EH 2009.2057 Nem ad jogi alapot a kezesnek a kezesi szerződéstől való elállásra, ha a jogosult a kölcsönszerződés felmondása előtt nem tájékoztatja a kezest a kötelezett késedelméről [Ptk. 276. § (2) bek., 298. §, 300. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a 2005. július 7-én kötött kölcsönszerződéssel az I. r. alperes több devizanemben igénybe vehető 300 000 000 Ft összegű hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott a II. r. alperesnek. A szerződést többek között a felperes jogelődje, az N. Mezőgazdasági Termékelőállító, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet (a továbbiakban: a felperes) és az I. r. alperes között ugyanezen a napon létre jött készfizető kezesi szerződés biztosította. Az I. r. alperes a II. r. alperessel kötött kölcsönszerződést a fizetés elmulasztása miatt 2008. február 5-én azonnali hatállyal felmondta, a tartozás összegéről utóbb a felperest mint készfizető kezest is tájékoztatta.

A felperes a keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kezesi szerződés a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. E kérelmét azzal indokolta, hogy az adós és kezes ügyvezetője a szerződéskötés időpontjában azonos személy volt, ezért a kezességvállalás nem fért össze az általánosan elfogadott erkölcsi normákkal. Másodsorban kérte annak megállapítását, hogy az I. r. alperes megszegte a kezesi szerződést - a felmondás előtt nem tájékoztatta az adós mulasztásáról és nem hívta fel a teljesítésre - ezért a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen állt el a kezesi szerződéstől.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes annak teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában írt feltételei.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset indításának törvényi feltételei. A keresetet érdemben bírálta el, azt azonban érdemben megalapozatlannak találta. Jogi álláspontja szerint az a körülmény, hogy az adós - a II. r. alperes - és a felperes mint kezes ügyvezetését ugyanaz a személy látja el, nem teszi jóerkölcsbe ütközővé a kezesi szerződést. Ez okból a szerződés semmilyen módon nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat. Alaptalannak találta a felperesnek a kezesi szerződéstől való elállásra alapított keresetét is. Kifejtette, hogy a felperest az elállásra sem a kezesi szerződés, sem jogszabály nem jogosította fel, az I. r. alperes részéről pedig nem történt olyan szerződésszegés, amely a felperes részére elállási jogot teremtett volna.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes mint kötelezett esett késedelembe, ezért és a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében biztosított elállási jogát a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint megalapozottan gyakorolta.

Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy a kezesi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Harmadlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az "ügyben eljáró bíróság" új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 206. §-ának (1) és (3) bekezdésében, a Pp. 3. §-ának (5) bekezdésében, továbbá a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 320. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az eljárt bíróságok a tényállást kellően nem tárták fel, a bizonyítékok közül a per eldöntése szempontjából jelentőseket nem vonták mérlegelés körébe, így a megállapított tényállás helytelen, amelyből a másodfokú bíróság téves jogi következtetést vont le. A kereseti kérelemmel érdemben csak a másodfokú bíróság foglalkozott, ami önmagában is sérti kétfokú bírósági eljárás alapelvét. A bizonyítási eljárást is a másodfokú bíróság folytatta le, és az ügy érdemében is a másodfokú bíróság határozott, ezzel megfosztotta a felperest e körben a rendes jogorvoslat lehetőségétől.

A bizonyítékok mérlegelése körében előadta, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe magát a kezesi szerződést, illetőleg annak rendelkezéseit. A szerződés 2/a., 5/b. és 6/c. pontjai tartalmazzák a kezes felszólításának szükségességét és mikéntjét. A kezes értesítésének kötelezettségét a fentieken túl az I. r. alperes Üzletszabályzatának a 2.3.1. pontja is előírta. Hivatkozott arra, hogy a felszólítás elmaradásával a helyzete elnehezült. Az adósnak a kölcsönt 10 év alatt részletekben kellett visszafizetnie. Ha az I. r. alperes teljesítésének elmaradásáról a felperest az I. r. alperes értesíti, az esedékes és az adós által ki nem egyenlített részletekért helyt tudott volna állni. A felmondás következtében egyösszegben esedékessé vált tartozást azonban visszafizetni nem képes. Végül hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes magatartása sértette a Ptk. 4. §-ában írt együttműködési kötelezettség elvét is. Mindezekre figyelemmel a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen állt el a kezesi szerződéstől.

Másodlagosan fenntartotta a keresetét avonatkozásban is, hogy a kezesi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre egyaránt hivatkozott. Eljárásjogi jogszabálysértésként azt adta elő, hogy az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a keresettel érdemben nem foglalkozott, ezáltal a másodfokú bíróságra maradt a tényállás feltárása és az érdemi döntéshozatal, amely önmagában is sérti a kétfokú eljárás alapelvét.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint e körben a másodfokú bíróság részéről jogsértés nem volt megállapítható.

A Pp. 252. §-ának (1)-(3) bekezdése határozza meg azokat az okokat, amelyek fennállása esetén sor kerülhet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. Az (1) bekezdés szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okok fennállására a felperes maga sem hivatkozott. A (2) bekezdés szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés, illetőleg csatlakozó fellebbezési kérelem, valamint a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezheti és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése. A fenti jogszabályhely a másodfokú bíróság mérlegelésére bízza annak eldöntését, hogy olyan súlyos eljárási szabálysértés történt-e az elsőfokú eljárásban, amely szükségessé teszi a tárgyalás megismétlését vagy annak kiegészítését. Ha a releváns tényállás megállapításához szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak, a másodfokú bíróság a reformatorius jogkörében érdemi döntést is hozhat [Pp. 253. §-ának (1) bekezdése]. A felperes a fellebbezésében nem jelölt meg olyan bizonyítékokat, amelyek felvételének szükségessége megalapozta volna az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését. A fellebbezésében, - de még a felülvizsgálati eljárásban is - úgy nyilatkozott, hogy a per eldöntéséhez szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak, az érdemi döntés feltételei adottak, így alappal nem sérelmezheti, hogy a másodfokú bíróság az ügy érdemében határozott az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezése helyett.

A másodfokú bíróság anyagi jogi jogsértést sem követett el. Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perbehozott kezesi szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe, semmilyen módon nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat. A Ptk. 272. §-ának (1) bekezdésében írt kezesi szerződés a hitelező és a kezes megállapodása, amelyben a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy ha a főadós nem teljesít maga fog helyette teljesíteni. A kezesi szerződés alanyai tehát a követelés jogosultja és a kezes. Értelemszerűen a főkötelezett és a kezes között létrejön egy önálló, a kezesi szerződéstől elkülönülő jogviszony, a kezesség vállalása ugyanis a főkötelezett felkérésére történik. A kezes és a főkötelezett közötti megállapodásban írt kikötések nem hatnak ki a kezesi szerződésre, a kezesi szerződés érvényessége szempontjából nincs annak jogi jelentősége, hogy a kezes milyen motivációk alapján vállalta el a kezesi kötelezettséget. A Legfelsőbb Bíróság egyébként mindenben egyetért a másodfokú bíróság e körben kifejtett jogi álláspontjával, annak helyes indokait megismételni nem kívánja.

Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek a kezesi szerződéstől való elállásra sem volt jogi alapja. A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdésében írt, a szerződéstől való elállási jog jogszabályon, illetőleg a felek megállapodásán alapulhat. A fél a szerződéstől való elállásra akkor jogosult, ha azt a szerződésben kifejezetten kikötötték, vagy ha a Ptk. általános, illetőleg az adott szerződésre irányadó rendelkezései lehetővé teszik.

A perbeli esetben sem jogszabály, sem a kezesi szerződés nem biztosított elállási jogot a kezes részére. A Ptk. kötelmi jogi általános része valamely fél súlyos szerződésszegése, illetőleg a szerződés teljesítését súlyosan veszélyeztető magatartása miatt biztosít általános elállási jogot a másik szerződő fél részére. A felperes által is felhívott, a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése a kötelezett késedelme esetére jogosítja fel - meghatározott feltétek fennállása esetén - a jogosultat a szerződéstől való elállásra. A kötelezett késedelme a Ptk. 298. §-ának a) és b) pontja szerint akkor áll be, ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt, más esetben, ha a kötelezettséget a jogosult felszólítására nem teljesíti. A kezesi szerződésben azonban a hitelező a jogosult, a kezes pedig a kötelezett, akinek a főadós nem teljesítése esetére beáll a teljesítési kötelezettsége, ezért az alperes mint kezes a Ptk. 300. §-a, illetve 298. §-a alapján az elállás jogát nem gyakorolhatja. A kezességi szerződésre vonatkozó speciális, a Ptk. 272-276. §-ának szabályai elállási jogot a kezesnek nem adnak.

Az I. r. alperes mint jogosult számára a kezesi szerződés sem írt elő olyan kötelezettséget, amellyel késedelembe esett volna a teljesítési határidő lejárta folytán. A szerződés 2/a. pontja azt határozza meg, hogy a kezes felszólításra milyen összeget köteles megfizetni, nem pedig azt, hogy az adós késedelméről meghatározott időn belül értesítenie kell a kezest, ilyen értesítési kötelezettség tehát nem terhelte. Az Üzletszabályzat az együttműködés körében kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget ír elő a bank és ügyfelei számára. Ennek elmulasztása lehet ugyan szerződésszegés, de ennek jogkövetkezményeként a kezesi szerződés nem biztosított elállási jogot a kezesnek.

A kölcsönszerződés és a kezesi szerződés arra jogosítja fel a hitelezőt, hogy a szerződésekből eredő igényét érvényesítse. Sem az adóssal, sem a kezessel szemben nem köteles viszont a szerződésből eredő jogait érvényesíteni, így az igényérvényesítéssel a hitelező nem eshet késedelembe. Az igényérvényesítés elmaradása csupán azzal a jogkövetkezménnyel járhat, hogy a követelés elévül.

A kezes törvényes érdekeit a jogosultnak is szem előtt kell tartania. A követelés érvényesítése körében a kezesnek az adóssal szembeni megtérítési jogát sértő magatartás jogkövetkezményeit a Ptk. 276. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. E jogszabályhely szerint a kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná válik.

Felek az elállás jogát kifejezett megállapodással bármely szerződésben érvényesen kiköthetik, azon ügyletek kivételével, amelyektől az elállás fogalmilag kizárt. A kikötésnek kifejezettnek kell lennie, ilyen kikötést azonban sem a kezesi szerződés, sem az üzletszabályzatnak a felperes által felhívott pontjai nem tartalmaztak, ezért az alperes sem jogszabály, sem a kezesi szerződés alapján nem volt jogosult az elállásra.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.105/2009.)