3351/2019. (XII. 6.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.016/2018/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselővel (Dr. Fodor Ákos Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Fodor Ákos) eljáró indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.016/2018/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.550/2017/9. számú ítéletére és a Szegedi Törvényszék 15.P.20.654/2015/116. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás során megállapított tényállás szerint az indítványozó tulajdonában lévő lakóház, udvar, erdő besorolású ingatlan az M5 autópálya közvetlen közelében található, annak az indítványozó 1984 óta tulajdonosa, melyhez utóbb, 1993 és 2001 között az autópálya területének telekalakítása után kisajátításból visszamaradt szomszédos maradvány földrészleteket is vásárolt.

[3] Az indítványozó először 1992 májusában értesült arról, hogy az autópálya tervezett nyomvonala az ingatlana tőszomszédságában fog húzódni. 1993-ban az indítványozó kérte ingatlanának kisajátítását, mely arra hivatkozással nem történt meg, hogy a tanyaépület és az autópálya szélső forgalmi sávszéle közötti távolság 82 méter lesz, zajárnyékoló fal létesül a zajterhelés határérték alatt tartására, a tanya megközelítése pedig a meglévő helyi út korrekciójával lehetséges lesz.

[4] Az ingatlant 1996-1997 telén belvízkárosodás érte, mely károsította az ingatlanon lévő régi épületet is. Az indítványozó ezt követően a régi épületet elbontotta és új lakóépületet létesített, továbbá felújította az időközben megvásárolt ingatlanokon levő két gazdasági épületet is, melyeket összesen 40 személy elszállásolására alkalmas panzióként falusi vendéglátás céljára kívánt hasznosítani, amire a 2003. évtől kezdődően működési engedélyt is szerzett.

[5] Az időközben megépült autópálya egyik felüljáróhídja 340 méter, míg másik felüljáróhídja 670 méter távolságra van az ingatlanon lévő lakóépülettől. Az ugyancsak elkészült zajvédő fal a zajterhelést határértéken belül tartja, azonban a zaj a korábbiakhoz képest 18-20 dB-lel magasabb. Az ingatlan 2006. január-február hónapokban ismételten jelentős mértékű belvízkárt szenvedett. Utóbb két külön eljárásban is igazságügyi szakértői vélemény állapította meg, hogy az ingatlanon tapasztalt esetenkénti talajvízszint-emelkedés nem hozható összefüggésbe az autópálya megépítésével és annak vízelvezetési rendszerével. Az indítványozó az illetékes közigazgatási hatóságnál kisajátításra kötelezés iránt is eljárást indított, a kérelmét elutasító határozattal szemben kezdeményezett közigazgatási perben eljárt bíróság az indítványozó keresetét jogalap hiányában elutasította.

[6] 1.2. Az indítványozó kártérítés iránti keresetet terjesztett elő az autópálya-építésben a Magyar Államot képviselő, illetőleg az építtetésben, üzemeltetésben és kisajátításban részt vevő állami tulajdonban álló gazdasági társaságokkal szemben. Kárigényét a 2004. évre (az autópálya megépítésének évére) már teljesen kialakított ingatlana szerinte 231 millió forintos teljes forgalmi értékében jelölte meg, tekintettel arra, hogy az ingatlan értékcsökkenése véleménye szerint 100 százalékos mértékű.

[7] Egy többször megismételt eljárás eredményeként a Szegedi Törvényszék 15.P.20.654/2015/116. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította, tekintettel arra, hogy az I. és III. rendű alperesek vonatkozásában hiányzik a kártérítés jogalapja, a II. rendű alperes esetében pedig ugyan fennáll a kártérítés jogalapja, és annak összege az ingatlan szakértői véleményen alapuló forgalmi értékére és értékcsökkenési arányára tekintettel 9 millió forintban határozható meg, ám a II. rendű alperes az általa korábban megfizetett összegre tekintettel beszámítási kifogással élt. Az elsőfokú bíróság a Kúria korábbi hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító döntésében szereplő iránymutatás szerint járt el, és a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testületet rendelte ki összegző szakértői vélemény elkészítésére, és e szakértői testület összegző szakvéleményét fogadta el ítélkezése alapjául.

