62013CJ0034[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. szeptember 10. Monika Kušionová kontra SMART Capital, a.s. A Krajský súd v Prešove (Szlovákia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 93/13/EGK irányelv - Tisztességtelen feltételek - Fogyasztóihitel-szerződés - Az 1. cikk (2) bekezdése - Kötelező érvényű törvényi rendelkezést tükröző feltétel - Az irányelv hatálya - A 3. cikk (1) bekezdése, 4. cikk, a 6. cikk (1) bekezdése és a 7. cikk (1) bekezdése - Követelés ingatlanra vonatkozó biztosíték útján történő biztosítása - E biztosíték árverés útján történő érvényesítésének lehetősége - Bírósági felülvizsgálat. C-34/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. szeptember 10. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 93/13/EGK irányelv - Tisztességtelen feltételek - Fogyasztóihitel-szerződés - Az 1. cikk (2) bekezdése - Kötelező érvényű törvényi rendelkezést tükröző feltétel - Az irányelv hatálya - A 3. cikk (1) bekezdése, 4. cikk, a 6. cikk (1) bekezdése és a 7. cikk (1) bekezdése - Követelés ingatlanra vonatkozó biztosíték útján történő biztosítása - E biztosíték árverés útján történő érvényesítésének lehetősége - Bírósági felülvizsgálat"

A C-34/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Krajský súd v Prešove (Szlovákia) a Bírósághoz 2013. január 23-án érkezett, 2012. december 20-i határozatával terjesztett elő az előtte

Monika Kušionová

és

a SMART Capital a.s.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 5-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Tokár és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 149., 22. o.) az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 38. cikkére figyelemmel történő értelmezésére, valamint a Simmenthal-ítélet (106/77, EU:C:1978:49) értelmezésére vonatkozik.

2 A kérdést az M. Kušionová és a SMART Capital a.s. (a továbbiakban: SMART Capital) között a jelzálogkölcsön-szerződés biztosítéka érvényesítésének módja és az e szerződésben szereplő feltételek jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A Charta 7. cikke a következőképpen rendelkezik: "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák".

4 A Charta 38. cikke kimondja, hogy az Európai Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.

5 A Charta 47. cikkének első bekezdése kimondja:

"Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz".

6 A 93/13 irányelv tizenkettedik, titzenharmadik, tizennegyedik és huszonnegyedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

"mivel ugyanakkor a tagállamok nemzeti jogszabályainak jelenlegi állapotában csak egy részleges harmonizáció tervezhető; mivel ez az irányelv csak a kifejezetten nem egyedi szerződési feltételekkel foglalkozik; mivel a tagállamok számára meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy [az EK-Szerződés] rendelkezéseinek tiszteletben tartásával saját nemzeti jogszabályaikban az ebben az irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztóknak;

mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket [...] tükröz[ne]k [...]; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg;

mivel a tagállamoknak ugyanakkor gondoskodniuk kell arról, hogy a szerződések ne tartalmazhassanak tisztességtelen feltételeket [...]

[...]

mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását".

7 A 93/13 irányelv 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

(2) Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket [...] tükröz[ne]k, [...] nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá".

8 Az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre [helyesen: a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes olyan körülményre hivatkozva], amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire [helyesen: feltételeire hivatkozva], amelytől e szerződés függ".

9 Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[a] tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve [...]".

10 Ugyenezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását".

A szlovák jog

11 A polgári törvénykönyv 151j. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Amennyiben a biztosítékkal biztosított hitel nem kerül megfelelően és időben visszafizetésre, a biztosított hitelező a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozóan végrehajtási eljárást kezdeményezhet. Amennyiben e törvénykönyv vagy más külön törvény eltérően nem rendelkezik, a biztosított hitelező a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozó végrehajtás keretében a szerződésben meghatározott módon vagy külön törvény [...] szerint a biztosíték tárgyát képező dolog árverésen történő értékesítése útján nyerhet kielégítést, vagy külön törvények [...] alapján követelheti a biztosíték tárgyát képező dolog értékesítésén keresztül történő teljesítést".

12 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a fent említett (1) bekezdés tartalmaz egy első lábjegyzetet, amely a "külön törvény [...] szerint" kifejezés után szerepel, és amely az önkéntes árverésről szóló 527/2002. sz., a szlovák nemzeti tanácsnak a közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló, módosított 323/1992. sz. törvényét (közjegyzői szabályzat) kiegészítő törvényre (a továbbiakban: önkéntes árverésről szóló törvény) utal, és egy második lábjegyzetet, amely a "külön törvények" kifejezés után szerepel, és amely a polgári eljárásról szóló törvénykönyvre és a végrehajtásról szóló törvénykönyvre utal.

13 A polgári törvénykönyv 151m. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) Amennyiben külön törvény eltérően nem rendelkezik [...], a biztosított hitelező a biztosítékot előíró szerződésben meghatározott módon vagy árverésen az azt követő harminc nap elteltével értékesítheti a biztosítékul szolgáló dolgot, hogy a biztosítékot nyújtó személyt, valamint - amennyiben nem ugyanazon személyről van szó - az adóst értesítették a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozó végrehajtási eljárás megindításáról.

(2) A biztosítékul szolgáló dologra vonatkozó végrehajtási eljárás megindításáról szóló értesítést követően a biztosítékot nyújtó személy, valamint a biztosított hitelező megállapodhatnak abban, hogy a biztosított hitelező már az (1) bekezdés szerinti határidő lejártát megelőzően jogosult a biztosítékul szolgáló dolognak a biztosítékot előíró szerződésben meghatározott módon vagy árverésen történő értékesítésére.

(3) A hitelnek a biztosítékot előíró szerződésben meghatározott módon történő visszafizetése értekében a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozó végrehajtást megindító, biztosított hitelező a végrehajtás során bármikor megváltoztathatja a végrehajtás módját, és árverésen értékesítheti a biztosítékul szolgáló dolgot, vagy külön törvények alapján követelheti a [hitelnek] a biztosítékul szolgáló dolog értékesítése útján történő visszafizetését. A biztosított hitelező a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozó végrehajtás módjának megváltoztatásáról köteles tájékoztatni a biztosítékot nyújtó személyt."

14 A polgári eljárásról szóló törvénykönyv 74. cikkének (1) bekezdése szerint a bíróság ideiglenes intézkedéseket rendelhet el, ha a felek közötti kapcsolatokat átmenetileg rendezni kell, vagy fennáll annak veszélye, hogy a bírósági határozat végrehajtása meghiúsul. E törvénykönyv 76. cikke (1) bekezdésének f) pontja alapján a bíróság ideiglenes intézkedést hozhat valamely féllel szemben különösen "annak érdekében, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön".

15 Az önkéntes árverésről szóló törvény 6. cikkében úgy határozza meg az árverésvezető fogalmát, mint aki "az a személy, aki az árverést szervezi, valamint megfelel a jelen és a külön törvény által meghatározott követelményeknek, valamint engedéllyel rendelkezik a szakma gyakorlására", valamint 7. cikkének (1) bekezdésében az árveréskérőt, mint aki az árverés tárgyát képező dolog tulajdonosa, a biztosított hitelező, illetve az a személy, aki a külön törvény alapján engedéllyel rendelkezik az árverés végrehajtásának követelésére.

16 Közelebbről a biztosított hitelezőt illetően ugyenezen törvény 7. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy írásban kell nyilatkoznia nem csupán arról, hogy az árverés tárgyát képező dolog árverésen értékesíthető, hanem azon hitel fennállásáról, összegéről és lejáratáról is, amelynek tekintetében a jelen törvény alapján a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozóan végrehajtást kezdeményez.

17 Az említett törvény 16. cikkének (1) bekezdése szerint az árverésre csak az árveréskérő és az árverező által aláírt megállapodás alapján kerülhet sor.

18 Az önkéntes árverésről szóló törvény 17. cikke szerint az árverező az értékesítést köteles árverési hirdetmény nyilvánosságra hozatalával közzétenni. Amennyiben az árverésre bocsátott tárgy lakás, ház vagy egyéb ingatlan, vállalkozás vagy annak része, vagy ha a kikiáltási ár meghaladja a 16550 eurót, az árverés vezetője legalább az árverés kezdete előtt 30 nappal nyilvánosságra hozza a nyilvános árverés útján történő értékesítésről szóló hirdetményt, továbbá megfelelő időn belül továbbítja az árverés útján történő értékesítésről szóló hirdetményt a minisztériumhoz a Kereskedelmi Közlönyben való megjelentetés céljából. Az árverésről szóló hirdetményt az árverés útján történő értékesítést kérő személynek; a biztosított hitelező adósának; és amennyiben nem azonos az adóssal, az árverésre bocsátott dolog tulajdonosának is megküldik.

19 Abban az esetben, ha az árverés tárgya lakás, ház vagy egyéb ingatlan, az említett törvény 20. cikkének (13) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezen értékesítés lefolyását közjegyzői okiratba kell foglalni, amelyben a közjegyző azt a kötelezettséget is megjelöli, amely ugyanezen törvény 29. cikke (2) bekezdésének első mondata alapján a korábbi tulajdonost terheli.

20 Ugyanezen törvény 21. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy rendelkezéseinek megsértése esetén az a személy, aki jogainak megsértésére hivatkozik, a bíróságtól az árverés megsemmisítését kérheti. Az arra vonatkozó jog azonban, hogy a megsemmisítést a bíróság előtt kérjék, megszűnik, ha azt az árverést követő három hónapon belül nem gyakorolják, kivéve ha a megsemmisítés iránti kérelem indoka bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódik, vagy ha az értékesítés olyan házat vagy lakást érint, amely az előző tulajdonos hivatalosan lakóhelyéül szolgált.

21 A fent említett törvény 21. cikkének (4) bekezdése pontosítja, hogy az árverés megsemmisítése iránt e cikk (2) bekezdése alapján indított eljárás felei az árveréskérő, az árverésvezető, a korábbi tulajdonos, és az a személy, aki ugyanezen (2) bekezdés alapján jogainak megsértésére hivatkozik.

22 Amennyiben az árverési vevő nem teljesít, vagy a bíróság az értékesítést megsemmisíti, az említett 21. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy az árverés az odaítéléstől kezdődő hatállyal semmisnek minősül.

23 Valamely dolognak az e törvény 20. cikkének (13) bekezdése alapján, árverés útján történő értékesítése esetén e törvény 29. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az előző tulajdonos a nyilvános árverési hirdetményben szereplő feltételek mellett, késedelem nélkül köteles átadni az árverés tárgyát képező dolgot a közjegyzői okirat hiteles másolatának bemutatása, valamint az árverési vevő személyazonosságának igazolása ellenében. Ezt követően az árverés vezetője köteles az értékesített dolog átadásáról a helyszínen jegyzőkönyvet felvenni. Végül e jegyzőkönyv többek között tartalmazza a dolog állapotának és azon körülményeknek a részletes leírását, amelyek mellett az értékesítés tárgyához - és adott esetben annak tartozékaihoz - kapcsolódó jogok és kötelezettségek átruházásra kerültek.

24 Az említett törvény 32. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ellenkező rendelkezés hiányában az árverés vezetője az árverés útján történő értékesítésből befolyt összeget a költségek megtérítése, a biztosított hitelező kielégítése és az árverésen elért összeg kifizetése után késedelem nélkül kifizeti az előző tulajdonos részére.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

25 2009. február 26-án, M. Kušionová 10000 EUR összegre vonatkozó fogyasztóihitel-szerződést kötött a SMART Capitallal. A hitel biztosítékaként az alapeljárás felperesének lakóhelyéül szolgáló családi házra ingatlan jelzálogjogot alapítottak.

26 Az alapeljárás felperese keresetet indított a SMART Capital társasággal szemben az Okresný súd Humenné (homonnai kerületi bíróság) előtt a kölcsönszerződés és a jelzálogjog alapításáról rendelkező szerződés semmisségének megállapítása iránt az említett vállalkozással kötött szerződés feltételeinek tisztességtelenségére hivatkozva. Ezen elsőfokú bíróság részben kimondta a kölcsönszerződés semmisségét annak megállapításával, hogy bizonyos szerződési feltételek tisztességtelennek minősülnek. A jelzálogjog alapításáról rendelkező szerződést ezzel szemben teljes egészében semmissé nyilvánította. Mindkét fél fellebbezéssel élt ezen ítélettel szemben a Krajský súd v Prešove (eperjesi regionális bíróság) előtt.

27 A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja meghatározni, hogy a jelzálogjog alapításáról rendelkező szerződés egyik feltétele, azaz a fogyasztó által biztosítékul szolgáltatott dologra vonatkozó, bíróságon kívüli végrehajtással kapcsolatos szerződési feltétel tisztességtelen-e, és emlékeztet arra, hogy az említett feltétel lehetővé teszi a hitelező számára, hogy a biztosítékot bírósági felülvizsgálat nélkül érvényesítse.

28 Ezen értékelés keretében azonban a kérdést előterjesztő bíróság egy további nehézségre mutatott rá, amennyiben az érintett szerződéses rendelkezés törvényi normából, azaz a polgári törvénykönyv 151j. cikkéből ered.

29 Mivel azon szerződéses rendelkezések, amelyek felülvizsgálatát a kérdést előterjesztő bíróságnak biztosítania kell, a 93/13 irányelv értelmében véve tisztességtelennek minősülhetnek, és mivel e rendelkezések egyike törvényi eredetű, az említett bíróság megállapítja, hogy az alapeljárás kimenetele az uniós jog értelmezésétől függ.

30 E körülmények között a Krajský súd v Prešove felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A [Charta] 38. cikke fényében úgy kell-e értelmezni a [93/13 irányelvet] és a [2005/29 irányelvet], hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amilyen a polgári törvénykönyvnek az alapeljárásban szóban forgó szabályozás egyéb rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 151j. cikkének (1) bekezdése, amely a hitelező számára oly módon teszi lehetővé a tisztességtelen szerződési feltételekből eredő kötelezettség teljesítésének a követelését, hogy a hitelező a szerződési feltételek valamely bíróság által történő vizsgálata nélkül a fogyasztó tulajdonában lévő, biztosítékul szolgáló ingatlanra vonatkozóan végrehajtást kezdeményezhet annak ellenére, hogy a felek között vita áll fenn azon kérdés tekintetében, hogy tisztességtelen szerződési feltételekről van-e szó?

2) Ellentétes-e az Európai Uniónak az első kérdésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseivel az olyan nemzeti szabály, mint amilyen a polgári törvénykönyvnek az alapeljárásban szóban forgó szabályozás egyéb rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 151j. cikkének (1) bekezdése, amely a hitelező számára oly módon teszi lehetővé a tisztességtelen szerződési feltételekből eredő kötelezettség teljesítésének a követelését, hogy a hitelező a szerződési feltételek valamely bíróság által történő vizsgálata nélkül a fogyasztó tulajdonában lévő, biztosítékul szolgáló ingatlanra vonatkozóan végrehajtást kezdeményezhet annak ellenére, hogy a felek között vita áll fenn azon kérdés tekintetében, hogy tisztességtelen szerződési feltételekről van-e szó?

3) Úgy kell-e értelmezni a Simmenthal-ítéletet [EU:C:1978:49], hogy az első kérdésben említett irányelvek céljainak elérése érdekében [Charta] 38. cikke fényében a nemzeti bíróság nem alkalmazhatja az olyan nemzeti jogi rendelkezéseket, mint amilyen az alapeljárásban szóban forgó szabályozás egyéb rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 151j. cikkének (1) bekezdése, amely a hitelező számára oly módon teszi lehetővé a tisztességtelen szerződési feltételekből eredő kötelezettség teljesítésének a követelését, hogy a hitelező a szerződési feltételek valamely bíróság által történő vizsgálata nélkül a fogyasztó tulajdonában lévő, biztosítékul szolgáló ingatlanra vonatkozóan végrehajtást kezdeményezhet, elkerülve ezáltal, hogy a felek között fennálló vita ellenére a bíróság hivatalból vizsgálja a szerződési feltételeket?

4) Úgy kell-e értelmezni a [93/13 irányelv] 4. cikkét, hogy a fogyasztóval kötött szerződés - amelynek megkötésére a fogyasztó tekintetében ügyvéd igénybevétele nélkül került sor - részét képező olyan szerződési feltétel, amely a hitelező számára valamely bíróság által történő felülvizsgálat nélkül lehetővé teszi a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozó, bíróságon kívüli úton történő végrehajtás kezdeményezését, megkerüli a szerződési feltételeknek a bíróság által hivatalból történő felülvizsgálatára vonatkozó alapvető uniós elvet, és így jogellenes abban az esetben is, ha e szerződési feltétel megfogalmazása valamely nemzeti jogi rendelkezésből ered?"

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését követően bekövetkezett események

31 A 2014. június 5-i tárgyaláson a szlovák kormány tájékoztatta a Bíróságot, hogy 2014. április 1-jei 106/2014 Z.z. sz. törvény elfogadása következtében, amelyet 2014. június 1-jétől valamennyi olyan szerződésre alkalmazni kell, amelynek a teljesítése folyamatban van, módosultak a biztosítékok érvényesítésének eljárási szabályai.

32 Közelebbről e törvény V. cikkének (7) bekezdése oly módon egészítette ki az önkéntes árverésről szóló törvény 21. cikkének (2) bekezdését, hogy e rendelkezés szövege a továbbiakban a következőképpen szól:

"A biztosítékot létrehozó szerződés érvényességének vitatása vagy a jelen törvény rendelkezéseinek megsértése esetén az a személy, aki e jogsértés folytán jogainak megsértésére hivatkozik, [...] jogosult a bíróság előtt kérni az értékesítés semmisségének megállapítását".

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról

33 A német kormány elsősorban úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első két kérdés elfogadhatatlan.

34 A kérdést előterjesztő bíróság először is nem szolgáltatta azon ténybeli vagy jogi elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Bíróság a fenti kérdésekre hasznos választ adhasson. Egyrészről valamely biztosíték bírósági felülvizsgálat nélkül történő esetleges érvényesítése nem minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot érintő kérdésnek. Másrészről a kérdést előterjesztő bíróság egyáltalán nem tesz konkrét utalást a 2005/29 irányelvre.

35 E kérdések ráadásul olyan elméleti kérdések, amelyek megválaszolása nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. Mivel ugyanis a biztosítékot a SMART Capital még nem érvényesítette, a kérdést előterjesztő bíróság által leírt helyzet nem áll fenn.

36 Végül az alapeljárás a kölcsönszerződés és a biztosítékot létrehozó szerződés érvénytelenségére vonatkozott. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság első két kérdésével inkább azt kérte, hogy a Bíróság értékelje a nemzeti eljárásjogi rendelkezéseknek a 93/13 irányelvvel való összeegyeztethetőségét. Mivel az irányelv célja a tagállamok tisztességtelen feltételekre vonatkozó jogszabályainak közelítése, az kizárólag a szerződésekben foglalt feltételekre vonatkozik, nem pedig az ilyen biztosíték érvényesítésének a nemzeti jog által előírt feltételeire.

37 Elismerve bár, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek vannak bizonyos hiányosságai, a szlovák kormány úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első két kérdése elfogadható. A Bizottság a maga részéről a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a Bíróság által az SKP végzésben (C-433/11, EU:C:2012:702) meghatározott elfogadhatatlansági feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek, és ennek következtében őúgy véli, hogy e két kérdés elfogadható.

38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. Ekképpen a Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (Pohotovosť-ítélet, C-470/12, EU:C:2014:101, 27. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Először is meg kell említeni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés a 93/13 irányelven kívül a 2005/29 irányelvre vonatkozik. Mindazonáltal ahogyan arra a német kormány jogosan hivatkozott, a kérdést előterjesztő bíróság megelégszik az utóbbi irányelv említésével annak megjelölése nélkül, hogy miért szükséges annak értelmezése az alapügy megoldásához. Ezenkívül nem pontosítja azt sem, hogy a biztosíték érvényesítésére irányuló, az alpeljárás felperese által vitatott eljárás mennyiben minősülhet tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak.

40 A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát illetően az a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének, 3. cikke (1) és (4) bekezdésének, 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, azaz olyan rendelkezések hatályát érinti, amelyek alapján az uniós jogalkotó egyenként az említett irányelv hatálya alóli kivételről rendelkezett, meghatározta a tisztességtelen feltétel fogalmát, kimondta azt a szabályt, amely szerint a tisztességtelen feltétel nem köti a fogyasztókat, és pontosította, hogy a tagállamok gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

41 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésekre kizárólag a 93/13 irányelv rendelkezéseire tekintettel kell választ adni.

42 Másodszor az a körülmény, hogy a biztosítékot még nem érvényesítették teljes mértékben, nem jelenti azt, hogy az említett kérdések hipotetikus jellegűek. Egyrészről a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a SMART Capital a fogyasztóval szemben ténylegesen lépéseket tett a biztosítékul szolgáló ingatlan értékesítése érdekében. Másrészről noha a biztosíték érvényesítése nem fejeződött be, az előterjesztett kérdések kevésbé arra irányulnak, hogy az értékesítés végbement-e, mint annak megállapítására, hogy a hitelező de iure elvégezheti-e ezt az értékesítést, és hogy az adós bírósági úton vitathatja-e ezen jogérvényesítést.

43 Ebben az értelemben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem hipotetikusak, és a 93/13 irányelv rendelkezéseinek kért értelmezése szükséges az alapügy megoldásához.

44 A fentiekre tekintettel tehát az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

Az ügy érdeméről

Az első, második és harmadik kérdésről

45 Pontosítani kell, hogy noha az első kérdés kizárólag a Charta 38. cikkét említi, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog több releváns rendelkezése között lényegében a Charta 47. cikkére utal, és azt idézi. Tekintettel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első három kérdés a fogyasztók által élvezett védelem szintjének és a rendelkezésükre álló bírói jogorvoslatok meghatározására irányul, e cikket azon uniós jogi eszközök körébe kell vonni, amelyek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól kéri.

46 Ezen első három kérdésével, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a Charta 38 és 47. cikkére tekintettel a 93/13 irányelv rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely lehetővé teszi, hogy valamely - adott esetben tisztességtelen szerződési feltételeken alapuló - követelést a fogyasztó által biztosítékul adott ingatlant terhelő biztosíték bíróságon kívüli érvényesítése útján elégítsenek ki. Igenlő válasz esetén e bíróság arra kíván választ kapni, hogy a Simmenthal-ítéletből (EU:1978:49) következő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e belső jogi rendelkezéseket figyelmen kívül kell-e hagyni.

47 Egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 38. cikke arról rendelkezik, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét. A Charta 47. cikke a hatékony jogorvoslathoz való jogot érinti. Ezen kötelezettségek érvényesek a 93/13 irányelv végrehajtására is (lásd ebben az értelemben: Pohotovosť-ítélet, EU:C:2014:101, 52. pont).

48 Másrészről a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már kimondta, hogy a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (Pohotovosť-ítélet, EU:C:2014:101, 39. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C-26/13, EU:C:2014:282 39. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 22. pont).

49 A fogyasztókkal kötött kölcsönszerződésekhez kapcsolódó biztosítékok tárgyául szolgáló dolgokra vonatkozó végrehajtást illetően meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv egyáltalán nem tartalmaz utalást a biztosítékok érvényesítésével kapcsolatban.

50 Mindazonáltal állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a bírósági végrehajtás nemzeti mechanizmusainak uniós jogi harmonizációja hiányában az ilyen szabályok megállapítása az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben: Aziz-ítélet, C-415/11, EU:C:2013:164, 50. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint Pohotovosť-ítélet, EU:C:2014:101, 46. pont).

51 Az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy a Bíróság nem rendelkezik olyan információval, amely kételyre adna okot azt illetően, hogy az alapügyben vitatott szabályozás ezen elvvel összhangban áll-e.

52 A tényleges érvényesülés elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság korábban már kimondta, hogy minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy egy nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, meg kell vizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek a különböző nemzeti hatóságok előtti teljes eljárásban betöltött helye, valamint alkalmazása és sajátosságai (Asociación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet, C-413/12, EU:C:2013:800, 34. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 Ezenkívül az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között a nemzeti jogszabályok szerint zajló bírósági eljárás különös jellegzetességei nem jelenthetnek olyan tényezőt, amely érintheti a 93/13 irányelv rendelkezései alapján a fogyasztókat megillető jogi védelmet (lásd ebben az értelemben: Banco Español de Crédito ítélet, C-618/10, EU:C:2012:349, 55. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint Aziz-ítélet, EU:C:2013:164, 62. pont).

54 Meg kell tehát határozni, hogy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben is szó van, milyen mértékben gyakorlatilag lehetetlen vagy rendkívül nehéz az említett irányelv által biztosított védelem alkalmazása.

55 A jelen esetben az ügy irataiból következik, hogy a polgári törvénykönyv 151m. cikkének az önkéntes árverésről szóló törvény 17. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett (1) bekezdése egyrészről úgy rendelkezik, hogy az árverés útján történő értékesítés a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozó végrehajtási eljárás megindításáról szóló értesítést követő 30 napon belül vitatható, másrészről pedig az említett értékesítés feltételeit vitató személy ugyanezen törvény 21. cikkének (2) bekezdése alapján az árverést követően három hónapon belül fordulhat bírósághoz.

56 Márpedig noha a 93/13 irányelv az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó részvételével zajló jogvitákban előírja az e jogvitákban eljáró nemzeti bíróság pozitív, a szerződő feleken kívüli beavatkozását (Asbeek Brusse és de Man Garabito ítélet, C-488/11, EU:C:2013:341, 39. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint Pohotovosť-ítélet, EU:C:2014:101, 40. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása nem kompenzálja teljes mértékben az érintett fogyasztó tétlenségét (lásd ebben az értelemben: Asturcom Telecomunicaciones ítélet, C-40/08, EU:C:2009:615, 47. pont).

57 Ahogyan a jelen ítélet 55. pontjában szerepel, és a kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálatok függvényében az alapügyben szóban forgó, a jelen ítélet 55. pontjában hivatkozott nemzeti szabályozásban előírt határidők kombinációja nem összehasonlítható sem a Banco Español de Crédito ítélet (EU:C:2012:349) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó 20 napos határidővel, sem pedig az Aziz-ítélet (EU:C:2013:164, 57-59. pont) elfogadásához vezető ügy körülményeivel, ahol a fogyasztó által az ilyen intézkedésekkel szemben benyújtott jogorvoslat kudarcra volt ítélve.

58 Egyébiránt a fogyasztókat a 93/13 irányelv alapján megillető jogok védelme céljából a tagállamok különösen ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján kötelesek védelmi intézkedések elfogadására a tisztességtelennek minősített feltételek használatának abbahagyása érdekében. Ezt egyébiránt megerősíti az említett irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdése, amely pontosítja, hogy e célból a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük.

59 Közelebbről a Bíróságnak a jelenleg az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott lojális együttműködés elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamoknak - még ha ők választhatják is meg az uniós jog megsértése esetén alkalmazandó szankciókat - különösen ügyelniük kell arra, hogy azokat olyan anyagi jogi és eljárási jogi előírások alapján szankcionálják, amelyek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek (lásd ebben az értelemben: LCL Le Crédit Lyonnais ítélet, C-565/12, EU:C:2014:190, 44. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60 Egyrészről a hatékonyságot és a visszatartó erőt illetően a szlovák kormány által a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételek pontosítják, hogy a biztosíték bíróságon kívüli érvényesítésére irányuló ilyen eljárás során a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság a polgári eljárásjogi törvénykönyv 74. cikkének (1) bekezdése és 76. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhat minden olyan ideiglenes intézkedést, amely megtiltja ezen értékesítés végrehajtásának lefolytatását.

61 Másrészről ahogyan a jelen ítélet 31 és 32. pontjában szerepel, úgy tűnik, hogy a 2014. április 1-jei 106/2014. sz. törvény, amely 2014. június 1-jén lépett hatályba, és a biztosíték létrehozásáról rendelkező olyan szerződésekre alkalmazandó, amelyek teljesítése folyamatban van. módosította az alapügyben szóban forgóhoz hasonló feltételre alkalmazandó eljárási szabályokat. Közelebbről az önkéntes árverésről szóló törvény 21. cikke (2) bekezdésének hatályos szövege lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a biztosítékról szóló feltétel érvényességének vitatása esetén az értékesítést megsemmisítse, ami visszamenőlegesen megközelítőleg az eredeti helyzettel azonos helyzetbe hozza a fogyasztót, és ily módon az értékesítés jogellenessége esetén az őt ért kár megtérítését nem korlátozza puszta pénzbeli kompenzációra.

62 A szankció arányosságát illetően különös figyelmet kell szentelni azon körülménynek, hogy a biztosíték bíróságon kívüli érvényesítésére irányuló, az alapügyben szóban forgó eljárással érintett dolog a fogyasztó és családjának otthonául szolgáló ingatlan.

63 A család otthonának elveszítése ugyanis nem csupán súlyosan sérti a fogyasztók jogait (Aziz-ítélet EU:C:2013:164, 61. pont), hanem az érintett fogyasztó családját is rendkívül nehéz helyzetbe hozza (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének Sánchez Morcillo és Abril García végzése, EU:C:2014:1388, 11. pont).

64 E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította egyrészről, hogy a lakóhelyül szolgáló lakás elveszítése a lakóhely tiszteletben tartásához való jog legsúlyosabb megsértésének minősül, másrészről pedig, hogy az ilyen jogsértés kockázatának kitett személynek főszabály szerint képesnek kell lennie arra, hogy felülvizsgáltassa ezen intézkedés arányosságát (lásd az EJEB 19009/04. sz., McCann kontra Egyesült Királyság ítéletet, 50. §, Ítéletek és Határozatok Tára 2008 és a 27183/04. sz., Rousk kontra Svédország ítéletet, 137. §).

65 Az uniós jogban a lakóhely tiszteletben tartásához való jog a Charta 7. cikkében biztosított alapvető jog, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie a 93/13 irányelv végrehajtása során.

66 Közelebbről azon következményeket illetően, amelyekkel a fogyasztónak és családjának az állandó lakóhelyüknek minősülő lakásból való kilakoltatása jár, a Bíróság már korábban hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság olyan ideiglenes intézkedést hozzon, amely alapján a jelzálogjog érvényesítése iránti jogellenes végrehajtási eljárás felfüggesztésének vagy megszüntetésének van helye, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükségesnek bizonyul a 93/13 irányelv által nyújtani kívánt védelem hatékonyságának biztosításához (lásd ebben az értelemben: Aziz-ítélet EU:C:2013:164, 59. pont).

67 A jelen ügyben a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság azon lehetősége, hogy olyan ideiglenes intézkedést fogadjon el, amelyet a jelen ítélet 60. pontja is leír, olyan intézkedésnek tűnik, mint amely megfelelő és hatékony eszköz a tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

68 A fenti megállapításokból következik, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely lehetővé teszi, hogy valamely - adott esetben tisztességtelen szerződési feltételeken alapuló - követelést a fogyasztó által biztosítékul adott ingatlant terhelő biztosíték bíróságon kívüli érvényesítése útján elégítsenek ki, amennyiben e szabályozás nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az ezen irányelv által a fogyasztóknak biztosított jogok védelmét, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

69 Az első három kérdés első részére adott válaszra tekintettel nem kell választ adni azok második részére, amely a Simmenthal-ítéletből (EU:C:1978:49) következő ítélkezési gyakorlanak a - biztosíték bíróságon kívüli érvényesítését lehetővé tévő - nemzeti szabályozásra gyakorolt hatásával kapcsolatos.

A negyedik kérdésről

70 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztóval kötött szerződésbe foglalt szerződési feltétel abban az esetben is ellentétes, ha e feltétel tartalma valamely törvényi rendelkezésből ered.

71 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára a közösségi jog értelmezésének minden olyan elemét, amely szükséges az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (Vicoplus és társai ítélet, C-307/09-C-309/09, EU:C:2011:64, 22. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72 Ezt követően amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság részletesen hivatkozik azon szerződési feltételeknek a 93/13 irányelv hatálya alóli kizárására, amelyek belső jogi törvényi rendelkezéseket tükröznek, meg kell állapítani, hogy jóllehet az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben nem utal ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésére, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés hallgatólagosan, de szükségképpen érinti e rendelkezést. Következésképpen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet úgy kell tekinteni, mint amely az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésére is vonatkozik.

