A Debreceni Ítélőtábla Pf.20463/2011/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 83. §, 121. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 325. §, 326. §, 327. §, 349. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 211/1997. (XI. 26.) Korm. rendelet 1. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.463/2011/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Bodnárné dr. Szabó Zsuzsanna ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a Dr. Szentjóbi Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Szentjóbi Zoltán ügyvéd) által képviselt Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (4024 Debrecen, Sumen u. 2.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - melybe a felperes pernyertessége érdekében beavatkozott az előbb személyesen eljáró, majd a fellebbezési eljárás során Bodnárné dr. Szabó Zsuzsanna ügyvéd (cím) által képviselt beavatkozó neve b.-i (cím) lakos - a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.P.20.960/2010/22. számú ítélete ellen a felperes által 25., a beavatkozó által 24. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 18 750 (Tizennyolcezer-hétszázötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 93 750 (Kilencvenháromezer-hétszázötven) forint fellebbezési eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 900 000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszter 1997. szeptember 4-én támogatási szerződést kötöttek egymással, amelynek tárgya az volt, hogy a pályázó, a felperes a Központi Környezetvédelmi Alapból 2 000 000 forint kamatmentes, visszafizetendő támogatást kap "valós idejű, zárt láncú madármegfigyelés és multimédia" céljára. A fejlesztés telephelye a Hortobágyi Nemzeti Park területe volt. A megállapodás szerint a fejlesztés megvalósításához az elnyert támogatáson felül a felperes saját forrásként 6 004 000 forintot biztosított. A támogatás visszafizetési határideje 1999. december 31. volt.

Arra tekintettel, hogy a zárt láncú madármegfigyelés az alperes területén történik a támogatási szerződés értelmében, a felperes kérelemmel fordult a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, hogy engedélyezze a kamerarendszer kiépítését.

1996. november 8-án az alperes levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy "a pályázatban szereplő berendezések és rendszer műszaki próbája 1996 szeptemberében megtörtént, a rendszer végső üzembe helyezésére 1997 tavaszán, a kanalas gémek fészkelési időszakának kezdete előtt lesz lehetőség." A berendezések telepítéséhez a fenti időpontban a központi halastó 6. és 7. számú tavain, valamint egy közösen kiválasztott kékvércse telepen járult hozzá azzal a feltétellel, hogy a berendezések működtetése a védett fajokat nem zavarhatja.

A hortobágyi halastó 7. számú taván 1997. kora tavaszán a rendszert kihelyezték.

A kamera megfigyelőrendszer kiépítését az alperes alkalmazásában álló természetvédelmi őrök közül többen a kezdetektől fogva ellenezték, tekintettel arra, hogy véleményük szerint az a tény, hogy a különleges természeti értéket képviselő nádi gém telepet tv-kamerával figyelik, önmagában veszélyezteti a madarak élőhelyét, a madarak költési szokásait hátrányosan befolyásolja.

1997. április 21-én kelt levelében az alperes azt közölte a felperessel, hogy "a kanalas gémek Hortobágy halastón videokamerával történő felvételével kapcsolatos kérését az alábbi feltételekkel engedélyezem: a kamera felállítása helyét igazgatóságunk által 1996. februárban küldött levélben megjelölt halastórészen B. M. természetvédelmi őrrel a helyszínen pontosan kell kijelölni. A beavatkozás a fészkeket közvetlenül nem érintheti. A technikai eszközök levételére csak a fiókák kirepülése után kerülhet sor".

Az alperes természetvédelmi őrei 1998 márciusában levélben is tiltakoztak a kamerarendszer működtetése miatt. A levélben egyebek mellett azt fogalmazták meg, hogy "a kamera kihelyezése nem az egyetlen és egyszeri háborgatása a költőszigetnek, ez 1997-ben kiderült. Üzemhiba, beállítás és más kényszer miatt többszöri zaklatásnak ki vannak téve a madarak. Jól ismert, hogy a megijesztett gémfiókák leugrálnak a fészekről. Ne tegyük ki őket az esetleges pusztulásnak."

A Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója 1998. május 5-én kelt, a beavatkozóhoz - aki a felperes beltagja - címzett levelében egyebek mellett az alábbiakat írta:

"Fokozottan védett fajok filmezése az 1996. évi LIII. törvény 43. § (1) bekezdése értelmében úgy végezhető, hogy a tevékenység a faj egyedeit semmilyen élettevékenységében ne zavarja. Ezen feltétellel engedélyezem kékvércse és fehér gólyafészeknél történő filmezését és megfigyelésüket videokamerával.

1998. április 11-én kelt levelében tájékoztatást kért azokról a tényekről, amelyek alapján az idén nem engedélyeztük Hortobágy halastónak kanalas gém telep filmezését. A tavalyi évben felmerült problémákat illetően mellékelten megküldöm munkatársaim, valamint a területet szintén rendszeresen járó szakemberek által készített jelentés másolatát. A 7. tóegység nádszigetén idén csak az eddigi évtizedekben tapasztalt egyedszám töredékében telepedtek meg kanalas gémek, a kolónia másik tóegységre települt át. Ebben valószínűleg szerepet játszott a múlt évi filmezéssel együtt járó zavarás."

A felperes elfogadta, hogy 1998 tavaszától a zárt láncú kamerarendszert a korábbi módon nem üzemeltetheti, így újabb hálózatot alakított ki a Bükki Nemzeti Park Területén.

Tekintettel arra, hogy a pályázó a 2 000 000 forint kamatmentes támogatást határidőre nem fizette vissza, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt pert indított a támogatás visszafizetése iránt a pályázóval szemben. A PKKB 2004. február 17-én kelt és a Fővárosi Bíróság 2005. március 9-i ítéletével helybenhagyott ítéletében kötelezte jelen per felperesét és mögöttes felelősként a jelen per beavatkozóját, fizessék vissza a 2 000 000 forintot és annak 2000. január 1-től járó kamatát. A Legfelsőbb Bíróság az ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet elutasította. Az eljárás során a beavatkozó 2002. szeptember 5-én kelt előkészítő iratában egyebek mellett azt írta, hogy "a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság törvénysértő módon járt el, amikor, mint hatóság úgy akadályozta a támogatási szerződésben előírt közcélú fejlesztést, hogy nem hozott határozatot arról, amit néhány munkatársuk megalapozatlanul állított, mégis megtiltották a ráadásul általuk kijelölt és nem általam kért helyszínen a tevékenységet."

A felperes 2002. június 27-én kelt levelében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz fordult, kérve felügyeleti vizsgálat kezdeményezését, amiatt, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park a videokamera alkalmazásával történő madármegfigyelést megtiltotta. Kérte, hogy a minisztérium szólítsa fel a nemzeti park igazgatóságát szabályos eljárás lefolytatására.