BH 2010.9.252 Nem ad jogi alapot a kezesnek a kezesi szerződéstől való elállásra, ha a jogosult a kölcsönszerződés felmondása előtt nem tájékoztatja a kezest a kötelezett késedelméről [Ptk. 276. § (2) bek., 298. §, 300. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a 2005. július 7-én kötött kölcsönszerződéssel az I. r. alperes több devizanemben igénybe vehető 300 000 000 Ft összegű hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott a II. r. alperesnek. A szerződést többek között a felperes jogelődje, az N. Mezőgazdasági Termékelőállító, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet (a továbbiakban: a felperes) és az I. r. alperes között ugyanezen a napon létre jött készfizető kezesi szerződés biztosította. Az I. r. alperes a II. r. alperessel kötött kölcsönszerződést a fizetés elmulasztása miatt 2008. február 5-én azonnali hatállyal felmondta, a tartozás összegéről utóbb a felperest mint készfizető kezest is tájékoztatta.

A felperes a keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kezesi szerződés a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. E kérelmét azzal indokolta, hogy az adós és kezes ügyvezetője a szerződéskötés időpontjában azonos személy volt, ezért a kezességvállalás nem fért össze az általánosan elfogadott erkölcsi normákkal. Másodsorban kérte annak megállapítását, hogy az I. r. alperes megszegte a kezesi szerződést - a felmondás előtt nem tájékoztatta az adós mulasztásáról és nem hívta fel a teljesítésre - ezért a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen állt el a kezesi szerződéstől.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes annak teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában írt feltételei.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset indításának törvényi feltételei. A keresetet érdemben bírálta el, azt azonban megalapozatlannak találta. Jogi álláspontja szerint az a körülmény, hogy az adós - a II. r. alperes - és a felperes mint kezes ügyvezetését ugyanaz a személy látja el, nem teszi jóerkölcsbe ütközővé a kezesi szerződést. Ez okból a szerződés semmilyen módon nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat. Alaptalannak találta a felperesnek a kezesi szerződéstől való elállásra alapított keresetét is. Kifejtette, hogy a felperest az elállásra sem a kezesi szerződés, sem jogszabály nem jogosította fel, az I. r. alperes részéről pedig nem történt olyan szerződésszegés, amely a felperes részére elállási jogot teremtett volna.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes mint kötelezett esett késedelembe, ezért és a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében biztosított elállási jogát a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint megalapozottan gyakorolta.

Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy a kezesi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Harmadlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az "ügyben eljáró bíróság" új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 206. §-ának (1) és (3) bekezdésében, a Pp. 3. §-ának (5) bekezdésében, továbbá a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 320. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az eljárt bíróságok a tényállást kellően nem tárták fel, a bizonyítékok közül a per eldöntése szempontjából jelentőseket nem vonták mérlegelés körébe, így a megállapított tényállás helytelen, amelyből a másodfokú bíróság téves jogi következtetést vont le. A kereseti kérelemmel érdemben csak a másodfokú bíróság foglalkozott, ami önmagában is sérti kétfokú bírósági eljárás alapelvét. A bizonyítási eljárást is a másodfokú bíróság folytatta le, és az ügy érdemében is a másodfokú bíróság határozott, ezzel megfosztotta a felperest e körben a rendes jogorvoslat lehetőségétől.

A bizonyítékok mérlegelése körében előadta, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe magát a kezesi szerződést, illetőleg annak rendelkezéseit. A szerződés 2/a., 5/b. és 6/c. pontjai tartalmazzák a kezes felszólításának szükségességét és mikéntjét. A kezes értesítésének kötelezettségét a fentieken túl az I. r. alperes Üzletszabályzatának a 2.3.1. pontja is előírta. Hivatkozott arra, hogy a felszólítás elmaradásával a helyzete elnehezült. Az adósnak a kölcsönt 10 év alatt részletekben kellett visszafizetnie. Ha az I. r. alperes teljesítésének elmaradásáról a felperest az I. r. alperes értesíti, az esedékes és az adós által ki nem egyenlített részletekért helyt tudott volna állni. A felmondás következtében egyösszegben esedékessé vált tartozást azonban visszafizetni nem képes. Végül hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes magatartása sértette a Ptk. 4. §-ában írt együttműködési kötelezettség elvét is. Mindezekre figyelemmel a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen állt el a kezesi szerződéstől.

Másodlagosan fenntartotta a keresetét avonatkozásban is, hogy a kezesi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre egyaránt hivatkozott. Eljárásjogi jogszabálysértésként azt adta elő, hogy az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a keresettel érdemben nem foglalkozott, ezáltal a másodfokú bíróságra maradt a tényállás feltárása és az érdemi döntéshozatal, amely önmagában is sérti a kétfokú eljárás alapelvét.