62003CC0436[1]

Stix-Hackl főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. július 12. Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - Az 1435/2003/EK rendelet - Európai szövetkezet (SCE) - A jogalap megválasztása - EK 95. cikk - EK 308. cikk. C-436/03. sz. ügy

CHRISTINE STIX-HACKL

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2005. július 12.1(1)

C-436/03. sz. ügy

Európai Parlament

kontra

az Európai Unió Tanácsa

"1435/2003 tanácsi rendelet - Az európai szövetkezet (SCE) - Jogalap - EK 95. cikk - EK 308. cikk"

I - Bevezető megjegyzések

1. Ez a jogvita, amely a Parlament és a Tanács között folyik, az európai szövetkezet létrehozásával kapcsolatos. A Parlament jelen keresetével azt kéri a Bíróságtól, hogy semmisítse meg az EK 308. cikk alapján kibocsátott, az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendeletet(2) (a továbbiakban: rendelet). Arról az alapkérdésről van itt szó, hogy milyen feltételekkel bocsáthat ki a Tanács jogi aktusokat az EK 308. cikk alapján. A jelen eljárás tárgya ezért lényegében az EK 95. cikk értelmezése.

II - A megtámadott rendelet

A - A jogalkotási eljárás

2. Az Európai Közösségek Bizottsága 1992. március 6-án küldte meg a Tanács részére az európai szövetkezetre vonatkozó eredeti javaslatát(3). Ez a javaslat az EK-Szerződés 100a. cikkén, azaz az EK 95. cikknek megfelelő korábbi rendelkezésen alapult. A Parlament első olvasatát követően, 1993. július 6-án a Bizottság elfogadta és megküldte módosított javaslatát(4) a Tanács részére.

3. A Szerződések Maastrichti Szerződés és Amszterdami Szerződés általi módosításai nyomán a jogalapot az EK 95. cikkre változtatták(5). Ezt a jogalapot a Parlament az állásfoglalásában jóváhagyta.

4. A Tanácsban 2002 tavaszától folyó viták során a jogalap az EK 95. cikkről az EK 308. cikkre módosult. E módosítás miatt a Tanács a Parlament ismételt meghallgatása mellett döntött.

5. A Parlament 2003. május 14-én adta ki állásfoglalását, amelyben a jogalap EK 95. cikkre történő újbóli módosítását kérte. Ezt a Bizottság is osztotta a Parlament módosító indítványaival kapcsolatos álláspontjában.

6. A Tanács 2003. július 22-én fogadta el formálisan a rendeletet, amelynek során ragaszkodott az EK 308. cikkhez mint jogalaphoz.

B - A rendelet célja és tartalma

7. A rendelet által elérni kívánt célokkal kapcsolatban a második preambulumbekezdés a következőket tartalmazza: "A belső piac kialakítása és ennek eredményeként, a Közösség egészének gazdasági és szociális helyzetét érintő fejlődés következtében nemcsak a kereskedelmi akadályokat kell megszüntetni, hanem a termelési szerkezeteket is összhangba kell hozni a közösségi dimenzióval. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy valamennyi olyan formájú társaság, amelynek üzleti tevékenysége nem pusztán helyi igények kielégítésére korlátozódik, képes legyen megtervezni és végrehajtani üzleti működésének közösségi léptékű átszervezését".

8. A harmadik preambulumbekezdés így hangzik:

"A Közösségen belüli üzleti tevékenység jogi kereteit még nagyrészt a nemzeti jogok alapján szabályozzák, így nem áll összhangban azon gazdasági keretrendszerrel, amelyen belül fejlődnie kellene a Szerződés 18. cikkében meghatározott célok elérése érdekében. E helyzet komolyan akadályozza a különböző tagállamok társaságai által létrehozott csoportok kialakítását".

9. A hatodik preambulumbekezdésből kiderül, hogy a Közösségnek a valamennyi tagállamban általánosan elismert szövetkezetek számára megfelelő, a határokon átnyúló tevékenységek fejlesztését elősegítő jogi eszközöket kell előírnia.

10. A tizenegyedik preambulumbekezdés a következőképpen jellemzi a helyzetet:

"A szövetkezetek közötti, határokon átnyúló együttműködést a Közösségben jelenleg jogi és igazgatási nehézségek hátráltatják, amelyeket egy határok nélküli piacon ki kell küszöbölni".

11. A tizenkettedik preambulumbekezdés megjelöli a cél elérésének eszközét:

"A szövetkezetek vonatkozásában bevezetett, közös alapelveken alapuló, de a szövetkezetek egyedi jellemzőit is figyelembe vevő európai jogi formának lehetővé kell tennie a szövetkeztek saját nemzeti határaikon kívüli működését a Közösség területének egészén vagy egy részén".

12. A tizenharmadik preambulumbekezdés a rendelet alapvető céljaként "a különböző tagállamokban honos természetes személyek vagy a különböző tagállamok joga alapján létrejött jogalanyok számára SCE létrehozásának" lehetővé tételét jelöli meg.

13. A tizenhatodik preambulumbekezdés rámutat, hogy a rendelet nem vonatkozik olyan jogterületekre, mint az adózás, a verseny, a szellemi tulajdon vagy a fizetésképtelenség.

14. A tizennyolcadik preambulumbekezdésben kifejtésre kerül, hogy a jogi szabályozás egy része miért a nemzeti jogra történő utalással kerül meghatározásra:

"Mivel a nemzeti társasági jogok közelítésére vonatkozó erőfeszítések lényeges eredményeket hoztak, ezért egyes - a társaságokra vonatkozó irányelvek végrehajtása céljából - az SCE alapszabálya szerinti székhely szerinti tagállam által elfogadott rendelkezések analóg módon alkalmazhatók az SCE-re olyan területeken, ahol a szövetkezet működése nem teszi szükségessé egységes közösségi szabályok elfogadását, és e rendelkezések elegendőnek bizonyulnak az SCE-re vonatkozó szabályozásra".

15. Az SCE alapvető célja az 1. cikk (3) bekezdése szerint tagjai szükségleteinek kielégítése és/vagy tagjai gazdasági és/vagy szociális tevékenységeinek fejlesztése.

16. A rendelet 1. cikkének (5) bekezdése leszögezi, hogy az SCE jogi személyiséggel rendelkezik. Ennek megszerzése a 18. cikk értelmében nyilvántartásba történő bejegyzéssel történik.

17. A rendelet a továbbiakban a tőkére (3. és 4. cikk), az alapszabályra (5. cikk), a székhelyre és annak áthelyezésére (6. és 7. cikk), a bejegyzésekre és a közzétételre (11-13. cikk), a tagságra (14-16. cikk), az alapításra, különösen az egyesülésre és átalakulásra (2. és 19-35. cikk), a felépítésre (36-63. cikk), az értékpapírok kibocsátására (64. cikk), a nyereség felosztására [helyesen: felhasználására] (65-67. cikk), az éves beszámolóra és konszolidált éves beszámolóra (68-71. cikk), valamint a felszámolásra, végelszámolásra, fizetésképtelenségre és a kifizetések beszüntetésére (72-76. cikk) vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

18. Az SCE különös jellegzetességeként kell kiemelni, hogy a 7. cikk értelmében a székhely áthelyezésére az SCE felszámolása nélkül is lehetőség van.

19. Az alkalmazandó jogot a 8. cikk határozza meg. E rendelkezés egyértelmű sorrendet állít fel. Ennek megfelelően az SCE-re elsődlegesen a rendelet szabályai vonatkoznak, és csak ezt követően az adott SCE alapszabályának rendelkezései - amennyiben ezt a rendelet kifejezetten megengedi -, valamint a nemzeti jogszabályok.

20. A 9. cikk a tagállamok által az SCE-vel szemben alkalmazandó bánásmódot határozza meg. Eszerint e rendeletre is figyelemmel az SCE-t valamennyi tagállamban olyan bánásmódban kell részesíteni, mintha az alapszabályában meghatározott székhely szerinti tagállam jogával összhangban alapított szövetkezet lenne.

21. Mindebből következően tehát a rendelet, célja és tartalma szerint egy meghatározott társasági forma, nevezetesen az európai szövetkezet (SCE) létrehozásáról szól.

III - A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

22. A Parlament keresetét 2003. október 15-én vették nyilvántartásba a Bíróság Hivatalánál. Az elnök végzésével a Bíróság engedélyezte a Spanyol Királyság, illetve Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beavatkozóként való részvételét a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében, valamint a Bizottság beavatkozóként való részvételét a Parlament kérelmeinek támogatása érdekében.

23. A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a rendeletet, és megsemmisítés esetén a rendelet joghatásait tartsa fenn mindaddig, amíg megfelelő határidőn belül, megfelelő jogalappal kibocsátott újabb szabályozás hatályba nem lép ezen a területen, illetve kötelezze a Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére.

24. A Tanács a kereset megalapozatlanság miatti elutasítását kéri, és a felperes kötelezését az eljárás költségeinek viselésére.

IV - A felek és a beavatkozók lényeges érvei

A - A felperes és a felperesi beavatkozó

25. A Parlament a rendelet megsemmisítése iránti kérelmét azzal indokolja, hogy a Tanács az EK 308. cikk alapján fogadta el a rendeletet, pedig annak az EK 95. cikken kellene alapulnia. Míg az EK 308. cikk csak a Parlament meghallgatását írja elő, addig az EK 95. cikk alapján az EK 251. cikk szerinti együttdöntési eljárást kell alkalmazni.

26. Álláspontja szerint az SCE statútuma elfogadásának azért az EK 95. cikk a helyes jogalapja, mert a rendelet a tagállami jogszabályokat közelíti annak érdekében, hogy az SCE létrehozható legyen. Az SCE jogi formája szerint európai jellegű nemzeti társaság, mivel a rendelet bizonyos kérdésekben továbbra is az irányadó nemzeti jogra utal.

27. A Bizottság, mint a Parlamentet támogató beavatkozó szintén tágan értelmezi a jogszabályközelítés fogalmát, amely szerinte magában foglalja új szabályozások bevezetését is, tehát a nemzeti szövetkezeti jognak az SCE statútumával történő kiegészítését is. Előadja, hogy a rendeletet, annak céljára és tartalmára figyelemmel az EK 95. cikke alapján kellett volna elfogadni, különösen mivel az a belső piac megteremtéséhez és működéséhez járul hozzá.

B - Az alperes és az alperesi beavatkozók

28. A Tanács mint alperes védekezésül azzal indokolja eljárását, hogy a rendelet új jogi formát hoz létre. Véleménye szerint az EK 95. cikk egyébként sem az egyetlen jogalap a belső piac megvalósításához. A megelőző célú jogszabályközelítés megengedhető ugyan, ennek azonban az a feltétele, hogy a tagállamok tehessenek ilyen intézkedést. Párhuzamosan létező közösségi struktúra létrehozása esetén azonban nem ez a helyzet.

29. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beavatkozóként támogatja a Tanácsot, és szintén nem tartja megengedhető jogalapnak az EK 95. cikket a rendelet számára, mert álláspontja szerint a tagállamok nem bocsáthatnának ki ilyen szabályozást, és mert a nemzeti jogrendek különbözőségei formájában jelentkező belső piaci akadályok sem szüntethetők meg. A megfelelő jogalap ezért szerinte az EK 308. cikk.

30. A Spanyol Királyság mint a Tanácsot támogató beavatkozó azt hangsúlyozza, hogy a rendelet által létrehozott SCE új jogi forma, és emiatt nem alapulhat az EK 95. cikken, mivel nem az e rendelkezés értelmében vett jogszabályközelítésről van szó.

V - Értékelés

31. A jelen ügyben megoldandó jogi probléma abból a kérdésből fakad, hogy a megtámadott rendeletet érvényesen el lehetett-e fogadni az EK 308. cikk alapján. Ehhez először e rendelkezés alkalmazásának feltételeit kell megvizsgálni. E vizsgálat során kell eldönteni, hogy a rendeletet lehetett-e az EK 95. cikkre alapítani.

32. Mindenekelőtt arra kell utalni, hogy a Közösség hatásköri rendszerében valamely jogi aktus jogalapjának megválasztása nem függhet kizárólag valamely intézménynek a kitűzött célra vonatkozó meggyőződésétől, hanem annak olyan objektív elemeken kell alapulnia, melyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra. Ilyen elem különösen a jogi aktus célja és tartalma(6).

A - Az EK 308. cikk alkalmazásának feltételei

33. Már az EK 308. cikk szövege alapján megállapítható, melyek e jogalap alkalmazhatóságának lényeges feltételei.

34. A Parlament itt helyesen utalt a két feltételre: először, hogy a Közösség fellépése látszik szükségesnek ahhoz, hogy a közös piac működése során a Közösség valamely célkitűzése megvalósuljon, másodszor pedig, hogy az EK-Szerződés az ehhez szükséges hatáskört nem biztosítja.

35. Ebből egyértelműen felismerhető az EK 308. cikk szubszidiárius jellege, ellentétben más jogalapokkal, például az EK 95. cikkel is. A Bíróság kiemelte ezt állandó ítélkezési gyakorlatában, amely szerint e cikk alkalmazása csak abban az esetben igazolható valamely jogi aktus jogalapjaként, amennyiben a Szerződés egyetlen másik rendelkezése sem biztosít a közösségi intézményeknek e jogi aktus meghozatalára vonatkozó hatáskört(7).

B - Az EK 95. cikk alkalmazásának feltételei

36. Az EK 95. cikk jogalapként történő alkalmazása csak akkor kerülhet szóba, ha teljesülnek az ott megnevezett feltételek, ahogyan azokat az ítélkezési gyakorlat értelmezi. A jelen ügyben a 95. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételekről van szó, vagyis a jogszabályközelítés érdekében megtett intézkedésekről, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése. Ehhez jön a "[h]a e szerződés másként nem rendelkezik" kifejezésben, a különös harmonizációs hatáskörökkel szemben megfogalmazódó szubszidiaritás.

1. Az EK 95. cikk szubszidiárius jellege

37. Az EK 95. cikk az e cikk alapján elfogadott jogi aktusok céljainak megvalósításával kapcsolatban az EK 14. cikkre, tehát a belső piacra utal. Az EK 95. cikk azonban semmiképpen sem az egyetlen rendelkezés a belső piac célkitűzései megvalósításáról, illetve amint a Tanács hangsúlyozza, nem jelent általános felhatalmazást a belső piac szabályozására.

38. Az EK 95. cikkre való hivatkozás nemcsak akkor nem igazolt, ha a meghozandó jogi aktus csak "járulékosan" hat ki a piaci feltételeknek a Közösségen belüli harmonizálására(8), hanem akkor sem, ha a különös harmonizációs rendelkezések valamelyikét kell alkalmazni.

39. Ezek közé az EK 95. cikkel szemben elsőbbséget élvező rendelkezések közé tartoznak azok a szabályok is, amelyek az alapvető szabadságok területén határoznak meg koordinációs hatásköröket.

40. Mivel az SCE-ről szóló rendelet, mint a szövetkezet egy bizonyos formáját érintő jogi aktus, társasági jogi szabályozást tartalmaz, itt elsősorban az EK 44. cikk jön szóba.

41. E rendelkezést lehet alkalmazni a nemzeti társasági jog közelítésére. Ezáltal megengedné a szövetkezetekre vonatkozó nemzeti jog harmonizálását is, és az EK 44. cikken alapuló jogi aktus a rendeletnek például az alapításról vagy a tőkemegtartásról szóló rendelkezéseivel megegyező rendelkezéseket is tartalmazhatna.

42. A koordináció mint feltétel azonban egyúttal határt is szab, különösen új társasági jogi formák létrehozásával kapcsolatban. Az ilyen célra irányuló jogi aktusokat ezért nem lehetne az EK 44. cikkre alapozni(9).

43. Az EK 44. cikk alkalmazásának további korlátját jelenti az a körülmény, hogy ez a rendelkezés csak a letelepedés szabadsága korlátainak megszüntetését engedi meg, a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályaiét viszont nem. Ha tehát egy jogi aktus célja a szövetkezetek működése érdekében az ilyen akadályok megszüntetése, akkor az EK 44. cikk nem jöhet számításba.

44. Míg az SCE székhelyére, illetve annak áthelyezésére vonatkozó rendelkezések a letelepedés szabadságát érintik, a rendelet más rendelkezései túlmutatnak ezen az alapvető szabadságon, és arra szolgálnak, hogy az EK 14. cikkben meghatározott többi szabadság érvényesülésének akadályait is kiküszöböljék.

45. Mivel azonban a felperes nem azzal indokolta a kérelmét, hogy az EK 44. cikket kellene jogalapnak tekinteni, nem szükséges annak a kérdésnek további konkrét vizsgálata, hogy a rendeletet lehetett volna-e az EK 44. cikkre alapozni.

46. Összességében tehát továbbra is úgy tekintendő, hogy az EK 95. cikk a társasági jog szempontjából is jelentőséggel bír, mégpedig az EK 44. cikk által le nem fedett harmonizáció esetében.

2. Az EK 95. cikk célja: a belső piac megteremtése és működése

47. Csak azok a jogi aktusok alapulhatnak az EK 95. cikken, amelyeknek a tárgya a belső piac megteremtése és működése. Szem előtt kell tartani egyébiránt, hogy ez a kritérium a harmonizációs intézkedésre vonatkozik, és nem pedig, amint az EK 95. cikk sugallja, a közelítendő tagállami jogszabályokra. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából szintén ez következik, mely szerint "az e rendelkezés alapján meghozott intézkedések a belső piac megteremtését és működését kell, hogy elősegítsék, és ténylegesen e célt kell szolgálniuk az áruk és szolgáltatások szabad mozgása akadályainak vagy a versenytorzító hatások kiküszöbölése által"(10).

48. Ez akkor lenne igaz, ha a megtámadott rendelet a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek olyan különbségeit szüntetné meg, vagy csökkentené, amelyek alkalmasak az alapvető szabadságok csorbítására, és ily módon közvetlenül kihatnak a belső piac működésére(11).

49. A rendelet harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Közösségen belüli üzleti tevékenység jogi kereteit még nagyrészt a nemzeti jogok alapján szabályozzák, és hogy ez a helyzet komolyan akadályozza a különböző tagállamok társaságai által létrehozott csoportok kialakítását.

50. A tizenegyedik preambulumbekezdés a tagállamokban meglévő helyzetet úgy jellemzi, hogy a szövetkezetek közötti, határokon átnyúló együttműködést a Közösségben jelenleg jogi és igazgatási nehézségek hátráltatják, amelyeket ki kell küszöbölni.

51. Az ilyen akadályokat természetesen csökkenteni lehetne a tagállami szövetkezeti jogszabályokat közelítő, tehát tipikusan a társasági jog területén alkalmazott irányelvvel. A nemzeti szövetkezeti jogszabályokat közelítő irányelv azonban csak speciálisabb harmonizációs rendelkezés hiányában alapult volna az EK 95. cikken.

52. A rendelet szerinti jogi formával egységes, az egész Közösségben érvényesülő rendelkezésekkel lehetne felváltani a szövetkezetekre vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Amint azonban a Parlament és a Tanács elismerik, ez nem az út, amelyet a vitatott rendelet jár.

53. A Parlament joggal utalt arra, hogy az EK 95. cikk rendeletek elfogadását is megengedi. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy valamely rendeleti szabályozás ezáltal automatikusan az EK 95. cikk feltételeinek megfelelő jogharmonizációs eszközzé válik.

54. A jelen esetben a rendeleti jogi forma választásának az az oka, hogy az irányelvet még át kellett volna ültetni a nemzeti jogba. Ez ismét csak egy sor olyan, az átültetéshez szükséges jogszabály(12) kibocsátásához vezetett volna, amelyek mindig csak az adott tagállam területén lettek volna hatályosak. Így megközelítőleg sem lehetett volna olyan előnyöket megcélozni, mint amelyek egy rendelettel elérhetők. A rendelettel ugyanis egységes, közvetlenül alkalmazható jog alkotható. Egy újabb jogi formát létrehozó rendelettel tehát a közösségi jogalkotó ezeket a területi problémákat ki tudja küszöbölni(13).

55. Igaz ugyan, hogy a rendelet általában véve hozzájárul a belső piac megvalósításához, ez azonban az eljárás során előadottakkal szemben önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az EK 95. cikkre lehessen alapítani. Ez a "hozzájárulás" ugyanis más intézkedésekkel is megvalósulhat, nem csak jogszabályközelítés révén.

3. A tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése

56. Az EK 95. cikkre történő hivatkozás azon feltételét illetően, miszerint az adott jogi aktus a jogszabályközelítést szolgálja, kiemelendő, hogy e feltétel betartása azért nagyon fontos, mert ezzel a tagállamok, mint a "szerződés urai", egy további feltételt kívántak szabni a Közösség jogalkotási hatáskörével kapcsolatban, minthogy az EK-Szerződésnek a belső piac megteremtésének egyéb eszközeit is tartalmazó 100a. cikkére vonatkozó bizottsági javaslat ezt még nem tartalmazta.

57. Az EK 95. cikket azonban nem szabad túl szűken értelmezni. Amint a Parlament és a Tanács egybehangzóan kifejtik, ez a jogalap ugyanis egy ún. "megelőlegezett" jogszabályközelítést is megenged, vagyis intézkedések elfogadását az ily módon közelítendő, összehasonlítható tagállami jogszabályok hiányában is.

58. Ez a felfogás a Bíróság ítélkezési gyakorlatával is alátámasztható. Eszerint "a 95. cikkre, mint jogalapra akkor lehet hivatkozni a nemzeti jogszabályok eltérő alakulásából adódó jövőbeni kereskedelmi akadályok megelőzése érdekében, ha valószínű, hogy keletkezik ilyen akadály, és a szóban forgó intézkedés ennek megelőzésére irányul"(14).

59. Az EK 95. cikk értelmében a jogszabályközelítés célja a jogrendszerek összehangolása.

60. Ebből ugyanakkor az következik, hogy a jogszabályok közelítését célzó intézkedések nem követelik meg a nemzeti jogszabályok közösségi jogszabályokkal történő felváltását. Egy jogszabályközelítést célzó irányelv az addig nem EK-konform nemzeti jog módosítását is eredményezi ugyan, és ezáltal a korábban alkalmazandó jog felváltását, itt azonban nincs szó erről a szempontról.

61. Az EK 95. cikk azonban nemcsak a nemzeti jog szűkebb értelemben vett közelítését teszi lehetővé, hanem az adott szabályozási terület ún. egységesítését is. Ez az eljárás először is azzal indokolható, hogy az EK 95. cikk nemcsak az irányelvi formát teszi lehetővé, hanem pl. a rendeleti formát is, másodszor pedig, hogy a szűkebb értelemben vett jogegységesítés, illetve a jogszabályok közelítése között szigorúan véve csak fokozati különbség van. A jogegységesítés jellegéből adódóan ugyanis szintén a jogrendszerek közelítését eredményezi, méghozzá a legextrémebb formában. Ez a jelen eljárásra vonatkoztatva például egységes szövetkezeti jog bevezetését jelentené.

62. A jelen eljárásban tehát az a kérdés, hogy lehet-e - és ha igen, milyen feltételekkel - megfelelő jogalap az EK 95. cikk olyan jogi aktusok kibocsátására, amelyekkel bizonyos jogszabályok a nemzeti jogszabályokkal egy sorba kerülnek, tehát kiegészítik a nemzeti jogot.

63. Ez azt a jogi problémát veti fel, hogy az EK 95. cikk megengedi-e teljesen új, pl. társasági jogi típusú jogi formák létrehozását is.

4. Új jogi formák létrehozása

64. Elsőként azt az alapkérdést kell tisztázni, hogy az EK 95. cikk elfogadható jogalapot jelent-e egy új jogi forma létrehozására is. Majd azt kell vizsgálni, hogy az SCE-t mint jogi formát létrehozó rendelet elfogadható volt-e az EK 95. cikk alapján.

a) Az EK 95. cikk jogalapkénti elfogadhatóságáról általában

65. Annak a kérdésnek a megválaszolásakor, hogy az EK 95. cikkre alapított jogi aktussal létrehozhatók-e új jogi formák, vagy jogalapként kizárólag az EK 308. cikk jöhet szóba, a szellemi tulajdonjog területén az új jogcímek kialakításával kapcsolatos bírósági ítélkezési gyakorlatból kell kiindulni.

66. A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Közösség létrehozhat új jogcímeket az EK 308. cikk alapján, amelyek aztán rátelepülnek a nemzeti jogcímekre(15). Ezt a Közösség a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelettel(16) létrehozott jogcímekkel tette meg.

67. Az ítélkezési gyakorlatból kétségtelenül az az általános megállapítás szűrhető le, hogy közösségi jogilag meghatározott jogintézmények vagy jogi formák létrehozásához az EK 308. cikk alkalmazandó jogalapként.

68. Ennek megfelelően a jogirodalom az új jogcímek létrehozását a szellemi tulajdon területén csak a közösségi jogilag meghatározott új jogi formák létrehozásának egyik lehetséges példájaként említi. Ezenkívül jóval elterjedtebb(17) az a felfogás, hogy egy európai társasági forma sem hozható létre az EK 95. cikken alapuló jogi aktussal. Ennek példájaként az európai részvénytársaságot (SE) szokták említeni(18).

69. Nem helytálló a Parlament azon ellenérve, hogy az ítélkezési gyakorlat a szellemi tulajdonjog területére vonatkozik, ez pedig az EK 295. cikk alapján külön kezelendő.

70. Először is, az EK 295. cikk nemcsak a szellemi vagyonjogokra vonatkozik, mint bizonyos jogcímek. Másodszor, e rendelkezés korlátozott jelentőséggel bír azzal a jogterülettel kapcsolatban(19). Így a tulajdonjogok megfelelő gyakorlása például nem vitatható módon a Szerződés, tehát az elsődleges jog egyéb rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.

71. Az ítélkezési gyakorlatban a jogalap elfogadhatóságát illetően nem találunk egyértelmű különbségtételt a harmonizáció mint jogszabályközelítés, illetve mint új jogi formák létrehozása között. Amint a Parlament helyesen kifejti, a megtámadott rendelet által biztosított új jogi háttér járulékosan a jogszabályok közelítését is elősegíti, méghozzá azáltal, hogy a tagállamok tiszteletben tartják ezeket az egységes közösségi jogszabályokat.

72. Az ezzel szemben álló vélemény(20) amely szerint az EK 95. cikk igenis leheteővé teszi új jogi formák létrehozását is, többek között azon alapul, hogy ez a rendelkezés az irányelvi jogi forma mellett a rendeleti formát is megengedi. Ezzel szemben természetesen azt lehet felhozni, hogy a rendeleti jogi forma megengedhetőségéből még nem következik szükségképpen, hogy e rendelkezés alapján új közösségi jogi formák létrehozása is megengedett, mert rendeletekre szükség van más célok megvalósítása érdekében is, amilyen pl. a nemzeti szövetkezeti jog egységes közösségi szövetkezeti joggal történő felváltása új közösségi jogi forma bevonása nélkül.

73. Míg tehát a nemzeti jogi formákkal egy sorba lépő új közösségi jogi formák létrehozása nem az EK 95. cikk hatálya alá tartozik, nem ilyen egyértelmű a jogi helyzete azoknak a jogi formáknak, amelyek a nem a nemzeti jogszabályoktól függetlenül alkalmazandók(21), illetve a nemzeti jogtól függetlenül védelemben részesülő jogcímeknek(22). Különösen problematikus, ha a választóvonal az eredeti vagy teljesen új jogi formák, és olyan új jogi formák között húzódik, amelyek a nemzeti jog hatálya alá is tartoznak.

74. Mindig a konkrét jogi aktus alapján kell tehát vizsgálni, hogy megfelelő jogalapot jelent-e az EK 95. cikk, a jelen esetben a vitatott rendelet alapján. Ennek során különösen az vizsgálandó, hogy az SCE az újonnan alkotott jogi formáknak melyik csoportjába tartozik.

b) Az EK 95. cikk jogalapkénti elfogadhatóságáról részletesen

75. Az SCE megítélésével kapcsolatban először arra kell utalni, hogy annak minősítése, értve ezalatt az elnevezését, nem lehet döntő jelentőségű. Így tehát nyitva maradhat az a kérdés, hogy az SCE valóban "európai jellegű nemzeti társaság"-e, amint azt a Bizottság és a Parlament állítja. Egyebekben a szakirodalomban inkább az a felfogás terjedt el, hogy európai szintű társasági formáról(23), európai jogi formáról(24), az európai közösségi jog szerinti jogi személyről(25) vagy nemzetek feletti üzleti struktúráról(26) van szó. A rendelet szabályozási tartalma tehát, ami irányadó.

76. Ahogyan annak a kérdésnek az általános vizsgálatánál, hogy az EK 95. cikk általában megengedi-e új jogi formák létrehozását, úgy a vitatott rendelet jogi vizsgálatánál is figyelembe kell venni a Bíróság ítélkezési gyakorlatát.

77. Az új jogcímet létrehozó jogi aktushoz választott jogalap elfogadhatóságának megítélésénél a Bíróság számára az volt a döntő, hogy "az irányelv alapján megadott szabadalmak nemzeti szabadalmak, amelyeket a tagállamokban érvényben lévő nemzeti eljárások alapján adnak meg és amelyek oltalma a nemzeti jogból ered. Az irányelvnek nem célja a közösségi szabadalom bevezetése, és nem is eredményezi azt; nem hoz létre olyan új jogcímet, amely a Szerződés 235. cikkére mint jogalapra történő hivatkozást feltételezne".(27)

78. Az említett jogcímekkel ellentétben azonban a vitatott rendelet szerint alapított szövetkezetek nem a nemzeti jog, hanem a rendelet irányadó rendelkezései alapján létrehozott nemzeti szövetkezetek.

79. Ezzel kapcsolatban értékes támpontot ad a rendelet tizennegyedik preambulumbekezdése, amely az SCE "egyedi közösségi jellegét" hangsúlyozza.

80. A tizenkettedik preambulumbekezdésben a közösségi jogalkotó még konkrétabban fogalmaz, és kifejezetten "a szövetkezetek vonatkozásában bevezetett, közös alapelveken alapuló, de a szövetkezetek egyedi jellemzőit is figyelembe vevő európai jogi formáról" beszél.

81. Azt egyébként a Parlament sem vitatja, hogy a rendelet kétségtelenül egy új jogi formát hoz létre. Ezért azt kell közelebbről megvizsgálni, hogy az SCE új jogi formakénti minősítése ellenére milyen érvek szólhatnának az EK 95. cikk jogalapként való alkalmazása mellett.

c) Az EK 95. cikk jogalapként való alkalmazását alátámasztó érvek

82. Amellett, hogy az EK 95. cikk mégis megfelelő jogalap lett volna, az szólhatna, hogy a rendelet nem tartalmaz átfogó jogi szabályozást, vagy ahogy a Parlament fogalmaz, az SCE-k kizárólag a nemzeti joggal együtt létezhetnek.

83. Igaz, az SCE független a nemzeti jog szerinti szövetkezetektől. Ez azonban legjobb esetben is csak formai szempontból egyértelmű. Anyagi jogi szempontból nem annyira, mivel az SCE-re a nemzeti szövetkezeti jog szabályai is vonatkoznak.

84. A rendelet ugyanis több helyen a nemzeti jogra utal, és azt elég széles körben alkalmazandóvá teszi az SCE vonatkozásában(28). Például a nyilvántartásba történő bejegyzésre (11. cikk), az okiratok közzétételére (12. cikk), valamint az egyesülésre (28. cikk) vonatkozó szabályokat.

85. Igaz tehát, hogy a rendelet bizonyos szempontokat a nemzeti jogra történő utalással szabályoz. Van azonban a rendeletben egy kifejezett rendelkezés, amely egyértelműen meghatározza a mindenkor alkalmazandó jogok rangsorát: a 8. cikk egyértelműen kimondja a rendelet elsőbbségét(29).

86. Kétségtelen, hogy a rendelet túlnyomó részben eredendően új szabályokat tartalmaz. Ez elsősorban az SCE alapítására vonatkozó rendelkezésekre igaz, mégpedig az ex nihilo alapítást illetően, vagyis a már létező jogi személyek egyesülése vagy átalakulása nélküli eredeti alapítást(30).

87. A megtámadott rendelet tehát új jogi formaként létrehozta az SCE-t. Amint a Tanács és a Parlament egybehangzóan fenntartják, a rendelet ezáltal a nemzeti struktúrák mellett párhuzamosan létező közösségi struktúrát alkot.

88. Különösen a 9. cikk teszi egyértelművé, hogy az SCE a nemzeti jogokban meglévő szövetkezeti formákkal együttesen létezik. E cikk szerint az SCE-t olyan bánásmódban kell részesíteni, mintha az alapszabályában meghatározott székhely szerinti tagállam jogszabályaival összhangban alapított szövetkezet lenne.

89. A rendelet szabályai tehát a nemzeti jog rendelkezéseit kiegészítve azok mellé lépnek. Következésképpen az SCE a nemzeti jogra történő alkalmankénti utalás ellenére is eredeti, újonnan létrehozott formának tekintendő, Ez viszont oda vezet, hogy az EK 95. cikk nem minősül elegendő jogalapnak(31).

90. Végezetül ki kell emelni, hogy a rendelet a nemzeti szövetkezeti jogot érintetlenül hagyja. Az SCE jogi formája nem a nemzeti szövetkezeti jogban létező jogi formákat váltja fel, hanem azoktól különbözik, és egyidejűleg létezik velük(32).

91. A jelen eljárásban továbbá azzal is érveltek, hogy az EK 95. cikk csak az olyan jogi aktusok elfogadását teszi lehetővé, amelyeket a tagállamok is kibocsáthatnának. Ennek a nézetnek különböző megnyilvánulásai a jogirodalomban is megtalálhatók(33).

92. A Parlament többek között azt a nézetet képviseli, miszerint a jogszabályok közelítése a tagállami jogrendszerek korlátozott területi hatályából eredő akadályok kiküszöbölését is jelentheti. A Parlament ezzel azt próbálja alátámasztani, hogy az EK 95. cikk megengedi közösségi szintű új struktúrák létrehozását is.

93. Helytálló a Parlament azon álláspontja, miszerint a nemzeti jog korlátozott területi hatályából eredő akadályok kiküszöbölése a tagállamok által egyedül tett intézkedésekkel fogalmilag lehetetlen.

94. Magyarázatképpen azonban itt utalni kell arra, hogy nyilvánvalóan nem lehet szó arról, hogy egy tagállam egyedül ugyanolyan tartalmú és ugyanolyan jogkövetkezményekkel járó jogi aktust bocsáthat ki. Sokkal inkább a hatáskörök megosztásának van jelentősége, ez megfelel annak az alapgondolatnak, hogy a jogszabályközelítési hatáskör versengő hatáskörnek minősül.

95. A félreértések elkerülése végett ezért inkább bizonyos ügyekre(34) vagy bizonyos szabályozási területre(35) vonatkozó hatáskörről kellene beszélni, nem pedig azonos tartalmú intézkedések kibocsátására vonatkozó hatáskörről. Ez azonban a jelen eljárásban nem szövetkezeti jogi szabályozás kibocsátására vonatkozó hatáskör lenne, hanem konkrétabban, egy közösségi szintű jogi forma létrehozására irányuló hatáskör a szövetkezeti jog területén.

96. A Parlament azon érvével szemben, miszerint az EK 95. cikk megengedi új struktúrák létrehozását, ha ezzel kiküszöbölhetők a nemzeti jog korlátozott területi hatályából eredő akadályok, azt lehet felhozni, hogy valóban helytálló lehet hogy az EK 95. cikk a nemzeti jog területi határainak kiküszöbölését is megengedi, ebből viszont még nem következik, hogy az EK 95. cikk átfog minden jogi intézkedést, például bármilyen tartalmú rendeletet, amelyekkel az ilyen határok legyőzhetők. Ez éppen a közösségi szintű struktúrák létrehozásával kapcsolatban semmiképp sem egyértelmű(36). Ellenkezőleg: ilyen struktúrák létrehozása, amint új közösségi jogi formák, pl. az SCE létrehozása is, természeténél fogva valami újnak a megalkotását jelenti. Az SCE-ről szóló rendeletnek ez a legfontosabb jellemzője. Az általa követett cél másodlagos.

97. Azt senki sem vonta kétségbe, hogy bizonyos hatások csak közösségi szintű struktúrák létrehozásával érhetők el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen hatások elérését célzó intézkedéseket az EK 95. cikkre lehet alapítani. E jogalap értelmezése és ezáltal annak alkalmazhatósága szempontjából nem szabad, hogy egyedül csak legyen a döntő, hogy egy jogi aktus célja a jogszabályok közelítésével kapcsolatos. Ezenkívül nem lehet e cél alapján arra következtetni, hogy ezen az alapon e cél elérésének bármilyen eszköze, azaz bármilyen intézkedés automatikusan megengedett.

98. Az EK 95. cikk, és ezt itt ismételten hangsúlyozni kell, mindössze a lehetséges jogalapok egyikét jelenti, a jogszabályközelítés megvalósítása érdekében. Hogy közösségi szintű struktúrákat csak a közösségi jog hozhat létre, még nem jelenti azt, hogy ezzel rögtön egy bizonyos jogalap, nevezetesen az EK 95. cikk jöhet szóba. Bizonyos célok, mint pl. új közösségi jogi formák létrehozása, éppenhogy kizárólag az EK 308. cikk segítségével valósíthatók meg.

C - Végkövetkeztetés

99. Mivel a megtámadott rendelet az EK 95. cikk alapján nem volt elfogadható, és az EK 308. cikk alkalmazásának többi feltétele is teljesült, az EK 308. cikk a megfelelő jogalap.

VI - A rendelet időbeli joghatásainak fenntartásáról

100. Mivel a megtámadott rendeletet álláspontom szerint nem kell megsemmisíteni, nem szükséges kitérni a rendelet időbeli joghatásai fenntartásának kérdésére.

VII - A költségekről

101. A Bíróság Eljárási Szabályzata 69. cikkének 2. §-a szerint a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére. Mivel a Parlament kérelmével pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére. A Bíróság Eljárási Szabályzata 69. cikkének 4. §-ával összhangban a Spanyol Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Bizottság - mint beavatkozók - maguk viselik költségeiket.

VIII - Végkövetkeztetések

102. Mindezek alapján indítványozom, hogy a Bíróság:

1) a Parlament keresetét, mint megalapozatlant, utasítsa el;

2) kötelezze a Parlamentet a költségek viselésére;

3) kötelezze a Spanyol Királyságot, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát, valamint a Bizottságot saját költségeik viselésére.

1 - Eredeti nyelv: német.

2 - HL L 207., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 280. o.

3 - COM (91) 273. végleges (HL 1992. C 99., 14. o.)

4 - COM (93) 252. végleges (HL 1993. C 236., 17. o.)

5 - COM (93) 570. végleges, illetve SEK (99) 581 végleges.

6 - A C-45/86. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1987. március 26-án hozott ítélet (EBHT 1987., 1493. o.) 11. pontja és a C-300/89. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1991. június 11-én hozott ítélet (EBHT 1991., I-2867. o.) 10. pontja.

7 - A 6. lábjegyzetben hivatkozott 45/86. sz. ügyben hozott ítélet 13. pontja, a C-295/90. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1992. július 7-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-4193. o.) 11. pontja, a C-350/92. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1995. július 13-án hozott ítélet (EBHT 1995., I-1985. o.) 26. pontja és a C-15/00. sz., Bizottság kontra EBB ügyben 2003. július 10-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-7281. o.).

8 - A C-70/88. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1991. október 4-én hozott ítélet (EBHT 1991., I-4529. o.) 17. pontja és a C-155/91. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1993. március 17-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-939. o.) 19. pontja.

9 - Deckert/Lilienthal, "Die Rechtsetzungskompetenzen der EG im Privatrecht", Europäisches Wirtschafts- & Steuerrecht 1999, 121 (123-124. pont); Troberg/Tiedje,: A 44. cikkhez fűzött 27. pont; más véleményen van Trüe: Das System der Rechtsetzungskompetenzen der Europäischen Gemeinschaft und der Europäischen Union, 2002, 231-232. pont.

10 - A C-491/01. sz. BAT-ügyben 2002. december 10-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-11453. o.) 60. pontja.

11 - A 10. lábjegyzetben hivatkozott C-491/01. sz. ügyben hozott ítélet 60. pontja és a C-210/03. sz. Swedish Match ügyben 2004. december 14-én hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé).

12 - Wahlers, "Art. 100a EWGV - Unzulässige Rechtsgrundlage für den geänderten Vorschlag einer Verordnung über das Statut der Europäischen Aktiengesellschaft?", Aktiengesellschaft 1990, 448 (451).

13 - Trüe (hivatkozás a 9. lábjegyzetben) 205. és 208. o. Lásd a C-9/93. sz. IHT-ügyben 1994. június 22-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-2789. o.) 8. pontját is.

14 - A 7. lábjegyzetben hivatkozott C-350/92. sz. ügyben hozott ítélet 35. pontja, a C-376/98. sz., Németország kontra Parlament ügyben 2000. október 5-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-8419. o.) 86. pontja, a C-377/98. sz., Hollandia kontra Parlament ügyben 2001. október 9-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-7079. o.) 15. pontja, valamint a 10. lábjegyzetben hivatkozott C-491/01. sz. ügyben hozott ítélet 61. pontja.

15 - 1994. november 15-i 1/94. sz. vélemény (EBHT 1994., I-5267. o.) 59. pontja, valamint a 7. lábjegyzetben hivatkozott C-350/92. sz. ügyben hozott ítélet 23. és 27. pontja és a 14. lábjegyzetben hivatkozott C-377/98. sz. ügyben hozott ítélet 24. pontja.

16 - HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.

17 - Dashwood. "The Limits of European Community Powers", European Law Review 1996, 113 (120); Müller-Graff, "Die Rechtsangleichung zur Verwirklichung des Binnenmarktes", Europarecht 1989, 107. o. (129. o.); lásd még Tietje, in: Grabitz/Hilf, Kommentar, "Art. 95 EGV", 52. pont.

18 - Herrnfeld, Schwarze (kiadó), EU-Kommentar, "Artikel 95 EGV", 23. pont; Schwartz, "30 Jahre EG-Rechtsangleichung", in: Eine Ordnungspolitik für Europa, Festschrift von der Groeben, 1987, 330. o. (365. o.); Tietje (hivatkozás a 17. lábjegyzetben), 52. pont.

19 - A C-92/92. és C-326/92. sz., Collins und Patricia Im- und Export/Imtrat és EMI Electrola egyesített ügyekben 1993. október 20-án hozott ítélet (EBHT 1993., I-5145. o.).

20 - Lásd Pipkorn/Bardenhewer-Rating/Taschner, von der Groeben/Schwarze (kiadó), EU /EG-Vertrag Kommentar, 6. kiadás, "Artikel 95 EG", 41. pont, valamint Leible, Streinz/Ohler/Burgi (kiadó), EUV/EGV: Vertrag über die Europäische Union und Vertrag zur Gründung der Europäischen Gemeinschaft, 2003, "Art. 95 EGV", 29. pont, amelyek a Bizottság álláspontját képviselik. Vö. Trüe (hivatkozás a 9. lábjegyzetben), 268. pont, aki azonban bizonyos szempontokat, különösen a nemzeti jog által történő kiegészítés tekintetében az EK 44. cikket részesíti előnyben., EK 44. cikk.

21 - Vö. Ehlermann, "The Internal Market Following the Single European Act", Common Market Law Review 1987, 361. o. (385. o.).

22 - Arnull/Dashwood/Ross/Wyatt, European Union Law, 4. kiadás, 2000, 521. o.

23 - Snaith, "Das anwendbare Recht", in: Reiner Schulze (kiadó), Europäische Genossenschaft, 2004, 25. o.

24 - Reiner Schulze, "Einführung: Die Verordnung über das Statut der Europäischen Genossenschaft (SCE)", in: Reiner Schulze (kiadó), Europäische Genossenschaft, 2004, 1. o. (2. o.); Wahlers (hivatkozás a 12. lábjegyzetben), 451. o.

25 - Schulze (hivatkozás a 24. lábjegyzetben), 4. o.

26 - Snaith (hivatkozás a 23. lábjegyzetben), 19. o. (38. o.).

27 - A 14. lábjegyzetben hivatkozott C 377/98. sz. ügyben hozott ítélet 25. pontja.

28 - Snaith (hivatkozás a 23. lábjegyzetben), 40. és a következő pont.

29 - Snaith szintén erre utal (hivatkozás a 23. lábjegyzetben), 19. o.

30 - Parléani, "Le règlement relatif à la société coopérative européenne, et la subtile articulation du droit communautaire et des droits nationaux", Revue des sociétés 2004, 74. o. (87. o.).

31 - Lásd ezzel kapcsolatban Wahlers (hivatkozás a 12. lábjegyzetben), 454. o.

32 - Schulze (hivatkozás a 24. lábjegyzetben), 1. o.

33 - Dashwood (hivatkozás a 17. lábjegyzetben), 120. o.; Deckert/Lilienthal (hivatkozás a 9. lábjegyzetben), 128. o.; Müller-Graff (hivatkozás a 17. lábjegyzetben), 129. o.; Wahlers (hivatkozás a 12. lábjegyzetben), 453. o.; Arnull/Dashwood/Ross/Wyatt (hivatkozás a 22. lábjegyzetben), 521. o.

Lásd ezzel szemben a Bizottságban dolgozó vagy korábban ott dolgozott szerzőket: Pipkorn/Bardenhewer-Rating/Taschner (hivatkozás a 20. lábjegyzetben), 40. pont.

34 - Dashwood (hivatkozás a 17. lábjegyzetben), 120. o.

35 - Trüe (hivatkozás a 9. lábjegyzetben), 217. o., ő azonban ezt a kritériumot alapvetően nem tartja alkalmasnak.

36 - Ezzel kapcsolatban Pipkorn/Bardenhewer-Rating/Taschner (hivatkozás a 20. lábjegyzetben), 40. pont., valamint Leible (hivatkozás a 20. lábjegyzetben), 29. pont, a védelmi jogokkal kapcsolatosan..

Ezzel szemben Herrnfeld (hivatkozás a 18. lábjegyzetben), 22. pont