A Debreceni Ítélőtábla Pf.20816/2018/5. számú határozata felmondás érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 23. §, 73/A. §, 78. §, 146/A. §, 253. §, 256/A. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 226. §, 277. §, 525. §, 2014. évi XL. törvény (DH2. törvény) 37. §, 37/A. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.816/2018/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Ulics Erika ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - a dr. Kővágó László ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (címe) III. rendű alperesek ellen felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 10.P.22.032/2017/25. számú ítélete ellen a felperesek részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja az alábbiak szerint:

- megállapítja, hogy az I. és II. rendű alperesek 2013. szeptember 5. napján kelt, 2013. szeptember 13. napján a ..... számú közjegyzői okiratba foglalt felmondása érvénytelen,

- mellőzi a felperesek perköltség viselésére történő kötelezését,

- kötelezi az I., II. és III. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. és II. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 30 000 (harmincezer) forint elsőfokú perköltséget,

- mellőzi a le nem rótt illeték állam általi viselésére vonatkozó rendelkezést, és kötelezi az I., II. és III. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak, az állami adóhatóság külön felhívására 36 000 (harminchatezer) forint meg nem fizetett illetéket.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I., II. és III. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 napon belül az I. és II. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 7500 (hétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget, továbbá az államnak, az állami adóhatóság külön felhívására 48 000 (negyvennyolcezer) forint le nem rótt másodfokú illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

2008. május 16. napján az I. és II. rendű felperesek mint adósok és zálogkötelezettek, illetőleg az I. és II. rendű alperesek mint hitelezők (egyben az I. r. alperes mint jelzálogjogosult is) devizaalapú (CHF) kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés szerint a felperesek 204 hónap alatt kötelesek törleszteni a szerződés alapján nyújtott 15 000 000 Ft kölcsönt és járulékait. A kölcsönszerződés III.2. pontja értelmében a többletbefizetéseket az I. és II. rendű alperesek egyszerű túlfizetésként tartják nyilván, és az esedékessé váló törlesztőrészleteket a túlfizetésként nyilvántartott összegből az eredeti időpont(ok)ban vonják le. A szerződés III.3. pontjának második bekezdése szerint a fizetési kötelezettség szerződésszerűen teljesítettnek akkor minősül, ha az esedékes tartozás összege legkésőbb az esedékesség napján a felpereseknek a II. rendű alperesnél vezetett hitelszámláján jóváírásra kerül. A szerződés V.1.a) pontjában azt is szabályozták, hogy az I. és II. rendű alperesek jogosultak azonnali hatállyal felmondani a szerződést, és a teljes tartozást, valamint járulékait esedékessé tenni, a felperesek pedig egyetemlegesen kötelesek a felmondással esedékessé tett teljes tartozást - ha a felmondásban más határidő nem szerepel - a felmondás közlésével egyidejűleg az I. és II. rendű alpereseknek megfizetni, ha a felperesek a szerződés alapján őket terhelő valamely kötelezettségnek nem tesznek eleget, a szerződést - a felperesi fizetési késedelmet is ideértve - megszegik.

Az alperesek 2013. szeptember 5. napján felmondták a kölcsönszerződést, mivel kimutatásuk szerint 2187 CHF hátralék állt fenn. A felmondást a... számú közjegyzői okiratba foglalták 2013. szeptember 13. napján.

Az I. és II. rendű alperesek 2013. október 17. napján a III. rendű alperesre engedményezték a kölcsönszerződésből eredő igényeiket. Ez alapján a III. rendű alperes végrehajtási eljárást kezdeményezett a felperesekkel szemben, akik a végrehajtások megszüntetését a Debreceni Járásbíróság előtt folyamatban lévő perekben kérik.

Az elsőfokú eljárás alatt sor került a szerződés felülvizsgált elszámolására: eszerint az engedményezés időpontjáig tisztességtelenül felszámított összeg 6 835,43 CHF volt. Ennek figyelembevételével a felperesek nem voltak fizetési késedelemben a felmondás 2013. szeptember 5-i időpontjában.

A felperesek többször módosított kereseti kérelmükben elsődlegesen kérték a 2013. szeptember 5. napján kelt felmondás érvénytelenségének I. és II. rendű alperesek viszonylatában történő megállapítását, és a III. rendű alperes ennek tűrésére történő kötelezését, másodlagosan pedig a szerződés érvénytelenségének I. és II. rendű alperesek viszonylatában történő megállapítását (továbbá az általuk megjelölt jogkövetkezmények szerinti elszámolást), és a III. rendű alperes ennek tűrésére történő kötelezését. Az elsődleges kereseti kérelem kapcsán hivatkozott álláspontjuk szerint a felülvizsgált elszámolás szerint nem volt tartozásuk a felmondás időpontjában. A másodlagos kereseti kérelmük alapjaként arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés többrétű érvénytelenségi okban szenved.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában azonban elsődlegesen kérték a per megszüntetését, másodlagosan e kereseti kérelem figyelmen kívül hagyását, annak "nem írott" volta miatt. Védekezésük szerint a felmondás érvénytelenségének megállapítása körében nem állnak fenn a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 123. §-a szerinti konjunktív feltételek, hiányzik a felperesi oldalon a jogvédelem szükségessége. Ezen túlmenően a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben (DH1 törvény) rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) szerinti elszámolás lefolytatása jogszabályi kötelezettség volt, nincs visszaható hatálya. A pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának különös szabályairól szóló 54/2014. (XII.10.) MNB rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint pedig azon elszámolási időszakban, amelyben az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó késedelembe esett, az átszámított fogyasztói kölcsönt is késedelmesnek kell tekinteni, függetlenül az esetleges túlfizetéstől.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével elutasította a keresetet. Kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alpereseknek fejenként 38 100 Ft perköltséget. Megállapította, hogy az állam viseli a le nem rótt 36 000 Ft illetéket.