[8] Az indítványozó és a II. rendű alperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.550/2017/9. számú ítéletével a II. rendű alperest 20 millió forint és kamatai megfizetésére kötelezte általános kártérítés címén, az autópálya szakasz tervezési és kivitelezési hibái, valamint a nyomvonal kijelölésével a szomszédjogi szabályok megsértése miatt. A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértői testület megalakítását és a szakkonzultáns bevonását az igazságügyi szakértői testületek szervezetéről és működéséről szóló 33/2007. (VI. 22.) IM rendelet szabályaival összhangban állónak ítélte, a szakértői véleményt teljes körűnek, szakmai értékelését tekintve komplexnek minősítette, és aggálytalanként ítélkezése alapjául elfogadta. A Szegedi Ítélőtábla belvizesedés miatti kárfelelősséget nem állapított meg (tekintettel arra, hogy a belvíz az autópálya vízelvezetési rendszerével nem hozható összefüggésbe), azonban megállapította, hogy bár a zajterhelés megfelel a határértéknek, de az életminőség-romlást eredményez. A másodfokú bíróság ugyancsak figyelembe vette, hogy az autópálya forgalma, a járművek kipufogógáz-kibocsátása és a porképződés jelentős légszennyezési forrást is jelent, függetlenül attól, hogy az határérték alatti, és terjedését a zajvédő fal is gátolja. A Szegedi Ítélőtábla rögzítette, hogy a testületi szakértői vélemény mind a zajterhelés, mind pedig a légszennyezés ingatlan forgalmi értékére gyakorolt értékcsökkentő hatását 10-10 százalékosnak minősítette. Figyelemmel arra, hogy a legközelebbi felüljáró több mint 200 méterre van a legközelebbi épülettől, és a felüljáróról a fásított környezet miatt az ingatlanra nem lehet belátni, ezért a felüljáró sem intimitásvesztést sem bekerítettségérzést nem kelt az ítélet szerint.

[9] A Szegedi Ítélőtábla mindezen szempontok alapján megállapította a II. rendű alperes kártérítési felelősségét. A testületi szakértői vélemény az ingatlan értékét 45 millió forintban határozta meg, miközben azt a per korábbi szakaszában két szakértő 100, illetőleg 110 millió forintban, az indítványozó pedig kereseti kérelmében 231 millió forintban jelölte meg. A testületi szakértői vélemény az értékcsökkentő hatást együttesen 20 százalékosnak értékelte, miközben azt a per korábbi szakaszában a szakértők 90, 70-75, illetőleg 75 százalékosnak ítélték, az indítványozó által becsatolt magánszakértői vélemény pedig 100 százalékban határozta meg. Tekintettel az ingatlan értékére vonatkozó szakértői vélemények jelentős eltérésére, továbbá arra, hogy az ingatlanban bekövetkezett kárt százalékos mértékben és összegszerűen sem lehetett pontosan meghatározni, a Szegedi Ítélőtábla általános kártérítés jogcímén 20 millió forint megfizetésére kötelezte a II. rendű alperest, egyben rögzítette, hogy a beszámítási kifogásnak nem a kártérítés összege meghatározásakor, hanem az esetleges végrehajtási eljárásban lehet jelentősége.

