EH 2010.2237 Az irányító hatóság a támogatási szerződés alapján, és nem közigazgatási hatósági jogkörében tette meg a szerződéstől elálló nyilatkozatát. Az elállás jogszerűsége vizsgálatának polgári peres eljárás keretében van helye, a jogvita elbírálása polgári bíróság hatáskörébe tartozik [360/2004. (XII. 26.) Korm. r. 2. § (1) bek. 11. és 16. pont, 7. §, 43/A. §, 47. §, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 87. §, 55/2005. (III. 26.) Korm. r. 2. § (1) és (3) bek.].

Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) mint támogató képviseletében eljáró Humánforrás-fejlesztési Operatív Program és EQUAL Program Irányító Hatóság, a III. r. felperes, az V. r. felperes, a perben nem álló további partnerségi tagok, valamint az I. r. felperes, mint a Partnerség vezető tagja (a továbbiakban: Partnerség) 2005. július 27-én az EQUAL Program előkészítő szakaszának végrehajtására támogatási szerződést kötöttek egymással. Ugyanezen személyek 2005. december 9-én megkötötték egymással a "Támogatási Szerződés az EQUAL Program végrehajtási szakaszában való részvételhez és a projektszintű tapasztalatátadási tevékenységekhez" címet viselő megállapodást is. Az alperes, mint támogató képviseletében utóbb - törvényi jogutódlás következtében - a NFÜ Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága (továbbiakban: IH) járt el.

Az IH 2007. július 20-án kelt levelében közölte az I. r. felperessel, mint a Partnerség vezetőjével, hogy a projekttel kapcsolatban szabálytalansági eljárás indult és annak lezárásáig felfüggesztették a felperesek által kérelmezett összegek kifizetését. 2007. szeptember 25-én kelt levelében pedig azt közölte az IH főigazgatója az I. r. felperessel, hogy a Szabálytalansági Bizottság vizsgálata alapján a Partnerség elkövette az ott felsorolt szabálytalanságokat, melynek eredményeképpen sérültek az Európai Unió és a Magyar Köztársaság pénzügyi érdekei. Közölte továbbá, hogy erre tekintettel az IH vezetője döntött a támogatási szerződés X.4. pontja alapján a támogatási szerződéstől való elállásról, valamint a kifizetett teljes támogatási összeg és annak kamatai visszaköveteléséről. Rögzítette, hogy a partnerségi tagok fizetési kötelezettségeinek beszedésekor a Magyar Államkincstár jár el.

A Partnerség tagjai - egy kivételével, akit a Partnerség tagjai 2006. május 1-jei hatállyal kizártak - 2007. október 18-án keresetet indítottak az alperes ellen. A II. és IV. r. felperesek elállása folytán, köztük valamint az alperes között a per megszűnt. Az I., III. és V. r. felperesek (a továbbiakban: felperesek) végleges keresetükben kérték az elállás jogszerűtlenségének megállapítását, továbbá az alperes marasztalását az alábbiak szerint: Elsődlegesen a szerződés teljesítése címén, másodlagosan szerződésszegésből eredő kártérítés címén 51 825 913 Ft és járulékaiban kérték marasztalni az alperest. A késedelmesen kifizetett támogatások miatt 6 010 183 Ft késedelmi kamatban kérték az alperes marasztalását és emellett szerződésszegéssel okozott kár címén továbbá 5 000 000 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A keresetben meghatározták, hogy ezen főösszegeken belül melyik felperes, milyen összegre jogosult.

Az alperes érdemi ellenkérelmében elsődlegesen a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontja és 157. § a) pontja alapján a per megszüntetését kérte. Előadása szerint a szabálytalansági döntés meghozatalára az alperesnek diszkrecionális joga volt, és e döntés joghatóság hiányában nem támadható meg. Másodlagos ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Határozatának indokolásában foglaltak szerint a peres felek között a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (továbbiakban: Ámr.) 87. § (1) bekezdése szerinti támogatási szerződés jött létre, e jogszabály rendelkezéseivel összhangban szólt a támogatási szerződés az elállási jogról és az alkalmazandó jogszabá­lyokról. A magyar bíróság joghatósággal rendelkezik a perbeli jogviszonyból eredő viták elbírálására. A peres felek szerződésükben kifejezetten előírták a Ptk. alkalmazását, ezért a felperesek keresetét a bíróságnak a Ptk. általános rendelkezései és a támogatási szerződés alapján kellett elbírálnia.

Az elsőfokú bíróság annak hangsúlyozása mellett, hogy az elállási jog az alperest a Ptk. 320. § (1) bekezdése és a támogatási szerződés X.4. pontja alapján is megillette, az IH 2007. szeptember 25-én kelt elállási nyilatkozatában és az annak mellékletét képező szabálytalanság-vizsgálati jegyzőkönyvben megjelöltek alapján érdemben vizsgálta, hogy a felperesek elkövették-e az alperes által szerződésszegésnek minősített szabálytalanságokat. Arra az álláspontra jutott, hogy az alperes állításai nagyrészt helytállóak és az elállás alapjául szolgálnak. Erre tekintettel az alaptalan keresetet elutasította.

A felperesek fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.

A jogerős végzésben foglaltak szerint a 2005. december 9-én aláírt támogatási szerződés XIII. pontja rögzítette a szerződésre irányadó háttérjogszabályokat és azokat felsorolta. Idézte az 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 13/A. § (2), (8), (9) és (10) bekezdésében írt, a nem rendeltetésszerűen felhasznált uniós és központi költségvetési támogatások visszakövetelésével kapcsolatos rendelkezéseket, továbbá a visszakövetelt támogatások behajtásának eljárási rendjéről szóló 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet 2. §-ában írtakat. Kiemelte, hogy az ott írt rendelkezések szerint, ha a benyújtott azonnali beszedési megbízás eredménytelen, és a követelésnek a biztosítékokból való kielégítése sem vezet eredményre, a követelés érvényesítésére jogosult szerv megkeresi az adóhatóságot a visszakövetelt összeg adók módjára történő behajtásának megindítása érdekében. Rögzítette, hogy az EQUAL Közösségi Kezdeményezés Programmal kapcsolatos támogatási szerződés lényeges tartalmi elemeit a 9/2004. (IV. 7.) FMM rendelet, valamint a 33/2004. (XII. 23.) FMM rendelet 3., 4., 5, 7. 8. 11. §-ai határozták meg, a támogatás felfüggesztéséről és a támogatási szerződés megszüntetéséről pedig a 27. § tartalmaz rendelkezést. A programhoz kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszer kialakításáról a 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet szól, mely az értelmező rendelkezések között meghatározza a szabálytalanság és a támogatási szerződés fogalmát is, a szabálytalansággal érintett összegek visszaköveteléséről és a behajtási eljárás elrendeléséről pedig a 44-45. §-ok rendelkeznek. Megjegyezte, hogy a támogatási szerződésben nem említett 14/2004. (VIII. 13.) TNM-GKM-FMM-FVM-PM együttes rendelet 32. § (1) bekezdése is rendelkezik a támogatás felfüggesztéséről és - az eddigi támogatás visszafizetésének elrendelése mellett - a támogatási szerződés megszüntetéséről.

A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a hatóságként eljáró alperesi jogelőd a közhatalom gyakorlására feljogosított közigazgatási szervként kötött a felperesekkel szerződést a vonatkozó jogszabályok alapján, az EQUAL Program keretében nyújtható támogatás igénybevételével kapcsolatban, mely támogatás 75%-át az Európai Szociális Alap, 25%-át a Foglalkoztatáspolitikai és a Munkaügyi Minisztérium költségvetése biztosította. A szerződéskötés folyamatát, eljárási rendjét, a szerződés tárgyát, tartalmát, a felek jogait és kötelezettségeit is közjogi rendelkezések határozták meg, melyek - az 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdésében írtak kivételével - még szubszidiárius jelleggel sem rendelkeznek a Ptk. alkalmazásáról.

