T/... számú törvényerejű rendelet javaslata indokolással - a nemzetközi magánjogról

1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról

Indokolás

Általános indokolás

I.

Hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai az utóbbi évtizedben jelentős mértékben megnövekedtek. Kapcsolataink elsősorban a szocialista országokkal, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) keretében folyó gazdasági integrációval gyarapodtak kiemelkedően, de számottevő eredményeket mutat fel a tőkés országokkal és a fejlődő világ államaival fennálló külgazdaságunk is.

Nem kevésbé dinamikusan fejlődött ebben az időszakban a nemzetközi személyforgalom. Évente milliók látogatják meg országunkat és több millió a külföldre látogató magyar állampolgárok száma is.

A nemzetközi magánjog a nemzetközi vagyoni és személyi forgalomban létrejövő jogviszonyokra vonatkozó szabályozás fontos része. A békés egymás mellett élés elvének gyakorlati megvalósulásában mutatkozó konkrét eredmények: az egyre bővülő nemzetközi kereskedelem, az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek sokasodó külföldi kapcsolatai az utóbbi évtizedben érthető módon nagymértékben megnövelték a nemzetközi jellegű vagyoni és személyi viszonyokra vonatkozó jogszabályok, s köztük a nemzetközi magánjognak a jelentőségét.

Magyarország nemzeti jövedelmének jelentős hányada a külgazdaságban realizálódik. Az egyre növekvő nemzetközi áruforgalom, egyre intenzívebb bekapcsolódásunk a nemzetközi munkamegosztásba, külgazdasági szerződéseink jogi problémái alapvető igényt támasztanak a nemzetközi magánjog átfogó szabályozására. A KGST-országok gazdálkodó szervezeteivel bonyolódó külkereskedelmi kapcsolataink legfontosabb területeit ma már külön nemzetközi szerződések (az Általános Szállítási Feltételek stb.-re vonatkozó két- és többoldalú megállapodásuk) rendezik. Nincs azonban átfogó jogszabályunk sem a tőkés, sem a fejlődő országok vállalataival létrejövő magánjogi kapcsolatokra.

Magyar állampolgárok személyi, családi és vagyoni viszonyait is gyakran érinti valamely külföldi állam joga. Noha ezekre a jogviszonyokra a szocialista és egyes tőkés országokkal kötött nemzetközi szerződéseink (mindenekelőtt jogsegélyegyezményeink) sok esetben megfelelő szabályozást adnak. Jelentősek a nem szocialista országok egyes többoldalú nemzetközi egyezményeihez (pl. az 1957. évi New York-i családjogi, az 1954. évi polgári eljárásjogi Hágai egyezmény stb.) való csatlakozásunk is. Az átfogó rendezésre mindezek mellett ezen a területen is szükség van. Ezt kívánják mind a nemzetközi megállapodásokkal nem érintett kapcsolatok, mind a nemzetközi egyezmények szükségképpeni hézagai.

A javaslat jelentős eszköz a nemzetközi együttműködés jogi feltételeinek javításában, mivel korszerű és átfogó nemzetközi magánjogi rendezésre irányul.

Hazánk nemzetközi elismerést szerzett belső politikai és társadalmi viszonyainak kiegyensúlyozottságával éppúgy, mint a nemzetközi enyhülést, haladást és együttműködést messzemenően támogató külpolitikájával. A javaslat egyik - jogi - megnyilvánulása ezeknek a törekvéseknek.

A nemzetközi magánjog és polgári eljárási jog szabályait jelenleg elsősorban két- és többoldalú nemzetközi egyezményeink tartalmazzák. Ezeket és általában a nemzetközi szerződésekből eredő nemzetközi magánjogi és eljárásjogi szabályainkat a javaslat nem érinti.

A nemzetközi egyezmények mellett belső jogszabályok, így polgári jogi, családi jogi, munkajogi, eljárásjogi normák is tartalmaznak nemzetközi magánjogi rendelkezéseket. Ezek a szabályok éppúgy, vagy méginkább, mint a nemzetközi szerződésekben foglalt normák - szétszórt, csupán részleteket érintő, egymással sem mindig összhangban levő rendelkezések, amelyeknek helyes alkalmazása egyre több nehézséggel jár.

Az említett jogszabályok mellett nemzetközi magánjogunk igen jelentős része - elsősorban a kötelmi szerződési jog területén, de az egyezményekkel nem rendezett nemzetközi kapcsolatokban a tulajdonjog, az öröklési jog, stb. körében is - ma is szokásjogra épül. A nemzetközi magánjog általános, el\;i természetű szabályaival kapcsolatban pedig gyakran még kialakult szokásjogi tételekről, egységes bírói gyakorlatról sem beszélhetünk.

Ez a helyzet a szocialista jogrendszerünkkel szemben támasztott követelményeknek nem felel meg. A gyakran hézagos, hiányos szabályozással, a részben szokásjogi rendezéssel jogalkalmazási gyakorlatunk nem kap kellő segítséget. A javaslat ezért egységes jogszabályban foglalja össze a magyar nemzetközi magánjog szabályait.

II.

A javaslat célja a békés egymás mellett élés elvére épülő nemzetközi személyi és vagyoni kapcsolatok jogi szabályozása. Ennek érdekében a javaslat meghatározza, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni olyankor, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog szerepel; megállapítja továbbá az említett természetű jogviták joghatósági és eljárási szabályait is.

A javaslatban szabályozott kérdések külön rendezését az teszi szükségessé, hogy az adott jogviszonyokban külföldi elem (személy, vagyontárgy, jog) szerepel, és ez a körülmény két vagy több állam jogszabályainak alkalmazására teremt elvi lehetőséget. A javaslat tehát azokat a szabályokat fogalmazza meg, amelyek a külföldi elemet tartalmazó jogviszonyok esetében meghatározzák, hogy a szóba jöhető több állam joga közül melyiket kell az adott esetben alkalmazni.

A nemzetközi magánjog kodifikációjára több kísérlet történt. Az első tervezet közvetlenül a felszabadulás után, 1948-ban készült el. Ez a tudományos értékekkel bíró tervezet az 50-es évek légkörében, a szocialista jogfejlődés igencsak kezdeti szakaszában nem számíthatott elfogadásra.

A szocialista jogrendszer kiépítése; a polgári jog, családjog, a munkajog és az eljárásjog szocialista kódexeinek megalkotása után 1968-ban ismét napirendre került a nemzetközi magánjogi kodifikáció. Újabb tervezet készült, ez azonban ismét lekerült a napirendről, mert az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére figyelemmel megfelelően módosításra szorult. A kodifikáció belső jogi bázisát szilárdította, hogy: 1974-ben a családjogi törvény, 1977-ben a Polgári Törvénykönyv módosításra került, 1974-ben pedig létrejött a külkereskedelemről szóló törvény.

A javaslat közvetlen előkészítését elméleti és gyakorlati szakemberek részvételével alakított bizottság végezte el. E szakértői bizottság munkáját társadalmi szakmai viták egészítették ki. A javaslat mindezen előzmények eredménye.

Számos szocialista és kapitalista ország jogalkotásában a közelmúltban szintén napirendre került a nemzetközi magánjog kodifikációja, illetve a régebbi kódexek felülvizsgálata. E kodifikációs munkálatok elsősorban a szocialista országok tapasztalatait vették figyelembe.

A Szovjetunióban a polgári törvényhozás alapjairól szóló törvény VIII. része tartalmazza a nemzetközi magánjog alapelveit. Lengyelországban a nemzetközi magánjogi kódex újraszabályozására 1965-ben került sor. Csehszlovákiában 1963-ban, a Német Demokratikus Köztársaságban 1977-ben készítették el a nemzetközi magánjogi törvényt. A szabályozás mind a szocialista, mind a kapitalista országokban túlnyomó részt törvényi szintű.

A nemzetközi magánjogi kódex nemzetközi kapcsolatainak szempontjából is jelentős, emellett több alapvető törvényre épül (Polgári Törvénykönyv, Családjogi törvény, Munka Törvénykönyve, Polgári eljárásjogi törvény, Külkereskedelemről szóló törvény). Ennélfogva indokolt a magas szintű szabályozás.

III.

A javaslat 11 fejezetből és a záró rendelkezésekből áll. A fejezetek a következők:

I. Általános szabályok, II. Személyek, III. Szellemi Alkotások Joga, IV. Tulajdonjog és Más Dologi Jogok, V. Kötelmi Jog, VI. Öröklési Jog, VII. Családi Jog, VIII. Munkajog, IX. Joghatóság, X. Eljárási Jogi Rendelkezések, XI. Külföldi Határozatok Elismerése és Végrehajtása.

A polgári jog. családi jog, munkajog területén a javaslat a nemzetközi jogszabályalkotási, ítélkezési, szerződéskötési gyakorlatban és szokásban, illetve a tudományban kialakult ún. kapcsoló elvekre épít. A kapcsoló elvek - az adott gazdasági-társadalmi viszonyok jellegének megfelelően - a jogszabályösszeütközés esetén választ adnak arra a kérdésre, hogy a szóba jövő több állam joga közül melyik állam jogát kell alkalmazni a felmerülő nemzetközi magánjogi kérdésben. A kapcsoló elvek megállapításánál a javaslat arra törekedett, hogy megoldásai összhangban legyenek a Magyar Népköztársaság nemzetközi szerződéseiben elfogadott szabályokkal.

Részletes indokolás

I. Fejezet

Általános szabályok

1-9. §

1. Az általános szabályok a javaslat célkitűzéseit, alkalmazási területének meghatározását, továbbá azokat az általános rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek elvben minden nemzetközi magánjogi jogviszonynál érvényesülhetnek. Ezeket a szabályokat elsősorban az teszi szükségessé, hogy a nemzetközi magánjog - így a javaslat - normái nem mondják meg azt, hogy az adott esetben milyen magatartást kell vagy lehet tanúsítani, nem állapítják meg a jogviszonyban résztvevő felek jogait és kötelezettségeit. A nemzetközi magánjogi szabályok utaló jogszabályok, amelyek arra adnak választ hogy melyik állam jogát kell alkalmazni, ha egy külföldi elemet tartalmazó polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban elvileg több állam jogának alkalmazására kerülhet sor.

Magyar bíróság, vagy más hatóság csak a magyar utaló szabályok alapján alkalmazhat külföldi jogot. A külföldi jog alkalmazásának elvi lehetőségét ma minden állam elismeri. Nem utolsó sorban az államok békés egymás mellett élése kívánja meg, hogy a nemzetközi kereskedelem, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén, továbbá az állampolgárok vagyoni (öröklési stb.) és személyi (családi stb.) viszonyai körében lehetőség nyíljék más állam jogának alkalmazására, ha az adott jogviszony megítélése ezúton jobban biztosítható.

2. A javaslat 1. §-a meghatározza azokat a jogviszonyokat, amelyekre szabályozása kiterjed. A többi szocialista ország törvényhozási gyakorlatát is követve, a nemzetközi magánjogi rendezés kiterjed valamennyi külföldi elemet tartalmazó polgári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyra.

A javaslat kiterjed az eljárási szabályokra is. Az eljárási jogi cselekmények azonban csak a polgári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyokkal kapcsolatban tartoznak a javaslat hatálya alá. Nem terjed ki viszont a javaslat hatálya például adójogi és más pénzügyi jogi viszonyok eljárási vonatkozásaira (megkeresésekre stb.).

3. A javaslat rendelkezéseinek többsége mind az érintett felekre, mind az eljáró bíróságra (más hatóságra) kötelező. Ez alól az elv alól a javaslat a szerződésekre vonatkozó szabályoknál tesz kivételt (24. §) : a szerződésekre elsősorban azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor vagy később választottak, 6 csak az ilyen választás hiányában érvényesülnek e körben a javaslat szabályai.

