347/B/2009. AB határozat

a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4. § (2) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítása tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4. § (2) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint konkrét esetben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

Indokolás

I.

A Nógrád Megyei Bíróság bírája az előtte 10.Pk.20.128/2009/2.számon folyamatban lévő közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. Indítványában a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szf. tv.) 4. § (2) bekezdés d) pontjának megsemmisítését, és annak megállapítását kérte, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezés az előtte folyamatban lévő konkrét ügyben nem alkalmazható.

A támadott rendelkezés szerint a magánszemély befizetett adója 1 százalékának kedvezményezettje olyan alapítvány lehet, amely nyilatkozik arról, hogy a rendelkező nyilatkozat évének augusztus 1. napja és az általa tett nyilatkozat időpontja között nem volt olyan esedékességű köztartozása, amelyre fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt nem kapott. A nyilatkozattételt az Szf. tv. 5. § (8) bekezdése alapján szeptember 1-től számított 30 napon belül kell teljesíteni.

E rendelkezéseknek megfelelően a konkrét ügyben egy alapítvány az adóhatóság által rendszeresített 0837. számú adatlapon 2008. szeptember 18-án nyilatkozott arról, hogy az Szf. tv. 4. § (2) bekezdés d) pontja szerinti időszakban nem volt esedékes köztartozása. Az adóhatóság azonban megállapította, hogy az adott időszakban az alapítványnak adótartozása volt. Az alapítvány havi adóbevallásra kötelezett, ezért 2008. augusztus 12-éig kellett bevallania és teljesítenie több adónemben (egészségbiztosítási alap, munkaadói járulék, szakképzési hozzájárulás) keletkezett fizetési kötelezettségét. Ennek nem tett eleget, mert a 2008. augusztus 11-ei banki átutalását hibásan kezdeményezte, ezért adófizetési kötelezettségének kiegyenlítésére csak 2008. augusztus 15-én került sor. E késés miatt viszont sem az adóhatóság, sem pedig a bíróság nem állapíthatta meg, hogy az alapítvány a kedvezményezetti feltételeknek megfelel-e.

Az indítványozó érvelése szerint, ha a havi adóbevallásra kötelezettnek augusztus-szeptember hónapokban köztartozása keletkezik, pótolhatja ugyan, de elveszíti arra vonatkozó jogosultságát, hogy a személyi jövedelemadó felajánlott 1 százalékát igényelje. Ezzel szemben szeptember 30-a és a következő év augusztus 1-je között a kedvezményezettnek lehetősége van arra, hogy az adótartozását teljesítse anélkül, hogy a felajánlott 1 százalékra vonatkozó jogosultságát elveszítené. Az indítványozó álláspontja szerint az Szf. tv. 4. § (2) bekezdés d) pontja sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben biztosított demokratikus jogállamiságot és az ebből fakadó jogbiztonság követelményét, valamint a jogegyenlőség elvét.

Az indítványozó megállapítja, hogy a 2007. december 31-éig hatályban volt szabály alapján a kedvezményezettnek arról kellett nyilatkoznia, hogy nincs esedékes köztartozása. Ez a törvényi szabály harminc napot biztosított a nyilatkozat benyújtására, így a kedvezményezettnek lehetősége volt arra, hogy adótartozását rendezhesse; figyelmetlenségből adminisztrációs hiba ne eredményezhesse azt, hogy elessen az adózók által felajánlott összegtől.

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

(2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. Az Szf. tv. indítvánnyal érintett rendelkezése:

" 4. § (2) d) az (1) bekezdés a) pontjában megelölt szervezet nyilatkozik arról, hogy a rendelkező nyilatkozat évének augusztus 1. napja és az általa tett nyilatkozat időpontja között nem volt olyan lejárt esedékességű köztartozása, amelyre fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt nem kapott."

"5. § (8) Az adóhatóság a magánszemélyek saját érdekkörébe tartozóan érvényes rendelkező nyilatkozatai alapján minden év szeptember 1. napjáig felhívja a 4. § (1) bekezdés szerinti kedvezményezettet a 4. § (2) bekezdésében meghatározottak 30 napon belüli teljesítésére. A felhívást a kedvezményezett levelezési címére, ennek hiányában székhelyére kell megküldeni. A határidő elmulasztása esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 66-67. §-ának rendelkezései irányadók."

"7. § (1) A nyilatkozatban foglalt rendelkezés érvénytelen, ha a következő esetek bármelyike állapítható meg:

[...]

e) az arra kötelezett kedvezményezett a 4. § (2) bekezdése szerinti feltételek meglétét az 5. § (8) bekezdése szerinti eljárásban nem igazolja, illetőleg a 4. § (2)-(3) bekezdésében foglalt nyilatkozattételi és közlési kötelezettségét nem teljesíti;"

III.

Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy az Alkotmány 2010. november 20-ától hatályos 32/A. § (2) bekezdése alapján van-e hatásköre az Szf. tv. 1 százalékra vonatkozó részének vizsgálatára.

Az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság - többek között - a központi adónemekről szóló törvényeket akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.

Az alapjogvédelem eszközrendszerét korlátozó, hatáskörszűkítésre vonatkozó alkotmányszöveg tehát nem minden adóval kapcsolatos törvényi rendelkezés, hanem csak a központi adónemekről szóló törvény alkotmányossági vizsgálatát korlátozza. A korlátozás kifejezett célja ugyanis a központi költségvetés bevételi forrásaira vonatkozó törvényi szabályok alkotmányossági kontrolljának kizárása.

Jelen ügyben az eljárást kezdeményező bíró indítványa nem a személyi jövedelemadóra mint központi adónemre, és nem az adókötelem tartalmára vonatkozik. A támadott jogszabály sem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, hanem a személyi jövedelemadó 1 százalékának az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló Szf. tv., amely meghatározza, kik és milyen feltételek mellett lehetnek az adó 1 százalékának kedvezményezettjei. Az Szf. tv. kifogásolt rendelkezése pedig a költségvetés bevételeit nem érinti.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak - az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján - van hatásköre a támadott jogszabály felülvizsgálatára, tekintet nélkül arra, hogy az indítványozó az Alkotmány mely rendelkezése alapj án kérte az Szf. tv. 4. § (2) bekezdés d) pontjának megsemmisítését. Ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést érdemben vizsgálta.

IV.

A bírói kezdeményezés nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság már több ügyben foglalkozott a személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlásával kapcsolatos kérdésekkel. Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján "az adó a közkiadások finanszírozásának egyik forrása. Az adó felhasználásával szemben támasztott követelmény, hogy abból az állami feladatok teljesítésével összefüggő költségeket kell fedezni. (...) A személyi jövedelemadó meghatározott részének a törvényben megelölt kedvezményezettekhez juttatása révén a magánszemély adózó maga dönt adórészének közhasznú felhasználásáról. Ezt a jogosultságot az adóztatás közhatalmi jogát és az állami költségvetés megállapításának hatáskörét gyakorló Országgyűlés törvényben ruházta át a magánszemély adózóra" [10/1998. (IV. 8.) AB határozat, ABH 1998, 107, 111.]. A törvény azonban a kedvezményezett alapítványokra és más szervezetekre vonatkozóan feltételeket támaszt a közcélú felajánlások teljesüléséhez. A törvényhozónak ugyanis különös körültekintéssel kell eljárnia, amikor lehetővé teszi, hogy a magánszemély saját döntése alapján, befizetett adójából közhasznú feladatokat is ellátó szervezeteket támogathasson. A kedvezményezetti körbe tartozás feltételévé teheti például, hogy a szervezetnek ne legyen köztartozása.

2. Az indítvány szerint, ha augusztus-szeptember hónapokban esedékes adófizetési kötelezettség keletkezik, és az Szf. tv. 4. § (1) bekezdésében foglalt kedvezményezetteknél késedelmesen történik az adótartozás kiegyenlítése, sem a bíróság, sem pedig az adóhatóság nem jogosult arra, hogy megállapítsa: a kedvezményezett megfelelt az Szf. tv. 4. § (2) d) pontjában foglalt azon követelménynek, hogy nem áll fenn augusztus 1-je és a kedvezményezett által tett nyilatkozat időpontja között olyan lejárt esedékességű köztartozás, amelyre fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt nem kapott. Az indítványozó álláspontja szerint ez egyfelől az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelményét, másrészt a jogegyenlőség elvét sérti.

3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatók és előreláthatók legyenek a norma címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]

Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében egy jogszabály vagy annak valamely rendelkezése akkor tekinthető a jogbiztonság követelményébe ütközőnek, "ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói jogértelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára" [legutóbb az Szf. tv.-t érintően lásd: 123/E/2009. AB határozat, ABK 2010. november, 1283, 1287.]. A bíró előtt folyamatban lévő ügyben felmerült jogkérdés (hogy t. i. az alapítvány megfelel-e az Szf. tv.-ben előírt kedvezményezetti feltételeknek) az Szf. tv. 4. § (2) bekezdése alkalmazásával és értelmezésével el-dönthe tő, és megfelel a norma egyértelműségére, kiszámíthatóságára és előreláthatóságára vonatkozó követelményeknek.

4. Az indítvány szerint a kifogásolt szabályozás ellentétben áll a jogegyenlőség alkotmányos elvével.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett, személyek közötti hátrányos megkülönböztetést tiltja. Ha a különbségtétel nem alapvető jog tekintetében történt, a szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az végső soron az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között. A diszkrimináció tilalma ugyanis nem jelenti azt, hogy minden különbségtétel tilos. A hátrányos megkülönböztetés tilalma azt írja elő követelményként, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatároznia.

"A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik." [Az 1 százalék kedvezményezettjeivel kapcsolatosan lásd: 291/B/2002. AB határozat, ABH 2005, 1080, 1083.]

Az Szf. tv 4. § (2) bekezdés d) pontja a lehetséges kedvezményezettek teljes körére vonatkozó kitételt tartalmaz.

Minden havi adóbevallás benyújtására és befizetésre kötelezett szervezet azonos feltételekkel igényelheti a részére felajánlott 1 százalékos adóból befolyt összeget. Jelen esetben nincs szó tehát arról, hogy a potenciális kedvezményezettek csoportján belül a jogalkotó eltérő szabályokat alkotott volna az egyes szervezetekre. Kétségtelen, hogy jelen esetben akár egy figyelmetlenségből adódó adminisztrációs hiba vagy késedelem is okozhatja az 1 százalékra való jogosultság elvesztését. Ez azonban minden egyes havi adóbevallás benyújtására és befizetésre kötelezett kedvezményezettre vonatkozóan igaz, a szabály nem tesz közöttük különbséget, ezért a jogegyenlőség elvének sérelme nem állapítható meg.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Szj tv. 4. § (2) bekezdés d) pontjának megsemmisítését és a konkrét ügyben való alkalmazhatóság kizárását kezdeményező indítványt elutasította.

Budapest, 2011. május 10.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró