607/D/2003. AB határozat
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 10. § (2) bekezdése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pf.V.25.625/2001/2. ítélete és Pf.V.25.889/2003/3. ítélete megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó első beadványában a Legfelsőbb Bíróság Pf.V.25.625/2001/2. ítéletét kéri megsemmisíteni, mivel álláspontja szerint az sérti az alapvető jogokat és alkotmányellenes. A támadott ítélet helyben hagyta azt az elsőfokú bírósági ítéletet, amely elutasította a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló keresetet. Az indítványozó érvelése szerint az ügyben eljáró bíróságok nem, vagy nem megfelelően alkalmazták az irányadó jogszabályokat, ami miatt a több szempontból jogszabálysértő ítélet megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatására az indítványozó alkotmányjogi panaszként terjesztette elő kérelmét, s kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) az ítélet hozatala idején hatályos 10. § (2) bekezdésének, valamint 270. § (1) bekezdésének megsemmisítését. Továbbra is fenntartotta a jogerős ítélet megsemmisítésére irányuló kérelmét. Indítványát az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapozta: a jogbiztonságot sérti, hogy a Pp. 10. § (2) bekezdése alapján az alperesként perbevont Legfelsőbb Bíróság döntött a vele szemben indított keresetről. Az Alkotmány 8. §-ának sérelmét abban látta, hogy a bírósági ítéletek álláspontja szerint nem állnak összhangban az érvényes jogszabályokkal. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdését pedig azért sért ette a támadott ítél et, mert az eljáró bíróság sem nem független, sem nem pártatlan, s tárgyalása sem igazságos, ha - mint a támadott esetben - az alperesi Legfelsőbb Bíróság maga bírálja el az ellene emelt keresetet. Erre alapozva az indítványozó továbbra is kérte az ítélet megsemmisítését. Utóbb benyújtott beadványában előadta, hogy a Pp. kifogásolt 10. § (2) bekezdését a bíróságok önmagában azáltal alkalmazták, hogy hatáskörükbe tartozónak tekintették az ügyet és eljártak, így a támadott jogszabály érdemi felülvizsgálatát kérte.
2. Egy másik indítványozó ugyanazon jogi képviselő útján azonos tartalmú indítványt terjesztett elő, amelyben kérte a Pp. 10. § (2) bekezdése, 270. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság Pf.V.25.889/2003/3. sz. ítélete megsemmisítését. Indokai az előző indítvánnyal teljes mértékben azonosak.
Az Alkotmánybíróság az azonos jogszabályokat támadó indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
(... )
(4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével - felfüggeszthető vagy korlátozható."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
2. A Pp. támadott ítéletben való alkalmazásuk idején hatályos rendelkezései:
"10. § (1) Első fokon ítélkeznek:
a helyi bíróság (városi bíróság, kerületi bíróság) és
a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság).
(2) Másodfokon ítélkeznek:
a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság),
a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság."
"270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz."
III.
Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek megfelelnek-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az első indítványban támadott, a Legfelsőbb Bíróság fellebbezés folytán hozott Pf.V.25.625/2001/2. ítélete 2002. december 5-én kelt, azt 2003. január 17-én kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének. Az indítványozó első beadványa 2003. február 10-én, alkotmányjogi panaszként előterjesztett kérelme 2003. március 17-én, határidőben érkezett az Alkotmánybíróságra. A Legfelsőbb Bíróság második indítványozó által támadott Pf.V.25.889/2003/3. ítéletét 2004. július 21-én kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének, az alkotmányjogi panasz 2004. szeptember 2-án, határidőn belül érkezett az Alkotmánybíróságra. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat a továbbiakban érdemben vizsgálta.
2. Az Alkotmánybíróság egyetértett az indítványozó azon érvével, hogy a Pp. 10. § (2) bekezdését érdemben kell vizsgálni, mert az eljáró bíróság önmagában azáltal, hogy az ügyben eljárt, alkalmazta azt. Bár az ítélet indokolásában tételesen nem sorolta fel a bíróság a saját hatáskörét megállapító szabályt, nyilvánvaló, hogy eljárási jogosultságát erre a rendelkezésre alapozta. Ezért az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta, hogy a Pp. 10. § (2) bekezdése sérti-e a jogállami jogbiztonságot, az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, illetve az Alkotmány 8. §-át.
339/B/1993. AB határozatában az Alkotmánybíróság vizsgálta a Pp. azon rendelkezését, amely a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe utalta a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló per elbírálását. E határozatában megállapította az Alkotmánybíróság: "A Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontjának az a rendelkezése, amelynek értelmében a közigazgatási (bírósági) jogkörben okozott kár megtérítése iránti perek elintézése első fokon a megyei bíróság, másodfokon pedig a Legfelsőbb Bíróságnak - az ítélkezésben független - tanácsa hatáskörébe tartozik, nem ellentétes sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, sem az 57. § (1) bekezdésével. A különféle szintű bíróságok közötti ügymegosztás - a hatáskör - szabályozásában a jogalkotót nagyfokú szabadság illeti meg, azontúl, hogy a törvényi szabályozásnak bizonyos alkotmányos követelményeket (pl. a jogorvoslathoz való alapvető jog tényleges megvalósíthatóságát) ki kell elégítenie. A vizsgált körben azonban a hatáskör szabályozása sem a jogbiztonság követelményét, sem a bírói úthoz való jogot nem sérti. Az Alkotmány ugyan lehetővé teszi külön bíróságok létesítését, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy az Alkotmányból kényszerűen következnék az ügyek e csoportjának a rendes bíróságok hatásköréből való kivétele, akár az alapeljárásban, akár jogorvoslati szakban." (339/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 413, 415-416.)
Az Ügyrend 31. § c) pontja alapján "ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog")", az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást. Jelen ügyben nem a közigazgatási (bírósági) jogkörben okozott kár megtérítése iránti indított per elbírálására hatáskörrel bíró elsőfokú bíróságot meghatározó jogszabályt vizsgálta az Alkotmánybíróság, így a továbbiakban érdemben vizsgálta az indítványt. Mindazonáltal a 339/B/1993. AB határozatban foglalt megállapítások megfelelően irányadók.
A Pp. 10. § (2) bekezdése általános, hatáskört elosztó szabály, amely mindössze annyit határoz meg, hogy amennyiben elsőfokon helyi bírósághoz vagy megyei bírósághoz tartozott az adott polgári ügy, akkor melyik bíróság jogosult eljárni másodfokon. Az indítványozó által támadott rendelkezés tartalma szerint mindössze annyit határoz meg, hogy amennyiben a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozott az adott per, akkor másodfokon a Legfelsőbb Bíróság volt jogosult eljárni.
Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság kapcsán megállapította: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó -kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.] Az indítványozó által támadott szabály egyértelmű, nem hagy kétséget afelől, hogy mely bíróság volt jogosult másodfokon eljárni azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a megyei bíróság járt el.
Az indítványozó sérelmezte azt is, hogy a bírói jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében az eljáró bíróság azért utasította el keresetét, mert az alapperben hozott ítélet jogereje kizárja a jogviszony további vizsgálatát. A jogerő intézményével kapcsolatban az Alkotmánybíróság kifejtette: "Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba - megint csak a jogbiztonság elsődlegessége alapján.
A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 66.] Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott ezen követelmény azonban nem hozható alkotmányossági szempontból összefüggésbe a támadott, másodfokú hatáskört generális módon elosztó szabállyal.
Az indítványozó az elbíráló bíróság kizártsága szempontjából is kérte a támadott rendelkezés vizsgálatát. "Egy demokratikus jogállamban nem lehetséges az, hogy a peres felek közötti jogvitát ez egyik érintett és érdekelt fél döntse el." Az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben megállapította, hogy ez az indítványozói érvelés nincsen értékelhető alkotmányossági összefüggésben azzal a szabállyal, amely minden elsőfokú megyei bírósági hatáskörbe tartozó perben a Legfelsőbb Bíróságot rendelte másodfokon eljárni. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, ezért az Alkotmánybíróság értékelhető alkotmányjogi összefüggés hiányában az indítványt e tekintetben is elutasította. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653- 654.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.; 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 843.]
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a jogállami jogbiztonság tekintetében elutasította a Pp. 10. § (2) bekezdése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
3. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmét abban látta az indítványozó, hogy állítása szerint az adott perben eljáró bíróság sem nem független, sem nem pártatlan, mivel saját ügyében jár el, végül pedig maga a tárgyalás sem igazságos, mert a függő és pártos bírótól nem várható igazságos ítélet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben a másodfokú hatáskört általánosságban a Legfelsőbb Bíróságra telepítő szabály nincsen értékelhető összefüggésben - ezért ellentétben sem - azzal a követelménnyel, hogy az ügyben ítélkező bíróság (egyesbíró vagy tanács) tagai függetlenek, vagyis a törvénytől eltekintve más külső behatástól mentesek legyenek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a pártatlanság: az előítéletmentesség és elfogulatlanság követelménye, amely "egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében" [67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346, 347.] A szabályozás egészének azt is biztosítania kell, hogy objektív nézőpontból megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata: "A pártatlanság az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy a bíróság tagai személyes előítéletektől mentesek legyenek, másrészt - objektív nézőpontból vizsgálva - megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata [67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346.]." (539/B/1997 AB határozat, ABH 1998. 734, 736.) Az ügyben eljáró bírónak kötelessége a pártatlan ítélkezés.
Az a szabály, amely a Legfelsőbb Bíróságra ruházta a másodfokú hatáskört a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben, nem eredményezi az ügyben ténylegesen eljáró bíró személyes függetlenségének, sem pedig személyes előítéletmentességének és elfogulatlanságának megszűnését, ezért nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott függetlenség és pártatlanság követelményét.
Az igazságos tárgyaláshoz való jogot az Alkotmánybíróság a tisztességes eljárás követelményeként vizsgálta. Az Alkotmánybíróság elvi jelentőségű döntésében, a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban rámutatott arra, hogy a tisztességes eljárás követelménye az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt követelményeken túl az Alkotmány 57. § többi garanciájának teljesedését is átfogja. "[... ] a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás, méltánytalan, vagy »igazságtalan« avagy »nem tisztességes«." (ABH 1998, 91, 95.) "[A] tisztességes eljárásnak - az Európai Emberi Jogi Bíróság következetes gyakorlatából is kitűnően - elismert eleme a »fegyverek egyenlősége«, amelynek polgári perekben is érvényesülnie kell." [15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118.] "A tisztességes eljárás követelményeinek széles értelmezése magában foglalja az ésszerű időn belüli elbírálás követelményét..." [20/0205. (V. 26.) AB határozat, ABH 2005, 202, 228.] A fair eljárásnak lehetővé kell tennie a jogszerűség érdemi érvényesülését, a hatékony jogvédelem alkalmazását [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272.].
A Legfelsőbb Bíróság számára másodfokú hatáskört megállapító szabály semmilyen értékelhető alkotmányossági összefüggésben nem áll a fair trial fentebb ismertetett, az alkotmánybírósági gyakorlatban megjelenő tartalmával, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. § (1) bekezdése összefüggésében elutasította az indítványt. Mivel alapvető jog sérelmét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, az Alkotmány 8. §-a tekintetében is elutasította az indítványt.
4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megsemmisíteni kérte a Pp. 270. § (1) bekezdését is. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a másodfokon, fellebbviteli hatáskörében eljáró Legfelsőbb Bíróság a támadott rendelkezést nem alkalmazta sem az első indítványban támadott Pf.V.25.625/2001/2. sz. ítéletében, sem a második indítványozó által támadott Pf.V.25.889/2003/3. sz. ítél et ében. Az Abtv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek mellett - akkor lehet előterjeszteni, ha az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán jogsérelem keletkezett. Mivel a Legfelsőbb Bíróság támadott ítéleteiben az alkotmányossági szempontból kifogásolt Pp. 270. § (1) bekezdését nem alkalmazta, ezért e tekintetben az indítvány nem felel meg az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételnek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt a Pp. 270. § (1) bekezdése tekintetében visszautasította.
5. Az indítványozók egybehangzóan kérték az ügyükben született legfelsőbb bírósági ítéletek megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 48. § (1) bekezdése alapján, az alkotmányjogi panasz esetében az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja. Az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki a jogszabály konkrét esetben történő értelmezésének alkotmányossági vizsgálatára, továbbá a bíróság ítéletének megsemmisítésére. Így az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pf.V.25.625/2001/2. sz. ítélete, valamint Pf.V.25.889/2003/3. sz. ítélete megsemmisítésére irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasíttotta.
Budapest, 2008. szeptember 8.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró