719/B/1993. AB határozat
az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet, illetve a helyébe lépett 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet, illetve az 1995. október 1-jén a helyébe lépett 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdésének alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte. A Korm. rendelet kifogásolt rendelkezése a következőképpen szólt:
7. § (1) A háziorvosi szolgálat működtetőjét a szolgálat orvosához bejelentkezett biztosítottak után, az E. Alap kezelője a (2) bekezdés szerinti díjazásban részesíti.
7. § (2) A díjfizetés alapjául szolgáló pontszámot a tárgyhó utolsó napjáig leadott érvényesített és vissza nem vont (a továbbiakban: érvényes) biztosítási igazolványok ellenőrző szelvényeinek száma és a korcsoportonkénti pontszám szorzatának a degressziós tényezővel korrigált értéke, valamint a szakképzettségi szorzó szorzataként kell megállapítani. A degresszió számítási módját a 2. számú melléklet tartalmazza.
Az indítványozó véleménye szerint ez a rendelkezés ellentétben áll az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésével, amely előírja: "Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga". Az indítványozó szerint a degressziós számítási mód azt eredményezi, hogy a nagyobb körzetet, illetve több beteget ellátó háziorvosok azonos színvonalú több munkájukért arányosan kevesebb munkabérhez jutnak, mint a kevesebb beteget ellátó kollégáik.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy a támadott rendelkezést 1995. október 1-jével hatályon kívül helyezte a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet. Mivel azonban az új hatályos kormányrendelet 7. § (2) bekezdése is tartalmazza a degressziós számítási módszert szabályozó kifogásolt rendelkezést, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben bírálta el.
II.
Az indítvány a következők miatt nem megalapozott:
Az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet, illetve a helyébe lépő 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdése nem a háziorvosok közalkalmazotti jogviszonyon alapuló bérezését szabályozzák, hanem ahogyan a címük is mutatja, a háziorvosi ellátás finanszírozásáról rendelkeznek, és bérrel kapcsolatos rendelkezéseket egyáltalán nem tartalmaznak.
Konkrétan, a 7. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a háziorvosi szolgálat működtetője, adott esetben az önkormányzat, milyen díjazásban részesül az Egészségbiztosítási Alap kezelőjétől. A rendeletnek tehát semmi köze nincsen a háziorvosi szolgálatot ellátó orvosok közvetlen díjazásához, amelyet egyébként a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. szabályoz.
Így ezeknek a kormányrendeleteknek a vonatkozásában fel sem merülhet "az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez" való joga, illetve ezen alkotmányos alapelv sérelme.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezés alkotmányelleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 1998. március 2.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró