BH+ 2008.2.81 Az engedményezési szerződés érvényes létrejöttéhez nem törvényi követelmény a követelés pontos összegének meghatározása, elegendő beazonosíthatósága is [Ptk. 205. § (1) és (2) bek., 328. § (1) bek., 330. § (2) bek.].

A II. r. alperes a 2002. március 14-én kelt okirattal a K. Betéti Társaságra engedményezte az I. r. alperessel szemben fennálló valamennyi követelését. Az engedményezési megállapodást a II. r. alperes nevében T. E. írta alá, aki ekkor a társaság képviseletre jogosult tagja volt.

A K. Betéti Társaság a cég nevét 2002. július 23-val Sz. és T. Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Betéti Társaságra változtatta. A Bt. 2003. január 2-án végelszámolással jogutód nélkül megszűnt. A Bt.-nek a tagjai voltak a III. és IV. r. alperesek. A végelszámolásig az engedményezett követelés kifizetésére nem került sor.

A megyei bíróság 2005. január 6-án jogerőre emelkedett végzésével rendelte el a II. r. alperes felszámolását.

A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a 2002. március 14-i engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték, arra hivatkozással, hogy az csak azt a célt szolgálta, hogy hozzájussanak az I. r. alperesnél lévő vállalkozói díjukhoz, munkavállalóik munkabéréhez. Hivatkoztak arra, hogy a perbeli követelés 2003. november 11-én engedményezésre került részükre, ezért kérték annak megállapítását, hogy ők jogosultak felvenni az I. r. alperes által letétbe helyezett 4 960 690 Ft vállalkozói díjat. Amennyiben a bíróság az engedményezési szerződés színleltségét nem tartaná megállapíthatónak, másodlagosan a III. és IV. r. alperesek feljogosítását kérték a letét felvételére.

Az I. r. alperes a felperes másodlagos kereseti kérelmének teljesítését utóbb nem ellenezte, ahhoz azonban szükségesnek találta a III-IV. r. alpereseket megelőző vagyonrendezési eljárás lefolytatására kötelezni.

A II. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Viszontkeresettel kérte a 2002. március 14-én kelt engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítását amiatt, hogy a szerződésből hiányzik a követelés ellenértékének megjelölése, az átruházni kívánt követelés esedékessége és pontos megjelölése, valamint nem történt meg az I. r. alperes értesítése sem. Ugyanilyen okból kérte a 2003. március 11-ei engedményezés érvénytelenségének a megállapítását is, melynek eredményeképpen saját magának kérte a letétbe helyezett összeget kiutalni.

A III-IV. r. alperesek a felperesek módosított keresetének teljesítését maguk is kérték. A beavatkozó érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő.

Az első fokon eljárt városi bíróság 11. sorszámú ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 4 960 690 Ft-ot. Felhívta a megyei bíróság gazdasági hivatalát, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően utalja ki az I. r. alperes által BL 56/2004. számon letétbe helyezett 4 960 690 Ft-ot a felpereseknek.

A viszontkeresetet elutasította és kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül 400 000 Ft perköltséget, valamint az államnak felhívásra 297 600 Ft le nem rótt eljárási illetéket.

Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását és viszontkeresetének történő helyt adást kért.

A felperesek fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 144 000 Ft fellebbezési perköltséget, továbbá az államnak felhívásra 297 600 Ft fellebbezési illetéket.

Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság a megfelelő körben lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak okszerű mérlegelésével az ügyben a tényállást helyesen állapította meg, és nem tévedett a keresetnek helyt adó döntése meghozatala során sem. Helyesnek fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, mely szerint a 2002. március 14-én létrejött engedményezési szerződés színleltség folytán érvénytelennek nem tekinthető. Az tény, hogy az engedményezési szerződés alanyainak az volt a célja, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött vállalkozási szerződés alapján járó vállalkozói díj a K. Bt.-hez kerüljön. Az engedményezési szerződés pedig pontosan ezt tartalmazza. Ennek megfelelően a színleltségre történő hivatkozás megalapozatlan. Megjegyezte, hogy a szerződés alanyisága - szemben az elsőfokú bíróság megállapításával - színlelhető, a jelen ügyben azonban ez nem állapítható meg.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az engedményezési szerződés érvényes, és a Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdései alkalmazásával az sem állapítható meg, hogy létre nem jött megállapodásnak kellene tekinteni. Utalt arra, hogy a Ptk. 328. §-a nem rendelkezik róla kifejezetten, de a bírói gyakorlat elismeri a jövőbeli követelések engedményezésének jogszerűségét is (BH 1997/77.). Ugyanígy az ítélkezési gyakorlat és jogirodalom szerint lehetőség van a követelések részleges, valamint tömeges engedményezésére is. Az engedményezésre irányuló megállapodásból annak kell egyértelműen kitűnnie, hogy az engedményezés mely követelésre és milyen terjedelemben vonatkozik. Ez azonban nem jelenti az engedményezés érvényes létrejöttéhez annak megkövetelhetőségét, hogy a szerződés összegszerűen, pontosan tartalmazza a követelést és az ellenszolgáltatást is.

A jelen ügyben nem vitatott tény, hogy a II. r. alperesnek az I. r. alperessel szemben a perbeli összegre vonatkozóan követelése állt fenn, amely közöttük létrejött szerződéses jogviszonyon alapult. E visszterhes szerződésből származó követelésének a K. Bt.-re történő engedményezése jogszerűen történt. Az engedményezett követelés és annak terjedelme az engedményezési szerződésből megállapítható.

Utalt arra, hogy az engedményezési szerződés megkötésével a követelés átszállt az engedményesre. Ez kizárja az engedményezési szerződés felmondását, de ugyanígy kizárja azt is, hogy azt utóbb a felek megszűntnek tekinthessék (EBH 1999/124. szám).

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokainak fentiek szerinti kiegészítése alapján megállapította, hogy a 2002. március 14-ei engedményezési szerződés érvényesen létrejött és érvénytelensége megállapítására jogszerű lehetőség nincs. Az érvényes engedményezési szerződéssel annak megkötése időpontjában az I. r. alperessel szembeni perbeli követelés átszállt a K. Bt.-re, illetőleg (névváltozás folytán) az Sz. Bt.-re. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján a jogszerűen engedményezett követelés "visszaszállna" a II. r. alperesre.