18/B/1994. AB határozat
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 68. és 72. § -a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló inditvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 68. és 72. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a 1979. évi 18. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet 21/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) végrehajtására kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 21/A. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kérte.
A Vhr. 21/A. §-a szerint a munkanélküli járadékból és a gyermekgondozási díjból való levonásra a Tvr. 54. §-a irányadó.
A Tvr. 54. § (1) bekezdése pedig úgy szólt, hogy az adós táppénzéből csak a tartásdíjat és a táppénz címén jogalap nélkül felvett összeget lehet levonni; a levonások együttes összege a táppénz 33%-áig terjedhet.
A Tvr. és a Vhr. említett szabályai a bírósági végrehajtás során a jövedelemre vezetett végrehajtásra vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek bizonyos jövedelmeket, ezen keresztül az ilyen jövedelemmel rendelkező adósokat védelemben részesítik, a követelések kielégítését ebben a körben korlátozzák.
Az indítványozó álláspontja szerint a Vhr. - a táppénzből történő levonás szabályára utalással - a munkanélküli járadékot és a gyermekgondozási díjat olyan kedvezményben részesíti, amely indokolatlan és alkotmányellenes. E jövedelmekből ugyanis csak kétféle követelés vonható le; a munkanélküli járadékból és a gyermekgondozási díjból csak a tartásdíj és a jogosulatlanul felvett járadék, illetve a jogosulatlanul felvett gondozási díj. Más követelés ezekből a járandóságokból nem vonható le. Ezzel szemben más jövedelmek (pl. a munkabér, a nyugdíj stb.) minden egyéb követelés kielégítési alapjául szolgálhatnak.
Az indítványozó szerint ez sérti a jogállamhoz tartózó jogbiztonságot [Alkotmány 2. § (1) bek.], a bíróság előtti egyenlőséget [57. § (1) bek.] és ellentétes a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival [7. § (1) bek.].
A jogalkotás rendjét, az Alkotmány 8. § (2) bekezdését is sérti, hogy a támadott rendelkezést törvény felhatalmazása alapján ugyan, de annak kereteit túllépve, miniszteri rendelet tartalmazza.
2. Az indítvány benyújtását követően hatályba lépett a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.), amelynek 308. §-a a Tvr.-t és a Vhr.-t hatályon kívül helyezte.
A Vht. szerint:
"68. § A táppénzből és a gyermekgondozási díjból legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:
a) tartásdíj,
b) jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási juttatás.
...
"72. § A munkanélküli járadékból, a képzésben részt vevő munkavállaló keresetpótló juttatásából és a pályakezdő munkanélküli segélyéből (a továbbiakban: munkanélküli juttatás) legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében:
a) tartásdíj,
b) jogalap nélkül felvett munkanélküli juttatás."
A Vht. 68. és 72. §-a az indítványban kifogásolt szabályzással tartalmilag - alkotmányossági szempontból - azonos rendelkezéseket tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e törvényi szabályokra kiterjedtnek tekintette és a vizsgálatot ezek tekintetében folytatta le.
II.
Az indítványt az Alkotmánybíróság érdemben sem találta megalapozottnak.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak ugyancsak valamely meghatározott rendelkezésébe ütközőnek tart (ABH 1993. 910.).
A jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló alkotmánybírósági eljárásban [Abtv. 1. § b) pont, 37. §] tehát azt kell eldönteni, hogy az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezés ellentétben áll-e a felhívott alkotmányi rendelkezéssel.
Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Az indítványozó beadványában a vizsgált szabályokat tartalmilag azért tartja az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközőnek, mert azok a munkanélküli járadék és a gyermekgondozási díj tekintetében - a más jövedelmekre vonatkozó végrehajtási szabályokhoz képest - az e körben érintett, végrehajtást kérő ügyfelek tekintetében, korlátozó rendelkezéseket tartalmaznak.
A kérdés tehát az, hogy a kifogásolt rendelkezésekben felismerhető korlátozás sérti-e az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott azt a szabályt, amely szerint "a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő".
Ez a szabály a bírói útra tartozó ügyek tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság előtti egyenlőség elve a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása.
Az eljárásjogi törvények ezt az alkotmányos jogot a perbeli pozíciók egyenjogúságának, mellérendeltségének és a kétoldalú meghallgatás elvének az eljárási garanciáival valósítják meg [75/1995. (XII. 21.) AB hat., ABH 1995. 376, 382.].
A vizsgált szabály nem az eljárásban résztvevő személyek közötti megkülönböztetést tartalmaz, hanem - anyagi jogi szabályként - bizonyos jövedelmek tekintetében az általánostól eltérő levonási szabályokat ír elő. Ez a bíróság előtti egyenlőség eljárási alapelvével nincs összefüggésben és ezért ellentétben sem.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy a szóban forgó járandóságok kedvezményezése nem feltétlenül jelenti azt sem, hogy a végrehajtást kérő követeléséhez nem juthat hozzá. Ezek a szabályok értelemszerűen csak a két jövedelemtípusra vezetett végrehajtást érintik és nem vonatkoznak az ilyen jövedelemmel rendelkező személyeknél a más jövedelemre vezetett végrehajtásra, továbbá az ingó- vagy ingatlan-végrehajtásra sem.
A követelések kielégítéséhez fűződő érdeket más alkotmányos jogok érvényesülésének elősegítéséhez fűződő érdek előzi meg.
A Vhr. 21/A. §-ának a megfelelő jogforrási szint hiányára alapított alkotmányellenességi vizsgálata - hatályon kívül helyezése folytán - tárgytalanná vált. Az Alkotmánybíróság e tekintetben az eljárást megszüntette.
Budapest, 1998. március 30.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k..
alkotmánybíró