BH 2009.7.203 I. A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés akkor is joghatályos, ha a fellebbezésre jogosult nem a harmadfokú eljárást lehetővé tevő rendelkezést kifogásolja [Be. 367/a. § (1)-(3) bek., 386. § (1) és (3) bek.].

II. Ha a másodfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletnek nemcsak a fellebbezést megalapozó eltérő rendelkezését, hanem - az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó döntése kivételével - az egyéb bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseit is felülbírálja [Be. 387. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2007. április hó 2. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében.

Ezért őt - halmazati büntetésül - 12 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ellene 4 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntetőeljárást - a Be. 332. §-ának (2) bekezdése alapján - megszüntette.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetőeljárást megszüntető rendelkezést sérelmezve a vádlott bűnösségének 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében történő megállapítása és a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, téves minősítés miatt és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A védő a nyilvános ülésen a vádlott javára bejelentett fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn és elsősorban a vádlott felmentését indítványozta. Vitatta a vádlott ölési szándékát, mert álláspontja szerint nem élet elleni támadás történt.

A másodfokú eljárásban benyújtott beadványaiban a vádlott is kifogásolta cselekményének emberöléskénti minősítését.

Az ítélőtábla a 2007. október hó 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében is. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott egyenes ölési szándékára, és törvényesen minősítette cselekményét több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének, ezért az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítására irányuló védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak.

Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a bírói gyakorlattól eltérően, a teljes körű bizonyítás lefolytatása után a 4 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntetőeljárást azzal az indokkal szüntette meg, hogy azoknak a vádlott felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége. Az ítélőtáblának az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontja szerint éppen a vádlott hasonló cselekmények miatti elítéléseire, személyiségére, életútjára figyelemmel az orvosi vényekkel visszaélés a vádlott esetében tipikus elkövetés, ezért a felelősségre vonás szempontjából e cselekmények nem tekinthetőek olyan súlytalannak, amelyek az eljárás megszüntetését eredményezhetnék.

A vádlott bűnösségét ezért 4 rb., a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségében is megállapította.

Az ítélőtábla másodfokú ítéletét az ügyész tudomásul vette. Ellene a vádlott és a védő téves minősítés miatt és enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A védő a fellebbezését a Be. 367/A. § (4) bekezdésében foglalt előírás ellenére írásban nem indokolta.

A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a Be. 386. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletének csak az elsőfokú bíróság határozatától a bűnösség vagy a kényszergyógykezelés tekintetében eltérő tartalmú rendelkezései ellen, az adott ügyben tehát amiatt lehetett helye fellebbezésnek, hogy az ítélőtábla a vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében is. A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezés azonban kizárólag az élet elleni bűncselekmény téves jogi minősítésére és a büntetés enyhítésére irányult, így ezek a fellebbezések a törvényben kizártak. Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 392. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti tanácsülésen a védelmi fellebbezéseket - a Be. 369. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, a 390. §-ának (2) bekezdése alapján - utasítsa el.

A vádlott több beadványt is intézett a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyben sérelmezte bűnösségének megállapítását a 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében és részletesen indokolta az élet elleni cselekmény minősítésének a megváltoztatására, valamint a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését.

A Legfelsőbb Bíróság a másodfellebbezést - Be. 393. §-ának (2) bekezdése alapján - nyilvános ülésen bírálta el.

A védő a perbeszédében hangsúlyozta, hogy fellebbezésében kizárólag a másodfokú ítéletnek a vádlottat 4 rb. magánokirat-hamisítás végségében is bűnösnek kimondó rendelkezését sérelmezi. Miután ugyanis a minősített emberölés kísérleteként értékelt cselekmény tekintetében az első- és a másodfokú bíróság azonos döntése következtében a másodfokú bíróság ügydöntő határozata (rész)jogerőre emelkedett, a másodfokú ítélet e körben másodfellebbezéssel már nem is támadható. A másodfokú bíróság annak ellenére nem súlyosította a vádlott büntetését, hogy a bűnösség köre bővült. Ez pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy álláspontja szerint a vádlott büntetőjogi felelősségre vonása szempontjából maga sem tulajdonított jelentőséget e további bűncselekményekben a bűnösség kimondásának. Márpedig - a Be. 332. §-ának (2) bekezdése értelmében - a bíróság az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, következésképpen e rendelkezés megsértésével került sor a 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében a vádlott bűnösségének a kimondására. Ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlott ellen 4 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított eljárást szüntesse meg.

A legfőbb ügyész képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság a vádlott és a védő (másod)fellebbezését, valamint a Legfőbb Ügyészség indítványát egyaránt alaptalannak találta.

A Legfelsőbb Bíróságnak a harmadfokú felülbírálat keretében mindenekelőtt abban kellett állást foglalnia, hogy joghatályos-e a vádlott és a védő fellebbezése, annak alapján helye van-e a másodfokú ítélet harmadfokú felülbírálatának, és - ha e kérdést igenlően döntötte el, akkor - a harmadfokú felülbírálatra milyen körben kerülhet sor.

A Be. 386. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével

a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,