ÍH 2015.139 A GYERMEK ÉS A SZÜLŐ KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁS MINT SZEMÉLYISÉGI JOG

A gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartás megakadályozása abszolút szerkezetű személyiségi jog megsértéseként nem értékelhető, és nem azonosítható a "teljes" és "egészséges" családi kapcsolatokhoz fűződő nem nevesített személyiségi jogokkal [Alkalmazott jogszabályok: 1959. évi IV. törvény 75. § (1) bekezdés, 76. §, 84. § (1) bekezdés a) és b) pont; 1952. évi IV. törvény 92. § (1) bekezdés].

A II. rendű felperes az I. rendű felperes és az alperes 2008. január 18. napján született gyermeke; a szülei közötti élettársi kapcsolat 2012 októberében történt megszűnése óta az alperes háztartásában nevelkedik, aki 2013. január 5. napjáig biztosította a kapcsolattartást közte és az I. rendű felperes között. Ezt követően - miután azt a gyanút fogalmazta meg, hogy az I. rendű felperes szexuálisan bántalmazhatta a II. rendű felperest - nem tette lehetővé a kapcsolattartást a gyermek és az édesapja között.

2013 januárjában a gyermeket pszichológushoz vitte, aki az alperes gyanújának esetleges megalapozottságát nem zárta ki, ezért az alperes feljelentést tett az I. rendű felperes ellen. A nyomozás során igazságügyi pszichológus szakértő kirendelésére került sor; Sz. Zs. igazságügyi pszichológus szakértő 2013. február 10-én készített szakvéleményében nem zárta ki a bűncselekmény gyanújának a megalapozottságát.

A nyomozati eljárás eredményeként - újabb pszichológus szakértői vélemény beszerzése után - a büntetőeljárást bűncselekmény hiányában megszüntették. E miatt az alperes előbb panaszt terjesztett elő, amelyet az ügyészség elutasított, majd szemérem elleni erőszak bűntettének a gyanúja miatt pótmagánváddal élt az I. rendű felperes ellen. A büntetőeljárás jelenleg is folyamatban van.

Az alperes több alkalommal terjesztett elő megelőző távoltartás elrendelése iránti kérelmet az I. rendű felperes ellen. A peres felek között gyermekelhelyezés és gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megállapítása iránt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt jelenleg is peres eljárás van folyamatban.

A Budai Központi Kerületi Bíróság 2013. március 22. napján hozott végzésével - értékelve az alperes által megfogalmazott szexuális bántalmazás gyanúját és az e körben rendelkezésre álló adatokat - az I. rendű felperes és az alperes II. rendű felperes elhelyezésére, valamint az alperes által az I. rendű felperes kapcsolattartási jogának a megvonására irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította, és a 2013. március 25. napja és 2013. június 10. napja közötti időszakra szabályozta az I. rendű felperes és a II. rendű felperes közötti - az elvitel jogára is kiterjedő - kapcsolattartást. Végzését a Fővárosi Törvényszék helybenhagyta.

Miután az alperes nem biztosította a kapcsolattartást a felperesek között, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Debreceni Járási Hivatal Járási Gyámhivatala az I. rendű felperes kérelmére végzésével elrendelte a kapcsolattartás végrehajtását.

A Budai Központi Kerületi Bíróság 2013. június 12. napján hozott végzésével ismételten ideiglenes intézkedéssel szabályozta a kapcsolattartást a felperesek között, s az elvitel joga mellett telefonon történő kapcsolattartást is biztosított az I. rendű felperes számára.

A gyámhivatal az alperest az önhibájából meghiúsult kapcsolattartások miatt előbb 55 000 Ft, majd 80 000 Ft összegű végrehajtási bírság megfizetésére kötelezte.

A 2013. május 30. napján a B. című napilapban "Ötéves kislányával élvezkedett az apa?" címmel megjelent újságcikk szó szerinti idézeteket tartalmaz a Sz. Zs. által készített pszichológus szakértői véleményből. A cikk utóbb a B. internetes portálján is megjelent, s azt több más internetes hírportál is átvette.

A II. rendű felperes részítélettel elbírált keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperes azzal a magatartásával megsértette az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, hogy nem biztosította az I. rendű felperessel való kapcsolattartását, míg azzal a magatartásával megsértette a magántitka védelméhez fűződő személyiségi jogát, hogy jogosulatlanul nyilvánosságra hozta a Sz. Zs. által készített szakértői vélemény egyes részleteit. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására.

Az alperes a II. rendű felperes által előterjesztett kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy azért nem biztosította a kapcsolattartást a felperesek között, mert az I. rendű felperessel szemben alapos - pszichológus szakértő által is megerősített - gyanú merült azzal kapcsolatban, hogy a II. rendű felperest szexuálisan bántalmazta.

Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a II. rendű felperes teljes és egészséges családi kapcsolatokhoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy nem biztosította számára a különélő szülőjével a kapcsolattartását. Kötelezte az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására. A II. rendű felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította.

Ítélete - fellebbezés elbírálása szempontjából releváns indokolásában - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 75. §-ának (1) bekezdésében, 76. §-ában, valamint 84. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban, továbbá a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 92. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 156. §-ának (8) bekezdésében foglaltakat felhívva kifejtette, hogy az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jog a joggyakorlatban az általános személyiségi jogként, a személyiségi jogok "anyajogaként" él. Ezen általános személyiségi jog részét képezik a jogszabályokban nevesített és a jogszabályokban nem nevesített, a bírói és alkotmánybírói gyakorlat által kidolgozott egyes személyiségi jogok. Ilyen, nem nevesített személyiségi jognak minősül a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jog, mely magában hordozza a családtagokkal fenntartott kapcsolathoz fűződő személyiségi jogot. Ez utóbbiban ragadható meg az a konkrét, egyediesített, ám nem nevesített személyhez fűződő jog, amely az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogból, mint általános személyiségi jogból levezethetően a II. rendű felperesnek a perbeli keresetére irányadó, adekvát és releváns.

Álláspontja szerint az alperesnek 2013. március 22. napjától a bíróság fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajtandó határozatai alapján és az abban foglaltak szerint kellett volna biztosítania a kapcsolattartást a felperesek között. A végrehajtandó bírósági határozatok, valamint az azok végrehajtása tárgyában indult gyámhivatal előtti végrehajtási eljárás során született közigazgatási határozatok be nem tartása, a bírósági és a végrehajtás tárgyában született közigazgatási határozatokkal való szembeszegülés jogszerű - és esetlegesen ezen okból a személyiségi jogsértés objektív szankciói alól mentesítő - magatartásnak nem minősíthető.

A II. rendű felperes által az adott tényállásra alapítottan a perben érvényesített szankciók objektív jellegűek, azaz az alperes felróhatóságától vagy annak hiányától függetlenek, ezért megállapította a jogsértést és az alperest a jövőre nézve kötelezte a jogsértő magatartás abbahagyására.