BH+ 2007.7.312 Az 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-a (1) bekezdésének értelmezése [1992. évi XXXVIII. tv. 108. § (1) bek.].

Pertörténet:

Kaposvári Törvényszék P.21572/2005/7., Kúria Pfv.21768/2006/9. (*BH+ 2007.7.312*), Pécsi Ítélőtábla Pf.20148/2007/17., Kúria Pfv.20208/2008/6. (BH 2009.5.153)

***********

Az alperesek között 1997. december 12-én létrejött szerződés 6. pontja az alábbiakat tartalmazza: "a szerződő felek "megállapodnak abban, hogy a t.-i 035/1, és 035/3. hrsz.-ú ingatlanok tulajdonjogának tisztázását követően - az ÁPV Rt. és T. Község Önkormányzata közt az ingatlanok T. Község Önkormányzata részére történő átadása folyamatban van, - ez ingatlanokra adásvételi szerződést fognak kötni a már korábban kialkudott 1 000 000 Ft vételárért."

2005. február 24-én kelt szerződéssel - a 2308/2004. (XII. 8.) kormányhatározat alapján - a Kincstári Vagyonigazgatóság (KVI) az említett ingatlanokat ingyenesen az I. r. alperes mint önkormányzat tulajdonába adta. E szerződés - többek között - tartalmazta, hogy az ingatlanok értékesítésére a KVI által is elfogadott független értékbecslő által készített ingatlanforgalmi szakvélemény alapján kerülhet sor. A 2005. május 2-án elkészített ingatlan értékbecslési szakértői vélemény szerint a 035/1. hrsz.-ú ingatlan forgalmi értéke bruttó 4 572 000 Ft, a 035/3. hrsz.-ú ingatlan forgalmi értéke 5 273 000 Ft. 2005. július 18-án az alperesek tényleges adásvételi szerződést kötöttek az ingatlanok vonatkozásában a már korábban kialkudott 1 000 000 Ft-os vételár mellett.

A szerződés megkötésének időpontjában hatályban volt az 5/1998. (IV. 30.) számú önkormányzati rendelettel módosított 7/1993. (VIII. 6.) számú önkormányzati rendelet 4.§ (3) bekezdése az alábbiak szerint szólt: "Az önkormányzatot érintő adásvételi ügyekben mind eladásnál, mind pedig vételnél 8 000 000 Ft értékhatárig a képviselőtestület saját hatáskörében dönt az érték megállapításáról. 8 000 000 Ft értékhatár felett az 1992. évi XXXVIII. tv 108. §-a (1) bekezdésében foglaltak szerint nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenytárgyalás útján a legjobb ajánlatot tevő részére értékesíti az eladni kívánt vagyontárgyat."

A főügyészség keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlanok tekintetében az alperesek között 1997. december 12-én létrejött szerződés 6. pontja és a 2005. július 18-án kelt adásvételi szerződés semmis, ezért a bíróság az eredeti állapotot állítsa helyre, intézkedjék ennek ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetéséről. Előadta, a perbeli ingatlanok 1997. december 12-én még nem voltak az I. r. alperes tulajdonában, így azokról az I. r. alperes joghatályosan nem rendelkezhetett. Az 1997. december 12-i szerződés 6. pontja, illetve a 2005. július 18-án kelt szerződés azért is jogszabálysértő, mert szemben az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) rendelkezéseivel nem versenytárgyalás útján értékesítették a perbeli ingatlanokat. Az 1997. december 12-i szerződés 6. pontja lehetetlen szolgáltatásra irányult, ezért semmis, illetve a keresettel támadott szerződések a jóerkölcsbe is ütköztek.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A megyei bíróság 2005. december 16-án kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, az 1997. december 12-én megkötött szerződés 6. pontjában foglaltak teljesítése sem fizikai, sem jogi akadályba nem ütközött. Az I. r. alperes, amennyiben az ÁPV Rt. nyilvántartása helyes lett volna, a szerződés megkötésekor már az ingatlanok tulajdonjogával rendelkezett volna. A szerződésben lényegében feltételtől tették a felek függővé az ingatlan átruházását. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződéskötést megelőző pályáztatási szabályok egyoldalú megsértése a felek között létrejött adásvételi szerződést nem tette érvénytelenné.