BH 2022.9.238 A támogatási szerződéssel létrejött polgári jogviszony keretében a szabálytalansági döntésben elrendelt elállás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a kedvezményezett tudomásszerzésével válik hatályossá. A jogorvoslat lehetősége nem zárja ki a szerződést felbontó hatást, hanem - a speciális szabályozásból eredően - bizonytalan jövőbeli eseményt (felfüggesztő feltételt) jelent. Az elállást tartalmazó nyilatkozat hatálya a jogorvoslati kérelem előterjesztésének hiánya, visszavonása vagy a szabálytalansági döntés helybenhagyása bekövetkeztével áll be [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 199. §, 207. § (1) bek., 214. § (1) bek., 228. § (1) bek., 320. § (1) bek.; 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 90. § (2) bek. a) pont és (3) bek. b) pont, 91. § (2) bek., 92. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű alperes jogelődje (a továbbiakban: I. rendű alperes) mint támogató képviseletében eljáró II. rendű alperesi jogelőd (a továbbiakban: II. rendű alperes) mint közreműködő szervezet és a felperes mint kedvezményezett 2010. augusztus 23-án támogatási szerződést kötöttek 446 957 849 forint Európai Regionális Fejlesztési Alapból és hazai központi költségvetési előirányzatból nyújtott vissza nem térítendő támogatásra. Többszöri módosítást követően a projekt megvalósításának végső határideje 2015. december 15. volt. A támogatási szerződésre kiterjedő hatályú általános szerződési feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) szabályozták a szerződésszegés eseteit (9.1.), valamint a közreműködő szervezet elállási jogának alapjául szolgáló okokat (9.2.2.). Az ÁSZF szerint a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 281/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: első rendelet) meghatározott szabálytalanság esetén a közreműködő szervezet, illetve a támogató a szabálytalansági eljárás eredményeképpen jogosult a kifizetett támogatást visszakövetelni, a megítélt támogatást csökkenteni, valamint a vonatkozó jogszabályokban és az ÁSZF-ben meghatározott más szankciót is alkalmazni; a szabálytalansági eljárásban meghozott döntést írásban indokolni köteles (9.3.).

[2] Az I. rendű alperes 2018-ban szabálytalansági eljárást indított, majd a 2018. április 12-én kelt értesítésben (a továbbiakban: szabálytalansági döntés) arról tájékoztatta a felperest, hogy a szabálytalansági eljárást "szabálytalanság történt" megállapítással zárja le. Indokolása szerint a szabálytalanság ténye megállapítható, ezért az eljárást a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: második rendelet) 90. § (2) bekezdés a) pont alapján "szabálytalanság történt" megállapítással lezárta. Ezt követően rögzítette, "[t]ekintettel arra, hogy a jogsértés súlyos volt, mely jogsértés a támogathatóságot alapvetően befolyásolta, elrendelem a Támogatási Szerződéstől történő elállást, és ennek következtében a kifizetett 446 957 849 Ft támogatási összeg kamatokkal együtt történő vissza követelését". Tájékoztatta a felperest, hogy a szabálytalansági döntés ellen a második rendelet 92. § (1)-(2) bekezdése alapján jogorvoslattal élhet.

[3] A felperes jogorvoslati kérelme alapján eljáró szerv 2018. augusztus 2-án a szabálytalansági döntést helybenhagyta (a továbbiakban: jogorvoslati döntés). Indokolása szerint fennáll a pénzügyi érdeksérelem, valamint az elállás arányos és megalapozott jogkövetkezménynek minősül.

[4] A II. rendű alperes a szabálytalansági döntésre és a jogorvoslati döntésre hivatkozva felhívta a felperest a támogatás és járulékai visszafizetésére (a továbbiakban: felszólítás), amit a felperes nem teljesített.

A kereset és az alperesek védekezése

[5] A felperes elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a támogatási szerződés fennáll. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a szabálytalansági döntés és a felszólítás elállásra vonatkozó része érvénytelen.

[6] Elsődleges keresetét azzal indokolta, hogy egyrészt az I. rendű alperes nem tett olyan elállást tartalmazó, címzett nyilatkozatot, amely megfelelne a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 320. § (1) bekezdésében írt követelménynek, mert a szabálytalansági döntésben tett nyilatkozat nem minősül ilyennek. Másrészt arra hivatkozott, hogy az ÁSZF 9.2.2. pontja alapján csak a közreműködő szervezet - a II. rendű alperes - volt jogosult elállásra. Az I. rendű alperes nyilatkozata így nem szüntette meg a támogatási szerződést, a II. rendű alperes pedig nem tett elállásra vonatkozó nyilatkozatot.

[7] Másodlagos keresetét arra alapította, hogy a szabálytalansági döntés és a felszólítás elállásra vonatkozó része nem felel meg az ÁSZF rendelkezéseinek.

[8] Az alperesek kérték a kereset elutasítását.

[9] Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy az elállás a szabálytalansági döntéssel megtörtént, ahhoz nem volt szükség külön nyilatkozatra a második rendelet 90. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Neki mint irányító hatóságnak az első rendelet 62. §-a alapján joga volt az elállásra függetlenül attól, hogy arra közreműködő szervezetként a II. rendű alperes is jogosult volt. A másodlagos keresettel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a szabálytalansági döntésben tett megállapítások helyesek és megalapozták az elállást.

[10] A II. rendű alperes védekezése szerint a második rendelet 35. § (1) bekezdése alapján az I. rendű alperes mint irányító hatóság jogosult volt az elállásra. Az I. rendű alperesi döntés az elállást deklaráló nyilatkozat, nem csak felhatalmazás az elállás foganatosítására.

Az első- és a másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[12] Indokolása szerint a szabálytalansági döntés tartalmazta az I. rendű alperes elállásra vonatkozó jognyilatkozatát. A régi Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján az elállás elrendelésére vonatkozó szófordulatot a felperesnek a szerződéstől való elállásként kellett értelmeznie, ahhoz nem volt szükség további cselekményre. A szabálytalansági döntést a felperesnek 2018. április 24-én kézbesítették, így az elállás ezen a napon hatályosult, a támogatási szerződés megszűnt. Az I. rendű alperes jogszabály alapján jogosult volt a szabálytalansági döntés meghozatalára és annak jogkövetkezményeként az elállási jog gyakorlására. A másodlagos keresetet is alaptalannak ítélte, mert a felperes a szerződésszegést megvalósította, így az elállás alapjául szolgáló okok bekövetkeztek.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a támogatási szerződés fennáll.

[14] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette a szabálytalansági döntésnek az elállás elrendelésére és a támogatás visszakövetelésére vonatkozó szövegrésze idézésével. A kiegészített tényállásra figyelemmel nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy az elállás megtörtént. A Kúria több határozatában (EBH 2010.2237., BH 2019.227.) kifejtett álláspontja szerint a támogatási szerződés atipikus, a közjog és a magánjog határán álló szerződés. A támogatási jogviszonyban a pályáztatás, a támogatás odaítélése és a felhasználás ellenőrzése közjogi jellegű, közigazgatási típusú, míg a sikeres pályázatot követő, főként a felek polgári jogi jogait és kötelezettségeit szabályozó szerződés a polgári jog hatálya alá tartozik. A szabálytalansági eljárásban a döntés speciális eljárási rendben zajlik, annak szabályait elsősorban közjogi rendelkezések határozzák meg, az így meghozott szabálytalansági döntés ellen nincs a polgári ügyekben eljáró bíróságoknak felülbírálati jogköre. Ez azonban csak a jogviszony közjogi elemének a megítélésére vonatkozik, mert a szabálytalansági eljárás eredményeként levont jogkövetkezménynek kihatása lehet a polgári jogviszonyra, így a bíróság a polgári jog szabályai szerint vizsgálja a szabálytalansági döntés jogviszonyra gyakorolt hatását.