62019CJ0360[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2020. október 8. Crown Van Gelder BV kontra Autoriteit Consument en Markt (ACM). A College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A villamos energia belső piaca - 2009/72/EK irányelv - 37. cikk - A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei - A jogviták peren kívüli rendezése - A »panasszal élő fél« fogalma - Végső fogyasztó által olyan átviteli rendszer üzemeltetőjével szemben benyújtott panasz, amelyhez e fogyasztó létesítménye nem csatlakozik közvetlenül - E rendszer leállása - Az említett fogyasztó és az említett rendszer üzemeltetője közötti szerződéses jogviszony hiánya - A panasz elfogadhatósága. C-360/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2020. október 8. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A villamos energia belső piaca - 2009/72/EK irányelv - 37. cikk - A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei - A jogviták peren kívüli rendezése - A »panasszal élő fél« fogalma - Végső fogyasztó által olyan átviteli rendszer üzemeltetőjével szemben benyújtott panasz, amelyhez e fogyasztó létesítménye nem csatlakozik közvetlenül - E rendszer leállása - Az említett fogyasztó és az említett rendszer üzemeltetője közötti szerződéses jogviszony hiánya - A panasz elfogadhatósága"

A C-360/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia) a Bírósághoz 2019. május 3-án érkezett, 2019. április 23-i határozatával terjesztett elő

a Crown Van Gelder BV

és

az Autoriteit Consument en Markt (ACM)

között,

a TenneT TSO BV

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, M. Ilešič, Juhász E., C. Lycourgos és I. Jarukaitis (előadó) bírák,

főtanácsnok: G. Pitruzzella,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. március 5-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Crown Van Gelder BV képviseletében M. R. het Lam advocaat,

- a TenneT TSO BV képviseletében L. Baljon, segítője: I. Brinkman advocaat,

- a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és P. Huurnink, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében E. Manhaeve és O. Beynet, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. június 4-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) 37. cikke (11) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Crown Van Gelder BV és az Autoriteit Consument en Markt (ACM) (fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti hatóság, Hollandia) között az utóbbi hatóság által hozott azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely elfogadhatatlannak nyilvánította az e társaság által a nagyfeszültségű nemzeti hálózat üzemeltetőjével, a TenneT TSO BV-vel szemben e hálózat leállása miatt benyújtott panaszt.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2009/72 irányelv (37), (42), (51) és (54) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki: [...] [...] [...]

"(37) Az energiaszabályozóknak hatáskörrel kell rendelkezniük a villamosenergia-ipari vállalkozásokra vonatkozó kötelező határozatok kibocsátására, valamint a kötelezettségeiket nem teljesítő villamosenergia-ipari vállalkozásokkal szembeni eredményes, arányos és visszatartó szankciók kiszabására, vagy arra, hogy az illetékes bíróságoknak ilyen szankciók kiszabását javasolják [...] Az energiaszabályozókat fel kell továbbá ruházni az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy a piacnyitással összhangban hozzájárulhassanak az egyetemes és közszolgáltatások magas színvonalának, a védelemre szoruló fogyasztók védelmének, továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű eredményességének biztosításához. [...]

(42) A[z Európai Unióban] az ipar és kereskedelem egésze, ideértve a kis- és középvállalkozásokat is, valamint minden uniós állampolgár, akik a belső piac gazdasági előnyeit élvezik, magas szintű fogyasztóvédelemben is kell, hogy részesüljenek [...] A fogyasztó számára biztosítani kell a választás, a tisztességesség, a képviselet és a vitarendezési mechanizmusokhoz való hozzáférés lehetőségét.

(51) Az irányelv középpontjában a fogyasztók érdekeinek kell állniuk, a szolgáltatás minőségének pedig a villamosenergia-vállalatok feladatainak központi elemét kell képeznie. A fogyasztók már meglévő jogait erősíteni és garantálni kell, és e jogoknak nagyobb átláthatóságot kell biztosítaniuk. A fogyasztóvédelemnek biztosítania kell, hogy a szélesebb értelemben vett [uniós] hatáskörbe tartozó valamennyi fogyasztó számára kedvezzen a versenyen alapuló piac. A fogyasztók jogait a tagállamoknak vagy - amennyiben a tagállam így rendelkezett - a szabályozó hatóságoknak kell betartatniuk.

(54) Az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony vitarendezési mechanizmusok biztosítják. A tagállamoknak a panaszok gyors és hatékony rendezését biztosító eljárásokat kell bevezetniük."

4 Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen szól:

"Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy [az Unión] belül fejlessze és integrálja a versenyképes villamosenergia-piacokat. [...] Meghatározza továbbá az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket és az áramfogyasztók jogait, valamint egyértelművé teszi a versenyre vonatkozó kötelezettségeket."

5 Az említett irányelv 2. cikke a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza: "Ezen irányelv alkalmazásában [a] következő fogalommeghatározások alkalmazandók: [...] [...] [...]"

3. »átvitel«: villamos energia szállítása igen nagy feszültségű és nagyfeszültségű, összekapcsolt rendszereken a végső fogyasztókhoz vagy az elosztókhoz való eljuttatás céljából, nem beleértve az ellátást;

4. »átvitelirendszer-üzemeltető«: az a természetes vagy jogi személy, aki/amely felelős egy adott terület átviteli rendszerének üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, és adott esetben annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért, felelős továbbá azért, hogy a rendszer hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia átvitelével kapcsolatos, észszerű igények kielégítésére;

9. »végső fogyasztó«: az a fogyasztó, aki saját felhasználásra vásárol villamos energiát;

6 A 2009/72 irányelv "Közszolgáltatási kötelezettségek és fogyasztóvédelem" című 3. cikkének (7) bekezdése kimondja:

"A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a végső fogyasztók védelmére, és különösen megfelelő biztosítékokat nyújtanak a védelemre szoruló fogyasztók védelmére. [...] Magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak, különösen [...] a vitarendezési eljárások vonatkozásában. [...]"

7 Ezen irányelvnek "Az átvitelirendszer-üzemeltetők feladatai" címet viselő 12. cikke értelmében: "Minden átvitelirendszer-üzemeltető a következőkért felelős: [...]"

a) biztosítja, hogy a rendszer hosszú távon képes legyen kielégíteni a villamos energia átvitelére vonatkozó észszerű igényeket; a környezetvédelem kellő figyelembevételével és közgazdasági [helyesen: gazdaságos] feltételek mellett biztonságos, megbízható és hatékony átviteli rendszereket üzemeltet, tart karban és fejleszt;

b) megfelelő eszközöket biztosít a szolgáltatási kötelezettségek teljesítése céljából;

c) megfelelő átviteli kapacitásnak és a rendszer megbízhatóságának a biztosításával hozzájárul az ellátás biztonságának fenntartásához;

d) szabályozza a rendszer villamosenergia-forgalmát, tekintetbe véve az összekapcsolt rendszerekkel folytatott energiacserét is. Ebből a célból az átvitelirendszer-üzemeltető felel a biztonságos, megbízható és hatékony villamosenergia-rendszer biztosításáért, és ezzel összefüggésben minden szükséges kiegészítő szolgáltatás biztosításáért, ideértve az igényekre válaszként nyújtott szolgáltatásokat, amennyiben annak elérhetősége nem függ más olyan átviteli rendszertől, amellyel a rendszer összeköttetésben áll;

8 Az említett irányelv "Harmadik fél hozzáférése" címet viselő 32. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

"Az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető megtagadhatja a hozzáférést, ha nem áll rendelkezésre a szükséges kapacitás. [...] Amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek, a szabályozó hatóságok, vagy a tagállamok biztosítják e kritériumok következetes alkalmazását, valamint azt, hogy vitarendezési eljárást kezdeményezhessenek azok a fogyasztók [helyesen: rendszerhasználók], akiknek hozzáférését megtagadták. [...]"

9 A 2009/72 irányelvnek "A szabályozó hatóság általános célkitűzései" címet viselő 36. cikke a következőképpen rendelkezik: "Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtása során a szabályozó hatóság a 37. cikkben megállapított feladatai és hatáskörei keretében minden indokolt lépést megtesz a következő célkitűzések megvalósítása érdekében, intenzív konzultációt folytatva az egyéb érintett, megfelelő nemzeti hatóságokkal, ideértve a versenyhivatalokat is, azok hatáskörének elvonása nélkül: [...] [...]"

g) fogyasztói hasznok biztosítása a saját nemzeti piac hatékony működése révén, a tényleges verseny elősegítése és a fogyasztóvédelem biztosításának elősegítése;

10 Ezen irányelvnek "A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei" címet viselő 37. cikke értelmében: "(1) A szabályozó hatóság feladatai a következők: [...] [...] [...] [...] (4) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok az (1), (3) és (6) bekezdésben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek. E célból a szabályozó hatóság hatásköre legalább az alábbiakra terjed ki: [...] [...] (11) Az átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetőkkel szemben, az üzemeltetők ezen irányelv szerinti kötelezettségeivel kapcsolatban [helyesen: kapcsolatban bármely,] panasszal élő fél a panaszát a szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz. Ha a szabályozó hatóságoknak további információra van szükségük, ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható. Ez a meghosszabbított határidő a panaszos beleegyezésével ismételten meghosszabbítható. A szabályozó hatóság döntése kötelező erővel rendelkezik mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják. [...]"

b) annak biztosítása, hogy az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők, továbbá adott esetben a rendszertulajdonosok, valamint a villamosenergia-ipari vállalkozások teljesítsék az ezen irányelv és más [uniós] jogszabályok szerinti kötelezettségeiket, beleértve a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos kötelezettségeket is;

h) a hálózatbiztonsági és megbízhatósági szabályoknak való megfelelés felügyelete [helyesen: felügyelete, és e szabályok múltbeli eredményességének értékelése], szabványok és követelmények megállapítása vagy jóváhagyása a szolgáltatás [helyesen: a szolgáltatás és az ellátás] minősége tekintetében, valamint e tevékenységek támogatása és elősegítése más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal közösen;

m) annak figyelemmel kísérése, hogy az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetőknek mennyi időbe telik az összeköttetések kialakítása és a javítások elvégzése;

n) más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt hozzájárulás a fogyasztóvédelmi intézkedések, köztük az I. mellékletben szereplő intézkedések tényleges életbe léptetéséhez és betartatásához;

a) villamosenergia-ipari vállalkozásokat kötelező határozatok kibocsátása;

d) hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása azokra a villamosenergia-ipari vállalkozásokra, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv szerinti kötelezettségeiket vagy a szabályozó hatóság vagy az Ügynökség vonatkozó, jogilag kötelező erejű határozatát, illetve javaslattétel ilyen szankciók kiszabására az illetékes bíróságok felé. Ez magában foglalja az ezen irányelv szerinti megfelelő kötelezettségeik be nem tartása esetére az átvitelirendszer-üzemeltető vonatkozásában az átvitelirendszer-üzemeltető éves forgalmának legfeljebb 10%-áig terjedő, vagy adott esetben a vertikálisan integrált vállalkozás vonatkozásában a vertikálisan integrált vállalkozás éves forgalmának legfeljebb 10%-áig terjedő szankciók kiszabására vonatkozó hatáskört, illetve az ilyen szankció kiszabására irányuló javaslattételt; valamint

e) megfelelő nyomozási jog és a vonatkozó utasítási hatáskör a (11) és a (12) bekezdés szerinti vitarendezés céljából.

A holland jog

11 A 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) bekezdését az 1998. július 2-i Wet houdende regels met betrekking tot de productie, het transport en de levering van elektriciteit (Elektriciteitswet 1998) (a villamosenergia-termelésre, -ellátásra és -továbbításra vonatkozó szabályokról szóló törvény [a villamos energiáról szóló 1998. évi törvény]) (Stb. 1998, 427. sz.) 51. cikkének (1) bekezdése ültette át a holland jogba. Ezen 51. cikk 1. bekezdése értelmében "[a]z a fél, aki vitában áll valamely rendszer-üzemeltetővel azzal kapcsolatban, hogy ez utóbbi hogyan látja el feladatait és jogköreit, illetve milyen módon teljesíti a jelen törvény szerinti kötelezettségeit, panaszt nyújthat be az [ACM-hez]".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

12 2015. március 27-én a diemeni (Hollandia) nagyfeszültségű (380 kV) állomás, amely a TenneT TSO által üzemeltetett nagyfeszültségű hálózat részét képezi, teljesen leállt, aminek következtében Noord-Holland (Észak-Holland) tartomány nagy részében és Flevoland tartomány egy kis részében több órán keresztül nem volt áram.

13 E leállás miatt több órára megszakadt a Crown Van Gelder gyárának villamosenergia-ellátása, amely társaság Velsen-Noordban (Hollandia) egy, a Liander NV által üzemeltetett elosztórendszerhez csatlakozó papírgyárat üzemeltet, amely rendszert a TenneT TSO által üzemeltetett nagyfeszültségű hálózat látja el villamos energiával.

14 A Crown Van Gelder arra hivatkozva, hogy ezáltal kára keletkezett, panasszal fordult az ACM-hez annak megállapítását kérve, hogy a TenneT TSO nem tett meg minden, a rendelkezésére álló észszerű intézkedést a villamosenergia-átviteli szolgáltatás megszakadásának megelőzése érdekében, és hogy a diemeni állomás hálózati struktúrája nem felel meg a törvényi követelményeknek.

15 2018. április 30-i határozatával az ACM e panaszt elfogadhatatlannak nyilvánította azzal az indokkal, hogy a Crown Van Gelder nem áll közvetlen jogviszonyban a TenneT TSO-val, és ezért nem tekinthető a villamos energiáról szóló 1998. évi törvény 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan "fél[nek], aki vitában áll valamely rendszer-üzemeltetővel". E tekintetben megállapította, hogy a Crown Van Gelder gyára nem csatlakozik a TenneT TSO hálózatához, hogy a Crown Van Gelder nem kötött szerződést e rendszer-üzemeltetővel, és hogy nem kap számlát tőle.

16 A Crown Van Gelder e határozattal szemben keresetet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság, a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia) elé.

17 E bíróság kifejti, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában részt vevő felek nem értenek egyet a 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) bekezdése értelmében vett, "panasszal élő fél" fogalmának értelmezését illetően. Az említett bíróság, amelynek különösen abban a kérdésben kell döntenie, hogy a regionális hálózathoz csatlakozó valamely vállalkozást üzemeltető jogi személy nyújthat-e be panaszt, amennyiben a vállalkozásának villamosenergia-ellátását az e regionális hálózatot ellátó nemzeti hálózat leállása szakította meg, úgy véli, hogy e rendelkezés hatálya nem annyira egyértelmű, hogy annak értelmezését illetően semmilyen észszerű kétség ne merülne fel.

18 E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [...] 2009/72[...] irányelv 37. cikkének (11) bekezdését, hogy ez a rendelkezés olyan félnek is biztosítja a nemzeti hálózat üzemeltetőjével (átvitelirendszer-üzemeltetővel) szembeni panaszhoz való jogot, amely nem rendelkezik csatlakozással e nemzeti hálózat üzemeltetőjének (átvitelirendszer-üzemeltető) hálózatához, hanem kizárólag egy olyan regionális hálózathoz (elosztórendszerhez) csatlakozott, amelyben a villamosenergia-szállítás - a regionális hálózatot (elosztórendszert) ellátó nemzeti hálózatban (átviteli rendszerben) történő szünetelés miatt - megakad?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

19 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a szabályozó hatóság elutasíthatja a végső fogyasztó által az átvitelirendszer-üzemeltetővel szemben ezen átviteli rendszer leállása miatt benyújtott panaszt azzal az indokkal, hogy e végső fogyasztó létesítménye nem közvetlenül az említett átviteli rendszerhez, hanem kizárólag valamely, ez utóbbi által ellátott elosztórendszerhez csatlakozik.

20 Mivel a 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) bekezdése értelmében az átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetőkkel szemben, az ezen üzemeltetők ezen irányelv szerinti kötelezettségeivel kapcsolatban panasszal élő fél a panaszát a szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz, a feltett kérdés megválaszolása érdekében értelmezni kell a "panasszal élő fél" fogalmát.

21 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint mind az uniós jog egységes alkalmazásának, mind pedig az egyenlőség elvének követelményéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést rendszerint az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak e rendelkezés szövegét, hanem szövegkörnyezetét és a szóban forgó szabályozás által követett célt is (2019. december 19-iGRDF ítélet, C-236/18, EU:C:2019:1120, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22 A jelen ügyben először is, ami a 2009/72 irányelv 37. cikke (11) bekezdésének szövegét illeti, abból kitűnik, hogy a szabályozó hatóság e rendelkezésben előírt hatásköre kifejezetten két feltételtől függ. Egyrészt a panaszt átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetővel szemben nyújtják be. Másrészt az e panaszban megfogalmazott kifogásnak az ezen irányelv által a rendszer-üzemeltetővel szemben előírt kötelezettségekre kell vonatkoznia.

23 Ezzel szemben a 2009/72 irányelv 37. cikke (11) bekezdésének szövegéből nem tűnik ki, hogy a szabályozó hatóság e rendelkezésen alapuló hatásköre a panaszos és az említett panasszal érintett rendszer-üzemeltető közötti közvetlen jogviszony fennállásától függne.

24 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a "panasszal élő fél" fogalmának olyan értelmezése, hogy az ilyen feltételt foglal magában, korlátozná e fogalom hatályát, míg a "bármely" szó használata, amely megelőzi a "fél" kifejezést, éppen ellenkezőleg azt jelzi, hogy az említett fogalmat tágan kell értelmezni. Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 30-32. pontjában rámutatott, a "fél" kifejezés nem feltétlenül szerződő félre utal, hanem "»eljárási« szempontból" is értelmezhető, mégpedig úgy, hogy az olyan személyekre utal, akiknek érdekük fűződik ahhoz, hogy a szabályozó hatósághoz forduljanak. Egyébiránt e rendelkezés egyes nyelvi változatai más, a "féltől" eltérő kifejezést használnak, így például a német nyelvű változat a "betroffene" (érintett személy) és a portugál nyelvű változat az "interessado" (érdekelt személy) kifejezést, amelyek nem utalnak szerződő félre.

25 Ami ezt követően a 2009/72 irányelv 37. cikke (11) bekezdésének szövegkörnyezetét illeti, rá kell mutatni arra, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem irányul a "panasszal élő fél" fogalma hatályának azáltal történő korlátozására, hogy e fogalomból kizárja azon személyeket, akik az érintett rendszer-üzemeltetővel nem állnak közvetlen jogviszonyban. Éppen ellenkezőleg, ezen irányelv 32. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy biztosítani kell, hogy vitarendezési eljárást kezdeményezhessenek azok a rendszerhasználók, akiktől megtagadták a hozzáférést, jóllehet éppen az ilyen rendszerhasználók esetében nincs szerződéses jogviszony az érdekelt és a rendszer-üzemeltető között.

26 Végül, ami a 2009/72 irányelv által követett célokat illeti, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv (37), (42), (51) és (54) preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkéből az következik, hogy az irányelv célja, hogy az energiaszabályozókat felruházza az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy biztosítsák a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes érvényesülését, hogy valamennyi ipari és kereskedelmi ágazat, valamint az Unió valamennyi polgára számára magas szintű fogyasztóvédelmet és vitarendezési mechanizmusokat biztosítson, hogy az említett irányelv középpontjába a fogyasztók érdekeit helyezze, hogy a szabályozó hatóságok, amennyiben a tagállam rájuk ruházza e hatáskört, biztosítsák a villamosenergia-fogyasztók jogainak tiszteletben tartását, valamint hogy valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony vitarendezési mechanizmusokat vezessen be.

27 Hasonlóképpen, a 2009/72 irányelv 3. cikkének (7) bekezdése előírja a tagállamok számára többek között azt, hogy különösen a vitarendezési mechanizmusokat illetően magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítsanak, ezen irányelv 36. cikkének g) pontja pedig a fogyasztóvédelem biztosítása elősegítésének célkitűzését írja elő a szabályozó hatóságok számára (lásd ebben az értelemben: 2020. január 23-iEnergiavirasto ítélet, C-578/18, EU:C:2020:35, 34. és 35. pont).

28 E célkitűzések elérése érdekében a 2009/72 irányelv 37. cikke (1) bekezdésének b) pontja a szabályozó hatóság feladatául szabja annak biztosítását, hogy az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők, továbbá adott esetben a rendszertulajdonosok, valamint a villamosenergia-ipari vállalkozások teljesítsék az ezen irányelvből és más alkalmazandó uniós jogszabályokból eredő kötelezettségeiket. E célból a szabályozó hatóság ezen irányelv 37. cikke (4) bekezdésének a), d) és e) pontja értelmében többek között hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozásokat kötelező határozatokat hozzon, és hatékony szankciókat szabjon ki, vagy javaslatot tegyen arra, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság ilyen szankciókat szabjon ki, valamint megfelelő vizsgálati joggal és utasítási hatáskörrel rendelkezik az említett irányelv 37. cikkének (11) bekezdése szerinti vitarendezés céljából.

29 Az alapügy összefüggésében azt is meg kell jegyezni, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikke (1) bekezdésének h) és m) pontja szerint a szabályozó hatóság feladata a hálózat biztonságára és megbízhatóságára vonatkozó szabályok betartásának felügyelete, e szabályok múltbeli eredményességének értékelése, valamint annak figyelemmel kísérése, hogy az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetőknek mennyi időbe telik az összeköttetések kialakítása és a javítások elvégzése.

30 Márpedig a 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) bekezdése értelmében vett "a szabályozó hatósághoz panasszal való fordulás jogának" kizárólag azon végső fogyasztókra történő korlátozása, akik az érintett rendszer-üzemeltetővel közvetlen kapcsolatban állnak, nem egyeztethető össze a jelen ítélet 26. és 27. pontjában felidézett célkitűzésekkel, mivel korlátozza a fogyasztóknak a vitarendezési mechanizmushoz való hozzáférését, és ebből következően e hatóság azon lehetőségeit, hogy ellássa a rábízott, ezen ítélet 28. és 29. pontjában kifejtett feladatokat.

31 Ezenkívül konkrétan az átvitelirendszer-üzemeltetőket illetően meg kell jegyezni, hogy - amint arra a főtanácsnok az indítványának 47. pontjában rámutatott - a 2009/72 irányelv által rájuk rótt feladatok és kötelezettségek nemcsak azokat a jogalanyokat érintik, amelyeknek a létesítménye a hálózatukhoz csatlakozik. Így különösen ezen irányelv 12. cikkének a)-d) pontja többek között arra kötelezi őket, hogy gazdaságos feltételek mellett biztonságos, megbízható és hatékony átviteli rendszereket üzemeltessenek, tartsanak karban és fejlesszenek, biztosítsák a szolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges megfelelő eszközöket, a megfelelő átviteli kapacitásnak és a rendszer megbízhatóságának biztosításával járuljanak hozzá az ellátás biztonságának fenntartásához, valamint hogy a más összekapcsolt rendszerekkel folytatott energiacserére is tekintettel szabályozzák a rendszer villamosenergia-forgalmát.

32 Ennélfogva a 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) bekezdése értelmében vett, a szabályozó hatósághoz panasszal való fordulás jogának kizárólag azon végső fogyasztókra történő korlátozása, akik az érintett átvitelirendszer-üzemeltetővel közvetlen kapcsolatban állnak, korlátozza különösen a szabályozó hatóság azon képességét, hogy valamely panaszt követően eleget tegyen a ráruházott azon feladatnak, hogy biztosítsa, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők tiszteletben tartják az ezen irányelvből eredő kötelezettségeiket.

33 A fentiek összességéből következik, hogy a "panasszal élő fél" fogalmát nem lehet úgy értelmezni, hogy az a panaszos és a panasszal érintett átvitelirendszer-üzemeltető közötti közvetlen jogviszonyt foglal magában.

34 Így, noha a 2009/72 irányelv 37. cikke nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a szabályozó hatóságra ruházzák a villamosenergia-fogyasztók és a rendszer-üzemeltetők közötti jogviták rendezésére vonatkozó hatáskört, hanem lehetővé teszi számukra, hogy e hatáskört más hatóságra ruházzák (lásd ebben az értelemben: 2020. január 23-iEnergiavirasto ítélet, C-578/18, EU:C:2020:35, 36-40. és 43. pont), az említett hatáskör, amennyiben azt valamely tagállam a szabályozó hatóságra ruházza, nem tehető függővé a panaszos és a panasszal érintett rendszer-üzemeltető közötti közvetlen jogviszony fennállásától.

35 Következésképpen a szabályozó hatóság, amennyiben valamely végső fogyasztó panasszal fordul hozzá arra hivatkozva, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető nem teljesíti a 2009/72 irányelvből eredő kötelezettségeit, nem utasíthatja el e panaszt azzal az indokkal, hogy e végső fogyasztó létesítménye nem közvetlenül ezen átviteli rendszerhez, hanem kizárólag valamely általa ellátott elosztórendszerhez csatlakozik.

36 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szabályozó hatóság nem utasíthatja el a végső fogyasztó által az átvitelirendszer-üzemeltetővel szemben e rendszer leállása miatt benyújtott panaszt azzal az indokkal, hogy e végső fogyasztó létesítménye nem közvetlenül az említett átviteli rendszerhez, hanem kizárólag valamely, ez utóbbi által ellátott elosztórendszerhez csatlakozik.

A költségekről

37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 37. cikkének (11) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szabályozó hatóság nem utasíthatja el a végső fogyasztó által az átvitelirendszer-üzemeltetővel szemben e rendszer leállása miatt benyújtott panaszt azzal az indokkal, hogy e végső fogyasztó létesítménye nem közvetlenül az említett átviteli rendszerhez, hanem kizárólag valamely, ez utóbbi által ellátott elosztórendszerhez csatlakozik.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.