A javaslat szabályainak általános kötelező jellege alól - a szerződési jogon kívül - még egy kivétel van: ha a felek az irányadó külföldi jog mellőzését közösen kérik. Ebben az esetben vagy a magyar jog, vagy - a szerződések körében biztosított jogválasztás lehetősége esetében is - a felek által választott más külföldi jog szabályait kell alkalmazni (9. §).

4. A javaslat átfogó jellege mellett sem érinti azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Magyar Népköztársaság által kötött nemzetközi egyezmények tartalmaznak, illetőleg az olyan többoldalú nemzetközi szerződésekben foglalt szabályokat, amelyekhez hazánk is csatlakozott. A javaslat rendelkezéseit tehát nem lehet alkalmazni olyan kérdésekben, amelyeket nemzetközi szerződés szabályoz (2. §).

5. A javaslat általános szabályaiban foglalt rendelkezések többségét tehát a nemzetközi magánjogi szabályok nem önálló jellege, utaló természete teszi indokolttá. Az általános szabályokban a nemzetközi magánjogi tényállásokra irányadó jogszabályok kiválasztásának, alkalmazásának és esetleges mellőzésének legfontosabb elveit találjuk.

a) A nemzetközi magánjogi utaló szabály mindig olyan tényálláshoz kapcsolódik, amelynek egyes elemei jogi alakban nyertek megfogalmazást: az utaló szabály éppen egy meghatározott jogi fogalomhoz kapcsolva jelöli ki az alkalmazandó jogot. Ennek következtében gondot okozhat, hogy az illető jogi fogalmat hogyan kell értelmezni. A javaslat (3. §) a jogvitában megítélendő tények vagy viszonyok jogi minősítésére a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezését írja elő. A nemzetközi törvényhozói, illetve bírói gyakorlatot követi a javaslat akkor, amikor a jogi minősítésnél az illető jogintézményt szabályozó külföldi jog figyelembevételét rendeli, ha a magyar jog valamely jogintézményt nem ismer, vagy eltérő tartalommal, más elnevezéssel ismer, és az a magyar jog szabályainak értelmezésével sem határozható meg. Ebben a szabályban a más jogrendszerekkel szembeni diszkrimináció elvetésének elve jut kifejezésre.

b) A javaslat az alkalmazandó jogra való ún. vissza- és továbbutalás sokat vitatott kérdésében kompromisszumos megoldást fogad el. Elismeri a magyar jogra való visszautalást (4. §) , de elutasítja a továbbutalást. Ez azt jelenti, hogy a magyar jog szabályai irányadók akkor, ha a javaslatban felhívott jogrendszer nemzetközi magánjogi szabályai a magyar jogra utalnak vissza; viszont a javaslat megfelelő szabálya szerint irányadó külföldi jogot kell alkalmazni akkor, ha az illető jog nemzetközi magánjogi szabályai egy további állam jogára utalnak (ún. továbbutalás).

c) A javaslat szabályai alapján alkalmazandó külföldi jog tartalmának megállapítása a bíróság (eljáró más hatóság) feladata (5. §). Az officialitás elvének érvényesülését nem érinti az a körülmény hogy a külföldi jog tartalmának megállapításánál a bíróság a felek által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti. Ezeket a szabályokat tartalmazza hatályos jogunk is a polgári eljárásra vonatkozóan [Polgári Perrendtartás (Pp.) 200. §]. A külföldi igazságszolgáltatási szervek általános módszere, hogy a külföldi jog tartalmának megállapításához szakértői véleményekre támaszkodnak. Erre a lehetőségre a javaslat külön is felhívja a figyelmet. A Pp. 200. §-ának és az eddigi gyakorlatnak megfelelő a javaslatnak az a szabálya is, amely szerint a külföldi jogról a bíróság (vagy más hatóság) megkeresésére az igazságügyminiszter ad felvilágosítást. Az igazságügyminiszter szükség esetén közvetlenül a rendelkezésre álló külföldi jogszabályok vagy a jogsegélyszerződések alapján beszerzett információk, illetve a külügyminiszteren és diplomáciai úton keresztül az illető állam szerveitől szerezhet be felvilágosítást a szóban forgó jog tartalmáról. Ha a külföldi jog tartalmát az összes igénybe vehető eszköz segítségével sem lehet megállapítani, akkor a magyar jog szabályait kell alkalmazni. Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz a külföldi nemzetközi magánjogi törvények többsége is.

d) A javaslat a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének igényével összhangban a külföldi jog alkalmazását általában nem köti viszonossághoz (6. §). Ez azt jelenti, hogy - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a külföldi jog alkalmazása nem függ attól, hogy az illető ország szervei adott esetben alkalmazzák a magyar jogot. Ha jogszabály a külföldi jog alkalmazását viszonosságtól teszi függővé, a viszonosság meglétét az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, kivéve ha jogszabály a viszonosság bizonyítását kizárja. A viszonosság fennállásáról az igazságügyminiszter ad a bíróságok (és más hatóságok) számára kötelező felvilágosító nyilatkozatot.

e) A javaslat a nemzetközi magánjog hagyományos elvét követve általánosságban megnyitja az utat a külföldi elemet tartalmazó jogviszonyokra vonatkozó idegen jogszabályok alkalmazása előtt. Meghatározott esetekben mégsem kerülhet sor a külföldi jog alkalmazására. A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban állapítja meg ezeket az eseteket (7-9. §). Ilyenek

- közrendbe ütközés,

- csalárd kapcsolás,

- a felek mellőzési kérelme.

A Magyar Népköztársaság közrendjébe ütközés megállapításánál a szocialista jogrendszerek azt a felfogást követik, hogy az kivételes és védelmi jellegű, a fennálló jogi rend védelmére szolgál, és nem használható föl diszkriminációs célokra. Ezen elvek alapján értelmezendő a javaslatnak ez a szabálya is. Ezért kerül kimondásra, hogy a külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert az illető külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a mienktől eltér (7. §). Ez utóbbi szabály a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés együttműködését kívánja szolgálni. A külföldi jognak közrendünkbe ütközése leggyakrabban a magyar jog feltétlen érvényesülést kívánó (impera-tív) szabályainak megsértésével valósul meg. Ilyen szabályok például a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a jogképesség általános, egyenlő és feltétlen voltát kimondó szabálya vagy a cselekvőképességet, illetve a személyhez fűződő jogokat korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmisségét kimondó rendelkezései. Hangsúlyozni kell, hogy a közrendbe ütközés megállapítására és ezen a címen a külföldi jog alkalmazásának mellőzésére csak akkor kerülhet sor, ha az illető külföldi jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazása ütköznék a magyar jog feltétlen érvényesülést kívánó szabályába. A javaslat tehát nem érvénytelennek tekinti az adott külföldi jogszabályt, csak a konkrét esetben történő alkalmazását gátolja meg. Az a külföldi jog sem kerülhet alkalmazásra, amelyhez a felek - az egyébként irányadó jog megkerülése céljából - mesterségesen vagy színleléssel (pl. az okiratnak a valóságostól eltérő helyszínű keltezésével) hoztak létre kapcsolatot (csalárd kapcsolás: 8. §). Ez az irányadó jognak meg nem engedett kiválasztását jelenti. Ebből következik, hogy a felek jogszabályválasztó joga körében (a szerződési jogban) ahol bármely jog alkalmazása kiköthető, ilyenről nem lehet szó.

Közrendbe ütközés esetében a mellőzött külföldi jog helyett a magyar jogot, csalárd kapcsolás esetében pedig az egyébként irányadó, akár magyar, akár külföldi jogot kell alkalmazni. Ezek a szabályok is egyeznek a nemzetközi gyakorlattal.

II. Fejezet

Személyek

(10-18. §)

1. E fejezet szabályai a polgári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyok lehetséges alanyainak (az embernek, az államnak és a jogi személyeknek) személyi állapotára irányadó jogot határozzák meg.

A javaslat az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában a személyi állapotát, továbbá személyhez fűződő jogait a "személyes jog" kategóriájában foglalja össze [10. § (1) bek.]. A jogi személyek esetében a személyes jog a jogképességet, gazdasági minőséget, személyhez fűződő jogokat, továbbá a jogi személy tagjainak egymáshoz való viszonyát fogja át [18. § (1) bek.]. Az ember személyhez fűződő jogainak megsértéséből eredő igényeket - a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre irányadó jogot meghatározó szabályával (29. §) összhangban - a javaslat nem a személyes jog alapján, hanem a jogsértés helyén és idején irányadó jog szerint rendeli megítélni [10. § (2) bek.].

2. A javaslat eddigi jogunkkal összhangban mondja ki, hogy az ember személyes jogát az állampolgárság határozza meg (11. §). Ez a megoldás egyezik az európai szocialista országok - és általában az európai államok - többségének nemzetközi magánjogában elfogadott elvvel is.

A javaslat megfelelő, lépcsőzetesen felépülő szabályokat ad azokra az esetekre is, amikor a jogviszonyban szereplő személynek több állampolgársága van (11-12. §) , vagy hontalan [15. § (1) bek.]. Kisegítő kapcsoló elvként - többes állampolgárság esetén - alkalmazza a javaslat a lakóhely jogát és a szokásos tartózkodási hely szerinti jogot is. E fogalmak meghatározását a 12. § adja. E szabályoknál figyelemmel kellett lenni arra a tényre, hogy számos külföldi állam joga szerint - a magyar joggal ellentétben - egy személynek több állandó lakóhelye is lehet.

A magyar polgári jog cselekvőképességi szabályait kiterjeszti a javaslat [15. § (3) bek.] a nem magyar állampolgárok vagyoni ügyleteire, ha az ügylet jogkövetkezményeinek Magyarországon kell beállniuk, és az ügyletkötő nem magyar állampolgár teljes cselekvőképességét személyes joga alapján nem, a magyar jog szerint viszont meg lehet állapítani. Hasonló elvet követ az a szabály is, amely szerint a nem magyar állampolgárt, aki személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében Magyarországon kötött vagyonjogi ügyletei szempontjából cselekvőképesnek kell tekinteni, amennyiben a magyar jog szerint (Ptk. 11. és következő §-ok) cselekvőképes lenne [15. § (2) bek.].

A javaslatnak az a szabálya, hogy a Magyarországon menedékjogot élvező személy személyi állapotára a magyar jog irányadó (13. §) , összhangban van a nemzetközi gyakorlattal. Természetes ugyanakkor, hogy ez a rendelkezés nem érinti a korábbi személyi jogállapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket.

A javaslat jogsegélyszerződéseink többségével egyezően mondja ki, hogy a holtnak vagy eltüntnek nyilvánításra, továbbá a halál tényének bírói megállapítására az eltűnt személyes joga irányadó. Előfordulhat az is, hogy belföldi jogi érdekből (elsősorban öröklési igény esetében, belföldi örökös vagy Magyarországon fekvő hagyatéki tárgy stb. miatt) magyar bíróság nem magyar állampolgárt nyilvánít holtnak vagy eltüntnek, illetőleg állapítja meg az ilyen személy halálának tényét. Ilyen eljárásban - éppen a belföldre korlátozott területi hatály miatt - a magyar jogot kell alkalmazni (16. §).

A személy termelői, kereskedői, gazdasági minőségének megállapítására irányadó jogot meghatározó szabályokat (14. §) a javaslat ugyancsak az ember személyi állapotára vonatkozó részben helyezi el, tekintve, hogy nem jogi személyekről van szó. Ezek a szabályok - természetesen -a jogi személyekre irányadó elvekhez hasonlóak.

3. A 17. § azokra az esetekre vonatkozik, amikor a magyar állam, illetőleg - viszonosság esetében - külföldi állam polgári jogi viszonyok alanya. Mind a főszabály, mely szerint az állam jogviszonyaira saját jogát kell alkalmazni, mind a kivételek ismertek a nemzetközi magánjog külföldi gyakorlatában is. Külön is ki kell emelni, hogy külföldi állam nemzetközi magánjogi viszonyaira csak viszonosság esetében lehet az illető állam saját jogát alkalmazni.

4. A jogi személy személyes jogát illetően a javaslat a bejegyzés elvét teszi magáévá: a jogi személy jogalanyiságára, gazdasági minőségére, személyhez fűződő jogaira, továbbá tagjainak egymáshoz való viszonyára annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették [13. § (1) és (2) bekezdés]. A bejegyzési elv elfogadása összhangban van azzal, hogy a magyar polgári jog - éppúgy mint a többi európai szocialista ország polgári joga - általában bejegyzéshez köti a jogi személy létrejöttét [Ptk 29. § (4) bek., 32. § (1) bek., 45. § (1) bek. és (2) bek., 59. § (2) bek., a Vállalatokról szóló törvény 10. §-a]. Ugyanez a kapcsoló elv érvényesül a jogi személy külön nyilvántartott fiókja vagy telepe esetében is [13. § (5) bek.]. Kisegítő kapcsoló elvként (abban az esetben, ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba vagy az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog szerint nyilvántartásba vételre nincs szükség) a jogi személy személyes jogaként a javaslat a székhely jogát [18. § (3) bek.], végső esetben pedig (ha sem a nyilvántartásba vétel útján, sem a székhely segítségével nem állapítható meg a személyes jog) a központi ügyvezetés helye szerinti állam jogát [13. § (4) bek.] határozza meg.

III. Fejezet

Szellemi alkotások joga

(19-20. §)

1. Figyelemmel arra a körülményre, hogy a szellemi alkotások nemzetközi védelmét mind a szerzői jogban, mind az iparjogvédelem területén egyezmények hálózata biztosítja, a javaslat e körben csak a legalapvetőbb elvek megállapítására szorítkozik. Ezek a rendelkezések olyan államok viszonylatában érvényesülnek, amelyekhez Magyarországot nem kapcsolja két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés.

2. A szerzői jogvédelemnél területi elv érvényesül. Annak az államnak a jogát kell alkalmazni, melynek területén a védelmet kérik (19. §).

3. A feltaláló és jogutódja jogvédelmére és más iparjogvédelmi jogokra ugyancsak a területi elv érvényesül. A védelem a magyar jog szerint történik, ha a feltaláló nálunk szabadalmat kapott, illetőleg bejelentést tett (20. §).

IV. Fejezet

Tulajdonjog és más dologi jogok

(21-23. §)

1. A javaslat hagyományos kapcsoló elvet fogad el, amikor a tulajdonjogra és más dologi jogokra, továbbá a zálogjogra és a birtokra főszabályként a dolog fekvésének helyén irányadó jogot rendeli alkalmazni. E jog megállapításánál ingó dolgok esetében a kérdéses jogi hatást kiváltó tény létrejöttének időpontja a mérvadó, ebben az időpontban vizsgálandó az ingó dolog fekvésének a helye (21. §). Ingó dolog elbirtoklásánál az elbirtoklási idő lejártakori fekvés helyét kell figyelembe venni (22. §).

Kiemelést érdemel, hogy a fekvési hely törvénye a tulajdonjog és más dologi jogok védelmével, az e jogok megsértéséből eredő követelményekkel kapcsolatban kizárólag a birtokvédelemre, a tulajdonvédelemre és más dologi igényekre vonatkozik. A dolog megsérüléséből, elpusztulásából eredő kártérítési igényekre vagy a javaslat szerződési szabályai (24-31. §) vagy a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre irányadó szabályok (32-35. §) irányadók.

A fekvési hely törvényének általános szabálya alól a javaslat - megint csak a nemzetközi gyakorlatot követve - néhány kivételt állapít meg (23. §). A kivételek csak ingó dolgokra vonatkoznak; az ingatlanoknál a főszabály kivétel nélkül érvényesül tehát.

Tekintettel arra, hogy a javaslat az ingó, illetve ingatlan dolgok minősítésére nem állapít meg különös szabályt (nem terjeszti ki erre a fekvési hely jogát) , erre a kérdésre is - az általános szabály (3. §) alapján - a magyar jogot kell alkalmazni.

V. Fejezet

Kötelmi jog

(24-35. §)

1. Ez a fejezet - a Polgári Törvénykönyv kötelmi jogi részéhez hasonlóan - a szerződésekre (24-31. §) , a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre (32-34. §) és a jogalap nélküli gazdagodásra (35. §) vonatkozó szabályokat foglalja magában; meghatározza az alkalmazandó jogot, ha a felsorolt intézményekben szereplő jogviszonyok külföldi elemet tartalmaznak.

2. a) A szerződésekre irányadó jog meghatározásánál a javaslat - a ma már általánosnak tekinthető nemzetközi felfogással egyezően és jelenlegi gyakorlatunkkal összhangban - a felek jogválasztásából indul ki: a szerződésekre a felek által választott jogot kell alkalmazni (24. §). A jogválasztás jogának elismerése kiterjeszti a felek rendelkezési jogát a belső (nemzeti) polgári jog területéről - ahol a szerződő partnerek (többé-kevésbé) szabadon határozhatják meg szerződésük tartalmát - a nemzetközi magánjogi szabályozás területére. A javaslat a rendelkezési jogot nem korlátozza. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek egyező akarattal bármely jog hatálya alá helyezhetik megállapodásukat, és nemcsak a szerződésükkel kapcsolatos jogot választhatják.

A felek jogválasztására akár a szerződéskötéskor, akár később (pl. az esetleges jogvita során) lehetőség van. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, de bármilyen formában történhetik; lényeges feltétel csupán az, hogy a kikötött jogot kétséget kizáró módon meg lehessen állapítani. A felek jogválasztási joga a szerződés kötelmi jogi hatásaira vonatkozik; nem terjed ki ezen túli olyan hatásokra, mint pl. a felek jog- és cselekvőképessége, a tulajdonváltozás, az esetleges családi jogi, öröklési jogi stb. következmények, amelyeket jogválasztás esetén is a javaslat megfelelő szabályai szerint kell megítélni.

Jogválasztás esetén az egyébként irányadó jog kényszerítő (kogens) szabályait sem lehet alkalmazni. Ez más szóval azt jelenti, hogy a felek jogválasztásának - a kötelmi jogi hatásokat illetően - kizárólag a parancsolóan kötelező (imperatív) szabályok, a közrendi jellegű, feltétlen alkalmazást kívánó magyar rendelkezések jelentik a korlátját; ezeket viszont jogválasztás esetében is figyelembe kell venni.

b) Jogválasztás hiányában a javaslat a főbb szerződéstípusokra külön-külön határozza meg az alkalmazandó jogot, éspedig vagy az adott szerződéstípus jellemző szolgáltatásának kötelezettjéhez vagy a jellemző szolgáltatás teljesítésének (lebonyolításának) helyéhez kapcsolva az ügyletet. Ezt az elvet követve rendszerint a jellemző szolgáltatás kötelezettjének (így pl. adásvételnél az eladónak, megbízási szerződésnél a megbízottnak, bizományi szerződésnél a bizományosnak stb.) a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye vagy telephelye szerinti jog alkalmazandó. Más szerződéstípusoknál a teljesítés helye a jellemzőbb (pl. vállalkozási szerződésnél a megállapodás szarinti tevékenység kifejtésének, illetve az eredmény létrehozásának helye) , s ezért e hely szerinti állam jogát kell alkalmazni. A javaslat e szabályok megállapításánál abból indul ki, hogy tipikus esetben az így meghatározott hely áll a legszorosabb kapcsolatban az adott szerződéssel, s ezért az itt hatályos jog alapján lehet az ügyletet legjobban megítélni (25-28. §).

Ezt az elvet általánosítva juttatja kifejezésre a javaslatnak a szerződésekre irányadó jog meghatározásához adott záró rendelkezése (29. §) , amelyet akkor kell alkalmazni, ha a szerződés joga sem a felek jogválasztása, sem a most ismertetett szabályok alapján nem állapítható egyértelműen meg. A záróklauzula szerint ilyen esetben a szerződést az azt elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettje szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelyének) joga szerint kell elbírálni; ha pedig az alkalmazandó jogot így sem lehet meghatározni, azt a jogot kell irányadónak tekinteni, amelyhez a szerződés - lényeges elemei szerint - leginkább kapcsolódik.

c) A szerződésre irányadó jog meghatározásánál a javaslat a nemzetközi magánjog legújabb tudományos eredményeinek leszűrt tapasztalatait és a külföldi kodifikációk legkorszerűbb megoldásainak tanulságait hasznosítja.

A szerződés joga az ügylet valamennyi kötelmi jogi hatására vonatkozik [30. § (1) bek.]. Kiterjed a szerződésre irányadó jog az elévülésre is [30. § (4) bek.].

A Ptk.-hoz (199. §) hasonlóan a javaslat a szerződésekre vonatkozó szabályokat - eltérő rendelkezés hiányában - alkalmazni rendeli az egyoldalú nyilatkozatokra is (31. §). A legfontosabb kivételt - akárcsak a polgári jogban - a végintézkedési nyilatkozatok képezik, amelyekre külön szabályok [36. § (2) bek.] érvényesülnek.

A javaslat - a nemzetközi gyakorlatot követve - kedvezményes szabályokat állapít meg végül a szerződés alaki érvényességének megállapításához [30. § (3) bek.].

3. A szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre a javaslat a károkozó magatartás (tevékenység vagy mulasztás) helyén és idején irányadó jog alkalmazását mondja ki. A nemzetközi magánjog elméleti és gyakorlati tapasztalatai alapján megalkotott szabály szerint azonban alkalmazható a kár bekövetkezésének helye szerinti jog is, ha ez a károsultra kedvezőbb [32. § (1) és (2) bek.]. Ez a megoldás figyelemmel van arra a tényre, hogy ma a szerződésen kívül okozott károk esetében gyakran elválik a károkozó magatartás és a kár bekövetkezésének helye; különösen sokszor így van ez gépjárműbaleseteknél, amelyek pedig a nemzetközi magánjogi jogviták között tekintélyes helyet foglalnak el. A károsultra kedvezőbb jog kiválasztásánál komoly súllyal esnek a latba a biztosítás szempontjai.

A károsult helyzetét könnyíti az a rendelkezés is, amely szerint a károkozó vétőképességét akár személyes joga, akár a jogsértés joga szerint meg lehet állapítani [32. § (4) bek.]. A mai káresetek - nem utolsósorban a gépjármű balesetek - esetlegességeit kívánja ellensúlyozni a javaslatnak az a szabálya [32. § (3) bek.] is amely a károkozó és a károsult közös lakóhelye szerinti jog alkalmazását írja elő, ha a károkozó és a károsult ugyanabban az államban lakik. Ilyen szabály több külföldi jogban ismert

Minden esetben - tehát az előbb említett kivételes szabályok érvényesülése mellett is - a károkozó magatartás helyének joga szerint kell viszont megítélni azt, hogy a károkozó magatartás közlekedési vagy más biztonsági szabály megsértésével valósult-e meg [33. § (1) bek.].

A "lobogó jogának" alkalmazása a lajstromozott vízi vagy légi járművön elkövetett károkozó magatartás jogkövetkezményeire, megfelel a nemzetközi szabályoknak.

A javaslat a jogellenességet a felelősségre vonás elengedhetetlen feltételének tartja, s a jogellenesség megítélésénél a magyar jog felfogását érvényesítendőnek, tehát mintegy "közrendi" természetűnek tekinti [34. § (1) bek.]. A nem vagyoni kárnak a Ptk-ban (354. §) történt elismerése után a javaslat 34. § (2) bekezdésben foglalt szabály várhatóan csali egészen ritkán jut jelentőséghez, és ugyancsak egyfajta különleges "közrendi" záradék szerepét játssza.

4. A jogalap nélküli gazdagodásra és jogkövetkezményeire a gazdagodás bekövetkezési helye szerinti jogot kell alkalmazni. A javaslatnak ez a szabálya általános a külföldi törvényhozásban (35. §)

VI. Fejezet

Öröklési jog

(36. §)

1. Hatályos jogunkkal egyezően a hagyaték egységének elvét fogadja el a javaslat. A hagyaték egységének elve ma a külföldi jogokban is elfo-gadottabbnak tekinthető, amellett egyezik polgári jogunknak (Ptk 598. §) az öröklésre vonatkozó felfogásával is. A javaslat mind az ingó, mind az ingatlan hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonyokra az örökhagyó személyes jogát (11. §) rendeli alkalmazni [36. § (1) bek.]. A személyes jog megállapításánál az örökhagyó halálának időpontját kell figyelembe venni.

2. A végintézkedésre elsősorban ugyancsak az örökhagyó személyes joga vonatkozik. Az alaki érvényesség megállapíthatóságát ugyanakkor a javaslat - a nemzetközi gyakorlatot követve - kisegítő vagylagos kapcsoló elvek megfogalmazásával kívánja előmozdítani [36. § (2) bek.].

VII. Fejezet

Családi jog

(37-50. §)

1. Az országok közötti megnövekedett személyforgalom elsősorban a családi jogi kérdések jelentőségét fokozta. Hatályos nemzetközi magánjogi szabályaink között - így mindenekelőtt jogsegélyegyezményeinkben - ezért is nagy számban fordulnak elő családjogi rendelkezések. Részese Magyarország több családi jogi tárgyú sokoldalú nemzetközi egyezménynek is.

A javaslat a szerepének megfelelő részletességgel szabályozza a nemzetközi családi jog kérdéseit: a házasságot, a házasság megkötését, érvényességét, a házastársak személyi és vagyoni viszonyait, a házasság felbontását, a családi jogállást, az örökbefogadást, a szülő és gyermek közötti jogviszonyokat, a rokontartást, továbbá a gyámságot és gondnokságot.

2. a) A házasság érvényességének anyagi jogi feltételeinél a javaslat [37. § (1) bek.] a hatályos joggal [Családról, házasságról, gyámságról szóló tv életbeléptetéséről szóló tvr Csjté 16. § (1) bek.] egyező követelményekből indul ki: a házasulóknak a házasságkötés idején fennálló közös személyes joga irányadó.

Eltér a javaslat a Csjté-ben adott jelenlegi szabálytól abban az esetben, ha a házasulók személyes joga a házasságkötés idején különböző. A Csjté ilyen esetben elkülönítetten rendelte alkalmazni a házasságkötés feltételei szempontjából jelentkező akadályokat: mindegyik házasulóra a saját hazai jogát tekintette irányadónak. Ezzel szemben a javaslat szerint az érvényességet érintő akadályok együttes megítélését tartja szükségesnek: a házasság csak akkor érvényes, ha ennek anyagi jogi feltételei mindkét házasuló személyes joga szerint megvannak. A javasolt szabály ezzel a változtatással elejét akarja venni olyan helyzeteknek, amelyben a házasság az egyik fél szempontjából érvényes, a másik házastárs szempontjából viszont érvénytelen lesz.

A házastársak személyes jogának megállapításánál a házasságkötésnek a felek állampolgárságára történő esetleges kihatását természetesen figyelmen kívül kell hagyni.

Ezt a rendezést egészíti ki a javaslatnak az a szabálya, amely szerint a házasságot Magyarországon nem lehet megkötni, ha a házasságkötésnek a magyar jog szerint elháríthatatlan akadálya van [38. § (2) bek.]. Tartalmilag ugyanilyen szabályt ismert hatályos jogunk is: Csjté 16. § (2) bek.

b) A házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején hatályos Jog irányadó [37. § (2) bek.]. Ugyanez az álláspontja hatályos jogunknak is (Csjté 15. §). Ez azt jelenti, hogy a javaslat fenntartja a jelenlegi gyakorlatot: Ha a házasulók vagy egyikük magyar állampolgár, a külföldön kötött házasságot alaki szempontból érvényesnek kell elismerni, amennyiben a házasságkötés helyének előírásait betartották.

A javaslat fenntartja azt a lehetőséget is, hogy ha mindkét házasuló magyar állampolgár, külföldön a magyar külképviseleti hatóság előtt is köthessenek házasságot, feltéve, hogy a Minisztertanács felhatalmazta a külképviseleti hatóságot a házasságkötésnél való közreműködésre. Az ilyen házasságot viszont Magyarországon kötöttnek kell tekinti, tehát az alakiságokra is a magyar családi jog előírásait kell figyelembe venni.

c) A házasság létezése vagy nemlétezése viszonylag ritkábban vezet nemzetközi magánjogi jogvitára, de előfordulhatnak ilyen esetek. Ezekre a javaslat a házasságkötésre és érvényességre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazását rendeli [37. § (4) bek.].

3. A házastársak személyi és vagyoni jogi viszonyaira a javaslat egységes szabályozást ad (39. §); kiemelést érdemel, hogy a házastársi tartást e körben, a rokontartás eseteitől (47. §) elkülönítetten rendezi. Az irányadó jogot kijelölő kapcsoló elvek lépcsőzetesen felépített szabályként keretezik ezt a problémakört.

Fontos az a szabály, amely szerint a házastársak személyes jogának megváltozása nem érinti a korábbi jog alapján beállt személyi és vagyoni joghatásokat [39. § (4) bek.].

4. A házasság felbontására irányadó jogot meghatározó szabály ugyancsak a házastársak közös személyes jogát tekinti elsődleges kapcsoló elvnek, s ezt egészíti ki szükség esetére kisegítő elvekkel (40. §).

A javaslat a magyar családi jognak a házasság felbontásával kapcsolatos legfontosabb elveknek feltétlen alkalmazását kívánja meg (41. §). Ilyen elvek a következők:

- a házassági kötelék felbonthatósága,

- feltétlen bontóok el nem ismerése,

- vétkességen alapuló bontás kizártsága.

