3117/2024. (III. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.20.062/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Budapest Főváros XV. Kerület Önkormányzata indítványozó képviseletében dr. Litresits András ügyvéd terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. § (1) bekezdése alapján, kérve a Kúria Pfv.II.20.062/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.632.455/2022/5. számú végzésére és a Budapest IV. és XV. Kerületi Bíróság 0104-18.Vh.414/2021/46. számú végzésére is kiterjedő hatállyal. A támadott bírósági határozatok az indítványozó szerint ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével, 28. cikkével és a 38. cikk (1) bekezdésével. Az indítványozó továbbá azt állította, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) és - az elbíráláskor hatályos - a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet (a továbbiakban: Dsz.) munkadíjra vonatkozó rendelkezései alaptörvény-ellenesek.
[2] Az alkotmányjogi panasz és a rendelkezésre álló bírósági határozatok alapján az ügy előzménye az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] Az indítványozó egy polgári per (a továbbiakban: előzményper) felpereseként felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős másodfokú döntés ellen, de még ezt megelőzően a II. rendű alperes végrehajtási eljárást kezdeményezett az indítványozóval szemben.
[4] Tekintettel a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásra a Kúria felfüggesztette a végrehajtási eljárást, majd 2020. december 10-én kelt ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és kötelezte az indítványozót a perköltség megfizetésére. 2021 januárjában az indítványozó megfizette az alperesek részére az eljárás során felmerült és megítélt költségeket. Ennek ellenére a végrehajtó arról tájékoztatta, hogy a végrehajtási eljárás még folyamatban van, tekintettel arra, hogy még nem fizette meg a végrehajtást kérő és a végrehajtó költségeit, ezért hatósági átutalási megbízást adott az indítványozó számláját kezelő pénzintézetnek mintegy 1 millió forint kifizetésére.
[5] Az indítványozó (adós) végrehajtási kifogást nyújtott be a végrehajtó "értesítés hatósági átutalási megbízás kiadásáról" címen megjelölt - 038.V.1287/2020/111. számú - intézkedésével szemben, egyben a végrehajtó mulasztását is sérelmezte, tovább kérte a végrehajtás megszüntetését. Az elsőfokú bíróság az indítványozó végrehajtás megszüntetése iránti kérelmét és a kifogást elutasította. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság (a továbbiakban: másodfokú bíróság vagy Törvényszék) a kifogást elutasító részben hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét és e körben új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte az elsőfokú bíróságot, egyebekben a végzést helybenhagyta. A Törvényszék végzésében akként rendelkezett, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben vizsgálnia kell azt, hogy az átutalási megbízásban szereplő összeg részét képező, az indítványozó által kifogásolt végrehajtói költségek, jutalék és költségátalány felszámítására és összegének megállapítására a jogszabályoknak megfelelően került-e sor, ezt követően történhet meg a kifogások elbírálása.
[6] A megismételt eljárásban a Budapest IV. és XV. kerületi Bíróság mint elsőfokú bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a megismételt eljárásban - a másodfokú bíróság utasításának megfelelően eljárva - vizsgálta a végrehajtói intézkedés jogszerűségét. Ennek során rögzítette, hogy Vht. és - az elbíráláskor hatályos - Dsz. alapján eljárva jogszerűen intézkedett a meg nem térült követelés és a végrehajtási költségek behajtása érdekében. Majd tételesen vizsgálta az átutalási megbízáson feltüntetett összeg egyes költségtételeinek megalapozottságát és e körben az alábbi megállapításokat tette: i) A végrehajtási ügyérték, az ehhez igazodó munkadíj, az annak alapján megállapított költségátalány és - a Magyar Bírósági Végrehajtói Kart illető - általános költségátalány a jogszabályoknak megfelelően kerültek megállapításra. ii) A behajtási jutalék - a Vht. 254. § (4) bekezdés szerint - a végrehajtási eljárás eredményessége vagy részbeni eredményessége esetén jár a végrehajtónak, függetlenül attól, hogy a teljesítés a végrehajtóhoz vagy a végrehajtást kérőhöz pénzben vagy természetben történt. A tárgyi esetben az indítványozó a végrehajtási eljárás elrendelését követően, a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt fizette meg közvetlenül a végrehajtást kérő részére a végrehajtandó határozat szerinti tartozását. A fentiek szerint a végrehajtás részben eredményesnek volt tekinthető, ebből következően a már teljesített összeg után megillette a jutalék a végrehajtót. A hatósági átutalási megbízással érintett összeg behajtását követően pedig a teljes ügyérték után jár neki a jutalék. iii) A végrehajtó konkrét készkiadást nem jelölt meg, ugyanakkor ezen a jogcímen 10 000 Ft költségtételt jelölt meg. A bíróság ezt nem tekintette olyan súlyú jogszabálysértésnek, amely okot adna a végrehajtói intézkedés megsemmisítésére, tekintettel arra is, hogy nem zárható ki, hogy a folyamatban lévő eljárásban készkiadások merülhetnek fel. Továbbá, a készkiadásokról csak az eljárás befejezésekor kell elszámolni, így amennyiben annak felhasználására nem vagy csak részben került sor, a fennmaradó összeget vissza kell utalni az indítványozó részére.
[7] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a végrehajtói intézkedést hatályában fenntartotta.
[8] A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló körülményeket helyesen állapította meg és azokból - a 10 000 Ft készkiadás kivételével - helytálló következtetést vont le. A Törvényszék álláspontja szerint a még fel nem merült készkiadás kapcsán csak annak előlegezéséről és nem a viseléséről lehet szó. Ezért a Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését a készkiadás tekintetében megváltoztatta, így a végrehajtó intézkedés elleni kifogásnak részben helyt adott és a támadott intézkedést 10 000 Ft erejéig megsemmisítette, egyebekben pedig helybenhagyta az elsőfokú végzést.
[9] Az indítványozó felülvizsgálati és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett, a Kúria Pfv.II.20.062/2023/2. számú végzésével mindkét kérelmet elutasította. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 407. § (1) bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha azt törvény kizárja. A Kúria állandó gyakorlata szerint ide kell érteni azt az esetet is, amikor a felülvizsgálatot törvény rendelkezései nem teszik lehetővé. A Vht. 214. §-a kizárólag a külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátása, illetőleg végrehajtásának elrendelése kérdésében hozott, másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen engedi meg a felülvizsgálati kérelem benyújtását. A jelen ügyben azonban a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat nem tartozik ebbe a körbe, így annak felülvizsgálatára nem volt lehetőség. Ha valamely más törvény kizárja a felülvizsgálatot - mint jelen ügyben is -, akkor a felülvizsgálat engedélyezésére sincs lehetőség, ezért a Kúria nem foglalkozhatott érdemben az erre irányuló kérelemmel.
[10] 2. Az indítványozó egyrészt az Abtv. 26. § (1) bekezdésre hivatkozással állította, hogy a Vht. és a Dsz. végrehajtói munkadíjra vonatkozó rendelkezései sértik a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[11] Másrészt az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján kérte a Kúria Pfv.II.20.062/2023/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.632.455/2022/5. számú és a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 0104-18.Vh.414/2021/46. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint az a jogértelmezés, amely szerint a végrehajtó úgy jogosult munkadíjra, hogy a végrehajtás foganatosítása körében semmilyen tevékenységet nem végzett, sérti a tulajdonhoz való jogot, egyúttal ellentétes az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési szabályokkal. Hiszen a vonatkozó jogszabályok nyelvtani és logikai értelmezésével, a józan ész alapján egyértelmű, hogy a munkadíj a munka díjazása, azaz mögötte ténylegesen elvégzett konkrét tevékenység áll, melynek ellentételezése a munkadíj. Tárgyi esetben azonban a végrehajtó semmiféle tevékenységet nem fejtett ki, így munkadíjra sem jogosult. Az indítványozó szerint azzal, hogy az eljárás indokolatlan költségeket rótt rá mint önkormányzatra, sérült a közpénzek védelméhez fűződő alkotmányos követelmény is [Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése].
[12] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[13] 3.1. Az indítványozó a Kúria Pfv.II.20.062/2023/2. számú végzését 2023. március 28-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt 2023. május 30-án a törvényes határidőn belül terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál [Abtv. 30. § (1) bekezdés].
[14] 3.2. Az indítványozói jogosultság Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti vizsgálata az ügy érdemi vizsgálatának előkérdése. Az Alkotmánybíróság ezért elsőként az indítványozói jogosultság kérdését vizsgálta.
[15] Az egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenállóképességi tervhez kapcsolódó módosításáról szóló 2023. évi X. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2023. június 1-jei hatállyal módosította az Abtv. 27. §-át, amelynek következtében a közhatalmi jogkörben eljáró indítványozók indítványozói jogosultsága az Abtv. 27. §-át illetően megszűnt. Az Alkotmánybíróság a 3442/2023. (X. 25.) AB végzésben - a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdésére hivatkozással - megállapította, hogy az Abtv. 2023. június 1-jei hatállyal történt módosítása a folyamatban lévő eljárásokat nem érinti (Indokolás [17]).
[16] Tekintettel arra, hogy az indítványozó önkormányzat a Módtv. hatálybalépése előtt nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, így az Alkotmánybíróság eljárása már folyamatban volt a módosítás hatálybalépésekor, ezért az indítvány vizsgálatának az önkormányzat közjogi jogállása nem volt akadálya.
[17] 3.3. Az indítványozó érintettsége szintén megállapítható, tekintve hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló végrehajtási eljárásban és az azt megelőző polgári perben félként vett részt.
[18] 3.4. Az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményének - az alábbiak szerint - azonban csak részben tesz eleget. Az indítvány megjelöli az Alaptörvény és az Abtv. azon rendelkezéseit, amelyek megállapítják az Alkotmánybíróság hatáskörét, a sérelmezett bírósági döntést, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, és kifejezett kérelmet tartalmaz a támadott bírósági döntés megsemmisítésére. Az alkotmányjogi panasz azonban részben nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja, részben pedig nem indokolja meg az állított alaptörvény-ellenességet.
[19] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kérte annak megállapítását, hogy a Vht. és a Dsz. végrehajtói munkadíjra vonatkozó rendelkezései sértik a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Ugyanakkor az indítványozó nem jelölte meg, hogy a támadott jogszabályoknak pontosan mely rendelkezéseit tartja alaptörvény-ellenesnek, továbbá e körben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is csak állította, de semmiféle indokolást nem terjesztett elő ezzel összefüggésben.
[20] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint előterjesztett alkotmányjogi panaszban pedig az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére, 28. cikkére és 38. cikk (1) bekezdésére hivatkozott. Az Alaptörvény 28. cikke azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében nem minősül az alkotmányjogi panaszt megalapozó, Alaptörvényben biztosított jognak (3241/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [10]).
[21] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és a 38. cikk (1) bekezdése tekintetében pedig az indítványozó nem terjesztett elő alkotmányjogilag releváns indokolást. Az "Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására" (3222/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [23]).
[22] Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá, hogy "önmagában a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok idézése nem tekinthető adekvát indokolásnak. Az indítványozó feladata annak bemutatása és megfogalmazása, hogy miért és mennyiben tartja alaptörvény-ellenesnek a bírói döntést. Alkotmánybírósági döntések felsorolása, azok idézése a nélkül, hogy az indítványozó előadná, miért tartja alaptörvény-ellenesnek a bírói döntést nem tekinthető az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott indokolásnak." (3264/2019. (X. 30.) AB végzés, Indokolás [13])
[23] A fentiek alapján az indítványt az Alkotmánybíróság nem tudta érdemben elbírálni.
[24] 4. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felelt meg sem az Abtv. 26. § (1) bekezdése, sem az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja, sem az 52. § (1b) bekezdés a), c) és e) pontja szerinti feltételeknek, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. március 5.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1252/2023.