BH 2017.4.116 Az előzetes letartóztatás Be. 132. §-ában előírt felülvizsgálatának az a célja, hogy a kényszerintézkedés feltételeinek fennállása vizsgálata meghatározott időközönként kötelezően megtörténjen. Amennyiben a bíróság e kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, megvalósítja az érintett személyhez fűződő jogának megsértését [2013. évi V. tv. 2:42. §, 2:43. §, 2:51. §, 1993. évi XXXI. tv. 5. cikk., 1998. évi XIX. tv. 132. § (1) bek. b) pont].

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[1] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette személyi szabadságát, családhoz való jogát, emberi méltóságát azzal, hogy nem tartotta be a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedés törvényi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat. A jogsértés miatt az alperes további jogsértéstől való eltiltását, valamint arra kötelezését kérte, hogy személyesen, levélben kérjen tőle bocsánatot. Emellett 500 000 forint sérelemdíj megfizetésében kérte marasztalni az alperest.

[2] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a Be. nem határozza meg, hogy a 6 hónap elteltét követően pontosan mikor esedékes az újabb felülvizsgálat, a másfél hónapos késés pedig nem eredményezhette a felperes személyiségi jogai­nak megsértését. Miután a járásbíróság jogerős végzésével elutasította a felperes házi őrizet megszüntetésére irányuló kérelmét, a felperesnek azzal kellett számolnia, hogy a kényszerintézkedés az elsőfokú ítélet meghozataláig tart és addig kell viselnie a nyomkövető eszközt. Az elsőfokú bíróság ügyészi indítvány nélkül a házi őrizetet és a nyomkövető eszköz alkalmazásának a megszüntetését nem rendelhette volna el.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felperest terhelő elsőfokú eljárási illeték összegét 30 000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 forint másodfokú eljárási költséget és az államnak külön felhívásra 40 000 forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélőtábla elsőként azt fejtette ki, hogy a felperes olyan kereseti kérelmet korábban nem terjesztett elő, amely az eljárás észszerű határidőn belüli befejezéséhez fűződő jogának megsértését állította volna, ezért a fellebbezésében előterjesztett kérelme tárgyi kereset kiterjesztésnek minősül, így az érdemben nem volt vizsgálható, mivel nem tartozik a Pp. 146. § (5) bekezdésében rögzített kivételek közé. Rámutatott az ítélőtábla, hogy azt kellett megítélni a felperes által hivatkozott személyiségijog-sértések elbírálása során, hogy a büntetőbíróság megtartotta-e a Be. irányadó rendelkezéseit a házi őrizet felülvizsgálata során. A Be. 138. § (1) bekezdése és (3) bekezdése alapján kifejtette, hogy a házi őrizetre is irányadóak az előzetes letartóztatásnál rögzített eljárási szakok szerinti rendelkezési kötelezettségek, de az egyes eljárási szakokon belüli konkrét határidők is. Lényeges elemként kiemelte, hogy a házi őrizet elrendelését követően a büntetőbíróság jogszerűen rendelkezett a mozgását nyomon követő, technikai eszközzel történő rendőrségi ellenőrzéséről. Ez kötelezettsége is volt, mert a felperest az ügyészség személy elleni erőszakos bűncselekményekkel vádolta és az eszköz alkalmazásának technikai feltételei is biztosíthatók voltak. A perbeli jogvita szempontjából az érdemi kérdés a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok megtartása volt. A Be. 132. § (1) és (2) bekezdése alapján megállapította, hogy e rendelkezésekből nem következik az, hogy az előzetes letartóztatás megszűnne, ha a felülvizsgálat határideje annak megejtése nélkül telik el. Az elrendelő határozat az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, illetve a másod- vagy harmadfokú eljárás befejezéséig rendelkezett és nem meghatározott napig, mint a vádirat benyújtása előtt. A Be. 132. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati rendszer rendeltetése, hogy a bíróság meghatározott és lehetőleg azonos időközönként hivatalból vizsgálja felül kötelező jelleggel az előzetes letartóztatását indokoltságát. Ez a felülvizsgálati kötelezettség akkor is fennáll, ha indítványt az előzetes letartóztatással kapcsolatban az arra jogosultak nem terjesztenek elő. A felülvizsgálat egyértelműen 6 havonta esedékes, mivel azt a törvény minden esetben az előzetes letartóztatás vádirat benyújtása utáni elrendeléséhez vagy fenntartásához rendeli (EBH 2003.933.). A jogszabály további időhatárt nem rögzít, így az újabb felülvizsgálat esedékességének napja az előző felülvizsgálat törvény szerint esedékessé vált napjától számítandó. A törvényi szövegből azonban nem következik, hogy pontosan a 6 hónap eltelte napján lenne köteles a bíróság az esedékes felülvizsgálatot végrehajtani. A kötelező, rendszeres felülvizsgálati rendet előíró jogszabálynak lehetőleg érvényt kell szerezni, így ha az elmaradt, mielőbb pótolni kell, kivéve ha időközben esedékessé vált az újabb időszakos felülvizsgálat. Tényként állapította meg az ítélőtábla, hogy a házi őrizet felülvizsgálata 2014. június 20-án késedelmesen történt meg jelen esetben, azonban az eljárt büntetőbíróság késedelmét pótolta és részletesen indokolt végzésében a házi őrizet fenntartásáról döntött, annak indokait rögzítve. A jogerős végzés kizárja ebben az időszakban kényszerítő eszközzel kapcsolatban megélt sérelmeket, mivel annak indokaiból az is megállapítható, hogy a házi őrizet kötelezően nyomkövető eszközzel való fenntartásának okai változatlanul fennálltak. Ilyen körülmények között az alperes alappal nem hivatkozhat személyiségijog-sérelemre. Utalt arra is, hogy a K.-i Törvényszék 2014. december 4-én kelt ítéletével jogerőre emelkedett a K.-i Járásbíróságnak a házi őrizet fenntartásáról döntő, érintett határozatát követően 7 nappal meghozott elsőfokú ítélete, amely a felperes bűnösségét megállapította. A járásbíróság ezzel egyidejűleg elrendelte a felperes előzetes letartóztatását. Az is rögzíthető, hogy a felperesnek a házi őrizet kényelmetlenségeit az elmaradt felülvizsgálattól kezdődően már viszonylag rövid időszakban kellett elviselnie, mivel az előzetes fogvatartás foganatosítása céljából BV-intézetbe vonult. Mindezek alapján a felperes személyiségi jogai nem sérültek, a sérelmesnek tartott technikaieszköz-viselés fenntartása nem volt önkényes, indokolatlan vagy szükségtelen. A házi őrizet fenntartásával, majd a felperes elítélésével kapcsolatos büntetőbírósági döntések a felülvizsgálat késedelmes időszakára is jogszerűvé tették a házi őrizetet, a nyomkövető eszköz melletti ellenőrzéssel, így a jogellenesség kizárt. Ezért az ítélőtábla megítélése szerint a kért szankciók alkalmazásának nem volt helye.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[5] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára kötelezését kérte.