3109/2013. (V. 17.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 52.Pf.634.836/2011/14. sz. ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék 2012. június 5-én kelt, fűtési díj megfizetése tárgyában hozott 52.Pf.634.836/2011/14. számú másodfokú, jogerős ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól a 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz keretében. Az ítélet szerinte sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Indoklásában kifejti, hogy ügyében a Fővárosi Törvényszék elfogultság miatt nem járhatott volna el, mivel - a Balassagyarmati, illetve a Székesfehérvári Törvényszék előtt - perben áll az indítványozóval. Az indítványozó erre hivatkozással egyébként kizárási kérelemmel is élt, de azt a Fővárosi Ítélőtábla elutasította. A rendelkezésre álló információk szerint az indítványozó és a Fővárosi Törvényszék között két per van folyamatban (1. Az alkotmányjogi panaszra is okot adó ügyben első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság ellen az indítványozó a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kártérítési pert indított. Mivel azonban a PKKB-nak nincs perbeli jogképessége, a Fővárosi Törvényszék vált alperessé az ügyben. 2. A másik pert az indítványozó együttesen a Budai Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék ellen indította, szintén kártérítés iránt.)

[2] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A támadott másodfokú ítélet kézbesítésére 2012. július 17-én került sor, a panaszt 2012. szeptember 14-én - az 59. napon - terjesztették elő az Alkotmánybíróságon. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el [Abtv. 51. § (2)-(3) bekezdés]. A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt feltételeket teljesíti.

[3] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[4] Az Abtv. 27. §-a szerinti érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás alperese. A támadott másodfokú ítélet az ügy érdemében hozott, az eljárást lezáró ítélet, amely ellen rendes jogorvoslat nem állt rendelkezésre. Az indítványozó kérelmében Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állította (bár e körben megjegyzendő, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogra történő hivatkozás téves: az ügyben hatósági eljárás nem folyt).

[5] Az Alkotmánybíróság végezetül azt vizsgálta meg, hogy a panasz eleget tesz-e az Abtv. 29. §-ában írt feltételeknek. E körben a következőket mérlegelte.

[6] Az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja alapján, összevetve az Alkotmány és az azt felváltó Alaptörvény vonatkozó szabályait, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói függetlenség szabályozásában változás nem történt, annak tartalmára az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseinek és egészének értelmezésével ugyanaz a következtetés vonható le, mint az Alaptörvény hatályba lépését megelőző alkotmánybírósági határozatokban.

[7] A pártatlan bírósághoz való jog a tisztességes eljárás egyik alapeleme. A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján is - az eljárás alá vont személy iránti előítélet-mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében (ABH 1995, 346, 347.). A pártatlanság kérdését objektív és szubjektív nézőpontból egyaránt vizsgálni kell. A pártatlanság egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy a bíróság tagjai személyes előítéletektől mentesek legyenek, másrészt-objektív nézőpontból vizsgálva - megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata [vö. 67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346.; 32/2002. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2002, 153.; 17/2001. (VI. 1.) AB határozat, ABH 2001, 222.].

[8] Alkotmányossági szempontból jelen ügyben az a kérdés, hogy kétségbe vonható-e az eljáró bíró(i tanács) pártatlansága (s ezzel az eljárás tisztességessége) pusztán azon az alapon, hogy az egyik peres fél magával a bírósággal valamilyen okból perben áll. Az Alkotmánybíróság már ezt a kérdést is vizsgálta (607/D/2003. AB határozat, ABH 2008, 1998.). Az indítványozó akkor azt panaszolta, hogy kártérítési keresetét másodfokon a Legfelsőbb Bíróság bírálta el, holott az az alapperben is érintett volt. Az Alkotmánybíróság akkor kimondta, hogy az a szabály, amely a Legfelsőbb Bíróságra ruházta a másodfokú hatáskört a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben, nem eredményezi az ügyben ténylegesen eljáró bíró személyes függetlenségének, sem pedig személyes előítéletmentességének és elfogulatlanságának megszűnését, ezért nem sérti a függetlenség és pártatlanság követelményét. Az Alkotmánybíróság ezen álláspontja az Alaptörvény alapján sem változott.

[9] A bíróság és a fél perben állása tehát alapvetően nem érinti magának a fél más perében ténylegesen eljáró bírónak (tanács tagjainak) a jogszabályok által garantált függetlenségét és személyes pártatlanságát. Jelen ügyben a kizárási kérelmet elbíráló Fővárosi Ítélőtábla - megvizsgálva a konkrét ügy körülményeit és figyelembe véve a bírák nyilatkozatait is - nem látott okot arra, hogy a Fővárosi Törvényszék bíráinak elfogulatlanságát megkérdőjelezze.

[10] Az Alkotmánybíróság ezért korábbi álláspontjára is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy az ügy nem vet fel új, érdemi vizsgálatot igénylő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, továbbá nem talált olyan körülményt sem, mely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját vetné fel.

[11] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt nem fogadta be, és azt - figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére - az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a rendelkező részben foglaltak szerint visszautasította.

Budapest, 2013. május 13.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3391/2012.