BH 2013.12.342 A termelőszövetkezetbe való földbevitellel az ági eredetű ingatlan részaránytulajdonná alakul, amely aranykoronában (AK) testesül meg. A tulajdonos a földkiadás során részaránykiadás címén a bevitt föld AK értékének megfelelő másik ingatlan tulajdonjogát hatósági határozattal, eredeti szerzésmóddal szerzi meg, amelyre - mint az eredetileg ági vagyonnak minősülő ingatlan helyébe lépett vagyontárgyra - már nem vonatkoznak az ági öröklés szabályai [Ptk. 120. § (1) bek., 613. § (1) bek. b) pont, 1987. évi I. tv. 28. § (1) bek., 1992. évi II. tv. 25. § (1) bek., 1993. évi II. tv. 7. § (3) bek.].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az örökhagyó a felperes testvére és az alperes házastársa volt. A felperes és az örökhagyó édesapja 1944. október 15-én hunyt el. A közjegyző a hagyatékát képező 25 hektár 155 négyszögöl területű ingatlan 11 583/48 155 tulajdoni hányadát törvényes öröklés jogcímén gyermekeinek, a felperesnek és testvérének - az örökhagyónak - adta át.

A felperes és az örökhagyó a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni hányadát 1960-ban bevitte a termelőszövetkezetbe, amelynek az örökhagyó nem, de a felperes és édesanyja tagja volt.

A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény által szabályozott földkiadási eljárás során

a termelőszövetkezetbe bevitt földterület helyett a b.-i 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlan 12 843/57 724 tulajdoni hányada részaránykiadás jogcímén került az örökhagyó tulajdonába. A 0183/23. helyrajzi számú 18 hektár 9612 m2 területű 577,24 aranykorona értékű szántó művelési ágú ingatlan a 0183/17. helyrajzi számú 48 hektár 9672 m2 területű 1511/70 aranykorona értékű szántó művelési ágú ingatlan megosztásával jött létre az 1993. évi II. törvény 12/E. §-a alapján. Az örökhagyó 2010. július 18-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Leszármazó hiányában törvényes örököse a házastársa, az alperes. Az örökhagyó hagyatékát képezte - a többi között - a b.-i 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott részaránykiadás jogcímén bejegyzett ingatlan 12 843/57 724 tulajdoni hányada.

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a fent megjelölt ingatlan ági vagyon, és az ági öröklés szabályai szerint ő az örökös.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a perbeli ingatlan ági vagyoni jellege megszűnt azzal, hogy a földet a termelőszövetkezetbe bevitték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Az indokolásában kiemeltek szerint a Ptk. 611. § (1) bekezdése értelmében ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik. A Ptk. 613. § (1) bekezdése szerint viszont az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg, az ági vagyontárgy helyébe lépett, vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra, a szokásos mértékű ajándékra.

A Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy e jogszabályi rendelkezés nem tesz különbséget aszerint, hogy az ági vagyontárgy állapotában mi okozta a változásokat, maguk a változások zárják ki az ági öröklés szabályainak alkalmazhatóságát. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 81. számú állásfoglalásának c) pontjában foglalt iránymutatás is egyértelművé teszi azt, hogy a kisajátítási kártalanítás, földrendezés, vagy áttelepítés során csere címén juttatott ingatlan akkor sem ági jellegű, ha az eredeti ingatlan az volt.

A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény szabályozása szerint a földkiadási eljárás során az elkülönített földalapon belül a részaránytulajdonos igénylőknek kiadott földterület az igénylők közös tulajdonába került, az így létrejött közös tulajdon megszüntetésére a közös tulajdonra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy abból következően, miszerint a földkiadás során nem az eredetileg öröklés jogcímén megszerzett, bevitt földterület visszaadására került sor, a kiadott földterület tekintetében tulajdonosváltozás állott be, erre figyelemmel a perbeli ingatlanvagyon ági jellege megszűnt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta.

A fellebbezés kapcsán rámutatottak szerint a felperes maga sem tette vitássá, hogy az örökhagyó hagyatékát képező földterület máshol található, nem azonos azzal, amelyet korábban örökölt, ezért a Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az ági öröklés szabályai nem terjednek ki az ági vagyon helyébe lépett vagyontárgyra. E törvényi rendelkezés alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a nem vitásan eredetileg ági vagyonnak minősülő ingatlantól a tulajdonosa saját akaratelhatározásából vált meg, vagy a változásra jogszabály rendelkezése alapján vagy hatósági intézkedéssel került sor, ugyanis a bármely okból az ági vagyontárgy helyébe lépett vagyontárgyra az ági öröklés szabályai nem terjednek ki.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte.

Továbbra is fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a földről szóló 1987. évi I. törvény 28. § (1) bekezdése alapján a termelőszövetkezetbe bevitt földek tekintetében a tulajdonjog változatlanul fennmaradt, a tulajdonos csak a használati jogát vesztette el.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az elsőfokú eljárás során részletesen kifejtett jogi álláspontját fenntartva.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia a felülvizsgálati eljárás során, hogy az örökhagyó tulajdonát képező b.-i 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó művelési ágú ingatlanban lévő 123.43 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmű ingatlanrész ági vagyont képez-e.

Az 1987. évi I. törvény 28. § (1) bekezdése értelmében ha a mezőgazdasági szövetkezeti tagot a külön jogszabály szerint földbeviteli kötelezettség terhelte, a bevitt föld a szövetkezet közös használatába került, a tag tulajdonjoga azonban - mértékének, minőségének és fekvésének megfelelő részarányként - fennmaradt. A tulajdonos a bevitt földjét nem idegeníthette el és nem terhelhette meg, tehát a beviteli kötelezettség alapján részarány-földtulajdon keletkezett. A tulajdonjog a szövetkezetbe való belépéssel nem szűnt ugyan meg, azonban a részarány-tulajdon már nem a bevitt földhöz kapcsolódott, hanem eszmei tulajdoni hányadként jelent meg, fizikailag elvált a bevitt földtől. A tulajdonjog minden részjogosítványa "kiüresedett", a Ptk. 112. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezési jog - birtoklás, használat joga, a dolog biztosítékul adása, más módon megterhelése, tulajdonjog átruházása - a részarány-tulajdonost nem illette meg.

A földkiadás során pedig a termőföldre vonatkozó sajátos szabályok szerint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényhez kapcsolódó átmeneti törvény - 1992. évi II. törvény - 13. § (3) bekezdése szerint a mezőgazdasági szövetkezet a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből - helyrajzi szám szerint meghatározva - elkülöníti a tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (a továbbiakban együtt: részarány-földtulajdonos) tulajdonában lévő földet.