BH+ 2010.11.505 I. Ha a közalkalmazott a jognyilatkozatát a munkáltatóhoz intézett írásbeli kérelmében 30 napon belül megtámadta, és a munkáltató az ezt elutasító intézkedésében a jogorvoslatra vonatkozó kioktatást nem adott, a közalkalmazott az elévülési határidőn belül előterjesztett keresetlevelével nem késett el [Mt. 6. § (3) bekezdés, 7. § (3) bekezdés].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2946/2006/30., Fővárosi Törvényszék Mf.632069/2008/5., Kúria Mfv.10628/2009/9. (*BH+ 2010.11.505*, EH 2010.2247)

***********

II. Nem minősül jogellenes fenyegetésnek, ha a munkáltató olyan jogkövetkezményt helyez kilátásba, amelynek alkalmazására a munkajogi szabály lehetőséget ad [Mt. 7. § (1) bekezdés].

A felperes óvónő munkakörben 1991. augusztus 21-től állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban, amely 2005. április 28-án megírt kérelmére 2005. június 30-ai hatállyal közös megegyezéssel szűnt meg.

A felperes keresetében - többek között - a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben megállapított tényállás szerint a 2005. április 28-ai rendkívüli nevelő értekezleten az alperes vezetője a felperes összeférhetetlen és fegyelemsértő magatartását megállapítva kinyilvánította a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó szándékát. A felperes a jegyzőkönyvben foglalt kérelmet terjesztett elő, hogy a jogviszonya 2005. június 30-ig maradjon fenn, majd saját kezűleg megírt nyilatkozatában a jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését kérte. Ezt követően a felperes betegállományba került, és kezdeményezte rokkantsági nyugdíjba helyezése iránti eljárást. A megtett jognyilatkozatát 2005. május 23-án kelt alpereshez intézett levelében visszavonta, melyet az alperes nem fogadott el, és 2005. június 30-ával megszűntnek tekintette a felperes jogviszonyát, részére kiadta a jogviszony megszüntetésével összefüggő munkáltatói igazolásokat, melyek szerint a jogviszony közös megegyezéssel szűnt meg. A felperes 2006. február 15-én terjesztette elő a keresetét.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát tanúk jelenlétében, szabad akaratából tette meg. Tudatában volt annak, hogy milyen nyilatkozatot tesz, és annak mi lesz a jogkövetkezménye. Az általa állított kényszert, fenyegetést vagy megtévesztést nem bizonyította. A munkáltatóhoz rövid időn belül írt visszavonó nyilatkozatában nem hivatkozott kényszerre, fenyegetésre vagy megtámadásra, csak utóbb, a 2006. február 15-én előterjesztett keresetében. Ezért a jognyilatkozat érvényességének megtámadására nyitva álló Mt. 7. § (3) bekezdése szerinti törvényi határidőt elmulasztotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2005. június 30-án jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely 2005. október 1-jén szűnt meg. Elrendelte a jogellenességhez kapcsolódó követelés összegszerűsége tárgyában az eljárás folytatását.

A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes 2005. május 23-án keltezett nyilatkozatában kérte a 2005. április 28-ai értekezleten a részére diktált és általa aláírt nyilatkozat semmisnek tekintését. Hivatkozott arra, hogy az alperesi vezető értekezleten tett kijelentése számára fenyegető és megalázó volt, továbbá utalt arra, hogy rossz fizikai és pszichikai állapotban volt. Az alperes vezetője a 2005. május 26-ai levelében nem fogadta el a jogviszony megszüntetéséről szóló megállapodás visszavonására vonatkozó nyilatkozatát. Ez a levél kioktatást is tartalmazott az intézkedés ellen igénybe vehető jogorvoslatról, az alperes azonban nem tudta igazolni azt, hogy ezen intézkedést tartalmazó iratot a felperes részére kézbesítették. Az alperes által elkészített, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése és elszámolólap elnevezésű nyomtatvány szerint a felperes jogviszonya közös megegyezéssel 2005. június 30-án szűnt meg. Ennek kézbesítését követően a felperes 2005. július 25-én ismét akként nyilatkozott, hogy nem fogadja el a jogviszony megszüntetésének módját, az ellen tiltakozott, visszautalva a 2005. május 23-ai levelében foglaltakra.

A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján arra következtetett, hogy a felperes 2005. május 23-án kelt nyilatkozatával a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást 30 napon belül megtámadta az alperes fenyegető magatartására, valamint a rossz pszichés és idegi állapotára hivatkozással. Ezért az Mt. 7. § (3) bekezdésében foglalt határidőt megtartotta. Mivel az alperes a 2005. május 26-ai irata felperes részére történő kézbesítését nem tudta igazolni, nem volt az sem bizonyított, hogy a felperest az igénybe vehető jogorvoslatra kioktatta. Ennek hiányában pedig a felperes a megtámadással kapcsolatos igényét három éven belül érvényesíthette.

A másodfokú bíróság a felperes keresetét azért találta megalapozottnak, mert a nevelési értekezletről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperes vezetője a felperest azonnali döntésre szólította fel. Az alperes által teremtett helyzet így alkalmas volt a felperes megfélelmítésére. Ez a jognyilatkozat sikeres megtámadását eredményezte, ezért a megállapodás érvénytelen, és az arra alapított alperesi intézkedés jogellenes.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetését megállapító rendelkezés hatályon kívül helyezését és e körben a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezése helybenhagyását kérte.