A Nyíregyházi Törvényszék Mf.20164/2014/7. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/B. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 206. §, 239. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 4. §, 5. §, 6. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Dobó Katalin, Kostyákné dr. Vass Ágnes, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Nyíregyházi Törvényszék

4.Mf.20.164/2014/7. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Moskovits Károly ügyvéd által képviselt felperes neve (született: felperes leánykori neve) felperesnek - Dr. Kovács Tamás ügyvéd által képviselt alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen kezdeményezett munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása jogkövetkezményei iránt indult eljárásban a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. február 21-én kelt 2.M.290/2012/6. alszámú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta és kihirdette az alábbi

Í T É L E T E T

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) Ft. perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül bruttó 152.235,- Ft-ot, valamint ezen összeg 2011. július 8. napjától a kifizetés napjáig járó hatályos jogszabályban meghatározott kamatát.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek Áfa-val növelten 150.000,- Ft perköltséget.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést kérve az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztatását:

- elsődlegesen annak megállapítását, hogy a felmentése jogellenes, és ezért 12 havi átlagkereset, bruttó 2.364.000,- Ft, valamint elmaradt illetmény megfizetésére, annak középarányos időpontjától kamat viselésére kötelezését az alperesnek,

- másodlagosan szintén kérte a részére 2011. március 7-én kiadott felmentés jogellenességének a megállapítását, s az alperes 36 havi, bruttó 7.002.000,- Ft átalány-kártérítés megfizetésére kötelezését,

- további bruttó 394.000,- Ft megfizetésére kötelezését az alperesnek, ki nem fizetett végkielégítés címén, valamint perköltség viselésében való marasztalását.

A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását több okból kérte.

Elsődlegesen arra hivatkozott a felperesi képviselő, hogy a felperes felmentése nem tartalmazott indoklást, mivel a közszolgálati jogviszonyát a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. § (1) bekezdése alapján szüntette meg az alperes.

Utalt arra, hogy az alperesnek ez az intézkedése sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét, a 70/B. § (1) bekezdésében rögzített munkához való jogot, a 70. § (6) bekezdésében biztosított közhivatal viseléséhez való jogot, az 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott bírósághoz fordulás jogát és az 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot.

Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság 1068/B/2010. számú határozatában kormánytisztviselők indoklás nélküli felmentésével kapcsolatban ezt megállapította, valamint a 111/B/2011. számú határozatában a köztisztviselők indoklás nélküli felmentésével összefüggésben is ugyanerre a következtetésre jutott.

Állította, hogy az alperes intézkedése a jelenleg hatályban lévő M. Alaptörvényének Alapvetése című jogszabály B. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvét, szabadság és felelősség című részének XII. cikkében szabályzott munkához való jogot, a XXIII. cikk (8) bekezdésében szereplő közhivatal viseléséhez való jogot, a XXVIII. cikk (1) bekezdésben meghatározott bírósághoz fordulás jogát, a II. cikkben szabályozott emberi méltósághoz való jogot sérti.

Megsértette a Kt. 17. § (1) bekezdése, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét, mely a munkavállalónak az indokolatlan elbocsátásokkal szembeni védelemhez való jogát rögzíti, amely szabályozás az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a belső jog része.

Kérte a felperes a Pp. 155/A. §-a alapján, hogy a törvényszék kezdeményezze az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását abban a kérdésben, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke megsértésével tett munkáltatói intézkedés alapján kimondható-e az intézkedés jogellenessége abban az esetben, ha a nemzeti jogi szabályozás ellentétes volt az Európai Uniós szabályozással.

Hivatkozott arra, hogy:

- az Európai Unió Alapjogi Chartáját a 2007. évi CVXVIII. törvény hirdette ki, mely 52. cikkének (5) bekezdése szerint azt a tagállamok bíróságainak is figyelembe kell vennie.

- az Európai Unió Alapjogi Charta 30. cikk értelmezéséhez a 2009.évi VI. törvénnyel kihirdetett Európai Szociális Charta 24. cikke ad segítséget, amely a védelemhez való jogot biztosítja azokban az esetekben, amikor megszűnik a foglalkoztatás, ennek alapján a felek biztosítják annak a dolgozónak, aki szerint munkaviszonyát tényleges ok nélkül szüntették meg, joga van pártatlan testülethez fellebbezni,

- az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz, a 6. cikk a tisztességes tárgyaláshoz, a 3. cikk a hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosítja.

Előadta továbbá, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a köztisztviselők indokolatlan elbocsátása miatt a fenti két jogszabály megsértéséért elmarasztalta M.ot a K.M.C. v. Hungary ügyben.

Utalt arra, hogy az alperes a felperes munkájában kivetnivalót nem talált, ezért a felmentés a Munka Törvénykönyvről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §-ába ütközött, különös tekintettel arra, hogy amikor az intézkedés meghozatalára sor került, az Alkotmánybíróság az 1068/B/2010. számú határozatában a kormánytisztviselők indoklás nélküli felmentését alkotmányellenesnek minősítette.

Kifejtette, az Mt. 6. § (3) bekezdése azt írta elő, hogy a munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet.

A felperes érvelése szerint a Ktv. önmagának ellentmondó jogszabály volt.

Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását arra tekintettel is, hogy a munkáltató intézkedése az Mt. 4. és 5. §-aiba ütközött, valamint a Ktv. 71. §-ába, vagyis rendeltetésellenes joggyakorlást valósított meg az alperes a felperessel szemben. Megsértette az egyenlő bánásmód követelményét is.

Állította, hogy az elsőfokú bíróság széles bizonyítási eljárást folytatott le, de a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen értékelte.

Az ítélet megváltoztatását arra alapozva is kérte, hogy a felperesnek négy havi végkielégítés járt volna, ha szabályszerűen járt volna el az alperes, ehelyett csak két havit fizetett meg. Az alperes ezt azzal indokolta, hogy a felperes nem járult hozzá a tartalékállományba való helyezéséhez.