[10] 1.3. A jogerős ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet, a II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria Pfv.III.20.016/2018/25. számú ítéletével a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a II. rendű alperest 9 millió forint és kamatai megfizetésére kötelezte. A Kúria ítéletében kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a Kúria iránymutatásának eleget téve szerzett be új testületi szakértői véleményt, mely az indítványozó felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben aggálymentes és az ítélkezés alapjául elfogadható. A szakértői testület összeállítása nem sértette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, és a szakértői testület által alkalmazott értékmeghatározási módszert is indokoltnak találta a Kúria, tekintettel arra, hogy az indítványozó által hivatkozott értékmeghatározási módszer a szakértői testület megítélése szerint megfelelő adatok hiányában nem volt alkalmazható. A Kúria ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a szakértői testület szakvéleménye alapján megállapítható az ingatlan forgalmi értéke, és a szükségtelen zavarás mértéke is, ezért az általános kártérítés alkalmazását mellőzte és a kártérítés összegét a szakértői testület szakvéleményének alapulvételével ítélte meg. A szakértői testület azt is megindokolta, hogy az ingatlan forgalmi értékét az adóhatóságtól beszerzett összehasonlító adatok alapulvételével, a piaci forgalmi érték alapján határozta meg, míg a korábbi szakértők abból a feltételezésből indultak ki, hogy az autópálya pihenője az ingatlan mellett lesz, amely jelentős üzleti forgalmat generálhat, így ezek a szakvélemények üzleti értékelésen alapultak. Tekintettel arra, hogy az ingatlan forgalmi értékét a szakértői testület 45 millió forintban, az értékcsökkenést pedig 20 százalékos mértékben határozta meg, ezért a Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg 9 millió forintban a II. rendű alperest terhelő kártérítés mértékét. Abban ugyanakkor a másodfokú bíróság jogi álláspontja volt helyes, hogy a II. rendű alperes előzetes teljesítése ítélet szerinti beszámításának nincs helye, az az esetleges végrehajtási eljárás során lesz csak érvényesíthető. A Kúria ítéletében végül arra is kitért, hogy a per elhúzódását a bonyolult tényállás és az összetett szakértői bizonyítás eredményezte.

[11] 1.4. Az ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-ára alapítva, kérve a Kúria Pfv.III.20.016/2018/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.550/2017/9. számú ítéletére és a Szegedi Törvényszék 15.P.20.654/2015/116. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal, tekintettel arra, hogy a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény II. cikkét, VI. cikk (1) és (2) bekezdéseit, XX. cikk (1) bekezdését, XXI. cikk (1) és (2) bekezdéseit, és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.

[12] Az indítványozó az Alaptörvény II. cikkének sérelmét arra tekintettel állítja, hogy nem tartották tiszteletben az élethez való jogát, amikor többszöri kisajátítás iránti kérelmét elutasították, és nem kompenzálták az autópálya tervezési hibái miatti, az indítványban részletezett negatív hatásokat, ezzel pedig az indítványozót az autópálya által szorosan körbevett tanyáján való lakásra kényszerítették. Ugyancsak a II. cikk szerinti személyi biztonságra való jog sérelmét eredményezi véleménye szerint, hogy az autópályát túl közel tervezték a lakóingatlanához. Az indítványozó érvelése szerint az M5 autópálya építéséhez, üzemeléséhez fűződő államérdek az eljárás során fontosabb volt, mint az ő élete, egészsége, személyes biztonsága, magánélete, magánlakása és tulajdona.

[13] Az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdése az indítvány szerint azért sérült, mert túl közel tervezték az autópályát az ingatlanához, továbbá lakóingatlanát három oldalról is autópálya, illetőleg arra vezető út határolja, a zajvédő falak pedig csak fokozzák a bekerítettség és bezártság érzését. Az indítványozó kiemeli, hogy az M5 autópálya épült az ingatlana mellé, és nem pedig ő építkezett az M5 autópálya mellé, ráadásul a környéken más, hasonló adottságokkal rendelkező ingatlanok tulajdonosainak kártalanítására sor került.

[14] Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésének sérelmét az indítványozó azért állítja, mert az ingatlant indokolt "halálzónának" tekinteni, figyelemmel arra, hogy az ingatlant 1984 óta különféle negatív hatások érik, amelynek következtében az indítványozót egészségügyi panaszokkal folyamatosan kezelik.

[15] Az Alaptörvény XXI. cikk (1) és (2) bekezdése pedig azért sérült az alkotmányjogi panasz szerint, mert a megvalósult környezeti károsodás és egészségkárosodás nincs arányban a megítélt kártérítési összeggel.

[16] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az indítvány részben az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog sérelmeként, részben pedig az eljárás tisztességtelenségét eredményező hiányosságokként állítja. Az észszerű időn belüli eljárás követelményével ellentétes, hogy a polgári peres eljárás összesen 11 évig és 8 hónapig zajlott. Állítása szerint az eljárás tisztességtelenségét eredményezte, hogy az eljárás során sem az elsőfokú, sem pedig a másodfokú bíróság nem tárta fel kellő mértékben a tényállást, a bíróságok nem foglaltak állást az alperesek kárfelelőssége tekintetében, hibáztak a bizonyítási terhek kiosztásában, és nem értékelték kellően az indítványozó beadványait. Az indítványozó külön is kiemeli, hogy a támadott bírói döntések sértik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (6) és (7) bekezdéseit, ugyanis a kirendelt Műszaki Igazságügyi Szakértői Testület a kirendelő végzésben szereplő kérdéseket objektíve nem tudta megválaszolni, tekintettel arra, hogy a testület nem rendelkezik a Kúria által előírt valamennyi szakkérdés együttes szakmai megítéléséhez szükséges szakismerettel. Erre tekintettel az indítványozó azt is vitatja, hogy a szakértői testület megfelelő szakismeret hiányában hogyan vonhatta egyáltalán kétségbe az egyik szakértő szakvéleményében foglaltakat. A szakértői bizottság összetételének, illetőleg szakmai kompetenciájának hiányosságai önmagukban is az eljárás tisztességtelenségét eredményezték az indítvány érvelése szerint.

[17] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmét az indítványozó részben ugyancsak a Pp. 275. § (6) és (7) bekezdéseinek megsértése miatt, részben pedig arra hivatkozással állítja, hogy a szakértői bizonyítás olyan fokú szabálytalanságoktól volt terhes, melyek figyelembevételével a hatékony jogorvoslat alkotmányos követelményének megsértése is megállapítható.

[18] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[19] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Kúria ítéletét az indítványozó 2019. május 21. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2019. július 17. napján, határidőben nyújtotta be. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát.

[20] 2.2. Az alkotmányjogi panasz alapját képező per tárgya az M5 autópálya által az indítványozó ingatlanában okozott értékcsökkenés miatti kártérítés volt. Az Alkotmánybíróságnak a jelen, az Abtv. 27. §-a szerinti eljárása keretében nem azt kellett ezért megvizsgálnia, hogy az M5 autópálya építése hogyan hatott ki az indítványozó élethelyzetére és életkörülményeire, hanem az Abtv. 27. §-ából következően kizárólag azt kellett értékelnie, hogy az a bírói döntés, amely megállapítja az M5 autópálya építése és üzemeltetése miatt az indítványozó ingatlanának értékcsökkenését, azonban mind az ingatlan értékét, mind pedig az értékcsökkenés mértékét az indítványozótól eltérően határozza meg, sértheti-e az Alaptörvény II. cikkét, VI. cikk (1) és (2) bekezdését, XX. cikk (1) bekezdését, XXI. cikk (1) és (2) bekezdését (hasonló megközelítésre lásd: 3025/2019. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [10]). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz csak közvetetten, a kártérítés iránti per alapját képező körülményekre tekintettel állította az Alaptörvény II. cikk, VI. cikk (1) és (2) bekezdése, XX. cikk (1) bekezdése, XXI. cikk (1) és (2) bekezdése sérelmét, és nem pedig azt mutatta be, hogy az indítványozó által kértnél alacsonyabb összegben meghatározott kártérítés összegét tartalmazó bírói döntés miért sérti ezen Alaptörvényben biztosított jogokat. Az Alkotmánybíróság kiemeli: hatáskörébe kizárólag a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik, és az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Az Alaptörvény II. cikkével, VI. cikk (1) és (2) bekezdésével, XX. cikk (1) bekezdésével, XXI. cikk (1) és (2) bekezdésével összefüggésben az indítványozó lényegében a bíróság jogalkalmazását, jogértelmezését, és a bírói döntés irányát vitatja, amely önmagában nem tekinthető az alkotmányjogi panaszok elbírálhatósága szempontjából alkotmányjogilag értékelhető indokolásnak (legutóbb hasonlóan: 24/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [13]), ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. Mindez azt jelenti, hogy az indítvány ezen elemeiben nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelményének.

[21] 2.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).

[22] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét az indítványozó részben arra tekintettel állítja, hogy a polgári peres eljárás 11 évig és 8 hónapig tartott, ami az észszerű időn belüli eljárás követelményével ellentétes. Az Alkotmánybíróság a 3024/2016. (II. 23.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy a jogvita észszerű időn belüli elbírálásához való jog az Alaptörvényben biztosított jogok körébe tartozik, amelynek sérelme alkotmányjogi panasz alapját képezheti (Indokolás [15]). Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor nincs hatásköre arra, hogy egy adott bírósági eljárás jelentős elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet. Amennyiben az Alkotmánybíróság a támadott ítéletet megsemmisítené, a bírósági eljárás újra kezdetét venné, azaz a per még tovább húzódna (legutóbb például: 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [66]-[67]). Az eljárás elhúzódásából származó igényét az indítványozó ezért csak egyéb jogi úton - elsősorban polgári perben - érvényesítheti. Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel nem vizsgálta érdemben az alkotmányjogi panaszt az észszerű időn belül való elbírálás követelményével összefüggésben.

[23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az indítvány az eljárás tisztességtelenségét eredményező hiányosságokra tekintettel is állítja, ugyanis az eljárás során sem az elsőfokú, sem pedig a másodfokú bíróság nem tárta fel kellő mértékben a tényállást, a bíróságok nem foglaltak állást az alperesek kárfelelőssége tekintetében, hibáztak a bizonyítási terhek kiosztásában, és nem értékelték kellően az indítványozó beadványait, a kirendelt szakértői testület pedig nem rendelkezett a Kúria által előírt valamennyi szakkérdés együttes szakmai megítéléséhez szükséges szakismerettel.

[24] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdéséből következően az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül a támadott bírói döntések jog-, illetve törvényszerűségét, ezért "[ö]nmagában a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (Elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]) Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az indítvány azon elemeit, amelyek a támadott bírói döntések Pp.-be ütközését állítják, nem vizsgálhatja (legutóbb hasonlóan: 3145/2019. (VI. 13.) AB végzés, Indokolás [13]). Ugyancsak nem az Alkotmánybíróság hatásköre annak megítélése, hogy a kirendelt szakértői testület rendelkezik-e a szakvélemény elkészítéséhez szükséges szakismerettel, illetőleg annak vizsgálata sem, hogy az eljáró bíróságok megfelelően tárták-e fel a tényállást, megfelelően osztották-e ki a bizonyítási terhet, és megfelelően értékelték-e az indítványozó beadványait, ezek ugyanis kivétel nélkül az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső törvényességi, tényállás-megállapítási és bizonyíték-értékelési (és nem pedig alkotmányjogi) kérdések. Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben az elemében nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem alapoz meg.[1]

[25] Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmét részben a Pp. egyes rendelkezéseinek megsértése miatt, részben pedig azért állítja, mert a szakértői bizonyítás olyan fokú szabálytalanságoktól volt terhes, melyek figyelembevételével a hatékony jogorvoslat alkotmányos követelményének megsértése is megállapítható. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti (összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60], legutóbb például: 12/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [16]). A konkrét ügyben az indítványozó számára kétséget kizáróan rendelkezésre állt a jogorvoslat lehetősége, azzal élt is, és rendes és rendkívüli jogorvoslati kérelmeit a bíróságok érdemben elbírálták. A jogorvoslathoz való jogból ugyanakkor nem az következik, hogy a jogorvoslatot elbíráló szervnek a kérelemben foglaltakat magáévá kell tennie és a kérelemnek megfelelő döntést kell hoznia, hanem csak az, hogy az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassák és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálják (lásd: 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [16]), mely jelen esetben kétséget kizáróan megtörtént. Ennek megfelelően önmagában az a tény, hogy a Kúria nem tartotta megalapozottnak az indítványozó által előadottakat, illetőleg az indítványozó vitatja a Kúria döntésében foglalt megállapításokat, nem vetheti fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét, és az indítvány ebben az elemében nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

[26] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, sem pedig a XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételek egyikének sem.

[27] 3. Az Alkotmánybíróság mindezen érvek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.

Budapest, 2019. november 19.

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1244/2019.