Bár a felek a szerződésükre irányadó jogszabályok között a Ptk.-t is megjelölték, támogatási szerződésük nem minősült a Ptk. 1. § (1) bekezdése szerinti, a Ptk. hatálya alá tartozó magánjogi szerződésnek, abban egyetlen, a felek vagyoni, vagy személyi viszonyát érintő rendelkezés sem található. A peres felek között - annak ellenére, hogy a támogatás nyújtása szerződéssel történt - valójában a hatóság és az ügyfél közötti közjogi jogviszony jött létre, melynek valamennyi elemét közjogi jogszabályok rendezték. A felek nem egymás mellé rendelt egyenjogú felek, az alperes többletjogosítványokkal rendelkezik, a támogatások visszafizettetése és behajtása hatósági eszközökkel történik. A felperesek nem az alperes elállása miatt, hanem a visszafizetést elrendelő határozat folytán kötelesek a támogatás visszafizetésére.

Mindezek alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a polgári bíróságnak nincs hatásköre az alperes elállásának jogszerűségét támadó jogvita elbírálására. Jogorvoslatnak csak a visszafizetést elrendelő határozattal szemben van helye, éspedig az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) szabályai alapján. Erre tekintettel döntött a másodfokú bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont alkalmazásával a Pp. 157. § a) pontja és 251. § (1) bekezdése alapján az eljárás megszüntetéséről és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről.

Az I. és V. r. felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság érdemi eljárás lefolytatására utasítását kérték. Felülvizsgálati kérelmüket az alábbiakkal indokolták:

A jogerős végzés a Ptk. 1. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a jogszabályokat nem a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel értelmezi. Az Áht. 127. §-a és az Ámr. 167. §-a az e jogszabá­lyokban meg nem határozott fogalmak értelmezése tekintetében előírja a Ptk. alkalmazását, ebből következően a támogatási jogviszony fogalmi elemei, így pl. az elállás kérdésében is a Ptk. szabályai az irányadók.

A támogatási szerződés nem minősíthető közigazgatási típusszerződésnek. A hatósági szerződést a hatóság közvetlenül az ügyféllel köti, és az ügyfél aláveti magát a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 77. § (2) bekezdésében megállapított kötelezettségeknek, ilyen alávetést pedig a perbeli támogatási szerződés nem tartalmaz. Támogatási szerződés esetében nem hatóság-ügyfél jogviszonyról van szó, hanem állami megrendelő - civil megvalósító jogviszonyról, a támogatott a saját nevében és saját javára valósítja meg a projektet, részben, vagy egészben a nyújtott támogatásból. A közszolgáltatási szerződés, a közüzemi szerződés és a koncessziós szerződés sem minősül a támogatási szerződés egy típusának. A támogatási szerződés és a megbízási, vállalkozási, kutatási szerződések között is csak részleges hasonlóságok vannak.

A támogatási szerződés atipikus szerződés. A támogatásra jogosultságról, a támogatást megelőző eljárásról, a támogatási szerződés tartalmáról és a szerződés következményeiről jogszabályok rendelkeznek, de az államháztartási jogszabá­lyokban előírt pénzügyi, költségvetési, döntési és végrehajtási mechanizmus megjelölése miatt a támogatási szerződés még nem minősül közjogi szerződésnek.

A támogatási jogviszonyra vonatkozó, a jogerős ítéletben hivatkozott rendeletek, melyek "eljárásrendet" szabályoznak, nem ütközhetnek a Ptk.-val. Sor kerülhet külön jogszabály rendelkezéseinek alkalmazására, de csak olyan kérdés tekintetében, melyet a szerződés nem rendezett, és melynek alkalmazására a törvény felhatalmazást adott. Ezen együttes feltételek hiányában a szerződésben nem szabályozott kérdésekre a Ptk. az irányadó.

A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a támogatási szerződés szubszidiárius jelleggel hivatkozik a Ptk. rendelkezéseire.

A közjogi személyek magánjogi jogviszonyok alanyai is lehetnek és ilyenkor a magánjogi személyekkel azonos elbírálás alá esnek, ahogy arra a Ptk. 37. §-ának (1) bekezdése és 31. § (3) bekezdése is utal. Az a körülmény, hogy a támogatási szerződés a visszafizetési kötelezettség tekintetében a polgári jogi kamatszámítást rendeli alkalmazni, tehát kamatról és késedelmi kamatról, nem pedig pótlékról és bírságról szól, azt bizonyítja, hogy maga a jogviszony is polgári jogi jellegű. A 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 306/A. § (3) bekezdése is akként rendelkezik, hogy a közbeszerzési eljárás alapján az államháztartás szervezeteivel megkötött szerződésekre háttérjogszabályként a Polgári Törvénykönyvet kell alkalmazni, tehát akkor is, ha azok alapján támogatási jogviszony jön létre.

Amennyiben a peres felek között közjogi jogviszony állna fenn, akkor az alperes a Ket. 72. § (1) bekezdésében írtak szerint bocsátotta volna ki elálló nyilatkozatát, és nemcsak döntését közölte volna, hanem eleget tett volna a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének is. Tény azonban, hogy nem így járt el, sőt amikor az I. r. felperes a Magyar Államkincstár által a támogatás összegének visszafizetése tárgyában indított APEH végrehajtási eljárás ellen kifogással élt, a Magyar Államkincstár - mint az alperes teljesítési segédje - maga is azt deklarálta, hogy a támogatási szerződés nem közigazgatási szerződés.

Az tehát nem vitatható, hogy a támogatási szerződés a Ptk. általános kötelmi jogi szabályai alá tartozó kontraktus.

Mivel a peres felek Magyarországon bejegyzett jogi személyek és a teljesítésekre is belföldön került sor, a magyar bíróság joghatóságát pedig semmilyen külön jogszabály nem zárja ki, a magyar bíróság a jogvita elbírálására joghatósággal rendelkezik. Az 1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 54., 55., 62/A. és 62/B. §-ai összhangban állnak a 44/2001. EK tanácsi rendelettel. Az alperes a támogatási szerződést a maga nevében kötötte meg és nem az Európai Unió valamely intézményének képviseletében járt el. A magyar bíróság joghatóságát el is ismerte azzal, hogy a aláírta a támogatási szerződést, melynek vegyes rendelkezései között a Ptk., mint alkalmazandó jogszabály is szerepel. A költségvetési szervekről szóló 2008. évi CV. törvény 15. § (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint ugyan a támogatások elosztása közhatalmi aktus, de az annak alapján létrejött támogatási jogviszony már polgári jogi jogviszonynak minősül.

Alkotmányjogi szempontból aggályos és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében írtakkal ellentétes, hogy a jogerős végzés szerint a támogatási jogviszonyokban a felperesek nem élhetnek jogorvoslati lehetőséggel.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság permegszüntető végzése jogszabálysértő az alábbi indokok miatt:

Az IH vezetője 2007. szeptember 25-én kelt levelében lényegében két döntés meghozataláról tájékoztatta az I. r. felperest, mint a Partnerség vezető tagját. Egyrészt arról, hogy a támogatási szerződéstől eláll, másrészt arról, hogy a kifizetett teljes támogatási összeget valamennyi partnerségi tagtól visszaköveteli. Az egyértelmű, hogy az elállás és a támogatás visszafizetése között szoros oksági kapcsolat áll fenn, mert a felperes szerződésszegése miatt gyakorolt elállás folytán került sor a támogatás visszakövetelésére és a behajtással kapcsolatos intézkedések megtételére. A felülvizsgálati eljárásban az volt az eldöntendő kérdés, hogy az adott jogvita elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint igen, míg a másodfokú bíróság szerint nem. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a másodfokú bíróság végzésében kifejtett jogi álláspontot az alábbiakra tekintettel.

Az Áht. 13/A. § (1) és (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a támogatások jogszabálysértő, vagy nem rendeltetésszerű felhasználása esetén a felhasználót a külön jogszabályokban meghatározottak szerint visszafizetési kötelezettség terheli, (9) bekezdése pedig úgy szól, hogy ha a pályázat útján elnyert központi költségvetési támogatást jogosulatlan igénybevétel vagy felhasználás miatt a jogosult közigazgatási hatósági eljárásban követeli vissza és a követelést a kötelezett határidőben nem teljesíti, a követelés köztartozásnak minősül, melyet az APEH megkeresésre, adók módjára hajt be. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 87. §-ának (4) bekezdése szerint a támogatást nyújtó köteles a támogatási szerződésben kikötni az elállás jogát. Az 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet a jogszabálysértő, nem szerződésszerű, vagy szerződésellenes módon felhasznált európai uniós forrásokból származó és a kapcsolódó állami támogatások behajtásának eljárási rendjére vonatkozó szabályokat tartalmazza. E Kormányrendelet 2. § (1) bekezdése szerint, ha a felelős szerv a támogatás jogszabálysértő, vagy nem rendeltetésszerű felhasználását állapította meg és emiatt a szerződéstől elállt, a kedvezményezettet külön jogszabályokban meghatározottak szerint terhelő visszafizetési kötelezettségére vonatkozó követelés érvényesítése érdekében a felelős szerv, (a követelés érvényesítésére jogosult szerv) jár el. A 2. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy amennyiben a kedvezményezett visszafizetési kötelezettségének a támogatási szerződésben foglalt feltételei bekövetkeznek, a döntést hozó szerv, vagy a követelés érvényesítésére jogosult szerv hívja fel a visszafizetés okának megjelölésével a kedvezményezettet visszafizetési kötelezettségének teljesítésére.

A 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet egyebek mellett az EQUAL Közösségi Kezdeményezés Program támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szól. Értelmező rendelkezései szerint irányító hatóságnak minősül az EQUAL program irányító hatóság is [2. § (1) bekezdés 11. pont]. E jogszabály szerint az EQUAL program irányító hatóság jelöli ki a szabálytalanság-felelőst, működteti a pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszert, folyamatos ellenőrzést lát el, kezeli a kedvezményezett által elkövetett szerződésszegésből és visszafizetési kötelezettséggel nyújtott támogatásokból eredő követeléseket [360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet 7. § 43/A. § 47. §].

A közigazgatási hatósági eljárás szabályairól az elállási nyilatkozat megtételekor már hatályban volt Ket. rendelkezik. E törvény 12. § (3) bekezdése sorolja fel, hogy a törvény alkalmazása során mely közigazgatási szerveket kell hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező szervnek tekinteni. Sem a támogatási szerződést az alperes nevében megkötő Humán Erőforrás-Fejlesztési Operatív Program és EQUAL Program Irányító Hatóság, sem annak jogutódja, az IH a Ket. ezen időpontban hatályos 12. §-a (3) bekezdésének a), b), c) pontjában írt felsorolásban nem szerepel. A d) pont azonban úgy rendelkezik, hogy közigazgatási hatóságnak minősül a nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott olyan egyéb szervezet, köztestület, vagy személy is, amelyet törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosított fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. A 12. § (4) bekezdése kimondja, hogy ilyen esetben meg kell határozni azokat az ügyeket, amelyekben a Ket. rendelkezései az irányadók. A másodfokú bíróság azonban nem mutatott rá sem törvény, sem kormányrendelet olyan rendelkezésére, mely kimondta volna, hogy az elállás jogát az alperes nevében gyakorló IH-t, illetve annak vezetőjét az elállási döntés meghozatala kapcsán közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására jogosult személynek kellene tekinteni, és a döntés meghozatalára a Ket. rendelkezései lennének az irányadók. Az IH vezetőjének 2007. szeptember 25-én kelt levele egyébként sem felel meg a közigazgatási határozattal szemben támasztott követelményeknek, mert nem tartalmazza a jogorvoslati eljárásról szóló tájékoztatást, holott ezt a Ket. 72. § (1) bekezdés d) pont da) alpontja a közigazgatási határozat kötelező tartalmi elemének tekinti. Az alperes perbeli álláspontja egyébként az volt, hogy a levélben közöltek ellen semmilyen jogorvoslatnak nem volt helye. Ez a vélemény azt erősíti meg, hogy az alperes maga sem tekintette a 2007. szeptember 25-én kelt levelét a Ket. 72. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási határozatnak. A jogorvoslati jog alkotmányos alapjog, és nemcsak a Ket. rendelkezéseivel, de az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével is ellentétes, ha egy döntés, egy jognyilatkozat jogszerűségét sem hatóság, sem bíróság nem bírálhatja felül.

A fentebb idézett jogszabályok rendelkezései tehát nem támasztják alá a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a perbeli jogvita elbírálására a polgári bíróságnak nincs hatásköre, illetve hogy a szerződő felek között a támogatási szerződés megkötése során hatóság és ügyfél közötti közjogi jogviszony jött létre.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés megválaszolásakor a támogatási szerződés fogalmából kell kiindulni. A 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. § 16. pontja szerint a támogatási szerződés strukturális alapok esetén az irányító hatóságnak a kedvezményezettel kötött szerződése, amely a támogatás felhasználásának részletes feltételeit tartalmazza. E meghatározásból, valamint a konkrét megkötött szerződésből is megállapítható, hogy a szerződéskötéskor az alperes képviseletében eljárt irányító hatóság, valamint a Partnerség tagjai és vezetője eltérő érdekállásban, de egymással mellérendeltségi viszonyban álló, egyenrangú alanyként tettek joghatás kiváltására alkalmas egybehangzó akaratnyilatkozatokat, mely jognyilatkozatokat a támogatási szerződés elnevezésű okiratban rögzítették. A szerződés meghatározta a szerződő felek jogait és kötelezettségét, az egymással szemben álló szolgáltatásokat, a teljesítés biztosítékait és a szerződésszegés jogkövetkezményeit is. A megkötött szerződések hatósági szerződésnek minősítését kizárja, hogy az egymással egységet képező támogatási szerződések közül a korábbi megkötésére a Ket. 2005. november 1-jei hatályba lépése előtt került sor, önmagában emiatt sem merülhet fel a perbeli támogatási szerződéseknek a Ket. által bevezetett hatósági szerződéskénti minősítése, melyre egyébként a per során senki nem is hivatkozott.

A 2005. július 27-én megkötött támogatási szerződés X. fejezete rendelkezik a szerződésszegésről és annak következményeiről. Meghatározta, hogy a támogató mely esetekben jogosult a támogatási szerződéstől való elállásra és kimondta, hogy szerződésszegésre alapított elállás esetén az elállásról szóló döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül kötelesek a Partnerség tagjai, illetve vezetője a támogatást és annak kamatait visszafizetni a Magyar Államkincstár megjelölt beszedési számlája javára. Ennek megfelelően rendelkezett a szerződésszegésről és annak következményeiről a 2005. december 9-én kelt támogatási szerződés X. fejezete is. Mindkét szerződés utolsó fejezete sorolta fel, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben, mely jogszabályok rendelkezései az irányadók és e felsorolás különösen irányadónak tekintette a Ptk. rendelkezéseit is.

Az elállás a Ptk. 320. § (1) bekezdése értelmében a másik félhez intézett olyan egyoldalú nyilatkozat, mely a szerződést visszaható hatállyal (ex tunc) felbontja. A Ptk. szerint az elállás jogszabályon és szerződésen is alapulhat. A perbeli szerződések X. fejezetének 6-8. pontjai az elállás jogkövetkezményeként a támogatás, vagy annak egy része és a kamatok visszafizetését írták elő azzal, hogy a támogató nevében a beszedés során a Magyar Államkincstár jár el, az 55/2005. (III. 26.) Korm. rendeletben foglaltak szerint. A visszakövetelés jogszerűsége azonban attól függ, hogy az elállási jog gyakorlására jogszerűen került-e sor, azaz fennálltak-e az elállási jog gyakorlásának feltételei. Az elállási jognyilatkozat polgári jogi jognyilatkozat, az alperes nevében eljáró IH azt kifejezetten a szerződésre alapítottan tette meg és nem közigazgatási hatósági jogkörében. Figyelemmel arra is, hogy sem törvény, sem kormányrendelet nem szólt arról, hogy az IH közigazgatási hatósági jogkörében lett volna jogosult polgári jogi szerződés alapján őt megillető elállási jog gyakorlására, ill. hogy e döntése felülvizsgálatára a Ket. szabályai alapján kerülhet sor, azt kell megállapítani, hogy az elállás jogszerűsége vizsgálatának polgári peres eljárás keretében helye van, tehát a jogvita elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.

A másodfokú bíróság permegszüntető végzése tehát nem felelt meg a jogszabályoknak, ezért a Legfelsőbb Bíróság annak hatályon kívül helyezéséről döntött a Pp. 275. § (4) bekezdése első fordulata alapján. Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem keretei között kell vizsgálnia az elsőfokú ítélet megalapozottságát.

(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.186/2010.)