5. A gyermek védelmének elvét juttatja kifejezésre a javaslat a családi jogállás (apaság, anyaság) megállapítására (42. §) , továbbá a szülő és gyermek közötti jogviszonyok rendezésére (45. §) irányadó jog meghatározásánál. Az apaság megállapításánál ennek érdekében megváltoztatja a hatályos jogot. Külön kiemelést nyer ez az elv abban a szabályban amely magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó gyermek családi jogviszonyaira a magyar jog alkalmazását rendeli, ha az a gyermekre nézve kedvezőbb (46. §) , Ezt a szabályt már lényegében hasonlóan fogalmazta meg hatályos jogunk [Csjté. 17. § (3) bek.] is.

A nemzetközi gyakorlattal egyezően különböző szabályok vonatkoznak az örökbefogadás feltételeire (43. §) és hatásaira (44. §). Magyar állampolgárnak nem magyar állampolgár által történő örökbefogadását hatályos jogunk (Csjté. 18. §) is gyámsági engedélyhez kötötte; a javaslat ezt a követelményt támasztja arra az esetre is, amikor magyar állampolgár nem magyar állampolgárt fogad örökbe.

Hatályos jogunkat (Csjté. 19. §) érvényesíti a javaslat a gyámrendeléssel és a gyámság megszűnésével kapcsolatban, de a gyámság szabályait -más kérdésekre is kiterjeszkedve - részletesebben állapítja meg (48. §)

VIII. Fejezet

Munkajog

(51-53. §)

1. A javaslat a külföldi elemet tartalmazó munkaviszonyra irányadó jog meghatározását nem bízza a munkaszerződést kötő felekre; több külföldi megoldással szemben nem ismeri el tehát a felek jogválasztó jogát a munkaszerződéssel kapcsolatban.

A javasolt szabályok különbséget tesznek a szerződésen alapuló munkaviszonyok és a kinevezéssel vagy választással keletkező munkaviszonyok között [51. § (1) és (2) bek.]. A szerződésen alapuló munkaviszonyoknál a munkavégzés helyének joga irányadó [51. § (1) bek.]. Ez a megoldás meglehetősen általános a nemzetközi gyakorlatban. Indokolt mégis az a kivétel, hogy ha magyar munkáltató dolgozója munkáját külföldön kiküldetésben vagy tartós külföldi szolgálatban végzi, a munkaviszonyra a magyar jogot kell alkalmazni [52. § (1) bek.]. Elfogadottak a nemzetközi gyakorlatban a többi kivételek is [52. § (2) és (3) bek.].

2. A javaslat a munkaviszony valamennyi problémáját (a munkaszerződés anyagi és alaki érvényességi feltételeit, érvénytelenségének következményeit, továbbá a munkaviszony tartalmát és megszűnését) egyetlen jog uralma alá helyezi (53. §).

IX-X-XI. Fejezet

Joghatóság. Eljárási jogi rendelkezések. Külföldi határozatok elismerése és végrehajtása

(54-74. §)

1. A javaslat részletesen szabályozza a joghatóság kérdéseit, meghatározva, hogy milyen ügyekben járhatnak el magyar, illetve külföldi bíróságok vagy más hatóságok (54-59. §). Ezek a szabályok nemzetközi gazdasági tárgyú szerződésből származó vitás ügyekben a felek írásban kötött megállapodásával félre tehetők; az ilyen joghatósági kikötés kizárólagos is lehet (62. §).

Egyes ügycsoportokban kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat el (55. §) ; más ügyekben viszont a magyar szervek eljárása kizárt (56. §) ; a többi ügyben a magyar szervek mindig eljárhatnak (54. §) , illetve eljárásuk meghatározott feltételek mellett megengedett (57-61. §).

2. A magyar bíróság vagy más hatóság eljárásá-ra nemzetközi magánjogi ügyekben is a magyar jog szabályai irányadók (63. §) ; a javaslat a kivételeket részletesen felsorolja (64. §).

A javaslat egységesíti és összefoglalja a nemzetközi jogsegély és megkeresés főbb szabályait (67-69. §) , amelyek a gyakorlatban és jogsegélyszerződéseinkben eddig is érvényesültek.

3. A külföldi határozatok elismerésével kapcsolatban azt az általános elvet fogalmazza meg a javaslat, hogy el kell ismerni a külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak olyan ügyben hozott határozatát, amelyben a magyar bíróságnak vagy más hatóságnak nincs kizárólagos joghatósága (10. §). Ez alól a főszabály alól kétirányú kivétel érvényesül: egyrészt bizonyos esetekben (meghatározott feltételek mellett) el kell ismerni a külföldi határozatot olyankor is, ha magyar szervek kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyben született (71-72. §) ; másrészt viszont adott esetben a külföldi határozat semmiképpen sem ismerhető el (73. §).

4. A záró rendelkezések tartalmazzák a törvényerejű rendelet hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket, és a hatályon kívül helyező rendelkezéseket.

A javaslat rendelkezéseinek visszaható hatályát a szabályozás hiánya indokolja. Nem terjed ki azonban a visszaható hatály a választott jogra, a folyamatban levő eljárásra, illetve a már eljáró hatóság, bíróság joghatóságára [75. § (2) bek.].

A határozatok elismerésének visszamenőleges hatálya is azt a célt szolgálja, hogy a jogi szabályozás hiánya miatti felemás helyzeteket megoldja (pl. a külföldön lakó magyar állampolgárok bontóperében hozott külföldi határozatok elismerése).

Kivételt képeznek azonban azok az ügyek, amelyekben magyar bíróság vagy hatóság is hozott már határozatot, mert ezekben az esetekben természetesen ez utóbbi határozatot kell érvényesnek tekinteni [75. § (3) bek.].

A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztő jogszabályi rendelkezések között számos elavult rendelkezés található, de a nemzetközi magánjog átfogó rendezéséig hézagpótló szerepet töltöttek be [75. § (4) bek. a) pont].

A Munka Törvénykönyvének 6. §-a helyébe a javaslat VIII. fejezetével összhangban új rendelkezés lép [75. § (4) bek. b) pont].