BH 2022.4.107 Nem alapozza meg a sérelemdíj iránti igényt a Doktori Iskola Tanácsa ülésein elhangzott szakmai vélemény. Becsületsértés nem valósul meg akkor sem, ha az ülésen elmondottakat az igény előterjesztője bántónak, lealacsonyítónak érezte szubjektív megítélése szerint [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, 2:52. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az alperes Állam- és Jogtudományi Karának közalkalmazottja, a Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszék adjunktusa. 2015-ben tudományos fokozatot (PhD) szerzett.

[2] A felperes 2018-ban dr. K. L. doktori alprogramjához kívánt csatlakozni témahirdetőként, aki kérelmét támogatta, és azt az Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskola Tanácsa (továbbiakban: DIT) elé terjesztette.

[3] A kérelem tárgyában több ülést tartottak, melyen meghallgatták egyebek mellett a felperes tanszékvezetőjét, valamint a felperest, akinek lehetősége volt írásban is előterjeszteni álláspontját.

[4] A DIT 2019. szeptember 16-án meghozott 152/2019. (IX. 16.) számú határozatával 5 igen, 2 nem szavazati aránnyal elutasította a felperes témakiírás engedélyezése iránti kérelmét arra hivatkozással, hogy az ÁJK Doktori Szabályzatának 10. § (7) bekezdésének a)-c) pontjában rögzített feltételei közül csak az a) pontban foglaltaknak felelt meg.

[5] A határozat szerint a felperes tudománymetriai adatai egyre kedvezőbbek, de nem elégségesek a 10. § (7) bekezdés b) és c) pontjában elvártak teljesüléséhez. Egyetlen külföldön megjelent cikkel sem rendelkezik, nincs nemzetközi reputációja, az úgynevezett hivatkozási (idézettségi) mutatója a pályázat beadásakor 12 volt, ez a mutató annyira alacsony, hogy ilyen előzetes teljesítménnyel színvonalas tudományos munka nem garantálható. A pályázó szakmai kézikönyvek írásában ugyan rendkívül produktív, de ez a műfaj nem számolható el tudományos teljesítményként.

[6] A felperes jogorvoslattal élt a rektorhoz, aki az eljárást felfüggesztette.

[7] A Doktori Tanács 2019. december 3-án kelt levelével tájékoztatta az egyetem rektorát, hogy a jelzett adatoknak, valamint az adatbázisokban dokumentált tevékenységnek az áttekintése alapján az egyetemi doktori tanács elfogadja a DIT értékelését a kérelmezőnek a fokozatszerzés óta végzett tudományos munkájáról, és azzal egyetért.

[8] Az egyetem rektora 2020. január 15-én kelt határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította, a DIT határozatát helybenhagyta.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[9] A felperes többször pontosított keresetében elsődlegesen kérte, hogy a bíróság változtassa meg a munkáltatói határozatokat és engedélyezze a témakiírást a részére, másodlagosan a munkáltatói határozatok megsemmisítését és a DIT új eljárásra utasítását, emellett 1 500 000 forint sérelemdíj alperes általi megfizetését kérte.

[10] Álláspontja szerint a rektori határozat indokolásában semmilyen érdemi információt nem közölt, nem vizsgálta, hogy a Kari Doktori Szabályzat mely pontjának és milyen okból nem felelt meg, továbbá azt sem, hogy a vizsgálat szempontjait mire alapozta, azok milyen jogszabály alapján, illetve a szabályzat mely pontjában rögzítettek, és hogy az ő jogértelmezését miért nem fogadták el.

[11] A munkáltatói döntés jogsértő jellegét abban jelölte meg, hogy a Kari Doktori Szabályzat 10. § (7) bekezdése egyértelműen fogalmaz a témahirdetési jog kapcsán, mérlegelésnek, különösen pedig diszkrecionális döntésnek helye nem lehetett volna.

[12] További érvelése szerint sérült a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban Kjt.) folytán alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 6. § (2) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) 35. § (1) bekezdése. Sérelmezte az Mt. 12. § (1) bekezdésének megsértését is, mivel tudomása szerint doktori témahirdető kérelmét ilyen méltatlan elbírálásban nem részesítették még.

[13] Megítélése szerint a DIT nem szakmai, hanem személye elleni döntést hozott, jogon kívüli tényezők alapján határozott, és ehhez kreált egy szakmainak tűnő indokolást, aminek semmiféle jogi alapja nem volt.

[14] Az eljárás során védett tulajdonság hiányában az egyenlő bánásmód követelményének megsértését már nem állította, azonban érvelése szerint sérült a jóhírnevéhez, a becsületéhez és a tisztességes eljáráshoz való joga. A DIT eljárása során kifejezésmódjában lealacsonyító, indokolatlanul sértő, visszaélésszerűen tett valótlan kijelentéseket, és az üggyel nem összefüggő közlések hangzottak el, úgymint "felmentését kellett volna kezdeményezni a teljesítménye alapján", "leggyengébb a tudományos tevékenysége", "fel kellene mutatnia valamit", "érdemi tudományos teljesítményt a pályázó nem fejt ki", "publikációi száma irreálisan alacsony", "magyarázza a bizonyítványt".

[15] Az alperes érdemi ellenkérelmében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

[16] Hivatkozása szerint a Doktori Tanács témák meghirdetésére és a témát meghirdető személyére vonatkozó döntése mérlegelési jogkörben hozott döntés, amelyet alátámaszt a 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet, a Kari Doktori Szabályzat, illetve maga a doktori képzési struktúra. Érvelése szerint a Kari Doktori Szabályzat 10. § (7) bekezdésében csak egyetlen objektív szempont van, ez pedig a tudományos fokozat megléte, ezen felül a Doktori Tanács mérlegelésén múlik, hogy mit tekint jelentős haladásnak a tudományos közlemények 5 éven belüli mutatói tekintetében, és kit gondol alkalmasnak arra, hogy a doktorandusz, doktorjelölt tanulmányait, kutatási munkáját, fokozatszerzésre való felkészülését felelősen irányítani és segíteni tudja.

[17] A Doktori Szabályzat nem rögzíti konkrétan azt a lehetőséget, hogy a rektor a döntés meghozatala előtt kikérje a szakértelemmel rendelkező testület véleményét, ugyanakkor nem is zárja azt ki, hasonlóan az eljárás felfüggesztésének lehetőségéhez.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[18] A törvényszék ítéletével a rektor határozatát az Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola Tanácsának határozatára is kiterjedően megsemmisítette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[19] A bíróság álláspontja szerint a Kari Doktori Szabályzat 10. § (7) bekezdésének a) és b) pontja objektív mutatók figyelembevételét rögzíti, és mindezek fennállása megvalósulása esetén van lehetőség a munkáltató részére a c) pont szerinti mérlegelési jogkör gyakorlására. Tehát részben szabályossági kérdésről van szó [a) és b) pont], amely feltételek fennállása esetén kerül abba a döntési helyzetbe a munkáltató, hogy mérlegelési jogkörben döntsön arról, alkalmasnak, képesnek tartja-e a témát hirdetni szándékozó személyét a doktorjelöltek felelős irányítására és segítésére.

[20] Nem helytálló az a felperesi érvelés, hogy az a) és b) pontban foglaltak teljesülése meghatározza az engedély kötelező megadását, ebben az esetben a c) pont valójában felesleges lenne. A szabályzat 10. § (7) bekezdésének a) és b) pontja ezzel szemben mindössze azokat az előfeltételeket, és a bennük rögzítettek teljesülését kívánja meg, melyek fennállása esetén végezhető el a c) pont szerinti mérlegelés.