A Fővárosi Törvényszék P.21074/2016/14. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 2. §, 6. §, 355. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Szilvás György

Fővárosi Törvényszék

..P../2016/14.

A törvényszék

a Szécsényi Ügyvédi Iroda, (dr. Szécsényi László ügyvéd; felperesi ügyvéd címe

) által képviselt

I.rendű felperes neve (I. r. felperes címe) I. r.,

II.rendű felperes neve (II. r. felperes címe) II. r. felperesnek,

a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (alperesi ügyvéd címe) által képviselt alperes neve alperes ellen,

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 2.540.000,- (Kétmillió-ötszáznegyvenezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a törvényszéknél kell kilenc példányban előterjeszteni.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára, vagy viselésére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I n d o k o l á s:

Az I. r. felperes tevékenysége a gyakorlatban abban állt, hogy járték kaszinó üzemeltetéséhez szükséges ingatlant és nyerőgépeket adott bérbe.

Az I. r. felperes 2006. óta a II. r. felperes tulajdonában áll, amely utóbbi gazdasági társaság, a tulajdonában álló pénznyerő automaták és szoftverek bérbeadásával és nyerőgépek értékesítésével foglalkozott.

A pénznyerő automaták üzemeltetéséhez kapcsolódó játékadót a 2011. évi CXXV. törvény 27. §-a emelte fel, módosítva ezzel az Szjtv. 33. §-át (a továbbiakban: adóemelés).

A szóban forgó adófizetési szabályokat illetően a 2011. évi CLVI. törvény 393. § (14) bekezdése, és a 2011. évi CLXVI. törvény 30. § (13) bekezdés 6. pontja hajtott végre e téren további módosításokat.

A 2012. évi CXLIV. törvény megalkotása révén a pénznyerő automaták üzemeltetése a kaszinók területére korlátozódott.

A szóban forgó törvény 5. §-a értelmében az Szjtv. 26. § (3) bekezdése akként módosult, hogy pénznyerő automata kizárólag játékkaszinóban üzemeltethető. Egy játékkaszinó-egységben kizárólag egy gazdasági társaság üzemeltethet pénznyerő automatákat (a továbbiakban: tiltás).

A 2012. évi CXLIV. törvény 8. §-a kiegészítette az Szjtv-t a 40/A. §-sal.

A fent említett, a pénznyerő automaták üzemeltetését terhelő adót emelő jogszabályi rendelkezés a szolgáltatás nyújtás EUMSZ 56. cikkében biztosított szabadság korlátozásának minősül.

Ugyan így értékelendő a 2012. évi CXLIV. törvény, annak nyomán, hogy a játékterem üzemeltetők kártalanításának előírása nélkül megtiltotta a pénznyerő automaták kaszinókon kívüli üzemeltetését.

A fent ismertetett I., II. r. felperesi tevékenység folytatásának nincsen olyan lényeges, Magyarország határain átnyúló, Európai Uniós elemet tartalmazó része, ami közvetlen okozati összefüggést teremtene a vázolt, 2011. és 2012. évi, a pénznyerőgépekre vonatkozó jogalkotás és a felpereseket ért kár között.

Az I. r. felperes keresetében 2.166.779.469,- Ft tőke, míg a II. r. felperes 1.315.374.213,- Ft tőke, és az említett tőkeösszegeknek 2012. október 10. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti mértékű kamata és a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

A felperesek keresetüket a 2011. évi, az Szjtv.-t módosító a pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó adóemelési szabályok, és a 2012. évi jogalkotással megvalósított tiltásra vonatkozó szabályokra alapították, és arra, hogy a B. ügyben az EuB által megállapítottak értelmében az említett jogalkotás révén sérültek a felpereseknek az EUMSZ 56. és 34. cikkei szerinti jogai, és a Charta 17. §-ben meghatározott tulajdonhoz való joguk.

A felperesek keresetük jogcímeként másodlagosan a régi Ptk. 339. § (1) bekezdését jelölték meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Azzal védekezett, hogy a B. ügyben megállapítottak nem irányadók a kereset elbírálására.

Emellett a kereseti kérelem alapjául felhozott tényállás vonatkozásában hiányzik Uniós elem, és a felperesek nem igazolták a Brasserie-teszt keretében megfogalmazott tényállási elemek meglétét.

Alperesi részről - még ha jogellenes magatartás tanúsítására került is volna sor - a megfelelő kimentés igazolást nyert, tehát ennek keretében a legitim cél fennállta; az, hogy a felperesek által hivatkozott intézkedések alkalmasak voltak ezen cél elérésére, és arányosak voltak.