73 Végül állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a Bíróság az EUMSZ 267. cikkben ráruházott, az uniós jog értelmezésére vonatkozó hatáskörének gyakorlása során az uniós jogalkotó által a tisztességtelen feltétel fogalmának meghatározásakor használt általános szempontokat értelmezheti (lásd ebben az értelemben: Pohotovosť-végzés, C-76/10, EU:C:2010:685, 60. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e szempontok alapján az adott tényállás sajátos körülményei függvényében az adott szerződési feltétel konkrét minősítéséről döntsön. Ebből következik, hogy a Bíróságnak válaszában arra kell szorítkoznia, hogy olyan iránymutatásokat adjon a kérdést előterjesztő bíróság számára, amelyeket ez utóbbi feltehetően figyelembe tud venni az érintett feltétel tisztességtelen jellegének értékelése során (Aziz-ítélet, EU:C:2013:164, 66. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, Kásler és Káslerné Rábai ítélet, EU:C:2014:282, 45. pont, valamint Sebestyén-végzés, C-342/13, EU:C:2014:1857, 25. pont).

74 Noha a 93/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése meghatározza ezen irányelv hatályát, ugyanezen cikk (2) bekezdése a kötelező érvényű törvényi és rendeleti rendelkezéseket tükröző feltételek kizárásáról rendelkezik.

75 E tekintetben a szlovák és a német kormány azt javasolja a Bíróságnak, hogy azt a választ adja, miszerint az alapügyben szóban forgó szerződési feltétel, azaz az önkéntes árverés útján történő értékesítés e kizárás körébe tartozik. Ezzel szemben a Bizottság úgy véli, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseinek hatékony érvényesülését veszélyeztetné, ha az alapügyben szóban forgóhoz hasonló feltételezett helyzetre e kizárás kiterjedne.

76 A Bíróságnak már volt alkalma emlékeztetni arra, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése az irányelv hatálya alóli olyan kizárást vezet be, amely a kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröző feltételeket érinti (lásd ebben az értelemben: RWE Vertrieb ítélet, C-92/11, EU:C:2013:180, 25. pont).

77 Mint minden kivétel esetében, emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv céljára, azaz a fogyasztóknak az utóbbiak és az eladók vagy szolgáltatók között létrejött szerződésekbe foglalt tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmére tekintettel azt szigorúan kell értelmezni.

78 A jelen esetben az RWE Vertrieb ítéletből (EU:C:2013:180) következik, hogy e kizárás két feltétel együttes fennállásától függ. Egyrészről a szerződési feltételnek törvényi vagy rendeleti rendelkezést kell tükröznie, másrészről e jogszabályi rendelkezésnek kötelező érvényűnek kell lennie.

79 E tekintetben rá kell mutatni, hogy annak megállapítása érdekében, hogy valamely szerződési feltétel kizárt-e a 93/13 irányelv hatálya alól, a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e feltétel a nemzeti jog olyan rendelkezéseit tükrözi-e, amelyek a szerződő felek között azok választásától függetlenül alkalmazandók, vagy olyanok rendelkezéseket, amelyek automatikusan, vagyis a felek között létrejött ilyen irányú eltérő megállapodás hiányában alkalmazandók (lásd ebben az értelemben: RWE Vertrieb ítélet, EU:C:2013:180, 26. pont).

80 A fenti megállapításokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztóval kötött szerződésben szereplő valamely szerződési feltétel kizárólag akkor nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, ha az említett szerződési feltétel kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezést tükröz, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A jelen ítélet időbeli hatályáról

81 Amennyiben a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy olyan biztosíték bíróságon kívüli érvényesítését, mint amelyről az alapügyben is szó van, kötelezően bírósági felülvizsgálatnak kell megelőznie, a szlovák kormány a jelen ítélet joghatásai időbeli hatályának korlátozását kéri.

82 Az első három kérdésre adott válaszra tekintettel a szlovák kormány e kérelmének nem kell helyt adni.

A költségekről

83 Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az alapeljárás felei költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely lehetővé teszi, hogy valamely - adott esetben tisztességtelen szerződési feltételeken alapuló - követelést a fogyasztó által biztosítékul adott ingatlant terhelő biztosíték bíróságon kívüli érvényesítése útján elégítsenek ki, amennyiben e szabályozás nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az ezen irányelv által a fogyasztóknak biztosított jogok védelmét, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

2) A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztóval kötött szerződésben szereplő valamely szerződési feltétel kizárólag akkor nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, ha az említett szerződési feltétel kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezést tükröz, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: szlovák.