BH 2011.5.140 I. A felszámolás kezdő időpontja után az adós képviseletében eljáró beltag által a hitelezői igény kielégítése az adós vagyonából jogellenes. Az átutalt összeget a jogalap nélkül gazdagodó hitelezőnek vissza kell fizetnie az adós vagyonába [1991. évi XLIX. tv. 34. §, 50. §, 57. §, Ptk. 361. §].

II. A részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős végzéshez anyagi jogerő fűződik. Nem fűződik viszont anyagi jogerő a közbenső mérleget és az ahhoz kapcsolt szöveges jelentést jóváhagyó bírósági végzéshez [Cstv. 6. § (3) bek., Pp. 229. §].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a megyei bíróság 2006. január 5-én jogerőre emelkedett végzésével megindította a felperes felszámolását. A felszámolás megindulását követően a társaságot képviselő beltag - a felszámoló biztos tájékoztatása mellett - a hitelezőkkel tárgyalásokat kezdett felszámolási kényszeregyezség létrehozása érdekében. Ennek kapcsán a felperes bankszámlájáról - más hitelezők mellett - az alperes részére is átutalt 2006. június 15-én 3 millió forintot.

A felperes felszámolója az átutalás ellen nem tiltakozott, a 2007. január 4-én készített közbenső mérlegében és a hozzá elkészített szöveges jelentésben - melyet a felszámolási eljárást lefolytató bíróság 29. sorszámú végzésével jogerősen jóváhagyott - az alperes hitelezői igényét a 3 millió forinttal csökkentett összegben szerepeltette.

A felperest képviselő beltag 2007. február 12-én egyezség megkötése érdekében újabb 5 millió forintot utalt át az alperes részére az adós számlájáról, azonban - miután az egyezség nem jött létre - ezt az összeget a felperes kérelmére az alperes visszautalta a felperesnek.

A felszámoló a felszámolási eljárás egyszerűsített befejezése iránt terjesztett elő kérelmet a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz, mely a jóváhagyást 37. sorszámú végzésével megtagadta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámolási eljáráson kívül, a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség, s miután a felszámolás kezdő időpontját követően a gazdálkodó szervezet vagyona felszámolási vagyonná válik, azzal kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Akként foglalt állást, hogy a felperes volt képviselője jogszabálysértő magatartásával megvalósult jogellenes vagyonmozgás megszüntetése érdekében a felszámolónak minden szükséges intézkedést meg kell tennie, akár pert is kell indítania.

A 2008. december 16-án benyújtott fizetési meghagyással indult eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult. A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest 3 millió forint és annak 2006. június 16-tól számított késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Keresetének jogalapját a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 4. §-ában, 34. § (2) bekezdésében, 38. § (3) bekezdésében, 57-58. §-ában és a Ptk. 200. § (2) bekezdésében jelölte meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és perköltsége megtérítését. Előadta, hogy magatartása nem volt jogszabálysértő. Az adós bankszámlájáról valóban érkezett hozzá 8 millió forint, de ebből 5 millió forintot visszafizetett, a maradék 3 millió forint visszafizetését azért tagadta meg, mert ennek a hitelezői igénybe történt beszámítását a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elfogadta azzal, hogy a felszámoló által benyújtott közbenső mérleget jogerősen jóváhagyta. Álláspontja szerint az ítélőtábla ítéletében kifejtettek értelmében a jogerősen jóváhagyott közbenső mérlegben foglaltakat utólag nem lehet vitássá tenni.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 millió forintot és annak 2006. június 16. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint 187 500 forint perköltséget. Rendelkezett az illeték viseléséről is. Megállapította, hogy a Cstv. felszámolási egyezség megkötéséhez szükséges eljárási rendjének be nem tartása és az ennek hiányában történt kifizetés önmagában jogszabálysértő, különösen akkor, ha a felszámolás körébe tartozó vagyonról nem a felszámoló, hanem a felszámolás alatt álló cég képviselője rendelkezett. Erre tekintettel a jogügylet a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen, ezért a Ptk. 237. § (1) bekezdése értelmében rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 75 000 forint+áfa perköltséget.

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és mindenben helytálló az abból levont jogi következtetése is. A Cstv. 50. §-a, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §-a rendelkezéseiből arra a következtetésre jutott, hogy a közbenső mérleg és a hozzá kapcsolódó szöveges jelentés adatai, kimutatásai, magyarázatai tájékoztató jellegűek, elkészítése csak akkor kötelező, ha a felszámolás tartama az egy évet meghaladja. Abban az esetben, amikor a bíróság a közbenső mérleg és jelentés jóváhagyása során pénzmozgásról rendelkezik, és az jogerőre emelkedik, az a rendelkezés valóban ítélt dologgá válik. A jelen esetben azonban - ilyen rendelkezés hiányában - a közbenső mérleg jóváhagyása, a jelentés adatait, kimutatásait, magyarázatait nem emeli "res iudicata szintjére". A jogszabálysértő vagyonmozgást nem teszi jogszerűvé a tájékoztatást szolgáló közbenső mérleg és jelentés jóváhagyása, és nem legalizálja a kifizetést az sem, hogy a felszámoló azt az egyezség reményének meghiúsulásakor nem követelte azonnal vissza. Úgy ítélte meg, hogy az alperes az átutalt 3 millió forinttal jogalap nélkül gazdagodott, annak visszakövetelése pedig a jelen ügyben is alkalmazandó Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti általános elévülési időben történt.

A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítása mellett a felperes perköltségben való marasztalását. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését. Tartalmában a jogerős ítélet jogszabálysértését abban látta megvalósultnak, hogy az sérti a Ptk. 361. §-át.

Ismételten előadta, hogy a 3 millió forint átutalásáról azért nem intézkedett, mert jóhiszeműen vélelmezte, azt a felszámoló rendelkezése alapján utalták át. Miután ezzel az összeggel csökkentette a követelését, és azt a felszámoló elfogadta, továbbá a bíróság a közbenső mérlegben jóváhagyta, ez az összeg a közbenső mérleg ítélt dolog jellege miatt nem követelhető vissza. Kifogásolta a jogerős ítélet indokolásának azt a részét, amelyben a másodfokú bíróság különbséget tett a felszámolási bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzése, illetve a kifejezett rendelkezést is megfogalmazó közbenső mérleget jóváhagyó végzése között. Álláspontja szerint a közbenső mérleget a felszámoló a felek és a bíróság tájékoztatásán túl azzal a szándékkal nyújtja be, hogy a felszámolási eljárás előző szakaszában tett intézkedéseit a bíróság jóváhagyja, s ennek folytán az addigi intézkedések később ne legyenek vitathatóak. Miután a 3 millió forint a hitelező részéről pénzmozgásnak minősült, így a bíróság - a fent kifejtettek szerint - maga állapította meg azt, hogy ez ítélt dolog. Azért nem kellett erről a közbenső mérlegben rendelkezni, mert a pénzmozgás már ténylegesen megtörtént. Javasolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság kezdeményezzen jogegységi eljárást a felszámolási eljárás alatt benyújtott közbenső mérleget jóváhagyó jogerős végzések ítélt dolog jellegének megállapítása érdekében.