913/B/1995. AB határozat
a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény 9-16., 17. §-ai, valamint 20. § (4) bekezdésének alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) alapján a bíró, az ügyész, a bírósági és az ügyészségi dolgozó személyi alapbérre, pótlékra és különjuttatásra jogosult (4. §).
A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) 80/G. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 39. § (1) bekezdése szerint a munkaidő heti 40 óra. A Ktv. 39. § (2) bekezdése szerint a munkaidő az (1) bekezdésben foglaltnál kevesebb is lehet; ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell.
A Tv. II. fejezete a Tv. hatálya alá tartozó dolgozók konkrét bérrendszer-változatát tartalmazza. A Tv. 9-16. §-a, a 17. §-a és a 20. § (4) bekezdés rendelkezései a munkabérrendszer részletes szabályairól szólnak. Meghatározzák a fizetési osztályokat, fokozatokat, csoportokat, ezekbe való besorolás szabályait; a bírói, ügyészi, vezetői pótlékot, a külön juttatásokat.
Ezek a szabályok az említett dolgozók munkabérét nem az általuk elvégzett munka valamiképpen mérhető eredményétől (teljesítménybér-rendszer), hanem a személyhez fűződő munkaköri besorolástól teszik függővé, egységesen meghatározott munkaidő előírásával. Az egyedileg végzett munka minőségi értékelése csak kivételesen, a Tv. szerinti első besorolásnál adott lehetőséget az illetményre közvetlenül kiható rendhagyó fizetési besorolásra [20. § (4) bekezdés].
Az indítványozó e rendelkezések alkotmányellenességét állítja. Érvelése szerint a vizsgált jogszabályok "csak az iskolai végzettséget, a szolgálati időt, illetve a vezetői beosztást honorálják, a végzett munka mennyisége és minősége nem kerül értékelésre", ezért a "tényleges produktumokkal merőben ellentétes javadalmazást" eredményeznek. Ez pedig az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdés rendelkezéseibe ütközik.
II.
Az indítvány nem megalapozott. Az Alkotmány 70/B. §-a szerint:
"(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."
A Tv. hatálya alá tartozó dolgozók közszolgálatban állnak. A közszolgálati viszonyban az állam és a dolgozó viszonyát - munkaköri kötelezettségei és javadalmazása (illetménye) tekintetében - nem a versenyszférában jellemző kétoldalú megállapodás (munkaszerződés), hanem jogszabályok rendezik.
1. A Tv. hatálya alá tartozó dolgozók esetében a beosztáshoz igazodó egységes munkaköri követelményekhez egységes javadalmazási (illetmény) rendszer társul. A vizsgált rendelkezésekben a szabályozási körben érintett egyes dolgozók - javadalmazásuk szempontjából való - megkülönböztetése vagy korlátozása nem ismerhető fel. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében tiltott megkülönböztetést a vizsgált szabályok ezért nem valósítanak meg.
2. A munkával szerezhető megfelelő jövedelemhez való jog (Alkotmány 70/B. § (3) bekezdés) érvényesüléséhez az Alkotmány rendelkezéseiből levezethetően nem feltétlenül szükséges az olyan tartalmú szabályozási rendszer, amely a személy által végzett munka mért eredményének függvényében határozza meg a munkabért. Nem következik az olyan szabályozás kényszere sem, hogy a munkavégzési kötelezettség teljesítésének színvonala vagy intenzitása közvetlenül a munkabér járandóságra legyen kihatással.
A Tv. vizsgált javadalmazási rendelkezéseivel szemben olyan munkavégzési kötelezettségeket megállapító szabályok állnak, amelyek a munka mennyiségét egységes időtartamban (törvényes munkaidő') határozzák meg, a munka minőségét pedig a beosztásnál illetve a besorolásnál értékelik. A támadott szabályok ennek megfelelve állapítják meg a javadalmazást.
Az indítvány alapján vizsgált javadalmazási szabályok az Alkotmány idézett szabályait nem sértik, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1997. február 3.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró