BH 2015.11.302 Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik az a szerződéses kikötés, amelyben az alvállalkozó díjának megfizetését szerződéses partnere a saját megrendelőjének teljesítésétől teszi függővé [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200., 239., 397. §].

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20548/2012/49., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20414/2014/3., Kúria Pfv.21690/2014. (*BH 2015.11.302*), Fővárosi Ítélőtábla Pf.20979/2015/4., Kúria Pfv.20650/2016/8.

***********

[1] Az alperes 2005 elején alvállalkozási szerződést kötött a perben nem szereplő S. Építő Zrt.-vel az M35-ös elkerülő út egyes építési munkáinak elvégzésére. Az építéskivitelezési feladatok ellátásához az alperes maga is alvállalkozókat, köztük a felperest vette igénybe. A peres felek között 2005. március 26-án létrejött alvállalkozási szerződésben a felperes ennek megfelelően hat munkagéppel óránként 3300 forint díjazás ellenében kötelezettséget vállalt az M35-ös út hajdúböszörményi munkaterületén a gépi földmunkafeladatok elvégzésére. A felperest megillető alvállalkozói díjat az alperes a munkavégzés befejezése után a végszámla kiállítását követően 90 napon belül vállalta megfizetni, ha az S. Építő Zrt. is megfizette az őt az ennek az építési munkával összefüggésben megillető alvállalkozói díj összegét. A fizetési késedelem esetére az alperes a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegű késedelmi kamat fizetését is vállalta.

[2] Az építési munka elvégzését követően az alperes a felperes által felszámított alvállalkozói díjat maradéktalanul nem fizette meg.

[3] A felperes módosított keresetében 12 469 500 forint alvállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

[4] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperes követelése idő előtti, az érintett munkafeladattal kapcsolatban ugyanis az ő megrendelője, az S. Építő Zrt. sem fizette meg az őt megillető alvállalkozói díjat a részére. Arra is hivatkozott, hogy a felperes az általa állított munkálatokat ténylegesen nem végezte el. Végül 12 469 300 forint erejéig beszámítási kifogást is előterjesztett, állítása szerint ugyanis a felperes túlszámlázott, így a jogosulatlanul átvett alvállalkozói díj összegét vissza kell fizetnie.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 12 469 500 forint és járulékai megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.

[6] A jogerős végzés indokolása szerint a felperest megillető alvállalkozói díj megfizetését a felek a közöttük létrejött szerződésben ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az alperes megrendelője, az S. Építő Zrt. is teljesítse az alperessel szemben fennálló alvállalkozóidíj-fizetési kötelezettségét. Azt pedig, hogy az S. Építő Zrt. teljesített volna, a felperes a per során nem bizonyította. A feltétel bekövetkezése tehát nem állapítható meg, így a felperes követelése idő előttinek minősül. Erre figyelemmel a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetésének van helye.

[7] A jogerős végzés ellen - annak hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

[8] Előadta, hogy az alvállalkozási szerződésnek a fizetési határidőre vonatkozó, a perben vitatott kikötése szerinte érthetetlen, így a jogvita elbírálása során nem vehető figyelembe. Ha pedig a szerződésben - a másodfokú bíróság álláspontjának megfelelően - valóban az alperes megrendelőjének teljesítéséhez mint felfüggesztő feltételhez kívánták kötni az őt megillető alvállalkozói díj megfizetését, úgy ez a szerződéses kikötés a Ptk. 397. § (1) bekezdésébe, illetve a jóerkölcsbe ütközik és így semmis.

[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában való fenntartására irányult.

[10] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos, mert a jogerős végzés sérti a Ptk. 200. § (2) bekezdését.

[11] Helytállóan állapította meg másodfokú bíróság, hogy a felperest megillető alvállalkozói díj megfizetését a felek az alvállalkozási szerződésben az alperes megrendelőjének teljesítésétől tették függővé.

[12] A Ptk. 397. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy a vállalkozói díj a vállalkozás teljesítésekor esedékes, diszpozitív szabály, e rendelkezéstől tehát a felek egyező akarattal eltérhetnek.

[13] Ilyen eltérő megállapodás megkötésére kerül sor a gyakorlatban tipikusan akkor, ha a megrendelő - mivel a vállalkozó nem feltétlenül képes egy nagyobb volumenű beruházást előre finanszírozni, saját költségén elvégezni - előleget fizet a vállalkozó részére, vagy ha a megrendelő a vállalkozói díj egy részét a felek megállapodása alapján az átadás-átvételt követően hosszabb, a szerződésben rögzített ideig visszatartja, és a visszatartott díjrészt csak az elkészült mű hibátlansága esetében fizeti ki a vállalkozónak (garanciális visszatartás). Előfordul a gyakorlatban az is, hogy a felek a Ptk. 397. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérve a vállalkozói díj fizetésére más ésszerű teljesítési határidőt állapítanak meg.

[14] A szerződés tartalmának szabad megállapítására vonatkozó jogukat azonban a felek alapvetően csak a kógens és imperatív jogszabályok, a jóerkölcs, a társadalmi közfelfogásban érvényesülő erkölcsi normarendszer, a tisztesség követelményének keretei között gyakorolhatják.

[15] A perbeli alvállalkozási szerződésben pedig nem egyszerűen a Ptk. 397. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően határozták meg a felperest megillető alvállalkozói díj esedékességét, hanem olyan bizonytalan feltételtől tették függővé a nem vitásan nem ingyenes szolgáltatás nyújtását vállaló felperes díjazását, amelyre tekintettel az is előfordulhat, hogy a felperes egyáltalán nem, még saját szerződésszerű teljesítése esetében sem juthat hozzá elvégzett munkája ellenértékéhez.

[16] Az ilyen szerződéses kikötések önmagukban is sértik az üzleti tisztesség követelményét, hiszen annak a kockázatát, hogy az alvállalkozót igénybe vevő vállalkozónak a saját megrendelője fizet-e, az abban a jogviszonyban nem részes alvállalkozóra hárítják át. Ezzel nyilvánvaló visszaélésekre is alapot adhatnak. Az alvállalkozó megrendelőjét ugyanis arra ösztönözhetik, vagy legalábbis lehetőséget biztosíthatnak a számára arra, hogy olyankor, ha saját megrendelője nem teljesít, a jó viszony megőrzése, további megrendelések megszerzése érdekében még jogos igénye esetében is elkerülje a tőkeerős, nagyobb gazdasági befolyással rendelkező megrendelővel szembeni fellépést, és az alvállalkozója munkavégzésének eredményét ellenszolgáltatás fizetése nélkül megtartva, az ilyen szerződéses láncolatok esetében gazdasági szempontból legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő alvállalkozóra hárítsa veszteségét. Az ehhez hasonló szerződéses kikötések még azt is lehetővé teszik, hogy az alvállalkozót igénybe vevő vállalkozó a saját megrendelőjével "turpis módon" összejátszva jusson hozzá ingyenesen az alvállalkozó szolgáltatásához.