32000L0053[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve (2000. szeptember 18.) az elhasználódott járművekről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000/53/EK IRÁNYELVE

(2000. szeptember 18.)

az elhasználódott járművekről

1. cikk

Az irányelv céljai

Az irányelvben rögzített intézkedések célja elsősorban a járművekből származó hulladék keletkezésének megakadályozása, emellett az elhasználódott járművek és alkatrészeik újbóli használata, visszanyerése és más módon történő hasznosítása annak érdekében, hogy csökkenjen az ártalmatlanításra kerülő hulladék mennyisége, valamint javuljon a járművek életciklusában részt vevő valamennyi gazdálkodó szervezet - különösen az elhasználódott járművek feldolgozásában közvetlenül résztvevők - környezeti teljesítménye.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1. "jármű": a 70/156/EGK irányelv II. mellékletének A. szakaszában meghatározott M1 vagy N1 kategóriába sorolt járművek, valamint a 92/61/EGK irányelvben meghatározott háromkerekű gépjárművek, kivéve azonban a motoros tricikliket;

2. "elhasználódott jármű": az a jármű, amely a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében hulladéknak minősül;

3. "gyártó": a jármű gyártója vagy a jármű tagállamba történő importálását végző szakvállalkozás;

4. "megelőzés": azok az intézkedések, amelyek célja az elhasználódott járművek, továbbá azok alkatrészei és anyagai mennyiségének és környezetre való veszélyességének csökkentése;

5. "kezelés": minden olyan tevékenység, amely az után következik, hogy az elhasználódott járművet átadták a hulladékkezelő létesítmény számára, a szennyezés mentesítés, bontás, darabolás, aprítás, visszanyerés vagy az aprítási hulladékból a hasznosítást vagy hulladékként való ártalmatlanítást előkészítő műveletek és minden egyéb olyan művelet, amelyet az elhasználódott jármű és alkatrészeinek hasznosítása és/vagy hulladékként való ártalmatlanítása érdekében végrehajtanak;

6. "újrahasználat": olyan művelet, amelynek révén az elhasználódott járművek alkatrészeit újra olyan célra teszik alkalmassá, amelyre eredetileg szolgáltak;

7. "visszanyerés" (recycling): a hulladék anyagának a termelési folyamatban való ismételt felhasználása, az eredeti célra vagy egyéb célra, kivéve azonban az energetikai hasznosítást. Az energetikai hasznosítás az éghető hulladék égetés során energiatermelésre való felhasználása, közvetlen, más hulladékokkal együtt történő vagy azok nélküli égetés keretében, de a hő hasznosításával;

8. "hasznosítás": a 75/442/EGK irányelv II. B. mellékletében meghatározott, alkalmazható művelet;

9. "ártalmatlanítás": a 75/442/EGK irányelv II. A. mellékletében meghatározott, alkalmazható művelet;

10. "gazdálkodó szervezetek": az elhasználódott járművek, alkatrészeik és anyagaik tekintetében a gyártók, kereskedők, begyűjtők, gépjárműbiztosító-társaságok, bontók, aprítással foglalkozók, hasznosító létesítmények, visszanyeréssel foglalkozók és más kezelési műveletekben érintettek;

11. "veszélyes anyag": minden olyan anyag, amely megfelel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) I. mellékletében meghatározott, alábbi veszélyességi osztályok vagy kategóriák bármelyikére vonatkozó kritériumoknak:

a) a 2.1-2.4., 2.6. és 2.7. veszélyességi osztály, a 2.8. veszélyességi osztály A. és B. típusa, a 2.9., 2.10., 2.12., és 2.13. veszélyességi osztály 1. és 2. kategóriája, a 2.14. veszélyességi osztály 1. és 2. kategóriája és a 2.15. veszélyességi osztály A-F. típusa;

b) a 3.1-3.6., a 3.7. (a szexuális működésre és termékenységre vagy a fejlődésre gyakorolt káros hatások), a 3.8. (kivéve a kábító hatásokat), a 3.9. és a 3.10. veszélyességi osztály;

c) a 4.1. veszélyességi osztály;

d) az 5.1. veszélyességi osztály;

12. "aprító": olyan berendezés, amely az elhasználódott járművek kis darabokra való felaprítását, zúzását vagy felszabdalását hajtja végre, beleértve azt a célt, hogy közvetlenül újra használható fémhulladék keletkezzék;

13. "bontási információk": azok az ismeretek, amelyek birtokában helyesen és környezetvédelmi szempontból megfelelően lehet kezelni az elhasználódott járműveket. Ezt a járműgyártóknak és alkatrészgyártóknak az engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítmények rendelkezésére kell bocsátaniuk, kézikönyvek vagy elektronikus média útján (CD-ROM, on-line szolgáltatások).

3. cikk

Hatály

(1) Ezen irányelv a járművekre és az elhasználódott járművekre, valamint alkatrészeikre és anyagaikra vonatkozik. Az 5. cikk (4) bekezdése harmadik albekezdésének sérelme nélkül, ez attól függetlenül érvényes, hogyan szervizelték vagy javították a járművet használata során, továbbá függetlenül attól, hogy a gyártó által előállított vagy más gyártótól származó tartalék és cserealkatrészekkel van-e ellátva a vonatkozó közösségi vagy hazai előírások szerint.

(2) Ez az irányelv a jelenlegi közösségi szabályozás és vonatkozó nemzeti szabályozás sérelme nélkül érvényes, különös tekintettel a biztonsági, légszennyezéssel és zajkibocsátással kapcsolatos, valamint a talaj és víz védelmére vonatkozó szabványokra és más előírásokra.

(3) Ha a gyártó kizárólag olyan járműveket állít elő vagy importál, amelyek felmentést élveznek a 70/156/EGK irányelv 8. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján, a tagállamok e gyártót és járműveit mentesíthetik az ezen irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében, továbbá 8. és 9. cikkében foglalt rendelkezések alól.

(4) A 70/156/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében meghatározott különleges rendeltetésű járművek mentesülnek ezen irányelv 7. cikkének rendelkezései alól.

(5) A háromkerekű gépjárművekre csak ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése, 5. cikkének (2) bekezdése és 6. cikke vonatkozik.

4. cikk

Megelőzés

(1) A hulladék keletkezésének megelőzése érdekében a tagállamok különösen az alábbiakat ösztönzik:

a) azt, hogy a járműgyártók, az anyagokat és berendezéseket gyártókkal együttesen, korlátozzák a járművekben alkalmazott veszélyes anyagok mennyiségét, és ezt a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék már a jármű koncepcionális kialakításától kezdve úgy, hogy különösen az ilyen anyagok környezetbe való kikerülését akadályozzák meg, könnyebbé váljék a visszanyerés, és elkerülhető legyen a veszélyes hulladékként történő ártalmatlanítás.

b) azt, hogy az új járművek kialakításánál és gyártásánál teljes mértékben figyelembe vegyék és megkönnyítsék a bontást, újrahasználatot és hasznosítást, különösen az elhasználódott járművek, azok alkatrészei és anyagai visszanyerését;

c) azt, hogy a járműgyártók, az anyagok és alkatrészek gyártóival közösen mind nagyobb mennyiségű visszanyert anyagot használjanak fel a járművekben és más termékekben, a visszanyert anyagok piacának fejlesztése érdekében.

(2)

a) A tagállamoknak biztosítják, hogy a 2003. július 1. után forgalomba hozott járművek anyagai és alkatrészei a II. mellékletben meghatározott esetek és feltételek kivételével ne tartalmazzanak ólmot, higanyt, kadmiumot vagy hatvegyértékű krómot;

b) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 9a. cikknek megfelelően a II. mellékletet módosító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy rendszeres időközönként hozzáigazítsa azt a műszaki és tudományos fejlődéshez annak érdekében, hogy:

i. szükség szerint megállapítsa azokat a maximális koncentrációértékeket, amelyekig az e bekezdés a) pontjában szereplő anyagok meghatározott járműanyagokban és alkatrészekben megtűrhetők;

ii. a járművek egyes anyagait és alkatrészeit e bekezdés a) pontjának hatálya alól mentesítse, ha az e pontban szereplő anyagok alkalmazása elkerülhetetlen;

iii. a II. mellékletből törölje a járművek anyagait és alkatrészeit, ha az e bekezdés a) pontjában szereplő anyagok használata mellőzhető;

iv. az i. és ii. alpont tekintetében meghatározza a járműveknek azon anyagait és alkatrészeit, amelyek a további kezelést megelőzően elválaszthatóak és előírja azok címkézését vagy más eszközökkel történő azonosíthatóságát.

A Bizottság külön felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az i-iv. pontban meghatározott minden egyes anyag, összetevő vagy alkatrész vonatkozásában;

c) A Bizottság a II. mellékletet először legkésőbb 2001. október 21-én vizsgálja felül. Az ott felsorolt kivételeket semmiképpen nem törlik a mellékletből 2003. január 1. előtt.

5. cikk

Begyűjtés

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy

- a gazdálkodó szervezetek rendszert alakítsanak ki az elhasználódott járművek begyűjtésére, és amennyire műszakilag megoldható, a személygépkocsik javítása során eltávolított hulladék alkatrészek begyűjtésére,

- a begyűjtésre szolgáló létesítmények megfelelően elérhetőek legyenek területükön.

(2) A tagállamok megteszik továbbá a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden elhasználódott járművet engedélyezett hulladékkezelő létesítményben adjanak le.

(3) A tagállamok olyan rendszert alakítanak ki, amelynél az átvételi (szétszerelési) igazolás bemutatása előfeltétele annak, hogy az elhasználódott járművet a nyilvántartásból töröljék. Ezt az igazolást az üzemben tartó vagy a tulajdonos számára kell kiadni, amikor az elhasználódott járművet a hasznosító létesítménybe szállítják. A 6. cikk szerinti engedéllyel rendelkező hasznosító létesítményeket fel kell jogosítani ilyen igazolás kiadására. A tagállamok engedélyezhetik a gyártók, forgalmazók és begyűjtők számára, hogy az engedéllyel rendelkező hasznosító létesítmény nevében bontási igazolást adjanak ki, feltéve hogy azok az állami hatóságoknál be vannak jegyezve, és garantálják, hogy az elhasználódott járművet egy engedélyezett hasznosító létesítménybe juttatják el.

Az átvételi igazolás kiadása a feldolgozó létesítmény részéről, vagy a forgalmazók vagy begyűjtők által a feldolgozó létesítmény nevében, nem jogosít fel pénzügyi ellenszolgáltatásra, kivéve, ha a tagállamok kifejezetten így rendelkeznek.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem rendelkeznek nyilvántartásból való törlési rendszerrel ezen irányelv hatálybalépésekor, olyan rendszert kell kialakítaniuk, amely szerint az átvételi (szétszerlési) igazolást a megfelelő illetékes hatósághoz továbbítják, amikor az elhasználódott járművet a hasznosító létesítménybe eljuttatják, egyebekben e bekezdés rendelkezéseit betartva. Azon tagállamok, amelyek ezt az albekezdést kívánják alkalmazni, tájékoztatják a Bizottságot ennek indokairól.

(4) A tagállamok megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a járműnek a (3) bekezdés szerint az engedélyezett hasznosító létesítménybe történő eljuttatása az utolsó üzembentartó és/vagy tulajdonos számára ne jelentsen semmilyen költséget abból adódóan, hogy a járműnek nincs, vagy negatív a piaci értéke.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyártók viseljék ezen intézkedés végrehajtásának anyagi terheit, vagy azok jelentős részét, és/vagy vegyék vissza az elhasználódott járműveket olyan feltételekkel, amelyek az első albekezdésben szerepelnek.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az elhasználódott jármű leadása ne legyen teljesen ingyenes, ha a jármű nem rendelkezik az összes alapvető alkatrésszel, különösen motorral és karosszériával, vagy olyan hulladékot tartalmaz, amelyet utólag helyeztek el az elhasználódott járműben.

A Bizottság rendszeresen felügyeli az első albekezdés teljesülését annak biztosítása érdekében, hogy az ne vezessen a piac torzulásához, és ha szükséges, e rendelkezés megváltoztatását fogja javasolni az Európai Parlament és a Tanács számára.

(5) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok kölcsönösen elismerjék és elfogadják a más tagállamban az e cikk (3) bekezdésének megfelelően kibocsátott bontási igazolást.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 9a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az átvételi (szétszerelési) igazolásra vonatkozó minimális követelmények megállapítása révén kiegészítse ezt az irányelvet

6. cikk

Kezelés

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az elhasználódott járműveket a hulladékhierarchiával és a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 4. cikkében meghatározott általános követelményekkel összhangban, valamint az ezen irányelv I. mellékletében meghatározott minimális műszaki követelményeknek megfelelően tárolják (még ideiglenesen is) és kezeljék, az egészségvédelemre és környezetvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bármely intézmény vagy vállalkozás, amely hulladékkezelési tevékenységet folytat, engedélyt szerezzen az illetékes hatóságoktól, vagy nyilvántartásba kerüljön az illetékes hatóságoknál a 75/442/EGK irányelv 9., 10. és 11. cikke szerint.

A 75/442/EGK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének b) pontja alól adható eltérés akkor vonatkozhat az elhasználódott járművek hulladékával kapcsolatos tevékenységre, ha azok kezelése ezen irányelv I. mellékletének 3. pontja szerint már megtörtént, és az illetékes hatóságok a nyilvántartásba vétel előtt szemlét tartanak. A szemle alkalmával a következőket kell ellenőrizni:

a) a kezelendő hulladék típusa és mennyisége;

b) a teljesítendő általános műszaki feltételek;

c) a megteendő biztonsági óvintézkedések,

annak érdekében, hogy a 75/442/EGK irányelv 4. cikkében foglalt célkitűzéseket elérjék. A szemlét évente egy alkalommal kell megtartani. Az eltérést alkalmazó tagállamok az eredményeket megküldik a Bizottság részére.

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bármely, hulladékkezelési műveletekkel foglalkozó létesítmény vagy vállalkozás legalább az alábbi kötelezettségeknek tegyen eleget, az I. mellékletnek megfelelően:

a) az elhasználódott járműveket további kezelés előtt darabokra szét kell szedni, vagy más, ezzel egyenértékű hatású intézkedéssel kell gondoskodni arról, hogy a környezetet minimális káros hatás érje. A 4. cikk (2) bekezdése szerint címkével ellátott vagy más módon megjelölt alkatrészeket vagy anyagokat el kell távolítani a további kezelés előtt;

b) a veszélyes anyagokat és alkatrészeket el kell távolítani, és külön kell választani, szelektív módon úgy, hogy az elhasználódott jármű továbbiakban aprítandó hulladékát ez ne szennyezze be;

c) a szétszerelést és a tárolást úgy kell végezni, hogy biztosított legyen a járműalkatrészek újrahasználata és hasznosítása, különösen a visszanyerése.

Az elhasználódott járművek I. melléklet 3. pontja szerinti, szennyező anyag ártalmatlanítási céllal végzett kezelési műveleteit a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a (2) bekezdésben említett engedély vagy nyilvántartásba vétel minden olyan feltételt tartalmazzon, amely az (1), (2) és (3) bekezdés előírásainak teljesítéséhez szükséges.

(5) A tagállamok azoknál a szervezeteknél vagy vállalkozásoknál, amelyek kezelési műveleteket végeznek, szorgalmazzák a hitelesített környezetvédelmi vezetési rendszer bevezetését.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 9a. cikknek megfelelően az I. mellékletet módosító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy hozzáigazítsa azt a műszaki és tudományos fejlődéshez.

7. cikk

Újrahasználat és hasznosítás

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az ismételt használatra alkalmas alkatrészek újrahasználatának, illetve az ismételt használatra nem alkalmas alkatrészek hasznosításának ezen belül amennyiben környezetvédelmi szempontból indokolt, visszanyerésének ösztönzésére, érintetlenül hagyva azonban a járművek biztonságára és a környezetvédelemre - például a légszennyezésre és zajkibocsátásra - vonatkozó követelményeket.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gazdálkodó szervezetek elérjék a következő célokat:

a) legkésőbb 2006. január 1-jéig minden elhasználódott jármű tekintetében az újrahasználat és hasznosítás mértéke el kell hogy érje az átlagos járműsúlyhoz viszonyított 85 %-ot egy évre vetítve. Ugyanezen idő alatt az újrahasználatot és visszanyerést legalább 80 %-ra kell növelni átlagos járműsúlyra vetítve évente;

az 1980. január 1. előtt gyártott járműveknél a tagállamok alacsonyabb célértékeket is meghatározhatnak az újrahasználat és hasznosítás tekintetében, ez azonban legalább 75 %, az újrahasználat és visszanyerés tekintetében pedig legalább 70 % kell hogy legyen. Az ezen albekezdésben szereplő lehetőséggel élni kívánó tagállamoknak a Bizottságot és a többi tagállamot tájékoztatniuk kell az indokaikról.

b) legkésőbb 2015. január 1-jéig minden elhasználódott jármű tekintetében az újrahasználat és hasznosítás mértéke el kell hogy érje az átlagos járműsúlyhoz viszonyított 95 %-ot egy évre vetítve. Ugyanezen idő alatt az újrahasználatot és visszanyerést legalább 85 %-ra kell növelni átlagos járműsúlyra vetítve évente.

Az Európai Parlament és a Tanács legkésőbb 2005. december 31-ig felülvizsgálja a b) pontban szereplő célokat a Bizottság javaslatot is tartalmazó jelentése alapján. A jelentésben a Bizottságnak figyelembe kell vennie a járművek anyagösszetételében végbement változásokat és minden egyéb releváns, járművekkel kapcsolatos környezeti szempontot.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e bekezdés első albekezdésében szereplő célok tagállamok általi teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges részletes szabályok vonatkozásában. Az ilyen szabályok kidolgozása során a Bizottság figyelembe vesz minden releváns tényezőt, többek között az adatok rendelkezésre állását és az elhasználódott járművek kivitelének és behozatalának kérdését. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) A Bizottságtól kapott javaslat alapján az Európai Parlament és a Tanács meghatározza az újrahasználatra és hasznosításra, valamint az újrahasználatra és visszanyerésre vonatkozó, 2015. után érvényes célokat.

(4) A 70/156/EGK irányelv módosításának elkészítése érdekében a Bizottság szorgalmazza olyan európai szabványok megalkotását, amelyek a járművek szétszerelhetőségére, hasznosítására és visszanyerhetőségére vonatkoznak. A szabványok megállapítását követően, de legkésőbb 2001 végéig, az Európai Parlament és a Tanács - a Bizottság javaslata alapján - módosítja a 70/156/EGK irányelvet úgy, hogy azok az említett irányelv alapján típusjóváhagyásra került járművek, amelyek három évvel a 70/156/EGK irányelv módosítása után kerültek forgalomba, a jármű súlyára vetítve legalább 85 %-ban újrahasználhatók és/vagy visszanyerhetők legyenek, és a jármű súlyára vetítve legalább 95 %-ban újrahasználhatók vagy hasznosíthatók legyenek.

(5) A 70/156/EGK irányelv bonthatóság, újrahasznosíthatóság és visszanyerhetőség tekintetében történő módosításának javaslatánál a Bizottság szükség szerint figyelembe veszi annak biztosítását is, hogy az alkatrészek újrahasználata ne okozzon biztonsági vagy környezetvédelmi veszélyt.

8. cikk

Kódolási (megjelölési) szabványok/szétszereléssel kapcsolatos információk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyártók, az anyagot előállítókkal és a berendezéseket gyártókkal összhangban, az alkatrészekre és anyagokra vonatkozóan kódolási szabványokat alkalmazzanak, különösen azon alkatrészek és anyagok azonosíthatósága érdekében, amelyek alkalmasak az újrahasználatra és a hasznosításra.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 9a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett szabványok megállapítása révén kiegészítse ezt az irányelvet. Ezen szabványok kialakítása során a Bizottság figyelembe veszi a megfelelő nemzetközi testületek által e területen végzett munkát. A Bizottság szükség szerint részt vesz ebben a munkában.

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyártók minden új járműtípusnál legkésőbb hat hónappal az adott típus forgalomba hozatalát követően megadják a bontásra vonatkozó információkat. Az információban pontosan meg kell határozni - olyan mértékig, amennyire ez a hasznosító létesítmények számára ezen irányelv teljesítése érdekében szükséges - a jármű egyes alkatrészeit és anyagait, valamint a járművekben a veszélyes anyagok helyét, különös tekintettel a 7. cikkben foglalt cél elérésére.

(4) A kereskedelmi és ipari titkok sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy - amennyiben ezt a létesítmények igénylik - a járművekben felhasznált alkatrészek gyártói megfelelő információkat bocsássanak az engedélyezett létesítmények rendelkezésére az újrahasználható alkatrészek bontásával, tárolásával és vizsgálatával kapcsolatban.

9. cikk

Jelentés és tájékoztatás

(1a) A tagállamok a 7. cikk (2) bekezdésének végrehajtása tekintetében minden egyes naptári évre vonatkozóan adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak.

A tagállamoknak az adatokat elektronikus úton kell benyújtaniuk az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 18 hónapon belül. Az adatszolgáltatást a Bizottság által az e cikk (1d) bekezdésével összhangban meghatározott formátumban kell teljesíteni.

Az első adatszolgáltatási időszak az e cikk (1d) bekezdésével összhangban az adatszolgáltatás formátumát meghatározó végrehajtási jogi aktus elfogadását követő első teljes naptári évben kezdődik, és az említett adatszolgáltatási időszak adatait tartalmazza.

(1b) Az (1a) bekezdés alapján a tagállamok által szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell mellékelni.

(1c) A Bizottság megvizsgálja az (1a) bekezdéssel összhangban szolgáltatott adatokat, majd jelentést tesz közzé vizsgálata eredményeiről. A jelentésnek értékelnie kell az adatgyűjtés szervezését, az adatok forrásainak és a tagállamok által használt módszertannak az értékelését, valamint ezen adatok hiánytalanságát, megbízhatóságát, időszerűségét és konzisztenciáját. Az értékelés javító célú konkrét ajánlásokat is tartalmazhat. A jelentést a tagállamok első adatszolgáltatását követően, majd azt követően négyévente kell elkészíteni.

(1d) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (1a) bekezdésben említett adatszolgáltatás formátumának megállapítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A tagállamok minden esetben megkövetelik az érintett gazdasági szereplőktől az alábbi adatok nyilvánosságra hozatalát:

- a járművek és alkatrészeik tervei, tekintettel azok hasznosíthatóságára és a visszanyerhetőségre,

- az elhasználódott járművek környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelése, különös tekintettel az összes folyadék eltávolítására és a bontásra,

- az újrahasználat, visszanyerés és hasznosítás fejlesztése és optimalizálása az elhasználódott járműveknél és azok alkatrészeinél,

- a visszanyerésben és hasznosításban elért eredmények, az ártalmatlanítandó hulladék csökkentését és a hasznosítás és visszanyerés mértékének növelését illetően.

A gyártónak ezt az információt a lehetséges vásárlók számára hozzáférhetővé kell tennie. Az információt az új járművek marketingjéhez felhasznált reklámanyagoknak tartalmazniuk kell.

9a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk határozza meg.

(2) A Bizottság a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjában, az 5. cikk (5) bekezdésében, a 6. cikk (6) bekezdésében és a 8. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2018. július 4-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjában, az 5. cikk (5) bekezdésében, a 6. cikk (6) bekezdésében és a 8. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban ( 3 ) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja, az 5. cikk (5) bekezdése, a 6. cikk (6) bekezdése és a 8. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

10. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2002. április 21-től kezdődő hatállyal megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(3) Feltéve, hogy az irányelvben foglalt célkitűzések teljesülnek, a tagállamok az illetékes hatóságok és az érintett gazdasági ágazatok közötti megállapodásokkal ültethetik át a 4. cikk (1) bekezdésben, 5. cikk (1) bekezdésben, 7. cikk (1) bekezdésben, 8 cikk (1) és (3) bekezdésben és 9. cikk (2) bekezdésben szereplő rendelkezéseket, és állapíthatják meg az 5. cikk (4) bekezdésének átültetésére a részletes szabályokat. E megállapodásoknak meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

a) a megállapodásoknak végrehajthatónak kell lenniük;

b) a megállapodásokban meg kell határozni a célokat, a megfelelő határidőkkel;

c) a megállapodásokat a hivatalos nemzeti lapban, vagy a nyilvánosság számára hozzáférhető hivatalos dokumentumban közzé kell tenni, és a Bizottság számára át kell adni;

d) a megállapodás keretében elért eredményeket rendszeresen felügyelni kell, jelenteni kell az illetékes hatóságok és a Bizottság számára, és a megállapodásban rögzített feltételek szerint nyilvánosságra kell hozni;

e) az illetékes hatóságoknak megfelelő rendelkezéseket kell hozniuk a megállapodás által elért eredmények megfigyelésére;

f) a megállapodás be nem tartása esetén a tagállamnak az ezen irányelvben szereplő megfelelő rendelkezéseket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekkel kell végrehajtania.

10a. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2020. december 31-ig felülvizsgálja ezt az irányelvet és e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet adott esetben jogalkotási javaslat kísér.

11. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

12. cikk

Hatálybalépés

(1) Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

(2) Az 5. cikk (4) bekezdése

- 2002. július 1-jén lép hatályba az e napot követően forgalomba hozott járművekre vonatkozóan,

- 2007. január 1-jén lép hatályba az első francia bekezdésben említett nap előtt forgalomba hozott járművekre vonatkozóan.

(3) A tagállamok az 5. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit a (2) bekezdésben említett időpontok előtt is alkalmazhatják.

13. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A 6. cikk (1) és (3) bekezdése szerinti kezelésre vonatkozó minimális műszaki követelmények

1. Az elhasználódott járművek tárolási helye (ideértve az ideiglenes tárolást is) a kezelés megkezdése előtt:

- vízhatlan felületek megfelelő területen, kiömlő víz gyűjtésére alkalmas eszközökkel, gyűjtő hordókkal és tisztító-zsírtalanító berendezésekkel,

- vízkezelésre, ide értve a csapadékvizet is, alkalmas berendezések, az egészség- és környezetvédelmi előírásokkal összhangban.

2. Kezelési helyek:

- vízhatlan felületek megfelelő területen, kiömlő víz gyűjtésére alkalmas eszközökkel, gyűjtő hordókkal és tisztító-zsírtalanító berendezésekkel,

- megfelelő tárolóhely a kiszerelt alkatrészek számára, ideértve a vízhatlan tárolási lehetőséget olajjal szennyezett alkatrészek számára,

- megfelelő konténerek az akkumulátorok, (az elektrolit helyszíni vagy máshol történő semlegesítésével), szűrők és PCB/PCT-t tartalmazó kondenzátorok tárolására,

- megfelelő tárolótartályok az elhasználódott járművek folyadékainak különválasztott tárolására: üzemanyag, motorolaj, sebességváltó-olaj, hajtóműolaj, hidraulikaolaj, hűtőfolyadékok, fagyálló folyadék, fékfolyadék, akkumulátorsavak, légkondicionáló rendszer folyadékai és minden egyéb folyadék számára, amely az elhasználódott járműben található,

- vízkezelésre, ide értve a csapadékvizet is, alkalmas berendezések, az egészség- és környezetvédelmi előírásoknak megfelelően,

- megfelelő tárolóhely a használt gumiköpenyek számára, a tűzveszély és a túlzottan magasra rakatolás elkerülésével.

3. Az elhasználódott járművek szennyezés-mentesítésével kapcsolatos kezelési műveletek:

- akkumulátorok és cseppfolyósítottgáz-tartályok eltávolítása,

- potenciálisan robbanásveszélyes tárgyak (pl. légzsákok) eltávolítása vagy hatástalanítása,

- a motorolaj, sebességváltó-olaj, hajtóműolaj, hidraulikaolaj, hűtőfolyadékok, fagyálló folyadék, fékfolyadék, akkumulátorsavak, légkondicionáló rendszer folyadékai és az elhasználódott járműben található minden egyéb folyadék eltávolítása és különválasztott gyűjtése, kivéve ha ezek szükségesek az adott alkatrész újbóli felhasználásához,

- minden olyan alkatrész lehetőség szerinti eltávolítása, amely higanyt tartalmaz.

4. A visszanyerés elősegítését szolgáló feldolgozási műveletek:

- katalitikus anyagok eltávolítása,

- rezet, alumíniumot és magnéziumot tartalmazó alkatrészek eltávolítása, ha ezeket a fémeket az aprítási folyamat során nem választják el,

- gumiköpenyek és nagy műanyag alkatrészek eltávolítása (lökhárítók, műszerfal, folyadéktartályok stb.), ha ezeket az anyagokat nem távolítják el az aprítási folyamat során úgy, hogy anyaguk ténylegesen visszanyerhető legyen,

- üvegek eltávolítása.

5. A tárolási műveleteket úgy kell végrehajtani, hogy elkerüljék a folyadékot tartalmazó alkatrészek vagy visszanyerhető alkatrészek és pótalkatrészek sérülését.

II. MELLÉKLET

A 4. cikk (2) bekezdése a) pontjának hatálya alól mentesített anyagok és alkatrészek

Az ólom, a hat vegyértékű króm és a higany esetében a homogén anyagban az említett vegyi anyagok legfeljebb 0,1 tömegszázalékos maximális koncentrációja, a kadmium esetében pedig a homogén anyagban az említett vegyi anyag legfeljebb 0,01 tömegszázalékos maximális koncentrációja megengedett.

A 2003. július 1. előtt forgalomba hozott járművekben való felhasználásra szánt, 2003. július 1. után forgalomba hozott pótalkatrészek - a kerékkiegyensúlyozó súlyok, az elektromotorok szénkeféi és a fékbetétek kivételével - mentesülnek a 2000/53/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya alól.

( 1 ) HL L 353., 2008.12.31., 1. o.

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

( 3 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).