914/B/2006. AB határozat
a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 9. § (2) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 9. § (2) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A megyei bíróság az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény (a továbbiakban; Lszt.) 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességét észlelte, ezért - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.
Érvelése szerint az a szabály, amely kimondja, hogy a lakásszövetkezet, illetőleg annak szervei által hozott határozat bírósági felülvizsgálata hatvannapos jogvesztő határidő alatt kérhető, az Alkotmány 57. § (1) bekezdését sérti.
Indítványának alátámasztására utalt az Alkotmánybíróság 3/2006. (II. 8.) AB határozatában (ABK 2006. február, 51.) foglaltakra. E döntés alkotmányellenessé nyilvánította a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 42. § (1) bekezdésének azt a második mondatát, amely kimondta a társasházi közgyűlés határozata érvénytelenségének megállapítását kezdeményező keresetindítási határidővel kapcsolatban, hogy "A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár." Az indítványozó szerint lakásszövetkezeti tulajdonnál is a közgyűlési határozat vitássá tétele a társasház tulajdonnal egyezően polgári jogra vonatkozik. A lakásszövetkezet tagja és a nem tag tulajdonosa esetében ugyanúgy nincsenek ésszerű indokok a megtámadási határidő elmulasztása esetére a jogvesztés kikötésére, mint a társasház közgyűlési határozatának felülvizsgálata esetén.
II.
Az Alkotmány felhívott szabálya szerint:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Az Lszt. kifogásolt rendelkezése szerint:
"9. § (...)
(2) A jogsértő határozat felülvizsgálatára irányuló keresetet - a határozat közlésétől számított hatvannapos jogvesztő határidő alatt - a lakásszövetkezet ellen kell megindítani. A keresetindításnak halasztó hatálya nincs, de a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti. (...)
18. § (...)
(7) Az igazgatóságnak a közgyűlésen meghozott határozatokat valamennyi tag tulajdonos részére írásban, a közgyűlés megtartásától számított - írásbeli szavazás esetén a szavazásra megjelölt határidőt követő - 30 napon belül kézbesítés útján közölnie kell. Ez a rendelkezés irányadó a nem tag tulajdonosnak a lakásával kapcsolatos fizetési kötelezettségek előírására és teljesítésére vonatkozó határozatok közlésére is."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a vizsgálat tárgyát képező egyes rendelkezések alkotmányossága általában értékelhetetlen a jogszabály környezetéből, a szövegösszefüggésekből kiragadva. Az elszigetelt vizsgálat eredménye más összefüggésbe helyezve érvényét vesztheti [Így foglalt állást az Alkotmánybíróság a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban, ABH 1991, 58, 60.].
A 3/2006. (II. 8.) AB határozat a Tv. 42. § (1) bekezdése rendelkezését a 42. § szabályozási környezetében nyilvánította alkotmányellenessé.
A határozat - a bírói úthoz való alapvető jogot értelmezve - kifejezetten kimondta, hogy "a Tv. meghatározhatja azt az időtartamot, amely alatt a tulajdonostárs bírósághoz fordulhat. (...) A hatvan napos határidőt önmagában, a tartamára tekintettel nem lehet ésszerűtlennek tekinteni. (...) Az Alkotmánybíróság szerint (...) önmagában az a körülmény, hogy a hatvan napos határidőt a határozat meghozatalától kell számítani, a társasházak esetében sem ellentétes a bírói úthoz való joggal. (...) Általában nem sérti a bírósághoz való jogot az, ha a bírósághoz fordulást jogvesztő határidővel korlátozzák. (...) A közgyűlés határozatát vitató tulajdonostárs és a társasház pozícióját azonban egyenlő súllyal kell mérlegelnie a törvényhozónak, amikor a határozat érvénytelenségének megállapítására irányuló - jellemzően a tulajdonostársak, a közösség vagy a közös képviselő közötti érdekellentéten alapuló - keresetnél a keresetindítás egyes feltételeiről dönt. (...) A Tv. 42. § (1) bekezdése azzal, hogy a kereset benyújtására a határozat meghozatalától számított, objektív, hatvan napos jogvesztő határidőt ír elő, a bírósághoz fordulás jogának gyakorlását egyoldalúan korlátozza a közgyűlés határozatát vitássá tenni kívánó tulajdonostársat illetően, ha például a közgyűlés összehívása, a meghívó közlése, a jegyzőkönyvvezetés vagy különösen a közgyűlésen meghozott határozatokról való értesítés formája és határideje szabályai megsérültek. (...) A Tv.-nek az a korlátozó szabálya, amelynek értelmében valamennyi tulajdonostárs tekintetében, a határozat meghozatalától számított megtámadási határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a jelen esetben, a Tv.-ben szabályozott jogviszonyok tekintetében nem áll ésszerű arányban a korlátozás céljával, a társasház zavartalan működéséhez fűződő érdekek védelmével." (ABK 2006. február, 51,65.) .
