62007TJ0112[1]

A Törvényszék (második tanács) 2011. július 12-i ítélete. Hitachi Ltd, Hitachi Europe Ltd és Japan AE Power Systems Corp. kontra Európai Bizottság. Verseny - Kartellek - A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca - Az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikk megsértését megállapító határozat - A piac felosztása - Védelemhez való jog - A jogsértés bizonyítása - Egységes és folytatólagos jogsértés - Bírságok - A jogsértés súlya és időtartama - Elrettentő hatás - Együttműködés. T-112/07. sz. ügy.

T-112/07. sz. ügy

Hitachi Ltd és társai

kontra

Európai Bizottság

"Verseny - Kartellek - A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca - Az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke megsértését megállapító határozat - A piac felosztása - Védelemhez való jog - A jogsértés bizonyítása - Egységes és folyamatos jogsértés - Bírságok - A jogsértés súlya és időtartama - Elrettentő hatás - Együttműködés"

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny - Közigazgatási eljárás - A védelemhez való jog tiszteletben tartása - Iratbetekintés - Terjedelem - Dokumentum közlésének hiánya - Következmények

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

2. Verseny - Közigazgatási eljárás - A védelemhez való jog tiszteletben tartása - A kifogásközlésre adott válaszok közlése - Feltételek - Korlátok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

3. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - A jogsértés bizonyítéka - A jogsértésben részt vevő társaság alkalmazottainak írásbeli tanúvallomásai - Bizonyító erő - Értékelés

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

4. Közösségi jog - Elvek - Alapvető jogok - Az ártatlanság vélelme - Versenyfelügyeleti eljárás

(EU 6. cikk, (2) bekezdés; EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

5. Verseny - Közigazgatási eljárás - Jogsértést megállapító bizottsági határozat - Bizonyítási mód - Bizonyítékok csoportjának igénybevétele

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - A jogsértés bizonyítéka - A különböző bizonyítékok bizonyító erejének értékelése - Szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 53. cikk)

7. Verseny - Közigazgatási eljárás - Jogsértést megállapító bizottsági határozat - A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

8. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 21. pont)

9. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - Versenytorzítás - Értékelési szempontok - Versenykorlátozó cél - Megfelelő megállapítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

10. Verseny - Kartellek - Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások - Fogalom - A jogsértést közösen elkövető vállalkozásoknak a jogsértés egészéért való személyes felelőssége - Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

11. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A jogsértés súlya

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

12. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Elrettentő jelleg

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont)

1. A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvéből következő iratbetekintési jog magában foglalja, hogy a versenyszabályok alkalmazására vonatkozó közigazgatási eljárásban a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratok között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő okiratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas információkat.

Olyan dokumentum közlésének hiánya, amelyre a Bizottság egy vállalkozással szemben támaszkodott, csak akkor jelenti a védelemhez való jog megsértését, ha az érintett vállalkozás bizonyítja, hogy a Bizottság a határozatában eltérő eredményre jutott volna, ha a nem közölt dokumentumot nem vették volna terhelő bizonyítékként figyelembe.

Ha a Bizottság nem közöl mentő dokumentumot, az érintett vállalkozásnak csak azt kell bizonyítania, hogy e dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadása a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Elegendő, ha a vállalkozás bebizonyítja, hogy az említett mentő dokumentumot fel tudta volna használni a védekezéséhez abban az értelemben, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során ebbe betekinthetett volna, olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottság által e szakaszban levont következtetésekkel, tehát bármilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által a határozatban elfogadott értékelést, legalábbis az e vállalkozásnak felrótt magatartás súlyát és időtartamát, és ebből következően a bírság szintjét illetően.

(vö. 31., 36-37. pont)

2. A versenyszabályok megsértése miatt indított eljárás keretében az érintett vállalkozás csak a közigazgatási kontradiktórius szakasz elején - a kifogásközlés révén - szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és e vállalkozásnak jogában áll az ügy irataiba betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Következésképpen a kartellben részt vevő többi vállalkozás kifogásközlésre adott válasza főszabály szerint nem szerepel a vizsgálati akta azon iratai között, amelyekbe betekinthetnek a felek.

Mindazonáltal, ha a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban a jogsértés megállapítása érdekében a kifogásközlésre adott válasz valamely szakaszára vagy az e válaszhoz mellékelt dokumentumra kíván támaszkodni, az ezen eljárásban érintett többi vállalkozásnak is lehetőséget kell biztosítani, hogy az ezen bizonyítékkal kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék. E feltételek mellett a kifogásközlésre adott válasz kérdéses szakasza, illetve az e válaszhoz mellékelt dokumentum a jogsértésben részt vevő különböző vállalkozásokat terhelő bizonyítéknak minősül.

Analógia útján, ha a kifogásközlésre adott válasz valamely szakasza vagy az ezen válaszhoz mellékelt dokumentum jelentőséggel bírhat valamely vállalkozás védelme szempontjából, mivel lehetővé teszi számára, hogy olyan bizonyítékokra hivatkozzon, amelyek ellentmondanak a Bizottság által e szakaszban levont következtetéseknek, akkor az mentő bizonyítékot képez. Ebben az esetben az érintett vállalkozás számára lehetőséget kell biztosítani a szóban forgó szakasz vagy dokumentum vizsgálatára és az azzal kapcsolatos álláspontjának a kifejtésére.

(vö. 32-34. pont)

3. Egy társaság alkalmazottainak a társaság ellenőrzése alatt készített és az utóbbi által a Bizottság előtt a versenyszabályok megsértése miatt folyamatban lévő közigazgatási eljárás keretében a védelme érdekében előterjesztett írásbeli tanúvallomásai főszabály szerint nem minősíthetők ugyanezen társaság nyilatkozataitól eltérő és független elemeknek. Általában ugyanis egy társaságnak a Bizottság által neki felrótt tények valóságtartamára vonatkozó álláspontja elsősorban az alkalmazottai és vezetői ismeretein és véleményén alapul.

Így a kartellben részt vevő társaság alkalmazottainak tanúvallomásai nem minősülnek e társaság nyilatkozataitól elkülönülő és független elemeknek, mivel a tanúk az említett társaság kezdeményezésére nyilatkoztak a Bizottság előtt, a társaságnak a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény szerinti együttműködési kötelezettsége keretében, az érintett társaság külső tanácsadója jelenlétének előnyeiből részesülve. Következésképpen e tanúvallomások nem alkalmasak az őket alkalmazó társaság nyilatkozatainak megerősítésére. Inkább kiegészítik az említett nyilatkozatokat, amelyeknek tartalmát kifejthetik és pontosíthatják. Ennélfogva további bizonyítékoknak kell ezeket is alátámasztaniuk.

(vö. 48., 129. pont)

4. A bíróságban felmerülő bármely kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben - különösen egy bírságot kiszabó határozat megsemmisítése iránti kereset elbírálása keretében - még bármely kételye áll fenn e kérdéssel kapcsolatosan.

Ez utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmének elvére, amely különösen az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdéséből következik, és amely a közösségi jog általános elvei közé tartozó alapvető jogok részét képezi. Tekintettel a kérdéses jogsértések jellegére, valamint a hozzájuk kapcsolódó szankciók természetére és súlyára, az ártatlanság vélelmének elve irányadó többek között a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos olyan eljárásokra, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek.

(vö. 58-59. pont)

5. Versenyügyben a Bizottságnak pontos és egybehangzó bizonyítékokra kell hivatkoznia annak bizonyítására, hogy a jogsértés megtörtént. Ugyanakkor nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve eleget tennie e feltételeknek. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok csoportja összességében értékelve megfelel e követelménynek. A versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből lehet következtetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak.

Mindazonáltal, amennyiben a Bizottság kizárólag az érintett vállalkozások piaci magatartására támaszkodik a jogsértés fennállásának megállapításakor, elegendő, ha ez utóbbiak bizonyítják olyan körülmények fennállását, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által a versenyszabályok megsértésének megállapítása érdekében leírt tényeket, és a bizottsági érvelést helyettesítő hihető magyarázatát adják azoknak.

E szabály nem alkalmazható minden olyan esetben, ahol a jogsértés kizárólag nem okirati bizonyítékok alapján nyert megállapítást. Az EK 81. cikk megsértésének megállapítása érdekében felhozható bizonyítékokat illetően a közösségi jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve.

Következésképpen az okirati bizonyítékok hiánya relevánsnak bizonyulhat a Bizottság által hivatkozott ténykörülmények összességének átfogó értékelésekor, önmagában azonban nem eredményezi azt, hogy az érintett vállalkozás megkérdőjelezhetné a Bizottság állításait a tények eltérő magyarázatával. Ez csupán abban az esetben lehetséges, ha a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok alapján nem állapítható meg egyértelműen a jogsértés fennállása további értelmezés szükségessége nélkül.

Ugyanezen okból a Bizottság okirati bizonyítékok hiánya esetén sem köteles külön vizsgálatokat folytatni a tények igazolása végett.

(vö. 60-66. pont)

6. Az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértéssel kapcsolatos eljárás keretében a különböző bizonyítékoknak tulajdonítandó bizonyító erőt illetően az egyetlen fontos tényező, amelyet meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége. A bizonyítás általános szabályai szerint valamely dokumentum hitelessége és ennélfogva bizonyító ereje az eredetétől, készítésének körülményeitől, címzettjétől és tartalmától függ.

Ami a vállalkozások által tett nyilatkozatokat illeti, egyébiránt különösen jelentős bizonyító erőt lehet azoknak tulajdonítani, amelyek először is megbízhatók, másodszor egy vállalkozás nevében tették őket, harmadszor olyan személytől származnak, akinek szakmai kötelessége e vállalkozás érdekei alapján eljárni, negyedszer a nyilatkozó érdekeit sértik, ötödször a körülmények közvetlen tanújától származnak, és hatodszor írásban, megfontoltan és jól átgondolva teszik őket.

Ugyanakkor valamely, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás vallomása, amelynek pontosságát több más érintett vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá, jóllehet a megerősítés elvárt mértéke a szóban forgó nyilatkozatok megbízhatósága okán alacsonyabb lehet.

(vö. 68-71. pont)

7. Bár általánosan elfogadott, hogy a jogsértő kartell fő résztvevői által önkéntesen szolgáltatott bizonyítékok bizonyos fenntartással kezelendők - tekintettel annak a lehetőségére, hogy e résztvevők hajlamosak kicsinyíteni a jogsértésben való közreműködésük jelentőségét, a többiekét pedig nagyítani -, az a tény, hogy valaki a bírság alóli mentesítés vagy a bírság összegének csökkentése érdekében el kívánja érni a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a kartell többi tagjának részvételére vonatkozóan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezhetné a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen veszélyeztethetné az engedékenységi közlemény kedvezményében teljes mértékben való részesülés lehetőségét.

Ami a tanúk egyéni indítékát illeti, valóban lehetséges, hogy a bírságmentességet kérelmező vállalkozás alkalmazottai, akik e vállalkozás érdekében kötelesek eljárni, a lehető legtöbb terhelő bizonyítékot kívánják előterjeszteni, hiszen az eljárás folyamán tanúsított együttműködésük kedvezően befolyásolhatja szakmai jövőjüket. Ugyanakkor, ha ez a helyzet áll is fenn, a szóban forgó alkalmazottak tisztában vannak a pontatlan bizonyítékok előterjesztése lehetséges negatív következményeivel is, amelyeket a más bizonyítékok általi megerősítés követelménye még inkább érezhetővé tesz.

(vö. 72., 130. pont)

8. Annak érdekében, hogy kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény 21. pontja alapján a Bizottság csökkentse a bírságot, az érintett bizonyítékoknak jelentős bizonyító erőt kell képviselniük a már a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest. Következésképpen a kifogásközlésre adott válasz megküldését követően benyújtott engedékenység iránti kérelemben a bírságcsökkentést elérni kívánó vállalkozás jogosan összpontosít azon elemekre, amelyek szerinte addig nem nyertek jogilag megkövetelt módon bizonyítást, annak érdekében, hogy jelentős hozzáadott értéket nyújtson. Márpedig e körülménnyel magyarázható, hogy az érintett vállalkozás nem említi azon elemeket, amelyeket szerinte a korábban benyújtott bizonyítékok már kétségtelenül alátámasztottak.

Ezenkívül az engedékenységi közlemény 21. pontjának szövegére tekintettel nem zárható ki, hogy bizonyos bizonyító erővel rendelkező, azonban már más bizonyítékok által bizonyított tényekre vonatkozó bizonyítékok előterjesztése nem eredményez semmilyen csökkentést.

(vö. 178-180. pont)

9. Az EK 81. cikk (1) bekezdése és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megállapodás létezéséhez elég az, hogy az érintett vállalkozások kifejezték az arra irányuló közös szándékukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítanak. Felesleges a megállapodás tényleges hatásainak figyelembevétele, ha kitűnik, hogy annak célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. E tekintetben a kölcsönös kötelezettségvállalás léte szükségszerűen közös szándék létét jelenti, még olyan elemek hiányában is, amelyek lehetővé tennék e szándék megnyilvánulása időpontjának vagy kifejeződési módjának pontos meghatározását.

(vö. 268-269. pont)

10. Az EK 81. cikk (1) bekezdésében és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott megállapodások és összehangolt magatartások szükségszerűen több vállalkozás közreműködésének az eredményei, akik mindnyájan társtettesek a jogsértésben, de a részvételük többek között az érintett piac jellemzőitől, az egyes vállalkozások e piacon betöltött pozíciójától, az elérendő céloktól és a választott vagy tervbe vett végrehajtási módoktól függően különböző formát ölthet. Mindazonáltal önmagában az a körülmény, hogy az egyes vállalkozások a rájuk jellemző sajátos formában vesznek részt a jogsértésben, nem elegendő ahhoz, hogy a jogsértés egészéért való felelősségüket kizárják, beleértve azokat a magatartásokat, amelyeket gyakorlatilag más részt vevő vállalkozások hajtottak végre, de amelyeknek ugyanaz a versenyellenes célja vagy hatása.

Ekképpen az a vállalkozás, amely egy jogsértésben saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése vagy az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amelynek célja a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulás volt, az említett jogsértésben való részvételének teljes időtartama alatt felelősséggel tartozik azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak, amennyiben bizonyított, hogy a szóban forgó vállalkozás ismerte a többi résztvevő jogsértő magatartását, vagy ésszerűen előre láthatta azt, és kész volt annak kockázatát elfogadni.

Erről van szó olyan harmadik országbeli vállalkozás esetében, amely az EGT-ben meghatározott projektek elosztását az európai gyártóknak fenntartó közös megállapodás keretében csak passzív szerepet játszott, mivel tudott az érintett megállapodásról, és passzív szerepe nem a választásának eredménye, hanem az EGT piacára vonatkozó megállapodásban való részvételének formája volt, ugyanis a részvétele előfeltétele volt annak, hogy az európai gyártók az EGT-ben eloszthassák egymás között a projekteket.

(vö. 287-290. pont)

11. Amennyiben az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértést több vállalkozás követte el, meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos súlyát. Így azon tényt, miszerint valamely vállalkozás nem vett részt a kartell valamennyi összetevő elemében, illetve csekély szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának mérlegelése és a bírság meghatározása során.

Közelebbről, ami az olyan megállapodást illeti, amelyben harmadik országbeli vállalkozások arra vállaltak kötelezettséget, hogy nem lépnek be az Európai Gazdasági Térség (EGT) piacára, amíg az európai vállalkozások ugyanezen a piacon összejátszásra irányuló tevőleges magatartás révén elosztották egymás között a különböző projekteket, a harmadik országbeli vállalkozások magatartásának súlya hasonló az európai vállalkozások magatartásának súlyához, mivel az EGT-n belüli projektek elosztásában való részvételük hiánya nem a választásuk eredménye, hanem az érintett megállapodásban való részvételük jellegének egyszerű következménye volt.

(vö. 312., 314-316. pont)

12. Ami a visszaesést illeti, az elrettentés a bírság egyik célja. Ezenkívül ezen elrettentés biztosításának szükségessége olyan általános követelmény, amelyet a Bizottságnak a bírság kiszámítása során mindvégig szem előtt kell tartania, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennek a számításnak legyen egy olyan sajátos szakasza, amely e cél megvalósítása érdekében az összes releváns körülmény átfogó értékelésére szolgál.

Ennélfogva a Bizottság anélkül veheti figyelembe e tényezőt a súlyosító körülmények értékelése keretében, és nem az elrettentési tényezők meghatározásakor, hogy hibát követne el.

(vö. 353. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2011. július 12.*(1)

"Verseny - Kartellek - A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca - Az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikk megsértését megállapító határozat - A piac felosztása - Védelemhez való jog - A jogsértés bizonyítása - Egységes és folyamatos jogsértés - Bírságok - A jogsértés súlya és időtartama - Elrettentő hatás - Együttműködés"

A T-112/07. sz. ügyben,

a Hitachi Ltd (székhelye: Tokió [Japán]),

a Hitachi Europe Ltd (székhelye: Maidenhead [Egyesült Királyság]),

a Japan AE Power Systems Corp. (székhelye: Tokió)

(képviselik őket: M. Reynolds, P. Mansfield és B. Roy solicitors, D. Arts ügyvéd, N. Green QC és S. Singla barrister)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviseli kezdetben: F. Arbault, később: X. Lewis, majd: P. Van Nuffel és J. Bourke, végül: P. Van Nuffel, N. Khan és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Holmes barrister)

alperes ellen

elsődlegesen az [EK] 81. cikkének és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.899 - "gázszigetelt kapcsolóberendezések"-ügy) 2007. január 24-én hozott C (2006) 6762 végleges bizottsági határozat felpereseket érintő részében történő megsemmisítése és a felperesekkel szemben kiszabott bírságok törlése iránt előterjesztett kérelme, illetve másodlagosan az említett határozat 2. cikkének felpereseket érintő részében történő megsemmisítése iránt előterjesztett kérelme, továbbá harmadlagosan a felperesekkel szemben kiszabott bírságok törlése vagy csökkentése iránt előterjesztett kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és S. Soldevila Fragoso bírák,

hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. december 8-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

A - A felperesek

1 A Hitachi Ltd és leányvállalata, a Hitachi Europe Ltd (a továbbiakban együtt: Hitachi-vállalkozás) különböző ipari ágazatokban - beleértve a gázszigetelt kapcsolóberendezések (a továbbiakban: GIS) ágazatát is - tevékenykedő társaságok. A Japan AE Power Systems Corp. (a továbbiakban: JAEPS) a Hitachi, a Fuji Electric Systems Co. Ltd és a Meidensha Corp. közös vállalata, amely átvette többek között azon csoportok GIS területén folytatott tevékenységét, amelybe részvényesei 2002. október 1-jén tartoztak.

B - Az érintett termékek

2 A GIS-t a villamosenergia-hálózatokon áramló energia ellenőrzésére használják. Olyan erősáramú berendezésekről van szó, amelyeket a villamossági alállomások fő alkotórészeként használnak. A GIS-t az egész világon értékesítik a kulcsrakész alállomások integrált részeként, illetve ilyen alállomásokba integrálandó alkatrészekként.

C - A közigazgatási eljárás

3 2004. március 3-án az ABB Ltd a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló, 2002. február 19-i bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) értelmében bírságmentesség iránti szóbeli kérelem keretében értesítette az Európai Közösségek Bizottságát a GIS-ágazatban fennálló versenyellenes magatartásokról.

4 Az ABB a bírságmentesség iránti kérelmét szóbeli észrevételekkel és okirati bizonyítékokkal egészítette ki. Ezek alapján 2004. április 25-én a Bizottság határozatot hozott, amelyben feltételes mentességet adott az ABB-nek.

5 Az ABB nyilatkozatai alapján a Bizottság vizsgálatot indított, valamint 2004. május 11-én és 12-én ellenőrzéseket végzett GIS-ágazatban tevékenykedő számos társaság helyiségeiben.

6 2006. április 20-án a Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelyet 20 társaságnak, többek között a felpereseknek is megküldött. A Bizottság 2006. július 18-án és 19-én meghallgatta azokat a társaságokat, amelyeknek elküldte a kifogásközlést.

D - A megtámadott határozat

7 2007. január 24-én a Bizottság az [EK] 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.899 - "gázszigetelt kapcsolóberendezések"-ügy) elfogadta a C (2006) 6762 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

8 A Bizottság a megtámadott határozat (113)-(123) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a kartellben részt vevő különböző vállalkozások - néhány piac kivételével - világszinten összehangolták a GIS-projektek elosztását azon szabályok szerint, amelyekben különösen a becsült történeti piaci részesedéseket nagyban tükröző kvóták fenntartása érdekében állapodtak meg. Kifejtette, hogy a GIS-projekteket egy közös "japán" és egy közös "európai" kvóta alapján osztották el, amelyeket aztán a japán, illetve európai gyártóknak maguk között kellett felosztaniuk. Egy 1988. április 15-én Bécsben aláírt megállapodás (a továbbiakban: GQ-megállapodás) állapította meg a GIS-projekteknek vagy a japán gyártóknak, vagy az európai gyártóknak való elosztását lehetővé tevő szabályokat, és azok értékének a megfelelő kvótába való beszámítását. Egyébként a megtámadott határozat (124)-(132) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a kartellben részt vevő különböző vállalkozások íratlan megállapodást kötöttek (a továbbiakban: közös megállapodás), amelynek értelmében a GIS-projektek egyrészt Japánban, másrészt a kartell európai tagországaiban - együttesen a GIS-projektek "anyaországai" - a kartell japán, illetve európai tagjai részére voltak fenntartva. A GIS-projektek az "anyaországokban" nem voltak a két csoport közötti információcsere tárgyai, és azok nem kerültek a csoportok kvótáiban beszámításra.

9 A GQ-megállapodás tartalmazott továbbá a két gyártócsoport közötti, a kartell működéséhez szükséges - többek között az említett csoportok titkárai által biztosított - információcserére, az érintett közbeszerzések manipulálására, valamint az el nem osztható GIS-projektekkel kapcsolatos árak rögzítésére vonatkozó szabályokat is. A GQ-megállapodás 2. melléklete értelmében e megállapodás - az Egyesült Államok, Kanada, Japán és 17 nyugat-európai ország kivételével - az egész világra kiterjedt. Továbbá a közös megállapodás értelmében az anyaországokon kívüli európai országokban létező GIS-projektek is az európai csoportnak voltak fenntartva, mivel a japán gyártók kötelezettséget vállaltak arra, hogy Európában nem nyújtanak be GIS-projektekre vonatkozó ajánlatokat.

10 A Bizottság szerint a GIS-projektek európai gyártók közötti felosztását egy ugyancsak Bécsben 1988. április 15-én aláírt, "E-Group Operation Agreement for GQ-Agreement" című megállapodás (a továbbiakban: EQ-megállapodás) szabályozta. A Bizottság megjegyezte, hogy a GIS-projektek elosztására Európában ugyanazok a szabályok és eljárások vonatkoztak, mint a többi országban. Konkrétan az Európában létező GIS-projekteket ugyanúgy be kellett jelenteni, nyilvántartásba kellett venni, el kellett osztani, azokban meg kellett állapodni, vagy azokra minimál árszintet kellett kijelölni.

11 A Bizottság a megtámadott határozatban megállapított tények és jogi értékelés alapján megállapította, hogy az érintett vállalkozások megsértették az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-Megállapodás) 53. cikkét, és bírságot szabott ki velük szemben, melynek összegét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás), valamint az engedékenységi közleményben foglalt módszernek megfelelően számította ki.

12 A megtámadott határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította először is, hogy a Hitachi az 1988. április 15. és 1999. december 31. közötti időszakban, illetve a 2002. július 2. és 2004. május 11. közötti időszakban vett részt a jogsértésben, másodszor, hogy a Hitachi Europe az 1988. április 15. és 1999. december 31. közötti időszakban, illetve a 2002. július 2. és szeptember 30. közötti időszakban vett részt a jogsértésben, valamint harmadszor, hogy a JAEPS a 2002. október 1-je és 2004. május 11. közötti időszakban vett részt a jogsértésben.

13 A megtámadott határozat 1. cikkében megállapított jogsértés tekintetében a Bizottság a Hitachival szemben a megtámadott határozat 2. cikkében 50 400 000 euró összegű bírságot szabott ki, amelyből 48 375 000 euró megfizetéséért a Hitachi Europe-pal egyetemlegesen felelős. Hasonlóképpen a Bizottság a JAEPS-szel szemben ugyanezen cikkben 1 350 000 euró összegű bírságot szabott ki, amelyből 48 375 000 euró megfizetéséért a Hitachival, a Fuji Electric Holdings Co. Ltd-vel és a Fuji Electric Systemsszel (a továbbiakban együtt: Fuji) egyetemlegesen felelős.

Az eljárás és a felek kérelmei

14 A Törvényszék Hivatalához 2007. április 17-én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet. A válasz, illetve viszonválasz benyújtására 2007. augusztus 13-án, illetve november 21-én került sor. Az írásbeli szakasz 2008. január 10-én fejeződött be a viszonválasz benyújtásával.

15 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (második tanács) 2009. szeptember 22-én a szóbeli szakasz megnyitása mellett döntött. A Törvényszék az eljárási szabályzatának 64. cikkében szereplő pervezető intézkedések keretében felhívta a Bizottságot bizonyos iratok benyújtására, és felhívta a feleket, hogy nyilatkozzanak ugyanezen iratok relevanciájáról az iratbetekintési jog megsértésére alapított jogalapot illetően. A Törvényszék továbbá írásban kérdést intézett a Bizottsághoz, azzal, hogy azt a tárgyaláson válaszolja meg.

16 A Törvényszék felhívására válaszul a Bizottság 2009. október 26-án benyújtotta a szóban forgó dokumentumokat. A felperesek e dokumentumokkal kapcsolatos észrevételeiket 2009. november 18-án nyújtották be. A Bizottság 2009. december 3-án válaszolt a felperesek észrevételeire.

17 A Törvényszék a 2009. december 8-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait, valamint a Törvényszék írásbeli és szóbeli kérdéseire adott válaszaikat.

18 A Törvényszék 2010. március 26-i végzésével elrendelte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását. A Törvényszék 2010. március 29-én az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében több irat benyújtására hívta fel a Bizottságot.

19 Mivel a Bizottság arra hivatkozott, hogy bizonyos szóban forgó iratokat nem közölhet az engedékenységi programkeretében nyújtott védelem okán, a Törvényszék az eljárási szabályzat 65. cikkében előírt bizonyításfelvétel keretében 2010. június 11-i végzésében elrendelte ezen iratok Bizottság általi benyújtását, és rendelkezett a felperesek ezen iratokba való betekintésének módjairól. A Bizottság e bizonyításfelvételnek az előírt határidőn belül eleget tett.

20 A szóbeli szakaszt 2010. július 27-én lezárták.

21 A felperesek keresetükben azt kérik, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot a felpereseket érintő részben, és következésképpen törölje a velük szemben kiszabott bírságokat;

- másodlagosan, semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét a felperesekre vonatkozó részében;

- harmadlagosan, törölje a velük szemben kiszabott bírságokat, vagy csökkentse összegüket;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

22 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

- a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

23 Fellebbezésük alátámasztására a felperesek öt jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat. A második jogalap alapja, hogy a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodás vagy az abból eredő jogsértés fennállását. A harmadik jogalap szerint a Bizottság nem bizonyította egységes és folyamatos jogsértés fennállását. A negyedik azon alapul, hogy a Bizottság hibákat vétett a velük szemben kiszabott bírságok kiszámításakor. Az ötödik jogalap arra vonatkozik, hogy a Bizottság az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét sértő módon határozta meg a velük szemben kiszabott bírságokat.

24 A Bizottság vitatja a felperesek által előterjesztett jogalapok megalapozottságát.

25 Meg kell először is jegyezni, hogy a felperesek nem fejtették ki, hogy a különböző kérelmeik alátámasztására a jogalapok közül melyekre hivatkoznak. E tekintetben úgy kell tekinteni először is, hogy az első, második és harmadik jogalapra a felperesek az elsődleges kereseti kérelmük alátámasztásaként hivatkoztak. Ugyanis amennyiben e jogalapok valamelyikének a Törvényszék helyt ad, meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 1. és 2. cikkét egyaránt a felpereseket érintő részében. Úgy kell tekinteni továbbá, hogy a negyedik és ötödik jogalapot a felperesek a másodlagos kérelmük alátámasztására hozták fel, mivel a felperesekkel szemben kiszabott bírságok összegének meghatározására vonatkoznak. Végül meg kell állapítani, hogy a felperesek nem terjesztettek elő önálló jogalapot a harmadlagos kérelmük alátámasztására.

A - A megtámadott határozat felpereseket érintő részben történő megsemmisítésére irányuló elsődleges kérelemről

1. A felperesek védelemhez való jogának Bizottság általi megsértésére alapított első jogalapról

a) A felek érvei

26 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat, amikor nem közölte velük az aktában szereplő valamennyi releváns elemet.

27 Az első jogalapnak a terhelő bizonyítékokra vonatkozó első része keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem közölte velük a Fuji által 2006. november 21-én benyújtott észrevételeket, melyek állítólag megerősítették a közös megállapodás létjogosultságát, és a Fuji sajátos gazdasági okait, amelyek indokolnák a GIS projektek európai piacáról való távolmaradását. Tekintettel arra a bizonyító erőre, amit a Bizottság a Fuji által benyújtott bizonyítékoknak a közös megállapodás fennállását illetően tulajdonított, igen valószínű, hogy a közigazgatási eljárás más eredményre vezetett volna, ha a Bizottság közli a felperesekkel szóban forgó észrevételeket.

28 Az első jogalap második részének keretében a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat, mivel nem közölte velük az alábbi mentő elemeket:

- a "General Rules for GE Agreement" (a továbbiakban: GE-megállapodás) című megállapodást, valamint a kartellben részt vevő többi vállalkozásnak az e megállapodásra vonatkozó észrevételeit; ezen elemek relevánsak a GIS projektek ágazatában tevékenykedő, a GQ-megállapodást megelőző európai kartell fennállására vonatkozó bizonyíték tekintetében;

- a kartellben részt vevő többi vállalkozásnak azon észrevételeit, amelyek H. tanúvallomása hitelességét cáfolják, amely tanúvallomást a Fuji terjesztett a Bizottság elé a közös megállapodás fennállására vonatkozóan, és amely előbbi észrevételek befolyásolhatják a Fuji által a közös megállapodás fennállását illetően benyújtott többi bizonyítékot is;

- a kartellben részt vevő többi vállalkozásnak a közös megállapodás hiányára vonatkozó tanúvallomását, és különösen a Siemens AG által 2006. augusztus 7-én benyújtott tanúvallomásokat, amelyek megkérdőjelezhetik a Bizottság említett megállapodás fennállására vonatkozó érvelésének elfogadhatóságát;

- a többi japán vállalkozás által a megtámadott határozat (164) preambulumbekezdésében hivatkozott európai projektekben való állítólagos részvételükre vonatkozóan tett észrevételeket, amelyek alkalmasak lehetnek annak bizonyítására, hogy a japán vállalkozások sosem vettek részt az e projektekkel kapcsolatos megbeszéléseken;

- S. 2006. szeptember 15-i, a kartell 1999-ben bekövetkezett felbomlására vonatkozó nyilatkozatait, amelyeket az Areva terjesztett elő, és amelyekből kitűnik, hogy a 2002-ben létrehozott kartell szerkezete eltért a korábbi kartellétól.

29 A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

b) A Törvényszék álláspontja

30 A védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az érintett személynek a közigazgatási eljárásban alkalmat biztosítsanak arra, hogy érdemi észrevételeket terjesszen elő a Bizottság által felhozott tények és körülmények fennállásával és jelentős voltával, valamint azon iratokkal kapcsolatban, amelyre a Bizottság a Szerződés állítólagos megsértését alapítja (a C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-123. o.] 66. pontja).

31 A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvéből következő iratbetekintési jog magában foglalja, hogy Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratok között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő okiratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas információkat (a fenti 30. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 68. pontja).

32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az érintett vállalkozás csak a közigazgatási kontradiktórius szakasz elején - a kifogásközlés révén - szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és hogy e vállalkozásnak jogában áll az ügy irataiba betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Következésképpen a kartellben részt vevő többi vállalkozás kifogásközlésre adott válasza főszabály szerint nem szerepel a vizsgálati akta azon iratai között, amelyekbe betekinthetnek a felek (a Törvényszék T-161/05. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30-án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 163. pontja).

33 Mindazonáltal, ha a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban a jogsértés megállapítása érdekében a kifogásközlésre adott válasz valamely szakaszára vagy az e válaszhoz mellékelt dokumentumra kíván támaszkodni, az ezen eljárásban érintett többi vállalkozásnak is lehetőséget kell biztosítani, hogy az ezen bizonyítékkal kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék. E feltételek mellett a kifogásközlésre adott válasz kérdéses szakasza, illetve az e válaszhoz mellékelt dokumentum a jogsértésben részt vevő különböző vállalkozásokat terhelő bizonyítéknak minősül (lásd a fenti 32. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ítélet 164. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazandó az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésére.

34 Analógia útján, ha a kifogásközlésre adott válasz valamely szakasza vagy az ezen válaszhoz mellékelt dokumentum jelentőséggel bírhat valamely vállalkozás védelme szempontjából, mivel lehetővé teszi számára, hogy olyan bizonyítékokra hivatkozzon, amelyek ellentmondanak a Bizottság által e szakaszban levont következtetéseknek, akkor az mentő bizonyítékot képez. Ebben az esetben az érintett vállalkozás számára lehetőséget kell biztosítani a szóban forgó szakasz vagy dokumentum vizsgálatára és az azzal kapcsolatos álláspontjának a kifejtésére.

35 Ugyanakkor a puszta tény, hogy más vállalkozások ugyanazokra az érvekre hivatkoztak, mint az érintett vállalkozás, és hogy adott esetben egyikőjük több forrást használt fel a védekezéséhez nem elegendő ezen érvek "mentő bizonyítéknak" minősítéséhez (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3435. o.] 353. és 355. pontját).

36 Az e szabályokat tiszteletben nem tartó iratbetekintés következményeit illetően egy olyan dokumentum közlésének hiánya, amelyre a Bizottság egy vállalkozással szemben támaszkodott, csak akkor jelenti a védelemhez való jog megsértését, ha az érintett vállalkozás bizonyítja, hogy a Bizottság a határozatában eltérő eredményre jutott volna, ha a nem közölt dokumentumot nem vették volna terhelő bizonyítékként figyelembe (a fenti 30. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 71. és 73. pontja).

37 Ha a Bizottság nem közöl mentő dokumentumot, az érintett vállalkozásnak csak azt kell bizonyítania, hogy e dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadása a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Elegendő, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy az említett mentő dokumentumot fel tudta volna használni a védekezéséhez abban az értelemben, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során ebbe betekinthetett volna, olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottság által e szakaszban levont következtetésekkel, tehát bármilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által a határozatban elfogadott értékelést, legalábbis az e vállalkozásnak felrótt magatartás súlyát és időtartamát, és ebből következően a bírság szintjét illetően (a fenti 30. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 74. és 75. pontja).

38 Annak lehetősége, hogy egy hozzáférhetővé nem tett dokumentum befolyásolhatta volna az eljárás kimenetelét és a Bizottság határozatának tartalmát, csak bizonyos bizonyítékok előzetes vizsgálata után állapítható meg, amennyiben kitűnik, hogy a hozzáférhetővé nem tett dokumentumok jelentősége - e bizonyítékok tekintetében - nem lett volna figyelmen kívül hagyható (a fenti 30. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 76. pontja).

- A terhelő bizonyítékok hozzáférhetővé tételének hiányára alapított első részről

39 A Bizottság elismeri, hogy nem támaszkodhatott a Fuji 2006. november 21-i észrevételeire a felpereseknek a megtámadott határozatban a felpereseknek felrótt kifogásokat illetően, azonban vitatja, hogy ezen észrevételekre mint terhelő bizonyítékokra ténylegesen hivatkozott volna.

40 Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy - amint a felperesek is érvelnek - a Bizottság a megtámadott határozat (125) és (255) preambulumbekezdésében a Fuji 2006. november 21-i észrevételeire hivatkozik a közös megállapodás fennállásának alátámasztása végett.

41 E körülmények között a jelen rész eredményessége a közös megállapodás fennállásának bizonyítékával kapcsolatban a felperesek által a második jogalap első része keretében előterjesztett érvek vizsgálatának eredményétől függ. Amennyiben ugyanis megállapításra került, hogy az említett megállapodás a jogilag megkövetelt módon bizonyítást nyer, még a Fuji 2006. november 21-i észrevételeinek mint terhelő bizonyítéknak a kizárásával is el kell utasítani e részt. Ugyanakkor amennyiben megállapításra kerül, hogy az említett észrevételek a megtámadott határozatban a közös megállapodás fennállását illetően tett megállapítások nélkülözhetetlen alátámasztó elemei, a jelen résznek helyt kell adni.

- A mentő bizonyítékok közlésének hiányára alapított második részről

42 Először is a felek között nem vitatott, hogy a GE-megállapodást közölték a felperesekkel. A felperesek csak annak állítására szorítkoznak, hogy csupán nagyon rövid idő állt rendelkezésükre annak tanulmányozására, anélkül azonban, hogy kifejtenék, hogy e körülmény mennyiben tette a védelmüket nehezebbé. Egyébként a felperesek 2009. november 18-i észrevételeikben elismerik, hogy lehetőségük volt az említett megállapodással kapcsolatos álláspontjuk kifejtésére, és e lehetőséggel éltek is. Ennélfogva az e megállapodással kapcsolatos érvelésüknek nem lehet helyt adni.

43 Másodszor a kartellben részt vevő többi vállalkozásnak a GE-megállapodással kapcsolatos észrevételeit illetően a felperesek a 2009. november 18-i észrevételeikben előadják, hogy a Toshiba Corp. és a Mitsubishi Electric System Corp. (a továbbiakban: Melco) szintén elismerte az említett megállapodás mentő bizonyítékkénti értékét, ugyanazon indokok alapján, mint amelyeket a felperesek is a Bizottság elé terjesztettek. Ekképpen a felperesek csak annak állítására szorítkoznak, hogy a Toshiba és a Melco ugyanazokra az érvekre hivatkoznak, mint ők maguk, ami azt jelenti, hogy a Toshiba és a Melco észrevételei nem tekinthetők mentő bizonyítéknak.

44 Harmadszor ugyanezen megállapítás vonatkozik a kartellben részt vevő többi vállalkozásnak azon észrevételeire, amelyek H. közös megállapodás fennállásával kapcsolatos tanúvallomása hitelességét cáfolják. 2009. november 18-i észrevételeikben a felperesek ugyanis előadják, hogy a Toshiba és a Melco bírálta az említett tanúvallomás bizonyító erejét, ugyanazon indokok alapján, mint amelyeket a felperesek is a Bizottság elé terjesztettek.

45 Negyedszer a Melco és a Siemens által benyújtott észrevételek és tanúvallomások, és a Fuji által benyújtott tanúvallomások említik az európai piacra belépés "jelentős" korlátainak fennállását, és azon tényt, hogy e piac "érett" volt, ami a japán gyártók belépését megnehezítette, sőt ellehetetlenítette. Egyébként a Siemens és a Melco, valamint alkalmazottaik kifejezetten vitatták a közös megállapodás fennállását, vagy az azzal kapcsolatos megbeszélések létét, és T. - Siemens által benyújtott - tanúvallomása rámutat, hogy a GQ-megállapodásra alapított kartell a Közel-Keletre összpontosított, és nem került Európában alkalmazásra.

46 Ugyanakkor egyrészt a felperesek nem vitatták a Bizottság azon állítását, mely szerint a Fuji alkalmazottainak tanúvallomásait velük is közölték. Következésképpen nem állapítható meg ezen elemek tekintetében az iratbetekintési jog megsértése.

47 Másrészt a felperesek a kifogásközlésre adott válaszukban ugyanazokra az érvekre hivatkoznak, mint a fenti 45. pontban kifejtettek, ami azt jelenti, hogy nem tekinthetők mentő bizonyítéknak a Melco és a Siemens észrevételei, amelyek közlése befolyásolhatta volna az eljárás kimenetelét és a megtámadott határozat tartalmát.

48 Ugyanezen megállapítás alkalmazandó a Melco, illetve a Siemens alkalmazottainak tanúvallomására, mivel egy társaság alkalmazottainak a társaság ellenőrzése alatt készített és az utóbbi által a Bizottság előtt folyamatban lévő közigazgatási eljárás keretében a védelme érdekében előterjesztett írásbeli tanúvallomásai főszabály szerint nem minősíthetők ugyanezen társaság nyilatkozataitól eltérő és független elemeknek. Általában ugyanis egy társaságnak a Bizottság által neki felrótt tények valóságtartamára vonatkozó álláspontja elsősorban az alkalmazottai és vezetői ismeretein és véleményén alapul.

49 Amennyiben a felperesek úgy érvelnek, hogy a Siemens alkalmazottainak tanúvallomásai megkérdőjelezik a Bizottság azon állítását, miszerint az európai gyártók nem vitatták a közös megállapodás fennállását, meg kell jegyezni, hogy nem nyert megállapítást, hogy a Bizottság ilyen általános állításra támaszkodott volna a kifogásközlésben vagy egy későbbi szakaszban. E tekintetben a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdéséből legalábbis kitűnik, hogy a Bizottság megállapította, hogy az említett megállapodás fennállását nem vitatta az Alstom és az Areva, és nem vitatta nyíltan az azon csoporthoz tartozó vállalkozás, amelyhez a VA TECH Transmission & Distribution GmbH & Co. KEG (a továbbiakban: VA TECH) tartozik. A Bizottság ugyanakkor nem fejtette ki a Siemens vagy általában az európai gyártók álláspontját. Ennélfogva a felperesek érve alaptalan. Az európai gyártóknak a közös megállapodás fennállására vonatkozó álláspontja és ennek jelentősége a lenti 197-203. pontban kerül kifejtésre.

50 Ötödször a Törvényszéknek a többi japán vállalkozás által a megtámadott határozat (164) preambulumbekezdésében hivatkozott, az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén fennálló GIS projektekben való állítólagos részvételükre vonatkozóan tett észrevételekkel kapcsolatos kérdésére válaszul a Bizottság benyújtotta a Melco kifogásközlésre adott válaszának egy kivonatát, amelyből kitűnik, hogy a Melco vitatja, hogy részt vett volna ilyen projektek elosztásában.

51 A kifogásközlésre adott válaszában ugyanakkor a Melco ugyanazon álláspontra szorítkozott, mint a felperesek, amit az utóbbiak a 2009. november 18-i észrevételeikben elismernek. Következésképpen a Melco kifogásközlésre adott válaszának kivonata nem tekinthető mentő bizonyítéknak, amely közlése befolyásolhatta volna az eljárás kimenetelét és a megtámadott határozat tartalmát.

52 Hatodszor S. 2006. szeptember 15-i nyilatkozataiból kitűnik, hogy utóbbi úgy vélte egyfelől, hogy a kartell felbomlott azt követően, hogy a Siemens 1999-ben megszakította a kartellben való részvételét, és másfelől, hogy a 2002-ben létrehozott kartell alapvetően különbözött az 1999-ig fennálló kartelltől.

53 A felperesek a kifogásközlésre adott válaszukban ugyanezen érveket hozták fel az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának vitatása végett. E körülmények között, tekintettel a fenti 48. pontban egy társaság alkalmazottai nyilatkozatainak minősítésével kapcsolatban kifejtettekre, S. nyilatkozatai szintén nem tekinthetők mentő bizonyítéknak, amelyek közlése befolyásolhatta volna az eljárás kimenetelét és a megtámadott határozat tartalmát.

54 A fentiekre tekintettel el kell utasítani az első jogalap második részét.

2. A második, azon alapuló jogalapról, hogy a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodás vagy az abból eredő jogsértés fennállását

55 A felperesek második jogalap első részének keretében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a közös megállapodás fennállását, és megjegyzik, hogy a Bizottság nem tett erőfeszítéseket a fennálló kétségek független vizsgálat keretében történő eloszlatása érdekében. A felperesek úgy vélik, hogy a jelen ügyben a Bizottságnak el kellett volna fogadnia a tények általuk előterjesztett eltérő magyarázatát. A második jogalap második része keretében a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a közös megállapodás versenykorlátozó megállapodást vagy összehangolt magatartást képezett volna.

56 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

a) Az első, azon alapuló részről, hogy a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodás fennállását

57 Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon alátámasztják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását (lásd a Törvényszék T-44/02. OP., T-54/02. OP., T-56/02. OP., T-60/02. OP. és T-61/02. OP. sz., Dresdner Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3567. o.] 59. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

58 Ebben az összefüggésben a bíróságban felmerülő bármely kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben - különösen egy bírságot kiszabó határozat megsemmisítése iránti kereset elbírálása keretében - még bármely kételye áll fenn e kérdéssel kapcsolatosan (a fenti 57. pontban hivatkozott Dresdner Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontja).

59 Ez utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmének elvére, amely különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt európai egyezmény 6. cikkének (2) bekezdéséből következik, és amely a közösségi jog általános elvei közé tartozó alapvető jogok részét képezi. Tekintettel a kérdéses jogsértések jellegére, valamint a hozzájuk kapcsolódó szankciók természetére és súlyára, az ártatlanság vélelmének elve irányadó többek között a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos olyan eljárásokra, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek (lásd ebben az értelemben a fenti 57. pontban hivatkozott Dresdner Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 61. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

60 Így a Bizottságnak pontos és egybehangzó bizonyítékokra kell hivatkoznia annak bizonyítására, hogy a jogsértés megtörtént. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve eleget tennie e feltételeknek. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok csoportja összességében értékelve megfelel e követelménynek (lásd a fenti 57. pontban hivatkozott Dresdner Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 62. és 63. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61 Ráadásul a versenyellenes megállapodások tilalmának közismert jellegére figyelemmel a Bizottságtól nem várható el, hogy olyan okirati bizonyítékokat nyújtson, amelyek kifejezetten bizonyítják az érintett szereplők kapcsolatfelvételét. A Bizottság rendelkezésére álló töredékes és szórványos elemek mindenesetre kiegészíthetők a releváns körülmények rekonstruálására alkalmas következtetésekkel. A versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből lehet következtetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (lásd a fenti 57. pontban hivatkozott Dresdner Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 64. és 65. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62 Mindazonáltal, amennyiben a Bizottság kizárólag az érintett vállalkozások piaci magatartására támaszkodik a jogsértés fennállásának megállapításakor, elegendő, ha ez utóbbiak bizonyítják olyan körülmények fennállását, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által a közösségi versenyszabályok megsértésének megállapítása érdekében leírt tényeket, és a bizottsági érvelést helyettesítő hihető magyarázatát adják azoknak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-67/00., T-68/00., T-71/00. és T-78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2501. o.] 186. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

63 A felperesek állításával ellentétben e szabály nem alkalmazható minden olyan esetben, ahol a jogsértés kizárólag nem okirati bizonyítékok alapján nyert megállapítást.

64 Az EK 81. cikk megsértésének megállapítása érdekében felhozható bizonyítékokat illetően a közösségi jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve (a Törvényszék T-50/00. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2395. o.] 72. pontja). A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat analógia útján az EGT-Megállapodás 53. cikkére is alkalmazható.

65 Következésképpen az okirati bizonyítékok hiánya relevánsnak bizonyulhat a Bizottság által hivatkozott ténykörülmények összességének átfogó értékelésekor, önmagában azonban nem eredményezi azt, hogy az érintett vállalkozás megkérdőjelezhetné a Bizottság állításait a tények eltérő magyarázatával. Ez csupán abban az esetben lehetséges, ha a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok alapján nem állapítható meg egyértelműen a jogsértés fennállása további értelmezés szükségessége nélkül (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-36/05. sz., Coats Holdings és Coats kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 74. pontját).

66 Ugyanezen okból a Bizottság okirati bizonyítékok hiánya esetén sem köteles külön vizsgálatokat folytatni a tények igazolása végett.

67 Rá kell továbbá mutatni arra, hogy a közösségi jog egyetlen rendelkezése vagy általános elve sem tiltja, hogy a Bizottság valamely vállalkozással szemben más, a kartellben való részvétellel vádolt vállalkozások nyilatkozatára támaszkodjon. Ha ez nem így lenne, az EK 81. cikkel ellentétes magatartás bizonyításának Bizottságra nehezedő terhe tarthatatlan lenne, és összeegyeztethetetlen az e rendelkezések megfelelő alkalmazásának felügyeletére vonatkozó feladatával (a fenti 62. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 192. pontja). A hivatkozott ítélkezési gyakorlat analógia útján az EGT-Megállapodás 53. cikkére is alkalmazható.

68 Ugyanakkor valamely, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás vallomása, amelynek pontosságát több más érintett vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá, jóllehet a megerősítés elvárt mértéke a szóban forgó nyilatkozatok megbízhatósága okán alacsonyabb lehet (a fenti 62. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 219. és 220. pontja).

69 A különböző bizonyítékok bizonyító erejét illetően az egyetlen fontos tényező, amelyet meg kell vizsgálni, a benyújtott bizonyítékok hitelessége (a fenti 64. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja).

70 A bizonyítás általános szabályai szerint valamely dokumentum hitelessége és ennélfogva bizonyító ereje az eredetétől, készítésének körülményeitől, címzettjétől és tartalmától függ (a Törvényszék T-25/95., T-26/95., T-30/95-T-32/95., T-34/95-T-39/95., T-42/95-T-46/95., T-48/95., T-50/95-T-65/95., T-68/95-T-71/95., T-87/95., T-88/95., T-103/95. és T-104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-491. o.] 1053. és 1838. pontja).

71 Ami a nyilatkozatokat illeti, egyébiránt különösen jelentős bizonyító erőt lehet azoknak tulajdonítani, amelyek először is megbízhatók, másodszor egy vállalkozás nevében tették őket, harmadszor olyan személytől származnak, akinek szakmai kötelessége e vállalkozás érdekei alapján eljárni, negyedszer a nyilatkozó érdekeit sértik, ötödször a körülmények közvetlen tanújától származnak, és hatodszor írásban, megfontoltan és jól átgondolva teszik őket (lásd ebben az értelemben a fenti 62. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 205-210. pontja).

72 Bár általánosan elfogadott, hogy a jogsértő kartell fő résztvevői által önkéntesen szolgáltatott bizonyítékok bizonyos fenntartással kezelendők - tekintettel annak a felperesek által hivatkozott lehetőségére, hogy e résztvevők hajlamosak kicsinyíteni a jogsértésben való közreműködésük jelentőségét, a többiekét pedig nagyítani -, az a tény, hogy valaki a bírság alóli mentesítés vagy a bírság összegének csökkentése érdekében el kívánja érni az engedékenységi közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a kartell többi tagjának részvételére vonatkozóan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezhetné a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen veszélyeztethetné az engedékenységi közlemény kedvezményében teljes mértékben való részesülés lehetőségét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-120/04. sz., Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ügyben 2006. november 16-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-4441. o.] 70. pontját).

73 Meg kell továbbá jegyezni e tekintetben, hogy az elferdített bizonyítékok közlésének lehetséges következményei annál is inkább súlyosak, mivel - amint a fenti 68. pontból is kitűnik - a vállalkozás vitatott nyilatkozatát bizonyítékokkal kell alátámasztani. E körülmény növeli annak esélyét, hogy a Bizottság és a többi érintett vállalkozás azonosítsa a pontatlan nyilatkozatokat.

74 E szabályoknak a jelen ügyre való alkalmazását illetően előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat megállapításai szerint a közös megállapodás íratlan megállapodás volt, amely magában foglalta először is a japán vállalkozások kötelezettségvállalását, miszerint nem lépnek be a GIS projektek EGT-n belüli piacára, másodszor az európai vállalkozások kötelezettségvállalását, miszerint nem lépnek be a GIS projektek japán piacára, harmadszor az európai vállalkozások kötelezettségvállalását, miszerint értesítik a japán vállalkozásokat az anyaországokon kívül európai országok GIS projektjeiről, és e projekteket a GQ-megállapodásban meghatározott közös "európai" kvótába beszámítják. A Bizottság szerint az értesítés és beszámítás mechanizmusának célja kompenzáció nyújtása volt - az európai vállalkozások által az EGT piacán lehetséges versenytársként érzékelt - japán vállalkozások számára.

75 Ebben az összefüggésben el kell utasítani mindenekelőtt a felperesek azon állítását, mely szerint a közös megállapodás fogalmának tartalma nem állandó a megtámadott határozatban. Ha kisebb eltérések meg is állapíthatók a megtámadott határozatban használt különböző megfogalmazások között, ezen eltérések nem érintik az említett fogalomnak az előző pontban kifejtett alapvető jellemzőit.

76 A közös megállapodás fenti 74. pontban felsorolt különböző összetevői közül a japán vállalkozásoknak a GIS projektek EGT-n belüli piacától való távolmaradásra vonatkozó állítólagos kötelezettségvállalása a Bizottság által a felpereseknek felrótt kifogás alapja. Következésképpen e kötelezettségvállalás létét kell a jogilag megkövetelt módon bizonyítani. Ugyanakkor a közös megállapodás többi összetevője, amennyiben bizonyítást nyer, relevánsnak bizonyulhat mint közvetett bizonyíték, amelyből a japán vállalkozások ennek megfelelő kötelezettségvállalása fennállásának létére lehet következtetni.

77 A felperesek vitatják a közös megállapodás fennállását, azzal érvelve, hogy a GIS projektek európai piacáról aló távolmaradásuk azzal magyarázható, hogy a japán vállalkozásokat különböző - különösen kereskedelmi és technikai - okokból nem tekintették hiteles versenytársnak az európai piacon. Vitatják a Bizottság által a megtámadott határozatban felhozott különböző elemek bizonyító erejét, és más elemekre hivatkoznak, amelyek szerintük azt sugallják, hogy nem létezett közös megállapodás. Benyújtanak továbbá egy tanácsadók által készített jelentést (a továbbiakban: külső jelentés), amely a tények általuk előadott eltérő magyarázatát hivatott alátámasztani.

78 A Bizottság előadja, hogy a közös megállapodás fennállását és különösen a japán vállalkozásoknak az EGT piacától való távolmaradásra vonatkozó kötelezettségvállalását a jogilag megkövetelt módon bizonyítja számos bizonyíték, köztük okirati bizonyítékok, vállalkozások nyilatkozatai, tanúvallomások és a kartell tényleges működésével kapcsolatos bizonyítékok.

79 Meg kell tehát vizsgálni a szóban forgó különböző elemek megbízhatóságát és tartalmát, annak ellenőrzése végett, hogy a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok együttesen szilárd meggyőződést alapoznak-e meg a közös megállapodás fennállását illetően, amely meggyőződést nem vonhatják kétségbe a felperesek által előterjesztett elemek.

A GQ-megállapodásról és az EQ-megállapodásról

- A felek érvei

80 A felperesek úgy érvelnek egyfelől, hogy a GQ-megállapodás és az EQ-megállapodás nem tartalmaz semmiféle utalást a közös megállapodásra, annak ellenére, hogy e megállapodások részletesen meghatározzák a kartell szabályait. E tekintetben a GQ-megállapodás 2. melléklete nem az említett közös megállapodás létét tükrözi, hanem a nyugat-európai országoknak a megállapodás hatálya alóli kizárását.

81 Másfelől a felperesek vitatják a GQ-megállapodás és az EQ-megállapodás közötti szoros összefüggés fennállását. Szerintük a GQ-megállapodás részletes mivolta ellenére sem említi az EQ-megállapodást. Ráadásul a japán gyártók nem vettek részt az EQ-megállapodásban, és nem ismerték annak tartalmát.

82 A felperesek következésképpen úgy véli, hogy a GQ-megállapodás és az EQ-megállapodás nem képezik a közös megállapodás fennállásának okirati bizonyítékait. Amennyiben az említett megállapodások nem említik a közös megállapodást, annak a világméretű kartellben betöltött állítólagos alapvető fontossága ellenére tartalmuk éppen azt bizonyítja, hogy az említett megállapodás nem létezett.

83 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

- A Törvényszék álláspontja

84 A felek nem vitatják, hogy a GQ-megállapodás előírja a GIS projektekkel kapcsolatos világszintű kartell szervezését. Ugyanakkor egyfelől, amint a felperesek érvelnek, e megállapodás nem említi a közös megállapodást, és másfelől a 2. mellékletének megfogalmazása szerint az említett megállapodás kizárja a hatálya alól Japánt, az akkori Európai Közösség tizenkét tagországát, valamint öt további nyugat-európai országot.

85 E körülmények között a GQ-megállapodás nem tekinthető a közös megállapodás fennállása okirati bizonyítékának. A Bizottság értelmezése, amely szerint az európai országok és Japán kizárására az említett megállapodás fennállása miatt került sor, nem hihetőbb, mint a felperesek által előadott, azzal ellentétes értelmezés.

86 Az EQ-megállapodás pedig a GQ-megállapodás végrehajtási megállapodása, amely többek között az utóbbi megállapodásban meghatározott közös "európai" kvóta felosztására vonatkozik. Ennyiben az említett megállapodások között fennáll bizonyos kapcsolat. Az EQ-megállapodást azonban kizárólag az európai vállalkozások kötötték. A felperesek tehát nem vettek abban részt. E megállapodás egyébként nem említi kifejezetten a közös megállapodást.

87 E tekintetben meg kell továbbá jegyezni, hogy az EQ-megállapodás 2. melléklete "E (E-Members)" című részének 4. pontjával összhangban az európai gyártók "döntenek az európai projektek [japán gyártók csoportjával] való közléséről". A 2. melléklet összefüggéseiből kitűnik, hogy az információk közlésére az érintett GIS projektek elosztását megelőzően kellett, hogy sor kerüljön.

88 E tényező lehetővé teszi bizonyos mértékben a felperesek érvelésének elutasítását, mivel azt sugallja, hogy az európai gyártók úgy gondolták, hogy a japán gyártókat érdekelheti legalábbis bizonyos EGT-n belüli GIS projekteknek az elosztási eljárása, valamint hogy az ilyen projektek tekintetében tehát lehetséges versenytársak voltak.

89 Azonban sem az EQ-megállapodásban, sem a Bizottság által előterjesztett többi bizonyítékban nem támasztja azt alá, hogy a szóban forgó mechanizmust az európai gyártók vezették be, vagy hogy a japán gyártók tudtak annak létezéséről.

90 Ennélfogva az EQ-megállapodás csak jel, amely arra enged következtetni, hogy a japán gyártókat hiteles versenytársnak tekintették bizonyos EGT-n belüli GIS projektek benyújtását illetően, amint azt a Bizottság állítja.

91 Meg kell egyébként állapítani, hogy egy gyártócsoport kötelezettségvállalása egy másik csoport számára fenntartott piacra történő belépéstől való tartózkodásra, mint amilyen kötelezettségvállalást a Bizottság a japán gyártóknak felró, egyszerű, könnyen megvalósítható elképzelésen alapul. Hasonlóképpen e megvalósításhoz főszabály szerint nem szükséges az érintett vállalkozások interakciója. Következésképpen ez ilyen kötelezettségvállalás teljes mértékben létezhet íratlan megállapodásként, ami egyben lehetővé teszi a felfedezés veszélyének csökkentését is. E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat (170)-(176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a jelen ügyben a kartell résztvevői számos szervezési és technikai óvintézkedést hoztak a kartell nyilvánosságra kerülésének megakadályozása érdekében.

92 Az érintett GIS projektek felosztását követően megvalósított értesítési és beszámítási mechanizmus, amire a Bizottság hivatkozott, szükségessé tett bizonyos végrehajtási intézkedéseket, ezek azonban nem voltak különösen összetettek, mivel lényegében abból álltak, hogy az európai csoport bizonyos adatokat közölt a japán csoporttal, amely közlés egyébként párhuzamos volt a GQ-megállapodás keretében megvalósított, az EGT-n kívüli GIS projektekre vonatkozó közléssel. Következésképpen nem tűnik úgy, hogy ezen intézkedések írásbeli szabályokat igényeltek volna.

Az ABB nyilatkozatairól

- A felek érvei

93 Elöljáróban a felperesek megismétlik, hogy az ABB által a bírságmentesség iránti kérelme keretében előterjesztett bizonyítékokat, különösen a feltételes mentesség Bizottság általi biztosítását követően tett nyilatkozatait, azon nyomás fényében kell értékelni, amelynek az ABB ki volt téve, amennyiben ez utóbbi meg kívánta tartani a mentessége előnyét, csökkentve saját magatartásának súlyát, és növelve a többi érintett vállalkozás magatartásáét. A jelen ügyben e nyomás az ABB által a Bizottság előtti meghallgatás során, illetve a cseh versenyhatóság által folytatott párhuzamos eljárás keretében tett részrehajló nyilatkozatokban nyilvánult meg.

94 A felperesek hozzáfűzik, hogy az ABB nem a tényállás időpontjában tette nyilatkozatait, azok nem nyújtanak elegendő kellően részletes információt a közös megállapodást illetően, és az idők során az ABB megváltoztatta azokat, ami csökkenti a bizonyító erejüket.

95 A bírságmentesség iránti eredeti, 2004. március 3-i kérelmében az ABB nem hivatkozott a közös megállapodás fennállására, amelyet kizárólag a 2004. március 11-i észrevételeiben említett.

96 Az ABB 2004. március 11-i észrevételeit illetően a felperesek először is megállapítják, hogy ha az ABB a japán vállalkozásoknak a közös megállapodásban való részvételére hivatkozik, úgy tűnik, a JAEPS-re és a TM T & D Corp.-ra, a Toshiba és a Melco közös vállalatára utal, amely 2002. október és 2005. április között ez utóbbiaknak a GIS-sel kapcsolatos tevékenységét folytatta. A megtámadott határozatban a Bizottság az ABB nyilatkozatait úgy értelmezte, hogy azok nem csupán az 1988 óta tartó jogsértés egész időszakára vonatkoznak, jóllehet sem a TM T & D, sem a JAEPS nem létezett még akkoriban, hanem úgy, mint ami e két társaságon kívül még a Hitachira és a Hitachi Europe-ra is vonatkozik.

97 Másodszor a felperesek előadják, hogy az ABB a 2004. március 11-i észrevételeiben a kartell időtartamát illetően homályos nyilatkozatokra szorítkozott, az 1999 és 2002 közötti időszakra koncentrálva.

98 Harmadszor a felperesek úgy érvelnek, hogy az ABB 2004. március 11-i észrevételeinek homályos és ellentmondásos volta arra enged következtetni, hogy az ABB alkalmazottjának a piaci feltételekre vonatkozó feltételezéséről van szó inkább, mintsem egy közös szándékot megvalósító kifejezett megállapodás bizonyítékáról.

99 Negyedszer a felperesek úgy vélik, hogy az ABB a 2004. március 11-i észrevételeiben megerősítette, hogy az érintett vállalkozások úgy találták, hogy a jogi, technikai és kereskedelmi akadályok miatt nehéz, sőt lehetetlen az európai piacra való belépés. Előadják, hogy ilyen körülmények között tárgytalan lett volna bármiféle kifejezett megállapodás, amely a szóban forgó piactól való távolmaradásra vonatkozó kötelezettséget tartalmaz.

100 Végül a felperesek úgy érvelnek, hogy az ABB a 2005. október 4-i - a felperesek és más japán gyártók fenti akadályokat kifejtő észrevételeinek benyújtását követően előterjesztett - észrevételeiben módosította a korábbi nyilatkozatait a közös megállapodásra vonatkozóan, amikor is kijelentette, hogy az európai piac belépési akadályai megkerülhetők, és következésképpen a japán gyártók piacra lépése gazdaságilag lehetséges volt. A felperesek szerint az ilyen késedelmes, a korábbi nyilatkozatokat jelentős mértékben módosító nyilatkozat bizonyító ereje kétségeket ébreszt.

101 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

- A Törvényszék álláspontja

102 Az ABB által a bírságmentesség iránti kérelme keretében tett nyilatkozatok hitelességét illetően a fenti 72 és 73. pontban megállapítást nyert, hogy a puszta tény, hogy valaki a bírság alóli mentesítés érdekében el kívánja érni az engedékenységi közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a kartell többi tagjának részvételére vonatkozóan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő.

103 Az ABB-ra nehezedő nyomást állítólag bizonyító különleges körülmények nem befolyásolhatják ezen megállapítást. A Bizottság előtti meghallgatás során az ABB a kartell ténybeli hátterének kifejtésére, és annak állítására szorítkozott, hogy az általa a Bizottság elé terjesztett bizonyítékok indokolják, hogy bírságmentességben részesüljön. A cseh versenyhatóság által folytatott eljárás keretében az ABB beavatkozása e két részen kívül tartalmazott a tényállás, illetve a kifogásközléssel kapcsolatban előterjesztett észrevételek jogi értékelésére vonatkozó részt is. Nem tűnik úgy azonban, hogy az ABB e két esetben jobban együttműködött volna, mint ahogyan az egy bírságmentességet kérő, az érintett hatósággal való teljes együttműködés révén a számára biztosított feltételes mentességet megőrizni kívánó vállalkozástól elvárható. Következésképpen nem kell úgy tekinteni, hogy az ABB nyilatkozatainak hitelességet megkérdőjelezné azon tény, hogy ez utóbbi bírságmentességet kért.

104 Nem fogadható el továbbá a felperesek azon érve, miszerint az ABB nem a tényállás időpontjában tette nyilatkozatait. Egyfelől a Bizottsághoz bírságmentesség iránti kérelem keretében adott vállalkozás által benyújtott nyilatkozatok fogalmilag nem lehetnek az állítólagos jogsértő magatartás teljes időszakával azonos időpontból származók anélkül, hogy e tény megfosztaná őket minden bizonyító erőtől. Másfelől a jelen ügyben az ABB azt állította, hogy a közös megállapodás 2004. március 11-től, tehát a megtámadott határozatban hivatkozott jogsértés végét megelőző időponttól állt fenn.

105 Az ABB különböző nyilatkozatainak tartalmát illetően először is nem szükséges különös jelentőséget tulajdonítani azon ténynek, hogy az eredeti kérelem - a 2004. március 3-i, bírságmentesség iránti kérelem - nem említi a közös megállapodást. A bírságmentesség iránti kérelem keretében a Bizottsággal való első kapcsolatfelvételkor megszokott, hogy a szóban forgó vállalkozás nem fejti ki részletesen a felfedni kívánt jogsértés valamennyi elemét.

106 Egyébként jóllehet az ABB nem említi az eredeti kérelmében kifejezetten a közös megállapodást, kifejti, hogy a JAEPS és a TM T & D szerepelt a kartell résztvevői között, és e kartell az Európai Unió valamennyi tagállamára kiterjedt. E megállapítás magában foglalja, hogy az ABB szerint a két említett társaság részt vett a közös megállapodásban.

107 Másodszor a 2004. március 11-i észrevételeiben, azaz mielőtt feltételes mentességben részesült volna, az ABB kifejezetten hivatkozott a közös megállapodás fennállására, amelynek értelmében a két japán társaság nem nyújt be ajánlatokat az európai projektekre, és az európai társaságok nem nyújtanak be ajánlatokat a japán projektekre.

108 Ebben az összefüggésben természetes, hogy az ABB a két japán társaságra, azaz a JAEPS-re és a TM T & D-re hivatkozott, mivel a nyilatkozatai benyújtásakor e két közös vállalat folytatta a Hitachi-vállalkozás, a Fuji, a Toshiba és a Melco GIS-sel kapcsolatos tevékenységeit. A Bizottság mindazonáltal értelmezhette úgy e nyilatkozatot, mint ami azt jelzi, hogy az említett vállalkozások maguk is részt vettek a közös megállapodásban. Az eredeti kérelemben ugyanis az ABB már kifejtette, hogy tudomása szerint a kartell több mint tíz éve állt fenn, ami azt jelenti, hogy a kartell létrehozása jelentősen megelőzte a JAEPS és a TM T & D létrehozását.

109 Hasonlóképpen az ABB 2004. március 11-i észrevételeinek és az eredeti kérelmének együttes olvasata lehetővé teszi a felperesek azon érvének elutasítását, mely szerint az ABB nem szolgáltatott részletesebb tájékoztatást a kartell időtartamát illetően. Az eredeti kérelmében ugyanis az ABB előadta, hogy a kartell legalább 1994 óta működött, és e megállapításnak a 2004. március 11-i észrevételei nem mondanak ellent.

110 Egyébként az ABB valóban úgy nyilatkozott, hogy a közös megállapodás azon a körülményen alapult, hogy a japán gyártókat az európai ügyfelek nem fogadták jól, és bizonyos akadályokkal kellett szembenézniük az európai piacon. A 2004. március 11-i észrevételeiből azonban egyértelműen kitűnik, hogy szerinte az érintett japán vállalkozások nem csupán ezek akadályok létének megállapítására szorítkoztak, hanem európai partnereikkel szemben kötelezettséget vállaltak az EGT piacától való távolmaradásra. Ekképpen ahelyett, hogy a közös megállapodás fennállását tárgytalanná tennék, az említett piac belépési korlátai az említett megállapodás megkötését eredményező tényezőt jelentenek. Meg kell továbbá jegyezni, hogy ezen megállapítás nem ellentmondásos, hiszen természetes, hogy egy gyártó - a Bizottság által a jelen ügyben felrótt - piacfelosztás keretében átengedi versenytársainak azon piacokat, ahol gyenge a helyzete.

111 Harmadszor el kell utasítani a felperesek azon állítását, miszerint az ABB 2005. október 4-i észrevételei ellentmondanának korábbi észrevételeinek. Az említett észrevételekben ugyanis az ABB megerősítette a közös megállapodás fennállását. Amennyiben utóbbi észrevételeiben kiemelte azon akadályok legyőzhető mivoltát, amelyekkel az EGT piacára belépni kívánó japán gyártóknak kellett szembenézniük, e megállapítás nem mond ellent a 2004. március 11-i észrevételeinek, amelyekben nem állítja az említett piacra való belépés lehetetlenségét, csupán annak nehézségét.

112 Ennélfogva - a felperesek állításaival ellentétben - az ABB 2005. október 4-i észrevételei koherens módon pontosítják korábbi észrevételeit.

113 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az ABB nyilatkozatai a közös megállapodást alátámasztó bizonyítékot jelentenek, mivel hivatkoznak az említett megállapodás fennállására, és ezen megállapodás lényegi tartalmát kifejtik, valamint információt nyújtanak az megállapodás időtartamára és résztvevőire vonatkozóan.

114 Az ABB nyilatkozatai ráadásul koherensek, egy vállalkozás nevében kerültek előterjesztésre, és tartalmukból kitűnik, hogy belső kutatásokon és az e vállalkozás alkalmazottaival való megbeszéléseken alapulnak. Ennélfogva el kell ismerni, hogy bizonyos fokú bizonyító erővel bírnak. A fenti 68. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében azonban tartamukat minden esetben más bizonyítékoknak is meg kell erősíteniük.

Az ABB alkalmazottainak és egy korábbi alkalmazottjának tanúvallomásairól

- A felek érvei

115 A felperesek elöljáróban megismétlik azon érvüket, mely szerint az ABB által előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejét csökkenti azon tény, miszerint ez utóbbi bírságmentességet kért.

116 A felperesek e tekintetben kifejtik, hogy az ABB alkalmazottainak és egy korábbi alkalmazottjának tanúvallomásait egy 2005 szeptemberében tartott megbeszélés során, tehát 18 hónappal a bírságmentesség iránti első kérelmet követően terjesztették elő, a Bizottság kérésére, a Bizottság tisztviselőinek és az ABB jogi tanácsadójának jelenlétében, mely utóbbi aktívan részt is vett az M.-mel történő megbeszélésben.

117 Hasonlóképpen az e megbeszélések során előterjesztett észrevételek némelyike a felperesek szerint azt mutatja, hogy korábban előkészítő ülésekre került sor, és legalább egy írásbeli beadványt készítettek. Különösen M. nyilatkozatai tűnnek úgy, mint amelyeket az ABB külső tanácsadójával folytatott korábbi, a meghallgatás napján tartott előkészítő megbeszélés váltott ki. E ténytől eltekintve a különböző tanúvallomások között ellentmondások tapasztalhatók.

118 A tanúkat ráadásul tájékoztatták a megbeszéléseknek az ABB bírságmentesség iránti kérelme szempontjából játszott jelentőségéről. Következésképpen a felperesek szerint e tanúknak személyes érdeke fűződött ahhoz, hogy a közös megállapodás fennállását megerősítő elemeket szolgáltassanak a Bizottságnak. Különösen M. pusztán azért vett részt az eljárásban, hogy megőrizze az ABB által nyugdíja idejére biztosított juttatásokat.

119 A felperesek szerint ugyanakkor e tanúvallomások nem okozhattak az ABB-nek sérelmet, mivel a Bizottság azokat kedvezően értékeli az ABB bírságmentesség iránti kérelme mérlegelésének keretében.

120 Egyébként a tanúk nem rögzítették írásban, és nem is vizsgálták meg nyilatkozataikat azok pontosságának ellenőrzése végett. Következésképpen nem alaposabb átgondolás alapján kerültek megfogalmazásra. A tanúk az ABB alkalmazottaiként, illetve korábbi alkalmazottjaként nyilatkoztak, és nem az ABB hivatalos képviselőiként.

121 A felperesek hozzáfűzik, hogy sok esetben a megkérdezett személyek nem voltak közvetlen tanúi az általuk hivatkozott eseményeknek. Többek között M. sem volt közvetlen tanúja a közös megállapodás eredetének, sem 1988. április 15-i állítólagos elfogadásának, mivel azt nyilatkozta, hogy az megállapodás már fennállt, amikor talán még meg sem született.

122 Emellett M. 2005. szeptemberi tanúvallomása számos helyen ellentmond az ABB által - M. korábbi nyilatkozatai alapján - tett korábbi észrevételeknek, és az általa használt kifejezések pontatlanok, valamint a Bizottság vagy az ABB külső tanácsadója sugallta őket. Ráadásul azon tény, miszerint nem emlékezett a GE-megállapodás fennállására 2006 novemberét megelőzően, további kétségeket ébreszt a tanúvallomása megbízhatóságát illetően.

123 A Bizottság maga is elismerte M. tanúvallomásának csekély bizonyító erejét, mivel nem használta fel annak minden elemét.

124 A tanúvallomások tartalmát illetően egyik tanúnak sem állt módjában megerősíteni a közös megállapodás időtartamát, mivel M. úgy vélte, hogy a GQ-megállapodás mechanizmusa, és ennélfogva hallgatólagosan maga az megállapodás megszűnt 2002-ben, míg a többi tanú azt állítja, hogy az megállapodás 2002 és 2004 között különböző időszakokban hatályban volt. Hasonlóképpen egy tanú sem alkalmazta a "közös megállapodás" kifejezést, és a kartell fennállására való utalásokat a Bizottság ösztönözte, azok nem önkéntesek voltak.

125 A felperesek e tekintetben kifejtik, hogy jóllehet a Bizottság ismertette a közös megállapodás fogalmát Wi meghallgatása során, az utóbbi csupán a 2002 júliusa és 2004 januárja közötti időszakot illetően tudta kifejteni észrevételeit. P.-nek a közös megállapodással kapcsolatos észrevételei szintén igen homályosak voltak, ezért a Bizottság megpróbálta meggyőzni a pontatlan kifejezések határozottabb megfogalmazásokkal való felváltásáról, mely utóbbiak a Bizottság álláspontját erősítenék meg. V.-A. pedig meghallgatása során először is arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy Európa és Észak-Amerika ki volt zárva a kartellből. Ahogyan P. esetében is, a Bizottság a megbeszélés során később fejtette ki a közös megállapodás fogalmát. Ekképpen a három szóban forgó tanúvallomás pontatlan, következetlen, és nem alapos átgondolás eredménye.

126 M. tanúvallomását illetően a felperesek úgy érvelnek, hogy a hazai piacok kölcsönös védelmével kapcsolatos eredeti nyilatkozata az anyaország fogalmára vonatkozik, és nem a Bizottság által meghatározott közös megállapodás fogalmára. Hasonlóképpen a közös megállapodásra vonatkozó nyilatkozatai is homályosak.

127 A felperesek előadják továbbá, hogy M. nem erősítette meg, hogy a japán gyártók tudtak volna GIS-termékeket értékesíteni az európai piacon. Az ABB külső tanácsadója megpróbálta befolyásolni e tanút, de M. még az ő közbenjárását követően is fenntartotta, hogy az európai piacon igen ritka volt a japán gyártók részvétele.

128 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

- A Törvényszék álláspontja

129 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az ABB alkalmazottainak és korábbi alkalmazottjának tanúvallomásai nem minősülnek az ABB nyilatkozataitól elkülönülő és független elemeknek, mivel a tanúk az ABB kezdeményezésére nyilatkoztak a Bizottság előtt, az ABB-nak az engedékenységi közlemény szerinti együttműködési kötelezettsége keretében, az ABB külső tanácsadója jelenlétének előnyeiből részesülve. Következésképpen az érintett tanúvallomások nem alkalmasak az ABB nyilatkozatainak megerősítésére a fenti 68. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Inkább kiegészítik az említett nyilatkozatokat, amelyeknek tartalmát kifejthetik és pontosíthatják. Ennélfogva további bizonyítékoknak kell ezeket is alátámasztaniuk.

130 Amennyiben a felperesek felvetik egy bírságmentességet kérő vállalkozás alkalmazottai és korábbi alkalmazottja által tett tanúvallomások hitelességének kérdését, a fenti 72. és 73. pontból kitűnik, hogy ezen elemeket nem kell automatikusan körültekintéssel kezelni. Ami a tanúk egyéni indítékát illeti, valóban lehetséges, hogy az ilyen vállalkozás alkalmazottai, akik e vállalkozás érdekében kötelesek eljárni, a lehető legtöbb terhelő bizonyítékot kívánják előterjeszteni, hiszen az eljárás folyamán tanúsított együttműködésük kedvezően befolyásolhatja szakmai jövőjüket. Ugyanakkor, ha ez a helyzet áll is fenn, a szóban forgó alkalmazottak tisztában vannak a pontatlan bizonyítékok előterjesztése lehetséges negatív következményeivel is, amelyeket a megerősítés követelménye még inkább érezhetővé tesz.

131 M., mint az ABB korábbi alkalmazottja, főszabály szerint már nem köteles a korábbi munkáltatója érdekében eljárni a közigazgatási eljárásban való önkéntes együttműködést illetően. Ugyanakkor e körülmény azt is jelenti, hogy főszabály szerint nem áll érdekében pontatlan bizonyítékokat előterjeszteni ezen összefüggésben. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy tanúvallomásának megtételekor M. már nyugdíjban volt. E körülmények között nem tűnik úgy, hogy a közigazgatási eljárás alatti együttműködésének hiánya kedvezőtlen következményekkel járt volna számára, különösen az ABB által számára állítólag megítélt juttatásokat illetően.

132 Önmagában azon tény, miszerint eltelt bizonyos idő a bírságmentesség iránti kérelem és a tanúkkal való megbeszélések között, szintén nem kérdőjelezi meg a tanúvallomások bizonyító erejét. Indokolt ugyanis, hogy a Bizottság kiegészítő bizonyítékokat szerezzen be a vizsgálata során, annak érdekében, hogy a jogsértés fennállásának értékeléséhez - többek között az érintett vállalkozások észrevételeinek fényében - releváns valamennyi elem rendelkezésére álljon.

133 Ellenben a tanúvallomások megtétele és az azok alapjául szolgáló tények között eltelt idő jelentős lehet az előbbiek hitelességének értékesekor, mivel a tanúk általános szabályként részletesebb és megbízhatóbb tanúvallomást tudnak tenni a közelmúltban bekövetkezett eseményekről. A jelen ügyben a tanúvallomások 2005 szeptemberében való megtétele és a különböző tanúk kartellben való részvételének vége, azaz V.-A,. W. és P. esetében 2004 májusa, M. esetében 2002 júniusa között eltelt idő nem elég hosszú ahhoz, hogy hitelességüket befolyásolja.

134 A tanúvallomások hitelességét általában nem érinti az sem, hogy az ABB külső tanácsadója jelen volt a megbeszélések során, mivel a tanúvallomásokra az ABB engedékenységi közlemény címén folytatott együttműködésének keretében került sor, és a tanúk kifejezetten kimondták a meghallgatások elején, hogy igénybe kívánják venni az említett tanácsadó segítségét.

135 Az ABB külső tanácsadója valóban beavatkozott M. meghallgatásának egy adott pillanatéban, azt sugallva az utóbbinak, hogy a japán gyártók számára kifizetődő lehetett az európai piacra való belépés, nem tűnt azonban úgy, hogy M-t sikerült volna meggyőzni. Következésképpen meg kell állapítani, hogy M.-nek kétségei merültek fel e belépés kereskedelmi értékét illetően, és figyelembe kell venni e körülményt a tanúvallomása tartalmának értékesekor. Ugyanakkor a felperesek nem fejtik ki, hogy az ABB külső tanácsadójának e beavatkozása más tekintetben mennyiben érinti M. tanúvallomásának hitelességét.

136 A beadvány előzetes megfogalmazását és előkészítő megbeszélések tartását illetően nem meglepő, hogy egy bírságmentességet kérő vállalkozás előzetesen meghatározta a kérelme szempontjából releváns tényeket, és azon tanúkat, akik e tényeket illetően nyilatkozni tudnak, és ez utóbbiakkal elemezte ismereteik körét.

137 Egyébként nem tekinthető úgy, hogy az érintett tanúvallomások nem lettek volna alkalmasak arra, hogy káros következményekkel járjanak az ABB számára. Amennyiben e meghallgatásokra a kifogásközlés megküldését megelőzően került sor, sem az ABB, sem alkalmazottai, illetve korábbi alkalmazottja nem ismerhette azon kifogások terjedelmét és pontos tartalmát, amelyeket a Bizottság az ABB-vel szemben kívánt emelni.

138 Ezzel szemben a felperesek helyesen állítják, hogy az érintett tanúvallomások nem alapos átgondolás eredményének tűnnek, és azokat nem vizsgálták felül mérlegelést és további vizsgálatokat követően. A tanúvallomásokat szóban tették, és nincs nyoma annak, hogy a Bizottság ezt megelőzően írásbeli kérdéseket intézett volna a tanúkhoz, sem annak, hogy a közös megállapodással és az EGT piacára való belépés korlátaival kapcsolatos nyilatkozatokat a tanúk utólag ellenőrizték és felülvizsgálták volna.

139 Hasonlóképpen nem tűnik úgy, hogy a tanúk az ABB hivatalos képviselőiként nyilatkoztak volna. Először is e szerepet nagyrészt az ABB külső tanácsadói töltötték be, akiktől a fenti 102-114. pontban megvizsgált nyilatkozatok származnak. Amint az a fenti 131. pontban megállapítást nyert, M. a tanúvallomásának megtételekor már eleve nem köteles a korábbi munkáltatója érdekében eljárni, és semmi sem enged arra következtetni, hogy akár M., akár más tanúk az ABB más alkalmazottaival való megbeszélésekkel és az ABB birtokában lévő iratok tanulmányozásával módszeresen készült volna a meghallgatásra. Végül a Bizottság által a meghallgatások során feltett kérdések nem az ABB érintett kérdésekkel kapcsolatos hivatalos álláspontjára vonatkoztak, hanem inkább a különböző tanúk személyes ismereteire.

140 El kell utasítani a felperesek azon állítását, mely szerint a meghallgatott személyek gyakran nem voltak közvetlen tanúi az érintett eseményeknek. A tanúvallomásokból ugyanis kitűnik, hogy a négy tanú személyesen részt vett a kartell ügyleteiben. M. többek között az ABB egyik képviselője volt a kartellben 1988 és 2002 között, tehát működésének szinte teljes idején, míg az ABB a kartell egyik fő résztvevője volt. M. tehát közvetlen és kiváltságos tanúja volt az általa előadott tényeknek.

141 E tekintetben el kell ismerni, hogy tanúvallomásában M. megerősítette, hogy nem volt jelen a közös megállapodás megkötésénél, ami szerinte megelőzte a GQ-megállapodás és az EQ-megállapodás aláírását. Hasonlóképpen az arra vonatkozó kérdésre, hogy a közös megállapodás kérdésre felmerült-e azon találkozók során, amelyeken részt vett, M. azt válaszolta, hogy nem volt szükséges megemlíteni, mivel a közös megállapodás magától működött. Ugyanakkor e körülmények nem kérdőjelezik meg M. tanúvallomásának bizonyító erejét. Egyrészt a tanú akkor is szolgáltathatja egy tartós jelenség egyértelmű bizonyítékát, ha nem volt jelen annak kezdetekor. Másfelől jóllehet M. úgy nyilatkozott, hogy a közös megállapodás kérdését explicit módon nem vitatták meg kifejezetten azon találkozók során, amelyeken részt vett, tanúvallomásából kitűnik, hogy szerinte ez azért volt így, mert az említett megállapodás tartalmát a kartell résztvevői megértették, elfogadták és végrehajtották, anélkül hogy kifejezett megbeszélésre szükség lett volna. Amennyiben a japán vállalkozások Bizottság által hivatkozott kötelezettségvállalása egy egyszerű nemcselekvésből, és nem egy tevőleges aktusból állt, ez a helyzet akkor is lehetséges.

142 A felperesek nem fejtik ki részletesen a különböző tanúvallomások közötti állítólagos következetlenségeket. Ráadásul a tanúvallomások egymással, illetve az ABB által előterjesztett más bizonyítékokkal való összehasonlítása nem tárt fel olyan ellentmondásokat, amelyek befolyásolhatnák a közös megállapodás fennállásával kapcsolatos nyilatkozatok hitelességét. Az egyetlen, jelentőséggel bíró eltérés a japán vállalkozások európai piacra való belépéshez kapcsolódó kereskedelmi érdekének fennállására vonatkozik. Amint a lenti 156-158. pontban kifejtésre kerül, az egyes tanúk ezzel kapcsolatos álláspontja nem érinti a közös megállapodás fennállásához kapcsolódó nyilatkozataikat.

143 M. tanúvallomásának állítólag hiányos mivoltát illetően meg kell állapítani, hogy nem meglepő, ha egy tanú nem tud visszaemlékezni egy meghallgatás során a kartellel kapcsolatos valamennyi okirati bizonyítékra. Ráadásul M. nem hivatkozott kifejezetten a GE-megállapodásra a meghallgatás során, említette azonban a GIS projektek EGT-n belüli elosztását, amelyre a GQ-megállapodást megelőző megállapodások értelmében került sor, amelyek közé többek között a GE-megállapodás is tartozott.

144 Hasonlóképpen azon tény, miszerint a Bizottság nem használta fel a tanúvallomásban szereplő valamennyi bizonyítékot, nem jelenti azt, hogy a tanúvallomás csekély bizonyító erővel bírt volna. Természetes ugyanis, hogy bizonyos elemek nem relevánsak, vagy bizonyos körülményeket más bizonyítékok meggyőzőbben támasztanak alá.

145 A tanúvallomások tartalmát illetően a kartell időtartamára vonatkozó nyilatkozatok - a felperesek állításaival ellentétben - mind egymással, mind a Bizottság megállapításaival egybehangzóak.

146 M. egyértelműen jelezte, hogy a hazai piacok európai és japán gyártók csoportjai által történő kölcsönös tiszteletben tartásának szabálya régóta fennállt, és még korábbi volt, mint a GQ-megállapodás.

147 M. nyilatkozata, mely szerint a GQ-megállapodás mechanizmusa megszűnt 2002-ben, nem jelenti önmagában azt, hogy a közös megállapodás is megszűnt volna. Egyrészt ezen időszak folyamán a kartell működési módszerei valamelyest megváltoztak, többek között mivel a Siemens és a Hitachi-vállalkozás újra részt vett az említett kartellben, M. tehát úgy vélhette, hogy az 1988-ban aláírt és később felülvizsgált GQ-megállapodás végrehajtása is megszűnt. E körülmény nem érinti azon tényt, miszerint a 2002 júliusát követően alkalmazott működési módszerek szintén alapulhattak közös megállapodáson vagy egy hasonló megállapodáson. Az ABB M.-en kívüli többi tanúja kifejezetten megerősíti, hogy a jelen ügyben ez volt a helyzet, amint az a nyilatkozataikból is kitűnik, az európai és a japán gyártók közötti, a hazai piacok tiszteletben tartásával kapcsolatos közös megállapodás fennállt azon időszak folyamán, amikor a kartell működésében részt vettek, tehát 2002 júliusa és 2004 között.

148 Másrészt M.-et 2002 júniusában előrehozott nyugdíjba küldték, miután új felettese összejátszásra irányuló tevékenységekre derített fényt. E körülménnyel magyarázható, hogy M. nem rendelkezett részletes ismeretekkel a kartell működésének 2002 júliusát követően megvalósított módszereit illetően.

149 Hasonlóképpen nem állítható, hogy a tanúknak a közös megállapodásra hivatkozásai homályosak és nem spontának. Mindegyik tanú említette, a saját szavaival, egy különleges helyzet fennállását az európai és japán piacok tekintetében, ami megfelel a Bizottság által hivatkozott közös megállapodásnak.

150 A felperesek állításaival ellentétben Wi. úgy nyilatkozott, hogy a japán vállalkozások európai piacról való távolmaradása a japán és európai piacok védelmi rendszerének eredménye volt, amit az indokolt, hogy e két gyártói csoport egyike sem kívánta, hogy a másik csoport beavatkozzon a hazai piacán. Bár a meghallgatás során később a Bizottság képviselője visszatért e tárgyra, ténylegesen bevezetve a közös megállapodás fogalmát, csak a Wi. által spontán kifejtett fogalom tisztázására szorítkozott.

151 P. spontán módon hivatkozott a japán vállalkozásokkal közös megállapodásra, melynek értelmében utóbbiak nem vettek részt az európai piacon, és az európai vállalkozások nem vettek részt a japán piacon. Ebben az esetben a Bizottság képviselője szintén visszatért ugyan e kérdésre, ezt azonban csupán annak ellenőrzése érdekében tette, hogy jól értette-e a korábbi spontán nyilatkozatokat.

152 V.-A. esetében a Bizottság nem vetette fel a közös megállapodás fogalmát, csupán megkérdezte a tanútól, hogy tudott-e bármilyen megállapodásról az európai és japán gyártók között. E kérdésre válaszul V.-A. a japán és az európai gyártók közötti megállapodás létére hivatkozott, amelynek értelmében az európai vállalkozások nem "támadták" a japán vállalkozásokat a japán piacon, és viszont. Ráadásul V.-A. előadta, hogy részt vett az európai vállalkozásoknak és egy japán vállalkozás képviselőjének kifejezetten e megállapodás tiszteletben tartásával kapcsolatos explicit megbeszélésén, amelyre a japán vállalkozások európai piacra való belépési próbálkozásai adtak okot.

153 Egyébként egyes területeknek a világméretű kartell hatálya alóli állítólagos kizárását illetően V.-A. egyfelől kifejtette, hogy Észak-Amerikát meghatározott okból zárták ki: a kartell felfedezésével járó szankciók veszélye miatt. Másfelől előadta, hogy Nyugat-Európa országainak kizárása azt jelentette, hogy az érintett GIS projekteket az európai gyártók nem azon találkozók során vitatták meg, melyeken részt vett, és amelyek a korábban a GQ-megállapodás és az EQ-megállapodás által szabályozott világméretű kartell találkozói voltak, hanem más alkalmakkor. E nyilatkozatok teljes mértékben összhangban vannak az említett megállapodásokkal, valamint a Bizottság megállapításaival.

154 Végül M. tanúvallomását illetően, az utóbbi úgy nyilatkozott, hogy a japán és az európai gyártók között - a GQ-megállapodást megelőzően - létezett a hazai piacok kölcsönös védelmével kapcsolatos megállapodás, és ezen megállapodás szükséges feltétele volt a más régiókra vonatkozó megállapodások megkötésének, és szabályainak tiszteletben tartása azzal járt, hogy a japán gyártók nem lépnek be az európai gyártók hazai piacára, jóllehet képesek lennének rá technikailag. M. kifejtette továbbá ebben az összefüggésben az értesítési és beszámítási mechanizmus működését, valamint azt, hogy az anyaországok GIS projektjei nem képezték a gyártók két csoportja közötti megbeszélések tárgyát, és nem kerültek beszámításra a GQ-megállapodás által meghatározott kvótákba.

155 Ekképpen M. nyilatkozatai megerősítik a közös megállapodás Bizottság által hivatkozott fennállását, és nem minősíthetők homályosnak, mivel pontosításokkal szolgálnak az említett megállapodás időtartamát, tartalmát és résztvevőit illetően. Az megállapodás végrehajtására vonatkozó részletek hiánya aligha meglepő, hiszen a felek fő kötelezettségvállalása abban állt, hogy bizonyos piacokon nem lesznek jelen. Ráadásul M. leírta a közös megállapodás azon részét, amelyhez végrehajtási intézkedések szükségeltettek: az értesítési és beszámítási mechanizmust.

156 Ugyanakkor, amint az a fenti 135. pontban megállapítást nyert, M. nem volt meggyőződve arról, hogy az európai piacra való belépés a japán vállalkozások számára kereskedelmi értéket képvisel. Álláspontját osztotta P. is, aki úgy vélte, hogy a japán gyártók valószínűleg úgy ítélték meg, hogy e lépés kereskedelmileg nem indokolt. A két másik tanú, Wi. és V.-A. szerint e lépés bírt kereskedelmi értékkel.

157 M. és P. álláspontja ugyanakkor nem érinti azon tényt, hogy a négy tanú előadta, hogy a japán vállalkozások vállalták, hogy nem lépnek be az EGT piacára, jóllehet erre képesek lettek volna technikailag, e kötelezettségvállalás azonnali gazdasági indokoltságnak esetleges hiánya ellenére.

158 Meg kell továbbá jegyezni e tekintetben, hogy a felperesek állításaival ellentétben a japán gyártók EGT piacára való belépéssel kapcsolatos kereskedelmi érdekének egy adott pillanatban esetlegesen fennálló hiánya nem teszi a közös megállapodáshoz hasonló megállapodások létét tárgytalanná. Egy ilyen megállapodás ugyanis egyfelől alkalmas az érintett piacokra a jövőben történő belépés versenyhelyzet megváltozása miatt fennmaradó kockázatának megszüntetésére, és így a két gyártói csoport számára - kiváltságos helyzetük megszilárdításával - hosszú távú biztonság garantálására. Másfelől a két csoport közötti kölcsönös bizalom alapjaként szolgálhat. M. nyilatkozatai szerint e bizalom szükséges volt a kartell világszintű végrehajtásához.

159 Következésképpen először is a négy érintett tanú és különösen M. által tett nyilatkozatok hitelesek, mivel a bennük hivatkozott körülmények közvetlen tanúitól származnak, és a jelen ügy körülményeiből nem tűnik ki, hogy az említett tanúknak lett volna okuk elferdített bizonyítékokat előterjeszteni.

160 Továbbá a közös megállapodás fennállását és alapvető tartalmát illetően a négy tanúvallomás koherens mind egymással, mind az ABB által benyújtott többi bizonyítékkal. Így a tanúk megerősítették egy olyan megállapodás létét, amelynek értelmében a japán vállalkozások vállalták, hogy távol maradnak a GIS projektek európai piacától, és az európai vállalkozások vállalták, hogy e projektek japán piacától maradnak távol. A négy tanú megerősítette továbbá, hogy az európai piacra való belépés technikailag lehetséges volt, a belépés bizonyos korlátainak fennállása ellenére. Bár álláspontjuk eltért azon kérdést illetően, hogy az európai piacra való belépés a japán vállalkozások számára jelentett-e kereskedelmi érdeket, e körülmény nem releváns a közös megállapodás fennállásával kapcsolatos nyilatkozatokat illetően, amint az a fenti 156-158. pontban kifejtésre került.

161 Végül a négy tanúvallomás pontos és teljes képet nyújtott a közös megállapodásról, figyelembe véve az egyes tanúk ismereteinek különböző szintjét. Tanúvallomásában M. többek között részletesen kifejti az említett megállapodás tartalmát, okait, valamint működését.

162 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az ABB alkalmazottainak és korábbi alkalmazottjának tanúvallomásai a közös megállapodás fennállása jelentős bizonyító erejű bizonyítékának minősülnek.

A Fuji által előterjesztett bizonyítékokról

- A felek érvei

163 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Fuji által a kifogásközlésre adott válasz nem kellően pontos és részletes bizonyíték ahhoz, hogy alátámassza az ABB által nyújtott bizonyítékokat, és ekképpen a Bizottságnak a közös megállapodás fennállásával kapcsolatos álláspontját.

164 Először is a Fuji nem fejtette ki, hogy miként szerzett tudomást a közös megállapodás fennállásáról, nem jelölte meg az megállapodás megkötésének időpontját, formáját, résztvevőit, illetve azt, hogy végrehajtották-e.

165 Másodszor a Fuji nem erősítette meg a közös megállapodás kölcsönös voltát, és a GIS projektek európai piacára való belépés előtte álló korlátait említette, megkérdőjelezve ekképpen az említett megállapodás hasznosságát. E tekintetben a felperesek szerint nem feltételezhető a közös megállapodás kölcsönös volta az alapján, hogy a japán gyártóknak nem fűződik érdekük egy egyoldalú megállapodás elfogadásához. A felperesek úgy érvelnek, hogy amennyiben a japán piac nem volt elérhető az európai vállalkozások számára, a japán gyártóknak nem állt érdekükben semmilyen megállapodást kötni.

166 Harmadszor H.-nak, illetve a Fuji alkalmazottainak és korábbi alkalmazottainak tanúvallomásai között a közös megállapodás fennállását, valamint az EGT piacára való belépés technikai és kereskedelmi akadályait illetően fennálló ellentmondások megkérdőjelezik a Fuji által előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejét.

167 Negyedszer a Fuji kifogásközlésre adott válaszában szereplő állítások nem egyeztethetők össze a korábbi engedékenység iránti kérelmével.

168 Ötödször a felperesek előadják, hogy a Bizottság nem csökkentette a Fujival szemben kiszabott bírságot az engedékenységi közlemény címén, ami azt jelzi, hogy a Fuji által szolgáltatott bizonyítékok nem erősítették meg a közös megállapodás fennállását.

169 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

- A Törvényszék álláspontja

170 A kifogásközlésre adott válaszában a Fuji úgy nyilatkozott, hogy tudomása volt a közös megállapodásról, amelynek értelmében a japán gyártók nem próbálnak belépni az európai piacra, azonban előadta, hogy a Fuji EGT piacáról való távolmaradásának fő oka az volt, hogy Európában nem számított jelentős és megbízható GIS-szállítónak.

171 Először is el kell ismerni, hogy e nyilatkozat meglehetősen homályos, mivel a Fuji csupán a japán gyártóknak az európai piactól való távolmaradásra vonatkozó kötelezettségvállalására hivatkozik. Ugyanakkor ezzel a Fuji megerősítette az ABB által előterjesztett bizonyítékokból következő, a Bizottság által a japán gyártóknak felrótt fő tényezőt. Ekképpen az érintett nyilatkozat nem irreleváns a jelen ügyben. Annál is kevésbé az, mivel a Fuji ismereteinek korlátozott mivolta a kartellen belüli másodlagos szerepével, és különösen azon ténnyel magyarázható, hogy - amint a megtámadott határozat (150) preambulumbekezdéséből kitűnik - a Fuji volt az egyetlen japán vállalkozás, amely nem volt tagja a japán gyártói csoport bizottságának, amely többek között a két gyártói csoport közötti együttműködésért volt felelős a GQ-megállapodás keretében.

172 Másodszor a jelen ügyben nem bír jelentőséggel azon tény, miszerint a Fuji nem erősítette meg a közös megállapodás kölcsönös voltát. Amint a fenti 76. pontban megállapítást nyert ugyanis, jóllehet az európai gyártók arra vonatkozó kötelezettségvállalásának léte, hogy távol maradnak a GIS-projektek japán piacától, tekinthető a japán vállalkozásoknak az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke megsértésében való részvétele közvetett bizonyítékának, ezen összefüggésben nem jelent szükséges bizonyítékot.

173 Igaz továbbá, hogy nyilatkozatában a Fuji hivatkozik az EGT piacára való belépés technikai és kereskedelmi akadályainak létére. Ezen akadályok azonban nem a Fuji említett piactól való távolmaradásának egyetlen okaként, hanem csupán fő okként kerülnek említésre. Amikor a Fuji az érintett különböző akadályokat említette, a csekély világpiaci részesedésére hivatkozott, ami hátrányos helyzetbe hozta a legjelentősebb - mind európai, mind japán - versenytársaival szemben. Ennélfogva nem tűnik úgy, hogy ezzel kapcsolatos érvelése a többi japán gyártó esetében is alkalmazható lenne.

174 Emlékeztetni kell arra is, hogy a fenti 110. és 158. pontban megállapítást nyert, hogy az EGT piacán létező belépési akadályok és e körülmény esetleges következményei, azaz a japán gyártók EGT piacára való belépéssel kapcsolatos kereskedelmi érdekének állítólagos hiánya nem teszi a közös megállapodáshoz hasonló megállapodások létét tárgytalanná.

175 Harmadszor nem vitatott, hogy H. írásban tett tanúvallomását a Bizottság nem vette figyelembe a kifogásközlés megküldését követően előterjesztett azon bizonyítékok között, amelyekre támaszkodni kívánt. Ennélfogva e bizonyíték nem tekinthető terhelő bizonyítéknak.

176 H. tanúvallomásának mentő bizonyítékkénti értékét illetően meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi és a Fuji alkalmazottainak és korábbi alkalmazottainak tanúvallomásai között semmilyen lényeges ellentmondás nem tapasztalható. Egyebek mellett sem a Fuji többi alkalmazottja, sem korábbi alkalmazottai nem vitatták a közös megállapodás fennállását, a tanúk csupán nem nyilatkoztak erről. Hasonlóképpen H. nem vitatta a japán vállalkozások EGT piacára való belépésének technikai és kereskedelmi akadályait.

177 Negyedszer a felperesek nem fejtik ki, hogy melyek a Fujinak a kifogásközlésre adott válaszban tett nyilatkozata és az engedékenység iránti kérelme közötti állítólagos következetlenségek. Következésképpen az érvüket el kell utasítani.

178 Meg kell továbbá állapítani, hogy annak érdekében, hogy a Bizottság az engedékenységi közlemény 21. pontja értelmében csökkentse a bírságot, az érintett bizonyítékoknak jelentős bizonyító erőt kell képviselniük a már a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest.

179 Következésképpen a kifogásközlésre adott válasz megküldését követően benyújtott engedékenység iránti kérelemben a bírságcsökkentést elérni kívánó vállalkozás jogosan összpontosít azon elemekre, amelyek szerinte addig nem nyertek jogilag megkövetelt módon bizonyítást, annak érdekében, hogy jelentős hozzáadott értéket nyújtson. Márpedig e körülménnyel magyarázható, hogy az érintett vállalkozás nem említi azon elemeket, amelyeket szerinte a korábban benyújtott bizonyítékok már kétségtelenül alátámasztottak.

180 Ötödször az engedékenységi közlemény 21. pontjának szövegére tekintettel nem zárható ki, hogy bizonyos bizonyító erővel rendelkező, azonban már más bizonyítékok által bizonyított tényekre vonatkozó bizonyítékok előterjesztése nem eredményez semmilyen csökkentést.

181 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Fujinak a kifogásközlésre adott válaszban tett nyilatkozata megerősíti az ABB nyilatkozatait, valamint az ABB alkalmazottai és egy korábbi alkalmazottja által a közös megállapodás fennállását illetően tett tanúvallomásokat. Ugyanakkor homályos és általános mivolta okán bizonyító ereje korlátozott.

Az Alstom által 2002. július 10-én előterjesztett javaslatról

- A felek érvei

182 A felperesek vitatják az Alstom által a kartell résztvevőinek 2002. július 10-i találkozóján tett és a következő, 2002. július 15-i találkozón a Hitachi-vállalkozás képviselője által elutasított javaslat Bizottság általi értelmezését. Szerintük az érintett javaslat nem a közös megállapodás frissítésére irányult, annak Közép- és Kelet-Európa országaira - azok Unióhoz való esetleges csatlakozására tekintettel - történő kiterjesztésével, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (127) és (128) preambulumbekezdésében állítja. Az Alstom megkísérelt a kartell működési módszereinek megváltozása keretében egy addig nem létező megállapodást létrehozni, amely mindkét gyártói csoportot a másik csoport hagyományos piacának tiszteletben tartására kötelezte volna. Ugyanakkor a japán vállalkozások elutasították ezen megállapodást, és az európai gyártók nem vetették fel újra e kérdést.

183 A felperesek e tekintetben megjegyzik továbbá, hogy a Bizottság állítása nem egyeztethető össze sem azon érvelésével, miszerint a közös megállapodás a GQ-megállapodás 2. mellékletéből kitűnik, sem M. tanúvallomásával, aki kifejtette, hogy a "GQ-megállapodás rendszerének" 2002 júniusában véget vetettek.

184 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

- A Törvényszék álláspontja

185 A megtámadott határozat (127) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2002. július 10-i találkozó során, amikor megvitatták a kartell működési módszereinek azt követő változásait, hogy a Siemens és a Hitachi-vállalkozás újrakezdte a kartellben való részvételét, az Alstom előterjesztett egy javaslatot, melynek értelmében az európai gyártók Európában maradnának, és a japán gyártók Japánban maradnának, és nem próbálnának meg belépni az európai piacra. E preambulumbekezdés kifejti továbbá, hogy a következő, 2002. július 15-i találkozó folyamán a Hitachi-vállalkozás képviselője jelezte, hogy a Hitachi-vállalkozás elutasítja e javaslatot, valamint hogy az európai gyártók azzal válaszoltak, hogy Európa, beleértve Közép- és Kelet-Európát, az ő piacuk, és fenn kívánják tartani a Nyugat-Európában alkalmazott árakat, továbbá bejelentették, hogy a kérdést újra fogják tárgyalni, még ha nem is így történt.

186 El kell ismerni, hogy első látásra a 2002. július 10-i és 15-i találkozók felperesek által előterjesztett elemekre alapított összefoglalója alapján úgy tűnik, az Alstom ténylegesen egy új megállapodás megkötését javasolta, amit a Hitachi-vállalkozás elutasított, és amit a későbbiek során nem vitattak meg, ami azt jelentené, hogy legalábbis 2002 júliusától semmilyen megállapodás nem létezett a japán gyártóknak az EGT piacán folytatott magatartását illetően.

187 Ugyanakkor a 2002. július 15-i találkozó összefoglalójából egyfelől kitűnik, hogy a Hitachi-vállalkozás nem a piacok felosztásának ötletét magát utasította el, hanem csak az Alstom konkrét javaslatát. Másfelől ezen összefoglaló megállapítja, hogy a Hitachi-vállalkozás megjegyezte, hogy az európai gyártók követelései Közép- és Kelet-Európára is kiterjedtek, ami arra enged következtetni, hogy az elutasítás e meghatározott részhez kapcsolódott, és nem a nyugat-európai helyzethez.

188 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a felperesek értelmezése nem egyeztethető össze saját érvelésükkel az EGT piacán fennálló versenyhelyzetet illetően. Még ha feltételezzük is ugyanis, amint azt a felperesek állítják, hogy az EGT piacán a japán gyártókat nem tekintették hiteles versenytársaknak az áthághatatlan belépési akadályok fennállása miatt, az ugyanezen piacra vonatkozó megállapodás ténylegesen értelmetlen lett volna. Ebben az esetben az európai gyártóknak, mivel az Európában kiváltságos helyzetüknek köszönhetően tudatában voltak e körülménynek, nem lett volna okuk ilyen megállapodást javasolni. Márpedig a felperesek által előterjesztett összefoglalóból kitűnik, hogy az Alstom javaslata egyaránt vonatkozott az EGT piacára, valamint Közép- és Kelet-Európa piacára.

189 E körülmények között a megtámadott határozat (127) és (128) preambulumbekezdésében kifejtett értelmezést kell követni, mely szerint az Alstom a közös megállapodás közép- és kelet-európai országokra való kiterjesztését javasolta, és nem azokét, amelyeket a felperesek terjesztettek elő.

190 A felperesek többi érve nem befolyásolhatja e megállapítást. Egyrészt az Alstom abban az időpontban terjesztette elő javaslatát, amikor a Siemens és a Hitachi-vállalkozás kartellben való részvételének újrakezdése miatt a kartell működési módszerei megváltozóban voltak. Egyáltalán nem ellentmondásos a Bizottság értelmezése, mely szerint e változásba bele kellett tartozzon a közös megállapodásnak a korábban a GQ-megállapodásban meghatározott határokon túlra történő kiterjesztése.

191 Másrészt, amint az a fenti 147. pontban megállapítást nyert, M. nyilatkozata, mely szerint "a GQ-megállapodás rendszerének" 2002 júniusában véget vetettek, nem jelenti azt, hogy a közös megállapodás sem állt már fenn, vagy hogy ezen megállapodás terjedelme ne bővülhetett volna úgy ki a következőkben, hogy magában foglalja Közép- és Kelet-Európát. Egyébként M. 2002 júniusától nem vett részt a kartell tevékenységeiben, és ekképpen elvileg nem rendelkezett a kartell ezen időpontot követő működéséről közvetlen ismeretekkel.

192 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 2002. július 10-i találkozó során az Alstom a közös megállapodás Közép- és Kelet-Európa országaira történő kiterjesztését javasolta, amint arra a Bizottság hivatkozott. E körülmény bizonyítja, hogy az említett megállapodás a találkozó időpontjában fennállt.

193 Egyébként az Alstom javaslatának értelmezésére tekintettel ez utóbbinak a Hitachi-vállalkozás általi elutasítása nem jelenti a közös megállapodás mint olyan elutasítását, csupán ezen megállapodás kiterjesztésének elutasítását. Következésképpen e körülmény nem bizonyítéka annak, hogy a közös megállapodást 2002 júliusában megszüntették volna.

A kifogásközlés többi címzettjének álláspontjáról

- A felek érvei

194 A felperesek megjegyzik egyfelől, hogy a közös megállapodás fennállását öt japán társaság, név szerint a Hitachi, a JAEPS, a Toshiba, a Melco és a TM T & D is vitatta.

195 A felperesek úgy érvelnek másfelől, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a VA TECH álláspontját, amikor azt állította, hogy ez utóbbi nem vitatta a közös megállapodás fennállását. Hasonlóképpen megkérdőjelezte a közös megállapodást a Siemens is, aki benyújtotta egyik alkalmazottja, T. tanúvallomását, aki közvetlenül részt vett a kartell működésében. A Bizottság figyelmen kívül hagyta ezen elemeket, és jelentős mértékben az ABB alkalmazottainak és egy korábbi alkalmazottjának tanúvallomására támaszkodott. Egyébként a Siemens által benyújtott bizonyítékok bizonyító ereje annál nagyobb, mivel az engedékenység iránti kérelmét a Bizottság elutasította az általa előterjesztett tények vitatása okán.

196 A felperesek szerint ráadásul az európai vállalkozásoknak általában nem fűződött érdekük a közös megállapodással kapcsolatos nyilatkozatok megkérdőjelezéséhez, mivel ezen megállapodás nem volt releváns a Bizottság által velük szemben emelt kifogások szempontjából. Épp ellenkezőleg, e vállalkozások számára valószínűleg kedvező volt, hogy a Bizottság megállapította a közös megállapodás fennállását, hiszen e körülmény bizonyos mértékben csökkentette a saját versenyellenes magatartásuk súlyát. Egyébként amint a Siemens esete is szemlélteti, a Bizottság által előterjesztett tények nemvitatása jelentős lehet az európai vállalkozások engedékenység iránti kérelmeinek mérlegelését illetően.

- A Törvényszék álláspontja

197 Elöljáróban az akta irataiból kitűnik, hogy a VA TECH kifejezetten vitatta a közös megállapodás fennállását, amint azt a felperesek állítják.

198 Ugyanakkor a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy találta, hogy a közös megállapodás fennállását illetően az ABB nyilatkozatait és tanúvallomásait, valamint a Fujinak a közös megállapodás fennállására vonatkozó nyilatkozatait, és a felperesek értesítéssel és beszámítással kapcsolatos nyilatkozatait úgy kell tekinteni, mint amelyek nagyobb bizonyító erővel bírnak, mint a közös megállapodás fennállásának a Hitachi, a JAEPS, a Toshiba, a Melco, a TM T & D, a Siemens és a VA TECH általi vitatása.

199 Az első bizonyítékcsoporttól eltérően ugyanis a szóban forgó vitatások nem ellentétesek az érintett vállalkozások érdekeivel, mivel az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke megsértése fennállásának megkérdőjelezésére irányulnak. E megállapítás érvényes T. tanúvallomására is, amelyben utóbbi csupán a GQ-megállapodás keletkezésének kifejtésére, a közös megállapodás fennállásának vitatására, és a mind az EGT piacán, mind a japán piacon fennálló belépési akadályok említésére szorítkozott. Különösen a közös megállapodást illetően T. tanúvallomása nem szolgáltat a kifogásközlés címzettjei által előterjesztettekhez képest újabb bizonyítékokat.

200 Ezenfelül nem lehet úgy tekinteni, hogy az európai vállalkozásoknak, beleértve a Siemenst, nem fűződött érdeke a közös megállapodás fennállásának vitatásához, mivel ez utóbbit a Bizottság úgy értelmezte a kifogásközlésben, mint az európai gyártók és a japán gyártók között az EGT piacára vonatkozóan létrejött, összejátszásra irányuló megállapodást, és az következésképpen az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke megsértését képezte. Márpedig e megállapítás sértette az európai gyártók érdekeit, legalábbis potenciálisan, amennyiben a Bizottság által velük szemben felhozott többi kifogás nem nyer bizonyítást a jogilag megkövetelt módon.

201 A Bizottság úgy érvel, hogy nem az európai vállalkozások álláspontjára támaszkodott, amikor a közös megállapodás fennállására következtetett, hanem pusztán ezen álláspont megállapítására szorítkozott. Jóllehet ezen értelmezést megerősíti a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdésének szövege, mely az Alstom, az Areva és a VA TECH álláspontjának semmilyen igazoló erőt nem tulajdonít, ellentétben a Fuji közös megállapodás fennállását megerősítő nyilatkozataival, azonban ezen értelmezést megkérdőjelezi az említett határozat (255) preambulumbekezdése, amelyben a Bizottság a közös megállapodás fennállásának egyes európai gyártók általi hallgatólagos elismerésére hivatkozik.

202 Mindenesetre az Alstom és az Areva semleges álláspontja nem értelmezhető a közös megállapodás fennállásának bizonyítékaként. Tekintettel az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására irányuló eljárás keretében a Bizottságra nehezedő bizonyítási teherre, azzal, hogy egy vállalkozás nem vitat egy tényt, a szóban forgó tény nem nyer bizonyítást.

203 A fentiekből következik, hogy a felperesek által előterjesztett bizonyítékok nem teszik lehetővé a közös megállapodás fennállására vonatkozó következtetések levonását.

Az értesítési és beszámítási mechanizmusról

- A felek érvei

204 Elöljáróban a felperesek arra hivatkoznak, hogy az értesítési és beszámítási mechanizmus célja az európai gyártók EGT-n kívüli GIS-projektekre vonatkozó kvótájának mesterséges csökkentése volt, a japán gyártóknak az ázsiai és közel-keleti piacokon fennálló viszonylag erős versenyhelyzete miatt, mely piacokra elsősorban a világszintű kartell irányul. A betudhatóság az európai gyártók által javasolt alternatív megoldás volt a közös kvótájuk átalánycsökkentése helyett.

205 A felperesek hozzáfűzik, hogy nem létezik olyan bizonyíték, amely arra engedne következtetni, hogy az értesítés kötelező, módszeres vagy rendszeres lett volna, az érintett projektek elosztása előtt került volna rá sor, illetve hogy 1999 után is folytatódott volna.

206 A felperesek szerint adott beszámítási mechanizmus, mely diszkrecionális, és nem rendszeres és kötelező értesítésen alapul, nem nyújthatott a japán gyártók számára biztonságot vagy kárpótlást. Következésképpen közös megállapodás Bizottság által védett elmélete a jelen ügyben nem egyeztethető össze a tényekkel.

207 A Bizottság által előterjesztett különböző bizonyítékokat illetően az EQ-megállapodásban szereplő hivatkozás az EGT-n belüli GIS-projektekre vonatkozó információk japán gyártókkal való közlésére nem bír jelentőséggel, hiszen az említett megállapodás tartalma nem volt ismert a japán gyártók előtt. Ráadásul az EQ-megállapodás szerint az EGT-n belüli GIS-projektekre vonatkozó információk közlésére a projektek elosztását követően került sor, és e közlés diszkrecionális volt.

208 Hasonlóképpen a felperesek úgy érvelnek, hogy az engedékenység iránti kérelmükben szereplő azon nyilatkozat, miszerint a Siemens rendszeresen körbeküld a kartell különböző tagjainak elosztott GIS-projektek egy részét felvázoló táblázatokat, egyértelműen és kizárólag az EGT-n kívüli GIS-projektekre vonatkozik.

209 Egyébként a felperesek előadják továbbá, hogy a kifogásközlésre adott válaszukban szereplő - Wa. tanúvallomásán alapuló - nyilatkozat, mely szerint az európai szállítók a beszámítás végett értesítették a japán szállítókkal az EGT-n belüli GIS-projektek részleteit, alkalomszerű értesítésre utal, és nem kötelező és rendszeres, a kartell tejes időtartama alatt folytatott értesítésre. A felperesek hozzáfűzik, hogy nem volt tudomásuk a pontos elosztásról, csak az elosztások eredményéről, valamint hogy a közölt adatok összefoglalók voltak, tehát nem bizalmasak, ami azt jelenti, hogy az értesítés nem befolyásolhatta az európai és a japán gyártók közötti esetleges versenyt. Ráadásul minden információközlés véget ért 1999-ben.

210 A Bizottság tévesen értelmezte a Fujinak az EGT-n belüli GIS-projektekre vonatkozó információk közlésével kapcsolatos nyilatkozatait is. A Fuji ugyanis kifejezetten vitatta az értesítés rendszeres jellegét, és megjegyezte, hogy nem volt tudomása az említett projektek elosztási mechanizmusáról.

211 Végül 2005. február 3-i nyilatkozatában az ABB nem jelezte, hogy a szóban forgó mechanizmus kötelező és rendszeres lett volna, és nem fejtette ki sem időtartamát, sem a közös piacra gyakorolt esetleges hatásait. Az ABB ugyanakkor megerősítette, hogy az európai projektek elosztásának csupán az eredményét közölték a japán gyártókkal.

212 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

- A Törvényszék álláspontja

213 Elöljáróban el kell utasítani az értesítési és beszámítási mechanizmus felperesek által javasolt eltérő magyarázatát. A felperesek ugyanis nem jelöltek meg azon állításaikat alátámasztó bizonyítékokat, melyek szerint először is a japán gyártók a GQ-megállapodásban meghatározott kvóták módosítását kérték, majd e módosítást az európai gyártók elutasították, és végül bizonyos EGT-n belüli GIS-projektekre vonatkozó értesítést és beszámítást javasolták és fogadták el elfogadható alternatívaként. Mindenesetre az értesítés és esetleges kárpótlás felperesek által hivatkozott mechanizmusa jelentősen összetettebb, mint adott kvóta egyszerű kiigazítása, azonban nem kínál ez utóbbi megoldáshoz képest előnyöket.

214 Az értesítéssel és beszámítással kapcsolatos különböző bizonyítékokat illetően, az EQ-megállapodás 2. melléklete "E (E-Members)" című részének 4. pontjából kitűnik, hogy "az európai gyártók döntenek az európai projektek japán gyártók csoportjával való közléséről".

215 Amint a fenti 87. pontban megállapítást nyert, e rendelkezés az érintett GIS-projektek elosztását megelőző esetleges információközlésre utalt. Nem vonatkozott azonban a már elosztott projektek követésére. Következésképpen míg az említett rendelkezés arra utaló ténykörülmény, hogy a japán gyártókat hiteles versenytársnak tekintették bizonyos EGT-n belüli GIS-projektek benyújtását illetően, a meghatározott intézkedések nem képezik a Bizottság által hivatkozott értesítési és beszámítási mechanizmus részét. Ennélfogva az EQ-megállapodás 2. melléklete nem releváns e mechanizmus bizonyítása szempontjából.

216 Az ABB által előterjesztett bizonyítékokat illetően meg kell jegyezni, hogy M. a tanúvallomásában kifejezetten megerősítette az értesítési és beszámítási mechanizmus létezését. Előadta továbbá, hogy e mechanizmus nem vonatkozott a GIS-projektekre az anyaországokban, azaz Japánban és bizonyos európai országokban.

217 Az EGT-n belüli GIS-projektek értékének a GQ-megállapodás által meghatározott világszintű kvótába való beszámítására irányuló mechanizmus létét megerősítette az ABB is a Bizottság kérdéseire 2005. február 3-án benyújtott válaszaiban. Az ABB megerősítette ugyanis, hogy az Unión kívüli projektek elosztásakor figyelembe vették az Unión belüli projektek elosztásának eredményeit.

218 A felperesektől származó bizonyítékokat illetően meg kell jegyezni, hogy a felperesek engedékenység iránti kérelmének 2.10. pontjában szereplő azon nyilatkozat, miszerint a Siemens rendszeresen körbeküldött a kartell különböző tagjainak között elosztott GIS-projektek egy részét felvázoló táblázatokat, a közvetlen előtte szereplő mondatokkal összefüggésben olvasva, az EGT-n kívüli GIS-projektekre utal. Következésképpen e nyilatkozat nem releváns a Bizottság által hivatkozott, az EGT-n belüli GIS-projektekre vonatkozó értesítési és beszámítási mechanizmus bizonyítását illetően.

219 Ezzel ellentétben a felperesek a kifogásközlésre adott válaszukban előadták, hogy mielőtt a Hitachi-vállalkozás beszüntette a kartellben való részvételét 1999-ben, az európai gyártók tájékoztatták a japán gyártókat azon GIS-projektek részleteiről, amelyeket Európában terveztek benyújtani, annak érdekében, hogy e projekteket figyelembe lehessen venni e két gyártói csoport EGT-n kívüli GIS-projektekre vonatkozó kvótájának a GQ-megállapodás értelmében való meghatározásakor.

220 E nyilatkozat kifejezetten megerősíti a Bizottság által hivatkozott értesítési és beszámítási mechanizmus 1999-ig tartó fennállását. Ráadásul a bizonyító ereje két okból is magas. Egyfelől az említett nyilatkozat ellentétes a felperesek érdekeivel, mivel magában foglalja az EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységek és a japán gyártók közötti kapcsolat fennállását, és ekképpen terhelő bizonyítékot képez. Másfelől a kifogásközlésre adott válasz érintett részének olvasatából kitűnik, hogy a felperesek nem voltak tudatában az e nyilatkozatból levonható következtetéseknek.

221 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperesek a kifogásközlésre kiegészítő választ is benyújtottak a Bizottsághoz. E dokumentumban ugyanakkor csupán az első válaszukban szerepelő értesítési és beszámítási mechanizmus Bizottság általi értelmezésének vitatására szorítkoznak, különösen az említett nyilatkozatoknak a közös megállapodás, valamint az azt és a GQ-megállapodást magában foglaló egységes jogsértés fennállásának bizonyítékakénti jelentőségét illetően. A felperesek azonban nem nyilatkoztak a szóban forgó nyilatkozatok tartalmát illetően.

222 A Fuji úgy nyilatkozott a kifogásközlésre adott válaszában, hogy a GIS-projekteknek a GQ-megállapodás alkalmazási köréből nem tartozó európai országokban történt elosztásával kapcsolatos információkat nem közölték rendszeresen a japán gyártóktól, és következésképpen a Fuji nem tudott az EQ-megállapodás működéséről.

223 A Fujinak a kartellben betöltött másodlagos szerepe, amelyre a fenti 171. pont emlékeztet, magyarázatot adhat arra, hogy a Fuji nem volt részese az európai gyártók csoportjától származó valamennyi információcserének. E körülmény megkérdőjelezi e tekintetben a Fuji nyilatkozatainak az ABB és a Hitachi által szolgáltatott bizonyítékokhoz mért megbízhatóságát is, mivel ez utóbbiak a saját csoportjuk bizottságának tagjai voltak, és ebből kifolyólag tevékenyebben részt vettek az állítólagos kartell részletes működésében.

224 A felperesek állításaival ellentétben a fent elemzett bizonyítékok összességében történő mérlegeléséből nem következik, hogy az értesítési és beszámítási mechanizmust alkalmanként és mérlegelés alapján alkalmazták volna. Ugyanis, noha az ABB és a felperesek nyilatkozatai, valamint M. tanúvallomása nem foglalkoznak kifejezetten e kérdéssel, a szóban forgó dokumentumokban használt kifejezésekből világosan kitűnik, hogy az értesítés rendszeresen alkalmazott eljárás volt valamennyi részt vevő és érintett projekt vonatkozásában. Amint az előző pontban kifejtésre került, a Fuji nyilatkozatai kevésbé megbízhatóak e tekintetben, mint az ABB és a felperesek által szolgáltatott bizonyítékok. Továbbá a fenti 215. pontban már megállapítást nyert, hogy az EQ-megállapodás 2. melléklete nem vonatkozik a Bizottság által hivatkozott értesítésre és beszámításra, és ekképpen nem releváns e tekintetben.

225 Az értesítési és beszámítási mechanizmus alkalmazásának időtartamát illetően az ABB 2005. február 3-i nyilatkozatai nem egy adott időtartamra vonatkoznak, és így a priori értelmezhetők a jogsértés egészére vonatkozóként. M. nyilatkozatai pedig azon időszakra - azaz 1998 és 2002 júniusa közöttre - vonatkoznak, amelynek során részt vett a kartell tevékenységeiben. Ugyanakkor, míg a fenti 68. és 129. pontban kiemelésre került, hogy az ABB által előterjesztett bizonyítékokat más bizonyítékoknak is meg kell erősíteniük, és e megerősítést nem nyújtja M. tanúvallomása, meg kell jegyezni, hogy a felpereseknek a kifogásközlésre adott válaszukban szereplő nyilatkozatai azon időpontot megelőző időszakra vonatkoznak, amikor a Hitachi-vállalkozás megszakította a kartellben való részvételét 1999-ben. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az értesítési és beszámítási mechanizmus léte ez utóbbi időszak tekintetében megállapítást nyert.

226 Az értesítési és beszámítási mechanizmusnak a közös megállapodás bizonyítékakénti relevanciáját illetően meg kell állapítani, hogy az jelentős ténykörülményt jelent a tekintetben, hogy a japán gyártókat az európai gyártók hiteles potenciális versenytársnak tekintették az EGT piacán. Feltételezve ugyanis, hogy az európai piacra ténylegesen lehetetlen volt belépniük a japán gyártóknak a belépési akadályok léte miatt, az európai gyártóknak nem lett volna okuk bizonyos, az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásának eredményéről tájékoztatni őket, és a fortiori beszámítani e projekteket a GQ-megállapodás által meghatározott közös "európai" kvótába, mivel e beszámítás megfosztotta őket a GQ-megállapodás által érintett régiók GIS-projektjeinek egy részétől. Ennélfogva az ilyen értesítési és beszámítási mechanizmus fennállása azt jelenti, hogy a japán vállalkozások be tudtak volna lépni az európai piacra. Ha ezt nem tették meg, az azért történt, mert ilyen irányú kötelezettséget vállaltak, cserébe azért, hogy az EGT-n kívüli GIS-projektekből jelentősebb részt kapjanak. Ekképpen a szóban forgó mechanizmus az EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységek és a japán gyártók közötti kapcsolatot, és ekképpen a közös megállapodás fennállásának közvetett bizonyítékát jelenti.

227 A jelen ügyben irreleváns annak kérdése, hogy az értesítési és beszámítási mechanizmus hatást gyakorolt-e az EGT piacára. Amint a fenti 76. pontban ugyanis megállapítást nyert, a Bizottság által a felperesek ellen a megtámadott határozatban emelt kifogás alapja a japán vállalkozások arra irányuló kötelezettségvállalása, hogy nem lépnek be az EGT piacára, amit az értesítési és beszámítási mechanizmus léte közvetetten bizonyít. A megtámadott határozatból ezzel ellentétben nem tűnik ki, hogy a Bizottság szerint az említett mechanizmus az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke önálló megsértésének minősül-e.

228 Hasonlóképpen nem kell bizonyítani egyrészt, hogy az értesítési és beszámítási mechanizmus nem vonatkoztak az európai anyaországok GIS-projektjeire, és másrészt, hogy Japán anyaországnak minősült, ahhoz hogy az említett mechanizmust a közös megállapodás fennállása releváns ténykörülményének lehessen tekinteni a fenti 226. pontban kifejtett érvelés alapján. Következésképpen nincs jelentősége azon ténynek, hogy M. tanúvallomása esetleg nem erősíti meg e pontot.

229 Egyébként mivel a Bizottságnak az értesítési és beszámítási mechanizmussal kapcsolatos érvelése nem alapult sem a közölt adatok bizalmas mivoltán, sem azon tényen, miszerint azok közlése megelőzte az érintett GIS-projektek elosztását, e körülmények a jelen ügyben szintén nem relevánsak.

230 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy bizonyítást nyert a japán gyártók csoportjának rendszeres értesítése bizonyos EGT-n belüli GIS-projektekről azok elosztását követően, illetve e projektek beszámítása a GQ-megállapodás által meghatározott közös "európai" kvótába az 1988 és a Hitachi-vállalkozás kartellben való részvételének 1999-ben történt megszakítása közötti időszak tekintetében, az ABB és a felperesek nyilatkozatai, illetve M. tanúvallomása alapján. Továbbá, a szóban forgó mechanizmus a Bizottság által hivatkozott közös megállapodás fennállásának közvetett bizonyítékát jelenti.

Az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásáról

- A felek érvei

231 A felperesek előadják, hogy az EGT-n belüli GIS-projekteket a kartell európai tagjai között osztották el, a GQ-megállapodás találkozóitól külön tartott találkozók során, amelyeken nem vettek részt a japán vállalkozások.

232 Ebben az összefüggésben az ABB által benyújtott projektlisták nem elfogadható bizonyítékai annak, hogy az érintett GIS-projektekről információt közöltek volna a japán gyártókkal, és azokat megvitatták volna utóbbiakkal az említett projektek elosztását megelőzően.

233 A felperesek szerint ugyanezen megállapítás vonatkozik azon állításra is, mely szerint a japán vállalkozások az EGT-n belüli GIS-projektek tekintetében terveztek volna ajánlatokat benyújtani, feszültséget teremtve így a kartellen belül. Az ABB tanúinak ezzel kapcsolatos nyilatkozatai pontatlanok vagy nem relevánsak a jelen ügyben.

234 Hasonlóképpen a Melcónak egy spanyolországi GIS-projekttel kapcsolatos állítólagos érdekeltségétől eltekintve, csupán az európai gyártók vitatták meg a megtámadott határozatban említett tizenegy EGT-n belüli GIS-projektet. Lehetséges, hogy a Melco más forrásból kapott információkat az érintett projektről, mint a projektek listája vagy az európai gyártók.

235 Máskülönben nem nyert bizonyítást, hogy a japán vállalkozások részt vettek volna az EGT-n belüli azon GIS-projektek árának meghatározásában, amelyeket nem lehetett egy adott szállítónak odaítélni, a GQ-megállapodás harmadik felekkel az EGT területére vonatkozóan kötött licenciaszerződések megszüntetésére vonatkozó rendelkezésének alkalmazásában vagy a GIS-projektek európai piacára vonatkozó érzékeny információk cseréjében.

236 Ezenkívül az európai szállítók közötti, az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásával kapcsolatos korábbi megállapodások és különösen a GE-megállapodás olyan bizonyítékoknak minősülnek, amelyek megkérdőjelezik a közös megállapodás fennállását. A felperesek szerint a GE-megállapodás az európai gyártók összetett kartelljét írja le, mely korábbi, mint a GQ-megállapodás aláírása, és független ez utóbbitól. Ekképpen a szóban forgó kartellt az állítólagos közös megállapodás által nyújtott bármiféle védelem nélkül valósították meg. E körülmény megkérdőjelezné a Bizottság érvelését a közös megállapodásnak az európai gyártók EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységével kapcsolatos jelentőségét illetően.

- A Törvényszék álláspontja

237 Az iratanyag nem tartalmaz olyan bizonyítékot, mely arra engedne következtetni, hogy az EGT-n belüli GIS-projekteket a GQ-megállapodás olyan találkozói során vitatták volna meg, amelyeken részt vettek a kartell japán tagjai.

238 Hasonlóképpen az ABB által nyújtott projektlistákból nem tűnik ki, hogy az EGT-n belüli GIS-projekteket megvitatták volna a japán gyártókkal, eltekintve a Melcónak a spanyolországi "MSP via GC" projekttel kapcsolatos állítólagos érdekétől. Nem zárható ki, hogy a Melcónak az utóbbi projekttel kapcsolatban hivatkozott érdeke egy tévedésnek tudható be, tekintettel az érintett projektek listájának hosszúságára, és azon tényre, hogy a Bizottság nem azonosított más esetet, ahol japán gyártó érdeklődést mutatott volna egy EGT-n belüli GIS-projekt iránt. Mindenesetre az érintett projektek listájának tartalmát nem erősítette meg más bizonyíték az "MSP via GC" projekt vonatkozásában, és ekképpen az nem vehető figyelembe e tekintetben.

239 Továbbá amikor a Bizottság megállapítja a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdésében, hogy a japán gyártók néha részt kívántak venni az európai ajánlattételi felhívásokon, azonban legtöbbször e felhívásokat visszautasították, és az érintett projektekről tájékoztatták az európai gyártókat, kizárólag az ABB nyilatkozataira és alkalmazottainak tanúvallomásaira támaszkodik. Ennélfogva e megállapítást, mivel nem támasztják alá más bizonyítékok, nem lehet figyelembe venni.

240 Másfelől a Bizottság nem rótta fel a felpereseknek, hogy részt vettek az EGT-n belüli GIS-projektek minimumárának rögzítésében vagy a harmadik vállalkozásokkal az EGT területére vonatkozóan kötött licenciaszerződések megszüntetésében. Következésképpen a felperesek erre vonatkozó érvelése a jelen ügyben nem releváns.

241 Az EGT-n belüli GIS-projektekre vonatkozó érzékeny adatok cseréjét illetően az értesítés, amint a jelen ügyben megállapítást nyert, túllépi a rendes versenymagatartás korlátait mind az időtartamát és intenzitását, mind a közölt adatok jellegét illetően. Ugyanakkor nem nyert megállapítást, hogy az értesítés célja az EGT-n belüli GIS-projektek japán gyártóknak történő elosztása lett volna, vagy hogy a ténylegesen közölt adatokat e célra használták volna fel.

242 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a japán vállalkozások részt vettek volna az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásában.

243 A GQ-megállapodást megelőző európai megállapodásokat illetően meg kell jegyezni, hogy a GE-megállapodás kivételével a felperesek állításai nem kellőképpen pontosak és megalapozottak. Következésképpen azokat el kell utasítani.

244 A GE-megállapodást illetően nem vitatott, hogy a GQ-megállapodást és az EQ-megállapodást megelőzően írták alá. E körülmény azonban nem jelenti azt, a felperesek állításaival ellentétben, hogy független lett volna a GQ-megállapodástól vagy a közös megállapodástól.

245 A GE-megállapodás a 15. cikkének értelmében eredetileg ideiglenes megoldás lett volna a GQ-megállapodás életbelépéséig, és annak hiányában 1988. december 31. után újra kellett volna tárgyalni. Úgy tűnik tehát, hogy a GE-megállapodás megkötésekor az aláírók már készültek a világméretű kartellnek és különböző elemeinek - beleértve, a Bizottság állításai szerint, a közös megállapodást - létrehozására. Ezen értelmezést alátámasztja M. tanúvallomása, mely szerint a világméretű kartell a GQ-megállapodás aláírását megelőzően éveken át tartó összetett tárgyalások tárgyát képezte.

246 Másfelől M. szerint a két gyártói csoport kölcsönös kötelezettségvállalása, melynek értelmében távol maradnak a másik csoport hazai piacaitól, ami a Bizottság által hivatkozott közös megállapodás lényegét képezi, korábbi volt, mint a GQ-megállapodás megkötése. Következésképpen az európai gyártók figyelembe tudták venni e kötelezettségvállalást a GE-megállapodás aláírásakor.

247 E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a GE-megállapodás megkérdőjelezné a közös megállapodás Bizottság által hivatkozott fennállását.

Átfogó értékelés

- A felek érvei

248 A felperesek szerint a Bizottság által a közös megállapodás állítólagos fennállásával kapcsolatban hivatkozott elemek szelektívek, nincs bizonyító erejük, nem alátámasztottak, és nem felelnek meg a valóságnak, mivel a Bizottság a tények vizsgálatát megelőzően dolgozta ki az elméletét.

249 A felperesek e tekintetben úgy érvelnek, hogy az ABB által előterjesztett elemek nem bizonyítják a jogilag megkövetelt módon a közös megállapodás fennállását, és különösen nem azon tényt, hogy a japán gyártók elfogadták volna az EGT-n belüli GIS-projekteknek az európai gyártók közötti elosztását, a közös megállapodásnak az állítólagos világméretű kartell szempontjából fennálló jelentőségét, a kötelező és rendszeres értesítési mechanizmus fennállását, vagy azon tényt, miszerint a japán vállalkozások részt vettek volna az európai gyártóknak az EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységeiben. Hasonlóképpen a Bizottság szelektív megközelítést alkalmazott, amikor nem említette a megtámadott határozatban az ABB által előterjesztett elemek közül azokat, amelyek nem illeszkedtek az elméletébe, és különösen a GE-megállapodásba.

250 A felperesek úgy vélik, hogy amennyiben az ABB által előterjesztett elemek bizonyító ereje csekély, és azokat a felperesek, a Toshiba, a Melco, a TM T & D, és bizonyos tekintetben a Fuji is vitatja, azokat más elemeknek meg kellett volna erősíteniük, melyeknek a "megerősítés szintje" magasabb. Azonban nem ez történt. A Bizottság többek között olyan megállapításokat tett a GQ-megállapodással és az EQ-megállapodással kapcsolatban, amelyek nincsenek összhangban az iratanyag más elemeivel, és tévesen értelmezte a felperesek és a Fuji értesítési és beszámítási mechanizmussal kapcsolatban tett nyilatkozatait.

251 A felperesek ezen összefüggésben úgy érvelnek, hogy a japán gyártóknak a belépés áthághatatlan akadályai miatt nem állt módjukban belépni a GIS-projektek európai piacára, ami feleslegessé tette az európai szintű részvételüket, és ennélfogva a közös megállapodás fennállását. Hozzáfűzik, hogy ezen eltérő magyarázat elfogadhatóságát megerősíti valamennyi érintett vállalkozás, és az iratanyag számos eleméből is következik, mint például a GE-megállapodásból, amelyet az európai gyártók kötöttek, anélkül hogy szükséges lett volna megállapodniuk a japán gyártókkal, vagy szükséges lett volna utóbbiakat értesíteniük.

252 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

- A Törvényszék álláspontja

253 A fenti 84. és 230. pontban elvégzett vizsgálatból először is kitűnik, hogy az ABB nyilatkozatai és alkalmazottainak, valamint egy korábbi alkalmazottjának tanúvallomásai említést tesznek egy megállapodásról, amelynek értelmében az európai és japán gyártók kölcsönös kötelezettséget vállaltak arra, hogy a másik csoport hazai piacára nem képnek be. Az említett elemek lehetővé teszik továbbá az megállapodás résztvevőinek azonosítását, és annak megállapítását, hogy ezen megállapodást valószínűleg a GQ-megállapodást megelőzően, legkésőbb azonban utóbbi megállapodás megkötésének időpontjában kötötték.

254 Másodszor a fent említett kölcsönös megállapodás fennállását megerősíti az Alstom által a 2002. július 10-i találkozón előterjesztett javaslat. A japán vállalkozásoknak az európai piactól való távolmaradásra vonatkozó kötelezettségvállalását megerősítik a Fuji nyilatkozatai is.

255 Harmadszor az ABB - felperesek nyilatkozatai által is megerősített - nyilatkozataiból és tanúvallomásaiból kitűnik, hogy a japán gyártók elfogadták, legalábbis az 1988 és 1999 közötti időszakot illetően, a bizonyos EGT-n belüli GIS-projektek elosztásának eredményeiről való rendszeres értesítést és azoknak a GQ-megállapodásban meghatározott közös "európai" kvótába való beszámítását. Az EQ-megállapodás 2. melléklete "E (E-Members)" című része 4. pontjának értelmében az európai gyártók lehetőséget biztosítottak bizonyos EGT-n belüli GIS-projektek részleteinek a japán gyártókkal való közlésére az említett projektek elosztását megelőzően. E két körülmény arra utal, hogy a japán gyártókat hiteles versenytársnak tekintették bizonyos EGT-n belüli GIS-projektek benyújtását illetően, azonban utóbbiak más régiók GIS-projektjeiből való nagyobb részesedésért cserébe kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem lépnek be az európai piacra. Ekképpen az európai gyártók és a japán gyártók közötti kölcsönös megállapodás fennállásának közvetett bizonyítékait képezik.

256 Így a Bizottságnak a közös megállapodás fennállására vonatkozó - a fenti 74. pontban összefoglalt - megállapításait alátámasztják az általa felhozott bizonyítékok. A felperesek által hivatkozott bizonyítékok azonban nem alkalmasak az említett megállapítások megkérdőjelezésére.

257 Egyfelől, amint az a 244-247. pontban kifejtésre került, a GE-megállapodás nem jelenti az európai kartell közös megállapodás nélküli megvalósításának bizonyítékát.

258 Másfelől, jóllehet nem nyert megállapítást, hogy a japán vállalkozások részt vettek volna az európai gyártókkal az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásában, meg kell jegyezni, hogy a közös megállapodás értelmében tett állítólagos kötelezettségvállalásukra tekintettel az ebben való részvételüknek nem lett volna értelme. A japán gyártóknak ugyanis nem fűződött érdeke ahhoz, hogy beavatkozzanak azon EGT-n belüli GIS-projektek elosztásába, amelyekkel kapcsolatban kötelezettséget vállaltak a távolmaradásra. Az egyetlen érdekük az lett volna, hogy megismerjék az érintett projektek értékét, valamint hogy melyik társaságnak ítélték oda az adott projektet, annak érdekében, hogy követni tudják a GQ-megállapodásban meghatározott közös "európai" kvótába történő beszámításukat. Legalábbis az 1988 és 1999 közötti időszak tekintetében ezen információkat az értesítési mechanizmus keretében közölték a japán gyártókkal.

259 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a közös megállapodás fennállása, amint az a fenti 74. pontban kifejtésre került, a jogilag megkövetelt módon nyert bizonyítást.

260 E körülmények között, a felperesek állításaival ellentétben, a Bizottság nem volt köteles bizonyítani az érintett vállalkozásoknak a közös megállapodás megkötéséhez fűződő kereskedelmi érdekét. Mindent egybevetve, amint a fenti 110. és 158. pontban kifejtésre került, a közös megállapodás megkötése bizonyos előnyöket biztosíthat az említett vállalkozásoknak, és ekképpen nem volt tárgytalan, az EGT piacán fennálló belépési akadályoknak, valamint az e piacra való belépéshez fűződő közvetlen kereskedelmi érdek esetleges hiányának ellenére sem.

261 Egyébiránt mivel a Bizottság nem kizárólag a szóban forgó vállalkozások piaci magatartására támaszkodott a felrótt jogsértés megállapításakor, nem elegendő, ha a felperesek a tények Bizottság által elfogadott magyarázatát egy másik elfogadható magyarázattal helyettesítik. Következésképpen a felperesek által javasolt eltérő magyarázat nem releváns az említett jogsértés fennállását illetően. Mindenesetre az e magyarázat alapjául szolgáló elemekre a felperesek a harmadik jogalap első részének keretében is hivatkoznak, azok vizsgálatára tehát a lenti 317-332. pontban kerül sor.

262 Ezért a második jogalap első részét el kell utasítani.

263 Ráadásul mivel a közös megállapodás fennállását - a fenti 41. pontban kifejtettekkel összhangban - a Fuji 2006. november 21-i észrevételeinek terhelő bizonyítékkénti figyelembevétele nélkül is meg lehetett állapítani, végül el kell utasítani az első jogalap első részét, amely azon alapult, hogy a felperesek nem fértek hozzá bizonyos terhelő bizonyítékokhoz. Következésképpen az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

b) A második, arra alapított részről, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a közös megállapodás versenykorlátozó megállapodást vagy összehangolt magatartást képezett volna

A felek érvei

264 A felperesek úgy érvelnek, hogy még feltételezve is azt, hogy a Bizottság megállapította a közös megállapodás fennállását, azt nem bizonyította pontos és hihető bizonyítékokkal, hogy ezen megállapodás versenykorlátozó megállapodásként vagy összehangolt magatartásként megjelenő közös szándék kifejeződéséhez lett volna mérhető. A felperesek szerint a Bizottság iratanyaga legfeljebb a gazdasági szereplők párhuzamos magatartására utal, ami összhangban van a rendes piaci feltételekkel. E körülményt igazolja M. tanúvallomása, aki kifejtette, hogy azon találkozókon, melyeken részt vett, nem volt szükséges a közös megállapodás kérdését felvetni, mivel az nyilvánvaló volt.

A Törvényszék álláspontja

265 Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság feladata, hogy kellőképpen pontos és egybehangzó bizonyítékokat mutasson be annak érdekében, hogy megalapozza azt a szilárd meggyőződést, miszerint az állítólagos jogsértés az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak minősül (a Törvényszék T-185/96., T-189/96. és T-190/96. sz., Riviera Auto Service és társai egyesített ügyekben 1999. január 21-én hozott ítéletének [EBHT 1999., II-93. o.] 47. pontja). A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazandó az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésére.

266 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozatban nem határozta meg pontosan, hogy a japán vállalkozásoknak felrótt magatartás megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak minősül-e. A megtámadott határozat (248) preambulumbekezdésében csupán annak megjegyzésére szorítkozott, hogy a jogsértés több, megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak minősíthető magatartásból tevődött össze.

267 Következésképpen meg kell vizsgálni először is, hogy a közös megállapodás vállalkozások közötti megállapodásnak minősül-e az EK 81. cikk (1) bekezdése és az EGT-Megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének értelmében.

268 E tekintetben a fent említett rendelkezések értelmében vett megállapodás létezéséhez elég az, hogy az érintett vállalkozások kifejezték az arra irányuló közös szándékukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítanak (lásd analógia útján a fenti 70. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 958. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Felesleges az adott megállapodás tényleges hatásainak figyelembevétele, ha kitűnik, hogy annak célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (lásd a fenti 70. pontban hivatkozott Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 837. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

269 A jelen ügyben a Bizottság által felhozott különböző bizonyítékokból - különösen az ABB és a Fuji nyilatkozataiból, illetve M. és V.-A. tanúvallomásaiból - kitűnik, hogy az európai és japán gyártók az európai és japán gyártók kölcsönös kötelezettséget vállaltak arra, hogy a másik csoport hazai piacaira nem képnek be. A kölcsönös kötelezettségvállalás léte szükségszerűen közös szándék létét jelenti, még olyan elemek hiányában is, amelyek lehetővé tennék e szándék megnyilvánulása időpontjának vagy kifejeződési módjának pontos meghatározását. A fenti 141. pontból egyébként kitűnik, hogy M. úgy vélte, hogy nem volt szükséges a közös megállapodásra hivatkozni azon megbeszélések során, melyeken részt vett, mivel az említett megállapodás tartalmát a kartell valamennyi résztvevője megértette, elfogadta és végrehajtotta, anélkül hogy kifejezett megbeszélésre szükség lett volna. Ráadásul, amint a fenti 152. pontban kifejtésre került, V.-A. előadta, hogy részt vett az európai vállalkozásoknak és egy japán vállalkozás képviselőjének a közös megállapodás tiszteletben tartásával kapcsolatos explicit megbeszélésein.

270 Hasonlóképpen azon tény, melyet az ABB és a felperesek nyilatkozatai és tanúvallomásai is megerősítettek, miszerint a japán gyártók elfogadták számos éven keresztül a bizonyos EGT-n belüli GIS-projektek elosztásának eredményeiről való értesítést, és figyelemmel követték azoknak a GQ-megállapodásban meghatározott közös "európai" kvótába való beszámítását, összeegyeztethetetlen a versenytársak egyszerű, valamiféle szándékegység hiányában történő párhuzamos magatartásával.

271 Egyébiránt a közös megállapodás célja a japán vállalkozások EGT-piac irányában tanúsított magatartásának meghatározása volt, mivel e vállalkozások kötelezettséget vállaltak az e piactól való távolmaradásra. Ekképpen az említett megállapodás ténylegesen az EGT piacának az európai gyártók javára való lefoglalásának minősül.

272 Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a közös megállapodás az EK 81. cikk (1) bekezdése és az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése értelmében vállalkozások közötti megállapodásnak minősül.

273 E körülmények között nem szükséges közelebbről megvizsgálni, hogy a közös megállapodás ugyanezen rendelkezések értelmében összehangolt magatartásnak minősül-e.

274 A fentiekre tekintettel el kell utasítani a második jogalap első részét, és ebből adódóan a második jogalapot teljes egészében.

3. A harmadik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság nem bizonyította egységes és folyamatos jogsértés fennállását

275 A harmadik jogalap első részének keretében a felperesek úgy érvelnek, hogy az őket érintő részben a Bizottság nem bizonyította sem a kartell résztvevői által végrehajtott intézkedések lényeges jellemzőit, sem azon tényt, hogy ezen intézkedések egységes célkitűzést követnének. A második rész keretében vitatják a felrótt kartell folyamatos jellegét és különösen a célkitűzésének folytonosságát.

276 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

a) Az első, arra alapított részről, hogy a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodást, a GQ-megállapodásban szabályozott világméretű kartellt és az európai gyártók EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységét magában foglaló egységes jogsértés fennállását

A felek érvei

277 A felperesek úgy érvelnek, hogy a jelen ügyben eltérnek az egyrészt a GQ-megállapodás által meghatározott kartell, másrészt az EGT-n belüli GIS-projektekkel kapcsolatos megállapodások által célzott termékek, földrajzi piac, illetve az érintett vállalkozások, ami azt jelenti szerintük, hogy a GQ-megállapodás elkülönül az európai megállapodásoktól, és így a kartellnek az EGT-n kívüli tevékenységét és az európai vállalkozások EGT-n belüli tevékenységét nem lehet egységes jogsértésnek minősíteni.

278 A felperesek hozzáfűzik, hogy a megtámadott határozatban kifejtett tényállási elemek nem bizonyítják minden ésszerű kétséget kizáróan az egységes jogsértés fennállását.

279 A felperesek szerint a közös megállapodás nem nyert bizonyítást, mivel az ABB által előterjesztett elemeknek nincs bizonyító erejük, és nem erősítik meg őket más bizonyítékok.

280 Hasonlóképpen a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodás jelentőségét az állítólagos világméretű kartell szempontjából, mivel az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy szükség lett volna ilyen megállapodásra akár a kölcsönös bizalom megteremtése, akár a kartell európai tagjainak az EGT területére irányuló tevékenységének ösztönzése érdekében. A Bizottság ráadásul nem hozott fel bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a japán gyártók ismerték és elfogadták az anyaországok kölcsönös lefoglalásának fogalmát. Az anyaországok fogalmát kizárólag az európai gyártók közötti megállapodások keretében használták, és ekképpen az ismeretlen volt a japán vállalkozások előtt.

281 A felperesek szerint a japán vállalkozások GQ-megállapodásban való részvételének - az európai vállalkozások EGT-n belüli összejátszásra irányuló magatartásához képest - önálló jellege azon tényből eredt, hogy a japán gyártóknak a belépés áthághatatlan akadályai miatt nem állt módjukban belépni a GIS-projektek európai piacára.

282 Két független kartell fennállását erősíti meg egyébként az ügy számos irata is. A felperesek e tekintetben megemlítik a GE-megállapodás és az európai szállítók között létrejött korábbi megállapodások létét, az írásbeli megállapodásokban a közös megállapodás említésének hiányát, a GQ-megállapodásban az európai gyártók EGT-n belüli tevékenységére való bármiféle utalás hiányát, valamint az ABB, az Areva, a Siemens és a VA TECH közötti titkos adatkezelésre vonatkozó megállapodásra, mely - a kartellben részt vevő többi vállalkozás tudtán kívül - az érzékeny információk aláírók közötti cseréjének megkönnyítésére irányult.

283 Nincs ugyanakkor olyan bizonyíték, amely arra engedne következtetni, hogy a japán vállalkozások részt vettek volna az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásában és az európai gyártók ehhez kapcsolódó összejátszásra irányuló tevékenységében az EGT-n belül, vagy hogy a japán gyártóknak tudomása lett volna ezekről.

284 Az értesítési és beszámítási mechanizmust illetően a felperesek elöljáróban a tények fenti 204. pontban kifejtett eltérő magyarázatára hivatkoznak. Megismétlik továbbá, hogy az értesítés nem volt rendszeres, az érintett projektek elosztását követően történt, 1999-ben megszűnt, és csupán nem bizalmas adatokat érintett.

285 A felperesek egyebek mellett vitatják, hogy a más vállalkozások közötti korábbi megállapodások létének ismerete és a múltbeli összefoglaló információk cseréje az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke megsértését jelentené.

286 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

A Törvényszék álláspontja

287 Az EK 81. cikk (1) bekezdésében hivatkozott megállapodások és összehangolt magatartások szükségszerűen több vállalkozás közreműködésének az eredményei, akik mindnyájan társtettesek a jogsértésben, de a részvételük többek között az érintett piac jellemzőitől, az egyes vállalkozások e piacon betöltött pozíciójától, az elérendő céloktól és a választott vagy tervbe vett végrehajtási módoktól függően különböző formát ölthet. Mindazonáltal önmagában az a körülmény, hogy az egyes vállalkozások a rájuk jellemző sajátos formában vesznek részt a jogsértésben, nem elegendő ahhoz, hogy a jogsértés egészéért való felelősségüket kizárják, beleértve azokat a magatartásokat, amelyeket gyakorlatilag más részt vevő vállalkozások hajtottak végre, de amelyeknek ugyanaz a versenyellenes célja vagy hatása (a Bíróság C-49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 1999., I-4125. o.,] 78-80. pontja). A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazandó az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésére.

288 Ekképpen az a vállalkozás, amely egy jogsértésben saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amelynek célja a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulás volt, az említett jogsértésben való részvételének teljes időtartama alatt felelősséggel tartozik azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak, amennyiben bizonyított, hogy a szóban forgó vállalkozás ismerte a többi résztvevő jogsértő magatartását, vagy ésszerűen előre láthatta azt, és kész volt annak kockázatát elfogadni (a fenti 287. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 83. pontját). A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazandó az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésére.

289 A jelen ügyben először is a második jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a japán vállalkozások az európai vállalkozások együtt részt vettek a közös megállapodásban, amely az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke értelmében vállalkozások közötti megállapodás volt, mely a GIS-projektek európai piacára irányult. A közös megállapodásban való részvétel magában foglalja, hogy a japán vállalkozások tudatában voltak annak, hogy az EGT-n belüli GIS-projektek az európai gyártók részére vannak fenntartva.

290 E tekintetben irreleváns azon körülmény, hogy a felperesek nem vettek részt az EGT-n belüli adott összejátszásra irányuló intézkedésekben. Amint a fenti 258. pontban kifejtésre került, tekintettel a közös megállapodás értelmében általuk vállalt kötelezettségek természetére, a japán vállalkozásoknak az EGT piacán belüli GIS-projektek elosztásában való részvétele szükségtelen volt. Így a japán gyártók passzív szerepe nem az önkéntes választásuk eredménye, hanem az EGT piacára vonatkozó megállapodásban való részvételük formája volt. E részvétel ugyanakkor előfeltétele volt annak, hogy az EGT-n belüli GIS-projektek európai gyártók közötti elosztására az anyaországok védelmének elve, illetve a GE-megállapodás alapján kerülhessen sor.

291 Másodszor az ABB nyilatkozatai és M. tanúvallomása arra utalnak, hogy bár a GQ-megállapodás nem említi kifejezetten a közös megállapodást, ez szolgáltatott alapot előbbi tevékenységének, mivel lehetővé tette a világméretű kartell működéséhez szükséges bizalom megteremtését. A közös megállapodás és a GQ-megállapodás közötti kapcsolat létét megerősíti V.-A. tanúvallomása, melyben előadja, hogy a GQ-megállapodás egyik találkozója során az európai vállalkozások és a japán vállalkozások képviselője megvitatta a közös megállapodás tiszteletben tartásának szükségességét.

292 Harmadszor az értesítési és beszámítási mechanizmus kapcsolatot biztosít az európai vállalkozások EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenysége és a GQ-megállapodás által szabályozott világméretű kartell között. E mechanizmuson keresztül ugyanis bizonyos EGT-n belüli GIS-projektek elosztásának eredményeit a GQ-megállapodás értelmében figyelembe vették más régiók GIS-projektjeinek elosztásakor. Az érintett mechanizmus létezését alátámasztják az ABB nyilatkozatai és tanúvallomásai, valamint a felperesek nyilatkozatai, annak ellenére, hogy a GQ-megállapodás nem említi kifejezetten.

293 Ebben az összefüggésben az értesítési és beszámítási mechanizmus felperesek által javasolt eltérő magyarázatát a fenti 213. pontban elutasításra került. Hasonlóképpen a fenti 243-247. pontból kitűnik egyfelől, hogy a Törvényszék nem veheti figyelembe a felpereseknek a GE-megállapodáson kívüli európai megállapodásokkal kapcsolatos érveit, másfelől hogy a GE-megállapodás nem bizonyítja, hogy az európai gyártók EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenysége független lett volna a GQ-megállapodás által szabályozott világméretű kartelltől. Egyébiránt a felperesek által előterjesztett bizonyítékokból nem tűnik ki, hogy az európai gyártók közötti titkos adatkezelésre vonatkozó megállapodást ténylegesen megkötötték, sem a fortiori, hogy a két gyártói csoport közötti információcserét e körülmény befolyásolta volna.

294 Negyedszer, meg kell állapítani, hogy azon tény, miszerint bizonyos EGT-n belüli GIS-projektekre vonatkozó ajánlati felhívások eredményeiről - legalábbis 1988 és 1999 között - történő rendszeres értesítés révén a japán vállalkozások ésszerűen előre láthatták az EGT-n belüli GIS-projektek európai gyártók közötti elosztását, összejátszásra irányuló magatartás eredménye volt. Azon tény, hogy egy gyártói csoporttal minden nyilvánvaló jogos ok nélkül, rendszeresen, több éven keresztül közlik azon ajánlati felhívások eredményeit, amelyeken ugyanazon iparág másik gyártói csoportjának tagjai részt vettek, túllépi a rendes versenymagatartás korlátait. Az értesítésnek tehát kétségeket kellett volna ébresztenie az érintett GIS-projektek elosztásának feltételeit illetően. Annál is inkább ez a helyzet, hogy az ajánlati felhívások eredményei nem feltétlenül minősülnek nyilvános adatoknak, különösen amikor magánvállalkozások felhívásairól van szó, és különösen az elfogadott ajánlat részleteit illetően.

295 E tekintetben a Bizottság helyesen állapította meg a megtámadott határozat (277) preambulumbekezdésében, hogy azon tényt, miszerint a japán vállalkozások az értesítési mechanizmus révén 1988 és 1999 között tudomást szereztek az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásának összejátszásra irányuló jellegéről, nem érinti az értesítés esetleges későbbi megszakadása. Ugyanez a helyzet a JAEPS esetében, függetlenül attól, hogy csak 2001-ben hozták létre. A JAEPS ugyanis átvette a részvényeseinek, a Hitachinak és a Fujinak a GIS-sel kapcsolatos tevékenységeit. E körülmények között úgy lehet tekinteni, hogy az említett részvényesekkel megegyező ismeretekkel rendelkezett az EGT-n belüli GIS-projektek elosztását illetően.

296 Ötödször a közös megállapodást, a GQ-megállapodás által szabályozott világméretű kartellt és az európai gyártók EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységét együtt valósították meg, ugyanazon termékekre vonatkoztak, és ugyanazon európai gyártókat, valamint ami a közös megállapodást és a GQ-megállapodást illeti, ugyanazon japán gyártókat érintették. Hasonlóképpen a különböző intézkedéseknek ugyanaz volt a közös célja, azaz a GIS-projektekkel kapcsolatos világpiac felosztására és e projektek különböző résztvevők közötti elosztására vonatkozó rendszer létrehozása.

297 A fentiek összességére figyelemmel azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a közös megállapodás, a GQ-megállapodás által szabályozott világméretű kartell és az európai gyártók EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységei közös célkitűzést követő egységes jogsértést képeznek. Következésképpen a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

b) A második, arra alapított részről, hogy a Bizottság nem bizonyította a kartell folyamatos jellegét

A felek érvei

298 A felperesek úgy érvelnek, hogy a 2002. július 10-i találkozót követően a kartell nem ugyanazt a gazdasági célkitűzést követte, mivel e kartell a Közel-Keletre és Délkelet-Ázsiára összpontosított, és az új célkitűzése az e régiókban bekövetkező árcsökkenés megakadályozása volt.

299 Egyébiránt a felperesek szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a kartell szerkezetének és működésének ugyanekkor bekövetkezett változásait, amelyek között szerepelt a munkamódszerek egyszerűsítése, a közvetlenül elosztott projektcsomagok rendszerének bevezetése és a kartell résztvevőit azonosító kódok módosulása.

300 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

A Törvényszék álláspontja

301 Az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a 2002. július 10-i találkozó során megváltoztak volna a világméretű kartell által követett gazdasági célok. Mind ezen időpontot megelőzően, mind ezt követően e kartell fő célja a GIS-projektek piacainak felosztása és e projektek világszinten érintett vállalkozások közötti elosztásának koordinálása volt. Ebben az összefüggésben nyilvánvaló, hogy az érintett vállalkozások arra irányuló szándéka, hogy a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában megakadályozzák az árcsökkenést, nem a fő céljaik módosulását eredményezte, hanem inkább az említett piacok versenyhelyzetének megváltozását.

302 Egyébként a felperesek által hivatkozott szerkezeti és működésbeli módosulás elkülönült változásokból állt, amelyek a kartell működése bizonyos aspektusaira korlátozódtak, és nem érintették fő célkitűzését. Amint arra a Bizottság is hivatkozik, úgy tűnik, hogy a különböző változások a kartell résztvevői számának módosulásához és a technológiai fejlődéshez kapcsolódtak. A felperesek nem támasztják alá annak vitatását, hogy a változások fokozatosan következtek be, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (280) preambulumbekezdésében kifejtette.

303 Következésképpen a felpereseknek a kartell folyamatosságára és célkitűzésére vonatkozó állításai ténybelileg nem megalapozottak. Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy azonos gazdasági célkitűzést követő folyamatos jogsértés állt fenn 1988. április 15. és 2004. május 11. között.

304 Ennélfogva el kell utasítani a harmadik jogalap második részét, és ebből adódóan a harmadik jogalapot teljes egészében.

305 Mivel az elsődleges kérelem alátámasztására felhozott jogalapok egyike sem helytálló, e kérelmet el kell utasítani.

B - Az első másodlagos kérelemről, amely a megtámadott határozat 2. cikkének a felpereseket érintő részében történő megsemmisítésére irányul

1. A negyedik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság a felperesekkel szemben kiszabott bírságok kiszámításakor hibát követett el

306 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság a velük szemben kiszabott bírságok kiszámításakor hibákat követett el. Az első rész keretében azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem teljesítette az egyes vállalkozások által elkövetett jogsértés viszonylagos jelentőségének értékelésére vonatkozó kötelezettségét. A második rész keretében úgy érvelnek, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát vétett az engedékenységi közlemény alkalmazásakor. A harmadik rész keretében előadják, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát vétett a kartell időtartamával kapcsolatos tényezők értékelésekor.

307 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

a) Az egyes vállalkozások által elkövetett jogsértés viszonylagos jelentőségének értékelésekor elkövetett hibára alapított első részről

A felek érvei

308 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie mind magatartásuk súlyát, mind az utóbbinak az EGT piacára gyakorolt hatását illetően, hogy másodlagos szerepet játszottak a kartellben.

309 Egyfelől a felperesek előadják, hogy nem vettek részt az EGT-n belüli kartellben és az EQ-megállapodás keretében szervezett találkozókon, csupán végrehajtották a GQ-megállapodást. Következésképpen az európai kartellben való esetleges részvételük csupán passzív lehet, és a magatartásuk ekképpen nem hathatott ki a tagállamok közötti kereskedelemre, tekintettel a GE-megállapodás által szabályozott korábbi európai kartell létezésére.

310 Másfelől a felperesek úgy érvelnek, hogy a közös megállapodásban való állítólagos részvételük nem gyakorolt hatást az EGT piacára, és így nem sérthette az e piacon fennálló versenyt. A felperesek e tekintetben az általuk a Bizottság elé terjesztett bizonyítékokra hivatkoznak, különösen a külső jelentésre, a kartell más résztvevőinek nyilatkozataira, valamint azon tényre, hogy nem értékesítettek GIS-t Európában sem 2000 és 2002 között - azaz azon időszakban, amikor nem vettek részt a kartellben -, sem a kartell megszűnését követően. A felperesek hozzáfűzik, hogy enyhítő körülményként figyelembe kellett volna venni azon tényt, miszerint nem tudtak volna kárt okozni az EGT-n belüli versenynek.

311 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

A Törvényszék álláspontja

312 Az ítélkezési gyakorlat értelmében amennyiben a jogsértést több vállalkozás követte el, meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos súlyát (lásd a fenti 287. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 150. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Így azon tényt, miszerint valamely vállalkozás nem vett részt a kartell valamennyi összetevő elemében, illetve hogy csekély szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának mérlegelése és a bírság meghatározása során (a fenti 287. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 90. pontja).

313 E tekintetben előzetesen meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat nem szankcionálja címzettjeinek a GQ-megállapodásban való részvételét, amely nem érintette az EGT területét. A megtámadott határozat 1. cikke ugyanis egyértelműen kimondja, hogy az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke megsértése az EGT-n belüli GIS-projektek ágazatát érintette.

314 A második jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a japán gyártók, illetve az európai gyártók EGT-t érintő megállapodásokban és összehangolt magatartásokban való részvétele nem volt azonos jellegű. A japán vállalkozások a közös megállapodás keretében ugyanis arra vállaltak kötelezettséget, hogy nem lépnek be az EGT piacára, és így részvételük nem cselekvésben nyilvánult meg. Az európai vállalkozások viszont elosztották egymás között ugyanezen a piacon a különböző GIS-projekteket összejátszásra irányuló tevőleges magatartás révén.

315 Nincs ugyanakkor lényegi különbség e kétféle magatartás súlyát tekintve. Amint ugyanis a fenti 258. és 290. pontban megállapítást nyert, a felperesek közös megállapodás keretében vállalt kötelezettségének jellegére tekintettel nem releváns azon tény, miszerint nem vettek részt az EGT-n belüli GIS-projektek elosztásában, mivel beavatkozásuknak nem lett volna értelme. Ekképpen a felperesek által hivatkozott körülmény nem a választásuk eredménye, hanem az EGT piacára vonatkozó megállapodásban való részvételük jellegének egyszerű következménye volt. E részvétel ugyanakkor előfeltétele volt annak, hogy az EGT-n belüli GIS-projektek európai gyártók közötti elosztására az e célból megállapított szabályok alapján kerülhessen sor.

316 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a japán vállalkozások magatartásának súlya hasonlatos az európai vállalkozások magatartásának súlyához.

317 A felperesek EGT-n belüli versenynek való károkozásra való állítólagos képtelenségét illetően a bírságkiszabási iránymutatás 1.A. pontjából kitűnik, hogy a bírság megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak.

318 E tekintetben a felperesek úgy érvelnek egyfelől, hogy egy japán gyártó, amely be kíván lépni az EGT-n belüli GIS-projektek piacára, "magas" - technikai, kereskedelmi, kulturális és gazdasági természetű - belépési akadályokkal találja szemben magát. Másfelől e piac "érett" piac, ami azt jelenti, hogy a jogsértés időszaka alatt csupán csekély növekedés volt tapasztalható, és azt az európai gyártók megfelelően kiszolgálták.

319 Meg kell először is jegyezni, hogy a közös megállapodás, és különösen az értesítési és beszámítási mechanizmus fennállása magában foglalja, hogy a japán gyártókat az európai gyártók hiteles potenciális versenytársnak tekintették, a belépés bizonyos objektív akadályai ellenére, amelyek létét egyébként nem vitatja Bizottság sem. Ha nem ez lett volna a helyzet, nem került volna sor a közös megállapodás megkötésére, és azt az európai gyártók nem tartották volna tiszteletben, mivel számukra az megállapodás az EGT-n kívüli GIS-projektek egy részének elvesztésével járt. Amennyiben az európai gyártók különösen jó helyzetben voltak - kiváltságos európai helyzetükből adódóan - az EGT-n belüli helyzet értékeléséhez, azon tény, hogy elfogadták a közös megállapodást, komolyan kétségbe vonja a felperesek által védett álláspont elfogadhatóságát.

320 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a felperesek által benyújtott külső jelentést utólag készítették, a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás keretében a felek védelmének különleges igényeire. Amint arra a Bizottság hivatkozik, a jelentés megfogalmazása általános jellegű, és nem fejti ki, hogy az EGT piacára való belépés megvalósíthatóságát vagy kereskedelmi célszerűségét a felperesek megvitatták-e. Hasonlóképpen - többek között a technikai akadályokat illetően - a külső jelentés nagyrészt a JAEPS és a megtámadott határozat más címzettjeinek nyilatkozataira hivatkozik, ami azt jelenti, hogy nem minősül független forrásnak.

321 Egyébként a technikai akadályokat illetően valóban úgy tűnik, hogy egy japán gyártónak, amely be kíván lépni az EGT piacára, az érintett terméket a - Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság által meghatározott szabályokból következő - hatályos normákhoz kell igazítania, el kell végeznie bizonyos számú megfelelőségi ellenőrzést, és be kell szereznie a kapcsolódó igazolásokat. Ugyanakkor a felperesek nem vitatják, hogy a japán gyártók szórványosan értékesítettek GIS-termékeket az EGT-ben, valamint jelentősebb számú eladást valósítottak meg más olyan területeken, ahol szintén a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság által meghatározott szabványokat alkalmazzák.

322 A felperesek egyebek mellett Nyugat-Európa bizonyos országaiban alkalmazott további technikai követelményekre és felhasználásokra hivatkoznak. Legalábbis az anyaországokon kívüli országok tekintetében az ilyen követelmények valamennyi potenciális szállítóra, európaira és japánra egyaránt vonatkoznak.

323 Ugyanez vonatkozik a nemzeti gyártók állítólagos előnyben részesítésére is, mivel a megtámadott határozatból kitűnik, hogy pont az EGT-anyaországokon kívüli országai voltak azok, ahol nem volt hiteles nemzeti szállító. Ezen érvelés alkalmazandó a fortiori a már felállított berendezések szállító állítólagos előnyben részesítésére is. A valamely szállítóval korábban fennálló megfelelő kapcsolat ugyanis általában hátrányosan hat az összes többi szállítóra, függetlenül attól, hogy azok európaiak vagy japánok.

324 A felperesek úgy érvelnek továbbá, hogy a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/38/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 84. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 194. o.) úgy rendelkezett, hogy előnyben kell részesíteni az európai szállítókat a közbeszerzési eljárásokban. Amint egyrészt azt a felperesek maguk is elismerik, e szabály 1996. január 1-jétől nem volt alkalmazható a japán gyártókra. Másrészt az előnyben részesítésre vonatkozó szabály nem volt feltétlen, mivel az említett irányelv 36. cikke (3) bekezdésének értelmében kizárólag akkor kellett alkalmazni, amikor a szóban forgó ajánlatok egyenlőnek minősültek az odaítélési kritériumok tekintetében, ami azt jelenti többek között, hogy az árkülönbözetük nem haladta meg a 3%-ot.

325 Nem helytállók a felperesek azon érvei, amelyek egyfelől azon alapulnak, hogy az értékesítések, valamint a szolgáltatások és karbantartási infrastruktúra biztosítása érdekében szükséges megteremteni az európai jelenlétet, másfelől pedig a Japán és Európa közötti távolságnak a szállítási és biztosítási költségekre, illetve a szállítási határidőkre gyakorolt hatásán alapulnak, tekintettel a japán gyártók által az EGT-ben, Európa többi részén és a Mediterrán régióban, illetve a Japántól földrajzilag távol eső területeken megvalósított GIS eladásokra.

326 Az állítólagos árakadályokat illetően a felperesek nem szolgáltattak részleteket a Japánból az EGT-be irányuló importra alkalmazandó vámtételekre vonatkozóan. Következésképpen ezt az érvet el kell utasítani.

327 Végül meg kell jegyezni, hogy a közös megállapodás hosszan tartó fennállása, és ennélfogva a japán gyártóknak az EGT piacától való távolmaradása alkalmas volt arra, hogy mesterségesen megerősítsen néhány, a felperesek által említett belépési akadályt, különösen a japán szállítók európai ügyfelek általi elfogadásához kapcsolódókat. Nem elfogadható, hogy a felperesek azon jogsértés működésének következményeire hivatkozzanak, amelyben részt vettek a velük szemben ezen jogsértés miatt kiszabott bírság csökkentésének érdekében. Egyébként a közös megállapodás hosszan tartó fennállásának fent említett hatásai magyarázatot adhatnak arra, hogy a felperesek nem értékesítettek GIS-eket az EGT területén 1999 és 2002, illetve 2004 és 2006 között, tehát a jogsértés időtartamához képest viszonylag rövid időszakok során.

328 Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a többi résztvevő által tett nyilatkozatok nem hivatkoznak más belépési korlátokra, mint amelyeket a felperesek felhoztak. Következésképpen a fenti 321-327. pontban kifejtett érvelés alkalmazandó ezen esetben is.

329 Negyedszer meg kell állapítani, hogy az EGT piacának helyzetével kapcsolatban a külső jelentésben nyújtott elemek nem kellően részletesek, mivel a jogsértés időtartamának csupán bizonyos részeire vonatkoznak. Ráadásul az adatok egy része az EGT piacának növekedési ütemére vonatkozik ugyan, azonban nem szolgál pontos adatokkal a méretét illetően. Egy abszolút mértékben jelentős piac azonban még jelentős növekedés hiányában is nyújthat belépési lehetőségeket.

330 Hasonlóképpen más versenytársak jelenléte a piacgazdaságban folytatott gazdasági tevékenység velejárója, és ekképpen önmagában nem jelent figyelembe veendő különös körülményt. Amennyiben a felperesek érve az európai ügyfelek és az európai gyártók közötti állítólag kiemelt kapcsolatot hangsúlyozza, vissza kell utalni a fenti 323. és 327. pontra.

331 Egyébként a japán gyártóknak az EGT piacára való belépésre vonatkozó képessége elemzésének jelentősége nem annak kiderítésében rejlik, hogy az e piacra való belépés a japán gyártók számára a lehetséges legvonzóbb megoldás volt-e, hanem annak vizsgálatában, hogy reális lehetőségről van-e szó, amely a közös megállapodás hiányában nyomást gyakorolhatott volna az EGT piacán jelen lévő gyártók magatartására. Következésképpen önmagában nem releváns azon tény, miszerint a japán gyártók előtt esetleg más piacokon is nyitva álltak lehetőségek.

332 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek nem támasztották alá a jogilag megkövetelt módon azon állításukat, mely szerint az EGT piaca sajátosságainak következménye volt az, hogy a közös megállapodásban részes japán gyártók magatartása a jelen ügyben nem okozhatott kárt a piacon fennálló versenynek. E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem vette az említett állítást figyelembe sem a felperesek által elkövetett jogsértés súlyának, sem az enyhítő körülményeknek az értékelésekor.

333 A negyedik jogalap első részét ezért el kell utasítani.

b) Az engedékenységi közlemény helytelen alkalmazására alapított második részről

A felek érvei

334 A felperesek úgy érvelnek, hogy annak megállapításakor, hogy részt vettek a közös megállapodásban, és általában az adott egységes és folyamatos jogsértésben, a Bizottság a felperesek által közölt két elemre is hivatkozott, azaz egyfelől az értesítési és beszámítási mechanizmus fennállásával kapcsolatos nyilatkozatokra, és másfelől az Alstom 2002. július 10-i, az európai piaccal kapcsolatos közös megállapodásra vonatkozó javaslata elutasításának leírására. E bizonyítékokról a Bizottság nem tudott korábban, és ezek közvetlen hatása gyakoroltak az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának bizonyítására.

335 A felperesek következésképpen úgy vélik, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor megállapította, hogy a fent említett elemek nem jelentenek olyan hozzáadott értéket, amely az engedékenységi közlemény értelmében indokolná a bírság csökkentését. Úgy érvelnek továbbá az említett közlemény 23. pontjára hivatkozva, hogy velük szemben nem volt helye semmilyen bírság kiszabásának.

336 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

A Törvényszék álláspontja

337 Az engedékenységi közlemény 4., 20., 21. és 23. pontja a következőképpen szól:

"4. A Bizottság úgy vélte, hogy a Közösség érdekében áll, hogy a vele együttműködő vállalkozásokat kedvező elbánásban részesítsék. A fogyasztók és az állampolgárok titkos kartellek felderítésének és megbüntetésének biztosításához fűződő érdeke nagyobb, mint az azoknak a vállalkozásoknak a megbírságolásához fűződő érdek, amelyek lehetővé teszik a Bizottságnak az efféle praktikák felderítését és szankcionálását.

[...]

20. Azok a vállalkozások, amelyek nem felelnek meg a [bírságmentességben részesülés] feltételeinek, jogosultak lehetnek annak a bírságnak a csökkentésére, amelyet egyébként kiszabtak volna.

21. Annak érdekében, hogy a csökkentésre jogosultságot szerezzen, a vállalkozásnak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania a feltehető jogsértésre vonatkozó olyan bizonyítékait, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest, és véget kell vetnie a feltehető jogsértésben való részvételének nem később, mint a bizonyíték benyújtása időpontjában.

[...]

23. [...] Továbbá, ha egy vállalkozás a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre vonatkozóan szolgáltat bizonyítékot, amely közvetlenül összefügg a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával, a Bizottság ezeket a tényezőket nem veszi figyelembe a bizonyítékot szolgáltató vállalkozásra kiszabott bírság megállapításakor."

338 E kritériumok alapján értékelve, a felperesek érveinek nem lehet helyt adni.

339 Amint a fenti 192. és 230. pontban megállapítást nyert, az értesítési és beszámítási mechanizmussal és az Alstom 2002. július 10-i javaslatával kapcsolatos nyilatkozatok lényeges elemek a közös megállapodás fennállása bizonyításának szempontjából. Ugyanakkor a közigazgatási eljárás során a felperesek azt állították egyfelől, hogy az értesítési és beszámítási mechanizmus nem volt releváns az említett megállapodás fennállásának bizonyítása szempontjából, és másfelől, hogy az Alstom javaslata és a felperesek e javaslatra adott válasza megkérdőjelezi ezen megállapodás fennállását. E körülmények között a felperesek nem állíthatják, hogy e tekintetben együttműködtek volna a Bizottsággal az engedékenységi közlemény 4. pontja szerint. Ennélfogva a Bizottság nem követett el hibát, amikor megtagadta az említett közlemény 20. és 21. pontjának alkalmazását a felperesekre.

340 Az engedékenységi közlemény 23. pontjának alkalmazását illetően meg kell jegyezni, hogy 2004. szeptember 9-én, amikor a felperesek benyújtották az engedékenység iránti kérelmüket, amelynek mellékletét képezte az Alstom 2002. július 10-i javaslatának leírása, a Bizottság már tudott a közös megállapodás fennállásáról és természetéről, valamint azon tényről, hogy az megállapodás különösen a 2002 júliusa és 2004 közötti időszakra vonatkozott. E tényekről a Bizottság az ABB 2004. március 11-i nyilatkozataiból értesült. Hasonlóképpen a kifogásközlés elküldésének időpontjában, tehát mielőtt a felperesek benyújtották volna az értesítési és beszámítási mechanizmussal kapcsolatos nyilatkozataikat, a Bizottság már tudott arról, hogy e mechanizmust a kartell résztvevői 1988 és 2002 között alkalmazták, mivel ezen elemeket mind az ABB nyilatkozatai, mind M. tanúvallomása leírta. Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy a felperesek érintett nyilatkozatai a Bizottság előtt addig ismeretlen tényekre vonatkoztak volna, vagy hogy a fortiori kihatással lehettek volna a jogsértés súlyára vagy annak időtartamára. Ennélfogva a Bizottság nem követett el hibát, amikor megtagadta az engedékenységi közlemény 23. pontjának a felperesekre való alkalmazását.

341 Ennélfogva, el kell utasítani a negyedik jogalap második részét.

c) A harmadik, az időtartammal kapcsolatos tényezők értékelésekor elkövetett hibára alapított részről

A felek érvei

342 A felperesek egyrészt újra megerősítik azon álláspontjukat, miszerint a Bizottság nem bizonyította a jogsértés céljának 1988. április 15. és 2004. május 11. közötti folyamatosságát. Másrészt úgy érvelnek, hogy a jogsértésben 2002 júliusát követő részvételüket cáfolják az akkori megállapodások szerkezetének és jellegének változásai, és különösen az, hogy elutasították az Alstom európai piacra vonatkozó megállapodás kötésére irányuló 2002. július 10-i javaslatát.

343 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

A Törvényszék álláspontja

344 A felperesek által az első rész keretében felhozott érvek ugyanazok, mint a második és harmadik jogalap keretében már vizsgáltak. A kartell céljának folyamatosságával és a kartell módosulásaival kapcsolatos érveket a fenti 301-303. pontban vizsgáltuk meg. Hasonlóképpen az Alstom 2002. július 10-i javaslata Hitachi-vállalkozás általi elutasításának jelentőségét a fenti 185-193. pontban vizsgáltuk.

345 A szóban forgó részekből kitűnik, hogy a felperesek által hivatkozott bizonyítékok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor egyfelől megállapította, hogy azonos gazdasági célkitűzést követő folyamatos jogsértés állt fenn 1988. április 15. és 2004. május 11. között, és másfelől, hogy a közös megállapodás, és következésképpen a felperesek jogsértésben való részvétele 2002 júliusáig folytatódott.

346 E körülmények között el kell utasítani a negyedik jogalap harmadik részét, és ebből adódóan a negyedik jogalapot teljes egészében.

2. Az ötödik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét sértő módon határozta meg a felperesekkel szemben kiszabott bírságokat

a) A felek érvei

347 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét, amikor 2,5-szeres elrettentési tényezőt alkalmazott a Hitachi-vállalkozás esetében, míg az ABB esetében a legalacsonyabbat, azaz 1,25-szörös szorzót alkalmazott. Szerintük míg a Hitachi-vállalkozás jelentéktelen szereplő a GIS-projektek ágazatában, és magatartása nem volt alkalmas arra, hogy a közös piacon fennálló versenynek érzékelhető kárt okozzon, az ABB az ágazat legnagyobb szállítója világszinten, és a székhelye Európában található. Ráadásul az ABB-vel ellentétben a Hitachi-vállalkozás nem visszaeső. Amennyiben e körülmény releváns a jövőbeni versenyellenes magatartások megelőzésének összefüggésében, ezt figyelembe kellett volna venni az alkalmazandó elrettentési tényezők meghatározásakor. Egyébként az elrettentési tényezők alkalmazása jelentősen meghaladta a felperesek csekély piaci részesedése figyelembevételének hatását.

348 A Bizottság vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

b) A Törvényszék álláspontja

349 A megtámadott határozat (491) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság szükségesnek találta, hogy elrettentési tényezőt alkalmazzon azon vállalkozások esetében, amelyek forgalma különösen magas. Az érintett vállalkozások világszintű forgalmára támaszkodva a Bizottság az ABB esetében 1,25-szörös, a Hitachi-vállalkozás esetében pedig 2,5-szeres elrettentési tényezőt alkalmazott.

350 A felperesek arra hivatkoznak, hogy e számítás nem tükrözi sem az ABB-nek a GIS-projektek világ- és európai piacán fennálló erejét, sem azon tényt, hogy az ABB-vel szemben az EK 81. cikk megsértése miatt a múltban már szabtak ki bírságot. A megtámadott határozat (491) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az elrettentési tényező alkalmazásának célja nem e két tényező figyelembevétele, hanem a kartellben részt vevő vállalkozások közötti méretkülönbségek tükrözése volt. Ez utóbbi tényező figyelembevétele összhangban van mind a bírságkiszabási iránymutatás 1. A. pontjával, mind az ítélkezési gyakorlattal, melynek értelmében a Bizottság a bírság összegének kiszámítása során figyelembe veheti különösen az érintett vállalkozás méretét és gazdasági erejét (a Bíróság 100/80-103/80. sz., Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 119-121. pontja).

351 Az ABB és a Hitachi-vállalkozás esetében alkalmazott elrettentési tényezőknek a méretükhöz viszonyított arányossága könnyen ellenőrizhető az érintett vállalkozások forgalmát és az alkalmazott elrettentési tényezőket ábrázoló grafikon segítségével. E grafikonon az érintett vállalkozások együtthatói, a Siemensé kivételével, egy egyenesen találhatók. E körülmény azt jelenti, hogy a Hitachi-vállalkozás esetében alkalmazott elrettentési tényező arányos az ABB esetében alkalmazottal, valamint hogy következésképpen a Hitachi-vállalkozást nem részesítették az ABB-hez képest egyenlőtlen bánásmódban.

352 Végeredményében a felperesek által hivatkozott többi tényezőt illetően meg kell jegyezni, hogy az ABB-nek a GIS-projektek piacán fennálló ereje kétségtelenül releváns elem, mivel e vállalkozás verseny korlátozására vonatkozó képességének közvetlen mutatója. A jelen ügyben e tényezőt a Bizottság a kiszabott kiindulási összeg meghatározásakor vette figyelembe, amikor az ABB-t a Siemensszel együtt a világméretű teljes értékesítésben való részesedésük alapján az első csoportba sorolta. Ekképpen az ABB-vel szemben megállapított kiindulási összeg ötször nagyobb volt, mint a Hitachi-vállalkozás és a JAEPS esetében.

353 A visszaesést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az elrettentés a bírság egyik célja, és biztosításának szükségessége olyan általános követelmény, amelyet a Bizottságnak a bírság kiszámítása során mindvégig szem előtt kell tartania, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennek a számításnak legyen egy olyan sajátos szakasza, amely e cél megvalósítása érdekében az összes releváns körülmény átfogó értékelésére szolgál (a Törvényszék T-15/02. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-497. o.] 226. pontja). Ennélfogva a Bizottság anélkül vehette figyelembe e tényezőt a súlyosító körülmények értékelése keretében, és nem az elrettentési tényezők meghatározásakor, hogy hibát követett volna el. A megtámadott határozat (510) preambulumbekezdésében a Bizottság így 50%-kal növelte az ABB-vel szemben kiszabott bírságot a bírságkiszabási iránymutatás 2. pontja értelmében, míg a felperesek egyikével szemben nem alkalmazott ezen okból növelést.

354 A fentiekre tekintettel el kell utasítani az ötödik jogalapot, valamint a felperesek első, a megtámadott határozat 2. cikkének őket érintő részben való megsemmisítésére irányuló másodlagos kérelmét is.

355 Mivel a felperesek egyetlen önálló jogalapot sem hoztak fel a második, a velük szemben kiszabott bírságok törlésére vagy csökkentésére irányuló másodlagos kérelmük alátámasztására, a kereset egészét el kell utasítani.

A költségekről

356 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a felpereseket kötelezi a költségek viselésére.

Pelikánová Jürimäe Soldevila Fragoso

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. július 12-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményeiII - 2

A - A felperesekII - 2

B - Az érintett termékekII - 2

C - A közigazgatási eljárásII - 2

D - A megtámadott határozatII - 3

Az eljárás és a felek kérelmeiII - 4

A jogkérdésrőlII - 6

A - A megtámadott határozat felpereseket érintő részben történő megsemmisítésére irányuló elsődleges kérelemrőlII - 6

1. A felperesek védelemhez való jogának Bizottság általi megsértésére alapított első jogalaprólII - 6

a) A felek érveiII - 6

b) A Törvényszék álláspontjaII - 7

- A terhelő bizonyítékok hozzáférhetővé tételének hiányára alapított első részrőlII - 9

- A mentő bizonyítékok közlésének hiányára alapított második részrőlII - 10

2. A második, azon alapuló jogalapról, hogy a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodás vagy az abból eredő jogsértés fennállásátII - 12

a) Az első, azon alapuló részről, hogy a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodás fennállásátII - 12

A GQ-megállapodásról és az EQ-megállapodásrólII - 17

- A felek érveiII - 17

- A Törvényszék álláspontjaII - 17

Az ABB nyilatkozatairólII - 18

- A felek érveiII - 18

- A Törvényszék álláspontjaII - 20

Az ABB alkalmazottainak és egy korábbi alkalmazottjának tanúvallomásairólII - 22

- A felek érveiII - 22

- A Törvényszék álláspontjaII - 24

A Fuji által előterjesztett bizonyítékokrólII - 30

- A felek érveiII - 30

- A Törvényszék álláspontjaII - 31

Az Alstom által 2002. július 10-én előterjesztett javaslatrólII - 33

- A felek érveiII - 33

- A Törvényszék álláspontjaII - 33

A kifogásközlés többi címzettjének álláspontjárólII - 35

- A felek érveiII - 35

- A Törvényszék álláspontjaII - 35

Az értesítési és beszámítási mechanizmusrólII - 36

- A felek érveiII - 36

- A Törvényszék álláspontjaII - 38

Az EGT-n belüli GIS-projektek elosztésérőlII - 41

- A felek érveiII - 41

- A Törvényszék álláspontjaII - 42

Átfogó értékelésII - 44

- A felek érveiII - 44

- A Törvényszék álláspontjaII - 45

b) A második, arra alapított részről, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a közös megállapodás versenykorlátozó megállapodást vagy összehangolt magatartást képezett volnaII - 46

A felek érveiII - 46

A Törvényszék álláspontjaII - 47

3. A harmadik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság nem bizonyította egységes és folyamatos jogsértés fennállásátII - 48

a) Az első, arra alapított részről, hogy a Bizottság nem bizonyította a közös megállapodáset, a GQ-megállapodásban szabályozott világméretű kartellt és az európai gyártók EGT-n belüli összejátszásra irányuló tevékenységét magában foglaló egységes jogsértés fennállásátII - 49

A felek érveiII - 49

A Törvényszék álláspontjaII - 50

b) A második, arra alapított részről, hogy a Bizottság nem bizonyította a kartell folyamatos jellegétII - 53

A felek érveiII - 53

A Törvényszék álláspontjaII - 53

B - Az első másodlagos kérelemről, amely a megtámadott határozat 2. cikkének a felpereseket érintő részében történő megsemmisítésére irányulII - 54

1. A negyedik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság a felperesekkel szemben kiszabott bírságok kiszámításakor hibát követett elII - 54

a) Az egyes vállalkozások által elkövetett jogsértés viszonylagos jelentőségének értékelésekor elkövetett hibára alapított első részrőlII - 54

A felek érveiII - 54

A Törvényszék álláspontjaII - 55

b) Az engedékenységi közlemény helytelen alkalmazására alapított második részrőlII - 58

A felek érveiII - 58

A Törvényszék álláspontjaII - 59

c) A harmadik, az időtartammal kapcsolatos tényezők értékelésekor elkövetett hibára alapított részrőlII - 60

A felek érveiII - 60

A Törvényszék álláspontjaII - 61

2. Az ötödik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét sértő módon határozta meg a felperesekkel szemben kiszabott bírságokatII - 61

a) A felek érveiII - 61

b) A Törvényszék álláspontjaII - 61

A költségekrőlII - 63

1* Az eljárás nyelve: angol.