD útján letölti az érintett számítógépi program példányát, és aki megköti az erre vonatkozó felhasználói licencszerződést, a vételár megfizetése ellenében az említett példányon határozatlan időre használati jogot kap, meg kell állapítani, hogy ez a két művelet - az érintett számítógépi program valamely anyagi adathordozó, így CD-ROM vagy DVD útján való rendelkezésre bocsátása esetén - az említett példány tulajdonjogának átruházását is magában foglalja.

48 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügybeli, a szerzői jog jogosultja részéről a számítógépi program példányának a vevő részére való átadása, amelyhez ugyanezen felek között felhasználói licencszerződés megkötése is társul "a számítógépi program példánya első eladásának" minősül a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében.

49 Amint azt a főtanácsnok az indítványának 59. pontjában hangsúlyozta, a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében vett "eladás" kifejezés tág értelmezése esetén - amely magában foglalja a termék forgalmazásának valamennyi olyan formáját, amelynek az a jellemzője, hogy korlátlan időtartamra és a szerzői jog jogosultja számára a tulajdonában álló mű példánya gazdasági értékének megfelelő díjazás megszerzését lehetővé tevő vételár megfizetése ellenében a számítógépi program valamely példányán használati jogot biztosít - sérülne e rendelkezés hatékony érvényesülése, mivel a jogkimerülés szabályának megkerüléséhez és hatályától való megfosztásához elég volna, ha a szolgáltatók a szerződést "licencnek", és nem "eladásnak" minősítenék.

50 Másodszor, nem lehet elfogadni az Oracle és az Európai Bizottság azon érvét, amely szerint a számítógépi program példányának a szerzői jog jogosultja által az internetes oldalán történő rendelkezésre bocsátása a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett "nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételnek" minősül, amely ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint nem járhat a példány terjesztésére vonatkozó jog kimerülésével.

51 A 2001/29 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjából ugyanis az tűnik ki, hogy az "nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja [...] a számítógépi programok jogi védelmével [...] kapcsolatos hatályos [uniós jogi] rendelkezéseket", amelyeket a legutóbb a 2009/24 irányelvvel kodifikált 91/250 irányelv biztosít. A 2009/24 irányelv rendelkezései - és különösen a 4. cikkének (2) bekezdése - tehát lex specialisnak minősülnek a 2001/29 irányelv rendelkezéseihez képest, ezért, feltéve, hogy az alapügyben szóban forgó szerződéses viszony vagy annak valamely vonatkozása az utóbbi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett "nyilvánossághoz közvetítés" fogalmához is tartozhat, annyi bizonyos, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében vett "számítógépi program példányának első eladása" - ugyanezen rendelkezés értelmében - e példány terjesztési jogának kimerülését eredményezi.

52 Egyébiránt a jelen ítélet 46. pontjából kitűnik, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügybeli, a szerzői jog jogosultja a számítógépi program példányának tulajdonjogát átruházza a vevőjére. Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 73. pontjában rámutat, a Szerzői Jogi Szerződés 6. cikkének (1) bekezdéséből - amely szerződés fényében értelmezendő, amennyire lehetséges, a 2001/29 irányelv 3. és 4. cikke (lásd ebben az értelemben a C-456/06. sz., Peek & Cloppenburg ügyben 2008. április 17-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-2731. o.] 30. pontját) - az tűnik ki, hogy a tulajdonjog átruházása az ezen irányelv 3. cikke szerinti "nyilvánossághoz közvetítési [...] cselekményt" az említett irányelv 4. cikke szerinti terjesztési cselekménnyé alakítja át, amely - az utóbbi cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén, és a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésében foglalt "számítógépi program valamely példányának első eladásához" hasonlóan - a terjesztésre vonatkozó jog kimerülését eredményezheti.

53 Harmadszor, azt kell még megvizsgálni, hogy - amint azt az Oracle, a Bírósághoz észrevételeket benyújtó kormányok és a Bizottság állítják -a terjesztési jognak a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdése szerinti kimerülése csak a kézzelfogható tárgyakra vonatkozik-e, az internetről letöltött számítógépi programok immateriális példányaira azonban nem. A fentiek ennek érdekében a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének, a 2001/29 irányelv (28) és (29) preambulumbekezdésének, ez utóbbi irányelv 4. cikkének a Szerzői Jogi Szerződés 8. cikkével együttesen értelmezett szövegére, és az említett szerződés 6. és 7. cikkére vonatkozó közös nyilatkozat szövegére hivatkoznak, amely nyilatkozat átültetése a 2001/29 irányelv egyik célja.

54 Egyébiránt a Bizottság szerint a 2001/29 irányelv (29) preambulumbekezdése azt erősíti meg, hogy "a jogkimerülés kérdése nem merül fel sem általában a szolgáltatások, sem különösen az online szolgáltatások esetében".

55 Ebben a tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdéséből nem következik, hogy a számítógépi programok példányainak terjesztésére vonatkozó jog e rendelkezésben meghatározott kimerülése a számítógépi programoknak az anyagi adathordozón, így CD-ROM-on vagy DVD-n található példányaira korlátozódna. Éppen ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy az említett rendelkezés, amely további részletezés nélkül a "számítógépi program valamely példányának első eladására" utal, egyáltalán nem tesz különbséget a szóban forgó példány anyagi vagy immateriális formája alapján.

56 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/24 irányelv, amely kifejezetten a számítógépi programok jogi oltalmára vonatkozik, a 2001/29 irányelvhez képest lex specialisnak minősül.

57 Márpedig a 2009/24 irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy "[a] jelen irányelv alapján biztosított védelem a számítógépi programok bármely formában történő kifejezésére vonatkozik". Az említett irányelv (7) preambulumbekezdése ebben a tekintetben kimondja, hogy a "számítógépi programok" fogalma, amelyek oltalmának biztosítása az irányelv célja "magában foglalja a programok valamennyi formáját, beleértve a hardverbe beépített programokat is".

58 A fent hivatkozott rendelkezések egyértelműen kifejezésre juttatják az uniós jogalkotó azon szándékát, hogy a 2009/24 irányelv szerinti oltalom szempontjából a számítógépi programok anyagi és immateriális példányait egyformán kell kezelni.

59 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülése egyaránt vonatkozik a számítógépi programok anyagi és immateriális példányaira, és ebből következően a számítógépi programok azon példányaira is, amelyeket az első eladásuk alkalmával az internetről töltötték le az első megszerző személy számítógépére.

60 Nem vitatott, hogy a 2001/29 irányelvben és a 2009/24 irányelvben használt fogalmaknak főszabály szerint azonos jelentéssel kell rendelkezniük (lásd a C-403/08. és C-429/08. sz., Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben 2011. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2011.,I-9083. o.] 187., valamint 188. pontját). Mindazonáltal, még annak feltételezése esetén is, hogy a 2001/29 irányelv irányelv (28) és (29) preambulumbekezdése, valamint a Szerzői Jogi Szerződés - amelynek végrehajtása a 2001/29 irányelv célja - fényében értelmezett ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése (a C-277/10. sz. Luksan-ügyben 2012. február 9-én hozott ítélet 59. pontja) az ezen irányelv hatálya alá tartozó művek vonatkozásában azt mondja ki, hogy a terjesztésre vonatkozó jog kimerülése csak a kézzelfogható tárgyakra vonatkozik, ez a körülmény - az uniós jogalkotó által éppen a 2009/24 irányelv összefüggésben kifejezett eltérő szándékra tekintettel - nem befolyásolhatja az utóbbi irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmezését.

61 Ehhez hozzá kell tenni, hogy a számítógépi program CD-ROM-on vagy DVD-n történő eladása gazdasági szempontból hasonló a számítógépi program internetről való letöltéséhez. Az online átadás ugyanis funkcionálisan egyenértékű az anyagi adathordozó átadásával. A 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének az egyenlő bánásmód elvének fényében való értelmezése azt támasztja alá, hogy a terjesztési jog említett rendelkezés szerinti kimerülése a számítógépi program példányának a szerzői jog jogosultja vagy az ő hozzájárulásával más által az Unión belüli első eladása után következik be, függetlenül attól a kérdéstől, hogy az eladás az említett program anyagi vagy immateriális példányára vonatkozik.

62 A Bizottság azon érvét illetően, amely szerint az uniós jog a szolgáltatások esetében nem írja elő a terjesztési jog kimerülését, emlékeztetni kell arra, hogy a szerzői jogi oltalom alatt álló művek terjesztési joga kimerülése elvének az a célja, hogy a piacok felosztásának elkerülése érdekében az említett művek terjesztésének korlátait az érintett szellemi tulajdon sajátos tárgyának megóvásához szükséges mértékre csökkentse (lásd ebben az értelemben a C-200/96. sz. Metronome Musik ügyben 1998. április 28-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1953. o.] 14. pontját; a C-61/97. sz. FDV-ügyben 1998. szeptember 22-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5171. o.] 13. pontját, valamint a fent hivatkozott Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 106. pontját).

63 Olyan körülmények között, mint az alapügybeliek, a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülésének kizárólag az anyagi adathordozón eladott számítógépi programok példányaira való korlátozása lehetővé tenné, hogy a szerzői jog jogosultja az internetről letöltött példányokat újra eladja, és minden egyes újraeladás alkalmával újabb díjazás igényeljen, jóllehet az érintett példány első eladása az említett jogosult számára már lehetővé tette, hogy megfelelő díjazást kapjon. Az internetről letöltött számítógépi programok példányai újraeladásának ilyen korlátozása meghaladja az érintett szellemi tulajdon sajátos tárgyának megóvásához szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben a a fent hivatkozott Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 105., valamint 106. pontját).

64 Negyedszer azt kell még megvizsgálni, hogy - amint azt az Oracle állítja - az első megszerző által kötött karbantartási szerződés mindenképpen megakadályozza-e a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdése szerinti jog kimerülését, mivel a számítógépi program azon példánya, amelyet az első megszerző a második megszerzőnek eladhat, már nem felel meg az általa letöltött példánynak, hanem az az említett program új példányának minősül.

65 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ebben a tekintetben az tűnik ki, hogy a UsedSoft által kínált használt licencek "naprakészek", amennyiben a számítógépi program példányának az Oracle által a vevője számára történő eladásához az e példányra vonatkozó karbantartási szerződés megkötése is kapcsolódik.

66 Rá kell mutatni arra, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján a számítógépi program példánya terjesztési jogának kimerülése csak azokra a példányokra vonatkozik, amelyeket az Unión belül először a szerzői jog jogosultja vagy az ő hozzájárulásával más adott el. Az nem vonatkozik az ettől az eladástól különválasztható szolgáltatási szerződésekre, így a karbantartási szerződésekre, amelyeket az említett eladás alkalmával, adott esetben határozott időre kötöttek.

67 Mindazonáltal a számítógépi program immateriális példányának eladása alkalmával az olyan karbantartási szerződés megkötése, mint amilyenről az alapügyben szó van, azzal a következménnyel jár, hogy az eredetileg megvett példányt kijavítják és naprakésszé teszik. Még ha a karbantartási szerződés határozott időre is szól, meg kell állapítani, hogy az ilyen szerződés alapján kijavított, megváltoztatott vagy kiegészített funkciók szerves részét képezik az eredetileg letöltött példánynak, amelyeket a példány megszerzője időbeli korlátozás nélkül használhat még abban az esetben is, ha ez a megszerző később úgy dönt, hogy a karbantartási szerződést nem hosszabbítja meg.

68 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének szerinti terjesztési jog kimerülése kiterjed a számítógépi programnak a szerzői jog jogosultja által eladott - kijavított és naprakésszé tett - példányára is.

69 Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy ha az első megszerző személy által megszerzett licenc a szükségleteit meghaladó számú felhasználóra vonatkozik - amint az a jelen ítélet 22. és 24. pontjában kifejtésre került - akkor ez a megszerző a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülésére tekintettel nem jogosult arra, hogy a licencet megossza, és az érintett számítógépi programnak kizárólag az általa meghatározandó számú felhasználónak megfelelő használati jogát adja el.

70 Ugyanis az eredeti megszerző, aki újra eladja a számítógépi program azon anyagi vagy immateriális példányát, amely esetében a szerzői jog jogosultjának terjesztési joga a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében kimerült, a számítógépi program megalkotójának a programra vonatkozó - a 2009/24 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti - kizárólagos többszörözési joga megsértésének elkerülése érdekében a program példányának újraeladása időpontjában köteles a saját példányát használhatatlanná tenni. Márpedig az előző pontban felidézetthez hasonló helyzetben a szerzői jog jogosultja továbbra is használja a szerverére telepített számítógépi program példányát, tehát azt nem teszi használhatatlanná.

71 Egyebekben, meg kell állapítani, hogy - még ha az érintett számítógépi program további felhasználói jogainak megszerzője az említett programot nem is telepíti újra a szerverére - tehát azt nem is többszörözi újra - a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülése semmiképpen nem terjed ki az ilyen felhasználói jogokra. Ebben az esetben ugyanis a további felhasználói jogok megszerzése nem arra a példányra vonatkozik, amely esetében az említett rendelkezés alapján a terjesztésre vonatkozó jog kimerült. Éppen ellenkezőleg, az csupán lehetővé teszi, hogy növeljék a felhasználók számát azon példány esetében, amelyet a további jogok megszerzője maga telepített a szerverére.

72 A fentiek összessége alapján az előterjesztett második kérdésre úgy kell válaszolni, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a számítógépi program példányának terjesztési joga kimerül, ha a szerzői jog jogosultja - aki engedélyezte, akár ingyenesen is, e példánynak az internetről valamely adathordozóra való letöltését -, az e példány gazdasági értékének megszerzését lehetővé tevő vételár megfizetése ellenében a tulajdonában álló műpéldányon időbeli korlátozás nélkül felhasználói jogot is biztosított.

Az első és a harmadik kérdésről

73 Az első és a harmadik kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a számítógépi programokra vonatkozó, a UsedSoft által eladottakhoz hasonló, használt licencek megszerzője a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülése következtében tekinthető-e, és ha igen milyen körülmények között, a 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "jogszerűen megszerző személynek", akit ez utóbbi rendelkezésnek megfelelően megillet az érintett számítógépi programra vonatkozó többszörözési jog, amely lehetővé teszi, hogy az említett programot a rendeltetési céljának megfelelően használhassa.

74 A 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy külön szerződéses kikötés hiányában a számítógépi program többszörözéséhez nem szükséges a program megalkotójának engedélye, ha erre a többszörözésre azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is.

75 Ha a szerzői jog jogosultjának vevője megvásárolja az említett jogosult internetes oldalán található számítógépi program valamely példányát, a számítógépére való letöltésével többszörözi az említett példányt, ami a 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján engedélyezett cselekménynek minősül. Olyan többszörözésről van ugyanis szó, amely szükséges ahhoz, hogy a jogszerű megszerző a számítógépi programot a rendeltetési célnak megfelelően használhassa.

76 Egyébiránt, a 2009/24 irányelv (13) preambulumbekezdése szerint, "a program jogszerűen megszerzett példányának felhasználásához szükséges betáplálás és futtatás [...] szerződésben nem tiltható meg".

77 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a szerzői jog jogosultjának terjesztési joga kimerül a számítógépi programja bármely anyagi vagy immateriális példányának az e jogosult által vagy az ő hozzájárulásával az Unión belül történő első eladása alkalmával. Ebből az következik, hogy e rendelkezés értelmében és a későbbi eladást tiltó szerződéses rendelkezések ellenére az érintett jog jogosultja már nem tiltakozhat e példány újraeladása ellen.

78 Nem vitatott, amint az a jelen ítélet 70. pontjából kitűnik, hogy azon számítógépi program anyagi vagy immateriális példányának eredeti megszerzője, amely program esetében a szerzői jog jogosultjának terjesztési joga a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében kimerült, az e jogosultnak a programra vonatkozó - a 2009/24 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti - kizárólagos többszörözési joga megsértésének elkerülése érdekében a program számítógépére letöltött példányát az újraeladása időpontjában köteles használhatatlanná tenni.

79 Amint arra az Oracle helytállóan rámutat, nemigen lehet ellenőrizni azt, hogy használhatatlanná tették-e ezt a példányt. Mindazonáltal ugyanebbe a problémába ütközik a szerzői jog jogosultja is, aki a számítógépi program anyagi adathordozóra, így CD-ROM-ra vagy DVD-re rögzített példányait forgalmazza, mivel csak rendkívül nehezen ellenőrizheti, hogy az eredeti megszerző nem készített-e olyan másolatokat a számítógépi programról, amelyeket az anyagi adathordozójának eladását követően továbbra is használ. E probléma megoldása érdekében a - "hagyományos" vagy "digitális" - forgalmazó jogosult olyan technikai védelmi intézkedéseket alkalmazni, mint a termékkulcs.

80 Mivel a szerzői jog jogosultja nem tiltakozhat azon számítógépi program példányának újraeladása ellen, amelynek vonatkozásában az említett jogosult terjesztési joga a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében kimerült, meg kell állapítani, hogy az e példány második megszerzője, valamint az összes későbbi megszerző, a példány "jogszerű megszerzőjének" minősül a 2009/24 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmében.

81 Ebből következően a számítógépi program példányának az első megszerző általi újraeladása esetén az új megszerző a 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében letöltheti a számítógépére azt a példányt, amelyet az első megszerző adott el neki. Az ilyen letöltést a számítógépi programpéldány szükséges többszörözésének kell tekinteni, amelynek lehetővé kell tennie, hogy az új megszerző a rendeltetési céljának megfelelően használja a programot.

82 Nem lehet elfogadni az Oracle, Írország, valamint a francia és az olasz kormány azon érvét, amely szerint a 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő "jogszerű megszerző" fogalma csak arra a megszerzőre vonatkozik, aki a számítógépi program használatára közvetlenül a szerzői jog jogosultjával kötött licencszerződés alapján rendelkezik jogosultsággal.

83 Az ebben az érvben foglaltak következtében ugyanis a szerzői jog jogosultjának - az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt kizárólagos terjesztési jogára való hivatkozás útján - lehetősége volna megakadályozni az összes olyan használt példány tényleges használatát, amelyek tekintetében a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a terjesztési jog kimerült, és így megfosztaná a hatékony érvényesüléstől a terjesztési jognak az említett 4. cikk (2) bekezdése szerinti kimerülését.

84 Az olyan helyzetet illetően, mint amilyen az alapügybeli, arra kell emlékeztetni, hogy a jelen ítélet 44. és 48. pontjában megállapításra került, hogy a jogosult internetes oldalán található számítógépi program példányának a vevő szerverére történő letöltése és az e példányra vonatkozó felhasználói licencszerződés megkötése szétválaszthatatlan egységet alkot, amely egységet eladásnak kell minősíteni. Márpedig tekintettel erre a szétválaszthatatlan kapcsolatra - amely egyrészt a jogosult internetes oldalán található, később kijavított és naprakésszé tett példány, másrészt az arra vonatkozó felhasználói licencszerződés között áll fenn - a felhasználói licenc újraeladása magában foglalja a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében vett "példány" újraeladását is, az tehát a licencszerződésben foglalt, és a jelen ítélet 23. pontjában felidézett kikötés ellenére kimeríti az utóbbi rendelkezés szerinti terjesztési jogot.

85 Ebből következően, amint az a jelen ítélet 81. pontjából kitűnik, a felhasználói licenc új megszerzője, így a UsedSoft vevője, az érintett számítógépi program kijavított és naprakésszé tett példányának a 2009/24 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmében vett "jogszerű megszerzőjeként" letöltheti ezt a példányt a szerzői jog jogosultjának internetes oldaláról, mivel az említett letöltés a számítógépi program példánya szükséges többszörözésének minősül, amely lehetővé teszi, hogy az új megszerző a rendeltetési célnak megfelelően használja ezt a programot.

86 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy ha az első megszerző által megszerzett licenc a szükségleteit meghaladó számú felhasználóra vonatkozik, ez a megszerző a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülése következtében nem jogosult a licencet megosztani, és az érintett számítógépi program felhasználói jogából kizárólag az általa meghatározott számú felhasználóknak megfelelő terjesztési jogot újra eladni, amint az a jelen ítélet 69-71. pontjában is kifejtésre került.

87 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a szerzői jog jogosultja, így az Oracle, valamely felhasználói licenc újraeladása esetén - ami magában foglalja az internetes oldaláról letöltött számítógépi program példányának újraeladását is -a rendelkezésére álló valamennyi technikai eszközzel jogosult meggyőződni arról, hogy használhatatlanná tették-e azt a példányt, amely még az eladó birtokában van.

88 A fenti megfontolásokból az következik, hogy az előterjesztett első és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését, és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely felhasználói licenc újraeladása esetén - ami magában foglalja a számítógépi programnak a szerzői jog jogosultja internetes oldaláról letöltött példányának újraeladását is -, amely licencet az említett jogosult eredetileg időbeli korlátozás nélkül és a műve említett példánya gazdasági értékének megfelelő díjazás megfizetése ellenében adta az első megszerzőnek, az említett licenc második megszerzője, valamint a licenc minden további megszerzője hivatkozhat az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülésére, ebből következően azokat az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmében vett jogszerű megszerzőknek lehet tekinteni, akiket megillet az utóbbi rendelkezés szerinti többszörözési jog.

A költségekről

89 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23-i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a számítógépi program példányának terjesztési joga kimerül, ha a szerzői jog jogosultja - aki engedélyezte, akár ingyenesen is, e példánynak az internetről valamely adathordozóra való letöltését -, az e példány gazdasági értékének megfelelő díjazás megfizetése ellenében a tulajdonában álló műpéldányon időbeli korlátozás nélkül felhasználói jogot is biztosított.

2) A 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely felhasználói licenc újraeladása esetén - ami magában foglalja a számítógépi programnak a szerzői jog jogosultja internetes oldaláról letöltött példányának újraeladását is -, amely licencet az említett jogosult eredetileg időbeli korlátozás nélkül és a műve említett példánya gazdasági értékének megfelelő díjazás megfizetése ellenében adta az első megszerzőnek, az említett licenc második megszerzője, valamint a licenc minden további megszerzője hivatkozhat az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülésére, ebből következően azokat az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmében vett jogszerű megszerzőknek lehet tekinteni, akiket megillet az utóbbi rendelkezés szerinti többszörözési jog.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.