Az Lszt. 9. § (2) bekezdése más szabályozási környezetben rendelkezik a keresetindítási határidő jogvesztő voltáról, a keresetindítás feltételeit illetően az Lszt. eltér a Tv.-ben foglaltaktól.
A bírósághoz való jog egyik eleme a bírósághoz fordulás joga, abban az értelemben, hogy az érdekelt elérhesse, ügyét bíróság tárgyalja anélkül, hogy jogi vagy gyakorlati jellegű, visszaélésszerű akadályok ebben megakadályoznák.
A bírósághoz fordulás jogának alkotmányosan elfogad-ható korlátozásához alkotmányos cél kell és a korlátozás mértékének e céllal ésszerű arányban kell állnia.
A bírósághoz fordulás jogának gyakorlásához szükséges, hogy az érintettek értesüljenek a határozatról, amely jogukat vagy jogos érdekeiket érinti és megismerhessék annak tartalmát. Az Alkotmánybíróság a 24/1999. (VI. 30.) AB határozatában (ABH 1999, 237, 244.) jogorvoslati határidő elbírálására vonatkozó szabályozásról - hatósági határozattal összefüggésben - azt is kimondta, hogy annak alkotmányossága önmagában nem ítélhető meg, e tényező mellett más elemeket is figyelembe kell venni, mindenekelőtt a jogorvoslattal megtámadható döntésről való tudomásszerzés garantáltságát.
A szövetkezet valamely határozatát vitató tag vagy nem tag tulajdonos és a szövetkezet pozícióját egyenlő súllyal kell mérlegelnie a törvényhozónak, amikor a határozat felülvizsgálatára irányuló keresetnél a keresetindítás egyes feltételeiről dönt. A keresetindítás feltételeit úgy kell megállapítani, hogy a jogalkotó egyik pozíciót se kedvezményezze egyoldalúan. Ilyen egyoldalúságot jelentett a Tv. szabályozási környezetében az, hogy a határozat meghozatalától, s nem a közléstől számított a keresetindításra nyitva álló és jogvesztő határidő.
Az Lszt. 9. § (2) bekezdése értelmében a keresetindítási határidőt - szemben a Tv.-ben foglaltakkal - nem a határozat "meghozatalától", hanem csak "a határozat közlésétől" kell számítani.
Jóllehet a jelen ügyben szóban lévő határidő jogvesztő, önmagában ez - miként arra a 3/2006. (II. 8.) AB határozat rámutatott (ABK 2006. február, 51, 65.)- nem ellentétes a bírói úthoz való joggal. Azzal, hogy a törvény szerint ezt a határidőt nem a határozat meghozatalától, hanem valamennyi érintett személy esetében a határozat közlésétől kell számítani, a törvény nem kedvezményezi egyoldalúan a szövetkezetet. Bár a hatvan napos határidő jogvesztő, kezdő napja a jogorvoslást kereső személy vonatkozásában az a nap, amelyen a határozatot vele közölték. A határozat felülvizsgálatát az Lszt. alapján kezdeményezni jogosult személynek van lehetősége és kellő ideje is annak megfontolására, hogy keresetet indít-e, a szövetkezet pedig abban érdekelt, hogy a határozatot tagjaival és a nem tag tulajdonossal közöljék. A vizsgált korlátozás ezért ésszerű arányban áll a korlátozás céljával, a lakásszövetkezet zavartalan működéséhez fűződő érdekek védelmével.
Ezért az Alkotmánybíróság az Lszt. 9. § (2) bekezdését támadó indítványt elutasította.
Budapest, 2007. január 16.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró