BH 2011.2.45 Ha a kívülálló harmadik személy az adós helyett felajánlja a pénzszolgáltatást, akkor ezt nem teljesítheti oly módon, hogy azt tartozásként a saját, vagy az adósnak a jogosulttal szembeni követelésébe beszámítja [Ptk. 286. §, 296. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek a perbeli időben mindketten cukorrépa termeléssel is foglalkozó mezőgazdasági vállalkozások voltak, a beavatkozó pedig, - többek között a peres felek, mint tagok által végezett cukorrépa termelés integrálásával foglalkozó gazdálkodó szervezet, - a tagok által termelt cukorrépának a gyár részére történő átadásáig, illetőleg az árbevétel elszámolásáig végezte a termelés és értékesítés szervezését. 2005-ben - az előző évhez hasonlóan - a felperes végezte az alperes silókukoricájának betakarítását és silózását, az alperes pedig elvégezte a felperes cukorrépájának betakarításával és szállításával kapcsolatos feladatokat. A felek a felperes által elvégzendő munkáról szóban állapodtak meg. A felperes a munkát 2005. szeptember 28-a és október 5-e között elvégezte, a 4 652 739 Ft összegű vállalkozói díjról 2005. október 28-án az aznapi esedékességű számlát állította ki, amelyben fizetési módként átutalást tüntetett fel.

Az alperes által a felperes részére végzett cukorrépa betakarításra vonatkozóan a felek írásbeli szerződést kötettek, amelyben a felperes az alperes által végzett munka ellenértékét a cukorrépa árbevételéből vállalta megfizetni oly módon, hogy annak megfelelő összeget a beavatkozótól az elszámolás eredményeként őt megillető összegből az alperesre engedményezett.

Az alperes a saját szolgáltatásáról 2005. november 16-án és december 5-én állított ki számlát, a fizetés módjaként az első számlán átutalást, a másodikon "egyéb" fizetési módot tüntetett fel. A számlák alapján fizetés egyik fél részéről sem történt. A beavatkozó a felperessel a cukorrépa termelésből elért árbevétellel két részletben elszámolt, ennek keretében - első ízben - az alperes által fizetendő 4 652 739 Ft-ot a felperesnek jóváírta, a felperest megillető előleget ezzel az összeggel megemelte. Az ekként kiszámított 18 809 282 Ft-ból levonta a saját, a felperessel szemben fennálló 17 197 774 Ft-ot kitevő követelését, valamint az alperes által végzett munkák 3 680 000 Ft ellenértékét, a fennmaradó 578 258 Ft-ot pedig a felperesnek átutalta. A második elszámolásba az alperes által végzett munkák ellenértékét további 1 960 000 Ft-ban állította be. A felperes vitatta az elszámolás helyességét.

A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 4 652 739 Ft vállalkozói díj, ennek 2005. október 29-étől járó kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes az általa kiállított számlát az abban megjelölt fizetési határidő alatt nem egyenlítette ki.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperessel történt megállapodás szerint az egymással szembeni követeléseiket a beavatkozóval történő elszámolás keretében rendezik, a számlákat ennek során kölcsönösen beszámítják. A beszámítás megtörtént, így a felperes követelése rendezésre került.

A felperes vitatta, hogy a beavatkozón keresztül történő elszámolásban megállapodtak.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, miszerint a felek szóbeli megállapodása arra irányult, hogy a kölcsönösen nyújtott szolgáltatások díját egymás felé nem egyenlítik ki, azokat kölcsönösen beszámítják és a nagyobb összegű alperesi számla miatti különbözetet az alperes a cukorrépa árbevételéből kapja meg. Az elszámolás megtörtént, a számlák egymással szemben beszámításra kerültek, így a felperes keresete alaptalan.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. Álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, miszerint a felek között szóbeli megállapodás történt arra, hogy a felperes alperessel szemben fennálló követelését a cukorrépával kapcsolatos elszámolás körébe bevonják. Tény, hogy a peres feleknek volt egymással szemben beszámításra alkalmas követelése, azonban írásbeli megállapodás csak arra jött létre, hogy a felperes az alperes által végzett szolgáltatás díját akként egyenlíti ki, hogy a beavatkozótól őt megillető összeget az alperes követelése erejéig az alperesre engedményezi. Az elszámolás megtörtént, miután azonban a pernek nem volt tárgya a beavatkozó által végzett elszámolás helyessége - amelyet egyébként a felperes vitatott - nem lehetett megállapítani, hogy a répa árbevétel elszámolása keretében a felperes követelése valóban kiegyenlítésre került.

Elfogadta a felperes álláspontját avonatkozásban, hogy lényegében a beavatkozó kívánta a saját követelését beszámítani a felperes követelésével szemben, erre azonban a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése értelmében nem volt jogi lehetősége, mert a felperes követelésének a beavatkozó nem volt kötelezettje. A kötelezetti pozíció megszerzéséhez a Ptk. 332. §-ának (1) bekezdése szerint át kellett volna vállalnia az alperesnek a felperessel szembeni 4 652 739 Ft összegű tartozását. Ehhez a felperes hozzájárulására lett volna szükség. Ilyen hozzájárulást a felperes nem vitásan nem adott, így azt a beavatkozó a cukorrépa-árbevétel elszámolásba nem vonhatta be. Az alperes a felperes által nyújtott szolgáltatás ellenértékét nem egyenlítette ki, ezért köteles azt a Ptk. 389. §-a alapján a felperesnek megtéríteni.

A felperes a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy az alperes állításával ellentétben a Ptk. 286. §-ának (1) bekezdése a jelen perben nem alkalmazható, a másodfokú ítélet evonatkozásban indokolást nem tartalmazott.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását; másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az első vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.

Előadta, hogy a másodfokú ítélet több helyen iratellenes. Így iratellenes volt a másodfokú bíróság ítélete, avonat­kozásban, hogy nem találta bizonyítottnak, miszerint a felek között szóbeli megállapodás történt arra vonatkozóan, hogy a felperes követelését is bevonják a cukorrépával kapcsolatos elszámolásba. Állította, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem tett olyan - a másodfokú bíróság által neki tulajdonított megállapítást, miszerint a felperes követelése kiegyenlítésre került a répaelszámolás keretében. Ez az alperes véleménye volt a fizetési meghagyással szemben. Olyan felvetés pedig az elsőfokú eljárásban nem történt, hogy a beavatkozó kívánta saját követelését beszámítani a felperes követelésével szemben. A felek között tartozás átvállalás szóba sem került mint lehetséges teljesítési módot, ezt egyik peres fél sem hozta fel. A megyei bíróság ítéletének a tényállással kapcsolatos fenti kifogásolt megállapításai sértik a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését.