BH+ 2015.5.211 Nem tagadható meg az olasz ítélet magyarországi végrehajtása, ha a szülői felügyeletre vonatkozó perben a Magyarországon élő kérelmezettnek lehetősége volt arra, hogy a perben megfelelően védekezhessen. [2201/2003. EK Rendelet 23. Cikk (a) bek.]

Az első fokú bíróság végzésével a Kiskorúak Bíróságának határozatát végrehajthatóvá nyilvánította. Megállapította, hogy a Velencei Kiskorúak Bírósága 2013. január 4. napján kelt fenti számú határozatában elrendelte a született C. I. kettős utónevű gyermekének Olaszország végrehajtást kérő (a továbbiakban: kérelmező) és az adós (a továbbiakban: kérelmezett) 2011. szeptember 15. napján ba - az apa lakóhelyére - történő visszavitelét, ezzel egyidejűleg - megvonva a kérelmezett szülői felügyeleti jogát - felhatalmazta a kérelmezőt a szülői felügyeleti jogok kizárólagos gyakorlására, és a gyermek állandó lakóhelyéül az apa lakóhelyét jelölte ki. A bíróság a határozatot azonnal - előzetesen - végrehajthatónak nyilvánította. A határozatot a kérelmezett 2014. január 25. napján vette át, nem élt a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokba történő kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK rendelet 8. cikke szerinti átvétel megtagadásának a lehetőségével.

Az első fokú bíróság döntését arra alapította, hogy a határozat és annak kézbesítése a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről rendelkező 2201/2003/EK Rendelet (Brüsszel II/A. rendelet. A továbbiakban: EK Rendelet) 28. cikkében foglaltaknak megfelelt, a végrehajtást kérő az EK Rendelet 37. cikke szerinti határozatot, továbbá a 39. cikkben említett igazolást az iratokhoz csatolta, valamint igazolta, hogy a határozat a kötelezett részére kézbesítésre került.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését megváltoztatta és a Velencei Kiskorúak Bíróságának 2013. január 4. napján kelt határozatának végrehajthatóvá nyilvánítását az EK Rendelet 23. cikk c) pontjában foglaltakra tekintettel megtagadta. Ennek értelmében a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, ha a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az alperes egyértelműen elfogadta a határozatot.

A másodfokú bíróság a határozat kérelmezett távollétében történő meghozatalának tényként való megállapítását követően, kronológiai sorrendben vizsgálta, hogy a csatolt okiratok szerint a kérelmezett az olaszországi tárgyalásokra szóló idézést mikor kapta meg, ezáltal tudott-e a védelméről megfelelő időben és módon gondoskodni, figyelemmel arra, hogy az olaszországi peres eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. Megállapította, hogy a keresetlevelet (az eljárást megindító iratot) és az ahhoz kapcsolódó bírósági határozatot a kérelmezettnek 2012. május 15. napján kézbesítették, ezáltal a 2012. május 7. napjára kitűzött tárgyalásról tudomással nem bírt. A 2012. május 21. napján megtartott tárgyaláson a bíróság a kérelmezőt meghallgatta, majd a kérelmezett faxüzenetére figyelemmel a tárgyalást 2012. június 20. napjára elhalasztotta. A kérelmezett azonban a június 20-i tárgyalásra szóló idézést csak a tárgyalást követő napon vette át. Az eljárás megindulásától 2012. június 20. napjáig tehát a kérelmezettnek nem volt reális lehetősége a tárgyaláson megjelenni, illetve képviseletével helyi ügyvédet megbízni, ezáltal az EK Rendelet 23. cikkének c) pontja szerint a határozat nem ismerhető el.

A másodfokú bíróság nem találta megállapíthatónak a határozat egyértelmű elfogadását sem, álláspontja szerint ugyanis a kérelmezett fellebbezésének hiánya nem jelenti egyben a határozat elfogadását is. A határozatban - az azonnali végrehajthatóság kimondását meghaladóan - a jogorvoslat lehetőségéről vagy annak hiányáról tájékoztatás nincs, ezért nem volt elvárható a kérelmezettől, hogy jogorvoslati kérelmet nyújtson be, amikor annak lehetőségét, határidejét és módját nem ismeri. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a kérelmezett a magyar bíróságokhoz fordult a gyermek nála történő elhelyezése érdekében és a magyar bírósági eljárásban minden jogorvoslati fórumot teljes körűen kimerített. Az összes lehetséges magyarországi jogi eszköz igénybevétele azt támasztja alá, hogy nem fogadta el az olasz bíróság döntését.

A jogerős határozat ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság végzését helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot. Jogszabálysértésként az EK Rendelet 23. cikk c) pontjának jogszabálysértő alkalmazására, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt követelmények megsértésére, valamint az EK Rendelet Preambulumának 21. cikke figyelmen kívül hagyására hivatkozott.

A kérelmező álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével - a csatolt okirati bizonyítékok téves egybevetésével - állapította meg, hogy a kérelmezettnek nem állt rendelkezésére megfelelő idő arra, hogy az olaszországi perben a védelméről gondoskodjon. A kérelmezett - általa sem vitatottan - az eljárást megindító iratot (a keresetlevelet) és az olasz bíróságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát 2012. május 15. napján átvette. A bíróság 2012. június 26. napján meghozott határozatában úgy rendelkezett, hogy a Magyarországon folyamatban lévő jogellenes külföldre viteli eljárás jogerős befejezése után fog érdemben határozni, addig a szülők a gyermek feletti szülői felügyeleti jogot továbbra is közösen gyakorolják. A Fővárosi Törvényszék 2012. november 8. napján kelt jogerős végzésében kötelezte az anyát a gyermek Olaszországba való visszavitelére. Az olasz bíróság még azt is megvárta, hogy a gyermek visszaadására a jogerős magyar másodfokú határozatban megszabott végső határidő - 2012. december 4. napja - lejárjon, csak ezt követően, 2013. január 4-én hozta meg a szülői felügyeletre vonatkozó döntését, vagyis a kérelmezettnek több mint hét hónap állt rendelkezésére, hogy védelméről gondoskodjon, az olasz bíróság előtti eljárásban érdemi nyilatkozatot tegyen. Iratellenes a jogerős végzés ezzel ellentétes megállapítása.

A kérelmezettnek az olasz bíróság 2012. február 29. napján kelt határozata alapján tudomása volt arról, hogy a bírósági eljárásban kötelező az ügyvédi képviselet és az olasz állam költségére ügyvéd kirendelését kérheti. A kérelmezett tökéletesen beszél olaszul, a bíróságon való személyes megjelenése nem jelenthetett aránytalan anyagi terhet számára, védelméről közjegyző előtt tett és apostille-lal ellátott meghatalmazással is gondoskodhatott volna. Iratellenes a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az eljárás megindulásától 2012. június 20. napjáig a kérelmezettnek nem volt reális lehetősége a tárgyaláson megjelenni, illetve képviseletével helyi ügyvédet megbízni. Mulasztása kizárólag önhibájának tekinthető és semmiképpen nem alapozza meg a 23. cikk c. pontjában meghatározott feltételek fennállását.